Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)
1877-07-01 / 148. szám
r XI. évfolyam. 48-dik sszám. ESTI KIADÁS, ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre...................................16 frt. — kr. Félévre..................................... 8 „ — ■ Egy negyedre.................................4 „ — , Egy hónapra .................................1 „ BOR SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN: Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször kiBábozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték kÖrSn számítatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. Kolozsivártt, 1877. vasárnap, julius 11-ói NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 26 kr. RECLAMOK: Hirfűzérbe soronként 1 űrt ! A dunai átkelésről a „Daily Telegr.“ egy hosszú sürgönyben egyebek között ezt mondja: Brailától Gecsejre kész a hajóhíd és azon nagy tömeg orosz vonul át a czár jelenlétében. Az oroszoknak 40,000 főnyi serege áll Galacz és Braila közt s Macsint erősen megerősítik, a nehéz ostromágyukat vontató gépek szállítják át. E hét vége felé a centrumban két más helyen Szisztovával szemben és Olteniczánál is megkísértik az átkelést, hol ezért már megkezdődött az erős ágyutűz, hogy a török partról az ellenséget elűzzék. A hajóhidak már készen feküsznek a román parton és a folyón át a következő módon akarják azokat átvenni. Az összeállított hídkő egyik oldalon meg lesz erősítve s a folyamnak fölfelé kihúzva. Aztán gőzösök a másik felét bevonják annyira, hogy a folyam keresztbe fektesse a hidat a Dunán. Öt ilyen hid van, az oroszok el vannak készülve arra, hogy egyet vagy kettőt ezek közül el fognak veszteni. Ha a hidak mindenike tele lesz emberrel és igy szakittatik szét, roppant áldozattal fog járni az átkelés. Az oroszok nagy vaskompokat is készítettek, melyek 120—160 láb hosszuk és erős faburkolattal védvék az ágyugolyók ellen, e hajók mindenikében 1000 ember lesz s azok a régi római hajók mintájára, az oldallyukakból kiálló evezőkkel fognak hajtatni Ezen az utón szándékozik a főhadsereg Ruszcsuk ellen a coup de maint megtenni, a zimniczai és olleniczai átkeléssel egyidejűleg. A román orosz sereg fentebb Viddicnél fog átkelni, hogy Sophiát lehetőleg mielőbb gyors hadmenetben elérhesse. Minthogy a pontonok még nincsenek a kijelölt helyen, azt tartják, hogy a nagy átkelési művelet június 28 és július 3 -a közt fog végrehajtatni. Ruszcsuk alatt és fölött több ezer gyalog és lovas fog átkelni, kik a várat rohammal akarják bevenni, mi ha nem sikerülne, a várat körül fogják zárolni. r . TARCZA: Kerestük őt, fényét szemünknek, Szivünk legforróbb dobbanását, Az őstermészet édes, tiszta hangját, Mi lelkeinkben zendül olykor,-------És nem találtuk meg sehol, Miként az eltűnt üstököst, Melynek követnők bár futását, Sohsem tudnók meg: hová, merre tűnt! .. . A lágy szellő, mely illatot hord szárnyán, Mely a virágok kelyhén születik S halk lebbenéssel csókolja meg arcunk’, Hova lesz, hogyha elmúlik? És hova lesz a vihar harsogása, Mely tornyot és sziklákat döntöget, a tengerfenék nyugvó cseppjeit Habozza fel a villámos nagy égre!? . . .eltek egy darabka földet, Melyen vérrózsák nyílnak ékesen S ezekről mézet vadméhek rabolnak Zümmögve szelíd hangokon; A cserjék sötétárnyu lombozatján Az erdők szíve szól — a fülmile: Fogjátok rá, hogy ott van az Ő sirja, És ábrándozni oda menjetek ! Ha leltek egy darabka földet A bérezés ország egy domboldalában, Mely fölött fényts, fehér felhők szállnak, Mint „tépett lelke gondolatjai.“ Hol a szivárvány hétszinü szalagja Összeköté a földet a nagy éggel: Fogjátok rá, hogy ott van ez Ő sírja, És lelkesedni oda menjetek ! Ha leltek egy darabka földet, Hol a szántóvas fényes éle Rozsdás kardot és összetört bilincset Emel ki a föld vékony rétegéből, És látjátok, hogy vértolt ez a rozsda: Mely érted omlott „százszor szent szabadság!“ Fogjátok rá, hogy ott van az ő sirja, És imádkozni oda menjetek ! De ne ringasson gyáva gondolat, Hogy ő, kit a szabadság istene a csillagokon százszor túlemelt, Nem is a földöd, de a föld alatt, A zsarnokok ólombányáiban Ott élne, tán egy negyedszázadot, Ki száz halállal halva meg Inkább, mint rab egy percig is lehetne! Ő él, igenis ti ne tudnátok azt? De nem az észak zord aknáiban, Hol a népeknek teste-lelke rab, Bilincsbe születik a csecsemő, Ahol maga az élet is halál, Hol megfagy a legforróbb gondolat, Az égő szivet jég veszi körül, A föld egy gyászos, fehér temető ! Ő él, igen! mert sirja nincs sehol,És nem látta őt halni senki sem! És élni fog, míg a világ világ lesz, Mig lesznek ajkak, mik dalolni tudnak, Mig lesznek szivek, mik tudnak szeretni, Mig a szabadság élni fog a földön, Melynek porát vérével szentelé meg-------ő él, igen! . . .lelkünk, szivünkben él ! Komócsy József. *) E költeményt lapunk egyidejűleg közlik »Petőfi-társaság lapjáéval. Szerk. KOLOZSVÁR.JUNIUS 30. Szemle. Tisza Kálmán jun. 26-iki beszéde átalános figyelmet kelt egész Európában s mindenütt nagyjelentőségű nyilatkozatnak mondják azt. A milyen megnyugtatóig hatott a monarchia kedélyeire, és annyira megszilárdítá a bizalmat Ausztria-Magyarország intenziói iránt azon államokban, hol az orosz önkény országbontó túlkapásait nem akarják nyugodtan elnézni, vagy épen elősegíteni. Az angol lapok kedvező nyilatkozatait egy táviratunk már jelezte. A bécsi sajtó részletesen foglalkozik a magyar miniszterelnök beszédével s teljes megelégedését fejezi ki a fölött. A kuriózum kedvéért megemlítjük itt az oroszbarát lapok azon fogását, hogy Tisza szavaiból muszka-rokonszenvet olvasnak ki, sőt annyira mennek, hogy — registrálva a jó benyomást, melyet a nyilatkozat hazánkban előidézett — constatálják, miszerint a magyarok „istennek hála“ megváltoztatták nézeteiket, s nem törik többé magukat a török integritás fentartása után. E meglepő magyarázata Tisza beszédének persze sokkal komikusabb, semmint komolyan lehessen vele foglalkozni. Mindazonáltal némely ellenzéki lap teljes nagyképűséggel tálalja fel e bolondgombát s kifejezést ad újabb aggodalmainak a külpolitika iránt. Denique magatartásunknak a keleti háborúval szemben muszáj „gyanus“nak lennie. Úgy látszik, így határozták el ezt ellenzéki oldalról. Hogy is szalasztanák ki kezükből e pompás eszközt, mely oly alkalmasnak kínálkozott a közönséget a kormány ellen ingerelni. Mennyire használ ez, ha nem is a hazának, de a „pártérdekekének ! Csakhogy a történtek után a közönség valószínűleg nem hajlandó többé a Manassest fogni. Azon távirat, melyet ő felsége intézett Tisza Kálmánhoz így hangzik: Nem mulaszthatom el, hogy a képviselőház tegnapi ülésén mondott beszédeért hazafias örömömnek kifejezést ne adjak. Ugyanekkor Andrássy is következő táviratot küldött a magyar miniszterelnökhöz: széded oly általános sikert aratott, hogy irigyelnem kell tőled. E nevezetes kijelentések nagy mértékben növelik Tisza nyilatkozatának jelentőségét. Látszik, hogy a felség s a külügyek vezetője nézeteinek adott kifejezést, midőn proklamálta a monarchia s specialiter Magyarország igazi érdekeinek politikáját. A király, a vezérférfiak együtt éreznek a nemzettel. Kellé ennél több meg- nyugtatásul? — ha csak nem egyenes részakarat, kicsinyes önző törekvések vezetnek valakit, ami ily körülmények közt bizony elég hazafiatlan eljárás. * Úgy az európai mint az ázsiai csatatéren nagyban foly a munka. Az oroszok szakadatlanul folytatják az átkelést, felgyűlt a harczi láng az egész Duna-vonalon s az események rohamosan fejlődnek arra nézve, hogy az eddigi csetepaték helyett kezdetét vegye a valódi háború. A török hadsereg kétségkívül hatalmas ellentállást fog kifejteni az oroszokkal szemben. Eddig is már többször győzelmesen verte vissza az előnyomuló ellenséget. Az ázsiai harctéren, úgy látszik, mind rosszabbra fordul az orosz sereg helyzete. Szt.-pétervári hivatalos táviratok megható buzgalommal igyekeznek titkolni a vereségeket, ami azonban nem igen sikerül. Megbízható, sőt több oldalról megerősített tudósítások jelentik, hogy a török csapatok egyik diadalt a másik után aratják, s legközelebbről Zevitnél egy nagy ütközetben verték meg az oroszokat, kik rendetlen futásban kerestek menekülést a győzelmes török fegyverek elől. Muktár pasa erélyesen folytatja az offensivát, s a hadseregben nagy a lelkesedés. * Görögország és Szerbia hadikészülődése még folyvást bizonytalanságban tartja Európát e két államocska legközelebbi czéljai felől. Hír szerint, mihelyt az orosz hadsereg teljesen átkelt a Dunán, ami még egy pár hetet fog igénybe venni, Szerbia függetlennek nyilvánítja magát és háborúba megy. Görögorlomra látszik várni, hogy a porta ellen indítsa csapatait Konstantinápolyból. A porta hivatalos nyilatkozatot tesz közzé az oroszok azon eljárása ellen, melylyel a tengeri hadi jogot sértik. E nyilatkozat így hangzik : Ellenére azon szabályoknak, melyek szerint a tengeri háborúk mindenkor viseltettek, Oroszország, tengeri támadásainál, felette méltatlan eszközökhöz nyúlt. A következő esetek be fogják bizonyítani, hogy mely módon hajlandó Oroszország a népjog elveit a nem harczolókkal szemben tiszteletben tartani. Június 20 dikán szerdán d. e. 11 órakor egy orosz hajó egy kereskedelmi hajóra támadt, mely Ottoman lobogó alatt az A Kisfaludy-társaság illése. A Kisfaludy társaság jun. 24-ki ülésének kiváló érdeket kölcsönzött Kemény Mihály néhány élettörténeti adata Petőfiről. Kemény nem állott ugyan Petőfivel benső és mély barátságban, — mint sokan segélyezik, — de viszonyuk a jó pajtások viszonya volt. Aszódon három évig jártak együtt a gymnasiumba, bár Kemény egy osztálylyal alább. Petőfi egyénisége már itt feltűnt neki. Korrent tanárt nem egyszer hozta zavarba Petőfi határozott, hajthatatlan akarata. Egy ízben Petőfit valami csínyért térdepléssel akarta a szigorú tanár büntetni. Petőfi felállt és komoly őszinteséggel kérte tanárát: bocsásson meg neki, mert ő többé hasonló kihágást nem követ el. A tanárt meglepte e határozott fellépés és megbocsátott a megtért bűnösnek, ki azután valóban meg is tartotta szavát. Petőfi Aszódon a jó tanulók közé tartozott és az iskola falain kívül is foglalkozott komoly tanulmánynyal. Buzgó tanára zongorázni is tanította, bár a billentyűket nem nagy kedvvel ütögette. 1836—7-ben rajzolni tanította az önként vállalkozó iskolatársakat havi tíz váltó garasért; de tanára később, midőn többen jelentkeztek, sokalta e honoráriumot. A testi ügyességben is kitett magáért ; a legjobb futók, műszók közé tartozott. Bátorságát jellemzi az, hogy midőn egyszer madarászni mentek, és egy elvadult bika közeledett feléjük, mindenki megrémült, csak Petőfi nem, ki nyugodtan forgatta kis baltáját, mondván: „Így szokás a mészárosokrg Az iparos tanonczokkal, különösen a zsidófiukkal gyakran bírókra keltek; feltűnő, hogy ily verekedésekben Petőfi soha sem vett részt. A tanár zsarnoksága ellen nagy volt a panasz, s ez ellen a diákok formális véd- és daczszövetéget kötöttek, melyben Petőfi — tán a szabadság és testvériség iránti forró szeretetéből — tevékenyen szerepelt, 1838. aug. végén Petőfi Selmeczre került. Ekkor már volt költői hite és iskolatársai keresték barátságát. Apja ez időben ment tönkre és dorgáló levelei nagyban fokozták a fiú daczosságot. Ez bírta őt reá, hogy elhagyta Selmeczet és világgá ment. 1839. szeptemberben újra diákoskodott Sopronban, de csakhamar felcsapott katonának, ezt az életet is megunta, mert úgymond, az altisztek a műveit emberekkel durvábban bántak, mint akárki mással. Színészi pályára vonzotta kalandvágyó lelke, társai lebeszélték e tervről és rábírták, hogy menjen haza szüleihez , kis úti költséget gyűjtöttek neki, de azt borítékba tették és kérték, hogy csak a második állomáson bonjon fel, mert attól tartottak, hogy büszkesége visszautasítja a baráti adományt. Egyszerre egész váratlan betoppan az akkor Pesten lakott Keményhez Petőfi, kendőbe kötött nagy csomaggal. Két évet töltött nála, azután Fekete Lajoshoz ment laktáisül a magyar utczában ; utóbb maga fogadott ki hónapos szobát a muzeum szomszédságában. Pesttől azzal vált meg, hogy elmegy magát nagy színészszé kiképezni. Pénze a városligetben tartott bucsumulatságon nagyon lefogyott. Előbb Mezőberénybe, azután Debreczenbe ment. De itt egészsége megtörött és pénze is annyira elfogyott, hogy nyomorral kellett küzdenie. 1844-ben Pákh támogatásával fellőtt Pestre, hogy verseinek kiadót szerezzen. Gaiger azzal fogadta, hogy ha minden efféle verset kiadna, már rég koldusbotra jutott volna. Ismeretes, hogy költeményeit azután Vörösmarty pártfogása következtében a nemzeti kör vállalta magára. Ekkor lett a „Divatlap“ segédszerkesztője is. Az érdekes vázlat még néhány élet- és jellemrajzi adatot tartalmaz Petőfiről, melyek a nagy költő biographusainak bizonyára használható anyagot szolgáltatnak Az ülés egyéb tárgyait csak futólag említjük fel. Beöthy Zsolt felolvasta Szász Károly fordításában Dantel Poklát, valamint Szász K. bírálatát Angyal János IV fordítása fölött, melyet ajánlásra metrónak tart Böthy úr felolvasta továbbá Kállay Béni fordításában a „Galathea“ cz. uj-görög dráma egyik hatásos jelenetét. Győry Vilmos három költeményt olvasott fel : Majthényi Flóra „Holdvilágos csöndes este ..." és „Honvágy* cz. költeményeit és „Álarcos gr. románczá“-nak fordítását Várnay Gézától. Az ülést , mely a szünidők előtt az utolsó -- folyó ügyek zárták be, aidoszi kis fekete-tengeri kikötőben horgonyozott, s fedélzetére robbanó anyagokat vetett, melyek a kereskedő hajót légbe röpítették. Ugyanazon napon orosz torpedó-gőzbárkák torpedókkal megtámadtak három török kereskedő hajót, melyek Kuri-Sileh előtt horgonyoztak, Amarrától 15 teng.rfdnyire keletre, s mindhárom hajót fölrobbantották, mely alkalommal a legénység nagy része oda veszett. a „Frbl."-nak jelentik: Kalkuttában több mohamedán nemes család a hadügyminisztériumhoz tíz láda ruhát küldött a török sereg részére, egyszersmind egy persa levélben lojalitásukat fejezték ki a szultán iránt. A nagyvezér tehát fölkérte Mohamed Bakirt, nevezett város bíráját, hogy tudassa polgártársaival a kalifa köszönetét odaadásuk nyilvánításáért. Jusszuf Debsz a libanoni marouiták érseke pásztorlevelet küldött papságának, és fölhívja ezeket, hogy imádkozzanak a török fegyverek győzelméért. Auersperg válasza: Az osztrák képviselőház jan. 28-ai ülésén Auersperg herczeg miniszterelnök felelt Hoffer és társai következő interpellátiójára, melyet felolvasott: „1. Igaz-e, hogy a német birodalom részéről egy Ausztriával való véd- és daczszövetségre kísérlet történt, melynek létre jötte által az orosz török háború kitörése lehetőleg megakadályozandó lett volna? —2. Ausztria ebbe a cs. k. kormány tudtával és aka A " il| « Rieger legújabb levele. A „Köln. Ztg.* prágai levelezője egy igen érdekes levelet ismertet, melyet Rieger pár nappal ezelőtt egy párisi barátjához intézett. E levélben Rieger elmondja, hogy a bécsi kormány csak a németekre és magyarokra számíthat, ha ellenszegül a szláv mozgalomnak. A szláv népek nem fognak vele menni, sem a magyarországiak, sem az ausztriaiak, mert valamennyien egyforma gyűlölettel viseltetnek Ausztria-Magyarország ellen. Azt hisszük, Oroszország nem kezdte volna meg a háborút, ha nem szándékoznék az összes szlávokat felszabadítani. Az oroszok hangulata és a körülmények hatalma folytán kénytelen lesz a szláv kérdést nyíltan és határozottan felvetni. Ilyen költséges háborút, mely már is szerfelett komoly pénzügyi és kereskedelmi válságot idézett elő, nem kezdett meg azért, hogy felszabadítsa a négy millió bolgárországi keresztényt. Nem! Oroszország szándéka kettévágni az évszázados gordiusi csomót és felszabadítani mind az idegen járom alatt nyögő szlávokat. E század kezdete óta főleg a csehek terjesztették szerencsétlen szláv testvéreink közt a civilisatiót és politikai szellemet. Ezért jogunk van rá, hogy a pánszláv mozgalmat, ha Ausztriába kitör — és ez meg fog történni röviddel a dunai átkelés után — mi vezessük. ratával nem egyezett ebele? — 3. Hiszi-e a cs. k. kormány, hogy ezen visszautasító magatartás megfelel a monarchia érdekeinek, s minő okokból? 4. Szándékozik-e a cs. k. kormány, a keleti különösen a montenegrói harctéren történt legújabb események alkalmából, közrehatni az eddig mindig hangsúlyozott semlegesség fentartására, vagy történtek-e ezen vagy más alkalomból katonai intézkedések, vagy kilátásban vannak e?* A kormánynak van szerencséje ez interpellatióra a következő nyilatkozatokkal válaszolni: Ami az interpellare 1. és 2. pontját illeti, a kormánynak van szerencséje kijelenteni, hogy sem ily kísérlet, sem ehez hasonló valami nem történt, tehát visszautasításnak sem lehet helye. Ezzel magától tárgytalanná válnék a 3-ik kérdőpont is. Ami a 4. pontot illeti, bátorkodik a kormány ez évi máj. 4-én a Giskra úr és társai részéről tett interpellátés adott válaszára ismétlőleg visszatérni. Ezen válaszban a több közt a következő helyek voltak: „Miután a hatalmak fáradozásainak nem sikerült a Török- és Oroszország közti háborút megakadályozni, a kormány kettős feladat elé látja magát állítva. Először, mindem megtenni, hogy a háborút európai complicatió ne kísérje; másodszor a háború következményeit illetőleg a keleti ügyek végleges alakulására, minden körülmények között azon befolyást érvényesíteni, mely a monarchia helyzetének és érdekeinek megfelel.“ „Ezen érdekek megóvására a kormány Ausztria-Magyarország semlegességének nyilvánítása után is fentartja magának adtiója szabadságát.“ „Azon elvéhez, hogy az államháztartást indokolatlan mozgósítás által ne terhelje, ha fog maradni.“ „A kormány bizalommal tekint az események elé, Meriti ezen bizalmat minden hatalomhoz való határozottan barátságos viszonyaiból, s azon nyíltságból, melylyel az osztrák-magyar politika czélpontjait minden irányban idejekorán kifejezésre hozta.“ A kormány ezen nyilatkozatokat nem az akkori viszonyok optimistikus felfogásából, hanem az azóta bekövetkezett események előrelátásából vette, a kormány ma is beetartja ezen nyilatkozatnak minden szavát. Ma sem lát okot ara,hogy semlegességéből bármely irányba kilépjen. Ma is ugyanazok maradtak viszonyaink a külföldi hatalmakhoz, s nincs ok a birodalom haderejének mozgósítására. Ha azonban oly események következnének be, melyek csapatainknak a monarchia határain való megerősítését szükségessé tennék, a kormány fentartja magának, — nem ellenkezésben előbbi nyilatkozatával, hanem ennek megvalósításával, a semlegesség határain belül is azon intézkedéseket foganatosítani, melyeket közvetlen érdekeinek megóvása a monarchia határánál megkövetel. Azon körülmény, hogy a kormány ezen intézkedés