Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)
1879-09-05 / 203. szám
zött irány megtartásával bírt és dicsőséget is fog országunknak biztositni. Ez a fogarasi m. kir. áll. ménes, melynek nevét ta vajmi kevesen ismerik távolabbi köreinkben, de a mely csöndes elvonultságában rövid néhány év alatt vezetőjének tapintatos magatartása folytán tisztikara utján politikai tekintetben is szilárd támasza e ménes végvidéken a magyar állami eszmének s a nemzetiségi seperatisticus velleitások ellenében biztositni tudja az odavaló intelligence vállvetett támogatása mellett a megyei közönség hazafias magatartását is. A fogarasi ménesbirtok egyenes utóda a históriában nem egyszer felmerülő u. n. fogarasi fiscalis uradalomnak. Mint ilyennel tehát pár sorban szintén foglalkoznunk kell, mennyiben az Andreánum diploma 7 pontja szerint köztudomásulag e földszáz nemzeti universitásnak engedtetett át az itt levő erdőkbe telepedett oláhokkal (vlachusokkal) leendő közös használatra. Nagy Lajos király 1369 ben Vlask oláh vajdát ajándékozza meg vele, de Mátyás 1472 ben ismét visszabocsátá a folyvást kérelmező szász nemzetnek s igy annak kezében is maradt a gyönyörű terület egészen a Ferdinand és Zápólya közt megindult villongásig, mikor is (1529.) Zápolya János Bornemisza János párthivét jutalmazta meg azzal. 1556-ban azonban Castaldo bejöttével a Bornemisza család javai pózára kerülvén, a kincstár lépett az uradalom birtokába s ettől fogva a nemzeti fejedelmek mindenike* * kiváló előszeretettel gondozta az uradalmat, melynek székhelye a fogarasi vár időközben tekintélyes és sok ostromot látott erőddé nőtte ki magát. Nem ide tartoznak a vár múltjában ez időszakból fölmerült örvendetes vagy tragikus mozzanatok, legyen elég tehát csupán annyi még, hogy az Approbata és Compillata Constitutióban is a végvárak közt van kiemelve Fogaras s a Habsburg-ház visszatérte alkalmával a Leopoldi hitlevélben a fontos őrhelyek közt elősoroltatik. Az erdélyrészi fejedelmek patriarchális kormányzati éveiben több részjószágot s főleg erdőrészeket kaptak egyesek az uradalomból s nevezetesen ez időből datálódik a gr. Teleki-család Kercsesora, Árpás és Holbak községben fekvő birtoka, valamint a gróf Mikea-család kucsulátai részjóssága, mely utóbbinak visszakeblezése épen most van folyamatban. A Habsburg-dynasztia visszatérte után 1750-ig a fiscalitásokkal egyenlő elbánásban részesült a fogarasi uradalom. Ekkor Mária Terézia gróf Bethlen Gábornak adományozta, ki azonban az adománylevélben kikötött zálogsummát vagy nem akarta, vagy nem tudta befizetni, minek következtében az adománylevél megsemmisittetett s 1764-ben Fogaras minden járandóságaival, 50 ezer drb. aranyért vagyis 206 ezer frt. zálogösszegért 99 évi zálogjogi használatra a szász nemzeti egyetem (universitas) kezébe került harmadszor is. Két év múlva az épen akkor felállított II. román határőrezred kerületébe soroltatott be Bethlen Liszka több más községgel s egyidejűleg Erdély kanczellárja báró Bruckenthal Sámuel a szász universitástól közbenjárásáért egy ötödöt az u. n. szombatfalvi domíniumot kapta, melyet 1737 ben cserélt vissza a fogarasi gör. kath. püspöktől Balázsfalvával III. Károly. Ekkor tehát a szász universitas kezében már csak a fogarasi, sárkányi, veniczei, kománai és porumbáki jószágtestek maradtak. Épen alkotmányos életünk kezdetén járván le a 99 évre szabott inscriptionalis időszak: a kir. kincstár már 1869-ben viszszaváltotta a b. Bruckenthal család kezén volt jószágokat, a többiek pedig 1871-ben kerültek vissza, az inscribált összeg is, időközben tett összesen 600 ezer forintban megállapított meliorátiók kárpótlása után. Az uradalom Fogaras megye törvényhatóságának többé kevésbé szakadozott déli szegélyét képezi az Olt folyó felé, kezdve ott a hol a folyó a megye területére lép s tart odáig, hol attól megválik és összesen 42 község határán oszlik el úgy, hogy egészben mintegy 1200 földrészletet foglal magában. A birtok mezőgazdasági része nagyobbára a Brassóból I.-Szebenbe vezető országút s a homoródi vasúti állomáshoz Párkányból vezető közlekedési út hosszában az Olt felé lejtőleg fekszik, mig többi része elszórt táblácskákban a völgy déli határát képező Kárpátok lábáig hatol be. E vázlatból láthatólag jobbatlan alluvialis területet foglal el a birtok s csak egy része vonul fel a helységek által elfoglalt diluvialis teraceokra, hol szintúgy, mint amott, egyenes lapálylyá simulnak ki, a mivelés alatt álló szántók és kaszálók. E gyönyörű völgy, mely amúgy is mint Erdély legnagyobb tere ismeretes, egész kis Alföld lehetne, ha a délről hirtelen kiemelkedő Kárpátlánczolat magas gerincze (ebben van a nyolczezer lábat meghaladó Njegoj is) természetes határfalkép el nem zárná dél enyhébb légáramlatát s a völszugokban meg örökösödön hótömeg nem hatna zavarólag, még a nyári időszak hőmérsékletére is. Mint-hogy pedig az é. sz. 45—46° alatti fekvésé- nél fogva, főleg ha idevesszük hosszúsági helyzetét (42–43*), a Fogaras megyében állandóbb s lehetőleg enyhe éghajlat volna a legtermészetesebb követelmény : az utazó tavasszal és őssszel némi meglepetéssel veszi a zord szelek, az alacsony hőmérséklet uralmát, a vegetatio késői megindulását s korai megszűnését, a nyári éjek hűvösségét, de egy tekintet az említett hegylánczva, legott mindezt indokolttá és érthetővé teszi. Ennek és a jelentékeny magasságú föld-rajz fekvésnek (a völgy szélén fekvő Fogaras 1360' foglal el a tenger színe felett) kell tulajdonítanunk, hogy míg nyaranta a délszaki órákban perzselő hevet áraszt szét a nap, éjjel még vastagabb ruha nélkül nem utazhatunk s a tél nagy hóhullás és állandó hideg (20—23°-ig ). mellett szokott jelentkezni. A hegyek eme tömkelegéből sürü egymásutánban 52 szilaj hegyi patak száguld a fogarasi völgyön át az Olt felé, melyek jótékonyan mérséklik ugyan a nyári szokatlan s meleget s gazdag párázatokkal képesek el-lensúlyozni a tartósabb szárazságok káros következményeit is, mindazonáltal a napi hőmérséklet rohamos ellentéteiben szintén jelentékeny tényezők s az említett faktorokkal egyidejűleg korai dért is gyakori jéghullást eredményeznek. A vidék termőképessége e körülmény daczára kedvezőtlennek nem mondható, sőt a mélyebb pontokon jó sikerrel termelik az öszszes hazai gabnafajokat s az Olt jobb partján a szőlő is meghonosult. A ménesbirtok területe, mint emlitve volt, roppantul szét van forgácsolva, s csupán Sárkány, F. Venicze et Komana községekben rendelkezik az uradalom a tagosítás megengedhetőségére nézve kikötött 1/3-dal, de csupán F. Veniczén és Kománán haladott valamennyire elő az ügy s Sárkányon csak a megengedhetőség kimondásáig jutott. Az erdőelkülönítés terén sem volt szerencsésebb a kincstár s így a házi kezelés alatt álló területeknél a jószágigazgatóság csupán telkeken foganatosíthatja a váltógazdaságot, a kisebb parcellákon ellenben kénytelen a falusiak által gyakorolt 4 fordulós beosztást alkalmazni. E szétszórtságban leljük magyarázatát annak is, hogy jóllehet a házi kezelés alá vont terület kevésbé jelentékeny, három intézesség mégis alig és csak nagy erőfeszítés árán győzi a teendőket. A gazdasági központoktól távolabb eső fekvőségek biztos feleknek szigorúan körülírt feltételek mellett 3—6 évi időtartamra bérbe adatnak lehetőleg, odatörekedvén az igazgatóság, hogy kellő iegmivelés mellett ez elhanyagolt silány területek termőképessége emeltessék. Korábban csak a b. Bruckenthal család hatáskörébe tartozott fekvőségeken űzetett rendszeresebb gazdálkodás s eme birtok épületei jöttek át épebb és gondosabb állapotban; ellenben az universitás mindent haszonbérbe adott s a bérlők nemcsak a föld terület túlcsigázott kihasználására törekedtek, de az épületeket is szánandó állapotba juttatták, úgy, hogy a kincstár kénytelen volt mindjárt kezdetben tetemes javításokat eszközöltetni- Minthogy pedig Fogaras megyében a gr. Teleki családokon kívül más nagybirtokos nem lakott a nép maga sem vehetett példát az okszerű gazdálkodásban s úgy az állat, mint a növénytermelés terén rendkívül hátramaradott. De a mint látók, már csak az égalj szabálytalanságánál fogva is, ez a földterület mezőgazdasági czélokra egészen alkalmas nem lehet s a gazda minden erélyée és eszélyességére szükség van az időjárás ellen folytatott küzdelemben, annál megfelelőbb azonban az állattenyésztésre nézve, és azért kell örülnünk, hogy 1872-ben a kincstár rendelkezésére jutott fogarasi uradalom épen egy hegyi ménes székhelyéül szemeltetett ki s a kétségek és aggodalmak közt kimondott nagyjelentőségű közgazdasági elv azóta biztos Irányban mind határozottabb megoldást nyer. (Vége köv.) szonyai felől, s eként értesültem, hogy öt év előtt az öreg Frank ezen fiával s egy kedves kis leányával egészen visszavonultan élt városocskánkban. A családanya már rég elhalt, s minthogy az apát köszvénye kötötte szobájához, a leányka egészen a nála jóval nagyobb fiú gondozására volt bízva. Egy derült téli napon a fiú a leánykával együtt, szokás szerint, korcsolyázni ment a tó tükrére. Estefelé azon vészhír sújtja le az öreget, hogy leánya a tó jege alá merült, fia pedig kétségbeesetten futkározik a tó partján. Az atyát e hír hallattára a szél ütötte meg, s habár még ezután két egész hóig kínlódott az élettel, mialatt fia szeretettel őrködött a betegágy fölött, végre a sirkant alatt lelte nyugalmát, a fiú pedig ezen idő óta nyugtalanul bolyong a világban. „Szegény ember“, sóhajtott fel Cornélia „Istenem, nézz csak oda !" • A dombon levő mezeilakot környező fák árnyékából ép akkor két ifjú jött elő, akik közül az egyik vígan ujjongatva integetett szálmakalapjával, a másik pedig megemelietvén kalapját, már a távolból köszöntötte a nőket, akik felé közeledének. „Megfogtam!" kiáltott fel Miksa vidáman. „Nem jó napot választottunk-e, anyám az utolsó állomástól gyalog jöttünk, hogy annál jobb étvágyat hozzunk az uzsonnához De hol is van a kis lilliputi Emma, meg Lujza húgom?" Az anya azonban alig figyelt Miksa nem jókedvtől áradozó csevegésére, hanem annak megfigyelésére irányozta összes szemlélődi tehetségét, hogy a végzetes tópartján való találkozás minő hatást gyakorol a vendégre. Frank az elfogultság legcsekélyebb jel nélkül tiszteletteljesen csókolt kezet Hrminának, s azután érdeke en csevegett a várcai ujdmagokról. Mig beszélt, senki sem merte volna fel szelemdus arczvonalain, hog titkos bánat rágódik belsején, mihelyt elhalgatott azonban szemeinek bádgyadtsága áruta el kedélyének elfásultságát. Ezen egészen feketébe öltözött nyúlánk alakú ifjú fekete hajában már egyes szürke szálak csillogtak, mire mosolyogva figyelmeztette Corneliát barátnéja. Ugyanakkor a két leány is előtűnt a tópartot borító bokrok közül, s Miksa jókedvűleg repült eléjök. Mint látszik, elmondta húgának, hogy kit hozott vendégül, mivel a leány pirulását eltitkolandó félre ámította , gesztenyeszinű haját homlokáról, s azután elfogulatlan szívélyességgel közeledett a vendéghez. „Mily szép, hogy beváltotta ígéretét”, szólalt meg a lány, mialatt kezet nyújtott. „Anyám rész néven vette volna, ha meg nem látogat bennünket. Az év mialatt távol volt tőlünk, nem vált kárára, mivel most jobb színben van, mint azelőtt. De mindenekelőtt be kell mutatnom önt Emma barátnémnak.* Frank udvariasan meghajolt az előtte egészen ismeretlen lány előtt, de ezután is [Lujza csengő althangja foglalkoztatta figyel -mét. Első látszatra a szőke Emmát, ki a tetszelgés ártatlanabb fegyvereinek igénybevételével tudta érvényre juttatni bájait, szebbnek lehetett volna tartani Lujzánál. A Frank tapasztalataival és komolyságával rendelkező férfi azonban egy pillanatig sem lehetett kétségben a két lány valódi értékének megítélésében. Élénken társalogva és nevetgélve séttálgatott a három pár a kert hosszan elnyúló ösvényein, míg végre a házi nő meghívta őket a fölterített asztalhoz. A vidám társalgás közben elköltött estebad után Frank tudakozódni kezdett, hogy Lujza most is oly kedvvel énekel-e, mint azelőtt „Legújabb kedvencz dalait bárki is meghallgathatja,“ mondá az anya, „s zongoránk is jobb a scheveningi czimbalomnál, hol a tengeri levegő azt soha sem enyhülő rekedtségben tartotta." Erre mindnyájan fölkeltek az asztaltól ■jS átmérnék a kertre nyíló salonba, honnant az adattok alatti pázsitos területen át a holdfényben csillogó tó tükrére láthatni. Az egy-jszerűen, de ízléssel bútorozott terem padlas chinai szőnyeggel volt lebontva, s Claude Tisztelt barátom ! Becses lapodat értesíteni kívánom röviden a „Székely művelődési és közgazdasági egyesület“ tegnap Csiki Szeredán tartott nagygyűléséről. Szép nap volt ez, felvillanyozta az egész megyét, sőt távol vidékekről is, Kolozsvárról, Budapestről, nagy Magyaroszág különböző vidékeiről voltak tekintélyes és szép számú vendégeink. Már aug. 31-én Segesvárról mintegy 120 kocsin indultunk be a székelyföldre, Hajós János elnökkel s Buzogány Áron titkárral a történelmi társulatnak mintegy 30 tagja, köztük Pulszky Ferencz, Pulszky Polixéna k. a., Szilágyi Sándor, Szabó Károly, Pálffi Dénes, Gordon angol, b. Apor Károly, Bedő Albert, Szinnyei, Thallóczy, Ugronok, Orbán Balázs, Kozma Ferencz, Kerekes Samu, vándor társaságunk vidám poétája, hölgyek is sat. Délben gr. Haller József fogadta nagy ebéddel a társaságot. Estvére Sz.-Udvarhelyre értünk s Ugrón Gábornál mulattunk éjfélig pompásan. Másnap Cs.-Szeredára indultunk beláthatatlan hosszuságu kocsisorral, mintha a kelet meghódítására mentünk volna. A jó kedv zajlott az ős Hargitán végig, rég nem látott az öreg bérez ilyen társaságot Oláhfaluban egy kis megállapodás volt, ahol úgy zajongtunk a vendéglő körül, mint a méhek a kas körül. A Hargita derekán már deputatió fogadott s az óvatiók megáradtak, az áldomásul hozott bort és borvizet, mi nélkül persze itt élni nem lehet, kőkorsókból töltöttek. — Délután 4 órakor érkeztünk meg Cs.-Szeredába, hol a határon az alispán s egy ünnepélyes tábor fogadott, a városházánál ismét Lorraine néhány tájképéről másolt aczélmetszetek díszítik a falakat; az egy ablakfülkében volt Lujza varróasztala s közelében a barnaszínű zongora. Miután a terem közepén levő függő lámpát meggyújtották, a háziaszszony felnyitotta a zongora szárnyát . Lujza néhány bevezető futam után saját eszméinek igyekezett hangokat adni, míg végre Bach Emanuel egyik megható szépségű romlója bontakozott ki a hanghullámokba merült leány ábrándjaiból. A fiatal vendég a zongora átellenében levő asztalkára támasztván fejét, elmeregve hallgatta Lujza játékát, ki ezután még pár egészen új népdal eléneklésével lepte meg hallgatóságát. Lujza szőke barátnéjának azonban, ki ezen idő alatt Gottfried „Újabb kőitöményei“-ben lapozgatott, eszébe jutott, hogy a növeldében őt a jobb szavalók közé sorozták nevelőnői, miért is gondtalanul szavalt el egy befagyott tó tükréről s a régi emlékek új életre ébredéséről beszélő költeményt. Alig fejezte be azonban a gyanútlan leány a szavalást, midőn Frank halottsápadtan emelkedvén fel helyéről, kezeit maga elé terjesztve igyekezett a szabadba jutni. Tíz perczcel később a házi nő őt a kert legrejtetettebb helyén levő padon találta; a fejét a pad karjára nyugtatván, anynyira el volt merülve, hogy csak akkor tért magához, midőn a közelébe érkezett nő fejére helyezvén kezét, anyai hangon szólalt meg: „Kedves barátom, ne vegye rosz névén, hogy fölkeresem önt bánatában, de miután meg vagyok győződve, hogy a szerencsétlen véletlenség zavarta fel lelki nyugalmát , nem hagyhatom önt vigasztalanul. Szabad ide ülnöm adjon kezet. Beteg gyermekeim legalább azt mondják, hogy ha kezembe veszem kezöket, enyhülni érzik fájdalmaikat.* „A szeretet és szonkodás csakugyan enyhítheti a bánatot,“ viszonzó Frank. „Ép ezen tudat indított arra, hogy az önök körébe meneküljek kisérteteim elől. Eleinte oly jól is éreztem itt magamat. (Folyt. köv.) A székely művelődés és közgazdasági egylet nagygyűlése. Csik-Szereda, szept 2. lődött a fogadás, mindenütt Hajós elnök mondott az „Isten hozottra !“ „Fogadj Istent!“ a sokaság lelkesülten elveszett, a szép völgy vishangozta a körömmel. , Este ismerkedtünk ki éjfélig, ki virradtig. Másnap szept. 2-án reggel 9 órakor megkezdődött a közgyület a városház nagy termében , az előszobákban s folyosón, mert sokan nem tértek be a terembe. Hajós elnöki emelkedett beszédét élénk éljenzéssel, a titkári jelentést általános tetszéssel fogadták, mindkettőt jegyzőkönyvbe iktatni határozták. Bemutattatok a Kozma Ferencz által irt, koszorúzott pályamű ; jelentetett, hogy az egylet költségén 5 székely ifjú képeztetik szakirányban, előadatott a f óvárosban létrehozandó székely házi és műipari kiállítás tervezete, hosszasan tárgyaltatot a „Székely muzeum“ ügye, annak biztosítása s rendezése, e tárgyban Pulszky is élénk részt vett, sőt elvállalta ezen muzeum meglátogatását s ígérte, hogy véleményes jelentést teend arról, így csak rendbe jő ez a fontos székely művelődési közkincs ügye. Az egyesület alapszabályainak revisiója szintén hosszú vitát keltett, végre a közp választmányra bízatott a revisio utáni tervezet megállapítása, mely a vidéki válaszmányokkal is kezültetni fog s úgy kerül m megint a jövő évi közgyűlés eleibe. Általános irányelvül azonban kimondatott,hogy egyesületünk életműködése a vidéki választmányokra nagyobb mérvben átruházandó, mint eddig volt. — Köszönő irat intéztetek Cserey Jánosné őnagyságának a székely muzeum megalkotásáért s a székelységnek tett ajándékozásáért, úgy gr. Kálnoky Jánosnak az általa tett 1200 frt. alapítványért. Az egylet pénz vagyona 8000 frt. A számadások rendben találtattak. Bejelentetett, hogy egyesületünk tagjainak száma egy év alatt 3 alapító és 130 részvényes taggal szaporodott, melyhez a jelen közgyűlés alatt 4 alapító s 90 részvényes tag csatlakozott. Ez örvendetes eredmény jó hatást vett. A folyó ügyek is elintéztetvén, délelőtt még Imecs Jakó felolvasását hallgatta meg a mindvégig zsúfolt gyűlés, a csikiek katonai múltjáról. Bizon babér illeti a csikiek vitézségét, hősies tényeit. Aztán jött a nagy közebéd, közel 200-an ültünk asztalnál, igazán díszes társaság. Az elnök emelte az első poharat a királyra, királynéra és a trónörökösre, mit a társaság felállva hallgatott meg s nagy éljenzéssel fogadott. Ezután az elnökre, a székelyegyletre, Pulszkyra, dr. Aporra, Mikó Mihály főispánra, az alispánra, Csikmegyére, Csíkszeredára, Szabó Károlyra, Szilágyi Sándorra, Buzogány egyl. titkárra, sat. sat. hangzottak a szellemteljes köszöntések a legpompásabb hangulatban. Délután még 3 jeles felolvasás volt s mindenik meg fog jelenni az egyesület Évkönyvében. Estve sziui előadás martyri zsúfoltság s izzadás közt. Aztán tánczmulatság, gyönyörű hölgysereg varázs körében hajnalig. Ekkor a társaság nagy része kissé álmosan, de vig kedélyhangulattal indult Tusnádra, a Szent- Anna-tóhoz s a torjai barlanghoz. így folyt le a székely egylet közgyűlése, t. szerkesztő úr, irigylésre méltólag mind azokra nézve, a kik azon részt nem vehettek. A magyarországi vendégek, az az hogy egyesületünk tagtársai, mert mind beállottak ám a székely egyletbe, elragadtatva távoztak innen a székely vendégszerzeretet, az emberek deréksége, a nők bája és a természet dicsősége által. Angolunk is el volt érzékenyedve, aki itt is magyar köszöntőt mondott, megéljenezve székelyesen. Székely egyesületnek rövid életében eddig nem volt ennél szebb napja, lelkesedés által áthatottabb gyűlésre. Isten áldja meg a rendezőket érette, köztük az udvarhelyszéki választmány embereit is értve, kik a csíkiakkal együtt Segesvárról Cs.-Szeredáig s innen Brassóig röpítették a székely-egylet tagjait s vendégeit villámszerüleg, s elárasztották minden jóval, főképen aranynál drágább hazafi szeretettel. — n. HIHHARANG. Kolozsvárit, 1879. szeptember 5. — Id. Bethlen János gróf halála mély részvétet keltett mindenfelé. A gyászoló családhoz számos részvét sürgöny érkezett; a lapok meleghangú czikkekben emlékeznek meg az elhunyt érdemeiről, melyeket mint politikai vezérférfiu és publicista szerzett. — Bethlen gróf temetése tegnap délután ment végbe, kül-monostorutczai lakásáról , melynek kapuköze s a ravatalhoz vezető szobák egészen be voltak vonva feketével. A halottas szoba aranyozott szegélyű fekete drapériáján két oldalt a Bethlen-Címmer függött, a díszes ravatalt tizennyolcz szebb lél-szebb koszorú borította be. A gyászszertartást Szász Domokos végezte, miközben a dalkör énekelt. Az impoztos halotti menetet a helybeli ev. ref. collegium ifjúsága nyitotta meg. Ott voltak továbbá a megyei és városi hatóságok testületileg, a papság, egyetemi tanárok, nemzeti színház személyzete, kataszteri hivatal, az összes többi hatóságok képviselői, s nagyszámú közönség. A hat ló által vont halottas kocsit díszőrség vette körül, utána jöttek a Bethlen-család férfitagjai és számosan az erdélyrészi aristokratiából. A menetet hosszú kocsisor zárta be. A temetés ízléses rendezése, a részben egészen új fényes dekorálió dicséretére válik Czecz Péter temetkezési intézetének. — Wenckheim László báró meghalt. Közéletünk egyik kiváló előharczosa, a fáradhatlan tevékenységű, ritka alapos képzettségű Wenckheim László báró Gasteinban, hova július közepe felé elment, egy évi szénvedés után jobb létre szenderült. A báró 64 éves volt, két évvel fiatalabb, mint Gasteinból Körösladányba fogják hol“”11. holttestet, hol nemrég elhalt bátyja, Wennheim Béla mellé a családi sírboltban eltemetik. Béke hamvain! — Az országos m. kertészeti egyesület Deesen okt. 20—25-én tartja t?«lését. Napirendje a következő : Október 20-a este érkezés Deésre, ismerkedési estely ‘jj"«11 d. e. közgyűlés, d. u. értekezletek, estem kedvelői előadás. 22 én kirándulás a deésaknai sóbányákhoz, — este értekezletek. 23.4" kirándulás a kendi-lónai uradalomba és ér'tekezletek. 24-én kirándulás Szt -Benedeké — Baczára és Beszterczére s értekezletek ’ 25-én zárülés — és az előző napok értekesleteiből kifolyó közgyűlési határozatok kihirdetése. Tanácskozás tárgyai a következők 1 A közgyűlés elnökének és titkárának mega választása. 2. Jelentés az egyesület állapotáról. 3. Szervezési kérdések, különös tekintettel a vidéki körök és az ügynökségek felállítására. 4. A nagy tenyésztésben felvetendő gyümölcsfajok meghatározására és a fajok elnevezésére teendő intézkedések, tekintettel az ország vidékenkint eltérő viszonyaira 5. A faiskolák és egyéb, a kertészet körébe tartozó beszerzési források hitelességére vonatkozó intézkedések. 6. A kertiparnak minél szélesb mérvben leendő kifejtésére és jövedelmeztetésére irányzott intézkedések. 7. A kerttermények piacra vezetésére szolgáló intézkedések. 8. Az ideiglenes igazgatóságnál eleve bejelentett indítványok és kérdések tárgyalása. — Felkéretnek a hazai kertipar érdekeltjei, hogy az egyesülethez leendő várakozásukat — illetőleg az alkalommal tárgyaltatni kívánt indítványaikat és kérdéseiket folyó év október 1 -je napjáig az egyesületi ideigl. igazgatóságnál (telepe Budapest Frommer Á. Herrman czég) bejelenteni szíveskedjenek, hogy az igazgatóság egyrést hű előterjesztést tehessen a közgyűlésnek beható intézkedéseinek alapjául, másrészt a résztvevők utazásáról , elszállásolásáról és egyéb kényelmeiről gondoskodhassak. Lukicsy Sándor egyesületi ideig, igazgató. — Hóman Erzsi kisasszony, a jeles tehetségű fiatal énekesnő, ki pár év előtt színházunk tagja volt, legközelebb Olaszországba utazik, honnan fényes ajánlatokat kapott. A fiatal énekesnő két helyről kapott meghívást: Milánóból és Bolognából. A kisasszony egymásután mind a két stagionéban fog részt venni. — A „deési csizmadia ipartársulat temetkezési egyleteinek alapszabályai, a királyi belügyminisztérium által, i. e. 39,16. szám alatt, a bemutatási záradékkal elláttattak. — A „Kincsem“ újabb győzelme. Baden Badenből sürgönyzik a „P. Lloydnak. A keddi futtatáson a nagy dijat (20 000 márka és egy arany-serleg) Blaskovics E. „Kincsem“ nevű lova erős küzdelem után háromnegyed lóhosszal nyerte el Hohenlohe-Ochringen hg. „Künstlerin“-je ellen. Harmadiknak Oppenheim báró „Hessenpreis*-a érkezett czélhoz. A „Kincsem“ nek ez volt ötvenegyedik győzelme. — Petőfi katonáskodásáról érdekes dolgokat tesz közzé a „Koszorú* legújabb számában dr. Bayer Ferencz soproni tanár. Bayer hiteles adatok birtokába jutván, elmondja, hogy Petőfi 1839. szept. 6-án 1504. szám alatt mint önkéntes ujoncz került az akkori Gollner, most Ernő főherczeg gyalogezred első századához, 1841. január 21-én hagyta el a katonai kórházat, hol 3 havi ápolásban részesült, február 28-án pedig már mint rokkantat elbocsátották, miután az előző év május és június havában szenvedett idegláz következményeül jelzett tüdő és szívbaját sikertelenül gyógyítgatták. Bayer közli az erre vonatkozó másolatokat, melyek így hangzanak : I. Auszug aus den Befehls Protokollen des k. k. Baron Golloff Infanterie Regiment No. 48. I. Bregencz löten September 1839. Standes Veränderungen Art. I. In Zuwachs zu nehmen: Der frei*1** lige Rekrut Alexander Petrovich 1504- den 6. sept 1839. bei der 1. Comp. 2. Agram am 21. Jänner 1841. Art. 5 Gemeiner Alex 10' der Petrovich bis inclusive 20 Jänner verpflegt aus dem Regiments Spitale reconvallescht. 3. Agram am 9. März 1841. Art.1am Folge der b. General Commando Verordnung edten Agram daten 31-ten Jänner 1841 R. 610 u. 586 werden nachstehende Leu als Militär Realinvaliden und der »*** invalidität sich naberd ihrem Wunsche gjf mäss mit Abschied entlassen, als Ge®elD Alexander Petrovics der 1. Fuseller Co®P den 28. Feber 1841. Mindhárom u»ptParancs Montholand ezredestől való. Ez következik a „Haupt-Grundbuchsblatt“ 9V^_ a „Superarbitrirungsliste.“ Bayer végül jegyzi, hogy Petőfi a katonaságtól való elcsattatását inkább dr. Römer ezredorvosa mint bajának köszönheti; mert az a koremény, hogy a költő télnek idején Károly fosból Sopronig s innét Pápáig tudott logolni, nem igen enged valami bajra képeztetni. ^ — Az Assicurazioni Generalig , melynek kolozsvári főügynökségét Boér. 10. dár képviseli, augusztus hóban 254 élet® ^ sitási ajánlat jön benyújtva 586,885 fr .■ krnyi biztosítási összeg erejéig. Folyó •4 nuár 1 -je óta az újonnan telvetettek össze, millió 418.104 frt 10 krra rúg ,80* “«»sjrval s a bejelentett károk 666,641 frt . ra. A életbiztosítási osztály kimutatottositási állománya 1878 deczember 81o„7 009 millió 543,853 frt 58 kr. tőkét éstil frt 40 kr. járulékot tett ki 38242 ba a mire készpénz tartalékban 14 452,244 kr. volt tartva. — Az 1878 évben vetett károk az életbiztosítási 082 rgl* 997,645 frt 08 krt. tettek ki l az összehozatoknál a társulat alapítása óta (1885•