Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-08-06 / 179. szám

Xni. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre.................................16 frt. — Felévre........................................8 frt. — Évnegyedre...............................4 frt. — Egy hóra....................................1 frt 50. HIRDETÉSI DUAK: Ou.si hutbo.OM garmoudaoi, tfrd­.Un.k kn a tr. MABT HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. . Minn­ao hird.U. aUn 10 ki. bölj.gülMOk kálón ■•kmln.t­k BIYILTTÉR­­ Sóimként, no maik beli. «S ki. aiCLAMOK: ________________Hirhalas­ban »ölönként 1 fit.________________ 179-dik szám. Kolozsvártt, szerda, 1879. augusztus 6 * „Magyar Polgár" egy*. •■Lmalaak In y ki. Névttlaall bohUIMOtt klilomonyok nem kirth­oltok, lonorod­on ktakól |Stl béraantallaa I «rátok mi* togastatuk *1. HattaáJMIan kill rátok *#m adatnak Ylttxa. SZERKESZT08ÉGI IRODA : a Lg— *yfd«kaa (h*T* a lap aaatlMl Hull ui«té kOalaaa*ay«k taláaaaMk.) KIADÓ-HIVATAL : * Lya*aai.*y*a«a kSigaatl IrwM­lEbaa, lőtér gr. Talaki Daaafcti kél ibora aa »iOflutei. peuak, al­daUaak, ayiHt/.il cikkek Inté.andak.) KOLOZSVÁR, AUO. 5. A holt évad nagyban dolgozik. Min­denki pihenni tért. Gyárban, hivatalban, műhelyben és iskolában egyaránt mun­­kaszü­net van. Ostendei hullámok rioga­tásával cseréli ki a publicista politi­kai küzdelmeinek idegrontó hatását. Ár­nyékos erdeje Tih­anynak megirigyelt, meghurc­­olt, bántalmazott, félreértett köl­tőt fogad titokzatos mélységébe, ma­dárdalos magányába. Zsoltár helyett hegy­­­­mászó bot van most a pap kezében; s prókátor nem perel ,■ riszticzia fürdik; a tekintetes vármegye arat és csépel , tudós professorok tarokkoznak ... a mű­hely pörölye nyugszik. Senki sincs otthon. A város falura, tanyára, fürdőre köl­tözött. Közhatóságaink siestát tartanak. Csupán a kataszter mászik hegy- s röl le, hegyre föl, mér, számit, osztá- l lyoz, szidatja magát éjjel, szidatja magát [ nappal] és fut tovább és dolgozik to-I vább. " Kataszterünk az 50-es évek legele-­­ jén készült. Idegenek féregmunkája volt I ez, kutyafuttában megcsinálva. E tákolás I már akkor nagy bajt okozott, mert nem I volt igazságosan, szakszerűen és becsüle- I tesen kiszabva 6, meghatározva az adó-­ alap és nem volt arányosan megosztva­­ I az adóteher. Azóta majdnem 3 évtized! I telt el, s e hosszú idő mértani progres­! I fiókban súlyosbította az akkor elkövetett I hibákat. De beteljesedett az idő és meg- I hozták a földadószabályozási törvényt.­­ I Ennek alapján készítik most az új ka­■ ta­rtert. Nem idegenek, mint akkor, nem I földönfutók, mint akkor, nem ellenségek, mint akkor. Magyar földbirtokosok tisz­■ tességes, értelmes és munkaképes elemei- I bői vannak nagyobbrészt a kataszt.­ra- I jóságok összeállítva, kik ép úgy gyerme- I kei a hazának, mint akár az „Egyetér­tés” czikkezője, s kiknek épen úgy ér­dekükben áll a jó munka, mint a többi birtokosnak, vagy a Pesti Napló munka­társainak, már mint a­mennyiben ők is tagjai a compossessoratatenak. A siker biztosítékának az előfeltéte­lei természetszerű bizalmat olthattak vol­na a kataszt­­munkák iránt sajtóban és közönségben egy iránt. A 75. évi VII. t. sz. európai magaslaton áll; a gazdák autonom­ik­us befolyása teljesen garanti­­rozva s a tisztviselői kar hazafiakból meg­alkotva. Nem kell ide egyéb, mint a sajtó jóindulatú támogatása, s a gazda­közönség érdeklődő közreműködése, és az államgépezet e nagy művének sikere bi­zonyságot vallana Magyarország regene­ráló tehetségéről. Hanem ez az „egyéb“ nem tör­tént meg eddigelé. Nem szólok az ellen­zéki lapokról. Ha ők azt hiszik, hogy a szakszerű munkálkodás is politikai elbí­rálás alá esik, s pártczélokból elhall­gatják a jót, s pártczélokra kiaknázzák a netán helytelent, teljék benne kedvük.­­ Ez reájuk nézve belügyi kérdés. De a kormánypárti lapokon valóban csodálkoz­nom kell. Egyetlen fölszólalást a kataszt munkák védelmére, egyetlen argumenta­­tiót e munkák fontosságáról, egyetlen buz­dító szót a gyanakodóvá lett közönség megnyugtatására, egyetlen helyreigazítást az ellenzéki támadásokkal szemben . . . s még egyetlen egyet sem láttam bennük. Pedig az alkalom megnyílt bősége­sen ; ellenzéki lapok hasábjai nyitották meg azt erős támadásokkal. Tegyük hoz­zá mindjárt, hogy látszólag erős tá­madásokkal. Mert a vádat, hogy későre kezdett a kataszter tulajdonképi munká­jához, elejti azon tény, hogy a régi föld­könyveket kellett kiigazítani E megmun­kálás nehézsége nem volt csekély, mert közel 40 millió birtokrészletről konsta­­tkrozni, ha vajjon név­terület és kultúr­­bejegyzése megfelel-e a tényleges álla­potnak, nem oly könnyű feladat, mint a hibáztatás, mint ki-ki mentem a sétányra, vagy egy jó barátom gondolán nevelt, nemes és kedves virágai közé. Ha a fejem bírná, írhatnék a sé­tányról és ottani impressióimról. E mellett maradok ! A másik vád pedig, hogy a járás­­leírások, mintaföldek kijelölése és osztá­lyozás a választott járásbecslők kikerülé­sével történt s így törvénytelenség kö­vetetett volna el, igazságtalan. Igaz, hogy a becslőbiztosok ama munkarészeket elő­leges tájékozásul külön megkészítették, de akkor maguk mellé vették a járási becslőket, s újabban bejárták, helyszínel­ték és mérlegelték az egész terrénumot Meg volt tehát az alkalom az el­lenőrzés legspeciálisabb és legszigorúbb gyakorlására. S hogy a munkarend í­g­y volt helyesen megválasztva, kitűnik ab­ból, miszerint í­g­y, kezükben a kész mun­kával, a járásbecslők az említett munka­részeket átlag 2 hónap alatt teljesen át­revideálhatták, a­mi került 295 járásban mintegy 59.000 írtjába Magyarország­nak ; m­íg ha tabula rasaval kezdik mun­kájukat, e helyszínelés legalább 8 hóna­pi időt vett volna igénybe, csupán a já­­rásbecslőknek járó potom 236,000 frt. kiadással. A­ki ismeri az eljárás részle­­­teit , az alkalmazott és választott egyé­nek névsorát összehasonlítja, nem fog ké­telkedni, hogy e 175,000 frtnyi túlkia­­dás sem változtatott volna az eredményen semmit. E jelentékeny megtakarítás kizáró­lag a törvény végrehajtásánál alkalma­zott helyes eljárásnak tulajdonítható .... hanem az ellenzéki lapok ebből is vádat tudnak kovácsolni, s a kormánypárti la­pok ily váddal szemben is tudnak hall­gatni. És mit szóljak a birtokos osztály­ról ! ? Derűről borúra gáncsoskodik, gya­núsít, szidalmaz a­nélkül, hogy fáradsá­got venne magának az ötöt oly közelről érdeklő munkálatokba pillantani, és az eljárás motívumaival megismerkedni. „Nem ér ez a kataszter semmit.“ Íme, az álta­lános vélemény rövid formába öntve, tel­jesen kimentett lényegben. A „miért ?“-re aztán nem tudnak felelni. De mivel az első kimondta a „semmit sem ér“-t, utána mondja a 2-ik, a 3-ik, a 4-ik és így tovább a 100-ik, míg közmeggyőződéssé válik egy ép oly üres, mint lelkiismeretlen vád. Akarjuk, hogy mindenki épen azt a földrészletet adózza, melyet valósággal bír ; akarjuk, hogy a földadótelekkönyv a tényleges állapotoknak szigorúan megfe­lelő szerkezettel bírjon; akarjuk hogy az 53 óta nagyot változott kulturális ál­lapotok feltűntessenek ; akarjuk az adó­teher aránylagos megosztását; akarjuk a tiszta jövedelem igazságos kiszámítását. Hogy ez eléressék, a munka megkezdé­sénél nem egy bizonyos előre meghatá­rozott állami jövedelem kerestetik , mint az 50-es években; nem az ország gazdasági körülményeivel ismeretlen és idegen közegek végzik a becslést — mint 50-ben; nem titokban, a föld­­­mivelő osztály kizárásával végeztetik a munka — mint 50-ben; és a felszólam­­lási intézmény nem egyoldalú azon czél­­zattal, hogy a kihozott tiszta jövedelem még fokoztassék — mint volt 50-ben Ellenkezőleg. Sehol a földgömbön hason­ló nagy befolyás nem volt biztosítva a gazda­közönség részére kataszteri mun­kálatoknál, mint nálunk ; a felszólamlá­soknál az autonomikus kör oly tág ke­retű n­em volt soha sehol, mint nálunk ; az osztályok felállításában — az osztá­lyozási vidékek számának meg nem ha­tározása által — sehol oly nagy lati­tude nem volt engedve, mint nálunk ; és végre a becslési műveleteknél sehol sem gyakorolhatott a gazda­közönség akkora ellenőrzést, mint nálunk. És mégis panaszkodnak. De hát ki tehet arról, ha a törvény által részükre biztosított nagybecsű jogokkal élnek , ha e jogok gyakorlását nem ejtik kézügy­be ? Ha nem veszik tekintetbe, hogy a tiszta jövedelem kiszámításánál az égal­­ji­ talaj­forgalm­i viszonyokat, a munka­cseléd- és szállítási béreket, a piac­i tá­volságot, trágyázási, szántási, vetési, ara­tási és behordási költségeket, egyszóval mindazon tényezőt, mely a föld hozamá­ra s annak értékesítésére befolyást gya­korol, a kataszter lelkiismeretesen szám­ba kívánja venni,--------a­mit pedig az­ok becsületes közreműködése nélkül nem tehet meg elég alaposan. Hiszen megpróbálkozik a tisztviselő a gazdák közönye daczára is. Mezőn la­kik, erdőn hal, kérdezősködik, nyomoz, összehasonlítást tesz, búzát mér, földet kóstol , verejtéket hullat napperzsel­te rónára, tűz mellett didereg nagy ha­vasok ormán, szomjat enyhít szomj nem­­oltó mezőségi vízzel, asztalt térű­ oldalta­risznyára és tovább dolgozik buzgó lel­kiismerettel. De a mű így nem lesz elég kor­rekt. Tévedések csúszhatnak be itt, fer­­deségek kaphatnak lábra amott. A gaz­dák feltétlen közreműködésére van e mun­kánál szükség. Csakis az általuk szolgál­tatható igazságos adatok, felvilágosí­tások, magyarázatok és útbaigazítások biz­tosíthatják a teljes sikert. De ők nem tesznek semmit, hanem panaszkodnak az igazságtalan adó ellen, s szidják a kataszteri tisztviselőt. P. B. -----------------------—-------­TARCZA: Teleki Sándornak áldást! SÁMI LÁSZLÓ: Hogy a „székesfehérvári levelek“ írá­sakor megemlékeztél rólam, szívesen kö-­­­­zönöm­. A leveleket az utolsó betűig elol­vastam és sok részét nagy élvezettel­ írj mindig, mikor teheted. Te nagy időket éltél által, széles területen jártál keltél és működtél, már csak hű emlékezeted Kazdag tárából sokféle érdekességgel ren­delkezhetsz. Leveleid emlékeztettek, hogy neken: ** kell a „M. Polgár“-ba már csak be­csületből is valamit iroom. Politikáról ,dóról nem akarok, scandalumot írni nem szokásom, csak szidni a kormányt, hátra vakra, nem kenyerem, a rágalmazás pe­­■ dig épen nem mesterségem. De nekem, ugyan mi hasznom is lenne belőle ? Nem szerettem soha a más búzájába vágni. f­­ürdői élvezetekről sem irhatok mert én még mindig Kolozsvárt vagyok .Hogy a nyár folytán egy néhány szives Meghívásnak megfelelhetek-e, és ide vagy ,de elmehetek-e, és úgy nem tudom tö­ut itt létedkor nem tudtam. Vágyom levegőt változtatni. De az luiber életében nemcsak a „noblesse ob­­igo“, de sok más állapot is. Teljesen füg­getlen csak egyedül álló ember tehet. Még eddig a nyár folytán „pro re­­■F0­ ho auimae raeae“, — magyarosan: szó­­■ °*tatóul — nem tudtam mást tenni. « ♦ * A kolozsvári sétányt és közönségét — kevés kivétellel — te jól ismered, szép hely, szép közönség. — Egy néhány ezer forinttal 63 jó ízléssel a sétány még szebb lehetne. A jó talaj, a nagy és szép fák, és a folyóvíz adva vannak, azt hi­szem ízlés és értelem sem hiányzik , kell csak az akarat. K. S. barátunk tervező­­képességét a sétatéri választmány siker­rel használhatná fel: egyszer-másszor épen a sétányon, a sétányra vonatkozólag, sok helyes észrevételét hallottam. Ha a helyet és környezetet szépít­jük, a közönség is mindig az épül. Hogyan, miképpen? Bizony annak sok módja van. Most elősorolni nem c­élom A mi türelmes közönségünknek, a sétány ellen más kifogását és panasszát nem igen hallottam, mint azt, hogy po­ros. A por miatt nem volt meg igen sok­szor a sétányon az, a­mi legszüksége­sebb : a tiszta levegő. A nyár folytán, az időjárás és egy kevés jóakarat, az üdü­lést keresőket a portól megmentették. Eső volt elégszer, mikor nem volt, ön­­töztek. Jövőre úgy hallom, hogy a por alól teljesen emancipálva leszünk. Fájós fejem érdekében, néha már reggel négy órakor a sétányon vagyok. Úgy tapasztalom, hogy az én embertár­saim szeretik a hajnali álmot. A kakas­szó, mely a Péter apostol lelkiismeretét megrázta, nem hat reájuk: a reggeli tisz­ta levegőt és a feljövő nap fönségét senki nem élvezi — legalább a sétányon nem élvezi — , egyedül vagyok. Solitude t Silence ! L’ame s’apaise la. — Érzem, hogy századunk legnagyobb filozófus költője e szavakkal is igazat mondott. Egyedül vagyok ? Előítéletesen és gyöngédtelenül fejeztem ki magamat. Itt vannak és ébren a madarak, e poétikus termé­szetű testvéreink Testvé­reinknek nevezem, mert tanulmányaim és szívem szerint, a természet egységét — unitását — vallom. A madarak közül mindenik a ma­ga képessége szerint üdvözli a világos­ságot és a nap első sugarait. Az általános örömnek az ember szin­te hatása alatt lehet, de hogy miképen, — aligha le tudná írni. Leírhatatlan ez, mint leírhatatlan egy szép zene ha­tása. A­ki ismeri a „németalföldi“ fes­tők classicus műveit, és esti tájképeikről lenézte és felfogta, hogy mit éreznek a nem ragadozó szelídebb állatok az éjsza­ka és sötét bekövetkezésekor, az érteni fogja azt is: az állatvilág miért örvend a világosságnak. Nemcsak Goethe kívánta a világos­ságot, de ezt kívánja a legkisebb féreg is. Mert: a világosság az életnek kezes­sége ; a természetnek kellemes megnyug­tató mosolya, mely az állatvilágban a félelmet, az ember­világban a nehéz ál­mokat, a sötét tanokat és dalvéleménye­­ket eloszlatja. A madarak reggeli csicsergése és éne­ke annak az érzelemnek a nyilvánulása, a­mely az ember­világban a 16-ik szá­zadban a zsoltárok és a Vilhelmus-Lied éneklésében, később a Marseilles-i, és ná­lunk magyaroknál a Rákóczi, Petőfi és Kossuth indulókban nyilvánult. A körflttem, felettem csevegő, rep­kedő és énekelő madarak az ókori re­­velatorokra és népekre emlékeztetnek. A természet egységének hitében, ezek a madarakról gyöngédebben gondolkoztak, mint mi,­­ újkoriak. Az egyptomiak mondája szerint a madarak a halottakat az élet uradalmá­ba viszik és az elrothadt tisztátalan tár­gyakat tiszta tárgyakká változtatják. A régiek ösztönszerüleg tudták és érezték azt, mit ma a tudomány is bi­zonyít,­­ hogy a madarak légkörünk ál­landó purificátorai, és az anyagcsere te­vékeny és hasznos közvetítői. Keletiek mondása:„A madárnak min­den szabad.“ Ma már nyugaton is, a mivelt né­peknél, üldözés és pusztítás ellen a ma­darakat nemcsak törvények védelmezik, de értelmes és gyöngéd egyének és köz­ségek kertjeikben erdeikben a fészke­­lésre alkalmas, és a ragadozók ellen biz­tos edényeket raknak el. Nagy igazuk van ! Az állat­világban, — az emberen kívül — a legtöredékenyebb valamitől, a tojástól — egy nagy költő szerint, ez „édes kedves re­m­é­n­y­s­é­g“-t­ő­l kezdve a repülésig, az anyai folytonos Boerescu román külügymi­niszter körutat tesz az európai udvarok­nál s ma érkezik Bécsbe. Utazásának czélja az, hogy a berlini békét aláírt hatalmakkal megállapodást hozzon létre a berlini szerző­dés 44. czikkének végrehajtása iránt. A zsidó kérdésben ugyanis román részről oly megol­­­­dást terveznek, melyről azt hiszik, hogy a hatalmak helybenhagyását is megnyeri. Egy jelzálog-intézetet akarnak ugyanis alapítani mely a betáblázásokkal terhelt ingatlanokat s megvásárolván, veszélytelenné tenné az eman­­czipácziót s eloszlatná a román közvélemény azon félelmét, hogy a berlini szerződés szó­ban forgó rendelkezésének végrehajtása a föld­birtokot megfosztja nemzeti jellegétől. Sturd­za ugyanezen ügyben nemrég Berlinben ta­pogatózott s Boeresku feladata most az, hogy a többi hatalmaknál tegyen lépéseket az iránt hogy Romániának e terv kivitelében, főleg­­ meleg és értelmes szeretetet semmi nem igényli annyira, mint a madár. Az anyaiság gyöngéd mysteriumát talán a mi anyáink a madaraktól tanul­ták ? Legalább jobb iskolában nem tanul­hatták. Hűség a szeretetben és szerelemben. A családi morálnak ez az első eleme, ez az első megcsillámlása. — Ezt is a ma­dártól tanulhattuk. A­ki nézte a fecskét, hogy fiókáját a repülésre hogyan tanítja, s átértette azt az eljárást és elbánást, melylyel az anyafecske bokájában a bátorságot és a bizalmat felkelti, az a nevelés- és ok­tatástan legüdvösebb elveit sajátíthatta el. Ilyen nagy erényekre, kötelességek­re és üdvös modorra, iniciátoraink a ma­­­­darak. Mint laicus úgy sejtem, hogy a ma­dár leginkább légből és fényből van ösz­­szealkotva, és ez alkotásánál fogva a melegséggel, villanyossággal és delejesség­­gel szoros viszonyban áll, idő­jósló ké­pessége csak így megérthető. Tudom, hogy egykor az általános műveltség a madarakat az emberek ül­dözése és rablása ellen meg fogja véde­ni, de míg ez bekövetkeznék, illető ha­tóságaink — legalább a sétányon — a fészekrontást, tojásszedést, madárfo­gást és a piaczon a madár árulást tilt­sák el. A fészek-rontó, tojás-rabló és ma­dár-fogó gyermekek és ifjak szívtelenek, mert értelmetlenek. Majd egykor, mikor a népnevelésről hozott törvény végrehaj­tása következtében, az értelem felvilágo­­sodik, megnemesü­l a szív is. A­kik a madár fészkét megbecsülik, az emberé- külföld.

Next