Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-09-05 / 203. szám

zött irány megtartásával bírt és dicsőséget is fog­ országunknak biztositni. Ez a fogarasi m. kir. áll. ménes, mely­nek nevét ta vajmi kevesen ismerik távolab­bi köreinkben, de a mely csöndes elvonult­ságában rövid néhány év alatt vezetőjének tapintatos magatartása folytán tisztikara ut­ján politikai tekintetben is szilárd támasza e ménes végvidéken a magyar állami eszmé­nek s a nemzetiségi seperatisticus velleitá­­sok ellenében biztositni tudja az odavaló in­telligence vállvetett támogatása mellett a megyei közönség hazafias magatartását is. A fogarasi ménesbirtok egyenes utóda a históriában nem egyszer felmerülő u. n. fogarasi fiscalis uradalomnak. Mint ilyen­nel tehát pár sorban szintén foglalkoznunk kell, mennyiben az Andreánum diploma 7 pontja szerint köztudomásulag e föld­­szá­z nemzeti universitásnak engedtetett át az itt levő erdőkbe telepedett oláhokkal (vlachu­sokkal) leendő közös használatra. Nagy La­jos király 1369 ben Vlask oláh vajdát aján­dékozza meg vele, de Mátyás 1472 ben is­mét visszabocsátá a folyvást kérelmező szász nemzetnek s igy annak kezében is maradt a gyönyörű terület egészen a Ferdinand és Zá­pólya közt megindult villongásig, mikor is (1529.) Zápolya János Bornemisza János párt­­hivét jutalmazta meg azzal. 1556-ban azon­ban Castaldo bejöttével a Bornemisza család javai pózára kerülvén, a kincstár lépett az uradalom birtokába s ettől fogva a nemzeti fejedelmek mindenik­e* * kiváló előszeretettel gondozta az uradalmat, melynek székhelye a fogarasi vár időközben tekintélyes és sok os­tromot látott erőddé nőtte ki magát. Nem ide tartoznak a vár múltjában ez időszakból fölmerült örvendetes vagy tragi­kus mozzanatok, legyen elég tehát csupán annyi még, hogy az Approbata és Compilla­ta Consti­tutióban is a végvárak közt van kiemelve Fogaras s a Habsburg-ház vissza­térte alkalmával a Leopoldi hitlevélben a fontos őrhelyek közt elősoroltatik. Az er­­délyrészi fejedelmek patriarchális kormány­zati éveiben több részjószágot s főleg erdő­részeket kaptak egyesek az uradalomból s nevezetesen ez időből datálódik a gr. Tele­ki-család Kercsesora, Árpás és Holbak köz­ségben fekvő birtoka, valamint a gróf Mi­­kea-család kucsulátai részjóssága, mely utób­binak visszakeblezése épen most van folya­matban. A Habsburg-dynasztia visszatérte után 1750-ig a fiscalitásokkal egyenlő elbánásban részesült a fogarasi uradalom. Ekkor Mária Terézia gróf Bethlen Gábornak adományozta, ki azonban az adománylevélben kikötött zá­logsummát vagy nem akarta, vagy nem tudta befizetni, minek következtében az adomány­­levél megsemmisittetett s 1764-ben Fogaras minden járandóságaival, 50 ezer drb. aranyért vagyis 206 ezer frt. zálogösszegért 99 évi zálogjogi használatra a szász nemzeti egye­tem (universitas) kezébe került harmadszor is. Két év múlva az épen akkor felállított II. román határőrezred kerületébe soroltatott be Bethlen Liszka több más községgel s egyidejűleg Erdély kanczellárja báró Brucken­­thal Sámuel a szász universitástól közben­járásáért egy ötödöt az u. n. szombatfalvi domíniumot kapta, melyet 1737 ben cserélt vissza a fogarasi gör. kath. püspöktől Ba­­lázsfalvával III. Károly. Ekkor tehát a szász universitas kezében már csak a fogarasi, sárkányi, veniczei, kománai és porumbáki jószágtestek maradtak. Épen alkotmányos életünk kezdetén járván le a 99 évre szabott inscriptionalis időszak: a kir. kincstár már 1869-ben visz­­szaváltotta a b. Bruckenthal család kezén volt jószágokat, a többiek pedig 1871-ben kerültek vissza, az inscribált összeg is, idő­közben tett összesen 600 ezer forintban meg­állapított meliorátiók kárpótlása után. Az uradalom Fogaras megye törvényha­tóságának többé kevésbé szakadozott déli szegélyét képezi az Olt folyó felé, kezdve ott a hol a folyó a megye területére lép s tart odáig, hol attól megválik és összesen 42 község határán oszlik el úgy, hogy egészben mintegy 1200 földrészletet foglal magában. A birtok mezőgazdasági része nagyob­bára a Brassóból I.-Szebenbe vezető ország­út s a homoródi vasúti állomáshoz Párkány­ból vezető közlekedési út hosszában az Olt felé lejtőleg fekszik, mig többi része elszórt táblácskákban a völgy déli határát képező Kárpátok lábáig hatol be. E vázlatból látha­tólag jobbatlan alluvialis területet foglal el a birtok s csak egy része vonul fel a helysé­gek által elfoglalt diluvialis teraceokra, hol szintúgy, mint amott, egyenes lapálylyá si­mulnak ki, a mivelés alatt álló szántók és kaszálók. E gyönyörű völgy, mely amúgy is mint Erdély legnagyobb tere ismeretes, egész kis Alföld lehetne, ha a délről hirtelen kiemel­kedő Kárpátlánczolat magas gerincze (ebben van a nyolcz­ezer lábat meghaladó Njegoj is) természetes határfalkép el nem zárná dél enyhébb légáramlatát s a völ­szugokban meg örökösödön hótömeg nem hatna zavarólag,­ még a nyári időszak hőmérsékletére is. Mint-­­hogy pedig az é. sz. 45—46° alatti fekvésé-­ nél fogva, főleg ha idevesszük hosszúsági helyzetét (42–43*), a Fogaras megyében ál­landóbb s lehetőleg enyhe éghajlat volna a legtermészetesebb követelmény : az utazó ta­­vasszal és őssszel némi meglepetéssel veszi a zord szelek, az alacsony hőmérséklet ural­mát, a vegetatio késői megindulását s korai­­ megszűnését, a nyári éjek hűvösségét, de egy­­ tekintet az említett hegylánczva, legott mind­ezt indokolttá és érthetővé teszi. Ennek és a jelentékeny magasságú föld-­­­rajz fekvésnek (a völgy szélén fekvő Fogaras­­ 1360' foglal el a tenger színe felett) kell­ tulajdonítanunk, hogy míg nyaranta a délsza­ki órákban perzselő hevet áraszt szét a nap, éjjel még vastagabb ruha nélkül nem utaz­hatunk s a tél nagy hóhullás és állandó hi­deg (20—23°-ig ).­ mellett szokott jelent­kezni. A hegyek eme tömkelegéből sürü egy­másutánban 52 szilaj hegyi patak száguld a fogarasi völgyön át az Olt felé, melyek jóté­konyan mérséklik ugyan a nyári szokatlan s meleget s gazdag párázatokkal képesek el-­­lensúlyozni a tartósabb szárazságok káros következményeit is, mindazonáltal a napi hőmérséklet rohamos ellentéteiben szintén jelentékeny tényezők s az említett faktorok­kal egyidejűleg korai dért is gyakori jéghul­lást eredményeznek. A vidék termőképessége e körülmény daczára kedvezőtlennek nem mondható, sőt a mélyebb pontokon jó sikerrel termelik az ösz­­szes hazai gabnafajokat s az Olt jobb part­ján a szőlő is meghonosult. A ménesbirtok területe, mint emlitve volt, roppantul szét van forgácsolva, s csu­pán Sárkány, F. Venicze et Komana közsé­gekben rendelkezik az uradalom a tagosítás megengedhetőségére nézve kikötött 1/3-dal, de csupán F. Veniczén és Kománán haladott valamennyire elő az ügy s Sárkányon csak a megengedhetőség kimondásáig jutott. Az erdőelkülönítés terén sem volt szerencsésebb a kincstár s így a házi kezelés alatt álló te­rületeknél a jószágigazgatóság csupán telke­ken foganatosíthatja a váltógazdaságot, a ki­sebb parcellákon ellenben kénytelen a falu­siak által gyakorolt 4 fordulós beosztást al­kalmazni. E szétszórtságban leljük magyará­zatát annak is, hogy jóllehet a házi kezelés alá vont terület kevésbé jelentékeny, három intézesség mégis alig és csak nagy erőfeszí­tés árán győzi a teendőket. A gazdasági köz­pontoktól távolabb eső fekvőségek biztos fe­leknek szigorúan körülírt feltételek mellett 3—6 évi időtartamra bérbe adatnak lehető­leg, odatörekedvén az igazgatóság, hogy kel­lő i­egmivelés mellett ez elhanyagolt silány területek termőképessége emeltessék. Korábban csak a b. Bruckenthal csa­lád hatáskörébe tartozott fekvőségeken űze­tett rendszeresebb gazdálkodás s eme birtok épületei jöttek át épebb és gondosabb álla­potban; ellenben az universitás mindent ha­szonbérbe adott s a bérlők nemcsak a föld terület túlcsigázott kihasználására töreked­tek, de az épületeket is szánandó állapotba juttatták, úgy, hogy a kincstár kénytelen volt mindjárt kezdetben tetemes javításokat esz­közöltetni- Minthogy pedig Fogaras megyében a gr. Teleki családokon kívül más nagybir­tokos nem lakott a nép maga sem vehetett példát az okszerű gazdálkodásban s úgy az állat, mint a növénytermelés terén rendkívül hátramaradott. De a mint látók, már csak az égalj sza­bálytalanságánál fogva is, ez a földterület mezőgazdasági czélokra egészen alkalmas nem lehet s a gazda minden erélyé­e és eszélyes­ségére szükség van az időjárás ellen folyta­tott küzdelemben, annál megfelelőbb azon­ban az állattenyésztésre nézve, és azért kell örülnünk, hogy 1872-ben a kincstár rendel­kezésére jutott fogarasi uradalom épen egy hegyi­ ménes székhelyéül szemeltetett ki s a kétségek és aggodalmak közt kimondott nagy­jelentőségű közgazdasági elv azóta biztos Irányban mind határozottabb megoldást nyer. (Vége köv.) szonyai felől, s eként értesültem, hogy öt év­­ előtt az öreg Frank ezen fiával s egy ked­­­­ves kis leányával egészen visszavonultan élt­­ városocskánkban. A családanya már rég elhalt, s mint­hogy az apát köszvénye kötötte szobájához, a leányka egészen a nála jóval nagyobb fiú gondozására volt bízva. Egy derült téli na­pon a fiú a leánykával együtt, szokás szerint, korcsolyázni ment a tó tükrére. Estefelé azon vészhír sújtja le az öreget, hogy leánya a tó jege alá merült, fia pedig kétségb­eesetten futkározik a tó partján. Az atyát e hír hallattára a szél ütötte meg, s habár még ezután két egész hóig kín­lódott az élettel, mialatt fia szeretettel őr­ködött a betegágy fölött, végre a sirkant alatt lelte nyugalmát, a fiú pedig ezen idő óta nyugtalanul bolyong a világban. „Szegény ember“, sóhajtott fel Cornélia „Istenem, nézz csak oda !" •­­ A dombon levő mezeilakot környező fák árnyékából ép akkor két ifjú jött elő, a­kik közül az egyik vígan ujjongatva integetett szál­makalapjával, a másik pedig megeme­­lietvén kalapját, már a távolból köszöntötte a nőket, a­kik felé közeledének. „Megfogtam!" kiáltott fel Miksa vidá­man. „Nem jó napot választottunk-e, anyám­ az utolsó állomástól gyalog jöttünk, hogy annál jobb étvágyat hozzunk az uzsonnához De hol is van a kis lilliputi Emma, meg Luj­za húgom?" Az anya azonban alig figyelt Miksa nem jókedvtől áradozó csevegésére, hanem annak megfigyelésére irányozta összes szemlélődi tehetségét, hogy a végzetes tópartján való ta­lálk­ozás minő hatást gyakorol a vendégre. Frank az elfogultság legcsekélyebb jel nélkül tiszteletteljesen csókolt kezet H­rmi­nának, s azután érdeke en csevegett a várc­ai ujdm­­agokról. Mig beszélt, se­nki se­m­­ merte volna fel sze­lemdus arczvonalain, hog titkos bánat rágódik belsején, mihelyt elhal­gatott azonban szemeinek bádgyadtsága áru­ta el kedélyének elfásultságát. Ezen egészen feketébe öltözött nyúlánk alakú ifjú fekete hajában már egyes szürke­­ szálak csillogtak, mire mosolyogva figyelmez­tette Corneliát barátnéja. Ugyanakkor a két leány is előtűnt a tópartot borító bokrok közül, s Miksa jóked­­vűleg repült eléjök. Mint látszik, elmondta húgának, hogy kit hozott vendégül, mivel a leány pirulását eltitkolandó félre ámította , gesztenyeszinű haját homlokáról, s azután el­fogulatlan szívélyességgel közeledett a ven­déghez. „Mily szép, hogy beváltotta ígéretét”, szólalt meg a lány, mialatt kezet nyújtott. „Anyám rész néven vette volna, ha meg nem látogat bennünket. Az év mialatt távol volt tőlünk, nem vált kárára, mivel most jobb színben van, mint azelőtt. De mindenekelőtt be kell mutatnom önt Emma barátnémnak.* Frank udvariasan meghajolt az előtte egészen ismeretlen lány előtt, de ezután is [Lujza csengő althangja foglalkoztatta figyel -­­­mét. Első látszatra a szőke Emmát, ki a­­ tetszelgés ártatlanabb fegyvereinek igénybe­vételével tudta érvényre jut­tatni bájait, szebb­nek lehetett volna tartani Lujzánál. A Frank tapasztalataival és komolyságával rendelkező férfi azonban egy pillanatig sem lehetett két­­­­ségben a két lány valódi értékének megíté­lésében. Élénken társalogva és nevetgélve sé­­t­tálgatott a három pár a kert hosszan elnyú­ló ösvényein, míg végre a házi nő meghívta őket a fölterített asztalhoz. A vidám társal­gás közben elköltött estebad után Frank tu­dakozódni kezdett, hogy Lujza most is oly­­ kedvvel énekel-e, mint azelőt­t „Legújabb kedvencz dalait bárki is meg­hallgathatja,“ mondá az anya, „s zongoránk­­ is jobb a scheveningi czimbalomnál, hol a tengeri levegő azt soha sem enyhülő rekedt­ségben tartotta." Erre mindnyájan fölkeltek az asztaltól ■jS átmérnék a kertre nyíló salonba, honnan­t­ az adattok alatti pázsitos területen át a hold­­­fényben csillogó tó tükrére láthatni. Az egy­-­j­szerűen, de ízléssel bútorozott terem padlas­­ chinai szőnyeggel volt lebontva, s Claude Tisztelt barátom ! Becses lapodat érte­síteni kívánom röviden a „Székely művelő­dési és közgazdasági egyesület“ tegnap Csik­i Szeredán tartott nagy­gyűléséről. Szép nap volt ez, felvillanyozta az egész m­egyét, sőt távol vidékekről is, Kolozsvárról, Budapestről, nagy Magyaroszág különböző vidékeiről vol­tak tekintélyes és szép számú vendégeink. Már aug. 31-én Segesvárról mintegy 1­20 kocsin indultunk be a székelyföldre, Ha­jós János elnökkel s Buzogány Áron titkár­ral a történelmi társulatnak mintegy 30 tag­ja, köztük Pulszky Ferencz, Pulszky Polixé­na k. a., Szilágyi Sándor, Szabó Károly, Pál­­ffi Dénes, Gordon angol, b. Apor Károly, Bedő Albert, Szinnyei, Thallóczy, Ugronok, Orbán Balázs, Kozma Ferencz, Kerekes Sa­mu, vándor társaságunk vidám poétája, höl­gyek is sat. Délben gr. Haller József fogadta nagy ebéddel a társaságot. Estvére Sz.-Udvarhelyre értünk s Ugrón Gábornál mulattunk éjfélig pompásan. Más­nap Cs.-Szeredára indultunk beláthatatlan ho­sszuságu kocsisorral, mint­­­­ha a kelet meghódítására mentünk volna. A jó kedv zajlott az ős Hargitán végig, rég­­ nem látott az öreg bérez ilyen társaságot Oláhfaluban egy kis megállapodás volt, a­hol­­ úgy zajongtunk a vendéglő körül, mint a mé­­­­hek a kas körül. A Hargita derekán már deputatió fo­gadott s az óvatiók megáradtak, az áldomá­sul hozott bort és borvizet, mi nélkül persze itt élni nem lehet, kőkorsókból töltöttek. — Délután 4 órakor érkeztünk meg Cs.-Szere­­dába, hol a határon az alispán s egy ünne­pélyes tábor fogadott, a város­házánál ismét­ Lorraine néhány tájképéről másolt aczélmet­­szetek díszítik a falakat; az egy ablakfülké­ben volt Lujza varróasztala s közelében a barnaszínű zongora. Miután a terem közepén levő függő lámpát meggyújtották, a háziasz­­szony felnyitotta a zongora szárnyát . Lujza néhány bevezető futam után saját eszméinek igyekezett hangokat adni, míg végre Bach Emanuel egyik megható szépségű romlója bontakozott ki a hanghullámokba merült le­ány ábrándjaiból. A fiatal vendég a zongora átellenében levő asztalkára támasztván fejét, elmeregve hallgatta Lujza játékát, ki ezután még pár egészen új népdal eléneklésével lepte meg hallgatóságát. Lujza szőke barátnéjának azon­ban, ki ezen idő alatt Gottfried „Újabb kői­töményei“-ben lapozgatott, eszébe jutott, hogy a növeldében őt a jobb szavalók közé so­rozták nevelőnői, miért is gondtalanul sza­valt el egy befagyott tó tükréről s a régi emlékek új életre ébredéséről beszélő költe­ményt. Alig fejezte be azonban a gyanútlan leány a szavalást, midőn Frank halottsápad­­tan emelkedvén fel helyéről, kezeit maga elé terjesztve igyekezett a szabadba jutni. Tíz perczc­el később a házi nő őt a kert legrejtetettebb helyén levő padon ta­lálta; a fejét a pad karjára nyugtatván, any­­nyira el volt merülve, hogy csak akkor tért magához, midőn a közelébe érkezett nő fe­jére helyezvén kezét, anyai hangon szólalt meg: „Kedves barátom, ne vegye rosz névén, hogy fölkeresem önt bánatában, de miután meg vagyok győződve, hogy a szerencsétlen véletlenség zavarta fel lelki nyugalmát , nem hagyhatom önt vigasztalanul. Szabad ide ül­nöm adjon kezet. Beteg gyermekeim lega­lább azt mondják, hogy ha kezembe veszem kezöket, enyhülni érzik fájdalmaikat.* „A szeretet és szon­kodás csakugyan enyhítheti a bánatot,“ viszonzó Frank. „Ép ezen tudat indított arra, hogy az önök köré­be meneküljek kisérteteim elől. Eleinte oly jól is éreztem itt magamat. (Folyt. köv.) A székely művelődés és közgaz­dasági egylet nagygyűlése. Csik-Szereda, szept 2.­ lődött a fogadás, mindenütt Hajós elnök mon­dott az „Isten hozottra !“ „Fogadj Istent!“ a sokaság lelkesülten elveszett, a szép völgy vis­hangozta a körömmel. , Este ismerkedtünk ki éjfélig, ki virrad­tig. Másnap szept. 2-án reggel 9 órakor megkezdődött a közgyület a városház nagy termében , az előszobákban s folyosón, mert sokan nem tértek be a terembe. Hajós elnöki emelkedett beszédét élénk éljenzéssel, a titkári jelentést általános tet­széssel fogadták, mindkettőt jegyzőkönyv­be iktatni határozták. Bemutattatok a Kozma Ferencz által irt, koszorúzott pályamű ; jelentetett, hogy az egylet költségén 5 székely ifjú képeztetik szakirányban, előadatott a f óvárosban létre­hozandó s­zékely házi és műi­pari kiállítás ter­vezete, hosszasan tárgyaltato­t a „Székely muzeum“ ügye, annak biztosítása s rendezé­se, e tárgyban Pulszky is élénk részt vett, sőt elvállalta ezen muzeum meglátogatását s ígérte, hogy véleményes jelentést teend ar­ról, így csak rendbe jő ez a fontos székely művelődési közkincs ügye. Az egyesület alapszabályainak revisió­­ja szintén hosszú vitát keltett, végre a közp választmányra bízatott a revisio utáni terve­zet megállapítása, mely a vidéki válaszmá­­nyokkal is kezültetni fog s úgy kerül m megint a jövő évi közgyűlés eleibe. Általános irány­elvül azonban kimondatott,hogy egyesületünk életműködése a vidéki választmányokra na­gyobb mérvben átruházandó, mint eddig volt. — Köszönő irat intéztetek Cserey Já­­nosné őnagyságának a székely muzeum meg­alkotásáért s a székelységnek tett ajándéko­zásáért, úgy gr. Kálnoky Jánosnak az általa tett 1200 frt. alapítványért. Az egylet pénz vagyona 8000 frt. A számadások rendben ta­láltattak. Bejelentetett, hogy egyesületünk tagjainak száma egy év alatt 3 alapító és 130 részvényes taggal szaporodott, melyhez a jelen közgyűlés alatt 4 alapító s 90 rész­vényes tag csatlakozott. Ez örvendetes ered­m­ény jó hatást vett. A folyó ügyek is elin­téztetvén, délelőtt még Imecs Jakó felolva­sását hallgatta meg a mindvégig zsúfolt gyű­lés, a csikiek katonai múltjáról. Bizon babér illeti a csikiek vitézségét, hősies tényeit. Aztán jött a nagy közebéd, közel 200-an ültünk asztalnál, igazán díszes társaság. Az elnök emelte az első poharat a királyra, ki­rálynéra és a trónörökösre, mit a társaság felállva hallgatott meg s nagy éljenzéssel fogadott. Ezután az elnökre, a székelyegy­letre, Pulszkyra, dr. Aporra, Mikó Mihály főispánra, az alispánra, Csikmegyére, Csík­szeredára, Szabó Károlyra, Szilágyi Sándor­ra, Buzogány egyl. titkárra, sat. sat. hang­zottak a szellemteljes köszöntések a legpom­pásabb hangulatban. Délután még 3 jeles felolvasás vol­t s min­­­denik meg fog jelenni az egyesület Évköny­vében. Estve sziui előadás martyri zsúfoltság s izzadás közt. Aztán tánczmulatság, gyönyörű hölgysereg varázs körében hajnalig. Ekkor a társaság nagy része kissé álmosan, de vig kedélyhangulattal indult Tusnádra, a Szent- Anna-tóhoz s a torjai barlanghoz. így folyt le a székely egylet közgyű­lése, t. szerkesztő úr, irigylésre méltólag mind azokra nézve, a kik azon részt nem vehettek. A magyarországi vendégek, az az hogy egyesületünk tagtársai, mert mind be­állottak ám a székely egyletbe, elragadtat­va távoztak innen a székely vendégsze­rzeretet, az emberek deréksége, a nők bája és a természet dicsősége által. Angolunk is el volt érzékenyedve, a­ki itt is magyar köszön­tőt mondott, megéljenezve székelyesen. Székely egyesületnek rövid életében ed­dig nem volt ennél szebb napja, lelkesedés által áthatottabb gyűlésre. Isten áldja meg a rendezőket érette, köztük az udvarhelyszéki választmány embe­reit is értve, kik a csíkiakkal együtt Se­ge­svárról Cs.-Szeredáig s innen Brassóig rö­pítették a székely-egylet tagjait s vendégeit villámszerüleg, s elárasztották minden jóval, főképen aranynál drágább hazafi szeretettel. — n. H­IHHARANG. Kolozsvárit, 1879. szeptember 5. — Id. Bethlen János gróf halála mély részvétet keltett mindenfelé. A gyá­szoló családhoz számos részvét sürgöny érke­zett; a lapok meleghangú czikkekben emlé­keznek meg az elhunyt érdemeiről, melye­ket mint politikai vezérférfiu és publicis­ta szerzett. — Bethlen gróf temeté­se tegnap délután ment végbe, kül-mo­­nostorutczai lakásáról , melynek kapukö­ze s a ravatalhoz vezető szobák egészen be voltak vonva feketével. A halottas szoba aranyozott szegélyű fekete drapériáján két oldalt a Bethlen-Címmer függött, a díszes ra­vatalt tizennyolcz szebb lél-szebb koszorú bo­rította be. A gyász­szertartást Szász Domokos végezte, miközben a dalkör énekelt. Az impo­ztos halotti menetet a helybeli ev. ref. colle­gium ifjúsága nyitotta meg. Ott voltak továbbá a megyei és városi hatóságok testületileg, a papság, egyetemi tanárok, nemzeti színház személyzete, kataszteri hivatal, az összes többi hatóságok képviselői, s nagyszámú közönség. A hat ló által vont halottas ko­csit díszőrség vette körül, utána jöttek a Bethlen-család férfitagjai és számosan az er­­délyrészi aristokratiából. A menetet hosszú ko­csisor zárta be. A temetés ízléses rendezése, a részben egészen új fényes dekorálió dicséreté­re válik Czecz Péter temetkezési intézetének. — Wenckheim László báró meg­halt. Közéletünk egyik kiváló előharczosa, a fáradhatlan tevékenységű, ritka alapos kép­zettségű Wenckheim László báró Gasteinban, hova július közepe felé elment, egy évi szén­­­vedés után jobb létre szenderült. A báró 64 éves volt, két évvel fiatalabb, mint Gasteinból Körösladányba fogják hol“”11. holttestet, hol nemrég elhalt bátyja, Wen­n­heim Bél­a mellé a családi sírboltban eltem­­e­tik. Béke hamvain! — Az országos m. kertészeti egye­sület Deesen okt. 20—25-én tartja t?«­lését. Napirendje a következő : Október 20-a este érkezés Deésre, ismerkedési estely ‘jj"«11 d. e. közgyűlés, d. u. értekezletek, este­m kedvelői előadás. 22 én kirándulás a deésak­nai sóbányákhoz, — este értekezletek. 23.4" kirándulás a kendi-lónai uradalomba és ér'­­tekezletek. 24-én kirándulás Szt -Benedeké — Baczára és Beszterczére s értekezletek ’ 25-én zárülés — és az előző napok értekes­­leteiből kifolyó közgyűlési határozatok kihir­­detése. Tanácskozás tárgyai a következők 1 A közgyűlés elnökének és titkárának mega választása. 2. Jelentés az egyesület állapo­­táról. 3. Szervezési kérdések, különös tekin­­tettel a vid­éki körök­­ és az ügynökségek felállítására. 4. A nagy tenyésztésben felvet­endő gyümölcsfajok meghatározására és a fa­­jok elnevezésére teendő intézkedések, tekin­tettel az ország vidékenkint eltérő viszonyai­­ra 5. A faiskolák és egyéb, a kertészet kö­rébe tartozó beszerzési források hitelességé­­re vonatkozó intézkedések. 6. A kertiparnak minél szélesb mérvben leendő kifejtésére és jövedelm­eztetésére irányzott intézkedések. 7. A kerttermények piac­ra vezetésére szolgáló intézkedések. 8. Az ideiglenes igazgatóság­nál eleve bejelentett indítványok és kérdések tárgyalása. — Felkéretnek a hazai kertipar érdekeltjei, hogy az egyesülethez leendő vá­­rakozásukat — illetőleg az alkalommal tár­gyaltatni kívánt indítványaikat és kérdései­ket folyó év október 1 -je napjáig az egye­sületi ideigl. igazgatóságnál (telepe Buda­pest Frommer Á. Herrman czég) bejelenteni szíveskedjenek, hogy az igazgatóság egyrést h­ű előterjesztést tehessen a közgyűlésnek beható intézkedéseinek alapjául, másrészt a résztvevők utazásáról , elszállásolásáról és egyéb kényelmeiről gondoskodhassak. Luki­­csy Sándor egyesületi ideig, igazgató. — Hóman Erzsi kisasszony, a jeles tehetségű fiatal énekesnő, ki pár év előtt színházunk tagja volt, legközelebb Olaszor­szágba utazik, honnan fényes ajánlatokat ka­pott. A fiatal énekesnő két helyről kapott meghívást: Milánóból és Bolognából. A kis­asszony egymásután mind a két stagionéban fog részt venni. — A „deési csizmadia ipartársu­lat temetkezési egyleteinek alapszabályai, a királyi belügyminisztérium által, i. e. 39,16. szám alatt, a bemutatási záradékkal ellát­tattak. — A „Kincsem“ újabb győzelme. Baden Badenből sürgönyzik a „P. Lloydnak. A keddi futtatáson a nagy dijat (20 000 már­ka és egy arany-serleg) Blaskovics E. „Kin­csem“ nevű lova erős küzdelem után három­negyed lóhosszal nyerte el Hohenlohe-Och­­ringen hg. „Künstlerin“-je ellen. Harmadik­nak Oppenheim báró „Hessenpreis*-a érke­zett czélhoz. A „Kincsem“ nek ez volt öt­­venegyedik győzelme. — Petőfi katonáskodásáról érde­kes dolgokat tesz közzé a „Koszorú* leg­újabb számában dr. Bayer Ferencz soproni tanár. Bayer hiteles adatok birtokába jut­ván, elmondja, hogy Petőfi 1839. szept. 6-án 1504. szám alatt mint önkéntes ujoncz ke­rült az akkori Gollner, most Ernő főherczeg gyalogezred első századához, 1841. január 21-én hagyta el a katonai kórházat, hol 3 havi ápolásban részesült, február 28-án pe­­dig már mint rokkantat elbocsátották, miu­tán az előző év május és június havában szen­vedett idegláz következményeül jelzett tüdő és szívbaját sikertelenül gyógyítgatták. Bay­er közli az erre vonatkozó másolatokat, me­lyek így hangzanak : I. Auszug aus den Be­fehls Protokollen des k. k. Baron Golloff Infanterie Regiment No. 48. I. Bregencz lö­ten September 1839. Standes Veränderungen Art. I. In Zuwachs zu nehmen: Der frei*1** lige Rekrut Alexander Petrovich 1504- den 6. sept 1839. bei der 1. Comp. 2. Agram am 21. Jänner 1841. Art. 5 Gemeiner Alex 10' der Petrovich bis inclusive 20 Jänner ver­pflegt aus dem Regiments Spitale reconval­lesch­t. 3. Agram am 9. März 1841. Art.1­­am Folge der b. General Commando Verord­nung edten Agram daten 31-ten Jänner 1841 R. 610 u. 586 werden nachstehende Leu als Militär Realinvaliden und der »*** invalidität sich naberd ihrem Wunsche gjf mäss mit Abschied entlassen, als Ge®elD Alexander Petrovics der 1. Fuseller Co®P­ den 28. Feber 1841. Mindhárom u»ptPa­­rancs Montholand ezredestől való. Ez­ következik a „Haupt-Grundbuchsblatt“ 9V^_ a „Superarbitrirungsliste.“ Bayer végül jegyzi, hogy Petőfi a katonaságtól való el­csattatását inkább dr. Römer ezredorvosa mint bajának köszönheti; mert az a kore­mény, hogy a költő télnek idején Károly fosból Sopronig s inn­ét Pápáig tudott­­ logolni, nem igen enged valami bajra ké­peztetni. ^ — Az Assicurazioni Generalig , melynek kolozsvári főügynökségét Boér. 10. dár képviseli, augusztus hóban 254 élet® ^ sitási ajánlat jön benyújtva 586,885 fr .■ krnyi biztosítási összeg erejéig. Folyó •­4 nuár 1 -je óta az újonnan telvetettek össze, millió 418.104 frt 10 krra rúg ,80* “«»sjr­­val s a bejelentett károk 666,641 frt . ra. A életbiztosítási osztály kimutatott­o­sitási állománya 1878 deczember 81o„7 009 millió 543,853 frt 58 kr. tőkét és­­til frt 40 kr. járulékot tett ki 38242 ba a mire készpénz tartalékban 14 452,2­44 kr. volt tartva. — Az 1878 évben vetett károk az életbiztosítási 082 rgl* 997,645 frt 08 krt. tettek ki l az összeh­o­zatoknál a társulat alapítása óta (188­5•

Next