Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)

1877-07-01 / 148. szám

r XI. évfolyam.­­ 48-dik sszám. ESTI KIADÁS, ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre...................................16 frt. — kr. Félévre..................................... 8 „ — ■ Egy negyedre.................................4 „ — , Egy hónapra .................................1 „ BO­R SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN: Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször kiBábozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték kÖrSn számítatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. Kolozsivártt, 1877. vasárnap, julius 1­1-ói NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 26 kr. RECLAMOK: Hirfűzérbe soronként 1 űrt ! A dunai átkelésről a „Daily Telegr.“ egy hosszú sürgöny­ben egyebek között ezt mondja: Brailától Gecsejre kész a hajóhíd és azon nagy tömeg orosz vonul át a czár je­lenlétében. Az oroszoknak 40,000 főnyi se­rege áll Galacz és Braila közt s Macsint erősen megerősítik, a nehéz ostromágyukat vontató gépek szállítják át. E hét vége felé a centrumban két más helyen Szisztovával szemben és Olteniczánál is megkísértik az átkelést, hol ezért már megkezdődött az erős ágyutűz, hogy a török partról az ellenséget elűzzék. A hajóhidak már készen feküsznek a román parton és a folyón át a következő módon akarják azokat átvenni. Az összeállított hídkő egyik oldalon meg lesz erősítve s a folyamnak fölfelé ki­húzva. Aztán gőzösök a másik felét bevon­ják annyira, hogy a folyam keresztbe fektesse a hidat a Dunán. Öt ilyen hid van,­­ az oroszok el vannak készülve arra, hogy egyet vagy kettőt ezek közül el fognak veszteni. Ha a hidak mindenike tele lesz emberrel és igy szakittatik szét, roppant áldozattal fog járni az átkelés. Az oroszok nagy vaskom­pokat is készítettek, melyek 120—160 láb hosszuk és erős faburkolattal védvék az ágyugolyók ellen, e hajók mindenikében 1000 ember lesz s azok a régi római hajók min­tájára, az oldallyukakból kiálló evezőkkel fognak hajtatni Ezen az utón szándékozik a főhadsereg Ruszcsuk ellen a coup de maint megtenni, a zimniczai és olleniczai átkelés­sel egyidejűleg. A román orosz sereg fentebb Viddicnél fog átkelni, hogy Sophiát lehetőleg mielőbb gyors hadmenetben elérhesse. Minthogy a pontonok még nincsenek a kijelölt helyen, azt tartják, hogy a nagy átkelési művelet június 28 és július 3 -a közt fog végrehaj­tatni. Ruszcsuk alatt és fölött több ezer gyalog és lovas fog átkelni, kik a várat ro­hammal akarják bevenni, mi ha nem sike­rülne, a várat körül fogják zárolni. r . TARCZA: Kerestük őt, fényét szemünknek, Szivünk legforróbb dobbanását, Az ős­természet édes, tiszta hangját, Mi lelkeinkben zendül olykor,-------­És nem találtuk meg sehol, Miként az eltűnt üstököst, Melynek követnők bár futását, Sohsem tudnók meg: hová, merre tűnt! .. . A lágy szellő, mely illatot hord szárnyán, Mely a virágok kelyhén születik S halk lebbenéssel csókolja meg arcunk’, Hova lesz, hogyha elmúlik? És hova lesz a vihar harsogása, Mely tornyot és sziklákat döntöget,­­ a tengerfenék nyugvó cseppjeit Habozza fel a villámos nagy égre!? . . .­­eltek egy darabka földet, Melyen vérrózsák nyílnak ékesen S ezekről mézet vadméhek rabolnak Zümmögve szelíd hangokon; A cserjék sötétárnyu lombozatján Az erdők szíve szól — a fülmile: Fogjátok rá, hogy ott van az Ő sir­ja­, És ábrándozni oda menjetek ! Ha leltek egy darabka földet A bérezés ország egy domboldalában, Mely fölött fényt­s, fehér felhők szállnak, Mint „tépett lelke gondolatjai.“ Hol a szivárvány hétszinü szalagja Összeköté a földet a nagy éggel: Fogjátok rá, hogy ott van ez Ő sírja, És lelkesedni oda menjetek ! Ha leltek egy darabka földet, Hol a szántóvas fényes éle Rozsdás kardot és összetört bilincset Emel ki a föld vékony rétegéből, És látjátok, hogy vértolt ez a rozsda: Mely érted omlott „százszor szent szabadság!“ Fogjátok rá, hogy ott van az ő sirja, És imádkozni oda menjetek ! De ne ringasson gyáva gondolat, Hogy ő, kit a szabadság istene a­ csillagokon százszor túlemelt,­­ Nem is a f­ö­l­d­ö­d, de a föld alatt, A zsarnokok ólombányáiban Ott élne, tán egy negyedszázadot, Ki száz halállal halva meg Inkább, mint rab egy percig is lehetne! Ő él, igen­i­s ti ne tudnátok azt? De nem az észak zord aknáiban, Hol a népeknek teste-lelke rab, Bilincsbe születik a csecsemő, Ahol maga az élet is halál, Hol megfagy a legforróbb gondolat, Az égő szivet jég veszi körül, A föld egy gyászos, fehér temető !­­ Ő él, igen! mert sirja nincs sehol,­­És nem látta őt halni senki sem! És élni fog, míg a világ világ lesz, Mig lesznek ajkak, mik dalolni tudnak, Mig lesznek szivek, mik tudnak szeretni, Mig a szabadság élni fog a földön, Melynek porát vérével szentelé meg-------­ő él, igen! . . .lelkünk­, szivünkben él ! Komócsy József. *) E költeményt lapunk egyidejűleg közli­k »Petőfi-társaság lapjáéval. Szerk. KOLOZSVÁR.JUNIUS 30. Szemle. Tisza Kálmán jun. 26-iki beszéde átalános figyelmet kelt egész Európában s mindenütt nagyjelentőségű nyilatkozat­nak mondják azt. A milyen megnyugta­tóig hatott a monarchia kedélyeire, és annyira megszilárdítá a bizalmat Ausz­­tria-Magyarország intenziói iránt azon államokban, hol az orosz önkény ország­bontó túlkapásait nem akarják nyugodtan elnézni, vagy épen elősegíteni. Az angol lapok kedvező nyilatkoza­tait egy táviratunk már jelezte. A bécsi sajtó részletesen foglalkozik a magyar miniszterelnök beszédével s teljes megelé­gedését fejezi ki a fölött. A kurió­zum kedvéért megemlítjük itt az orosz­barát lapok azon fogását, hogy Tisza sza­vaiból muszka-rokonszenvet olvasnak ki, sőt annyira mennek, hogy — registrálva a jó benyomást, melyet a nyilatkozat ha­zánkban előidézett — constatálják, mi­szerint a magyarok „istennek hála“ meg­változtatták nézeteiket, s nem törik többé magukat a török integritás fentartása után. E meglepő magyarázata Tisza beszédének persze sokkal komiku­­sabb, semmint komolyan lehessen vele foglalkozni. Mindazonáltal némely ellen­zéki lap teljes nagyképűséggel tálalja fel e bolondgombát s kifejezést ad újabb aggodalmainak a külpo­litika iránt. Denique magatartásunknak a keleti háborúval szemben muszáj „gyanus“­­nak lennie. Úgy látszik, így határozták el ezt ellenzéki oldalról. Hogy is szalasztanák ki kezükből e pompás eszközt, mely oly alkal­masnak kínálkozott a közönséget a kor­mány ellen ingerelni. Mennyire használ ez, ha nem is a hazának, de a „párt­érdekekének ! Csakhogy a történtek után a közön­ség valószínűleg nem hajlandó többé a Manassest fogni. Azon távirat, melyet ő felsége intézett Tisza Kálmánhoz így hangzik: Nem mulaszthatom el, hogy a képviselőház tegnapi ülésén­­ m­o­ndo­tt b­e­szé­de­é­r­t hazafias örömömnek kifejezést ne adjak. Ugyanekkor Andrássy is követ­kező táviratot küldött a magyar minisz­­terelnökhöz: széded oly általános sikert ara­tott, hogy irigyelnem kell től­­­e­d. E nevezetes kijelentések nagy mér­tékben növelik Tisza nyilatkozatának je­lentőségét. Látszik, hogy a felség s a külügyek vezetője nézeteinek adott kife­jezést, midőn proklamálta a monarchia s specialiter Magyarország igazi érdekei­nek politikáját. A király, a vezérférfiak együtt érez­nek a nemzettel. Kellé ennél több meg-­ nyugtatásul? — ha csak nem egyenes résza­karat, kicsinyes önző törek­vések vezetnek valakit, a­mi ily körül­mények közt bizony elég hazafiatlan el­­­járás. * Úgy az eu­r­ó­p­ai mint az áz­s­i­a­i csa­ta­t­é­re­n nagyban foly a m­u­n­k­a. Az oro­szok szakadatlanul folytatják az átkelést, felgyűlt a harczi láng az egész Duna-vo­­nalon s az események rohamosan fejlőd­nek arra nézve, hogy az eddigi csetepa­ték helyett kezdetét vegye a valódi háború. A török hadsereg kétségkívül hatal­mas ellentállást fog kifejteni az oroszok­kal szemben. Eddig is már többször győ­zelmesen verte vissza az előnyomuló el­lenséget.­­ Az á­z­s­i­ai harc­téren, úgy látszik, mind rosszabbra fordul az orosz sereg helyzete. Szt.-pétervári hivatalos távira­tok megható buzgalommal igyekeznek titkolni a vereségeket, a­mi azonban nem igen sikerül. Megbízható, sőt több oldalról megerősített tudósítások jelentik, hogy a török csapatok egyik diadalt a másik után aratják, s legközelebbről Ze­­vitnél egy nagy ütközetben verték meg az oroszokat, kik rendetlen futásban ke­restek menekülést a győzelmes török fegy­verek elől. Muktár pasa erélyesen foly­tatja az offensivát, s a hadseregben nagy a lelkesedés. * Görögország és Szerbia hadikészülődése még folyvást bizonytalan­ságban tartja Európát e két államocska legközelebbi czéljai felől. Hír szerint, mi­helyt az orosz hadsereg teljesen átkelt a Dunán, a­mi még­ egy pár hetet fog igény­be venni, Szerbia függetlennek nyilvánít­­­­ja magát és háborúba megy. Görögor­lomra látszik várni, hogy a porta ellen indítsa csapatait­ Konstantinápolyból. A porta hivatalos nyilatkozatot tesz közzé az oroszok azon eljárása ellen, melylyel a tengeri hadi jogot sértik. E nyilatkozat így hangzik : Ellenére azon szabályoknak, melyek szerint a tengeri háborúk mindenkor viseltettek, Oroszország, tengeri támadásai­nál, felette méltatlan eszközökhöz nyúlt. A következő esetek be fogják bizonyítani, hogy mely módon hajlandó Oroszország a népjog elveit a nem harczolókkal szemben tisztelet­ben tartani. Június 20 dikán szerdán d. e. 11 órakor egy orosz hajó egy kereskedelmi hajóra támadt, mely Ottoman lobogó alatt az A Kisfaludy-társaság illése. A Kisfaludy társaság jun. 24-ki ülésé­nek kiváló érdeket kölcsönzött Kemény Mi­hály néhány élettörténeti adata Petőfiről. Kemény nem állott ugyan Pe­tőfivel benső és mély barátságban, — mint sokan segélyezik, — de viszonyuk a jó paj­tások viszonya volt. Aszódon három évig jártak együtt a gymnasiumba, bár Kemény egy osztálylyal alább. Petőfi egyénisége már itt feltűnt neki. Korrent tanárt nem egyszer hozta zavarba Petőfi határozott, hajthatatlan akarata. Egy ízben Petőfit valami csínyért térdepléssel akarta a szigorú tanár büntetni. Petőfi felállt és komoly őszinteséggel kérte tanárát: bocsásson meg neki, mert ő többé hasonló kihágást nem követ el. A tanárt meg­lepte e határozott fellépés és megbocsátott a megtért bűnösnek, ki azután valóban meg is tartotta szavát. Petőfi Aszódon a jó tanulók közé tarto­zott és az iskola falain kívül is foglalkozott komoly tanulmánynyal. Buzgó tanára zongo­rázni is tanította, bár a billentyűket nem nagy kedvvel ütögette. 1836—7-ben rajzolni tanította az önként vállalkozó iskolatársakat havi tíz váltó garasért; de tanára később, midőn többen jelentkeztek, sokalta e hono­ráriumot. A testi ügyességben is kitett ma­gáért ; a legjobb futók, műszók közé tarto­zott. Bátorságát jellemzi a­z, hogy midőn egy­szer madarászni mentek, és egy elvadult bi­ka közeledett feléjük, mindenki megrémült, csak Petőfi nem, ki nyugodtan forgatta kis baltáját, mondván: „Így szokás a mészáro­sokrg Az iparos tanonczokkal, különösen a zsidófiukkal gyakran bírókra keltek; feltűnő, hogy ily verekedésekben Petőfi soha sem vett részt. A tanár zsarnoksága ellen nagy volt a panasz, s ez ellen a diákok formális véd- és daczszövetéget kötöttek, melyben­­ Petőfi — tán a szabadság és testvériség iránti forró szeretetéből — tevékenyen szerepelt, 1838. aug. végén Petőfi Selmeczre került. Ekkor már volt költői hite és iskolatársai keresték barátságát. Apja ez időben ment tönkre és dorgáló levelei nagyban fokozták a fiú daczosságot. Ez bírta őt reá, hogy elhagyta Selm­e­czet és világgá ment. 1839. szeptemberben újra diákoskodott Sopronban, de csakhamar felcsapott katonának, ezt az életet is meg­unta, mert úgymond, az altisztek a műveit­­ emberekkel durvábban bántak, mint akárki mással. Színészi pályára vonzotta kalandvá­gyó lelke, társai lebeszélték e tervről és rá­­­bírták, hogy menjen haza szüleihez , kis úti költséget gyűjtöttek neki, de azt borítékba tették és kérték, hogy csak a második állo­máson bonjon fel, mert attól tartottak, hogy büszkesége visszautasítja a baráti adományt. Egyszerre egész váratlan betoppan az akkor Pesten lakott Keményhez Petőfi, ken­dőbe kötött nagy csomaggal. Két évet töltött nála, azután Fekete Lajoshoz ment laktái­sül a magyar utczában ; utóbb maga fogadott ki hónapos szobát a muzeum szomszédsá­gában. Pesttől azzal vált meg, hogy elmegy magát nagy színészszé kiképezni. Pénze a városligetben tartott bucsumulatságon nagyon lefogyott. Előbb Mezőberénybe, azután Deb­­reczenbe ment. De itt egészsége megtörött és pénze is annyira elfogyott, hogy nyomor­ral kellett küzdenie. 1844-ben Pákh támogatásával fellőtt Pestre, hogy verseinek kiadót szerezzen. Gai­­ger azzal fogadta, hogy ha minden eff­éle ver­set kiadna, már rég koldusbotra jutott vol­na. Ismeretes, hogy költeményeit azután Vö­rösmarty pártfogása következtében a nemze­ti kör vállalta magára. Ekkor lett a „Divat­lap“ segédszerkesztője is. Az érdekes vázlat még néhány élet- és jellemrajzi adatot tartalmaz Petőfiről, melyek a nagy költő biographusainak bizonyára hasz­nálható anyagot szolgáltatnak Az ülés egyéb tárgyait csak futólag említjük fel. Beöthy Zsolt felolvasta Szász Károly fordításában Dante­l Poklát, vala­mint Szász K. bírálatát Angyal János IV fordítása fölött, melyet ajánlásra metrónak tart B­öthy úr felolvasta továbbá Kállay Béni fordításában a „Galathea“ cz. uj-görög dráma egyik hatásos jelenetét. Győry Vilmos három költeményt olva­sott fel : Majthényi Flóra „Holdvilágos csön­des este ..." és „Honvágy* cz. költemé­nyeit és „Álarcos gr. románczá“-nak fordí­tását Várnay Gézától. Az ülést , mely a szünidők előtt az utolsó -- folyó ügyek zárták be, aidoszi kis fekete-tengeri kikötőben horgo­nyozott, s fedélzetére robbanó anyagokat ve­tett, melyek a kereskedő hajót légbe röpí­tették. Ugyanazon napon orosz torpedó-gőzbár­­kák torpedókkal megtámadtak három török kereskedő hajót, melyek Kuri-Sileh előtt hor­gonyoztak, Amarrától 15 teng.­rfdnyire ke­letre, s mindhárom hajót fölrobbantották, mely alkalommal a legénység nagy része oda veszett. a „Frbl."-nak jelentik: Kalkuttában több mohamedán nemes család a hadügyminiszté­riumhoz tíz láda ruhát küldött a török sereg részére, egyszersmind egy persa levélben lojalitásukat fejezték ki a szultán iránt. A nagy­vezér tehát fölkérte Mohamed Bakirt, neve­zett város bíráját, hogy tudassa polgártár­saival a kalifa köszönetét odaadásuk nyilvá­nításáért. Jusszuf Debsz a libanoni maroui­ták érseke pásztorlevelet küldött papságának, és fölhívja ezeket, hogy imádkozzanak a tö­rök fegyverek győzelméért. Auersperg válasza: Az osztrák képviselőház jan. 28-ai ülésén Auersperg herczeg miniszterelnök fe­lelt Hoffer és társai következő interpellátió­jára, melyet felolvasott: „1. Igaz-e, hogy a német birodalom részéről egy Ausztriával való véd- és dacz­­szövetségre kísérlet történt, melynek létre jötte által az orosz török háború kitörése lehetőleg megakadályozandó lett volna? —2. Ausztria ebbe a cs. k. kormány tudtával és aka­ A " il| « Rieger legújabb levele. A „Köln. Ztg.* prágai levelezője egy igen érdekes levelet ismertet, melyet Rieger pár nappal ezelőtt egy párisi barátjához in­tézett. E levélben Rieger elmondja, hogy a bécsi kormány csak a németekre és magya­rokra számíthat, ha ellenszegül a szláv moz­galomnak. A szláv népek nem fognak vele menni, sem a magyarországiak, sem az ausz­triaiak, mert valamennyien egyforma gyű­lölettel viseltetnek Ausztria-Magyarország ellen. Azt hisszük, Oroszország nem kezdte volna meg a háborút, ha nem szándékoznék az összes szlávokat felszabadítani. Az oro­szok hangulata és a körülmények hatalma folytán kénytelen lesz a szláv kérdést nyíltan és határozottan felvetni. Ilyen költséges há­borút, mely már is szerfelett komoly pénz­ügyi és kereskedelmi válságot idézett elő, nem kezdett meg azért, hogy felszabadítsa a négy millió bolgárországi keresztényt. Nem! Oroszország szándéka kettévágni az évszáza­dos gordiusi csomót és felszabadítani mind az idegen járom alatt nyögő szlávokat. E szá­zad kezdete óta főleg a csehek terjesztették szerencsétlen szláv testvéreink közt a civi­­lisatiót és politikai szellemet. Ezért jogunk van rá, hogy a pánszláv mozgalmat, ha Ausz­triába kitör — és ez meg fog történni rö­viddel a dunai átkelés után — mi vezessük. ratával nem egyezett ebele? — 3. Hiszi-e a cs. k. kormány, hogy ezen visszautasító ma­gatartás megfelel a monarchia érdekeinek, s minő okokból? 4. Szándékozik-e a cs.­­ k. kormány, a keleti különösen a montenegrói harc­téren történt legújabb események al­kalmából, közrehatni az eddig mindig hang­súlyozott semlegesség fentartására, vagy tör­téntek-e ezen vagy más alkalomból ka­tonai intézkedések, vagy kilátásban van­nak e?* A kormánynak van szerencséje ez in­­terpellatióra a következő nyilatkozatokkal válaszolni: A­mi az interpellare 1. és 2. pontját illeti, a kormánynak van szerencséje kije­lenteni, hogy sem ily kísérlet, sem ehez hasonló valami nem történt, tehát visszau­tasításnak sem lehet helye. Ezzel magától tárgytalanná válnék a 3-ik kérdőpont is. A­mi a 4. pontot illeti, bátorkodik a kormány ez évi máj. 4-én a Giskra úr és társai részéről tett interpellátés adott vá­laszára ismétlőleg visszatérni. Ezen válaszban a több közt a követ­kező helyek voltak: „Miután a hatalmak fáradozásainak nem sikerült a Török- és Oroszország közti háborút megakadályozni, a kormány kettős feladat elé látja magát állítva. Először, min­dem megtenni, hogy a háborút európai complicatió ne kísérje; másodszor a háború következményeit illetőleg a keleti ügyek vég­leges alakulására, minden körülmények kö­zött azon befolyást érvényesíteni, mely a monarchia helyzetének és érdekeinek meg­felel.“ „Ezen érdekek megóvására a kormány Ausztria-Magyarország semlegességének nyil­vánítása után is fentartja magának adtiója szabadságát.“ „Azon elvéhez, hogy az államháztartást indokolatlan mozgósítás által ne terhelje, ha fog maradni.“ „A kormány bizalommal tekint az ese­­­­mények elé, Meriti ezen bizalmat minden hatalomhoz való határozottan barátságos vi­szonyaiból, s azon nyíltságból, melylyel az osztrák-magyar politika czélpontjait minden irányban idejekorán kifejezésre hozta.“ A kormány ezen nyilatkozatokat nem­­ az akkori viszonyok optimistikus felfogásából, hanem az azóta bekövetkezett események előrelátásából vette, a kormány ma is bee­­tartja ezen nyilatkozatnak minden szavát. Ma sem lát okot ara,hogy semlegességéből bármely irányba kilépjen. Ma is ugyanazok maradtak viszonyaink a külföldi hatalmakhoz, s nincs ok a birodalom haderejének mozgósítására. Ha azonban oly események következnének be, melyek csapatainknak a monarchia hatá­rain való megerősítését szükségessé tennék, a kormány fentartja magának, — nem ellenkezésben előbbi nyilatkozatával, hanem ennek megvalósításával, a semlegesség hatá­rain belül is azon intézkedéseket foganato­sítani, melyeket közvetlen érdekeinek meg­óvása a monarchia határánál megkövetel. Azon körülmény, hogy a kormány ezen intézkedés

Next