Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)
1879-01-11 / 8. szám
máknál megválasztott 78, legújabban Megválasztott 16. Időleges választás alá eső két raonarchsta hely halálesetek folytán még üresedésben van. A szenátorválasztások eredménye a köztársaság elleneire mély benyomást tett; az igadozók igyekezni fognak a köztársasággal megalkudni. TANÜGY. Közoktatásügyünk 1878-ban (Vége.) A tanítóképző intézetek szervezése egyelőre befejezettnek tekinthető s a budapesti sugárúti elemi és polgári nőtanító képzőintézet ez idén osztotta ki először tanképesitő okleveleit. A nőképzés tagadhatlan nagymérvű lendületet nyert a felállított felsőbb leányiskolák intézményében s örvendetes jelenségképen tűnik fel a budapesti felsőbb leányiskolának végleg befejezett szervezése, mely most már egyike a legczélszerűbben és legszebben berendezett intézeteknek. Népszerűsége folyton nő s a felvételre annyira jelentkeznek, hogy még egyszer annyi osztályt lehetne megtölteni a bekivánkozókkal Igen szépen fejlődtek a nőipariskolák: a pozsonyi sikeres gyűjtést rendezett saját épülete javára, a budapesti pedig tanítóképző intézeti rangra emelkedett és már államérvényes oklevéllel biró tanítónőket képzett ki. A gazdasági és iparos szakiskolákra vonatkozó jelentését is először ez évben terjesztette a miniszter az országgyűlés elé. A polgári iskolai tanárok, illetve tanítók élethalálharcza még nincs befejezve s ez évben azonban nyugodtabb, higgadtabb és komolyabb irányba lön terelve. Új tervezetet dolgoztak ki a polgári iskolák szervezése tárgyában, ami azonban mindeddig csak terv maradt és remélhetőleg terv is fog maradni. Budapest főváros képviselő testülete kebeléből is oly mozgalom indult meg, melynek czélja a polgári iskolákat részben szak-, részben felső népiskolákká alakíttatni Kétségkívül óhajtandó volna, hogy a polgári iskola fogalma végre-valahára tisztáztatnék. A középiskolákra vonatkozó törvény négyszeres meghiúsulás után még mindig nem tárgyaltathatott s ez idén újólag enquete ülésezett, mely a tanterv sokféle nehézségeivel szemben is kidolgozta már a törvényjavaslatot és addig is, mig tárgyalás végett a ház elé terjeszthető lesz, a reformok részben már az idén, rendeleti uton, ténylegesen életbeléptettek Nevezetesen a német nyelv a gymnasium első és a bölcsészet a VII. osztályból elhagyatott és a mértani rajztanítás módosíttatott. A közoktatási tanács megbizatott a minden egyes tantárgyhoz szükséges legrészletesebb beosztási terv és utasítások elkészítésével s igy a reform a legközelebbi tanévben teljes erővel és mindenütt megindittatható lesz. S igy azon időpontig eljutottunk, melyben a középtanodai oktatás tervszerű és a végczél szem előtt tartása mellett kifejlő fokozatossággal fog megtörténhetni. E középtanodai tanárok körében megindult a mozgalom a szolgálati pragmatica ügyében és még mindig folyamatban van a harci a középtanodai rendtartás ellen. Felszólaltak a tanítók túlterheltetése ügyében és általánosan hangsúlyoztak oly gyökeres intézkedéseket, melyek az oktatás ered-' ményét nagyobbá, a tanulók feladatát lehetőleg könnyebbé tegyék. Szép lendületnek indult a középtanodai tanári egyesület felügyelete alatt szerkesztett és közrebocsátott ifjúsági könyvtár és a jeles írók tára A felsőbb iskolák intézményei közül legyen felemlítve, hogy a zsidó ügyek reformálására hivatott rabbi seusinarium, mely az izr. alap költségén jön felállítva, ez évben fejezte be egyévi pályafutását, hogy a dunántúli ref. egyház újólag megpendítette azt az eszmét, hogy Debreczenben felekezeti egyetem állíttassák fel. Legújabban Magyarország védbástyáján, Pozsonyban egyetem felállítását sürgették s e hazai egyetemek jogi facultásainak reformálására euquetet hitt össze a közoktatásügyi miniszter. Ugyancsak ez évben örvendetes jelenségképen constatáltatott, hogy mig az egyetemi hallgatók száma növekedik, mig a bécsié apad; ismét hathatos , bizonyítéka főtanodáink tudományos hala- ,dásának. A budapesti orvosi egyetem sebészeti és doncttani intézete új palotájába költözött és a közel jövőben a belgyógyászat , tinoródák tervezett épületei is ki fognak építtetni. 11 A humanisztikus intézetek közt legjelentékenyebb szaporodás volt ezen évben a Fuchs által alapított kic. siket nemi intézet, mely nagy pompával nyittatott meg és az év utolsó havában tartott vizsgálat 11 .szép haladást tanúsított. A hülyék intézete azonban még magánkézre szorult. A fővárosi szeretet- ház is a háborús időkben a társ- 'dalmi és a közoktatásügy iránt, csekély mérvben mutat- okozó érdeklődés miatt csak lézengve állt fenn. A Társadalmi téren nevezete ebb inozza- iratokként jegyezhetjük fel az egyetemes hat- , luadik tanítói gyűlést, mely nagyban lendítette a tanítói egyesületek szövetségének létrehozása tárgyában megindított előmunká- latokat. Tanügyi kérdésekben hozott határoz zatai közt kiváló helyet foglal az, hogy a hitoktatás paedagogiai elvek szerint vezet- tessék, mely czél elérésére hangsúlyozta a papok paedagogiai képzésének szükségességét. A paedagogiai társaság is az év lefolyásával egy évi fennállását haladta meg, műsködése azonban, még a kezdet nehézségeit is tekintetbe véve, épen nem felelt meg azon várakozásnak, melyet a szaki és fiúk méltán csatoltak hozzá. Újabb tervekkel is lépett fel az év folyamában. Péterffy Sándor a Szent Deliért társaság megalapítását indítványozta, mely- nek hivatása a lett volna, hogy elaggott s különösen a nyugdíjtörvény által az általá- nos nyugdíjélvezetéből kizárt tanutókat segéélyezze. Murányi Kálmán pedig általános tan ,nítóegyesület létesítését javasolta; mindkét főt azonban elejtették, előbbit főleg azért, mert tőkéjét részben tankönyvekre rovandó , bélyegből kívánta gyarapítani. A középtanodai tanárok kebeléből pro-testáns tanáregylet alapíttatott, mely ez idén tarta meg először Debreczenben közgyűlését. Szóba hozatott a budapesti tanárok közt lé-- tesítendő nyelvmivelő társaság szükségessége is (Révay-kör). A tervezők azonban egyelőre csak az elvet mondották ki. Jelentékeny művelődési hivatással lépett fel még az év utolsó részében az őstörténelmi és anthropológiai társaság is, mely már tényleg megalakult és mindinkább szélesebb tért foglal. A népoktatási kör pedig az idén a köz-s művelődési csarnokok felállítását pendítette , meg, a mi azonban még kísérletre vár. * I Petőfi nősüléséről.* (Az erdődi vár történetének utolsó lapja.) Erdőd várát a XV. században a hatalmas Drágfy-család lakta. Ez időtájt az egész vár hatalmas forterasse volt, de a XVII. században a gróf Telekyekre szállván, azt különösen Teleki Sándor gróf akként alakította át, hogy inkább a munkásság, mint hatalom helyéül szolgáljon. Tornyain csillag nem ragyogott többé, a szélvitorlák eltűntek. Nem lakták többé harczosok, de szerény, munkás emberek. — E hely volt, hol lánglelkü költőnk virága, melyet nemsokára leszakasztandó volt, szendén, de annál pompásabban, annál ragyogóbban nőtt, nőtt s nyílott ki. 1845 ben a vár egyetlen terem kivételével, hivatalhelyiségül volt berendezve, de volt kápolnája is, melynek oltárán az innak áldozatot lehetett berautatni. Nyugati oldalát az uradalom felügyelője — Szendrey — családjával lakta. A családot boldog házaspár s két gyermekük képezte. Mindannyian csöndes nyugalomban éltek s a termek csak is akkor népesedtek meg, ha az uradalmi tisztek jöttek össze. A várat körülvevő erdő kipusztittatott, hogy helyét nemsokára viruló veteményágyak lepjék el. A család legszebb éke leányuk Julia volt, kiről azonban épen nem lehet mondani, hogy ábrándozó, sóhajtozó lett volna, de azért komoly s fenséges remekét képezte nemének. Hogy leányával mi czélja volt az uradalmi felügyelőnek, azt senki sem tudta. Annyi tény, hogy kik kezére vágytak, azok ugyan szemlélhették, de soha sem bírhatták. Neki más élet kelle s ő azt nem is titkoló, sőt ügyes parabolákban ki is tudta fejezni úgy hogy kik lángoló szívvel s égő vágyakkal jöttek, csakhamar lehűltek s üres szívvel távoztak. A vidék legelőkelőbbjei csengtek szivéért, de ő rejtett maradt s amit később el Lanka Gusztáv ez érdekes rajzát, melyett szerzője a Petőfi-társaság legutóbbi közgyűlésén olvasott le), az „EU.“ gyorsírói följegyzései utján lehető bő kivonatban közöljük föntebb. A rajz bővelkedik költői szépségekben, helyenként bár apró mindazonáltal becses új részletekben ; s maga a történet vonzó novella gyanánt tűnhetik föl, melynek hőse irodalmunk kimagasló büszkesége: halhatatlan retőnek, rejtekből kibetűzhettem, az csak tölcsére volt tudja isten, milyen mélységnek. Zongora, könyvek, virágok voltak kedvencz tárgyai. Lelki tulajdonságaira nézve nem volt sem valami rátartó, szépségére féltékeny, de valami kedves szelíd pajzánság tört ki néha-néha belőle. Erdőd abban az időben nem volt unalmas hely. Gyönyörű leányok, viruló menyecskék, udvarias s kellemes ifjak igyekeztek kellemessé tenni egymás életét. Julia minden mulatságban részt vett, s ilyenkor szeretetre méltó volt mindenki irányában egyformán, anélkül, hogy a legkevésbé is hiú lett volna; sokáig azonban nem szeretett mulatni. Saját környezetében gyakran megába zárkózott és szótalanná lett, majd a zongorához ült, hogy néhány accord után fölkeljen s az ablakhoz menvén, kitekintsen a gyönyörű tájképre. Szemei ilyenkor mélán szemlélték a természetet, míg lelkében ki tudja minő érzelmek hullámai torlódtak egyik a másikra. Egyetlen bizalmas barátnőja Nagykárolyban lakott. Szép, művelt, kevésbé szellemes, de még különcebb leány Júliánál. E leány barátsága sokat játszott bele Julia életébe, különben erős lélek volt, de gyengébb, nemhogy boldoggá legyen. Julia szerencsésebb volt, mert ő legalább bizonyos időre kiköthetett ama tündér szigetre, melynek neve boldog szerelem, a házasság. Nyugszik most örökre ő is, férje is, de halhatatlanul Julia emlékezete még soká, igen soká marad meg e nemzetnél, neki is része jut a Petőfi halhatatlanságában, mert életét ő övezte körül boldogsággal. Kik Júliát akkor bírni óhajtották vagy , korán jöttek, vagy elkéstek. Kik korán jöttek, nem tudtak czóltárni, mert ő iilusióitól nem bírt megválni ; kik később, mert akkor már valaki más bírta szívét. Bár szülei részére örömestebb választottak volna azok közül kik határoztak, mint akik később jöttek, de Júliánál nem lehetett lealkudni. Harmincznégy évvel ezelőtt zöldernyős kocsi haladt Nagy Károly felé, benne három hírneves ember ült: Pap Endre, Petőfi Sándor és Riskó Ignácz. Az első publicista, második szépirodalmunk legnagyobb költője a harmadik főjegyző és Bajza kedves költője Mind a hárman azon ünnepre utaztak, melyet megyék és városok István főherczegnek rendeltek. Gyönyörű nap vett. Ki hitte volna, hogy az a halavány Riskó, ki közöttük ült, még most is éljen, míg a másik kettő, ki erőteljes ép férfi volt, előtte annyi sok évvel a sírba szálljon ?! Pedig úgy van. Riskónak lantja e két sírnál örökre elhallgatott. Petőfi már ekkor szivében gyászt hordozott. Etelka, ki életet adott annyi szép kőkeménynek, elszállt a földiek közül, őt gyászolta Petőfi. — Riskó finom modora folytán szívesen látott vendég volt mindenütt. Petőfi vágyott szeretni és szerettetni, de — valljuk be — nem tudott udvarolni. Tudjuk, minő a kis város, — a három ember megérkezését csakhamar megtudta az egész város. Riskót felkérték, hogy mutassa be a fiatalembert. Petőfi nagyon büszke volt, s így Viskónak ugyancsak vigyázni kellett, hogy a bemutatásoknál sem barátját, sem pedig ismerőseit meg ne sértse. Petőfit mindenütt megkülönböztetéssel fogadták, s ő igyekezett is szeretetreméltó lenni, s nála már ez igyekezés is elismerést érdemel; de ő a legbarátságosabb körben sem tudott soká maradni s csakhamar távozott. — Erbeisz István estélyén pl. pongyolában jelent meg; a házigazda a művésznők közé ültető, s ő ott jól találta magát. Szives érzelmei csakis a művészek körében szólaltak meg hangosabban és hogy ezek nem gyümölcsöztek, egy Pap és egy Katona érdemesül vagy hibásul róhatni fel. Petőfi nem volt tánczos, innen van, hogy bálba nem szívesen ment, hacsak tartozó okból nem, így Nagy Károlyban az akkor tartott bálon szintén megjelent, hol Szendrey Júliának és Térey Mariskának — ez volt • Julia barátnője — Rikkó mutatta be E bál- ban ismerkedett meg Petőfi Júliával. — Julia és Mari egyformán ifjak és kedvesek voltak. Marinak a ragyogó, a fenséges, Juliának a csillagos ég kellett. Az egyik szépség, a rang s ragyogás, a másik hit és dicsőség után vágyódott. Bár tehát benső barátnők 5 j voltak, különböző irányban haladtak, mely I iríny egymást teljesen kizárta. Mindkettő sajnálta a jámbor epedőket, az ügyetlen II udvarlókat kigunyolta, makacs s büszke volt, s mindkettőn ebben egyeztek itt (Vége köv.) _ ____________ | Legjelentékenyebben haladt előre az „Eötvös alap“ ügye, mely ez évben Békés , Csabán és Kereszthelyen anyagi sikerrel meg■ tartott vándorgyűlései folytán tágabb körben 11 közfigyelmet és hathatós pártolást keltett. A kolozsvári Zene-Conservatoriumról A kolozsvári Zene-Conservatorium, mint oly intézet, mely egyfelől hivatva volna vá■rosunk kulturális életében fontos tényezőként szerepelni; másfelől pedig, egyéb támogatást nem említve, a városból évenkint 1000 Zrt. készpénz-segélyben részesül, — mindkét tekinttetből megérdemli, hogy most, a közgyűlés küszöbén, bővebben foglalkozzunk ez intézet működésével, s elmondjunk egyet - s mást feladatáról, melyet ez idők szerint alig részben teljesít. A Zene-Conservatorium, rövid megszakaítással, hatvan év óta áll fenn. E hosszú idő alatt kétségkívül nem kevert jön a zenekedvelés terjesztésére, s befolyt arra, hogy ma nincs Magyarországon vidéki város, hol a zene különböző ágainak mivelése oly fokon állana, mint Kolozsvártt. Az magában még nem sokat jelentene, hogy alig van ház, melyben hangszert ne találnánk, alig család, melynek egy-két tagja zenével ne foglalkoznék Mert habár sok egyébnél nemesebb szórakozás, zongorán vakczereket és hegedült népdalokat gyötörni, — de a komoly művészetrt ebből legfeljebb az az indirekt haszon támad, hogy elősegítheti a ranpártolás terjedését. Hanem városunkban nemcsak hogy roppant nagy azok száma, kik a zenét egyszerű unalomoszlatóul tekintve, a dilettantismus középszerűségén felül nem emelkednek; de van ezek mellett sok alaposan képzett, kiváló tehetségű erő, jártasok valamely hangszer művészies kezelésében, jártasok a magasabb elméleti zenetudományban; figyelemreméltó szerzők , úgy hölgyeink mint a férfiak közül többen, tehetségünket megszégyenítőnek nem egy elkiáltottt „virtuoz”-t. Szóval Kolozsvár, a jelentéktelen dilettánsok tömegén kívül felmutathat nevezetes számú tehetséges és jelesen képzett játszóerőt, és valódi szakférfiakat Van ezeken kívül minden szépre és jóra fogékony közönségünk, mely felkarol igazán életrevaló mozgalmakat, bármi téren nyilvánuljanak azok, és sohasem vonta meg pártolását oly törekvésektől, melyek jól indítva, egészséges alapon fejlesztve, csakugyan művészeti czélok előbbrevitelére, egyúttal a társadalmi élet élénkítésére szolgálnak. De annak daczára, hogy meg van búsás mértékben az értékes anyag, meg van a leghálásabb talaj, arra nézve, hogy Kolozsvárit hatalmas, nemcsak művészeti szem-pontból áldásos zenei élet fejlődhessék , nem történik e téren semmi, — egy-egy kísérleten kívül, mely roszszul kezdve , a kísérleti stádiumon nem bír túlvergődni. A meglevő musikális elem neki tudja érvényesíteni magát, hiányzik a tér és alkalom, hogy együttesen gyökeret verjen, alapos fejlődésnek indulhasson. A tehetségesebb dilettáns otthon mulattatja sík családi körét, és egyes apróbb művészeti mozgalmak nem képesek akkora hullámot vetni, hogy a nyilvánosságig jussanak. Így aztán, a kiben volna is tehetség, lassanként kedvét veszti s elérve bizonyos fokot kiképzésében, megállapodik. Nincs a mi biztassa, nincs honnan ösztönzést merítsen a tovább haladásra, de nincs ennek jóformán értelme sem Ha a költő azért ir verset, a sziumairó drámát, hogy azokat olvassák és lássák, a zenész is azért fejleszti tehetségét művészi irányban, hogy azt érvényesíthesse nyilvánosan ; nem hiúságból, vagy fitogtatási vágyból, hanem azért, mert amint pl. irodalomnak, úgy műveletnek is nyilvánosság a természetes életadó eleme, mely nélkül nem virágzik, nem erősödik. Nálunk pedig ez életadó elem konokul el van zárva. Egymagára senki sem foghat semmihez, és az egyesítés, együttes működés factora hiányzik. A mi által szépen kezdetét veszi egy processus, melynek első foka a megállapodás, második foka a visszaesés, harmadik pedig az, hogy ha zenei téren még sem történik gyors és jóravaló kezdeményezés, pár év múlva már nem lesz kikkel és kiknek kezdeményezni. Összehozni, egy célra egyesíteni a most még létező erőket, megalkotni egy impozáns szövetséget a zeneművészet érdekében, mely éreztetné jótékony hatását társadalmi életünkben is, s ez szép feladat volna. És olyan feladat, melynek keresztülvitelére csak akarat kell, mert az eszközök meg vannak hozzá. A Zene Conservatoriumnak kellene e tekintetben elől járnia. Övé volna akutélesség, hogy megvesse a mozgalom alapjait, indítsa meg gonddal és értelmesen, fejlessze, izmosítsa, hogy idő múltán valóban meghozhassa az áldásos eredményeit. De hát ez nem lehet egy pillanat műve, s nem lehet felrakni az ernyőt, mielőtt nincs meg a kas ; talán ezért mondják rá, hogy minden kísérlet leküzdetlen akadályokba ütközik A Conservatorium, feladva kötelességszerű positióját, több mint egy év óta tökéletesen visszavonult a nyilvánosságtól. Indokolta ezt azzal, hogy sem erők, sem közönség nincsenek, hogy nyilvánosan működhessék. No, hogy em van, azt maga a Conservatoriu fényesen bebizonyította évek előtt, egy egy nagyobb vállalkozásával; fényesen bebizonyította a Manzoni-mise előadása, számos nagy hangverseny, 8 köz bizonyítani maga a közönség, mely minden értékes produktiót nagy érdeklődéssel, osztatlan tetszéssel fogadott, a sikeresnek ígérkező vállalkozásokat tömeges részvéttel, meleg elismeréssel honorálta. A hol műkedvelőkből nagy zenekart, még nagyobb teljes énekkart lehet összegyűjteni, hol ezek 120-150-re menő tagjain kivül több elismert zongora , hegedű művész és művésznő van, jeles solo énekesek és énekesnők, — szóval a zene és ének minden ága bőven van képviselve, — ott nehezen lehet arról panaszkodni, hogy az erő hiányzik. Hát a közönség ! A Conservatorium ráfogta a kolozsvári közönségre, hogy részvétlen a művészeti törekvések iránt. Már a fennebb érintett tapasztalás hangosan szól e vád ellen, mely azonban — a tények bizonyítékától el is tekintve — nagyon csodálatosan hangzik. Egy közönség, melynek jelentékeny része szellemi munkásokból áll, mely saját magánköreiben annyira ápolja a művészet különböző ágait; mely ötvenhét év óta bir állandó színházzal; hatvan év óta a Zene-Conservatoriummal; mely a valóban művészi jelenre járt, a művészetért bárminő alakban, minden alkalommal egész áldozatkészséggel lelkesedett; mely Donadionak, Becker-quartettnek stb. stb. bor.-os árak daczára tömött házakat, Saissy franczia előadásainak 120 hallgatót ad . . . . oh, száz, meg száz frappáns példát lehetne felhozni annak bizonyítására, hogy a részvétlenség vádját ez a közönség épen nem érdemli meg. De azért a conservatoriumnak mégis igaza van. Mert ckugyan nincsenek erői és közönsége. Amiből azonban nem az következik, hogy már nem léteznek, hanem csak az, hogy megszöktek tőle. Megmondjuk, hogy miért. E sarok írójának volt alkalma egy időben behatóan megismerkedni a Conservatorium belszervezetével, működésével Nagyon lelkismeretesen meri tehát állítani, hogy annak rendszere, határozott iránya nem volt, s minthogy azóta alapos változás nem történt, úgy hiszi, hogy az most sincsen. A Conservatorium az, aminek lenni eszébe jut; annyi szint és irányt változtat, amennyit épen tetszik; mindig akar csinálni valamit, aztán sohasem csinál semmit; a nagy terveknek soha sincs hiányában, de a kicsiket sem viszi keresztül; egyik esztendőben concerteket rendez, másikban tanításra adja magát, de mindezt terv nélkül, alap nélkül, s e miatt aztán minden jó eszme halva születik, minden kezdeményezés magában hordja a sikertelenség magvát. Volt szó régebben nagy zenekar, vegyes énekkar szervezéséről: annyiban maradt. Volt szó az egész Conservatorium újjáalakításáról: annyiban maradt. Volt szó egy erős, hatalmas mozgalom megindításáról, hogy az ellankadt zenei élet fölfrissíttessék: annyiban maradt. Csak a választmány jegyzőkönyvei tudnának számot adni arról, hogy mennyi jó reform-tervre lehetne még rámondani, hogy: „annyiban maradt.“ A „reform-gondolkozás“ közben persze nem maradt idő, hogy a Zene-Conservatorium bel- és külműködésére gond fordíttassék. A lanyha, czéltalan vezetés miatt úgy a tajáítványok, mint a működő tagok lassanként kiranzadoztak; a rendes foglalkozási helyett egy-egy hangverseny küszöbén volt ide-oda kapkodás, a tagok összeillőből a Programm összeütése, minekz követiménye ismét nem lehetett egyéb, mint e s zü 1e 1t e a föllépés, a szellemi, majd előbb a szellemi és anyagi siker együttes maradása. Szép lassan odáig jutott a Consenarium, hogy nagyszámú működő tagjai hagyták, s a közönségnek neki volt kel többé oly productiókat honorálni, nemcsak művészik nem voltak, de olykor középszerűség színvonalán is alul állottak. Ekkor kezdtek a Zene-Comervatoruk kebelében a részvétlenségrőlkodni. Arról hallani sem akartak, legyék itt a haj, nem a tagok s a public közönye. Az a baj, hogy hiányzik az öt tartó kapocs, az életrevaló szerven, hogy hiányzik a szándék mellől a nép Conservatorium regenerálására. De oknek volt minden ellenvetés : elhatároztatott. S az általános részvétlenség kötekeztében a Zene-Conservatorium nyiltu, működését beszünteti, s kizárólag a zeneoktatást fogja kultiválni. Fel is állítottak egy csomó zongor, ének-, hegedű stb. osztályt; akadtak tanlányok is fölös számban; de hogy így, de a czélszerű tantervezet nélkül , anélkü hogy helyes, kivihető irány állapittatott volna meg, s a tanítványok sokast mellett a tanítás lehetősége és sikere szem előtt tartatott volna — hogy sülmények között, mikép és mit tanulhattak annak a jó isten és Oberti ura meguloudhatni. Mi csak annyit tudunk, hogy a tanitlányok száma máris tetemesen leapidot1, s hogy a Conservatorium utóbbi hízi hangversenyén az önálló Nagy Gábor féle quartetten kívül, csak Gegenbauer egyik tanítványa s egy színházi tag, idei Conservatorium egyetlen növendéke sem működött közre, mert nincs a ki kt. re működjék egy sem Ez az egy évi visszavonulás és fudás eredménye A Zene-Conservatorium jelenlegi intézőiben, különösen derék és lelkes buzgóm elnökében, van elég okirat és ügyszeretet hogy a Zene-Conservatorium ügyét végre kerre segítsék, az intézetet feladatának magaslatára emeljék. Erre nézve mindenekelőtt két teend volna : 1. ) Célszerű, az intézet viszonyaina helyesen értelmezett feladatainak megfelelő alapszabályzat készítése. 2. ) Oly tantervezet megállapítási mely a czélszerü, sikeres tanítást lehetővé tegye. Ezekről, némely módozatokról, következő alkalommal. Hegyesi Vilmos -— -wi---------------------! HI HHARANG, Kolozsvárt, 1879. jan. 13 T li«i|kiiiU l. elöfi/.e (oil tisztelettel kérjük méltó/lassanak előfizetéseiket a Jövő évne* tfyerbre megújítani. A . viagyar Polgár' Év negyedre . . 4 Irt- Félévre . . . . § l'rl. Égé**/. évre . . .10 Irt. A KIDŰ-HIVATAL. fr Br Apor Károly, a királyi tábl elnökének szives közlése folytán megkaptuk maros-vásárhelyi m. k. ítélő Tábla tanácsának egybeállítását az 1879-ik évre. A szakosztályok igy alakultak: I-sőpolgári szakosztály 1 -ső Tanács: Tanács elnök : Kabós László, k. tábl. t. elnök. Birák : Binder Mihály György t. biró, Berenci Károly, t. biró, Csergedi János, t. biró, Endes Gábor, t. biró, Déési Farkas b. Pogány Károly b. Istánffy Pál, t. b. Dósa Miklós, pót. biró, t. jegyzők: Kelemen István, k. t. r. fogalm., Raff Károly, k. t. r. földsö (polgári szakoszt. 2-ik Tanács. Tanácselnök: Gecze János k. t.1. elnök: Bírák Tibusz Antal k. t. r. biró, Sándor János Pipos Péter, Szolga Miklós, Bövides Gyula Illyés Károly, k.t.pt.biró, Kis Sándor k.t.pl biró, t. jegyző: Kovács Károly, k. t. r. fog Ilik úrbéri váltó stb. szakosztály Tanácselnök: Kabós László k. t. t. elnök Bírák: Tribusz Antal k. t. r. biró, Popovici Servian, Szolga Miklós, Déési Farkas, Grui István, Dr. Dósa Miklós k. t. pótbiró, Fekete Gábor, k. t. pót. T. jegyző: Csíki Gyula, fog Illk bűnügyi szakoszt. Tanácselnök Schneider József t. elnök. Bírák: Nagy S® muel r. biró, Vajda Simon, Popovics Servián Spech Adolf, Stoyka Antal, Grúz István, Mágay Ferencz, Dr. Dósa Miklós pót. biró, Fekete Gábor. Tjegyzők: Ifj. br. Szenkereszty Zsigmond, k. t. s. fogalm. Sándor Kál®,a tiszt. k. t. s. fogalmazó. Maros-Vásárhelyn 1879 jan. hó 2-án. Br. Apor Károly. fr Szinházunk karszemélyzee hó 16-án zártkörű táncrestélyt fog rendezni. Reméljük, hogy jobb és kényelmesebb mulatság lesz a múlt évinél. Molnár Györgytől ismét egy érdekes tanulmány jelent meg „Illik Richard királyiról. A szerző művét három részre osztja fel, u. m. A fehér és piros rózsa háború. Richard a trónig. Richan a katasztrófában. Molnár e tanulmányává ismét új bizonyságát adta annak, hogy a színművészet terén komoly és reális bécsi tanulmányai vannak, melyeket már csak a kis városok apró színpadjain gyümölcsöztem! E tanulmányból ráutatványt fogunk közölni it! Az első honvéd zenekar alap tőkéjére vonatkozólag Ghyczy Béla honvéd