Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)
1877-02-14 / 36. szám
respectálja,ásokkal nem is polemizál, a saját bajával foglalkozik. Egy mulasztás azonban nem kerülheti ki figyelmünket. A g. kath. érsek munkálatában hiában keresünk intézkedést a magyar nyelv tanításira. Igaz, hogy erre a törvény nem kötelezi, s hogy a törvény csak anyanyelv tanításáról tesz említést az elemi iskolákban, ott pedig az anyanyelv a román. Nem is törvényről van szó és nem is arról, hogy talán erre a törvény kötelezné a felekezeti iskolákat. Egyéb forog itt fenn, s szükség, a román ifjúság érdeke. Senki sem fogja tagadni, hogy ott nálunk bizony csak szükséges a magyar nyelv tudása. Nagyon szükséges. A magyar nyelv nem tudásának hiányát mélyen érzik azok a román tanulók, akik kénytelenek felsőbb tanintézetekhez folyamodni. Mennyiért nem adnák ezek, habár olvasni tudnának magyarul. Bizony nem tudnak és minő nagy fáradságába kerül mindeniknek, hogy a magyar nyelv elemeivel megismerkedjenek. Mit vártunk volna tehát a román főpapságtól ? Azt, hogy a magyar nyelvet, ha nem rendes, legalább rendkívüli tantárgyat egy vagy két órán hetenként az elemi népiskolákba felvegye. Ezen állítást indokoljuk is. A román gyermek tanul saját falusi iskolájában rövid ideig és akárhány tovább megy tanulni, nagyobb városokba. S mivel küzd itt a szegény román tanuló ? Azzal, hogy a tannyelvet nem értve, kénytelen a betűknél kezdeni a dolgot, hogy megélhessen. Akárhány ez akadályt nem tudja legyőzni , vagy kénytelen ott hagyni az iskolát, vagy rész tanulónak marad. Pedig mily könnyű dolog volna a haladás, ha e nyelvben némi fogalommal bírna , vagy olvasni tudna. De mehetünk tovább. Itt annyira egymásra vagyunk utalva, hogy egy hosszú életen keresztül bizony mind egymásra szorulunk. Az ember ahány nyelvet tud, annyi embert ér. Akárhány román gyermek tud magyarul, mert lakosok vagy vegyesen fordulnak elő a faluban, vagy pedig megtanul másképen. Mily hátrány az, hogy olvasni nem tud. Nincs mit bizonyítgatni tovább e szükséget. Elsősorban a román ifjúságot, a román népet érdekli az úgy, nem helyes őt elzárni kívánságától, hogy a testvér magyar nép nyelvével is megismerkedjék. Tartani nincs mitől. Attól az abctól nem lesz egyik sem magyar és egy sem fog másképen beszélni, mint anyanyelvén. Ne csináljunk ebből nemzetiségi kérdést; simuljunk egymáshoz a tudomány, az ismeret terén és nem lesz aztán baj más téren sem. Igen helyesen cselekednék a román főpapság, ha fontolóra venné az ügyet s az eredményhez képest intézkednék. (d.) Feljött a hold s elárasztja magicus fényét a laguna sima tükrén, a sziget pálmái kísérteties árnyékot vetnek a boldog szigetlakók kis csoportjára, kik a lágy pázsitra heveredve várják meg a lagunából halászott óriási teknősbéka saját teknőjében megsül s a kenyérfa fűszeres gyümölcse a parázsban izzó köveken megpirul s figyelemmel kisérik szavait az aggastyánnak, ki rég eltűnt időkről beszél, azon időkről, midőn ott, hol jelenleg a laguna habjai játszanak, kies sziget s ezen egy domb emelkedett, melyről meszsze el lehetett látni a végtelen tengerre, de az irigy laguna nem tűrte közepén a tükrét megszakító földdarabot, s azt lassan kint egészen elnyelte. V MC® REGÉNY KÉT KÖTETBEN. Írta: Gyarmathy Zsigáné. Második kötet. (Folytatás.) Képzeld csak, imádott angyalom, hogy sürgönyödön kívül még egy más bánat is ért: amint kocsimból leszöktem, egyik lábam kificamodott, de ne ijedj meg, nem történt valami elragadás, oh nem, csak a megállt fogatból jószántomból szöktem egyet lefelé ... no mert egy kissé még mindig szeles vagyok — ámbár most is tudok magamon uralkodni, sőt még jobban mint haj----- !mmmmnilf olyan bámulatos szép, midőn feddve reám függeszti azokat, minden hevem lehűl és akkor egy egész óráig is ura tudok lenni magamnak. És most imádott Margitom, megbénulva fekszem és epedve várom azt a boldogságot, mikor te újból hivsz . . . ugye nem hagysz örökre epednera ? Oh, mikor uj meghívásod jön, félhalva is rögtön útra kelek, hogy ne jöjjön ismét valami szerencsétlenség közbe. Mint fogok karjaid közé repülni, drága, szép Margitom ! . . . mert ugye szép vagy te még mindig? Soha se fogom elfelejteni azt a keserű órát, mikor te oly hidegen elutasítottál magadtól, akkor voltál te a legszebb , hidegségeddel oly különös ellentétben állott gyönyörű szemed elfojtott tüze ... oh mint imádtalak én akkor! És azóta soha sem volt szabad téged látnom, nem látni téged húsz évig! Oh mond, nem emberfeletti önuralom kell ide? Húsz év . . . mit is akartam csak e húsz évről szólni ? . . . Igen, húsz év annyi idő, hogy a dús hajzatot elragadhatja vagy ezüst szálakkal vegyíti, tehát azt akartam kérdeni, vannak-e már ősz hajszálaid abban a szép dús barna hajadban? Remélem nincsenek, mert nekem sincs, és bevallom neked — mert most nem nézhetsz olyan lesújtóan végig azzal a te szép komoly szemeiddel — hogy én még mindig elég jól nézek ki, sőt ha leányom nem lenne az a rendkívüli bajos teremtés, ki mellett a legnagyobb szépség is elenyészik . . . akkor talán még nekem sem kellene hamut hinteni fejemre... de igy legyőzöm magam — az igaz emberfeletti erővel — és megadom magam soromnak és még inkább óhajtom barátságodat! Megvallom neked, ólom szárnynyal le-le csapni reám. Ez az élet melyet folytatnom kell, nem az én hevességemhez való, nincs a mi elfoglaljon, kielégítsen ... az kezd a láthatár sötétülni . . . pedig milyen fényes volt eddig ! Bár legalább leányomnak lennének óhajtásai, mint eddig voltak, hogy azt teljesíthetném. Míg a szobrászat érdekelte. Olaszhonban laktunk, ott tanulta kivésni azokat a szép hideg szobrokat, amelyek szinte olyan hidegek és szépek mint ő maga. De most úgy tetszik, nem érdeklik úgy e szobrok ; akarata pedig semmi sincs, hiába lesem, hogy egy vágyát teljesíthessem, ő semmit sem kíván. Ha meg fogod őt ismerni, tudom te is bámulni, s talán szeretni is fogod . . . igen fogod ezt tenni, mert engem nem szerettél és ő nekem valódi ellentétem, sok eszével, hideg szivével! Uh az én Csillám egy valóban hódító jelenség ... s te nemsokára látni fogod őt, mert nekem sikerült könyeimmel rábírni, hogy velem jöjjön S tatán majd eléri a leány, mi nem sikerült az anyának : megnyerni azt a mindennél drágább szeretetet. Uh, imádott angyalom, mily forró, soha el nem alvó vágy vonz hozzád ... ha te e vonzalomnak egykor csak ezredrészét éreznéd irányomban, mily föld feletti boldogság lenne az nekem! Engedi e hitté vált reményben boldognak lenni a te imádva szerető Algádat.“ — Uh, te gyönge csacska asszony, tehát a régi vagy még mindig ... az a ki megtudtad őt egykor csalni ? Miért kényszerít a sors, hogy épen téged hívjalak magamhoz ? Téged, a kinek eerv levele elán dését újból felélénkítse szivemben ... Ki majd vannak a gyöngédségről! Akkor inkább tudja talán nem is kell e keserű poharat hagyj el, úgy is tudom csak azért ingerelsz, kiürítenem? talán csak ijesztő látomány mert szabadulni kívánsz tőlem, tehát csak mi mni.Ai Awiimmal min.t.Ant.^ntn((n Ml Il TI TI... II 1 L'111* Vilit. fiddl S IS ÍIZt U IJ V volt, mi anyai szivemet megkápráztatta . . . oh bár úgy lenne! Mig Fenyvesiné otthon dolgait rendezmeny, menj, kár volt eddig is azt a nagy áldozatot hoznod , eredj feleségedhez és őrizd tovább, mert ez a te hivatásod, ezen a • •• I ____f/tL-val minti lYtQtTtín img fenyvesine oudou uuiyau, huaw- » ___, , ' te, addig Gyula beteg testvére mellett föl- kívül a 1miVS:„^ dI«^w!! abhordja a tette minden idejét, Erzsikét pedig egészen nagy áldozat bélyegét. I eleségedben sincs kis leánya foglalta el és az üdülő gyermeket s semmi gyöngédség, neki erezni kellett volápolva szive mély kimondhatatlan hálával na ... na de nem lazítom fel beteg idetük el’a gondviselés iránt, hogy meghagyta geimet! Hát az orvos! annak is ott ül az Wt./Lurvfirmfikflt. arczán, hogy ő mellettem egy kész ma neki kedves, szép gyermeket. Az Alfréd betegsége aggasztó volt. Gyula nem kimért semmi fáradságot, hosszú éjeken át gyöngéd türelemmel ápolta és az Alfréd ápolójának semmire sem volt nagyobb szüksége, mint türelemre; izgatott, ingerlékeny és türelmetlen volt, minden szava fájó elevenre talált és az ilyen szavak bő árral eredtek tőle. Aztán nagy lázaiban, mikor csak félig volt tudatában szavainak, szintén hangon szólt: igeji kellemes dolgokkal mulattatta testvérét, ilyen formán: __ Milyen jámbor arczokat öltesz le tettetés helyett jobban fogna egy kis ápolás !... oh, de mit kívánok én ? hogy engem ápoljon valaki! Bolond óhajtás ! hisz úgy megint már engem minden ember, hogy rövid időn ki is löknek az utczára, csak azt bámulom, miért nem tették meg eddig, a szivetek tudom úgy is azt súgta, na hát csak rajta, dobjatok ki, úgy sem érdemiek egyebet, amiért olyan bolond voltam. — Mit értesz ez alatt Alfréd? — Ah ez már mégis sok — kiáltott fel a türelmetlen beteg. — Te egy veszélyes beteget azzal kinzasz, hogy szavainak ina_iii. _ .1 • . I rv . ... ö''“*—■ ---- — ~ ui az arczán, hogy ő mellettem egy kész martir tehát ne tűrjön tovább, menjen ő is, hagyjatok itt magamra mindnyájan! Gyula szánalommal nézte lázas testvérét és hallgatott mindaddig, mig az orvos . .. —Pujig az orvos belépett, kinek Alfréd rögtön egy hasonló monológgal kedveskedett, akkor felállt és szó nélkül távozott, egyenesen haza ment, feleségéhez lépett, megfogta kezét és kérő szólt: Édes jó Erzsikém, jerte el testvéremhez, hisz még egyszer sem láttad, mint beteg, ugye meglátogatod őt? A fiatal asszony összerezzent és önkéntelenül szorította magához gyermekét s úgy kérdezte: De vájjon nem hozom-e vissza kis leányomra a betegséget? — Erzsiké, ő nem félt a nyavalyától mikor a gyermek mellett töltötte éjjelt! — De Gyula, a gyermek most van üdülőfélben, nem hagyhatjuk itt mindketten, tudod milyen nyugtalan szegényke! — De az ő keblén nyugodtan pihent akkor ... — Irten, Jsren Gyula, menjünk, gyorsan átadása Bemnek. Most, a midőn a magyar szabadságharc nagykeresztjének egyetlen kiszolgáltatott csilinidőn azt a jelenkor fiai szemlélve a mult idők nagyszerű emlékeinek hódolhatnak, és a szabadság óriási hőseinek szent hagyományait keblük szentélyébe befogadva, egyszersmind a haza rokkantainak nyomorát is enyhíthetik, nem lesz talán érdektelen, ha felújítva a múltat, annak lélekemelő tüneményeit és tanúságait, röviden szemtanúk elbeszélése alapján előadjuk azon emlékünnepélyt, melyet a magyar nemzet elismeréssel rendezett Bemnek, a világszabadság e dicső hősének, nagy szolgálatai és érdemeinek méltánylatául, végtelen horderejű hadi tényeinek jutalmául. Az 15 oldalról megtámadott magyar haza óriási küzdelmet folytatott; újonc honvéd hadserege csodákat művelt. Kossuth felvillanyzó szava, nemcsak a lelkesedést, hanem az ősök hősiességét is visszavarázsolta a magyar keblekbe; a hadseregek mintegy a földből nőttek ki, s a hadászatilag képzetlen eke mellől kilépő magyar fiuk legyőzhetlen hősökké változtak át, kiknek elszánt rohamai ellenállhatlanul szórta szét a zsarnokság roppant hadseregeit; de nagy baj volt az, hogy Erdély, hazánk biztonságának ez erős fellegvára, a magyar haza birtokának e legfontosabb hadászati pontja az ellenség birtokában volt, ezt minden áron bírni kellett, mert csak ez nyújtható a honvéd dicsőség győzelmeinek biztos háttért. E végtelenül nehéz és nagy feladat teljesítésére vállalkozott Bem egy maroknyi — Erdélyből kiszorított, bátorság vesztett — hadsereggel megindulván, rövid néhány hét alatt nemcsak visszahódító Erdélyt, hanem a 25.000-nyi győzelmes s mintegy 100.000 nyi felkelt nép és 20.000 muszka segédcsapat által támogatott osztrák hadserget csúfosan kikergette e haza szent földjéről. Ezen a hadtörténelemben példátlan nagyszerű hadművelet emlékére és a hős vezér érdemeinek elismeréséül küldötte meg Magyarország kormányzója, Kossuth Lajos Bemnek a magyar nemzet nevében, a magyar katonai érdemrend nagy keresztjének most kiállított csillagjelvényét és az altábornagyi oklevelet. Ezeket egy országos küldöttség vitte el a hős vezérnek, amely küldöttség állott Boér A. Demény József országos képviselőkből és Németh János (Német Albert atyja) ezredesből, kikhez még csatlakoztak Horváth Ferencz szabadkai országos képv., Boér Kálmán, továbbá Pogány Lajos és b. Kemény honvédszázadosok. A küldöttség 1849. ápr. elején indult el Debreczenből Nagy-Szebenbe, hol az ottani honvéd hadparancsnok Czecz ünnepélyesen fogadta; de Bem már ekkor útban volt a Bánát felé, hová az Erdélyből csúfosan kiűzött Puchner visszatérítésére sietett. A futár által értesített Bem Szász- Szebesen fogadta nagy ünnepélyességgel az országos küldöttséget. A Szász Szebesen volt honvéd zászlóaljak, s szász-szebesi magistratus, papság és nagy számú polgárság a piaczon foglalt helyet, jelen volt az ünnepélynél a 12. honvédzászlóalj tiszti kara hős ezredese Szigethi Miklóssal élén, Petőfi a lánglelkű költő, Kemény Farkas, a fiatal lelkületű kipróbált hős, és az erdélyi hadsereg számos törzstisztje. Harangok zúgása jelezte az ünnepély kezdetét, az ányu lövések Bem rendeletére (nehogy a Gyulafehérvárt ostromló sereg zavarba hozassék) elmaradtak. Boér Antal a küldöttség vezetője, egy lelkes fenköll szellemű beszéddel *) tűzte fel az érdemjelt Bem hős keblére , egyidejűleg Németh János átnyújtotta az altábornagyi okmányt. Bem nagyon meg volt illetődve, s röviden katonásan felelt franczia nyelven, taglejtései közben Németh János megpillantván Bemnek a szabadság harczaküdtek, az ezt követett banketten testvéri szeretettől áradozó pohár köszöntéseket tartottak, hogy néhány hónap múlva mind azt meghazudtolva, a hazánknak Birt ásni akaró muszkákkal czimboráljanak. (Egyetértés.) O. B. *) Mely a „Magyar Polgár“ 1869-ki évi. megjelent azon eredeti példány után, melyet Bem tábori nyomdáján lenyomatott volt. Kolozsmegye közigazgatási bizottságának féli február 12-én tartott ülése. Főispán gr. Eszterházy Kálmán az ülést megnyitván, Gyarmathy Miklós alispáni jelentését olvasta fel, melynek nevezetesebb tételei a következendők: Alispán mindenek előtt előadja, hogy a közigazgatási bizottság múlt havi ülése óta valamely nagyobb fontosságú esemény a megye területén nem adta magát elő. A közbiztonsági állapot kielégítő és zavartalan. Az emberek és állatok egészsége szintén kielégítő, bár ha a roncsoló torok-láb itt-ott még mindig szedi áldozatait, amely különösen az utóbbi időkben Sz.-Fenes és Ö.-Fenes községekben ijesztőbb mérvben lépvén fel, — a belügyminisztertől nyert engedély folytán sebész Pakó Gyulát ő írt napdijjal oda kiküldé. Továbbá ugyancsak Ó.-Fenesen a juhók közt a rühbetegség fellépett, hová is az állatorvos kiküldetvén, a járási szkkó közbejöttével a kellő intézkedések azonnal megtétettek. Jelenti továbbá, hogy az ez évi ujonczállítás a megyében január 18 án megkezdetett, s azóta hat régi kolozsvármegyei s egy volt dobokamegyei járásban be is végeztetett; a többiben most van folyamatban. Az eddig megejtett sorozás minden járásban kielégítő rendben folyt le, s eredménye sem kedvezőtlen,erről azonban csak akkor kíván részletes jelentést tenni, mikor a sorozás a megye egész területén befejezve lesz. Végül bejelenti a következő fegyelmi eseteket. 1. Pantya Ananiás patai falusbiró ellen, Szamosfalvi Miklós panaszára közút elfoglalása miatt, a kereset alul felmentetett. 2. Tordai Sámuel nyiresi körjegyző botrányos életmód miatt 10 frt. pénzbirságra ítéltetett. 3 Pántya Ananiász patai falusbiró és Gombás Károly ugyancsak odavaló körjegyző a képviselő testületi tagok illetéktelen megbírságolásának megkísértése miatt indított kereset alól felmentettek. 4. Márk Ferencz mócsi körjegyző egy községi bizonyítvány szabálytalan kiállítása miatt a helybeli törvényszék által megdorgálásra ítéltetett. 6. Moldován Sámson köbölkuti falusbiró és Kolbász János ugyancsak odavaló körjegyző törvényellenes községi ravatal felhajtásábani segédkezés miatt megdorgálásra ítéltettek. Árvaszéki elnök Mózsa Sámuel január havi jelentését a következőkben teszi meg: Mult évi deczember hónapról január jött át ellátatlan darab 231. Eh-z január hóban jött be 282 db. Ebből január folytán elláttatott 426 db. Februárra átjött ellátatlanul 87. Az ellátott darabokról 137. Tárgyaltatott ülésben: Gyámkinevezési 10, gyám társkinevezési 17. számadás adatott be 23. Ebből elfogadtatott 18. Számvevőhöz letétetett 1 Felszerelésre visszaküldetett 4. HaAlispan Gyarmathy Miklós a következő ügyeket adá elő, melyek mindenike vántartásba helyezendő; mert a nevezettnek édes atyja az utóállitás alkalmával keresetképtelennek találtatott. 4. A kolozsi szbiró azon jelentése folytán, hogy Kötelénd, Kara, Korpád községek részéről nem terjesztettek be a számadások 1875. évet illetőleg, a körjegyző és sbirák ellen a vizsgálat elrendeltetik. 6.) A mócsi szbiró azon jelentése, hogy az 1872—1876. években járása minden községé a költségvetést és számadást rendesen beterjesztette, — tudomásul vétetik. 6) A hidalmási kir. járásbíróságnak azon átirata folytán, mely szerint Drági Jekei János, ugrócsi Boldur János és felső esküllői Kinán János ellen a személyes vizsgálat bevezettetni határoztatott, a nevezettek kíválásuktól felfüggesztetnek. (Folyt. köv.) H. B A konstantinápolyi küldöttség megérkezése. Budapest, febr. 11. Öt heti távollét után az ifjuság küldöttsége ma délután megérkezett, jó egészségben, s ezerekből álló tömeg várakozása közepette A 300 as bizottság, mely az elfogadás rendezésére alakult, naponkint megújuló fölhívásaival és falragaszaival a főváros minden rétegének figyelmét és kíváncsiságát fölhívta, s ma a déli órák után valóságos népvándorlás indult meg, keresztül Budára, a déli vaspálya indóházához. Maga az elfogadásra összegyűlt nagybizottság, a lovas bandérium, s a fogatok d. u. 2 órakor az „Arany sas“ elől indultak meg, s hosszú tömött menetben vonultak keresztül a városon, a lánczhídon és az alaguton. Zena és zászlók használata el volt tiltva. Volt azonban éljenzés és kokárda. Nem csak a bizottság tagjai s a rendezők tűztek kokárdákat a kalapra és mellre, hanem átalános viselet volt ez a mai délután. A nemzeti színek mellett a vörös és zöld is uralkodott. A röpke szalagú kokárdákon kívül voltak olyan török jelvények is, mineket a Bosporus partján aligha ismernek: zöld és vörös szalag befedett egyszerű félhold alakzatok. A várakozó közönséget a Duna és várhegy három táborra osztotta. A pesti részen a hídfő s innen le a Dunapart a „Hungáriáig“ volt ellepve. Itt többször történt helyváltozás. Egy nagy tömeg a fürdőutczát lepte el, s ott várta a megérkezőket, kiknek azonban nem ez volt titjuk. Később a Dorottyautczát lepték el, mígnem onnan is elvonultak a Valeria-utcza torkolatába, hol aztán el is találták a kellő helyet. A Jávezundon túl pedig egész az indóházig sorakozott sűrűn a közönség nagyobb és tömegesb tábort ütve mindjárt az alagút és Krisztinavárosi templom közt, főképen az indóház előtt, melynek a katonai kórház felé eső kijáratait a fogatok, kocsik és félig-meddig a rendőrség is, megközelíthetlenné tette. A budai bástyákon, az elipszen szintén nagy tömegek helyezkedtek el, sőt el volt lepve a lánczhip gyalogjárója is, úgy, hogy a lánczokra is fölkapaszkodtak. Hogy az ablakok sem maradtak üresen, fölösleges mondani. A közönség sorfalai közt nem sok rendőrt lehetett látni, s a fehér szalagos rendezők közül is csak keveset. A közönség maga fentartotta a rendet, s mert a hosszú vonalon jól elfért, szorongás sem volt, kivéve az indóház körül, az alagút és lánczhíd két végénél. A székesfehérvári vegyes vonat néhány perccel 3 óra után jött meg. Benn a pályaudvarban csak az ünnepély rendezői voltak, kik röviden köszöntötték a megérkezetteket. Az üdvözlő beszéd az indóház előtt történt. A kocsikra helyezkedés, s a menet megindulása hosszas időt vett igénybe. Az indóház előtt mindannyiszor éljeneztek, valahányszor egy török sipkás alak szállt föl a kocsiba. Valami nagy éljenző kedve azonban általában nem volt a közönségnek. Az bizonyos, hogy amik legutóbb Konstantinápolyban történtek, tartózkodóvá tették a közönséget. Jó fél óra telt el, mikor a menet az indóházól megindult. Elöl egy csapat lovas rendőr jött, s aztán közben-közben is lehetett látni. Majd az ünnepély szalagos rendezőit vivő kocsik érkeztek, s aztán a lovas bandérium, körülbelől 60-60, elől nétán díszmagyar ruhában, aztán egyszerű fekete panyókások, s végül lóra termett kékbeli aakok. A küldöttséget hozó fogasok közt nyirtak a 820.rkék pillangóiba font sörért! Az els° *°8at négylovas volt, s abküldöttség két vezetője Lukács és 2 díszmagyarban. A küldöttség tagjaiszín öSt egyfar/'87be voltak öltözve, ré’ sora követkS/18eltek A k0C8lk h03S2U egymásután, lassú léptésű óra volt, mire a „Hungária“ szállodához érkeztek. Ide csak a küldöttség tagjait vivő kocsik hajtattak, a többi fogat a Dorottya utcza felé tért. A hazaérkezőket szívesen üdvözölje a közönség mindenütt, éljenekkel, vagy nőkkel. A „Hungária“ előtt zajosan és több szer is megújult az éljenzés, és itt sártömeg állt együtt sokáig, a lovas drabantok pedig félkörben sorakoztak. A küldöttség tagjai a szállodában pihentek meg, de az ismerősök kérdezősködéseitől nem lehetett nyugták. Este 7 óra után lakomához öltek. Oly sokan vettek részt a banketten, amenynyien csak elfértek a teremben A toasztok hosszú sora csakhamar megkezdődött. * A küldöttséget Székesfehérvártól Budapestig minden állomáson várták, s ahol nem állt meg a vonat, ott a falusi népség kendők lobogtatásával üdvözölte. Több helyen a mezőn csoportosultak össze a távolabb eső községek lakói. Gárdonynál egy díszes babérkoszorút kapott a küldöttség. Velenczénél üdvözlő beszéd volt, melyre Lukács válaszolt. Martonvásárnál szintén ünnepélyes alakot öltött a fogadtatás. A budai indóháznál a küldöttségnek legelőször is gyönyörű babérkoszorút nyújtottak át. Ezután Gozsdu Elek ügyvéd a polgárság nevében beszédet mondott. Jelzette, hogy Magyar és Törökország 3 százados küzdelemben próbálta meg egymás erejét, s megtanulták egymást becsülni; a kölcsönös becsülés és barátság élő kifejezéseit látja a megtért küldöttségben. Magasztalva emlékezett meg sután a török nemzet erényeiről, küzdelmeiről, melyek rokonszenvünket megérdemlik. A küldöttség szive sugallataira hallgatott, midőn elindult; akkor még cak a budapesti egyetem nevében ment el, de azóta a magyar nemzet megbízottja lett. A két egyetem, Budapest fővárosa és a nemzet nevében üdvözli őket. Erre Szűcs Gyula válaszolt, megköszönve a fogadtatást, egyszersmind kiemelte, hogy azt a vádat, mintha az ifjúság küldöttsége nem az egész magyar nemzet érzületét tolmácsolta volna, a legfényesebben megcáfolta az a fogadtatás, melylyel itthon találkoztak, az ország határaitól kezdve. Városok és falvak lakosai üdvözölték őket, s most a főváros polgárai fejezik ki, hogy velük együtt éreznek. Sokan még Lukácsot is akarták hallani, ki azonban egy más alkalomra tartotta fenn, hogy megbízatásáról számot adjon. A küldöttségre sok üdvözlet várt a vidékről. Több jogakadémia (a kecskeméti és nagyváradi) küldöttség által fejezte ki a köszöntőt. Dunaföldvár is 6 tagból álló küldöttséget küldött. A miskolczi polgári egy- est, a bajai polgári olvasókör, stb. távirati üdvözletet küldtek. A vacsora alatt sok ily köszöntőt olvastak föl- Vacsoráié helyük, a „Hungária” díszterme egészen megtelt, ott volt a szélsőbaloldali képviselők csaknem minden tagja: Simonyi, Heiti, Csávolszky, Mocsáry stb. Kivülök számos nő és az egyetemi ifjúság nagy sokasága. Mikor a terembe értek, Weinberger Soma jogász üdvözölte a küldöttséget, a többek közt igy szólva: „Hozott Isten benneteket kedves barátaink, drága honfitársak a messze távolból ismét közénk. Legyetek üdvözölve általunk, kik küldtünk benneteket, hogy szálljatok tengerre és menjetek napkelet felé Fényes fogadtatástok, és a fejedelem által velő kitüntetéstek örömre ragadt bennünket. Legdrágább, legbecsesebb reánk nézve azonban az, hogy az ozmánok örömkönyeket hullattak a magyar ifjak láttára ; hogy a magyar nép rokonszenve, testvéri érzelmekkel viszonoztatik a török nép által És ti ott voltatok, hol felkel a nap, az a kormányos szakban megcsonkult kezét, azt kegyeletteljesen gyatéki tárgyalásikönyv jóváhagyására át megcsókolta, téve volt 30. Ebből elfogadtatott 26. Nem Az ünnepély végeztével a szász ma hagyatott jóvá 4. Gondnok kineveztetett 2 gistratus és papság görnyedő hajlongások köverelhetési engedély adatott 2. Fekvőség elzött indult a távozásra, de Bem azon mon- árusításra engedély adatott 3. Számadásra határa, hogy „Die Herren Sachsen bleiben“ felhívásra perindítása 1. Férjhezmenetelen A 7. első magyar reUdlől megálltak, mire a hős tábornagy keserűen BeGély adatott 1. Megtagadtatok 1. „ J “ I o I._. ..... _ 1,_x Az árva-nénztárba inti be A3 szemekre vetette a vízaknai csata alkalmá i ^z árva-pénztárba jött be 63 írt 77 kr. val tanúsított ellenséges maguktartását; most f^ezt^81 pénz jött be 5 frt. Pénz utaltatott az egyszer — mondá — megkegyelmezés ki frt 66 kr. Kamatban utaltatott ki feledi árulásukat, de ha még ismétlenék kr. hűtlenségüket s árulásokat a közös haza tagjelvénye a honvéd dicsőség e legfőbb sym, iránt, mely nyolczszáz év óta élteti és táp-bouma, a nagy idők e szent ereklyéje a fő tálja őket, szigorúan fogja velük haragjának a közigazgatási bizottság által egyhangúlag város lakosainak szemléletére ki van téve, a súlyát éreztetni stb. A császok hűséget es-fogadtatott. — 1.) Fejérdi illetőségű Miszti Sándor a sorhadi kötelékből elbocsátandónak véleményeztetik, mert nevezettnek édes anyja az utóállitáson örökre keresetképtelennek nyilvánultatott ki. 2. ) A bikali I. özbiró jelentvén, hogy járásában egyetlen községelöljáró sincs olyan, aki költségvetéseit és számadását minden évben rendesen be ne adta volna, — tudomásul vétetik. 3. ) Mezőőri Moldován János a sorhadi kötelékből elbocsátandó s a póttartaléki nyil