Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)
1879-01-03 / 2. szám
! ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: ■tx mÄTÄ; WUt" 8 ,rt- ~N,wed<TM4 frt-~ i . _ *^MHölgyfutár'* ■»epirodfolmi hetilappal egyim : FéliTT# 9 frt* — Negyedóvre 4 frt, 50 kr. kapják. K*›#* *TeB #löt¡»«Wk a „Hölgyfutár"! Ingyen mellékletes POLITIKAI NAPILAP. HIRDETÉSI DIJAK: öteer haeáboeott garmondeor, vagy területének ára 0 kr. NAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön enálltatik. HUILTTER: Boronként, vagj annak helye SS kr. RECLAMOK: ___________Hirharangban eoronként 1 frt._______________ A „Magyar Polgár“ egyes rormainak ára T kr. NOttolMÜl bekQldOM kitélemények nem közöltetnek, ismeretlen kácból jött bérmentesen lövetek nem fogadtatnak el. Hasznalatlan kéziratok nem adatnak viaaza. Kolozsvárit, péntek, 1879. január 3. SZERKESZTŐSÉGI IRODA : a 'typoin fomdEkaa (Lóvá a lap eaellemi rését illető köalemányok laténeadók.) KIADÓ HIVATAL: A IjMNB-igMU Ulpomi Irott-lttaK, tőtér |r. TtttkJ (hm M «IMmMU péu*k, hlrdMéMk, ojottOrl i»thr«h ImUusAftk.) KOLOZSVÁR, JAN. 2. Az újév alkalmából a szabadelvű- párti képviselők tegnap tisztelegtek a miniszterelnöknél s a párt főbb embereinél. Tisza miniszterelnök, mint táviratilag értesülünk, válaszában a lefolyt évet az önzetlen hazafias kötelességteljesítés évének mondd. Kifejezést adott abbeli reményének, hogy ez év kedvező leend a közjóra, s meg fogja hozni a fenforgó nehéz kérdések megoldását, ugy, mint azt a haza érdekei kívánják. A miniszterelnök bizalomteljes nyilatkozata kétségkívül ép oly jó hatást fog gyakorolni a közönségre, minőt gyakorolt a pártra. Nagy időket, nehéz napokat élünk, melyekben a jó hazafinak, minden egyebet félretéve, valóban csak az önzetlen kötelességteljesítésre szabad gondolni. Nemzetünket sok tekintetben érintik a napirenden lévő válságok, talán megpróbáltatások előtt állunk. Ily körülmények, ily viszonyok nem engedik meg a személyi ellenszenv harczát, kicsinyes érdekek hajhászását. Munkálni, s munkára készen állani kell mindenkinek, és — ha másban nem — egyesülni kell ama törekvésben, hogy a haza érdeke, biztonsága bármely irányban megóvassék a sérelmek, vagy veszélyek elől. A politikai önzetlenséget a nemzet képviselőinek, s a bizalmat a népnek a mostani napokban nem lehet eléggé ajánlani. * Az orosz sajtó mulat. A sztpétervári lapok közelebbről elkészítették a haditervet egy monarchiánk elleni esetleges háborúra; most egy újabb projectummal lepik meg a világot, mely nem tartalmaz sem többet, sem kevesebbet, mint Ausztria-Magyarország felosztását. A Sovr. szr. szépen kikerekített programmot közöl arról, miképen fogja majd Oroszország szervezni Európa keretét és főleg az osztrák-magyar monarchiát. Bosznia és Herczegovina — úgymond, — ideiglenesen Szerbiát Montenegrót illetik, mig az orosz nemzet protektorsága alatt egy nagy déli szláv birodalom meg nem alakul. Előbb, mint sem gondoljuk, azosztrák kérdésre kerül a sor. Bismarck Ausztriát keletre szorítja, a cseh korona országaiból 6 német királyságot fog alakítani s e felett Prágában egy Hohenzollern fog uralkodni oly önállósággal, aminővel ps jelenleg a würtembergi király fel van ruházva. Alsó- és felső Ausztria, Stájerország, Karinthia, Salzburg és Tirol a német birodalom más országcsoportozatát fogják képezni egy másik Hohenzollern trónja alatt. Ha a német orosz szövetség meggyökerezik, Magyarország is kap saját önálló királyt. Ha a horvátok gyakorlati politikusok lennének, akkor jobban kellene ragaszkodunk a szláv eszméhez, Ausztria soha sem engedendi meg nekik, hogy egy nagy Horvátországot létesítsenek. Oroszországnak kell azon lenni, hogy a déli szlávok mind egy birodalmi parlamentbe Konstantinápolyba, legrosszabb esetben pedig Nándorfejérvárott gyűljenek össze. A magyarok nem akarják a Habsburgokat; a németek Berlin felé gravitálnak. Ha én a habsburgi dynasztia feje lennék, — végzi a czikkíró — jó eleve egyezséget kötnék Német- és Oroszországokkal, hogy nekem a déli szláv birodalom jogarát biztosítsák. * A portával kötendő conventio ügye, legújabb hírek szerint, még csak a kezdet stadiaraában van. Kiderült., hogy a szultán amaz irade-ja, mely megbizza Karatheodory pasát, hogy Novi-Bazár pasalik megszállása tárgyában egyezményt kössön Ausztriával, nem volt egyéb, mint engedélyadás arra, hogy a külügyminiszter Zichy gróffal az általa tett javaslatok alapján tárgyalásokba bocsátkozzék. E javaslatokat egy irat tartalmazó, mely sem szultán souverainitásának elismeréséről, sem az okkupáczió ideiglenes jelleméről nem ten említést. Minden egyéb, amit azóta az egyezmény megkötésének kisebbnagyobb valószínűségéről beszéltek, csak üres fecsegés volt. Megtörtént az első lépés — ennyi az egész. * Az orosz belállapotok mind fenyegetőbb alakot öltenek. Az izgalom növekedőben, s a forradalom előjelei napról-napra tisztábban észlelhetők. Szentpétervárit a kedélyek rendkívül nyugtalanok. A pártok mind nyíltabban és merevebben lépnek fel egymás ellenében; a két főpártot a czár és a trónörökös köré csoportosulók képezik; az előbbiek a régi abszolutisztikus kormányrendszer megtartása, az utóbbiak az alkotmány mellett izgatnak. E mellett a forradalmár nihilisták pártja is mind borzasztóbb terrorizmust gyakorol Magasállású hivatalnokok, sőt a nagyherczegek is névtelen fenyegető leveleket kapnak, melyeknek szerzőjét a rendőrség hasztalanul igyekszik kinyomozni. Rendőri vizsgálatok és elfogatások napirenden vannak a városban. TÁRCZA. Mikor én „Mátyás“ voltam. - Szivet üdvözlet HARRY VICTORNAK. - 'JELEKI ^Sándortól. (Folytatás.) . . . Szabad-e egy kis kitérést tennem, közbevetőleg és csevegve a székelyt jellemeznem ? — Tárcza-czikkeimnek nincsen követelésük, nem öltöztetem én azokat prádéba, úgy irom őket, mintha a nyájas olvasóhoz Koltón, a portámon lenne szerencsém s úgy vacsora után, egy téli este, a kandalló előtt, berkeszi bor és bányai borkút mellett elfenyegvénki , elmondaná a vén ember a miket élt, a mi emlékében maradt. Énig tudnám azokat foriába önteni, iparodhatnám a classicitást majmolni, s lehetőleg unalmas lenni, de isten úgyse: nem fizetné ki magát! Arra, hogy tanítsak: innnen elég tudományom, hogy untassak : nem termérzetem; sokat élve, sokat látva, megkísérlem mulattatni, s ha a kort ég tárgyat, melyről írok, igazán, híven s valóságosan rajzolom, s néha-néha olvasóm elmosolyodik — elmondom Kölcseyvel : más koszorút nem óhajt!“ De lássuk a medvét! egy nemzet az a székely nétó, mely csak Bach óta vált néppé, a mágnás, a regalista, a prior, a pixidarins, a lófő, a fiúleány, a potior és a ficsor egyaránt fizeti az adót, s nagy egyenlőségben él az adótabellának defterjében, s a „végrehajtó” előtt mindenki egyenlő. A „natio de 11 ico s issima“ sok erénynyel bír, s én büszke vagyok, hogy véremnek fele székely. E nép hősiesen bátor, elszánt, kitartó, csodákat tett, ha nem lennének az Aporok, a Béldiek, a Mikesek, a Kálnokyak, a Mikók, Körösi Csoma, Benkő, Nagyajtai Kovács, Mike Sándor, Jakab Elek, és még hányan! azt mondanám: itt van Kiss Sándor és Gábor Áron! Elég ebből ennyi. S hol vannak a háromszéki aszszonyok, és Dózsa György uram Dálnokról? ! . . . Betört a török, mint eleven dinaifalat — ott találtam a székelyt; —járt a tatár: álltak elébe, kinek nem volt fegyvere, parittyával hajította agyon, — jött a labancz: guzsalylyal verte agyon a székely asszony. Tanácskozásra hívták őket össze: az érvelés kartácscsal történt; ott van Mádéfalva!... Rájok adták a fegyvert, őrizni a határt, s mázsa számra mérték külföldön a székely húst. Náluk a só a napot nézi: hány martyrja van e kőnek?... Oláhországból csempészik a portékát, mert a tőlünk vitt só olcsóbb ottan mint náluk, — azért van nagy keletje a portékának. A kis üstöt kotorja a fináncz; — a góbé keletnek vándorol mint a daru, 8 leányait kinevelik Prediáltól Kairóig Egyptomba. Csoda-e, ha perlekedő, ha bizalmatlan, ha soha, de soha nem ad egyenes, határozott feleletet. ... Gyergyó-Szentmiklóson leégett a fél város, a főutczán egy nagy sárga ház épen maradt; — kiváncsi voltam tudni, miféle ház lehet az, s egy felém jövő siculustól kérdem: — Atyafi, miféle ház az ott ii, amelyik nem égett le? A székely rám néz, gondolkozik, s végre azt felelte: — Az a sárga nagy kőház ? az uram épület. ... Makfalván kanczákat vásároltam ; egy pár erős izmos maczkó volt egy borvizes fakó szekérbe fogva, — innen állva nem láthattam jól a túlsó lovat, kérdem a bakon szunyókáló embertől : — Kancza-e vagy paripa az a nyerges ló? — Nincsen itt a gazdája? — jön a felelet. ... Hát Haray Victor ? — Én azt az arat nem esmerem! — S minek utána a székely tiszt Haray Victort nem esmerte, Földváry Józsi folytatá: — Megérkeztünk Tekébe, kora dél ■ után, — nem mehettünk tovább, lovaink nagyon el voltak fáradva, — beszálltunk a korcsmába, lovainkat bekötöttük az állásba, egyikünk ott maradt strázsának, a másik ort állott a kapu előtt. Én véletlenül benyitok egy szobába, — majd, kővé váltam csodámban, mikor látom, Viktort az asztal mellett ülve, két gyer- mek közt, — az asztalon egy pár pisz- toly, s Victor németül felolvasást tart a két gyermeknek. — — Hát maga ugyan mit csinál itt? — kérdem. — Tanítom ezeket a kisdedeket. — Nem értem! — Mindjárt megmagyarázom (Ge fites 8 pien meine Kinder, dort im Ecke! — aber nicht hinaus!) — Teleki Sándor őrnagy ur küldött ide, vagy jobban mondva én küldettem magam ide az őrnagy ur által, hogy süttessek és főzessek a sereg számára. Magamhoz rendelem a bírót és papot s kiadtam a parancsolatot, hogy tízezer emberre eleség legyen 24 óra alatt, mert Bem tábornok holnapután seregével ide érkezik; azonban másod magammal ellenséges földön lévén, nem éreztem biztonságban magamat, tehát ide rendeltem a biró és a pap fiait, azon fenyegetéssel, hogy ha legkisebb bántalmunk lesz, én mind a kettőt agyon lövöm. A dolog sikerült s minden a legjobban megy. — És most oktatom a kisdedeket. Beszéd közben kezembe veszem az egyik pisztolyt, Viktorra nézek s mondom: — Ezen a pisztolyon nincsen káoszi ? — Nincsenek megtöltve! — Hát aztán ? — Azt hiszi ön, hogy meg tudnám lőni ezt a két kis majmot?... Bethlen Gergely elkiáltotta magát: Brávó Viktor! Kit fogok én olyant kapni, aki Lembergbe menjen ? — Az öreg urnak igaza volt: „nem olyan könnyen mint azt gondolja.“ Ubi est, et laudabimus ilium! — Bevárom Viktort, s megbeszélem vele a dolgot. E közben megjött, — elmondám nekem, én meg neki a történteket, — csakhamar tisztába jöttünk mindennel, de nem kaptánk embert, akit Galicziába küldtünk. — Végre türelmét vesztve kiálta fel Viktor: — Elmegyek én! — Tudod-e azt, hogy mire vállalkozol ? — Mire? — Majdnem a bizonyos halálra! — S aztán ? ... hát miért jöttünk mi ide ?! E szavakban: „miért jöttünk mi ide?!“ benne van szabadságharczunk genezise, filozófiája. Számot vetve magunkkal, identificálva magunkat a haza ügyével, hitvallásunknak vallva a „szabadság-egyenlőség-testvériség!“ nagy tanát, az újvilágnak e szentháromságát, mint Krisztusnak apostolai, mint Cromwellnek katonái, mint a Conventnek emberei, elszántan, nyugodtan, hittel és reménynyel várva a jövőt, eszembe nézni a halállal, elesni a csatatéren, meggyilkoltatni orozva, lemészároltatni, mint Enyeden, Zalathnán, Krakkóban,— kínoknak kínszenvedésével, martyr halált halni, mint Huszár Zsigmond Kis-Nyiresen, — feldicsőülni a vesztőhelyen, mint Aradon a tizenhárom! . . . Azért jöttünk mi ide! . . . (Folyt, köv.) * * * * * * — -------------------------------------------------------A magyar delegáczió keddi ülésén Szidvy József elnöklete alatt kihirdettek a két delegáczió által hozott és ő felsége által szentesített határozatok a jövő évi közös kormány-költségvetés s a boszniai okkupáczió költségeinek 1879-re előirányzott fedezése iránt. Végül az elnök a tagoknak boldog uj évet kívánt. -------------—------------^ Lapunk t. előfizetőit tisztelettel kérjük, méltóztassanak előfizetéseiket a Jövő évnegyedre megújítani. A . Magyar Polgár“ Évnegfyedre . . . írt. Félévre . . . . . frt. Ejfész évre . . .16 frt. A KIADÓ HIVATAL. Politikai vegyes rovat. BELFÖLD. A képviselőház hétfői ülésén Tisza Kálmán miniszterelnök helyett Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter nyújtotta be az ő felsége által szentesített következő törvényeket: a megyék 1879. évi közigazgatási-, árva- és gyámhatósági kiadásairól ; az 1879. évre kiállítandó ujonezjutalék és póttartalék megajánlásáról; az 1875. XLIX. és 1877. IX. törv.czikkek némely szakaszainak módosításáról; végre a Németországgal kötött vám- és kereskedelmi szerződésről szóló szentesített törvényeket. Kihirdettettek s hasonló czélból a főrendekhez átküldetnek. Ezután a jegyzőkönyv felolvastatott s hitelesíttetett. A főrendiház hétfőn rövid ülést tartott, melyben Majláth György elnök tudatta a főrendekkel, hogy ő felsége a királynő szívesen vette a főrendek hódolatát magas névnapja alkalmával, továbbá felhatalmazást kért, hogy újévkor a főrendek szerencse kívánatét ő felségeik színe elé juttathassa. Azután Baross Gábor, a képviselőház jegyzője átnyújta a képviselőház mai ülésén kihirdetett szentesített törvényeket. Kihirdettettek a főrendeknek. Ezután a jegyzőkönyv hitelesittetett. A pénzügyminiszter emlékeztette a vámhivatalokat és pénzügyi igazgatóságokat, hogy az 1878. évi XXI. t. sz. az általános vámtariffáról az osztrák-magyar vámterületen január hó 1-sejével lép életbe. AUSZTRIA, Prága, decz. 31. A „Bohemia“ ma a következőket közli: Midőn Pretis báró a kabinetalakítás megkisértetésével megbizatott, dr. Rieger váratlanul megjelent Bécsben és kérdést intézett aziránt, hajlandó-e őt Pretis báró elfogadni. Pretis nem óhajtott formaszerű találkozást, de azt üzente Riegernek, hogy szívesen látja kollegáját a cseh tartománygyűlésből a szokott elfogadási órákban. Rieger ezt a módozatot is elfogadta és kifejtette a cseh ellenzék javaslatait és feltételeit a jövő minisztérium támogatását illetőleg, mire Pretis b. azt válaszolta: Mint magánembert igen érdekelte őt Rieger nyilatkozata, de csakis a birodalmi tanács lehet az a hely, hol a cseh képviselők bármely kormánynyal érintkezhetnek, erre pedig az út nyitva áll. Ezzel az értekezés véget ért. KÜLFÖLD: Török lázadás Ruméliában. Drinápolyból jelentik a „Novoje Vremja“-nak, hogy Aidosz és Varas között jól felfegyverzett török felkelő csapatok mutatkoznak, melyek török menekültekből alakultak és melyek ellen erélyesen fel kell lépni, miután ezek által az összeköttetés Jamboli és Burgasz között veszélyezettnek látszik. Az oroszok veszteségeiről az utóbbi háborúban az angol vezérkar az orosz-török háború hivatalos történetében a következő megbízható adatokat teszi közzé : Összesen 129.471 ember van a Balkán-félszigeten eltemetve, s a 120,950 ember közül, kik mint betegek vagy sebesültek Oroszországba visszaküldöttek, meghalt 42,950 ember. A meghaltak összes száma tehát 172,400, mely számba nincsenek belefoglalva az Ázsiában elesettek. Az ázsiai veszteségekről biztos adatok nem kaphatók. Konstantinápoly, decz. 31. Kormánykörökben tagadják, hogy Albániának Olaszország részére leendő átengedésének eszméje a portától eredt volna. Diplomáciai körökben erről kétféle verzió kering. Az egyik szerint az olasz ügyvivő, Cavagna pendítette volna meg ezt az eszmét, hogy eshetőleg biztosítsa magának a portánál a követi állást. A másik verzió szerint ellenben a porta csakugyan ajánlatot tett volna Olaszországnak az albán terület átengedése iránt, egyrészt, hogy Ausztria-Magyarországtól nagyobb engedményeket eszközöljön ki, másrészt, hogy a Görögországgal folytatandó alkudozásokra nézve Olaszországot a görögellenes álláspontnak megnyerje. Az utóbbi verzió azon hit által nyer hitelességében hogy Corti gróf mint követ nemsokára ide érkezik, hogy a függőben levő ügyek elintézését, a mennyiben azokban Olaszország érdekelve van, személyesen vezesse.