Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)
1876-07-22 / 165. szám
X. évfolyam. 165-dik szám. Kolozsvárit, 1876. szombat, julius 22. MA&TRE POL&RE POLITIKAI NAPILAP. előfizetési feltételek. Efási évre................................ ft — 61. FiléVM.................................a'”’* Ej/ negyedre............................ 4 Egy hónapra ................... 1 . 50 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lycpum nyomda lftB, KiadóMvaUl. A lyceumi nyomda „ központi Irodájában" főtér gr. Teleki Domokos-bál. ff 1 ^ HIRDETÉSI DIJAK 21f*?r garmond lor ára, vagy annak területe 8 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön isimtatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények ■ ■ ■ 1. S12. NYILTTÉR •örönként, vagy annak helye 25 kr. Reclamok: hirfltérbe soronként 1 írt. KOLOZSVÁR, JULIUS 21. Legújabb távirati tudósitások. Zágráb, jul. 19. Hírlik, hogy Stratimirovicsot az államügyészség nem Mollináry rendeletére fogta el, hanem Tisza utolsó körirata értelmében internáltatott. Kalafat, jul. 19. Ozmán basát a szerb sereg megtámadta s több órai véres harcz folyt köztük. A Widdinbe érkezett jelentések szerint a szerbek visszaverettek. A törökök offensiv fellépésének még eddig semmi jele sincs. Azt beszélik, hogy a török vezérek egymásra féltékenyek s Abdul Kerim basa azért nem engedi meg, hogy Ozmán támadjon. Belgrád, júl. 19. (Szerb forrás.) Ma hivatalosan azt jelentik, hogy Lesjanin tegnap Ozmán basát megtámadta, s azt több órai heves harcz után állomásaiból kiverte. Kevés idő múlva a törökök megkísértették elvesztett állásaikat vissszafoglalni, de az időközben megerősített szerb sereg e támadást visszaverte s az elfoglalt positiókat megtartotta. Újvidék, jul.lő. Stratimirovics nincs börtönben, a várost azonban nem hagyhatja el; eddig házi fogságban volt saját lakásán. Az államügyész, mint biztosan állítják, Stratimirovicsot más városban akarja fogságban tartani. Szerajevo, júl. 19. (Török forrás.) Minden szerb jelentés ellenében áll az, hogy Zvornik környéke meg van tisztítva a szerbektől. Panaszkodnak, hogy a szerbek a halottakat nem temetik el jól, hanem csak beföldelik, miáltal járvány támadhat. Konstantinápoly, júl. 19. Jól értesült körökben beszélik, hogy a magas porta a kleki kikötő bezáratása ellen erélyes tiltakozást fog emelni , mivel az említett kikötő használatát neki fennálló szerződések biztosítják. Belgrád, júl. 19. Az utolsó népfölkelés összes eredménye a timoki hadsereghez küldetik. A Timoknál minden látszat szerint közel van az elhatározó ütközet.. Néhány nap óta számos török fogoly van elhelyezve az itteni várban. Mostar, jul. 19. Határozottan valótlan, hogy a montenegróiak kapuink előtt állanának. Csak annyi igaz, hogy egy Nevesinjénél hátrahagyott montenegrói csapat támadást kísérlett meg, mit azonban a török őrség erélyesen visszavert. Zimony, jul. 19. A Timok vize kiöntött. A tervezett s legközelebb kiviendő támadó műveleteket eddig ez akadályozta meg. Zágráb, jul. 19. A bosnyák menekültek küldöttséget menesztettek Mollináry táborszernagyhoz s arra kérték ezt, hogy lépjen közbe, mikép magukkal áthozott barmaikért ne rovassanak meg behozatali vámmal. Belgrád, jul. 19. (Hivatalos.) Lesjanin seregének egy osztálya e hó 18-án megtámadta Ozmán pasa hadtestének egyik szárnyát. A szerbek által bravourral folytatott több órai makacs harcz után a törökök három sánczból elüzettek, mivel azonban a törökök tekintélyes erősítést nyertek, e sánczokat ismét viszzafoglalták. — jul. 19. Bécsben ma a „Militaer-Zt.“ és a Wehr- Ztg.“ confiscáltatott, mivel czikkeikben megtámadták Oroszország politikáját. Ez igen figyelemre méltó esemény a jelen körülmények között, mert azt látszik mutatni, hogy már a katonai körökben sem szívelhetik tovább szó nélkül Oroszország machinatióit, melyeknek mi annyi concessiót tettünk. A Lajthán túl és innen uralkodó közvélemény erejének nyilvánulását látjuk a két katonai szaklap felszólalásában és igen üdvös lesz, ha a külügyi kormány a lapok confiscatiója mellett levonja a tanulságot is a követendő politikára nézve. A .Köln. Ztg.“ védelmébe veszi monarchiánkat a garázda orosz sajtó egy részével, nevezetesen a „Ruskij Mir”-rel szemben, mely a napokban az orosz seregnek Magyarországra betörésével fenyegetődzött. A kölni újság azt kérdi, hogy hát „ez a hála azon concessiókért, melyeket monarchiánk az orosz politikának tett ■ Nevezett lap a kleki kikötő bezárását a török csapatok elöl „Törökországra mért súlyos csapásnak* („berber Schlag”) nevezi s igy folytatja: „Tagadhatlan, hogy Ausztria-Magyarországnak e lépésrejoga volt, mert a kleki kikötő és az ahoz vezető viziutak szerződésszerüleg mare clausumnak vannak nyilvánítva, melyen a Dalmáciában uralgó kormány engedélye nélkül a török hajók nem járhatnak. De eddig ezen engedély készségesen megadatott a törököknek, és ha most, hogy még színe is elkerültessék a háborúba való beavatkozásnak, közvetlenül a reichstadti találkozás után visszavonatik, ezen visszavonás nem egyéb, mint az orosz szövetségnek hozott áldozat. “ Ezen rendszabálynak már is az lett a következménye, hogy Peko Pavlovits fölkelővezér 6000 emberét, kikkel a Klekbe vezető utat elfoglalva tartá, a kikötő bezárása után jelentéktelenné vált eme pontról eltávozva a török haderő ellen fordíthatja. A kleki kikötő bezárása által a porta teljesen el van vágva a bosniai csatatértől. Bécsből írják, hogy a szigorúbb határőrizeti rendszabályokat súlyosan meg fogják érezni a porta ellen harczoló szlávok is. Montenegró egy osztrák gyárban több millió töltényt rendelt meg, de valószínűleg nem fogja megkapni a szigorú határőrizet következtében. Fegyverben is hiány van, ezeket is csak monarchiánkból kaphatnak, de nem fognak kapni. Szerbia szintén a hadi szerek tekintetében a külföldre, nevezetesen monarchiánkra van utalva. Szerbia bír ugyan egy lőporgyárral, de ez nem elég oly nagy seregnek. Fegyverei roszak. A harmadik korosztályú nemzetőrség elöltöltőkkel láttatott el, mi nem történt volna, ha Szerbiának hátultöltői lennének; a Martiny-féle fegyverekkel, miket itt-ott a törököktől elzsákmányolnak, nem fognak semmire menni, mert hiányzanak a hozzá való töltények. Mindezen szükségeseket monarchiánk területén át nem kaphatják meg. És ez valami. Rég kellett volna, a lázadás kezdete óta, hogy igy legyen. Kérdés azonban, nem csak pium desideriumok-e a bécsi hirlelések. TARCZA: Itt ott is. (Jónás levelei a szerkesztőhöz.) II. Budapest, julius bó. A ki az újabb időben elfogulatlanul figyelmezett a mi irodalmi viszonyainkra, annak nem kerülhette el figyelmét azon sajátságos és indokolatlan szűkkeblűség, melylyel a budapesti napisajtó emberei az erdélyi részek irodalmi és művészeti törekvéseit fogadták. Miért történik ez így ? annak okait én régen kutatom, de nem bírok reá akadni. Minden, ami nem innét a központból indul ki, amit nem a budapesti sajtó bocsát ki szárnyai alól, az rész, az nevetséges, az minden tekintet nélkül — a legtöbb esetben -- agyon dorongoltatik. Az ifjú óriások a verejtékezésig elcsépelik mindazt, ami az e részekre nem terem gyümölcsöket. Megindul valahol egy irodalmi vidéki vállalat (persze nem olyan első rangú erőkkel, mint itt az Athenaeum vagy Franklin megindíthatná) küzd lázad az alapító, törekszik jobb, szebb és hasznosabb után, — ámde amint a budapesti napisajtó ifjú óriásai (s haj mennyien vannak !) kezökbe kapják, kiadják egymásnak a jelszavakat, s két nap alatt úgy disgustálják a közönséget, hogy senki sem meri kezébe venni. A vállalat persze megbukik. Ez e a napi sajtó feladata? A helyett, hogy a központból barátságosan támogatnák, kimutatnák jóakaratilag, szakértelemmel hibáit, azon igyekeznének, hogy a vidék sajtóviszonyai gyarapodjanak s ezáltal az olvasóközönség számát növeljék; — megölik csirájában a vállalkozási szellemet, elkedvetlenítik a vidéki sajtó munkásait. Helyes irány ez ? Én nem hiszem ! Hogy nem engedik a zugirodalmat, a ponyvatermékeket lábra kapni, az nagyon helyes, ámde nem szükség tisztán henczegési viszketegből elörni azt is, melyből idővel jóirányú vállalat fejlődhetnek ki. * Bezzeg másként van a dolog, ha arról van szó, hogy a vidéki sajtónak egy budapesti vállalatot kell célportálni. Ah, abban az esetben e jó urak igazán kedves szeretetreméltó emberek ! Csupa szív, csupa előzékenység mindenik ! Van reá eset, hogy itt a központban reá is ismernek a vidéki íróra, kegyesek leereszkedni hozzá, még szóba is állanak vele. Milyen megtiszteltetés ! És a szegény vidéki írónak a szemei ragyognak az örömtől, hogy ismeretséget köthetett X. költő, Y. novella-író, Z. kritikus, A. vagy B. aestheticus vagy épen szerkesztővel. Olyan hálásan, olyan melegen szorongat velük kezet, kikéri magának azt a szerencsét, hogy együtt vacsorálhassanak, — bejegyzi naplójába e fontos eseményt — s talán még kifizeti vacsorájukat is. Hjal hiába, az irodalmi czéh tagjai közé bejutni nem mindennapi tisztesség ! Aztán haza megy, — eladja kicsi örökségét, összegyűjti vidékének tollforgató embereit, áldozatok árán megalapít egy szerény hetilapot, — s egy hét múlva a budapesti jó barátok széjjel szedik vállalatát, kigúnyolják, s azt hiszik, eleget tettek a magyar irodalom legfontosabb érdekeinek ! Egy kis jó tanács, egy kevés jóindulatú útmutatás talán lábra állította volna azt a vállalatot, s ama vidéknek lett volna orgánuma, mely gyarapította volna az olvasó közönség számát. ds ha egyéb haszna semmi sem lett volna, már ez is nagy méltatást érdemelne, mert e gyarapodás idővel megérzik ott szent Budapesten is. * Azt hiszem egészen fölösleges mondanom, hogy a budapesti sajtó férfiai között derék kivételek is vannak, (vajha sokkal nagyobb lenne a számuk) s az erdélyi részek írói talán valamivel jobb sorsban részesülnek. Ámde nem lehet tagadni azt sem, hogy e kivételek között sok az erdélyi ember, kiket még más rokonszenv is csatol hozzánk. Ezek néha igazán jó szolgálatokat tesznek. Köszönet nekik. Hálásan vesszük tudomásul, s legyenek meggyőződve, hogy rokonszenvünk az irodalomnak fog gyümölcsöket teremni. Önök ott a központban ne feledjék el, hogy minden eszköz rendelkezésükre áll, önök ott szebbet, jobbat, tartalmasabbat adhatnak az olvasóközönségnek, gyorsabban jutnak a forrásokhoz; míg a vidéki sajtónak küzdenie kell, nincsen módjában megszerezni az anyagot, melyet felhasználni talán ott is tudnának. Mikor tehát önök, ifjú óriások, neki gyürkőzve a Csépet kezökbe veszik, jusson eszükbe ez mind Legyenek szigorúak, ha kell, legyenek ellenőrei a vidéki sajtónak is, de több igazságot kérünk önöktől. •Y* A fentebbiek után most már beszélhetek a kolozsvári 1000 frankos népszínmű-pályázatról is. Korbuly Bogdán úr, kinek a kolozsvári nemzeti színház körül tett áldozatai ismeretesek , 1000 frankot tűzött ki népszínműre. Nem számíthatott Kolozsvárt arra, hogy sok pályázó fog versenyezni, mert a díj bizony elég szerény volt, — s attól lehetett tartani, hogy ha a relative legjobb darabnak is kiadatják, megtörténik az a botrány, hogy begyül 16—20 rész darab, s ezek közül az aránylag kevésbé rész megkoszorúztatik, a darab megbukik, — s a fiatal kritikus óriások majd azt mondják annak idejében itt Budapesten: na tessék, ilyen művet koszorúznak meg Kolozsvárt ! Megbukott előadás előtt, botrány, scandalum ! A pályázati feltételek tehát megszoríttattak. Absolut becsű darab kivántatott. A budapesti napi sajtó comiplneusai olvasták ezt a feltételt hónapok előtt, de akkor senkinek sem jutott eszébe felszólalni, senki sem mondta: ez igen magas mérték a népszínműnél, irodalmunknak ez az ága még fejletlen, szállítsátok alább követeléseket. Bejött 63 rész darab. A „Magyar Polgár” a pályázati határidő letelte előtt megemlítette, hogy a pályázatnak szegényes eredménye foglenni. Alig mutatkozik egy-két olyan mű, melyről komolyabban beszélni lehet, s így a pályadíjat alkalmasint nem fogják kiadhatni. No persze volt erre ne mulass ! Az egész budapesti sajtó (mintha az írói körben összebeszéltek volna) neki esett a M. Polgárnak, hogy miféle indiscretiót követ el, beszél a pályázatról, mielőtt a bírák döntöttek volna. Nagy lármát csaptak abból is, hogy miféle idétlen pályázati feltétel az, hogy absolut becsű darabot kívánnak épen Kolozsvárt. Ki hallott valaha absolut becsű népszínműről ! A zaj épen az egeket verte. A „Magyar Polgár” nem akart tágítani, fentartotta baljóslatát. Erre még nagyobb lárma lett. Végre eldőlt a pályázat, kisült, hogy a M. Polgárnak teljesen igaza volt. A lárma betört az egekbe ! Erre a lármára érkeztem én meg ide Budapestre, el mertem menni az írói körbe. Az első vitatárgy persze e pályázat volt. Épen csöndes hidegvérrel magyarázgatni kezdettem azon okokat, melyekért e feltételek annyira megszoríttattak. E pillanatban irodalmunknak egy derék veterán harczosa úgy lehurrogatott, hogy én, a vendég, egészen bevontam vitorláimat. Csak később vettem észre, hogy az én tűzbe jött barátom is a pályázók díszes sorában állott! Persze, ha én azt sejtettem volna, hogy a tárcza- és regényirók is ilyen veszedelmes sportokat csináltak a népszínművek járatlan úti őserdeiben i Hirek a csatatérről. A török kormány Rachman, a hírneves druzloDök fiával alkudozik, ki 80.000 emberrel — mellesleg mondva, a legbiztosabb fajjal — késznek ajánlkozott a szerbek ellen síkra állni. Az egyptomi alkirály 20.000 új szerkezetű fegyvert és 500 láda lőszert küldött a portának. Ragusából jelentik júl. 18-ról, hogy Metochia török helyőrsége éjnek idején, az összes szerelvény hátrahagyásával kivonult a városból, s egy közel fekvő sáncztáborba húzódott, melyet felkelő csapatok vettek körül. Múlt szombaton a montenegróiak Nevesinjét megszállották. A török helyőrség egy erődített laktanyába vonult viszsza, melyet a montenegróiak ostromolni szándékoznak. A Gacka felé vezető úton levő őrházak és kisebb erődök egyszeri felszólításra megadták magukat. Mostart a Blagajban levő montenegróiak komolyan fenyegetik. Néhány nap előtt e városban alig volt helyőrség. A város mohamedán lakói, kik fegyverrel vannak ellátva, sánczokat készítenek a város előtt. Gorizza mellett Smasi közelében lázadó csapatok jelentkeztek. Mukhtár pasa Serajevoból Mostar felé indult. Helyette Dornis pasa fogja a parancsnokságot átvenni. A Timok melletti hadseregről jelentik, hogy az Zajtsár mellett tetemesen megerősített állásokba helyezkedett el. A Timok mentén létező sánczrendszer kiegészíttetett. A folyón levő hidak elromboltattak, s egyátalában az eshetőleges török invasió tekintetében lehető akadályok készíttettek. Bregovo, Zajtsár és Veliki-Izvor mellett az átkelés a folyón, mint mondják, a lehetetlenséggel határos. Daczára annak, hogy Osman pasa, Fazyl pa-