Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)

1877-09-13 / 208. szám

Több évek letelte után, m­iután ezen ügy nemcsak a közönség, de a feltaláló előtt is idestova már feledékenységnek indult, és miután feltalálónak szabadalma már elenyé­­szett, lépett fel Uctatius alezredes új talál­mányával, melynek aczélbronz nevet adva, nevét megörökítette. Kiegészítésül még csak annyit, hogy a aierro-fémnek feltalálója R J. múlt őszszel Oroszországba utazott s azóta folytonosan ott tartózkodik. Hogy ott mivel foglalkozik, azt nem tudjuk , de h­a figyelembe vesszü azon körülményt, hogy a legutóbbi Nach­ne­­bel és Zöller féle árulási ügygyel Oroszor­szág, úgy látszik, nem áll kapcsolatban, gya­níthható, miszerint ezen állam az Uchatius féle ágyak titkának elsajátításában ügyeseb­ben járt el, és megtudta magának azt az egyént merem­, kinek meg A mocsi kórház kijavíttatásával a gye alispánját bízta meg a közgyűlés. Végül az apahidai malomgát építésé­nek ügyében bizottság küldetvén ki, — el­nöklő főispán a gyűlést bezárta, tehát a jövőben » több k»ill-it««»« 700 frint a mi a­lmegyei mérnöki állomás­nak az idei 126 jkvi h“­ór^at3670ez/r“U szüntetése által ^KteS - Tb segéd­ségbíróillllomásoknak a költségvetés keretén belül leendő felállítása­­mellett míg 100 írt. megtakarítást mutatna. E javaslat teljesen el­len fogadva. Ezzel — mint kapcsolatos ügy — egy­szerre tárgyaltatott Som­bo­ry L­ajo­s és társainak azon kérvénye, hogy az ugyu­­­vezeti h­i­d­a­l­m­á­s­i járásnak központja H­i­d­a­l­m­á­n — hanem M N bein- E kérdés élénk vitát keltett ne bor legyen. _ föl _ melyben résztvettek a többek közt G­y­a­r­m­a­t­h­y Zsigmond, Elek«« György, Gyarmathy M­i­k­ó­s, ítt Bánffy Béla és Trombitás, egyem szerezni, «me*­­rrrrr | ^rdés eldöntése szavazás alá kerülvén, ban ily sajátságos utón jutottak feledékeny A Magyar N.-S­o­in k­ö­r­­­ségbe Oroszország ma Uchatius ágyuk birtokában lehet már az úgynevezett mocdá­ki központul.­­ A közgyűlés továbbá elfogada az ál­landó választmány azon javaslatát, hogy egy -----------­­IV-ik aljegyző és egy alszámvevői állás­rend Kolozsvármestye rendkívüli köz­­szeresilessék. ez állások szükségességének aut­tív terjedelmes indokolása — mely a főjegy­z­ő tollából került ki, — igen ügyesen és meggyőzőleg van szerkesztve. S igy hisszük miszerint végre valahára a megye jogos ké­(1877. szeptember 11.) Gróf Eszterházy Kálmán fő­­része kielégítést nyerend. ispán ő méltósága a közgyűlést megnyitván felhivja főjegyzőt, hogy a szolgabirói járások kikerekitését illető munkálat előkészítésére kiküldött bizottság jelentését olvassa fel ; — a mely jelentést — tekintve annak közérde­kű voltát itt közöljük is: .A f. évi július 7-én tartott rendkívüli közgyűlés 126 fkvi számú határozata folytán a megye területének közigazgatási járásokra való beosztása tekintetéből véleményünket következőkben van szerencsénk előterjeszteni tekintve, hogy a nm. belügyminiszter úr idei 20.801 számú leírásában a megye területé­nél 1­7 szkb­ói járásra való beosztásra vonat­kozó 1. évi 19 jkvi számú közgyűlési hatá­rozatot már jóváhagyta; tekintve, hogy azon munkálatban a járások mindenütt úgy lettek beosztva, hogy egy forgalmi központ körül csoportosíttattak az illető járás községei, s tekintve hogy ezen alapon a közig. járási székhelyeken kbr. járásbíróságok felállítása tekintetéből is tárgyalások vannak folyamat­ról, hogy ezen fizetésen alól ezen állomás betöltésére egyént találni lehetetlen. 2. Bárka a közoktatás és közbiztonság ér­dekében s különösen a gazda és cseléd között oly gyakran felmerülő ügyek gyors és a gazda közönség kevesebb veszteségével való ellá­tásra juttatása tekintetéből szükséges is nél-9 . Írnok , , 7 segéd Írnok fiz. „ 7 szki­ói pandúr egyenru­házása évenkint átlag véve A kolozs 1. sz.biró szál.pénz összesen A jelenlegi kiadás: 11 sz.biró fizetése (pandúr tartással) egyenkint 11 szolgabiró Írnok fizeté­se egyenkint 11 sz.birói­ pandúr egyen­­ruházata átlag egyenkint összesen gyfrlse: 900 f. 9900 frt 400 f. 4400 frt. 50 f. 550 frt. 400 f. 3600 frt. 600 f. 4200 frt 60 f. 400 f. Thiers temetése. Zuhogó eső szakadt péntek este s bo­mor színben tünteti fel Páriát, csak a hal­­­lottas ház előtt jár kel sok ember esernyő­­vel. A rendőrség megtiltja az álldogálást. A St. Georges terén a templom előtt nagyszá­mú rendőrség és lovas gárda tartja fenn a rendet. Majdnem minden bolt be van zárva és a Notredame- és a szomszéd utcákban a St. Georges terén és a boulevardokon, a­hol a gyászkiséret elhalad. A Sentier utczában a boltokon ily felírás olvasható: „Nemzeti bűn, sőt alapos reményünk van, hogy a köz-­­ gyász. Az üzletek Thiers temetése napján be igazgatási járások megállapított központjain lesznek zárva."­­ A Voltaire boulevard ki­fel is fognak állíttatni, s tekintetbe véve, járatán 3 századnyi gyalog gárda és a te­hogy a n. m. belügyminiszter ur által csak­is a fizetés fölemelések illetőleg a jelen évre megállapított költségvetés keretén túlterjesz­kedés tekintetéből létetett kifogás, s tekint­ve hogy a megye területének 9 szgbirói já­rásra volt beosztása által a jelenlegi fizeté­sek megtartása mellett is a segéd-szabírói intézmény felállításával a jelenlegi költség­vetés keretén túl terjeszkedünk 1000 fttal, melyhez pedig ha a megye területe amúgy czélszerűbben is lenne közigazgatási járások­ra beosztható, mely pedig a hely fekvésnél fogva nem áll. —Belügyminiszter úr ő nagy méltósága jóváhagyásával nem járulna ; mind­ezen indokok tekintetbe vételével ajánlatba hozzuk, hogy a f. évi 19 tkv számú határo­zatát a közigazgatási járások beosztására, s azok székhelyeinek megállapítására nézve a tisztelt közgyűlés egész terjedelmében tartsa fenn s egyúttal mondja ki a közgyűlés hogy: 1. a jelenlegi 11 a szabirói járás helyett 7 alkotandó a közgyűlés által idei 16 jkvi szá­mú határozatával már elfogadott központok merében 2 gyalog­ezred van fö állítva. 11 óra tájban kezd a sokaság a St. Georges felé özönleni, de csak a meghívot­takat bocsátják be, minthogy a tér kicsiny s még ezeket sem fogadhatja be. Az elhunyt barátjai a halottas házban vannak egybe gyűlve, mely feketével van bevonva ezüst T. betűkkel diszitve.­­ A templom kívülről is be van vonva feketével; a hajóban nagy ra­vatal, négy szoborral, melyek a vallást, kö­nyörületet, hitet és reményt jelképezik. III­. órától kezdve a boulevardokon és St.-Georgus-tér, és a Notredame egyház kör­nyékén hatalmasan megnövekedett a tömeg. Pontban 12 órakor a koporsót 6 személy a gyászkocsira teszi, míg a jelenlevők leveszik kalapjaikat, csend uralkodik, csak a dobok és a zene hangja hallatszik 10 percz múlva megindul a menet. Elől gyalogság zenével, azután két gyászhintó mögött a hallottas kocsi, melyet a koszorúk és virágok (köztük a magyar országgyűlésé és az osztrák reichs­­rathé) a szó teljes értelmében elborítanak, bár minden járásban alkalmaztassák egy­­ Egy tiszt bársonypárnán előlviszi az elhunyt­­szgbiró és egy Begéd-szolgabiró és pedig a nak különféle kitüntetéseit és érdemjeleit, szgbiró fizetése tekintetbe véve a járások Charlemage tábornok és Roger gróf, az el­­megnagyobbodásával járó több munkát, emel -­ hunyt unokaöcscsei nyitják meg a menetet, lessék fel 900 írtról 1000 írtra beleszámítva a gyászlepel bojtjait Lacy, Grévy, Cassey tak, ebbe a szolga­tartást is, a segéd szolgabiró fizetése pedig állapittassék meg 600 írtban Jules Simon és Potbuau tengernagy tartják Ezután a család többi tagjai és jóbarátjai, továbbá minden szakiró mellé adassék egy- t a senatorok, volt képviselők nagy számmal, egy írnok 400 írt fizetéssel a kolozsvári és köztük Say, Grévy, Gambetta, Hugo Victor, b.­hunyadi terjedelmükre is a népesség szá­mára nézve igen nagy járások szgbirói mellé pedig két írnek s igy összesen a 7 járásban 9 írnak ezen kívül tekintetbe véve Kolozs­várt a azárásbér nagyságát a kolozsvári szg­­birónak adaasek még szállás pénz és iroda tartás csimén 400 Irt. A mi tekintetbe véve, hogy a kolozsvári szabirónak ezen fizetésből Kolozsvártt még logatot is kell tartania nem csak méltányos de annyira csekélynek tűnik közre. Arago, Rampoo. Továbbá a franczia akadé­mia tagjai, a párisi főtanácsosok, s számos vidéki fő és községi tanácsos, továbbá a személyesen meghívottak s több küldöttség, valamint a diplomatiai kar tagjai. A koporsó a roppant néptömeg közt lassan haladva csak egy órakor ért a temp­lomhoz. A lelkész mellett 18 pap segédke­zik ; a karban több kiváló művész működik A szertartás 2 órakor végződött a templomban. Thiers asszony a Jézus szive kápolnájában hallgatta azt végig. Orloff herczeg is jelen volt, Csissey tábornokot is ott lehetet látni. Egy óra után megszűnt az eső, és egyszerre beláthatlan embertömeg jelent meg a boulevardokon, midőn a me­külözhetetlen is a járási börtön őrök rend- pel elvonulóban volt, a nézők a gyaloguta szeresitése, mégis tekintve a költségvetés kát és a kocsi-utakat is félig megtöltötték, oly szűkre szabott korlátait ezúttal ezen úgy hogy ember ember hátán volt; az ab­­kiadások mellőztetnek addig a házi pénztár lakok tömve voltak, még a háztetők is tele törvényhozásilag felállítva lesz, voltek emberekkel, közöttük sok asszony. 3) Nem különben ugyanezen indokból így volt ez a boulevardok mentében egó halasztassék el a járási szobráknak szállás szén a temetőig. A városi sergeantok, a pá pénzzel való ellátása, a kolozsvári járási szol­­gabiró kivételével.­­ Ezen javaslatunk el­fogadása reményében teljes tisztelettel van szerencsénk részletesen felszámítan az ezen alapon teendő kiadásokat összehasonlítva a jelenlegi kiadásokkal. A 7 sz.biró fizetése egyenként 1000 f. 7000 írt.­risi lovas gárda nagy erőfeszítést fejtettek ki, hogy a menetnek helyet csináljanak, de nehéz feladatukat nagy kímélettel teljesítet­ték. A gyászmenet 2 órakor ért a Boulevard Illiensre, de a sűrű néptömeg közt csak igen lassan haladhatott. Elől ment egy csa­pat városi sergeant, a lovas municipalis gár­da és vértesek ; ezután három zászlóalj gya­logság következett élükön a bandával, mely gyászindulókat játszott, azután jött a holt- 350 frt. test, utánna a család egy kocsiban. Két 400 frt zászló különösen föltünt, az egyik a belfor­­­r­­tiaké volt .Thiers Belfort városa, felírással, npouirt, egy saint germaini zászló, hol Thiers meg­halt. Ezután még Thiersnek két kocsija jött, a kocsik és lovak egészen bevonva gyász­fátyollal, és égő lámpákkal; ezekhez csatla­kozott 14 gyászkocsi és sok magánfogat, a menetet ismét gyalogság zárta be zeneban­­dával élükön és vértesek. Egész a Lepelle­­tier utczáig a legmélyebb csöndben voltak a 14.860 írt­ nézők, innét kezdve egészen a Chateau d’ Eauig — a meddig ez a jelentés terjed — mindenütt a mint a halottas kocsi elhaladt, kiáltották , ,Ésjen a köztársasági" A nel­forti és saintgermaini zászlókat is üdvözöl­ték , de mindegyik kiáltásnál a menetnél levő gyászolók nyugalomra intették a népet, és a rend nem is zavartatott meg. a csapatokat egy lovas hadosztály tábornok vezényelte; mivel induláskor esett az eső, a katonák kö­­penyegben voltak , de különben ünnepiesen voltak öltözve. A tüzérséget négy ágyú kép­viselte Az emberek száma , kik a koporsót követték 10 — 12.000 lehetett Mivel a menet igen lassan haladhatott, az elvonulás három­­negyed órát vett igénybe, sőt némely helye­ken egy órát, úgy hogy a koporsó csak 4 órakor ért a temetőbe. Eddig semmiféle za­var sem fordult elő. A temetőig mindig sű­rűbb lett a néptömeg, a Chateau d’Eaun­ és a Boulevard Voltairen aránytalanul sűrűbb volt a nézőtömeg, mint a többi boulevardon. A Boulevard Montmartrey és a Chateau d Eaun „éljen Gambetta !“ kiáltások is voltak hallhatók , de Gambetta maga csitította le a kiáltozókat. A temető közelében ismét csönd­ben maradtak a nézők és nem éltették sem a köztársaságot sem a belforti zászlót. Az első beszédet Grévy tartotta, mely­ben Thiers parliament működését fejtegette, és hivatkozott az áldozatokra, melyeket Thiers hozott, midőn azt a Francziaországban egye­dül lehetséges kormány­formának jelentette ki. Ez nagy áldozat volt reá nézve, de ha­zaszeretet­e semmi áldozattól sem riadt visz­­sza. Pothuan tengernagy Thiersnek a kato­nai kérdésekben való jártasságát emelte ki. Lacy és Vuitry különösen mint: nemzeti tör­ténetírót dicsőítették őt. • Jules Simon tart ezután nagyszabású beszédet, melynek kivonatát is itt közöljük : Thiers — mondá — élte történetével megtanított bennünket arra, hogy sohase es­sünk kétségbe. Szerette hazáját és az ságot — pátriám dilexit, veritatem coluit. Ő maga, midőn 1870 ben bejárta Európai se­gélyt kérni Francziaország számára, akkori végrendeletében maga irta ezt magáról, s ez lesz sirján is. A hazafiság nyilatkozott min­den művében, párosulva azon elhatározá­sál, hogy mindent csak a lehetőség határai közt tegyen. 1830 ban koczkára tette életét, küzd­­vén a szeszélyes hatalom ellen. Mint mi­niszter, látja a nehézséget ; szembeszáll ve­lek s legyőzi azokat. Szolgál királynak, hiven, de csak fölté­tel alatt , hogy a király maga is hű szol­gája legyen az alkotmánynak, melyre meg­esküdött. Soha miniszter nem volt haszno­sabb, s nem volt kevésbé udvaroncz. Elve volt: a király uralkodik, de nem kormá­nyoz. Viszály esetében az utolsó szó az or­szágé, melyet a kamara többsége képvisel. A császárság alatt ő volt első, a ki látta, hogy hova vezet az esztelen külpolitika Hat­­vanhárom éves korában a védelmi kormány első szavára Thiers útra kelt egész Európa bejárására, őt illette a békekötés feladata. Hamar feled az ember. Hat év választ el bennünket azon időszaktól. Thiers egy rettentő missió előtt állott. Látott mindent, kezén ment keresztül minden. Sok ízben kel­lett tartania a szerződés megszegéséből, mert nem kímélték meg őt a nehézségektől. Három év alatt újjászervezte teljesen a közigazgatást, a pénzügyet, a hadsereg, s helyreállította a bizalmat mindenü­t. Megfizette a váltságot, sőt több, fölszabadította a területet. Midőn a nemzetgyűlés kijelentette, hogy „Thiers nagy érdemeket szerzett a haza körül,“ a világon egyetlen hang sem emelkedett ellene. Ámde Thiers május 24 én elbukott. El­hagyták a conservative- et, ki conservati­­vebb volt náluk. Megmaradhatott volna a ha­talmon a törvény értelmében, sőt ezelőtt egy évvel élethossziglan való elnökséget biztosít­hatott volna magának. Visszavonult egy né­hány szavazatnyi többség előtt, engedve sa­ját elvének, hogy a parliamenté az utol­só szó. Ekkor aztán példátlan manifestatió kez­dődött. Thiers, lelépve a hatalomról, minden­ki számára világosság, Francziaország szá­mára védő maradt. Minden körülmények kö­zött ezt kérdezték : mint vélekedik Thiers ? 1873. máj. 2- től 1877. szept. 3-ig a nép ezen elismerése volt a vigasztaló. Thiers nem hizelgett neki, de a nép ő benne csak a te­rület fölszabadítóját, a köztársaság megala­pítóját látta. Most istenhozzádot mondok a barátnak, ki iránt oly mély tiszteletet s oly gyöngéd barátságot éreztem. Minthogy én szólok, is­­tenhozzádot mondok neki Mignet és Bartthe­lémy Saint Hilaire nevében is, kit fájdalma hallgatásra kárhoztat, Caldion, Roger du Nord, Arago, Lenard nevében, mindazok ne­vében, kik legközelebb állottak szivéhez. Tisztelettel ejtem ki annak nevét, ki osztályosa dicsőségének, ki osztozott hazafias aggodalmaiban, s ki gyöngédségével, szilárd­ságával és páratlan odaadásával megédesí­tette terhét. Istenhozzád, az ország nevében, a forradalom történetírójának ; istenhozzád a szabadság bajnokának ; istenhozzád a terület fölszabadítójának; istenhozzád a franczia köztársaság első elnökének.“ E szavakra a Voltaire boulevard felől fölhangzott e kiáltás: „Éljen a köztársaság!“ a­ kormány igen nagy óvintézkedéseket tett. A temetőbe csak azok bocsáttattak be, kik­nek jegyök volt; a temetőben csakugyan minden a legszebb rendben folyt le. Azok közt, a­kik gyalog mentek a temetőig, volt a német nagykövetség két tagja; az osztrák magyar nagykövetség kocsit küldött; a spa­nyol követség nem volt képviselve 4­/4 óra­kor véget ért a gyászünnep. A beláthatlan sokaság lassan szétoszlott. (Vége.) Dr. Groisz Gusztáv egyetemi le­lépő rector beszámoló beszéde, annak kamatja, kor- és vallás különbség nél­kül azon orvostan hallgatónak fizetessék, ki „a szívbillentyű bántalmairól" a legjobb mun­kát készitendi. — A végrendelet 1875. decz 8-án kihirdettetvén, egyetemünk nem nyert értesítést hivatalból, egy véletlen azonban egyetemünk tudomására hozván e hagyo­mányt, megtétettek a szükséges intézkedések annak tisztázása és érvényesítése iránt. __ az ily nemes gondolkozás önön­magát ma­­gasztalja, mi áldjuk emlékét egyetemünk új barátjának ! Azok között, kik igaz barátjai egyete­münknek, nemcsak, kik egyetemünk létrejöt­tének tényezői, főhelyet foglal el hazánk nagy fia. hídvégi gr. Mikó Imre, —a haza minden bú fiát, a tudomány minden igaz barátját mélyt-u lesújtotta azon kérlelheti*­!! tényről való értesülés: hídvégi gr. Mikó Imre 1876 szeptember 16-án meghalt.­­ Aunyival mé­lyebben érezte egyetemünk a veszteséget, mert az elhunyt nagy neve szoros kapcso­latban állt egyetemünk életével, ő munkál­ván annak létesítésén, ő vezetvén minket új hajlékunkba, ő nyilván meg ünnepélyes sze­retett Alma materünket ! Egyetemünk taná­csa az őszinte részvét és fájdalom kifejezé­sére testületileg jelent meg az elhunyt rava­talánál, babérkoszorút helyezvén arra; a ta­nári kar testületileg kísérte örök nyugalomra a nagy hazafit, hallgatóságunk tömeges rész­vételei mellett, a hátramaradt családtagok­hoz pedig egyetemi tanácsunk részvét iratot intézed. — Hídvégi gr. Mikó Imrének em­léke legyen áldott ! Á­mde — bárha még sok, igen sok — jelentésre méltó ötlik fel emlékembe, a le­folyt tanév eseményeiről — be kell érnem a tebekkel s igy még csak az egyetemi ta­nács működéséről emlékezem meg néhány rövid szóval.­­ Az egyetemi tanács 11. rendes és 16 rendkívüli ülésében 1007 különböző ügy­­darabot tárgyalt és intézett el. Ezek neve­zetesebbel már jelentésem eddigi folyamá­ban érintve voltak ; legyen szabad itt még felemlítenem, hogy egyetemünk tanácsa első üléséből üdvözlő iratot küldött dr. Pauler Tivadar ur ő nagyméltóságának az orsz. közoktatási tanács elnökévé lett kinevezteté­­se, alkalmából, — továbbá, meghivatván az upsalai egyetem által f. hó - én tartott négyszázéves fennállásának ünnepélyére — miután miniszter ur ő nagyméltósága meg­bízott képviselőink számára — fedezet hiánya miatt — utazási segélyt nem adhatott, szin­tén üdvözlő iratban adtunk kifejezést örö­münknek és jó kívánatainknak. Megsürgette továbbá az egyetem taná­csa már két évvel ezelőtt tett azon feh­er­irodalom folyólag megjelenő termékeinek be­szerzése sem lehetséges ; arról­ pedig, hogy jesztését, melyben az egyetemnek „Ferencz a fiatalság számára különösen szükséges ke József" egyetem elnevezése, a hatósági jel­­zikönyvek és pedig többes példányokban be­­vényeknek megküldése és az alapitó levél­szereztessenek, gondolni sem lehet. A könyv­nek az egyetem levéltárába elhelyezése iránt jár egyik éltető eleme az egyetemnek, a ta-­ folyamodott; fájdalom eddig ezen felterjesz­tárokat és hallgatókat egyaránt tekintve és egyetemünknek ez éltető elem sem adatik meg, nem adatik meg akkor, midőn a ked­vezőtlen pénzügyi viszonyok daczára a bu­dapesti régi, nagy könyvtárral rendelkező egyetem könyvtára számára a rendes évi dő­lésünknek sem volt eredménye, holott min­den egyebektől eltekintve azon óhajtása egye­temünknek, hogy az azt megalapító 1872 : 19 t. sz. egy eredeti, ő felsége sajátkezű aláírásával ellátott példánya levéltárunk­ban őriztessék, méltányos és könnyen telje­ s tation felül négy éven át évenként 7000 frt. sithető lett volna ; együtt 28.000 frt. rendkívüli beszerzésekre ! Végül az egyetemi tanács egy fontos engedélyeztetik. Nem az irigység szól így intézkedéséről kell még megemlékeznem, belőlem, meg vagyok én győződve, hogy a Vallás- és közoktatási m­űlt miniszter úr budapesti egyetem könyvtárának is vannak , nagyméltósága a közoktatás állapotáról még ki nem elégített szükségletei, csak azt óhajtanám, vajha egyenlő mérték alkalmaz­tatnék csak megközelítőleg is ott, mint itt ! Nehezek az idők, igaz, de váljon túlhajtott ! takarékosság nem von nagyobb károkat maga­­ után ? évenkint jelen­ést terjesztvén az országgyű­lés elé, egyetemünk azon sajnos tapaszta­latra jött, hogy a kolozsvári m. kir. tudo­mány-egyetem e jelentésekben nem kimerítő s nem részletes adatokkal szerepel, s a leg­utóbbi jelentés alig egy pár oldalon emléke-Van okunk azonban a hála magasztos­zik meg arról; azon indokból tehát, hogy érzetének is őszinte kifejezést adni. a val- egy az egyetem állapotáról és ebből kitod­­­ás- és közoktatási m. kir. miniszter úr ő szó szükségeiről egybeállítandó jelentés a vagy méltósága ugyan­is a Toldy féle könyv legkedvezőbb módot és alkalmat adná az tár egy részét kegyeskedett egyetemünk egyetem kezébe arra, hogy az irányt adó kö­­könyvtárának átengedni, mely adomány által rók s különösen a törvényhozás figyelme a könyvtárunk 140 munkával gazdagodott, ha­ egyetem ügyeire és állapotára felhivassék, somólag kegyeskedett ő nagyméltósága a mű elhatározta az egyetemi tanács­­ évi tan. történelmi kiállítás egyes nevezetesebb tár 5 én tartott ülésében, hogy az egyetem tr­­gyairól készített fényképek gyűjtemény ér­dekében nemcsak kívánatos de szükséges, egyetemünknek megküldeni; megemlékezett és az 1876/7. tanév végével lejárt első lus egyetemünkről Dr. Kruesz Chrisostom pan­nonhalmi főapát ő méltósága, midőn a pan­nonhalmi újabban restaurált székesegyház­nak múlt évi augusztus 27-én történt új­bóli felszentelt ttitsd alkalmából kiadott, trum után időszerű is, hogy az 5 éves cyc­­lusról, az egyetem állapota, fejlődése, és szükségei felöl miniszter ur ö­nagyméltósá­­gához egy részletes jelentés tétessék s az kinyomatván az egyetem érdekében illető, a székesegyház történelmét s építési stíljét kés körökben is terjesztessék. A tudomány feltüntető kiváló szép rajzokkal diszitett mun­­­karok ily irányba felkéretvée, 8 miniszter anak egy példányával egyetemünk könyv- uz ő nagyméltósága is alig egy bő múlva az tarat megajándékozá, — megemlékeztek egyetemi tanács fennebbi Határozatának meg­­egyetemünkről inasok is, kik munkáik egy­ hozatala után egy hasonló jelentés egybeül­­egy példányát megküldeni szívesek voltaa , 1 litására utasítván a tanácsot, e jelentés, fogadjak mindannyian egyetemünknek hálás, minden oldalról eléggé nem méltányolható KlubvilClvl n au a buzgalommal egybeállittatott s ma már egy az» De ,a. lerójuk oly munkálat áll készen, mely egyetemün a két oly férfi emléke irányában ,s, kik ak­ öt évi működését, állapotát és szükségeit kor is megemlekeznek egyetemünkről, midőn hiven és részletesen, egész tárgylagosság­“ttrkirr pliitLrok ugyaSuls^G f°h I gal ,'ünte!i feL Varhit koronázná fáradozá­cs. . pen. arnok ugyanis 1876. febr. 22- munkát azon siker, hogy az iránytadó körök, Í!Í vB* vegrendeletében könyveit a ko-t kiválóan a törvényhozás azon meggyőződés lozsvan m. kir tudom, egyetem részére, az merítse e jelentésből hogy ifju^ ellítímünk ta^ugyan azon r,®^aittPllahara­l­agyományok érdekében mulhatlanul tenni kell", mert az uráli Halfa Min J kSoyve"-*“e«£bíi “ "T“ “,£a,,?kTM Mfmts' . Oi llulüű'yfnnn,.« .1. ... . *’ lanáca, hogy e m4*.H ITISlSrtMST ’ ka'DOjiSeD PCllig * egye­tái-hn álhpiv«»! , ~~ -Oj-V'.u,, nuujy-i temi tanács minden egyes igen tisztelt tan­­hagyomány által ek jc 7* könytárunk e ,ának őszintén érzett köszönetemet nyilváni­­hi­n^nauv ^ StaiIlban 8eai belbecs- tani kedves kötelességemnek ismerem- h/p. azon áuL¥oncetdáN/HmnyertU8yaU,airQd‘ iránti kiváló előzékenységek, ámind hizm­aiinti- 0DCel ^aoil()l' ezen által nyájok részéről irányomban tanúsított ió in- PBVPtPm A ”Jagának egyetemünk háláját az dulat, minden alkalommal készségesen uvui­ti veg.mUkKé““”““ 6‘ i0 f8j6*!«/6 Mt»o/at4»uk Srík ut4 £ 14t. AiAr­ n.k Nagy Sí“^S-ÍÍmi ' 2Í ««.HrtaTtí te tanulmányait, megemlékezett hálásan azon kezlek ga2gatás terhein könnyíteni igye- K 2 SÄSt L ^ « cetiem aa < gyomtoyoiou »00 Irtot, ol, caélM], Egy már rég tárgyalás alatt álló s már a közeli megoldás stádium­hoz elért ügyre vonatkozó intézkedésről kell még a nagy te­kintetű egyetemi közgyűlésnek jelentést ten­ni , értem a csillagda ügyét. Hosszas tárgya­lások után végre a róm. kath status gyűlés elvileg elhatározván az egyetemi főépülettel kap..­.p­aros csillagda végleges eladását, az igazgatótanács és az egyetem képviselői a vételárt közegyetértéssel 1000 frtban állapí­tották meg, minek következtében egyete­münk tanácsa még a tan­év elején felterjesz­tést intézett miniszter úr ő nagyméltóságá­hoz, kérve jóváhagyását és a vételárnak utal­ványozását. Igaz, hogy e felterjesztésünk még nem intéztetett el, de miután miniszter ur ő nagyméltósági már 413. 1873. számúlé iratában a csillagászati észlelde felállítását maga is kívánatosnak nyilvánította, s a tár­gyalások jóváhagyásával folytattalak ; ezért felterjesztésünk kedvező elintézésében két­­kedni, nincs okunk. Mielőtt az egyetemi intézetekről szóló ezen vázlatos jelentésemet befejezném, meg kell emlékeznem, — miről a fontosságot és a mutatkozó szükséget tekintve — talán el­ső­sorban kellett volna szólanom, — az egye­temi könyvtárról. A lefolyt 5 év tapasztala­taira támaszkodva, talán még örvendenünk is kellene, hogy könyvtárunk évi dotatiója, ha nem is emeltetett még csak az eredetileg megállapított 6000 frtnyi összegre, legalább meghagyatott a megelőző tanévben is kia­­do­t 4000 frtban, — a­mit e csekély ösz­­szegből — melyből még könyvkötési 600 frt levonandó — beszerezni lehetett, az be­szereztetett, de fájdalom, ha csak az égető szükség mértékét vesszük is alapul, messze kellett elmaradnunk az óhajtott czéltól,­­ mily elszomorító az, hogy látjuk, miszerint ily mérvű doatió mellett könyvtárunkat so­ha sem emelhetjük azon színvonalra, hogy csak szerény igényeket is kielégíthessen.­­ Hiszen egyetemünk fennállása óta a lefolyt tanév végéig, mindent felszámítva, mi a könyv­tár részére utalványoztatok, mindössze 20660 frt. engedélyeztetett s használtatott fel és igy évi dotatiónk átlagosan 4200 írtnál alan­tabb állott ! Ily összeggel — az érd. muzeum-egy­­let könyvtára átengedése daczára — sem lehet könyvtárt megalapítani, sőt még az

Next