Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)
1879-08-06 / 179. szám
Xni. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre.................................16 frt. — Felévre........................................8 frt. — Évnegyedre...............................4 frt. — Egy hóra....................................1 frt 50. HIRDETÉSI DUAK: Ou.si hutbo.OM garmoudaoi, tfrd.Un.k kn a tr. MABT HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. . Minnao hird.U. aUn 10 ki. bölj.gülMOk kálón ■•kmln.tk BIYILTTÉR Sóimként, no maik beli. «S ki. aiCLAMOK: ________________Hirhalasban »ölönként 1 fit.________________ 179-dik szám. Kolozsvártt, szerda, 1879. augusztus 6 * „Magyar Polgár" egy*. •■Lmalaak In y ki. Névttlaall bohUIMOtt klilomonyok nem kirtholtok, lonorodon ktakól |Stl béraantallaa I «rátok mi* togastatuk *1. HattaáJMIan kill rátok *#m adatnak Ylttxa. SZERKESZT08ÉGI IRODA : a Lg— *yfd«kaa (h*T* a lap aaatlMl Hull ui«té kOalaaa*ay«k taláaaaMk.) KIADÓ-HIVATAL : * Lya*aai.*y*a«a kSigaatl IrwMlEbaa, lőtér gr. Talaki Daaafcti kél ibora aa »iOflutei. peuak, aldaUaak, ayiHt/.il cikkek Inté.andak.) KOLOZSVÁR, AUO. 5. A holt évad nagyban dolgozik. Mindenki pihenni tért. Gyárban, hivatalban, műhelyben és iskolában egyaránt munkaszünet van. Ostendei hullámok riogatásával cseréli ki a publicista politikai küzdelmeinek idegrontó hatását. Árnyékos erdeje Tihanynak megirigyelt, meghurcolt, bántalmazott, félreértett költőt fogad titokzatos mélységébe, madárdalos magányába. Zsoltár helyett hegymászó bot van most a pap kezében; s prókátor nem perel ,■ riszticzia fürdik; a tekintetes vármegye arat és csépel , tudós professorok tarokkoznak ... a műhely pörölye nyugszik. Senki sincs otthon. A város falura, tanyára, fürdőre költözött. Közhatóságaink siestát tartanak. Csupán a kataszter mászik hegy- s röl le, hegyre föl, mér, számit, osztá- l lyoz, szidatja magát éjjel, szidatja magát [ nappal] és fut tovább és dolgozik to-I vább. " Kataszterünk az 50-es évek legele- jén készült. Idegenek féregmunkája volt I ez, kutyafuttában megcsinálva. E tákolás I már akkor nagy bajt okozott, mert nem I volt igazságosan, szakszerűen és becsüle- I tesen kiszabva 6, meghatározva az adó- alap és nem volt arányosan megosztva I az adóteher. Azóta majdnem 3 évtized! I telt el, s e hosszú idő mértani progres! I fiókban súlyosbította az akkor elkövetett I hibákat. De beteljesedett az idő és meg- I hozták a földadószabályozási törvényt. I Ennek alapján készítik most az új ka■ tartert. Nem idegenek, mint akkor, nem I földönfutók, mint akkor, nem ellenségek, mint akkor. Magyar földbirtokosok tisz■ tességes, értelmes és munkaképes elemei- I bői vannak nagyobbrészt a kataszt.ra- I jóságok összeállítva, kik ép úgy gyerme- I kei a hazának, mint akár az „Egyetértés” czikkezője, s kiknek épen úgy érdekükben áll a jó munka, mint a többi birtokosnak, vagy a Pesti Napló munkatársainak, már mint amennyiben ők is tagjai a compossessoratatenak. A siker biztosítékának az előfeltételei természetszerű bizalmat olthattak volna a katasztmunkák iránt sajtóban és közönségben egy iránt. A 75. évi VII. t. sz. európai magaslaton áll; a gazdák autonomikus befolyása teljesen garantirozva s a tisztviselői kar hazafiakból megalkotva. Nem kell ide egyéb, mint a sajtó jóindulatú támogatása, s a gazdaközönség érdeklődő közreműködése, és az államgépezet e nagy művének sikere bizonyságot vallana Magyarország regeneráló tehetségéről. Hanem ez az „egyéb“ nem történt meg eddigelé. Nem szólok az ellenzéki lapokról. Ha ők azt hiszik, hogy a szakszerű munkálkodás is politikai elbírálás alá esik, s pártczélokból elhallgatják a jót, s pártczélokra kiaknázzák a netán helytelent, teljék benne kedvük. Ez reájuk nézve belügyi kérdés. De a kormánypárti lapokon valóban csodálkoznom kell. Egyetlen fölszólalást a kataszt munkák védelmére, egyetlen argumentatiót e munkák fontosságáról, egyetlen buzdító szót a gyanakodóvá lett közönség megnyugtatására, egyetlen helyreigazítást az ellenzéki támadásokkal szemben . . . s még egyetlen egyet sem láttam bennük. Pedig az alkalom megnyílt bőségesen ; ellenzéki lapok hasábjai nyitották meg azt erős támadásokkal. Tegyük hozzá mindjárt, hogy látszólag erős támadásokkal. Mert a vádat, hogy későre kezdett a kataszter tulajdonképi munkájához, elejti azon tény, hogy a régi földkönyveket kellett kiigazítani E megmunkálás nehézsége nem volt csekély, mert közel 40 millió birtokrészletről konstatkrozni, ha vajjon névterület és kultúrbejegyzése megfelel-e a tényleges állapotnak, nem oly könnyű feladat, mint a hibáztatás, mint ki-ki mentem a sétányra, vagy egy jó barátom gondolán nevelt, nemes és kedves virágai közé. Ha a fejem bírná, írhatnék a sétányról és ottani impressióimról. E mellett maradok ! A másik vád pedig, hogy a járásleírások, mintaföldek kijelölése és osztályozás a választott járásbecslők kikerülésével történt s így törvénytelenség követetett volna el, igazságtalan. Igaz, hogy a becslőbiztosok ama munkarészeket előleges tájékozásul külön megkészítették, de akkor maguk mellé vették a járási becslőket, s újabban bejárták, helyszínelték és mérlegelték az egész terrénumot Meg volt tehát az alkalom az ellenőrzés legspeciálisabb és legszigorúbb gyakorlására. S hogy a munkarend így volt helyesen megválasztva, kitűnik abból, miszerint így, kezükben a kész munkával, a járásbecslők az említett munkarészeket átlag 2 hónap alatt teljesen átrevideálhatták, ami került 295 járásban mintegy 59.000 írtjába Magyarországnak ; míg ha tabula rasaval kezdik munkájukat, e helyszínelés legalább 8 hónapi időt vett volna igénybe, csupán a járásbecslőknek járó potom 236,000 frt. kiadással. Aki ismeri az eljárás részleteit , az alkalmazott és választott egyének névsorát összehasonlítja, nem fog kételkedni, hogy e 175,000 frtnyi túlkiadás sem változtatott volna az eredményen semmit. E jelentékeny megtakarítás kizárólag a törvény végrehajtásánál alkalmazott helyes eljárásnak tulajdonítható .... hanem az ellenzéki lapok ebből is vádat tudnak kovácsolni, s a kormánypárti lapok ily váddal szemben is tudnak hallgatni. És mit szóljak a birtokos osztályról ! ? Derűről borúra gáncsoskodik, gyanúsít, szidalmaz anélkül, hogy fáradságot venne magának az ötöt oly közelről érdeklő munkálatokba pillantani, és az eljárás motívumaival megismerkedni. „Nem ér ez a kataszter semmit.“ Íme, az általános vélemény rövid formába öntve, teljesen kimentett lényegben. A „miért ?“-re aztán nem tudnak felelni. De mivel az első kimondta a „semmit sem ér“-t, utána mondja a 2-ik, a 3-ik, a 4-ik és így tovább a 100-ik, míg közmeggyőződéssé válik egy ép oly üres, mint lelkiismeretlen vád. Akarjuk, hogy mindenki épen azt a földrészletet adózza, melyet valósággal bír ; akarjuk, hogy a földadótelekkönyv a tényleges állapotoknak szigorúan megfelelő szerkezettel bírjon; akarjuk hogy az 53 óta nagyot változott kulturális állapotok feltűntessenek ; akarjuk az adóteher aránylagos megosztását; akarjuk a tiszta jövedelem igazságos kiszámítását. Hogy ez eléressék, a munka megkezdésénél nem egy bizonyos előre meghatározott állami jövedelem kerestetik , mint az 50-es években; nem az ország gazdasági körülményeivel ismeretlen és idegen közegek végzik a becslést — mint 50-ben; nem titokban, a földmivelő osztály kizárásával végeztetik a munka — mint 50-ben; és a felszólamlási intézmény nem egyoldalú azon czélzattal, hogy a kihozott tiszta jövedelem még fokoztassék — mint volt 50-ben Ellenkezőleg. Sehol a földgömbön hasonló nagy befolyás nem volt biztosítva a gazdaközönség részére kataszteri munkálatoknál, mint nálunk ; a felszólamlásoknál az autonomikus kör oly tág keretű nem volt soha sehol, mint nálunk ; az osztályok felállításában — az osztályozási vidékek számának meg nem határozása által — sehol oly nagy latitude nem volt engedve, mint nálunk ; és végre a becslési műveleteknél sehol sem gyakorolhatott a gazdaközönség akkora ellenőrzést, mint nálunk. És mégis panaszkodnak. De hát ki tehet arról, ha a törvény által részükre biztosított nagybecsű jogokkal élnek , ha e jogok gyakorlását nem ejtik kézügybe ? Ha nem veszik tekintetbe, hogy a tiszta jövedelem kiszámításánál az égalji talajforgalmi viszonyokat, a munkacseléd- és szállítási béreket, a piaci távolságot, trágyázási, szántási, vetési, aratási és behordási költségeket, egyszóval mindazon tényezőt, mely a föld hozamára s annak értékesítésére befolyást gyakorol, a kataszter lelkiismeretesen számba kívánja venni,--------amit pedig azok becsületes közreműködése nélkül nem tehet meg elég alaposan. Hiszen megpróbálkozik a tisztviselő a gazdák közönye daczára is. Mezőn lakik, erdőn hal, kérdezősködik, nyomoz, összehasonlítást tesz, búzát mér, földet kóstol , verejtéket hullat napperzselte rónára, tűz mellett didereg nagy havasok ormán, szomjat enyhít szomj nemoltó mezőségi vízzel, asztalt térű oldaltarisznyára és tovább dolgozik buzgó lelkiismerettel. De a mű így nem lesz elég korrekt. Tévedések csúszhatnak be itt, ferdeségek kaphatnak lábra amott. A gazdák feltétlen közreműködésére van e munkánál szükség. Csakis az általuk szolgáltatható igazságos adatok, felvilágosítások, magyarázatok és útbaigazítások biztosíthatják a teljes sikert. De ők nem tesznek semmit, hanem panaszkodnak az igazságtalan adó ellen, s szidják a kataszteri tisztviselőt. P. B. -----------------------—-------TARCZA: Teleki Sándornak áldást! SÁMI LÁSZLÓ: Hogy a „székesfehérvári levelek“ írásakor megemlékeztél rólam, szívesen kö-zönöm. A leveleket az utolsó betűig elolvastam és sok részét nagy élvezettel írj mindig, mikor teheted. Te nagy időket éltél által, széles területen jártál keltél és működtél, már csak hű emlékezeted Kazdag tárából sokféle érdekességgel rendelkezhetsz. Leveleid emlékeztettek, hogy neken: ** kell a „M. Polgár“-ba már csak becsületből is valamit iroom. Politikáról ,dóról nem akarok, scandalumot írni nem szokásom, csak szidni a kormányt, hátra vakra, nem kenyerem, a rágalmazás pe■ dig épen nem mesterségem. De nekem, ugyan mi hasznom is lenne belőle ? Nem szerettem soha a más búzájába vágni. fürdői élvezetekről sem irhatok mert én még mindig Kolozsvárt vagyok .Hogy a nyár folytán egy néhány szives Meghívásnak megfelelhetek-e, és ide vagy ,de elmehetek-e, és úgy nem tudom töut itt létedkor nem tudtam. Vágyom levegőt változtatni. De az luiber életében nemcsak a „noblesse obigo“, de sok más állapot is. Teljesen független csak egyedül álló ember tehet. Még eddig a nyár folytán „pro re■F0 ho auimae raeae“, — magyarosan: szó■ °*tatóul — nem tudtam mást tenni. « ♦ * A kolozsvári sétányt és közönségét — kevés kivétellel — te jól ismered, szép hely, szép közönség. — Egy néhány ezer forinttal 63 jó ízléssel a sétány még szebb lehetne. A jó talaj, a nagy és szép fák, és a folyóvíz adva vannak, azt hiszem ízlés és értelem sem hiányzik , kell csak az akarat. K. S. barátunk tervezőképességét a sétatéri választmány sikerrel használhatná fel: egyszer-másszor épen a sétányon, a sétányra vonatkozólag, sok helyes észrevételét hallottam. Ha a helyet és környezetet szépítjük, a közönség is mindig az épül. Hogyan, miképpen? Bizony annak sok módja van. Most elősorolni nem célom A mi türelmes közönségünknek, a sétány ellen más kifogását és panasszát nem igen hallottam, mint azt, hogy poros. A por miatt nem volt meg igen sokszor a sétányon az, ami legszükségesebb : a tiszta levegő. A nyár folytán, az időjárás és egy kevés jóakarat, az üdülést keresőket a portól megmentették. Eső volt elégszer, mikor nem volt, öntöztek. Jövőre úgy hallom, hogy a por alól teljesen emancipálva leszünk. Fájós fejem érdekében, néha már reggel négy órakor a sétányon vagyok. Úgy tapasztalom, hogy az én embertársaim szeretik a hajnali álmot. A kakasszó, mely a Péter apostol lelkiismeretét megrázta, nem hat reájuk: a reggeli tiszta levegőt és a feljövő nap fönségét senki nem élvezi — legalább a sétányon nem élvezi — , egyedül vagyok. Solitude t Silence ! L’ame s’apaise la. — Érzem, hogy századunk legnagyobb filozófus költője e szavakkal is igazat mondott. Egyedül vagyok ? Előítéletesen és gyöngédtelenül fejeztem ki magamat. Itt vannak és ébren a madarak, e poétikus természetű testvéreink Testvéreinknek nevezem, mert tanulmányaim és szívem szerint, a természet egységét — unitását — vallom. A madarak közül mindenik a maga képessége szerint üdvözli a világosságot és a nap első sugarait. Az általános örömnek az ember szinte hatása alatt lehet, de hogy miképen, — aligha le tudná írni. Leírhatatlan ez, mint leírhatatlan egy szép zene hatása. Aki ismeri a „németalföldi“ festők classicus műveit, és esti tájképeikről lenézte és felfogta, hogy mit éreznek a nem ragadozó szelídebb állatok az éjszaka és sötét bekövetkezésekor, az érteni fogja azt is: az állatvilág miért örvend a világosságnak. Nemcsak Goethe kívánta a világosságot, de ezt kívánja a legkisebb féreg is. Mert: a világosság az életnek kezessége ; a természetnek kellemes megnyugtató mosolya, mely az állatvilágban a félelmet, az embervilágban a nehéz álmokat, a sötét tanokat és dalvéleményeket eloszlatja. A madarak reggeli csicsergése és éneke annak az érzelemnek a nyilvánulása, amely az embervilágban a 16-ik században a zsoltárok és a Vilhelmus-Lied éneklésében, később a Marseilles-i, és nálunk magyaroknál a Rákóczi, Petőfi és Kossuth indulókban nyilvánult. A körflttem, felettem csevegő, repkedő és énekelő madarak az ókori revelatorokra és népekre emlékeztetnek. A természet egységének hitében, ezek a madarakról gyöngédebben gondolkoztak, mint mi, újkoriak. Az egyptomiak mondája szerint a madarak a halottakat az élet uradalmába viszik és az elrothadt tisztátalan tárgyakat tiszta tárgyakká változtatják. A régiek ösztönszerüleg tudták és érezték azt, mit ma a tudomány is bizonyít, hogy a madarak légkörünk állandó purificátorai, és az anyagcsere tevékeny és hasznos közvetítői. Keletiek mondása:„A madárnak minden szabad.“ Ma már nyugaton is, a mivelt népeknél, üldözés és pusztítás ellen a madarakat nemcsak törvények védelmezik, de értelmes és gyöngéd egyének és községek kertjeikben erdeikben a fészkelésre alkalmas, és a ragadozók ellen biztos edényeket raknak el. Nagy igazuk van ! Az állatvilágban, — az emberen kívül — a legtöredékenyebb valamitől, a tojástól — egy nagy költő szerint, ez „édes kedves reménység“-től kezdve a repülésig, az anyai folytonos Boerescu román külügyminiszter körutat tesz az európai udvaroknál s ma érkezik Bécsbe. Utazásának czélja az, hogy a berlini békét aláírt hatalmakkal megállapodást hozzon létre a berlini szerződés 44. czikkének végrehajtása iránt. A zsidó kérdésben ugyanis román részről oly megoldást terveznek, melyről azt hiszik, hogy a hatalmak helybenhagyását is megnyeri. Egy jelzálog-intézetet akarnak ugyanis alapítani mely a betáblázásokkal terhelt ingatlanokat s megvásárolván, veszélytelenné tenné az emanczipácziót s eloszlatná a román közvélemény azon félelmét, hogy a berlini szerződés szóban forgó rendelkezésének végrehajtása a földbirtokot megfosztja nemzeti jellegétől. Sturdza ugyanezen ügyben nemrég Berlinben tapogatózott s Boeresku feladata most az, hogy a többi hatalmaknál tegyen lépéseket az iránt hogy Romániának e terv kivitelében, főleg meleg és értelmes szeretetet semmi nem igényli annyira, mint a madár. Az anyaiság gyöngéd mysteriumát talán a mi anyáink a madaraktól tanulták ? Legalább jobb iskolában nem tanulhatták. Hűség a szeretetben és szerelemben. A családi morálnak ez az első eleme, ez az első megcsillámlása. — Ezt is a madártól tanulhattuk. Aki nézte a fecskét, hogy fiókáját a repülésre hogyan tanítja, s átértette azt az eljárást és elbánást, melylyel az anyafecske bokájában a bátorságot és a bizalmat felkelti, az a nevelés- és oktatástan legüdvösebb elveit sajátíthatta el. Ilyen nagy erényekre, kötelességekre és üdvös modorra, iniciátoraink a madarak. Mint laicus úgy sejtem, hogy a madár leginkább légből és fényből van öszszealkotva, és ez alkotásánál fogva a melegséggel, villanyossággal és delejességgel szoros viszonyban áll, időjósló képessége csak így megérthető. Tudom, hogy egykor az általános műveltség a madarakat az emberek üldözése és rablása ellen meg fogja védeni, de míg ez bekövetkeznék, illető hatóságaink — legalább a sétányon — a fészekrontást, tojásszedést, madárfogást és a piaczon a madár árulást tiltsák el. A fészek-rontó, tojás-rabló és madár-fogó gyermekek és ifjak szívtelenek, mert értelmetlenek. Majd egykor, mikor a népnevelésről hozott törvény végrehajtása következtében, az értelem felvilágosodik, megnemesül a szív is. Akik a madár fészkét megbecsülik, az emberé- külföld.