Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)
1880-01-01 / 1. szám
fit j év. Mennyi emlék, mennyi elhatárolás, mennyi bizalom van e két szóban: uj év! Az élet nehéz küzdelem és e küzdelemből az elmúlt évben is kijut a mindenkinek, de még sem található senki, aki minden vigasztalás nélkül vált volna meg a letűnt napoktól. Kenyeret keresett a szűkölködő s megtalálta, oltalmat az üldözött s védelem alá jutott, hazát a bujdosó s nem leve hontalan. A ki igaz ismeretek után vágyott, kitartó törekvését siker jutalmazta. A ki kedélyét óhajtotta nemesíteni, volt alkalma, volt eszköze. Csak a múlandóság, csak a halál volt gyógyithatlan, de ez közös sorsunk, melyet el nem kerülhetünk. Azonban az egyéni élet csak tengődés volna, társadalmi élet nélkül. S ez sem volt teljesen gyümölcsfélénnyed? Tanuld csak azt, ami neked is, másoknak is szükséges, vagy legalább hasznos; de azt tanuld meg jól , akkor a felvilágosodás apostola leszesz, ízléstelen, hatástalan művészeted ? Előbb saját kedélyeden gyakorold a nemes érzelmek fejlesztését, hogy aztán azokat másokban is fölébreszthesd. Szegénységtől, szükségtől félted magadat és családodat? Hagyd a fényűzést, légy takarékos és munkás. A közintézetek, községed, városod, hazád sorsán aggódol? Ki bízta csak reád ezeket? Teljesítsd kötelességedet, mint egyszerű polgár, tanító, hivatalnok, képviselő vagy államférfiú, s ha mások is úgy cselekesznek, mindezen megtestesült ideálok, melyek különben is tartós életre vannak hivatva, fölvirulnak. Czipész és hadvezér egyenlő hazafi, ha a saját kötelességét teljesiti és a haza mindkettőnek egyenlően bölcsője s majdan sírja is, mely ápol s eltakar; maga pedig fiainak ily elhatározása sanmindenható erővel vezeti, meggátolhatlanul vonja maga felé, s ha billió számmal volnának is, mindegyiket atyai karjai közé fogadja. Mindazon magasztos eszmék, melyekért az emberiség, öntudatosan vagy öntudatlanul, él, lelkesedik, küzd szenved és meghal, az örök igazság, szépség és jóság borús felhőkön is áttörő csillámai, melyek elől senki szemeit be nem csukhatja, melyeket kiki látni kénytelen, melyek után minden gondolkodó elme, ha néha téved is, esdődik, és mindaddig megpihenni nem tud, mig a határtalan élet egész, teljes és tökéletes birtokába nem jut. Ezek szentelik meg a múltnak emlékeit, buzditanak nemes elhatározásra s kitartó munkásságra és ezek lehelnek oly bizalmat belénk, mely bátor tekintettel üdvözli az uj évet, bármit takargasson elölünk. Dr. Éltes Károly. S zép miatt szombaton reggel jelenik meg iször is, magam is azt hiszem,1% TARCZA. BARÁTAIMHOZ. Ha nem leszek már köztetek: Kérlek, síromhoz jöjjetek ; Keressetek fel ott is engem, Ki úgy szerettem életemben, S ki, bár száz szivet bírtam volna, Keblemet híven megrabolva, Szétosztám vala köztetek. Hideg koporsóm szűk ölében Alanni fogok, tudom, mélyen ; De mégis, ha ti arra jártok. Meghallom csendes kopogástok S lépteiteket megismerem. És olyan édes lesz pihennem, Ha ott érezlek közelemben ! Beszéljetek hangos szavakban, Hogy hallja, értse, ki alant van; S ámultak fátylát felszakitva; Gondoljatok éltemre vissza. Mondjátok el: „jó volt szegénynek Adni szagát a pihenésnek ! Kit annyit kerget, fiz a bánat, Ki küzdelemben úgy kifáradt, Hogy nem elég a földi béke, Annak Volt jó menedéke.“ Jakab Ödön Boldog újéveket f ELEKISándortól. Rémséges nagy a hideg, — Szibériából mihozzánkig meg nem állt a fagy. Jégcsapokat fagyaszt házereszre, bajuszra, — zúzmarát szemöldre, szempillára,— a kézből a vashoz ragad, s a pók estében megfagy; — a hó jéggé vált, s még a vasalt szán is fáról; — a lábasjószág kelletlenül issza a vizet, — a disznó zéruson alul röfög, — a csillagok fényesen meresztik kidülledt szemeiket, — a hold sárgáját a kék ég szürkén veri vissza, — a fákon a zúzmara hosszan nyúlik le, mint vén ember ősz szakálla, s ha a szél meglendíti, gyémánt esőben hull alá; —egyegy hópehely szállong, nem mintha havaznék, hanem csak úgy kínjában esik. A tanya körül a hóban farkasok nyomai látszanak, a rókák fényes nappal viszik el a ketrecz mellől a majorságot, a vályúkban csak forró vízzel lehet a jeget felolvasztani, — karácsony harmadnapján a „G o n d ü z ő“-től két puskalövésnyire fagyva lelték a drótos tótot, — s az ugatás a kutya szájában megfagy. Pitymallatkor a tanya udvarán égbekiáltó lárma, a béresgazda a nagy kolomppal kolompol, a kocsis a csengőkkel csenget, a lovászok a pengőket rázzák, a béresek hosszú ostorokkal pattogtatnak, a szakácsod a nagy üstöt veri, az ostorosok a járom pálczával a deszkakerítést verik. — *) E tárcza-czikk a „Főv. Lapokéban jelenik meg, s azzal egyidejűleg közöljük: ilyeténképen emberelik meg újesztendő első reggelén a tanyagazdát az ő cselédei. „Boldog újéveket!“ A nagy konyha-pitvarban magasan lángol a tűz, a napraforgó szár tengericsutkával vígan pattog, s mint apró röppentyük szikráznak kifelé a nyitott kályhából ; a nagy üstben rotyog a fordított kása, nagy fazékban a bugyogó viz sustorékos, öreg lábasban zsírba fulva sül a kolbász, májas és tüdős hurka, — lesz mibe mártani ! — nagy darabokra szelve, tiszta abroszon hever a puha rozskenyér, zöld butykosokban a pálinka,a tarka kancsókban a kerti bor. A falon szegeken függ az edények sokadalma, a fogas tálasokon a virágos, madaras, tarka tálak és tányárok. A tanya gazdája felnyitja a konyha ajtaját, s a küszöbre lép, alig lehet kivenni alakját, mert a konyhából kitóduló gőz környezi , úgy befedi őt, mint Jupiter Pluviust a fellegek; — a zakatolás még nagyobbul a irtózatos a lárma; a mennyi madár a környéken, mind elrepül. Kezével int a gazda, s a zaj decredendő megszűnik. — Köszönöm édes jó cselédeim ezt a kis megtiszteltetést, — takarosan volt csinálva; — adjon isten nektek is mindnyájatoknak : „Boldog utóvekod, a mellékszobából kijött a tanító, kézen fogva s vezetve egy 10 — 12 éves kamaszt, zömök, piros pozsgás arczu, pisze orrú, jól táplált, kövérre hízott, karika lábú, kurta karú, elkényeztetett beezejét édes anyjának, — Prospectus magyar fordításban, „Friczi“-nek az öcscse, — felöltöztetve úgy, hogy helyből a „Wilcsekland“ ba utazhatott volna. A tanító, — egy kicsapott rektor, ki teljes ellátásért ájuskodott, s csak is azért maradhatott meg a tanyán, mert a legközelebbi ital mérés két órányira volt, s a nagyaszszonynál állt a pincze kulcsa, — megszólalván, mondá: — Mukika, mondja ! És Mukika rákezdé: „Édes kedves jó szüleim ! Az uj esztendő víg ajándékokkal Hadd kedveskedjek örömteli napokkal, Ez ifjú sereg szívből óhajtja Minden időben! — Kis! Az apa arczán öröm sugárzott, az anya szemei megteltek örömkönyekkel, a kicsapott rektor nagyot kortyintott a pálinkás bütykösből s fojtott, rekedt hangon mondá: „Boldog uj éveket!4 ragadta a nagy kamaszt, cókokkal halmozá, s az anyai szív rebegő nyugtalanságával kérde: — Mi lett, édes aranyos kis bogaram! — Hát nekem nem sütöttek külön kis kolbászt? — zokogá Mukika. A tanító úr a béresgazdához fordul, s azt mondja: — Enyje, épen most akartam mondani : „Boldog újéveket!“ Kis város nagy utczáján vagyunk, — a hideg nagy, — dél és egy óra közt az idő, — az utcza üres, mindenki ebédel, — a verebek, sármányok, csókák, varjak szemelnek, — a ház előtti fapadon nagy lombos kuvasz kutya egy nagy konczon rágódik. Két árva, sovány, vézna gyerek, dideregve sántikál, — piszkos testeket rongy fedi, melyeket koldus dobott el, — fogaik vaczognak, s felcserepezett tenyereikbe lehellnek; — eleven képmásai Murillo „tetvészkedő gyermekei“-nek. Egy ház előtt megállnak, a nagyobbik betekint egy pincze ablakon, s bámulva elkiáltja magát: — Jaaj ! édes jó istenem, de szép almák ! A másik is megáll, s benéz az ablakon, — sápadt kiéhezett arczán angyali mosoly terül el, s lihegve mondja: — Jaajt nézzük ... nézzük sokáigl ............................................ „Boldog újéveket!“ És én Kinőtt vi Melyet Megbólin Mindezt oz egy síromongnak képiben a langyos fuvalom lágyan, szelíden nyugodtan ráhagyom fel? ■s «lie»!lwahomi fölvilágosítással. XIV. évfolyam, 1-fő szám. SZERKESZTŐSÉG: KÜLTORDA-UTCZA, NYOMDAÉPÜLET. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 'Jt V W pfíj /Oy? ^ £ E^y szám ára 5 kr. Kolozsvár, csütörtök, 1880. január 1. KIADÓHIVATAL: FŐTÉR, GRÓF TELEKI D 0 M 0 K 0 S-H A Z. N A P I L A P, 1. r.j L egész évre ELŐFIZETÉSI DÍJ: 16 frt. 1 évnegyedre . 4 frt félévre...................8 „ egy hóra . . 1 „ 50 Hirdetési dij: sora 5 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 30 kr. — Nyilttér: sora 20 kr. kr. » Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter egészségi állapota örvendetes módon javul. A pénzügyminiszter formális helyettesítéséről ép oly kevéssé volt szó, mint arról, hogy a pénzügyminisztérium vezetésével ideiglenesen valamely más miniszter bizassék meg. Az állami bevételek folyó év október és november hónapjaiban tetemesebb összegre rúgtak, mint a múlt év ugyanezen hónapjaiban. A magyar delegáció négy albizottsága január 8 án kezdi meg Bécsben a külügyminisztérium, a hadügyminisztérium és a tengerészet költségvetéseinek tárgyalását. Ezen albizottsági ülések még azon esetre is 6-8 napot fognak igénybe venni, ha mindennap tartatnak, miután a hadügyi költségvetés előreláthatólag ezúttal hosszabb vitatkozásokra fog indokul szolgálni. Az oláhokról/ Nekem úgy tetszik, hogy erdélyrészi hírlapirodalmunk szembetűnőleg negligál egy úgy politikai, mint társadalmi és kulturális szempontból figyelemre méltó kérdést, az oláh-kérdést. *) Az oláh kifejezést nem sértési vagy csipkedési szándékból használom. Semmi közöm ahoz, hogy polgártársaink saját anyanyelvükön mikép nevezik magukat, de viszont egy nemzetnek se lehet arra kiváltsága, hogy egy másik nemzet nyelvét a fogalmak elnevezésében korlátozza A magyart hongroisnak nevezi a franczia, Ungarnak a német, uogur-nak az oláh------s nem találunk benne sérelmet. S ha mi a „Deutsch“-ot németnek, az „enguschmant“ angolnak fordítjuk, nem látjuk okát, hogy miért ne fordíthatnék a „románt“ oláhnak? fölbontani, e közösségből származó panaszokkal számolnunk kell. Látjuk, hogy egy nép él közöttünk, melynek testéről a több százados bilincset csak az imént vettük le, s mely megdermedve a kötelék súlya alatt, szabadsághoz nem szokott tagjait igen sokszor ferdén használja. Kötelességünk e ferdeséget útbaigazítani. Látjuk, hogy e nép a gyermekévek rohamos fejlődési korát éli; kapkod ide is oda is; látja elmaradottságát itt is, ott is, s a nélkül, hogy körülményeket, időt és képességet szán azetközi forgalomnak az uj vasúti vonalirány részére leendő megnyerését s ehez képest oly megállapodások létrejövetelét kell szem előtt tartanom, melyek a tervben levő gyorsvonatnak a lemberg-czernovitzi és főleg a budapest orsovai más forgalomban levő gyorsvonataival szemben a sikeres versenyt lehetővé tegyék. Ilyen irányban indultak meg a magyar államvasutak részéről a tárgyalások, és jóllehet azok meg nem fejlődtek oly fokig, hogy a választandó útirányra nézve határozott kijelentést tehetnék, mégis nem késem kinyilatkoztatni, miszerint bár kikerülhetően szükséges lesz a helyi érdektől eltekintve irányadóul a fent jelzett főszemponthoz ragaszkodni, mégis minden„akasztófa-dombon“, vagy a két víz között, s pár havi ily derék előélet után kolozsvári polgárok gyanánt ágálnak világszerte , ahol később sátrat vernek. A város ugyancsak fogja be mind a hatot hogy falusbirótól kezdve a miniszterig. Verbőczitől kezdve a mai napig hozott törvények és rendeletek segélyével, fölmerülő esetekben valahogyan kimosakodhassék az ilyenek terheiből. . . . Azt mondják erre sokan, hogy a városi közigazgaási hatóság feladata e bajok orvoslása. Igaz. Teszi is, amennyire a mostani állapotok között tehető. Az állapotok megváltoztatása azonban nem tőle, vagy legalább nem csak tőle függ. A mostani alapon gyökeres orvoslat nem eszközölhető. A gyökeres orvosláshoz első föltét EMLÉKEZÉS DEÁKY F. SÁMUELRE. D Deáky Alberttel. Két rózsa. Két rózsa hevert fonyadtan Az egyház kőpadlatán. Illatában haldokolva, Így szólt egyik szomorún: Szép menyasszony keblén voltam Esketőn diszlett velem, Ugye jó társ, mint a tied Szebb volt rövid lételem ?! Halottdisz valék, — mond a más, Megcsalt hölgy, megtört szivén, Végörömöt ekitélte, Végjajt tiszteltem meg én. A hely, Kély olyan, mint pipacs kelyhe Míg szakasztod elrepül; Mint vizhátán a hó pelyhe, Ha száll már olvad, merül ; Mint fürge szellő térségen, Ha rámutatsz nyoma véss ; 8 mint szivárvány borús égen Száll a felhő s elenyész. E két versecske Deáky F. Sámuel által angolból lett fordítva. A néh. Tunyogi Cs. József erdélyi jogtanár 8 országgyűlési követ családi körében találta fel öreg napjaiban az 50-es években Deáky F. Sámuel legkedvesebb szórakozását. Különösen tr. Tunyogi mivelt leánya özv. Deáky Samuné Tunyogi Rózával — kihez rokonsági viszony is csatolta az ősz költőt — osztotta meg s kezte költői munkáit — olvasmányait.