Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-07-01 / 148. szám

Ei a feladat. A kérdés hát az: mit kell tenni? mi­ként kell eljárni, hogy e kettős feladatnak a reconstructi megfeleljen ? Először is én határozottan helyeslem Bakay emlékiratának azon javaslatát, hogy Szeged belterületét fel kell tölteni. Minde­­nütt-e, vagy csak helyenként, mily kiterje­désben s mily magasságig? azt a­ fék- és lejtmérés fogja megmutatni, de a feltöltést in­thesi az okszerű reconstructio egyik alapfel­tételének tartom. Erre nemcsak a város belterületének alantas fekvése utal, hanem a Tisza medré­nek emelkedésére való tekintet is. Mert té­vedésnek tartom azon nézetet, hogy, ha a Tiszaszabályozás eddigi rész — rosszabb, mint rész, mert rendszertelenül kapkodó — módja helyébe bármely okszerű rendszert fog is elfogadtatni, a Tisza medre többé épen nem fog emelkedni. Erről az említett 77 mé­ternyi magasság mellett a 600,000 méter tá­volban fekvő tenger felett álmodni sem le­het A dolog nézetem szerint ekként áll: A Maros delta képző természeténél fogva az úgy nevezett „munkás folyók* (Fle­­uves travailleurs) közé tartozik, s ez a mun­kás folyó csaknem derékszögben löki oldalba a Tiszát Szegednél, s mert ez lassúbb folyá­sú amannál, hát természetes, hogy a Maros a maga torkolati iszapját nem a saját med­rébe, hanem a Tiszáéba rakja le, a­minek (kapcsolatban a szabad víz lefolyásának hi­dak stb. által megszorításával) következése az, hogy a Tisza medre (mint Bakay magát kifejezi) „Szegednek feje felé kerittetik.“ Tehát a Maros levezetésével (melynek tehet­ségére a Maros-ártéri erekkel maga a ter­mészet reá mutat) s a vízlefolyás akadályai­nak elhárításával azt igen is el lehet érni, hogy a Tisza medre úgy­szólván mestersége­sen mind magasabbra ne keríttessék Szeged feje felé. Ez lehetséges. Továbbá kellő távolságban czélszerűen emelendő töltések által (a Pó mentében Ponte Lagoscaro táján kettős töltéseket is láttam, a Missisipi 4000 kilométer kiterjedésű s né­mely helyütt 13 méter magas, fent 13, alant 96 méter széles töltései közt hármas tölté­sek is vannak fokozatos magassággal s nor­mális viszonyok közt mivelés alatt levő tág körökkel egymás háta mögött), mondom : töl­tések által az árvizek lefolyására mestersé­ges medret lehet készíteni, a­minek az lesz következése, hogy az á­r­v­i­z­i­s­z­a­p leg­nagyobb részben nem a Tisza medrébe nagy károsan, hanem a medren kívül rakodik le a földmivelésre nagy hasznosan (colmatage.) Végre a Tisza torkolatának rendezésé­vel kapcsolatban az esésnek logikai sorrendű,­­s nem mint eddig a hydraulica legelementá­­risabb törvényeivel ellentétes növelésével, és helybeli folytonos kotrásokkal Szegednél a folyamágy emelkedését mérsékelni szint­úgy lehetséges. Ezt és ennyit igen is el lehet érni, de mig semmi mesterséggel nem lehet el­­ég a Tisza medre Szegednél a törösl­acsony színvonalra vissza leszá^ ’ .mnS,^.,Ut­á n, minthogy vaiLuit csináljunk is ilább Csapon, ne mondjam T.-Uj­­ . mindig lomha folyó leszen, azt is s ténynek vehetjük, hogy a folyamügy kellő óvintézkedések folytán lassan de még is folyvást emelkedni fog; mert hiá­ban a folyók vizében úszó szilárd anyag le­rakodása ép úgy, mint a habcsapás által erupsió földünk geológiai törvényei közé tar­tozik. Ezek igy lévén, Szegedet belterületé­nek feltöltése nélkül magas töltésekkel kari­mázott katlanba építeni belé csakugyan kép­telen gondolat volna. Hiszen igy épitve még csak az utcza kövezeten összegyűlő eső vize sem lehetne a város minden részéből leve­zetni, az alantabb fekvésű városrészek csa­tornáin pedig a víz igen gyakran nem a vá­rosból ki, hanem a városba befolynék. Én hát határozottan azon nézetben vagyok, hogy a feltöltés mind az adott hely­zet, mind a józan ész, mind a tudomán által parancsoló szükségül van indikálva. A második dolog, melyet szintúgy el­kerül­­etlenül szükségesnek tartok: a fel­töltendő város alagcsövezés és csatornázása. Bakay emlékiratában azt olvasom, hog Szeged szikes salétromos talaja a fakadó vi­zek miatt már már folyékonnyá vált. No má a­hol ily talaj van az embernek a talpa alat ott alagcsövezés (Drainage) nélkül okszer építkezésre csakugyan gondolni sem lehe Ez annyira világos, hogy nem is gondolom szükségesnek az indokolást. De a miként a vadvizes laza talaj a alagcsövezés szükségére, úgy az alagcsövező a vízvezető csatornákra utal. Ez azonban nem valamely új költség rovat, mely csak az alagcsövezés folytán ke­rülne elő. Mert az alagcsövek által felfogot fakadó vizek elvezetésére szolgáló csatorna egyszersmind a városi piszok, mocsokfolyt hók elvezetésére is szolgálandnak; már­pe­dig ez olyan dolog, hogy e nélkül akarni ez 70—80 ezer ember lakta várost. Magyaro­szág második, a magyarság első nagy váro­sát reconstruálni csakugyan oly vad­oni barbár eszme volna, melynek Európában XIX-ik század utolsó negyedében nincs­ helye. Ezt azon feltevésben írom, hogy ekko­rig Szeged külvárosai mocsokvíz levezető ősi­tornákkal nem igen voltak ellátva; e felti­véssel azonban nem akarok gáncsot mondni Szeged múltjára, mert a csatornázás hygn­­aicus eszméje régi városoknál, még ha égi szén városiasan emeletes házakból állana is, a nagy költség miatt csak nehezen tr magának utat; nem csoda tehát, ha Szeged­nek inkább jó módú falu, mint nagy vár­ typusu külvárosaiban, hol emeletes ház ritkaságok közé tartozott, a csatornázás ek­korig elmaradt. De most, midőn nem átala­kításról, hanem legnagyobb részben egészen új alkotásról van szó, azt gondolom már csak tisztasági s hygienikus szempontból is ment­­hetlen mulasztás volna, az újból alkotandó város akármely részét is csatornázás nélkül hagyni; itt azonban nemcsak ez a tekintet forog fenn, hanem a város biztonságának te­kintete is, melyet a fakadó vizek elvezetése nélkül egy oly talajnál elérni lehetetlen, mely­nek lazasága miatt még a legszilárdabb tégla­épületek sem tekintettek m­ár a hitelnyújtás­ra biztos alapnak.­­ Itt a helyzet olyan, hogy a mit a hygienicus tekintetek javasol­nak, azt a talaj vízfakadásos laza természete imperativus szükséggé teszi.­­ A feltöl­­tés alá kerülő városrészek alag- Csöve­zésével összekötött csatornázás­sal tehát kettős czél éretik el, és pedig ép­pen mert a pusztulás folytán nem egy fenn­álló város átalakítása, hanem újalkotás a fel­adat, ez a kettős czél sokkal kevesebb költ­séggel érezhetik el, mint a­mennyibe egy már fennálló nagy város csatornázása kerül­ne;— minthogy a feltöltendő város­részeken az alagcsövezés és csatornázás végett, nem is igen kellene árkokat ásni, ha­nem — a­mint az utczák ki lesznek jelöl­ve a természetesen vízhatlan r­ésszel készítendő concrete (beton) csatornákat csak le kellene rakni, — az alagcsövezés végett pedig jobb­ra balra szintúgy nem árkokat ásni, hanem inkább annyi feltöltést csinálni, a me­nnyi a csövekbe szivárgandó víz lefolyása végett szükséges, az így előkészítendő lejtőre az alagcsöveket lerakni , aztán a többi kellő fel­töltést a lerakott alagcsövek s csatornák fő­kbe illeszteni. Lehet, hogy a feltöltés egy vagy más fenmaradott ház tulajdonosának egy kis kel­lemetlenséget okozhat, nem tudom okozna-e? De meglehet. Hanem midőn csakugyan azt kell czélul kitűzni, hogy a reconstructio nem egy kétséges jövendőjü faluvárost tákoljon össze, hanem egy szilárd biztonsággal épült, szép jövendőjü nagy magyar várossal ajándé­kozza meg a nemzetet, egy két ember par­tikuláris érdekecskéje miatt nem szabad ma­gát a czélt koc­káztatni. Annál kevésbé sza­bad, mert az ily nemű kellemetlenségek csak múlékonyak, azokat az élet kis idő alatt ki szokta egyenlíteni, miként ezt még sokkal ke­vésbé fontos közérdek tekintetéből okozni szokott sokkal nagyobb kellemetlenségek kö­rül is tapasztaljuk, például midőn pusztán utczaszabályozás miatt egy egy ház kiszögellő része levágatik. Különben is egyesek eseti'5,' ges kellemetlensége bőven kárpótoltat^', telek és házérték növekedésével, r . ‘K. . ‘ hetetlen kimaradni, ha Szeg'"1 i\lie Jn\t tátik újjá, a mint azt a ’ - t;* ^kkmt alkot­felvirágzás tekintete/ ■ b,ztonsAá­' 3 J°vfjő lendő Szegeden a V'TTfr A/GpU nval egészen * ' felek' és baz’ erték blZ0uy táttdtnüli ’ lesz, m'nt lett R1'ra kárhoz­tés kai” - ' »°eg ott Rubbaszkodjék a körtől­­feits c­rmázta katlanban, feltöltetlenül s miért iltetlenül, hát pocsolyákban lubiczkolva­­esőviz idején, mely a katlanból ki nem foly­hat, áradás idején pedig remegve t­ekintget­­ve fel a feje felett háborgó vizekre, melyek a várost nem csak meglátogatással, hanem katlana fenekén elbom­lással is fenyegetnék. Londonban tartózkodásom alatt egész új városrészeket láttam puszta mezőkön felemelkedni; város­részeket, melyeknek ravndenikében több ember lakik, mint Szeged összes lakossága. Láttam ily új városrésze­ket magasabb fekvésű tereken, láttam mo­csaras, vadvizes lapályokon er­elkedni,de úgy az egyik, mint a másik helyen, a­mint az ut­czák kijelöltettek a legeslegelső munka a csatornaépítés volt, vadvizes helyeken az alag­­csövezéssel (Drainage) kapcsolatban mindig ezen kezdették az új városrész építést. Azt gondolom, Szeged reconstructiójá­nál is ekként kellene eljárni. S ezt még azon esetben sem kellene elmulasztani, ha e mun­ka költsége (az országtól nyerendő hoszszt törlesztési karmatlan vagy legalább olcsó­i kölcsön mellett) a város terhére esnék. De miután Szeged szerencsétlenség! - még a külföldön is annyi nemes részvétté találkozott, én szeretem reményiem, hogy -­ Magyarország, melyre nézve Szegednek a -­ életre juttatása nem pusztán hurmanitáriu­s kérdés, hanem úgy nemzeti, mint közgazdá­szati tekintetben saját szerves élete integri­­­tásának érdekkérdése; üiberalitásban nem fol­g a külföld mögött hátra maradni, s az újjá­g­alkotás költségeinek azon részét, mely a hul­­­lámsírjából új életre kiszólítandó nagy ma­­­gyar város szilárd fennállásának biztosítását­­ szükséges, az ország fogja elvállalni.­­ Még azon kérdés fordul elő, hogy vadvizeket és a városi mocsokvizet elvezet­ő csatornákat hová kell kiömleszteni ?­­ A Tiszába még ha lehetne sem szabat mert az csakugyan különös egy neme voln­a az okszerű reconstructiónak, hogy a T. ■ - sza, az újjá alkotandó város életére befertőt­nt tessék, pedig a csatornák oda ömlesztéséve­l befertőztetnék, mert ezek nemcsak a faka­­­dó vizekre, hanem a városi mocsok vizre !­­ szolgálandnak.­­­­ De ha szabad volna sem lehet a Tiszá­­­ba vezettetniük, — mert a f e 11 - 11 é­s igénylő városrészekben a csator­­­­náknak, miszerint a vizfakadással kapcsolati a talajlazaságon segíthessenek, szükségszerük­n­­ oly mélyen kell feküdniük, hogy legfölebb , csak igen alacsony vízállás mellett folyhas­­­­nának be a Tiszába; — legtöbbnyire a Tisz ,­ tolakodnék be a csatornákba s a csatornázá­s- mind a két czélja meghiúsulna. n­ Tehát mi a teendő? Épp e napokban hozott a kolozsvá­r „Magyar Polgár“ több számon át egy nagyo­n tanulságos tárczaczikket ily czim alatt „Úti­r­rás Páris alatt, Gamauf Vilmostól. Ez a czikk Útmutatásul szolgálhat az s nézve, hogy mit kell a szegedi csatornáké­­ csinálni. Tartányt vagy tartányokat kell építen­i a városon kívül fekvő nyomási kertföldet legalkalmasabb táján, abba vagy azokba kell a csatornákat belevezetni, a mocsok víz termékenyítő részét a szegedi földmivelés kiszámíthatlan hasz­nára felhasználni, s a m­egszűrődött tiszta vizet néhány lóerejű gőzgép működése által kellő magasságú csatornán a Tiszába ömleszteni. Némely magyar lapokban azon óhajtás kifejezésével találkoztam, hogy az újjá alko­tandó Szegedben hazánk a magyarság minta városát mutathassa fel. Lelkemből óhajtom, hogy úgy legyen. Nem is valamely ábrándos gondolat ez. Mert ez a mintaváros eszme teljességgel nem involválja azt, hogy Szeged most mindjárt egész kiterjedésben oly monu­mentális alakban emelkedjék ki hullámsírjá­­ból, miszerint az a „paloták városának“ ne­veztethessék, miként az olaszok Vicenzát ne­vezik. Ez lehetetlen is, de nem is szükséges. Csak gondoskodva legyen (a fentebbiek sze­rint) arról, hogy a vizfakadásos talaj lazasá­ga az épületek szilárdságát ne compromit­­tálja s az árviz lehetségének hátterében pusz­tulás kilátása ne álljon; kétségkívül lesznek egyesek, kiket a Szeged szép jövendője iránti bizalom arra fog ösztönözni, hogy már most nagyobb stílusban hozzájáruljanak annak va­lósításához, a­mit az uralkodó ígérete kilá­tásba helyezett; s nem kétlem, ez az ígéret a középületeknél s mindannál a mi a kultu­­rális feladatok körébe tartozik, már a re­­constructiónál valósulni fog, de az a szegedi nép, mely Szeged múltjának typust adott, melyet én nemzetem büszkeségének nevez­­teka, az a szegedi nép, mely megtörhetlen szívósságával őre volt az alföldön a magyar­ságnak, szorgalmával a magyar faj plastici­­tását személyesítette, sőt szerény tűzhelye mellől—mint a rajt bocsátó anyaméhköpü— a magyar faj számára tért is hírt foglalni, ez a nép, a szegedi külvárosok e népe bi­zony nem fog mindjárt monumentális palo­tákat építeni. Az a múltban csak arra vá­gyott, hogy ne zselléreskedjék, hanem saját házában maga s családja számára otthonnal bírjon, s bizony a reconstructiónál is csak e határok közt maradand vágyaival. Azt igenis meglehet s meg is kell tőle kívánni, hogy építkezési módjával az ujjáalkotás biztonsá­gának igényeihez s szerény családi lakának alakjával a városias csin kívánalmaihoz al­kalmazkodjék. De többet tőle kívánni is lehet, nem is szükséges, me­rt­ Szeged igy is a magyarságbann jav­ai.Ss­­gyaránt emel­kednetik ki un­ .múltjából, ha oly terv sze­rint­ alkottatik újra, mely csin, tisztaság, egészségi tan s utilitarizmus tekintetében a kultúra mai igényeinek megfelel s hazánk többi városainak például szolgálhat. No már ha meggondolom, hogy Szeged - mint általában magyar faj lakta városa­ink — nemcsak soha nem volt, de alkalma­sint soha sem is lesz tisztán és kirekesztő­­leg csak műiparos város, hanem helyzeténél fogva a műiparos és kereskedelmi emelke­dés mellett, részben a mezőgazdasági fogla­latosságra is utalva van: lehetetlen azon meggyőződésre nem jutnom, hogy Szeged a minta­városiasság eszméjének egyik igen ne­vezetes vonásával dicsekedhetnék, ha első lenne hazánk városai közt, a­mely gyakor­lati példáját adná annak, hogy miként kell azt a piszkot-mocskot, mely a városok leve­gőjét megfertőzted, a mezőgazdaság kiszá­míthatlan előnyére hasznosítani, óhajtanám hogy a szegedi lapok reprodukálják Garnaul Vilmos említett értekezését, s hogy akadjon 1 ember, a ki ezen véghetetlen fontosságú kul­­­turális eszmét, a minden jó iránt annyira s fogékony, s gyakorlatias józan eszével any­­nyira kitűnő szegedi népnél popularizálni iparkodnék. Ha Szegeden a nyomási kertföldek birtokosaival megértetné valaki, hogy a csa­torna­vizek gazdasági értékesítése által egy egy holdnyi kertföld jövedelmét 600-tól 100­ forintig , még azon is felül lehet emelni,s lehetetlen volna meg nem győződniök, hogy a csatornavíz tartányokra fordítandó költség a lehető leghasznosabb befektetés, melyet csak gondolni is lehet. S ez a költség Szeged rekonstrukczió­jánál nem is volna oly igen nagy. Mert csa­tornázni az útonalkotandó várost — nemcsak hygienikus, hanem talajszilárdítási tekintet­ből is okvetlenül kell; ez az okszerű rekon­­­strukció nélkülözhetlen föltétele. Elvezetni a csatorna­ vizeket szintúgy kell valahová (mert a Tiszába nem is szabad, de nem is lehet) ezen költség tehát mindenesetre megteendő ■ lévén, csak azt lehet költség-toldaléknak te­kinteni, a­mi arra fordíttatnék, hogy a min ■ denesetre elvezetendő csatorna-víz hasznot o­kozólag vezettessék; ez pedig nemcsak nem meddő kiadás, de sőt oly kiadás, mely idő­­­jártával az egész csatornázási költséget, ré­­­szint direkt bevétel, részint a földmivelő női­­ vagyonosságának nevezetes növekedése álla gazdagon bonifikálná.­­ Összefoglalva nézeteimet: én a belte­­­rületi feltöltést, a feltöltött terület alagcso­s vezését s az egész város csatornázását Sze­ged okszerű rekonstrukciójánál alapföltétel­­­nek tekintem.­­ Az építés módjára nézve pedig ekkén­­ gondolkozom, s 1-szer. Már Bakay is megemlíti Em­­­lékiratában, hogy Szegednek sok vízhatlan­­ meszet keilend alapépítményeibe felhasznál­­­nia. Én azon nézetben vagyok, hogy nem a csak sokat keilend felhasználnia, de az alap­­ építményekbe más, mint vízhatlan mesze nem is szabad használnia. Ma már nemcsal oly vízfakadásos, laza talajnál, minő a sze­­­gedi, hanem jóformán átalános szabálynál­­ van az egész világon elfogadva, hogy alap­­­építményekbe vízhatlan mészvegyületet (be­­­ton-konkrétet) használni legtanácsosabb -­­ Szegedre nézve ez nemcsak tanácsos, hanem­­ elkerülhetlenül szükséges. Sőt én megvallom, ha azon szerencsé­s helyzetben volnék, hogy Szegeden magamnál házat építhessek, én nemcsak az alapesít­ménybe, de a földszinen felől is konkrétet használnék a m­árcziusi katastrófa által jel­zett­ vízvonal magasságáig. Ismeretes tény, hogy Spanyolországban a ciudad rodrigosi vár falai egész kiterjedésükben konkrétből épít­­vek. A falak külsején mégis kivehetők a deszkák nyomai, melyek a félig folyó anya­­got a megkem­ényedlésig összetartották; csak­hogy a szabadban álló falakhoz, a vízhatlan mészbe nemcsak (mint rendesen szokás) po­rond és homok, hanem kissebb nagyobb gor­­kövek is vegyiztettek, mik azon tájon nagy mennyiségben fordulnak elő.­­ Ha nem csa­latkozom, újabb tapasztalások átalában oda mutatnak, hogy az alkalmazott anyagok nagy­ságának különfélesége a konkrét­ falak szilárd­­ságát nagyon növeli. A vegyület arányai fő­képen a mész minőségétől függvén, termé­­szetesen kísérletek általi meghatározást igé­nyelnek; annyi azonban bizonyos, hogy a ho­moknak soha sem szabad a mészhez képest kevesebbnek lenni, mint kétannyinak. Mészről szólva eszembe jut, mennyire csodálkoztam eleinte, midőn azt láttam Angliá­ban, hogy ott nem oltanak előre meszet az épí­téshez, a nem előre oltott meszet kevernek a homokba, hanem a párkányosan feltöltött ho­mok közepébe hányják a mészkövet, ott olt­ják meg, s a­mint szétmállott, azon melegen összekeverik a homokkal s nyomban hord­ják a kőmiveseknek, —­s ez igy megy az egész építés alatt folyvást, mondhatni meleg malterral építenek. Csodálkoztam, mert ahhoz voltam szok­va, hogy nálunk a ki építeni szándékozott, legelső dolga volt, nagy m­észgödröt ásatni s abba száz szekér számra meszet oltatni, a mi aztán ott állott, hol födve, hol födetlenül hónapokon, néha éveken át, mielőtt malter­rá kevertetnék. Nem tudom, most is ez­­ a szokás, de azt tudom, hogy ily mésszel nem lehet szilárdat, tartósat épiteni. — A régi római építmények bámulatos szilárdságát szak­értők által annak hallottam tulajdonítani, hogy az oltott meszet azon melegen használták. Annyi bizonyos, hogy konkréttal (beton­nal) építésnél a keveréket azon melegen kell használni. — Ez lényeges dolog. 2-szer. A feltöltést Szeged rekonstruk­ciójánál az okszerűség léti^£^''[^ztudátu­­mának mondo^tujajjfgérde a töltött földre nem_ leji^t^épiteni. Ebből az következik, hogy Szeged belterületének feltöltendő részein, vagy legalább a mélyebben fekvő helyeken czölöpökre kell építeni, — czölöpökre kell a vízhatlan mészszel készített betonból az ala­pot rakni. Angliában a vas olcsóága folytán, igen sok helyütt fa helyett vas czölöpöket hasz­nálnak. Ezek közt a habverte, vizinosta, vagy fakadékos, laza talajon a Mitchell által feltalált csavar­czölöpök annyira sikereseknek tapasztaltattak, hogy azok segítségével még a Maplin-Sands világító tornyának szi­lárd megalapítása is lehetségessé vált; oly feladat, melylyel a tudomány előbb nem tu­dott boldogulni. Szakértők által dr. L St. Potts által behozott javításokat is nagyon magasztaltatni hallottam, de miből állanak e javítások, már nem emlékezem. Azt gondo­lom, hogy ha majd a halottaiból feltámadan­dók, Szeged annyira megizmosodott, hogy a voltnál „szebb“ város, tiszaparti hosszában kőfalpartról (quai) is gondoskodandik: építő mérnökei majd számot vetnek a vascselöpük előnyeinek kérdésével. Most azt gondolom, a szegedi építkezés szükségleteinek a feltöl­tendő területen a hegyezett végükön m­eg­­szenesített facsölöpök tökéletesen megfelel­nek, melyeknek bevetésére a gőzerő a kézi munkánál minden tekintetben, még költség tekintetében is előnyösebb, 3-szor. Az utczák kikövezésének szük­ségét, azt gondolom, említenem is fölösleges, annyira magától értetik. Itt Olaszországban még falut sem tudok kövezetlent. Persze az olasznak könnyű kövezni, van köve elég. Szegednek annyi sincs, a­mivel egy ablakot lehetne beverni kortesvilág idején. De Ma­gyarország egy mikrokozmosz. Adott annak a természet mindenféléből úgy, hogy a­ki­nek szállítási módja van, az mindenre szert tehet. Szegednek ez van vizen is szárazon is, tehát köve is lehet. Köveznie pedig min­den utczáját ki kell , nemcsak azért, hogy a nagyvárosi névre méltó legyen, hanem még inkább azért, mert a felt­öltött földet köz­­­­vetlenül tenni ki az esővíz általi ellucsko­sodásnak, vagy épen elmosásnak, absurdum volna. Magától értetik, hogy a feltöltés által kelllőleg fölemelt talaj kövezetéről az esővi­zet a Tiszába kellene lefolyatni, nem a más czélra szánt csatornába. Hanem Szeged reconstructiójánál tömér­dek a teendő. Az egész város kikövezése pe­dig hosszú munka, é­s vadvizes talajon a kövezethez is alap kell. Az eszmelánczolat itt eszembe juttatja az ép oly egyszerű, mint bámulatosan czél­­szerű manipulácziót, melyet néha órákig el­nézegettem Londonban, a posványos, vadvi­zes új városrészek építésénél. Ott a­mint az utczák kijelöltettek, azon­nal hozzáfognak azok felületének égetett földdel megrakásához. S ezt a földégetést minden költséges vagy mesterséges appará­tus nélkül kimondhatlan egyszerűséggel hajt­ják végre. Ledobnak a földre néhány zsák kőszénport, egy pár czövekkel vagy deszka­darabbal szelelőről gondoskodnak, aztán föl­det hordanak felibe-köribe targonczákkal, azt közben-közben meghintegetik kőszénporral a közbenső szenet meggyujtják, s a­mint ég­ni kezd, folyvást halmozzák a földet körülé s tölibe heteken hónapokon át közbe-közbe szénport hintegetve, mig halommá, dombbá, ha kell hegygyé emelkedik; lassan füstölög, tűz nem látszik, de az égetett föld készen van. S ez oly sikeres szikkasztó, hogy a­hol egy napon a vadvíz miatt még gyalog sem tudtam átgázolni, másnap a mint égetett föld lett rajta elegyengetve, egész könnyűséggel mentek az építő­anyagokkal terhelt szeke­rek; a városrész felépült s kikövezése az égetett földalapon csak azután következett. Van-e Szeged közelében ily égetésre al­kalmas föld? — nem tudom. De hogy ez a manipuláczió vizenyős talajnál bámulatosan czélszerű, azt tapasztaltam. 4-szer. Végre még a czölöpölés és kon­krét megemlítése egy mondhatatlanul fontos körülményre vezeti gondolataimat. Júniust írunk. Néhány nap híján három hónap óta borítja a víz Szeged belterületét, s ekkorig még csak a víz szivattyúzásához sem lehetett hozzáfogni. Ha egyszer hozzá­fognak, maga ez a munka legalább is hat hetet fog igénybe venni, s csak ennyit azért mondok, mert a nyári meleg folytán erős el­párolgásra számítok, és mert ismerve a ma­gyar természetet, tudom, hogy ha majd egy­szer a kinevezendő királyi biztos Szegedre érkezik, annyi lesz a sok mindenféle „dic­­t­­­o“, hogy a vízáradat jó része fu­ta­­modik a szóáradat elől­i félelmében. Aztán még a víz elapasztása után is mennyi lesz a baj, a nehézség, a mindenféle teendő, míg építkezésre kerülhet a sor. Csak maga az útonalkotandó város alaptervének megál­lapítása, utczák kijelölése, háztelek-szabályo­­zás stb. mennyi időt fog elvenni a mintegy öt hónapból, mely a tél beálltáig még hátra van. Bizony nehéz télnek néz elébe a Bors­­sujtotta derék szegedi nép! A lelkem is sa­jog bele, ha reá gondolok. A vagyonosabbak felett nem aggódom. Azok majd csak gondoskodnak magukról, hogy hajléktalanul ne maradjanak a zord évszakra. De a külvárosoknak, szerény helyzetében egy­kor oly boldog, most oly boldogtalan szegé­nyebb háztulajdonos népe! — — Mi történjék ezzel ? A felebaráti könyörületre utasittassa­­nak-e, hogy annak ölébe hajtsák le télre fe­jeiket, s nőik és gyermekeik fejeit? Tudom, a felebaráti szeretet nyílt kar­rokkal fogadná amott az Alföldön e szét­rencsétleneket a télen át is. De ez ne'm meg­­­oldása a problémának. Könyörületre lenni utalva — nagyon fájdalmas dolog. Magyar em­ber inkább gyakorol könyörületet, mint el-' fogad. Ez a magyarnak vérében van. — Én én nem ok nélkül neveztem Szeged népét u Ttnjúr'.emn büszkeségének. Ez a nép valóságos lyputil» a.­­«Víratlan ^n»agyn£ faj önérzetes ősi jellemének.Ez nem tud, nem szeret tolakodni. Felötlött ez önérzetes jel­lemvonás az uralkodónak is. Egy kolduló ma­gyar kéz sem nyúlt ki felé,a mint a mindenét el­vesztett, hajléktalan, fedezetlen, didergő cso­portok sorai közt elhaladt. Felötlött azon ke­gyes nők előtt, kik a menekültek felruházá­sával, élelmezésével bajlódtak. Nem egy leve­let vettem, mely megilletődéssel adott kife­jezést azon szembetűnő különbség feletti cso­dálkozásnak, mely szerényen háttérbe húzó­dó „szegedi ember“ é­s a kérést karékra halmozva tolakodó „adventik­us“ szegedi la­kos közt fenforgott. Én egy cseppet sem fogok csodálkoz­ni, ha ma­jd azt hallom, hogy a tősgyökeres szegedi ember, a mint elpusztult háztelke a vízből kibukkan, „haza“ siet s neki áll, hogy összeomlott háza romjaiból magának otthont tákoljon össze a készebb, nyo­morult deszka­bódéban, de sajátjában küzdeni még a tel zordonságával, mintsem hogy másnak terhére legyen. Ilyen ez a nép! Bakay azt mondja emlékiratában, hogy „ideiglenes épületekről kellene gondoskodni; az üres telkeken, az e nyáron építés alá nem veendő telkeken ideiglenes lakásoknak kell készülni; okvetlenül kell hogy készüljenek.“ Igaz, Okvetlenül kell. De csak azok számára, kik saját házzal nem bírtak; azok­ra nézve pedig, kik ilyennel bírtak, csak annyiban, a­mennyiben állandó lakások e nyáron nem­ építtethetnének. Mert ha az ideiglenes lakók építésének költsége azok terhére esnék, a­kik azokat állandó ottho­naik fölépítéséig lakni fognák, ez igen ér­zékenyen súlyosítaná már e nélkül is eléggé súlyos helyzetüket. Ita pedig a bel- és kül­földről összegyűlt segélypénzekből fedeztetnék e kiadás, az a segélyösszeget állandó­­ eredmény nélkül nagyon befogyasz­­taná. Pedig nemcsak az okszerűség, de az egyszerű kötelességérzet is oly eljárást parancsol a segélyadományok kiosztásánál, hogy a történelemben példátlan közrészvét­nek maradandó látszata legyen. A kérdés hát az: lehetséges-e a kül­városok hajléktalan népének azon részét, melynek saját lakházai elpusztultak, oly épí­tési módra utalni, melylyel még e nyáron tökéletesen lakható, egészséges, szilárd , az újjáalkotás tekintete által parancsolt városi csínnak is megfelelő, állandó otthonra tehet szert? Én azt gondolom, lehet. Reá van e lehetségesre mutatva Bakayt Emlékiratának eme szavaiban: „Van egy szilárd és gyors építkezési mód, a­mely tűznekvíznek ellentál­l, rögtön száraz és azonnal lakha­tó. Ez a vízhatlan mészbe tömött kavics vagy homok (szabatosabban szólva: kavics- és homok) é­p­í­t­k­ez­é­s.­ Más szóval ez, a­mit a franczia „betou“­­nak, az angol „c­o­n­c­r­e­t­o"-nak nevez. (Már említettem, hogy a ciudad-rodrigói vár egészen ebből van építve. Ez pedig a hajdani Lancia Transcudana he­lyén a XIII dik században építtetett, nem egy ostromot állott ki s mai nap is áll. És pedig vár, nem egyetlen család lakául szá­mított házikó­. Ez az építési mód van a helyzet által Szegeden azon néposztály számára indikálva, melyet Bakay Emlékirata Előszavában 6 szavakkal jellemez: „Szegeden minden ember ipar­kodott saját házában lakni. E­zolt a szorgalom egyik rúgój ez volt a polgár megelégedés büszkesége. S minden emberipar

Next