Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)

1879-04-27 / 96. szám

Hanem azért nem volt vége az ünne­pélyességeknek. Este a városi zenészek nagy közönség által hallgatott piaczi zenét tartot­tak, — és az egész város megtartotta innpe­pi színezetét. 1. 1. HIRHARANG. Kolozsvárt!, 1879. ápril 26. Figyelmeztetésül! |^* Lapunk, mai szá­ma kapható a L­iadó-Hi­­vatalban. Ara 7 kr — Lapunk szerkesztője a ma déli vonattal pár napra elutazott. — A városi bizottság hétfőn folyó év á­p­r­i 1 h­ó 2- án s esetleg a következő napon mindenkor d. u. 3 órakor a folyó hó 9 ki közgyűlés tárgysorozatának folytatóla­gos elintézésére a városház szokott termé­ben közgyűlést tart. a gyűlés tárgyai: 1. Szentesített törvényczikkek bejelentése. 2. A hidelvei nagy­ utcza kikövezése iránt tett aján­latok felett tartott árlejtés eredménye, szak­osztály véleményével. 3. A folyó hó­l­ki tárgysorozat elmaradt része: a­ néhai Szigethi János szállásmester özvegyének fo­lyamodványa kegypénz iránt; b) a Planer­­féle fióklaktanyában póthelyiség építése; c) Andrásofszky telek építéséhez magyar ka­pun kívül átengedni kért közhely ; d) az ideiglenes fegyvergyakorlaton levő katonaság számára fasátrak építése; e) a kabalapataki volt urbériségi erdőkiszakitásokról polgármes­ter jelentése. 4. Polgármester jelentése a vá­ros részére felveendő kölcsön ügyében. 5. A közigazgatási bizottságnál a kihágást feleb­­bezvények előadásával ideiglenesen megbí­zott ifj. Frits Albert tiszteletbeli aljegyző díjazása iránt tanács előterjesztése.­­ A helybeli Dietrich Sámuel­­czég kitűnően berendezett gépgyárában egy 16 lóerejű, magas nyomású fekvő gőzgép készült el, melyet a czég a székes­fehérvári or­szágos kiállításra fog elküldeni. A pompás gép Melitsko Frigyes mérnök tervezete szerint ké­szült s kétségkívül nagy dicséretére válik az erdélyi részek iparának. A gőzgép folyó hó 27-én és 28-án a gépgyár helyiségében (fel­­ső-szénutcza) közszemlére lesz kiállítva, a­mire felhívjuk a közönség figyelmét. A A legborzasztóbb betegségek egyike, a diphteritis ismét sok áldozatot szed nálunk. Vannak családok, melyeknek gyermekeit két-három nap alatt kiirtja. Mint az orgyilkos lepi meg a gyermekeket, s a legtöbb esetben nincs oltalom, nincsen mene­külés előle. Minden nap 5—6 gyermeket te­metnek el, s számos van gyógykezelés alatt. Nem akarjuk rémíteni e sorokkal olvasóin­kat, de igenis minden szülőt kétszeres óva­tosságra intünk a tavaszi napok alatt. Amely háznál a gondos szülők szeme folytonosan a gyermekeken van, ott a hajnak elejét tudják venni, de ha későre veszik igénybe az orvo­si segélyt, — menthetetlenül elvesznek a kis betegek. E borzasztó betegség úgy látszik mély gyökeret vert az egész országban. A külföldi lapokban is sok panaszt olvasunk. — Qiroflé-Qirofla tegnapi előadását Jacoby karnagy helyett (kit családi gyásza tá­vol tartott) Oberti, a Zene-Conservatorium­ igazgatója vezényelte, jó sikerrel, a­mi an­nál dicsérendőbb, mert a karnagyi tisztet minden próba nélkül az előadás estéjén vál­lalta el. A szereplők közül kitűnően működ­tek Erdélyi Marietta, Szombathelyi, Németh és Váradi Miklós. — A­­ Falu roszszan holnapi előadásán Finum Rózsi szerepét Erdélyi Marietta ját­­­sza, a most is gyöngélkedő Szigligetiné he­lyett, kinek egészségi állapota valószínűleg nem fogja megengedni, hogy közelebbről még fölléphessen. — Qerö Liua és Hunyadi Margit bucsúfellépte el hétfőn a „Női harcz“ czímű vígjáték kerül színpadra. Ajánljuk a színház­látogatók figyelmébe ez előadást, melynek ér­dekességét még az is emeli, hogy a tűz­öl­t­ó-e­g­y­­­et javára tartatik. — A kolozsvári „sak-kör” alapsza­bályai, a m. kir. belügyminisztérium által, I. évi 16.517. szám alatt, a bemutatási záradék­ul elláttattak. — A rendőrség köréből tegnapi apunk egyik hírére vonatkozólag azon felvi­lágosítást vesszük, hogy C­s­e­­­h Soma a »toronyinak nem börtönhelyiségeiben, ha­­nem egyik őrszobájában volt elhelyezve. — Itt is azon egyszerű okból, mert teljesen szállás nélkül volt, igy pedig annyival ke­vésbé lehetett kitenni őt annak, hogy nya­kába vegye az utczákat, mert illetékes he­­­y®° »elmebetegnek“ deklaráltatott, és sen­­kije sem volt, kinek megbízható felügyelete &rá adathatott volna legalább addig is, mig * kórházba szállithatáshoz nélkülözhetlen or­vosi bizonyítvány kiállithatása végett szüksé- hessé vált előzetes observatio megejthető lett volna. Annak, hogy ily esetekre alkalmasabb kiás helyiség nincs, a rendőrség nem oka. . — Meghívás. Az erdélyi m­uzeum-egy­®l történelmi szakosztálya folyó hó 28-án etfőn­ d­­u­­g órakor a múzeumi könyvtár helyiségében (egyetemi épület) ülést tart, melyre a tagok és a közönség tisztelettel meghivatnak. Tárgya: Szamosi János egyetemi tanár „Az ausztriai egyetemek ha­tása tíz év alatt és egy pillantás a magyar tetemekre“ czimű előadása­id ■— Maros-Vásárhelyről ápril 25-ről­övetkező sorokat írja egyik tudósítónk : Vá­­,R.Utak is ünnepélyesen ülte meg nagy­nem­­ű ünnepünket, a királyi pár ezüstmenyeg­­y® alkalmából. Ápril 23. és 24-én nemzeti­s­égek hirdették köz­ös magán épületein-­­ a kiváló ünnepet, 23-án fényes világítás volt, több díszes transparent­e , nem egy sikerült allegóriás képlettel. Különösen a vár­­parancsnokság és a városi hatóság ügyesen kitett magáért. A 24-ki isteni tiszteleten a morális testületek és az érdeklődő közönség zsúfolásig megtöltötték a róm. kath. plébá­nia­ és az ev. ref. nagy templomot. Délben a városi főispán adott egy szűkebb körű­ és a katonai tisztikar egy kebeli diszebédet, este pedig a „marosvásárhelyi iparos önképző és betegsegélyző egylet” kezdeményezése foly­tán létesült diszlakoma tartatott meg a Tran­sylvania dísztermében, melyen kétszáznál töb­ben vettek részt városunk minden rendű és rangú soraiból, mely alkalommal Béldi Ger­gely főispán emelte az első poharat, igen csinos felköszöntővel, éltetvén a felséges ki­rályi párt és a dicsőségesen uralkodó ház tag­jait. A kedélyes lakoma éjfél utánig tartott és Bök sikerült felköszöntésre adott alkalmat.­­ A háromsiókmegyei házi ipar­­egyesü­let f. hó. 22-én a megyeház nagy termében gyűlést tartott. A kevés számmal összegyűlt tagokat Potsa József elnök üd­vözölvén, a gyűlést megnyitotta. Több érde­kes tárgyai közül a Nemere megemlíti a kö­­­vetkezőket: Felolvastatott mindenekelőtt Tar­­czali Endre titkári jelentése az egyesület múlt három évi működéséről. A tetszés­sel fogadott jelentés után Binder Lajos olvasta fel a szövő tanműhelyről szóló előterjesztést s végül a pénztár­vizsgáló bizottság jelenté­se olvastatott fel. Ezután általános lelkesedés között elnöknek újból megválasztatott Potsa József, alelnöknek Thuri Gergely, s tisztelet­beli elnöknek Seethal F. A k.­vásárhelyi mű­­faragászati iskola fentartása vétetett tárgya­lás alá, mely ügyben az egyesület feliratot határozott küldeni a nm. vall. és közoktatási, a földm­ivelés-ipar és keresk. minisztérium­hoz, mely szerint csatoltassék az ottani felső népiskolához miután ilyen alakban fentarta­­ni tovább a maga költségén nem hajlandó az egyesület. Az alapszabályok értelmében a 30 tagból álló központi választmány megválasz­tatott. Sajnálattal említi meg a Nemere,hogy a vidéki és városi tagok annyira nem mutat­nak érdeklődést, hogy a másodszor hirdetett közgyűlést is alig 12 tag jelenlétében kellet megtartani. — Lehet-e részvénytársaságon becsületsértést elkövetni ? A Franki­n társulat részvénytársaságának Lukács Béla országgyűlési képviselő ellen indított sajtópe­rében vádlottnak a részvénytársaság kereshe­tőségét megtámadó semmiségi panasza foly­tán a semmitőszük elvi jelentőségű határoza­tot hozott, melynek indokolásából a Themis nyomán — a főpontokat közöljük.: „Az el­méleti fejtegetéseket mellőzve, s csupán­­ fennálló hazai törvények értelméhez ragasz­kodva, kétséget nem szenved, hogy a rész­vénytársaságok jogi személyisége a ptrs 33 - 84. §-ban határozottan el van ismerve, va­lamint ugyanezen törvényszakaszokban a rész­vénytársaságok igazgatóinak képviseleti jo­gosultsága is szintén törvényes alapot talál Mi pedig magát a kereshetőség vitás kér­dését illeti, miután a jelen esetben nem olyat közönséges értelemben vett becsületsértés forog fenn, melynek tárgyát csak bizonyos társaságnak egyes élő tagjai képezhetik, ha­nem a kereset olyan rágalmazási tény miat indíttatott, mely esetleg a vádló részvénytár­saságot kollektív egyéniségében nemcsak köz­megvetésnek tehetné ki, hanem ennek foly­tán üzleti hitelének csorbítását, s ez álta anyagi megkárosítását is okozhatná, e tekin­tetben a fizikai és jogi személyek közt kü­lönbségnek helye nemcsak nem lehet, hanem az igazság elutasíthatlanul követeli, hogy mindazok, mind emezek egyenlő s jogállam­ban tőlük meg nem tagadható jogvédelemben részesüljenek, ha saját érdekeikben megsér­tetnek.“­­ A krinolm Mostarban Mostár­ból idylli állapotok felől tudósítják a Közv.-t Nemrégen a Metkovics felé vezető útón egy osztrák postavezető s egy katona alkalmat­lankodott valamelyik igazhivő asszonyai közül a minek szomoru vége lett, mert egy szó­­reggelen mind a két hóditót halva találták A vizsgálat semmi eredményhez sem veze­tett. Pedig a mohamedán nép szépen össze tudna férni a mi katonáinkkal és polgár egyéneinkkel, hanem persze asszonyi dol­gokban nem érti a tréfát. A keresztényei asszony népe ellenben nem lévén a korán fe­gyelem alatt, szívesen érintkezik a helyőrség katonáival, csakhogy a keresztényeknél még eredetibb fogalmak uralkodnak. — Egy ma­gyar tisztnek eszébe jutott, szomszédjánál azt mondani, hogy: „Szép lányod van Pa­vo!" A válasz lakonikus módon hangzott :„ Ha tet­szik, vedd el!“ Mindazáltal a keresztény nőknél már nagy hódításokat tett a czivili­záczió, ha másutt nem, hát a ruhában, a mostani nők már nagyrésze európai czipőre váltották föl az esetlet kétsarkú faczipőt,­­ hogy a ruhában se maradjon kívánni való, a krinolint kezdik viselni, a mi temészetesen nem kis látilatságot szerez a helyőrségnek De azért a nők még sem lettek hűtlenel őseik viseletéhez s a krinolin alatt még min­dig a keleti bő nadrágot hordozzák. — Orosz állapotok. A kiewi „Ki­jewlianin“ azt írja, hogy Kiewben néhány nap óta különböző utczákon sült emberlá­baka­t, karokat és fejeket találnak a­nélkül, hogy a rendőrségnek sikerült volna kipuhatolni, honnan és kiktől származnak e testrészek. Ugyan a lap írja, hogy húsvét ked­den a következő szomorú katasztrófa ment végbe: „Shampljow háztulajdonos és sza­badságolt huszártiszt a háza előtt sétált szá­mos közönségre egymásután háromszor lőtt. A közönség közt épen akkor több magasabb közigazgatási hivatalnok volt, kik azonban sértetlenül maradók. A közönség Shamoljow házába nyomult, betört ajtót ablakot, szét­rombolt minden házi bútort és a merénylőt félig holtra verte, mire börtönbe vitték őt.“ Shimbirsk kormányzósági városban, mint on­nan a „Golos”-nak írják, a húsvéti ünnepek alatt háromszáz embert fogak el. a „Köln. Ztg.“ egy levele szomorú világítást vet a szentpétervári jelenlegi állapotokra. Szentpétervár most oly harczias színezetű, mintha hadjárat volna küszöbön. A nihilisták vakmerősége vagy kétségbeesése napról-nap­­ra fokozódik, így beszélik vagy sejtik, hogy a nihilisták csak a harmadik, negyedik vagy ötödik emeleten béreltek maguknak lakáso­kat és 24 óránál tovább sohse maradtak egy házban. Este most többször petárdák rob­bannak föl az utczákon , azt mondják, hogy a nihilisták emeleteikről dobják le azokat az emberek közé, főleg, ha rendőrtiszt vagy tá­bornok megy arra, csakhogy egy-egy rémü­letet keltsenek a lakosság közt, melyet ké­sőbb ki akarnak zsákmányolni. Különben azt állítják, hogy nők vetik a petárdákat. Szent­pétervár és minden orosz egyetem hemzseg a nőtanulóktól, kiknek csaknem kivé­tel nélkül sovány erszényük és rosz hírük van; természetesen a legtöbbje a nihilizmus — illetőleg a nihilisták — karjai közé veti magát. Érdekes továbbá az a hír, hogy So­­lochow merénylőt a rendőrség mint „gyanús egyént” már egyszer elfogt, de egy ismert ügyvéd kezességére ismét szabad­lábra he­lyezték. Rugowsky ügyvédet és Stassow tár­sát ennek következtében elfogták s ez utób­binak nejét és leányát is három nap óta zár alatt tartják. Legújabban ismét elfogtak egy merénylőt, 14 éves gyermeket, — ki mint a rendőrség előtt bevallotta — azért veteme­dett ily gondolatra, mert a császárnak nem­rég folyamodványt küldött, melyre nem ka­pott feleletet.­­ Döllinger visszatéréséről a ka­tholikus egyház kebelébe az olasz „Italie” a következő érdekes közleményt hozza, a­mely lényegesen megváltoztatja az ügyek állását: A müncheni érsek és dr. Hengröthen min­dent elkövettek, hogy Döllingerrel elfogad­tassák a csalhatatlansági dogmát, s egyik pillanatban már azt is hitték, hogy sikere­sen működtek, mert Döllinger már elhatá­rozta, hogy emlékiratot intéz a pápához.­­ Minthogy azonban ebben annak a fejtegeté­sébe bocsátkozott, hogy miért nem ismeri el most is a pápa csalha­tlanságát, a szent­szék azon nézetben volt, hogy e visszatérés legalább is nevetséges, mert az eltévedt bá­rány nem bánta meg bűnét, most is kono­kai ragaszkodik makacsságához, s így Döl­linger és a szentszék között minden további tárgyalás megszakadt. Körülbelül egy hónap­pal ezek után a bajor praelatus is találko­­zott Döllingerrel, ez is kapacitálni kezdte őt és pedig azon argumentummal, hogy az új pápa korántsem ragaszkodik elvileg a csal­­hatatlanság dogmájához oly makacsul, mint előde, IX. Pius. Ekkor azután Döllinger is engedékenyebb lett, ő is beismerte, hogy „lehet valami“ a pápa csalatkozhatlanságá­­ban is, s így megegyeztek. A praelatus azon­nal ért Rómába, s most nagy kíváncsisággal várják az eltévedt bárány megtérését.­­ Az az apra­ kérdés küztörvény út­ján való némi megoldásának flagráns példá­ját mutatja a berlini „Kammergericht“-nek nemrég hozott ítélete, mely egyszersmind arról is tanúságot tesz, hogy — habár a ma­gánjog az uzsora kihágásai ellen intézkedé­seket nem uralmaz, azért a köztörvényi bí­rónak kezei az uzsora-szabadság ellenében mégse egészen kötvék, ha csak magát elha­tározza ezeket a jogtalanság eltávolítására alkalmazásba venni. Az eset a következő: Egy kereskedő, a­ki rendesen kisebb rangú hivatalnokokkal s tanítókkal szokott gschiiftel­­ni, egy szorult helyzetbe jutott hivatalnok­nak 45 markot 6 mark kamat mellett négy hétre kölcsön adott, egyszersmind térítvényt állíttatott ki magának az adós részéről, mely­ben ez arra kötelezi magát, hogy azon eset­re, ha a 45 márkról szóló váltóját lejáratkor be nem váltaná, a lejárattól a váltótőke le­fizetéséig járó minden egyes napért 20 már­­kát kötbérként fog fizetni. Az adós a váltót lejárata után csak 42 nappal váltotta be a tőke, kama­t és felmerült költségek kifize­tésével, hitelező pedig a kötbérre is igényt emelt és beperelte adósát egyelőre 2 napra járó 40 mark megfizetése végett. A „Stadt­gericht” alperest elmarasztalta felperesi kö­vetelés megfizetésében, a Kammergericht mint felebbviteli fórum azonban felperesi igényé­vel elutasított következő érdekes indokok­ból: „Felperes igénye alaptalan és jogtalan. Alperes jelesen a kötbér kikötésével olyan nyilatkozatot tett, mely a 14,000°­, nál töb­ből álló kamattételt eredményez. Egy adós, a­ki ily kölcsön­ügyletet köt és ily magas­ságú kötbért ígér, az ígéret tételekor vagy nem bír a szükséges akaratszabadsággal, vagy a végszükségben sínylődik. Csak az egyik vagy a másik gondolható. Ha már most a kölcsön­adó a kölcsönvevőnek ezen állapotát haszná­ra fordítja, akkor olyan cselekvényt követ el, a­mely a becsülettel s a jó erkölcscsel öszhangzásban nem áll és az adóssal kötött ilyen szerződést erkölcstelennek nyilvánítani kell már a kölcsönadó részéről elárult indu­lat megvetendősége miatt is. Ilynemű szer­ződés pedig tilos és kötelezettséget nem szül. Ebből következik, hogy ha a törvény a köl­­csönnélküli kötbérek magasságának megálla­pításában a szerződő feleket nem is gátolja, azért mégis fenforoghatnak olyan körülmények, a­melyek a kikötésnek érvényességét meg­semmisítik. Az eset a jelenlegi, miután a fenforgó körülmények azt a következtetést engedik, hogy alperes a tarítvény kiállításá­ra a végszükség által volt ösztönözve, a­mi annál bizonyosabbnak látszik lenni, ha az is tekintetbe vétetik, hogy alperes mint alsó­­rangú hivatalnok olyan kis jövedelmet húz, mely ilyen ígéretének teljesítését egyenesen lehetetlenné teszi “ . A közelebbi pápai konzisszó­rium május 12 ikén fog megtartatni; e na­pon lesz a titkos, s jó ikén a nyilvános gyü­lekezet. A már említett magyar, osztrák, ola­z, franczia, német és angol bibornokok kiű­zésén kívül sok olasz és más nemzetben püs­pököt fog a pápa ez alkalommal prekonizál­­ni, köztük az újon kinevezett nagyváradi és szamoaujvári görög azért, püspököket is. — A vessző-büntetés az oroszok­nál. A „Golos” borzasztó képét nyújtja azon hóhéri kegyetlenségnek, melyet Popov Pál államtanácsos Blacsan kerület hatvan paraszt­ján elkövetett, adóhátralékok miatt. Mielőtt a vesszőzés kezdetét vette volna, a vesszőket langyos sós vízben áztatták meg, s ezután sós vízbe mártott rongyokba takargatták, hogy hamar ki ne száradjanak. Az igy előkészített virgácsokkal vágatta azután Popov ura sze­gény parasztok meztelen házát, mindaddig, mig a vesszők el nem koptak, a mikor azo­kat újakkal helyettesítette. A szerencsétlen áldozatok, mielőtt az emberkínzást átszen­­vednék, napokig fűtetlen szobában őriztet­nek, honnét egyenkint kísértetnek fel a ke­gyetlen exeku­zióra, míg Popow úr jól nem lakik a látványnyal. Mikor aztán azt hiszi, hogy elég volt mára, a többi a börtönben várja a másnapot. A virgácsokat egy katona kezeli, s Popow egész vadgyönyörrel kom­­mendirozza azt. „Üsd erősebben ! Magasabb­ra a virgácsot!“ Hogy az áldozat ne vicz­­kándozhassék, egy másik katona a fejére hág Vott a ki megszánta az igy megkinzottakat, s távozások közben vizet ajánlott vérző se­beire. Ha ezt Popow észre vette azt is le­­huzatta. — Gyönyörű állapotok! — A hollandi királyi pár fogad­tatása. Amsterdam városa ápril 21-én rend­kívüli ünnepélyességgel és lelkesedéssel fo­gadta III. Vilmos királyt, ki esküvőjéről tért ifjú nejével haza. A fogadtatás nagyszerű volt. Az északi Velencze zászló- és virágözönben úszott. A királyi párt az indóházban a pol­gármester fogadta. Tex kisasszony a polgár­­mester leánya a királynénak gyönyörű bok­rétát adott át. Azután a király karon fogva vezette nejét a kocsihoz, mely őket a palo­tába vitte. A palota előtt óriási néptömeg állt s zajosan éltette a királyi párt. Az öröm nem­ akart véget érni s a királyi párnak többször ki kellett jönni az erkélyre. Este tizenegy dalegylet adott éji zenét a kir. pár­nak. Azután nagyszerű történeti menet, mely tizenöt testület tagjaiból állt, vonult el 560 transparenttel, 400 fáklyával 8 1000 chinai lámpással a palota előtt. A város telve volt idegenekkel; az ország minden részéből igen sokan vettek részt az ünnepélyeken, melyek­ről Emma királyné azt mondá, hogy minden várakozását meghaladják. — Somoskeöi ismét megszökött. Feb­ruár 9-én mint említve volt, San Remoban egy állítólag osztrák szökevényt fogtak el, ki magát Somoskeői Viktornak, gr. Vizeynek ál­lította. Az osztrák kormánynyal folytatott le­velezésekből konstatálták, hogy a fogoly sem osztrák szökevény, sem gróf, hanem a leg­­­furfangosabb iparlovagok egyike, kit az osz­trák-magyar monarchia több bírósága külön­féle büntettek miatt nyomoztat. 1877-ben a gonosztevő, kit valódi nevén Somonkoői Gé­zának neveznek, de ki magát gyakran dr. At­kai Atkinzonnak vagy báró és gr. Vécseynek és Vizeynek szokta nevezni, az őt kísérő pesti konstabler elől megszökött. Bir a csaló ak­kor még pár napig Pesten tartózkodott és a legnépesebb mulató helyeken fordult meg, a hatóság közegei kézre nem keríthették. Múlt nyáron Londonban tűnt föl és ott a legkü­lönbözőbb álnevek és maszkok alatt a leg­vakmerőbb csínyeket követte el. 1870 ben, akkor még alig volt 21 éves, a bécsi kerü­leti törvényszék által csalás és lopás miatt tizenöt havi fogságra ítéltetett, melyet Lu­­benben kellett volna eltöltenie. A szállítás alatt sikerült megszöknie. Az osztrák igaz­ságügyminiszter megkeresésére most az ipar­lovagot az olasz hatóság az osztrák hatóságnak Triesztben szolgáltatta át, mely a gonoszte­vőt Lubenbe viteté. E hó 22-én éjjel érke­zett Somoskeös a Mur melle­tt Bruckba és mint onnan jelentik, az indóháztól kísérete elől ismét megszökött. — Orosz expeditió Pamirba. Osa­­nin újabb tudósítást küldött a „Turkesztansz­­kaja Vjedomoszti*-nak további kutatásairól, melyben e lapot arról is értesíti, hogy a Pa­mir pusztáján át tervezett és a Murgahabig terjedő útja elmaradt. Expeditiója szeptem­ber 15-én hagyta el Kis-Karamukot és miu­tán juhbőr-ruhákat és nemezt vásároltak Nagy-Karamukban, 22 én Muk-szu folyóhoz értek. Itt, az Altun-Mezar (Arany Mező) ne­vű helyen, a Muk-szu folyó három kisebb fo­lyamnak, a Szukszai, Kengdy és Szel-szai ösz­­szefolyása által képződik. Az első ut a Ba­­liand kik mellett, az utóbb nevezett folyó­­nak egy mellékfolyója mellett vezet el s egy más út egyenesen a Szel-szai mentén vezet. A Baliand-ku­k forrásánál két szoros van: a Kok­esui-ból, a keleti részen és Karakulba vezet; a Takbt-i Kurum­, a déli részen és Poliz, Taskurgan és a Murgahab folyóhoz ve­zet. Az expeditió a Szel-szai útján haladt, mely habár nehéz, de azért nem gördített nagyobb akadályt az expeditió elé. Osanin azt hiszi, hogy az utat nem sok fáradsággal lehetne megjavítni. Altun-Mezartól Polizig 100 versztnyi az út, a vidék teljesen népte­­len. Az expeditió szeptember 24-dikén Po­­lizból elindulva, a Szel-szai mentén folytatta útját. A Szel-szai az Altun-Mezártól 13 verszt­­nyire fekvő nagy jegesből veszi eredetét és észak felé foly. A jeges 2 versztnyire hosszú­ságban fekszik az útban és majdnem teljesen elzárja az utat, megtöltvén két völgyet, me­lyek szélső végén találkoznak egymással. Osa­nin a jeges alsó részét rendkívül nagynak írja le, mely mintegy 240 láb magas jégfal­ban végződik. Ezt a nagyszerű jegest Osed­­csenko jegesnek nevezte el. Miután megke­rülték a jegest, a Balland-ku­k mentén foly­tatták útjukat, de a további kutatás majdnem lehetetlen volt. A szoros majdnem rögtön összeszorul és az út egy oldal-vízmosásba (ravine) csap át és két nehéz ösvényen át vezetvén, megint a Balland-ku­kba tér le. Az expeditió aztán egy vereztnyire a folyó part­­ján folytatta útját, a görgeteg kövek egész tömkelegében törve magának utat, mely után egy borzasztó meredek ereszkedés követke­­zett. Számtalan sok akadály gördült utjokba, melyek különösen a teherhordó állatoknak tették lehetetlenné az előhaladást. Mindez ar­ra indította Osanint, hogy további ujjával fel­­­hagyjon és Altun-Mezarba visszatérjen, hová szeptember 27 én érkezett meg. Itt (Altun Mezarban) kis aranyat ad a folyó kis meny­­nyiségben és Marghilanba vitetik. D­janin fel­tette magában, hogy Taldikon átmegy és Gulcsán át Osba utazik, hová október végén remél elérni. A. „M. POLGÁR” EREDETI TÁVIRATA. Budapest, apr. 28. Boszniának vámközössé­­günkbe való bevonása elhatározta­tott. A szerb vasúti csatlakozás van állapítva. A kisbirtokosok földhitelegyesü­­letéről szóló javaslat közelebbről be fog nyújtatni. Aleko pasa fölkéretett a bolgár fejedelemségre; kijelente, hogy elfo­gadja azt, de megválasztatása esetében le kell mondania Kelet-Rumélia kor­mányzói állásáról. S a v a 1­o­ff alkudozik Andrássy gróffal. A khidive ellen Anglia és Fran­­cziaország flotta-demonstrádiót intéz­nek- A franczia hajók már megindul -Az orosz tizennegyedik­ hadttest hazaindult. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 178-ik elám. Kolozsvárit, vasárnap, April 27-én 1879. A FALU ROSZSZA. Népisinmű 3 felv. Irt»: Tóth Ede. Zenéjét Erkel Gyula. Kezdete 7 órakor, vége 9­­, kor. Hétfőn, ápril 28-án a helybeli tűzoltók javára. Hunyadi Margit és Gerő Lina búcsu-fellépteUl. NŐI HARCZ. Vígjáték 8 felvonásban. Rócai tőzsde, Április 24 én 1879. Magyar arany-járadék................................89­6 Magyar)n . 1 kibocsát. . Magyar) lunc*tan az arany a kibocsát.. 119.90 Magyar kel.-vasíti 2 kibocsát.­államköti. . 78.60 Magyar kel.-ranút 1876. évi államkötv. . 69.20 Magyar vasúti kölcsön kötv...........................106.60 Magyar földtehermentesitési kötvény . . . 84.— Temesvári földtehermen. kötvény .... 79.60 Erdélyi földtehermentesitési kötvény . . . 73 26 Horváth-Slavon földtehermen. köt . . . 87.— Sselődézma váltsági kötvény..........................86.76 Oszt. egységes államadós ág papírban . . 66.36 Oszt. egységes államadósság ezüstben . . 66.86 Ozst. aranyjáradék........................................77.40 1860. állam sorsjegy..................................119.26 Oszt. nemzeti bainkrészvény....................... 805.­ Oszt hitelintézeti részvény....................... 246 70 Magyar hitelbank..................................... 234.26 EzOat..........................................................— Cs. k. arany.............................................. 664.'/, Napoleon d'or ............................................. 934. Német birod. maria.................................... 67 66 London........................................................117.30 Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS. NYÍLTTÉRI­ meg Alulizottt, mint a Grand-kávéháznak hat éven át volt bérlője, a körülmények foly­tán ez üzlettől megválván, a n. a. t. közön­ségnek mély köszönetemet fejezem ki mind­azon szives pártfogásért, a melyben hat éven át engem részeltetni kegyeskedett. Azon ro­­mleynen, hogy a n. é. t. közönségnek to­vábbi szolgálatomat újból és nemsokára fel­ajánlhatom, kérem egyszersmind, hogy szi­ves emlékeikben és jó indulatjukban megtarta­ni szíveskedjenek. Kolozsvárit, ápr. 25. 1879. Benkó Ferencz, a Grand-kávéház volt bérlője. Pénz kölcsönöket a birodalom bármely részében telek­­könyvezett földbirtokra 1000 írttól kezdve bármily magas összegig, 5 vagy 6*­, kamat mellett törlesztésre és 5000 írton felülieket még előnyösebb feltételek mellett gyorsan eszközlök. Bekebelezett terhek kifizetését szintén eszközlöm. Bővebb felvilágosítással készséggel szol­gál . Hat. engedélyezett „Ipar és kereskedelmi ügynöki iroda.“ Kolozsvárit, Páris-utcza 19-ik sz. (Értekezhetni post­­tsim vagy szemé­lyesen, naponta d. u. 1—4 óráig.) Dr. Máthé Dénes fogorvos Kolozsvárra hazaérkezvén, e hó végéig Bétatér utcza Veress-ház d. 2—5 óráig. marad itt. Rendel e. 9—12-ig, d. u .) E rovatban megjelenő c­ikkekért a serkenn­tőségünk semmi felelősséget nem vállalti. Ssert.

Next