Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)

1880-03-18 / 65. szám

iV arímára szakértők képeztessenek, tam­tkező bajt, a különböző vidéke­­kik Erdélyben,a monostori kep B-‘*üzet je!« tanára dr. Szaniszló Al­­gird- ‘QC 10 eddigelő * kutatásokat és a bo rt.T’i kiképzése is rája van bízva. ^ imás szőlőterületektől való elzár- A szőlőgazdáknak szigorú lelkiis **L«énnel kell hogy ellenőrizzék. Egy fflarfltess n» vagy könnyüvérü jóhisze­ki* ^“Ljrttossá válhatik bertermelésünk ®n i :Sl0 híreszteléseknek, melyek a re-. tiéberségének ellankasztására szol­­kSzílSémint a milyent a közelebbi betek hírlapok terjesztettek, hogy Tirol­­^ , múlt téli nagy hideg a phylloxerát b,D „íratta és a gyökereken megfagyva "fU ft n. .djunk hitelt. ‘^Kétségen kívül áll, hogy a múlt tél,­­ ugyancsak tartós volt, a mi phyl­­póinknak semmit sem ártott. Hiszen ’fin kísérlet is történt, hogy a szőlőte­­°1 ffvSkeret kitették szabadba, megöntöz­t“* * ,fPi , viz ráfagyva állott hosszasan, í, hatvány rovarka mégis életben ma­radt!!- A franczia kormány 300 ezer fran­kot tűzött ki jutalmul, annak részére, ki ahylloxera ellen alkalmas, olcsó irtási módszert talál fel. Mostanig még senki se­­ tudta elnyerni! . 5 Szájaba vehető ellenszerek: a vízzel elárasztás 2—3 hónapi időre; a gyö­­k­érnek homokkal való körülvétele; a Jó éles homokszemek, úgy látszik, alkal­matlanok a föld alatt mászkáló kis állat­ok- de e két mód a mi szőlőhegyeink­nél nem jöhet tekintetbe. A szénköneg egy kellemetlen szagú folyadék, kigőzölgésével minden rovart s ;íV a phyllooxerát is megöli. Legalkalma­sabb­ kis gelatin tokokba önteni s így éj el minden szőlőtőke közül hármat; ezek darabja 1-1 krba kerül. A gelatin nedves földben felduzzad s likacsain ke­ltül a szénkéneg lassan elgőzölöghet és tartós hatást gyakorol. Ezen folyadék ki­­lómázsája nálunk még 60 frt. körül áll. Fancziaországban sikerült már 30 frankért kiállítani. Ily tetemes új befektetést, melyet több ízben s több egymást követő évben kell ismételni, a mi szöllőink meg nem bíznak.Francziaország, a föld legelső szőlő­­termelő és borkereskedő országa, szenve­dett veszteségeit egyhamar kiépülni nem fogja. Ezalatt képesek leszünk mi, ma­gyar borainknak piaczot szerezni, ha a phylloxerától országunkat meg bírjuk vé­deni. .. , . . . Nagyban folynak a kísérletek ame­­rikai és vadszőlőtőke (vitis solenis) oltott nemes tőkékkel, melyeknek, mint anyatők­­nek növése gyorsabb és héjjá keményebb lévén, a phylloxerával együtt élni és te­nyészni képesek. Mindenesetre új, nagy beruházási tőkét fog elnyelni, ha a kísér­letek sikerre vezetnek is. Pancsován ed­­dig elő a kadarka mutatkozott legszi­­vósabbnak a szőlőtetűtől ellepett területen. Nem élhetünk azon csalódásban sem, hogy a szőlőtetű csak a föld alatt ter­jeszkedik, mint a bányász, lassan lassan tovább, egy év alatt 10—20 ölnyi távol­ságra, előbbi lakhelyétől, s ha egy szőlő­­telepet elpusztított, el kell neki veszni éhen! Egy klosterneuburgi tanár néhány zárt üvegben nevelt és táplált, kísérlet végett, phylloxerákat. Egyik telepnek kifogyott az ennivalója s koplalt, szomjazott, mint az afrikai puszták utazója. Egyszer bá­mulva látja, hogy kezd az éhező társaság tagjainak s­z­á­rn­y­a n­ő­n­i, míg a ren­­desen táplálkozóknál ez a változás nem mutatkozott. Most már képzeljük egy kiélt szőlő hegy­­ök millió phylloxeráját éhező álla­potban. Legalább egy része kimászik a napvilágra, jó hosszú négy szárnyacskája nő , szárnyra kelve 30—40 élet egyszerre átugrik; erősebb szél pedig a szomszéd határ szőlőhegyeire is átviheti őket. Itt a szárnyasok csekély számú tojásaiból hí­­mek és nőstények kelnek, s a nőstény to­rsából aztán létre jön egy megifjodott phylloxera nemzetségi . . . Hogy is volt csak az a régi bús ma­gyar nóta ?: Magyarország azért jó Nincsen ott üres hordó, Ha üres is megtöltik, Együtt vígan elköltik ! ... Hogy unokáink is eldalolhassák: óvá­suk, mig lehet, a phylloxerától­­ Szabó Samu. Sebesi Samu szavalata­i teremtették meg márczius 15-ki ünnepélyünket, mert mind­­nyájunkban fölkeltették ama nagy nap ma­gasztos emlékezetét. — Kivált Sebesi Sa­munak szavalata, viharos tetszést és hosz­­szantartó újrázást idézett elő. A fiatal szavaló aztán nem is késett hallatni új­ból magát és elszavalta Lévaynak a szol­gabiróról szóló kakuk peres humoros köl­teményét. Volt még egy szavaló, ki filléresté­lyeinkre nézve hatalmas acquisitiónak bizo­nyult. Ez Kovács Lajos joghallgató, ki Gyárfás Gy. pár „Durla szerelem“ czimű farsangi kalandját teljes humorral és úgy adta elő, hogy a különben is kedélyes tár­saság jóizű­ nevetéssel alig győzte. Sietett is az eddig ismeretlen ifjú embert éljen­zései és tapsaival megjutalmazni és vég­­nélküli újrázásaival újból asztal mellé csal­ni. Szavalt aztán még egy részletet a B­rónkeresők­ből — Borics és Predzavá­ról. — És elmondhatjuk, hogy a komoly drámai előadás terén nem bizonyult ki­sebbnek előadó tehetsége és mindnyájan megegyeztünk azon véleményben, hogy ezen ifjúból kiváló színész lehetne, az estély él­vezetességéből sokat köszönhetünk is ne­ki, s és azért kérnünk kell, hogy jövőre, t. i. ősszel, újból kezdődő fillérestélyein­ken, minél többször részeltessen tehetsé­gének élvezetében. A közönség, mintha előre tudta vol­na mire gyűl össze, (jóllehet a programra előre nem ismeretes soha) a polgárságból és intelligenciából szokatlan nagy szám­mal jelent meg. A­mint halljuk, az estély Koronkay vendéglőjében egy kis tánczmulatsággal vég­ződött. r. 1. Dr. Nagy János. LEVELEZÉS. Székely-Udvarhely, 1880. márcz. 16-án. (Márczius 15 ének megünneplése.) Közönségünk is megülte egész csend­­seni zajtalanul és előre nem is publikálva Márczius 15-dikének emlékünnepélyét. A helybeli jótékony nőegyesület a tegnap estre tartotta meg ez idén, leg­utolsó fillérestélyét. Összeesvén ez már­czmus 15 ikének nagyjelentőségű emléke­stével, az estélyre fölkért egyik szavaló 68 felolvasó, úgy választották meg darab Jaltát, hogy egyszer csak azt vettük észre, hgy tulajdonkép márczius 15-ikét ünne­pelik. 1 . A sorrend következő volt: 1. A ref. . c a* zenekar hegedűsei keringőket játsz­ik Straustól. 2. Bod Károlyné felolvasta „r­ an'te“burgnak .Ez a világ legjobb világa '-zmm vázlatait. 3. Kovács Lajos kolozs- Z­ lehallgató szavalta a „Dufla szerel­eMet Gyárfás Gáspártól. 5. Váró Ferencz n .f felolvasta Jókainak „Színpadi elmén jei* t­ 6. Sebesi Samu ref. főiskolai 8 ik­at. tanúló szavalta „Visszaemlékezés 1848. júi­­us 15 ikere“ czimü (állítólag) saját k­i­derült költeményét. 7. A ref. főisko­­zenekar hegedűsei a „bornevillei ha­­rangok“ ból játszottak. . . Váró Ferencz tanár felolvasása, Mrczi - * n szinpadi élményei“ — 1848 as 15-kével is foglalkoznak — és HIRHARAHIx. Kolozsvár, márczi» 18. ggflF Lapunk t. elő­fizetőit felkérjük, hogy szí­veskedjenek az előfizetési pén­zeket mielőbb, s mindenesetre márcz. végéig beküldeni, mert fölösleges példányokat semmi szín alatt nem nyomathatunk. Időjárás Kolozsvárt márczius 16-ról. Kö­­zéphőmérsék 1-2“R (minus). Márczius 17. Borult idő. Gyenge passat szél. Hőmérsék reggel 17“It (miniig), délben 2“R (plus). Légnyomás 727­6 mm. Legnagyobb hőmérsék 4 1“R (plus.) . A jótékonysági bazár szép jövedelmet hozott a jótékony nőegylet czéljaira. A bevételekről a nőegyleti el­nökségtől következő részletes kimutatást vettük: Elárusítás utján a sátrakból begyült 2837 frt. 69 kr., melyből az il­lető százalék és felülfizetések czimén az egyletnek 685 frt. 86 kr. Ez összeg a költségek fedezésére fordittatik. Belépti jegyekből bejött 798 frt. 52 kr. és 1 arany; a buffelben 603 frt. és 2 arany; elárusí­tott és kisorsolt munkákból 206 frt. és 1 arany; virágokból 206 frt. 53 kr.; a .Részvét“ czimü lapból 188 frt. 70 kr. összesen 2002 frt. 75 kr. és 4 arany. Ez összeg a tiszta nyreség, leg­alább eddig,­­ mert a számadások vég­leges lebonyolítása után még némi többlet merülhet fel.­­ A bécsi népszínmű-társulat már egészen szervezve van s színészeink majd mindenike Bécsben lesz május ele­jén. A mint halljuk, dr. Kemény End­rének készülőben levő népszínművét is Bécsben adják ; kétségkívül példátlan eset, hogy magyar népszínműi újdonság az osz­trák fővárosban kerüljön először színpad­ra. — Egyébiránt társulatunknak Bécsben versenytársa is lesz. A népszínház igazgatósága ugyanis alkuban van a Carl­­színházzal, egy havi vendégszereplésre nézve, mely május 1- től június 15-ig tar­tana. A népszínművek közül először a Pi­ros bugyelláris­-t adnák elő a népszínház tagjai, azonkvül több operettet Blaháné­­val. E vendégszereplés ügyében Evva La­jos , a népszínház titkára, közelebbről Bécsbe utazott.­­ Xantusné Doleschal Gab­riella asszony, tegnap, mint Dormándiné lépett föl Bercsényi Béla drámájában. A széptehetségű műkedvelőnőt a közönség több ízben kitüntette tapsaival, nyílt je­lenetben is. Xantusné asszonynak sok ér­téke­s hivatása van a drámához, s ma né­­hány valóban sikerült jelenetet mutatott fel. A vendég — úgy tudjuk — pénteken fog utolszor fellépni jótékonyczélű előadás­ban. Ajánljuk e felléptét a közönség ér­deklődésébe. • Az államvasutak helybeli üz­­leti főnökségétől márcz. 17-ki kelettel kö­vetkező értesítést vettük: Holnaptól fog­va a Maros-hídon, Tövis Karácsonyfalva között az összes forgalom meg­nyílik.­­ Br. Huszár János bünperében, mely pár hónap előtt kínos feltűnést kel­tett, végleges ítélet hozatott. A váltóhami­sítással gyanúsított bárót az elsőfokú biró­ság e vád alól fölmentette s ártat­­­­an­n­a­k nyilvánította volt. Ez ítéletet a kir. tábla megerősítette s ennek folytán dr. Huszár János tegnap szabad lábra helyeztetett. A A kolozsvári orvos termé­­szettudományi társulat, orvosi szakosz­tálya f. hó 19-én, pénteken d. u. 5 óra­kor szakülést tart Tárgyai: 1. Géber Ed­*: Betegbemutatás. (Ritkább gégetükrészeti eset.) 2. Góth Manó: Betegbemutatás (Ule­rus polyp. kiirtás esete) 3. Csikovszky József: A borostyánkősav ús leválasztás módja a fibrin pankreus emésztési termé­nyekből. 4. Hőgyes Endre: Apró közlemé­nyek az általános kór és gy­ógyszertani in­tézetből. Üléshely : egyetemi épület, élet­tani intézet. * Kolozsmegye ellenőri hivatalá­ra az állomásáról lemondott Csernátony Gyula helyébe, helyetteskép B a­r­­­a Do­m­o­k­o­s megyei földbirtokos neveztetett ki. * A kolozsmonostori m. k. gaz­dasági tanintézet kertjében a lefolyt télen a gyümölcsfacsemeték egyáltalán, a diszfák és cserjéknek pedig legnagyobb része elfagyván, az ez iránybani megren­deléseknek a tanintézet kertészete eleget nem tehet. A A márcz. 15 -i ünnepélyt ren­dező bizottságot — számadás tisztázás s fontos ügyek elintézése végett — vasár­nap m­á­r­c­z­i­u­s 21-i­k­é­n d. u. 4 ó­r­ár­a, az Ábrahám Antal ügyvédi irodája helyisé­gében tartandó ülésre összehívom.— Deáky Albert elnök. * A kolozsvári orvos-természettu­dományi társulat és az erdélyi muz. egy­­. term. tud. szakosztályainak 1880 márcz. 19. pénteken d. u. 5 órakor az egyetemi épület physikai intézet előadási termében tartandó szak­ülésének tárgyai: 1. Dr. a­b­t Antal: A radiometerekről általá­ban és a Crookes féle kísérletek bem­uta­tása. 2. Dr. Szaniszló Albert: Há­rom közlemény a Phylloxera-ügy köréből" . Márton­fi Lajos: Kolozsvár har­madkor rétegeinek foraminiferái. 4. Dr. Entz Géza: A faji visszaesésnek (ata­­vismus) egy érdekes esete. 5. Dr. P­r­i­mics György: Jelentés a Kisbánya fe­lett emelkedő havasokra tett földtani ki­rándulásról. * A kolozsvári iparos ifjak ön­képző és betegsegélyző egylete által a folyó évben rendezendő iparainkiállitás költségei fedezésére husvét másod­napján, f. hó márczius 29-én, a torna vivoda helyiségében, dal és szavalattal egy­bekötött zártkörű bátyus bált ren­dez. Tekintve a nemes czélt, reméli a rendezőség a közönség pártfogását, legfőbb óhaja volna az, hogy ha a családtagok minél egyszerűbb öltözetben jelennének meg. Beléptidíj: fiatal emberek részére 2 frt. Egylelti tagoknak 1 frt 50 kr. Szives felülfizetések (a helyszínen) köszönettel vétetnek és hirlapilag nyugtáztatnak. Kez­dete 8 órakor. Karzatjegy 1 frt. — Talált régiségek. Csikmegyé­­ből Írják az Egyetértésnek: Csik-Szt.-Mi­­hályon egy jégverem ásatásikor több ér­dekes régiséget találtak, nevezetesen kü­lönböző alakú kő - és cserépedényeket, több vasmű tárgyakat, de leginkább egy vas­lemezt, melyre olvashatlan irás van vésve, ajánljuk régészeink figyelmébe annál is in­kább, mivel a régi fiún seytha irá­s, csak itt és Érlakán van még meg. A talált ré­giségek Minner Lajos földbirtokos tulajdo­nában mentek, ki, mint hírlik, a csik­­somlyói gymnasiumnak akarja adni. A jég­verem csak alig egy öl mélységű s igy re­mélni lehetne, hogy a további ásatás még érdekesebb tárgyakat hozna napfényre. — K­ő­ik közlemény az árva­házra történt adakozásokról. Rész­vényes lett 1880-ban Bagaméri Istvánná 1 részvény, évi összeg 2 frt. Ajándékok: A „Takarék-pénztár" 100 frt. A „Kisegítő­­pénztár“ 25 frt. Korbuly Bogdán 5 frt. összesen 130 frt. Vegyes ajándékok : Bar­kó egy szekér kerét. Vécsei Sámuel 561 kiló kenyérlisztet, 14 kiló finom lisztet , B. Kemény Istvánné 42 kiflit. Szász Do­mokos 3 nagy természetrajzi ábrát. Csíki Imre elengedett egy számlából 2 frt. 19 kr. Fogadják a nemes azivü adakozók­­­­az árvák nevében — hálás köszönetünket. Kolozsvártt, 1880. márcz. 18-án. Br. Bor­nemisza Ignáczné, elnök. Szász Domokos­­né titkár. — A koronaherczeg eljegyzé­séről. Prága város küldöttsége a napok­ban tisztelgett ő felségénél, a trónörökös eljegyzéséhez szerencsekivánatait fejezve ki. Ő felsége a bizottság minden tagjával néhány szót váltott. Dr. Rieger azon ké­rést intézte hozzá, hogy a koronaherczeg ezután is állandóan Prágában lakjék. Er­re ő felsége igy felelt: Fiam egyelőre Prágában marad; de hisz ő katona s tar­­­­­tózkodása helye a katonai szolgálattól függ. ] — A galicziai Landesausschuss küldöttsé­gének ő felsége azt mondá, hogy fölötte örvend, hogy a lengyelek egy alkalmat sem mulasztanak el, hogy iránta és háza iránt a hűség és ragaszkodás érzelmeit kifejez­zék. Ezután bizalmas hangon így folytatá : „Fiam eljegyzése valódi örömmel áraszt el, és pedig annál inkább, mert a szabad akarat s a sxiv szabad választásának ak­tusa, mert csak ez az alapja az igazi csa­ládi boldogságnak. Még nem ismerem jö­vendőbeli menyemet, még fényképet nem kaptam; de már levétették mindketten együtt magukat; nem már látta s szintén fölötte örvend a szivek ez egyesülésének.“ — Hoffman báró közöz pénzügy­miniszter új állásáról részleteket hoz a „Deutsche Zeitung.“ E szerint egy uj ud­vari hivatal fog szerveztetni, melynek az összes cs. k. m­üintézeteken kívül két ud­vari színház is alá lesz rendelve. Ez ud­vari hivatalt, mely a franczia „Minisztére des beaux arts" jelentőségével fog bírni, fogja vezetni Hoffman báró. Ezzel kapcso­latban jelenti az idézett lap, hogy az ud­vari opera igazgatóságában crisis állt be, s mely Jauner állásába fog kerülni. Jauner­­rel az irányadó körök annyira elégedetle­nek, hogy máris utóda után néznek. — Hansenről. Az alsó-ausztriai közegészségügyi tanács febr. 16-iki ülésé­nek jegyzőkönyvét közli a bécsi hivatalos lap. Ebben következők fordulnak elő: A tárgyalás első tárgya a rendőrfőnökség je­lentése volt az orvosi kar tanári testüle­tének véleménye fölött a Hansen-féle mu­tatványok tárgyában. Ezen vélemény alap­ján, mely a véredények és az idegek ösz­szeszorítását az újakon, valamint a hypno­tikus állapot előkészítését épen nem ag­gálytalannak mondja az illető egyének egészségére, az országos közegészségügyi tanács azt az indítványt teszi, hogy Han­sen és hasonló vállalkozók mutatványai egészségügyi tekintetekből megszüntesse­nek s egész Alsó Ausztriában meg ne tü­zessenek, hogy továbbá oda kell hatni, hogy a többi koronaországokban is hasonló tilalmat bocsássanak ki. Végül a közegész­ségügyi tanács a kérdéses szakjelentés közzétételét határozza el, melynek alap­­ján e határozatot hozta. Az orosz czár vasárnap aggasz­tóan megbetegedett, ami az udvart mély aggodalomba ejtő. Bulletint nem adtak ki, mivel a czár környezete jobbnak véli, hogy előbb a betegség természete állapítassék meg, s csak ezután hozassák tudomására a közönségnek. — Érdekes fogadás. Páriából ír­ják : Olivier dominikánus szerzetes a na­pokban a szószékről fogadást ajánlott bár­kinek, hogy a jelenlegi kormányforma nem fog tiz évig fennállani. Az általa ajánlott fogadási összeg 50,000 frank. S minthogy a templomban nem akadt ájtatos hívő, ki tartotta volna a fogadást, Olivier atya győ­­zelemittasan hangoztatta: „Látjátok, a fo­gadásra nincs vállalkozó.“ A történtek után a Siécle közlönyben Garczey nevű egyén egy felhívást tesz közzé, melyben felhívja a köztársaságiakat, hogy aláirás utján szerezzék be az 50,000 frankot s ingják szavánál a dominikánust. Annak ide­­­jén az 50,000 frank majd jó szolgálatot fog tenni valamely jótékony intézetnek. — Garibaldi levele. A Figaro két levelet közöl, egyiket Félix Pynt irta Londonból Garibaldinak, megemlíti, hogy a czár ellen intézett merénylet újab­ban is megerősíti Garibaldi e mondását: „A jövő napja az internationalizmus“. Garibaldi válaszában a párisi torlaszok népszerű hősének nevezi Pyat­t s remé­nyét fejezi ki, hogy Freycinet és Grévy nem fogják (a levél márczius 6 -án kelt) egy politikai száműzött kiadásával be­­mocskolni becsületes republikánus nevüket. „Ez — úgymond — a versaillesi hyéná­kához hasonló tett volna. A politikai gyil­kosság az a titok, mely a foradalmakat biz­­tos révbe vezeti. Az uralkodók gyilkosok­nak nevezik a nép barátait. A valódi re­publikánusok : Agesilas, Milan, Pietri, Or­sini, Pianosi, Monti és Toquetti korukban gyilkosok voltak, most vértanuk, a nép tiszteletének tárgyai: Hoede­, Nobiling, Moncasi, Passanante, Solovieff, Otero és Hartmann a jövő kormányának, a sociális republikának előfutárai . A gyilkos az a gyűlölt pap, ki hentesként meggyilkolja a haladást, hazugsággal öli el a lelkiismere­­tet. Ezt kell Szibériába száműzni és nem Hartmannt és társait. Fogad kézsz­orításo­­mat, stb. — A nihilisták és a szt -páter­vári zsidók. Lorisz Melikov a napokban fogadta a szt. pétervári zsidó hitközség küldötteit, kiktől azt kérdezte: mint van az, hogy a nihilisták között annyi a zsi­dó? A küldöttség tagjai azt válaszolták, hogy szerintök okul az vehető, hogy a zsi­dó tanulók sehol sem kötelezték Oroszor­szágban a vallásoktatás hallgatására, s azért legnagyobb részük e nélkül nő fel. A zsidó rabbinusokat máskülönben az orosz­­országi gymnasiumokba és iskolába nem is bocsátják. Sz.-Péterváron nem­rég egy rab­bi folyamodott: engednék meg neki, hogy az egyetemen ingyen taníthassa a talmu­­dot. Kérését azonban elutasították. — Sarah Bernhardt­ok a né­metek. Egy berlini színigazgató nem rég Párisbban járt s fel akarta használni az al­kalmat, hogy a legnagyobb tragikai szí­nésznőnek Sarah Bernhardnak bemutassa magát, sőt titokban még arra is gondolt, hogy a divat tán egy vendégszerepre is megnyerheti színháza számára. Egy isme­rősét, Paul d’Abrest frranczia írót beavat­ta e tervébe s ketten egy szép reggel gyönyörű nizzai virágcsokorral fölfegyver­kezve, fölkeresték a művésznő mesés gaz­dagságú palotáját. Az expediczió azonban nem volt szerencsés; a kisasszony az az előtti éjjel bált adott s most üdülés vé­gett falura ment. A berlini igazgató már nem ért rá tovább Párisban maradni s azért rá­bízta a dolgot barátjára, maga pedig vissza utazott Berlinbe. Paul d’Al­­brest fölkereste másnap a divát, azonban egy ezredes és egy harmadik vendég tár­saságában borzasztó sokáig kellett előszo­­báznia. Végre megnyílik az ajtó s a diva kalapban, köpenyegben indult kifelé. Az ezredest néhány kötelező szóval kielégíti s aztán oda fordul az íróhoz: „Ön az az ur, a­ki távollétemben egy berlini szín­házigazgatót vezetett hozzám ?“ „Valóban én vagyok“, felelt ez előre örülve, hogy a figyelmességért járó jutalmat egyedül rak­hatja zsebre. A művésznő arcza azonban egyszerre elsötétül: „Comment un Alle­­mand chez moi ?! Mais jamais Monsieur, jamais !“ (Hogyan, egy német nálam ! ? De soha uram, soha). S azzal a harmadik ven­déget szóra sem méltatva, dühösen eltá­vozott. — Halálozások: Makfalvi Dósa Elek, nője Csíki Emma és gyermekeik; Dósa Gábor, nője Bogáti Etelka; Dósa Nina, férje Illyés Sándor és gyermekeik; Dósa Sándor; Dósa Ilka, férje Gaál Elek és gyermekeik; Dósa László; Dósa Albert; valamint elhunytnak testvére; makfalvi Dósa Ríchel, férjezett Vályi Károlyné, a magok és számos rokonuk nevében mély fájdalommal jelentik a felejthetetlen édes­apának, nagyapának, szerető apósnak, testvérnek és rokonnak. makfalvi Dósa Lajosnak folyó hó 12-én esti 11 óra­kor, életének 76-ik, özvegységének 2 dik évében, több heti szenvedés után, végel­gyengülés következtében, Makfalván be­következett csendes elhunytét.­­ Alál­­k­ottak a szivnek legmélyebb fájdalmával tudatják, hogy forrón szeretett férje, ille­tőleg apa, testvér és rokon P­a­k­a J­á­nos, kolozsvári polgár folyó év márczius hó 15-én, éjjeli 10 órakor, életének 70-ik, boldog házassága 23-ik évében végelgyen­gülés következtében, a haldoklók szentsé­gének áhitatos felvétele után, megszűnt élni­. Pakó Jánosné, született Boros Te­­réza, mint neje; Pakó Dezső, mint fia; Csercser József, Csercser Gyula és neje Prockl Anna, mint mostoha gyermekei; özv. Asztalos Istvánná, szül. Póka Józefi mint tetvére, leánya Róza, férjezett Am­brus Gergelyné; Tirczka Karolina, férje­zett Csiskó Jakabné, Tirczka Eszti, férje­zett Nuridsán Józsefné, Dózsa Lajos és neje mint unokatestvérei. — Özv. Bartók Jánosné, Szőke Katalin, leánya Czeczilia, férje: okleveles mérnök Kecskeméty Sa­mu és gyermekeik: Samu, Piroska, Béla; sóg­ornője: Pál Józsefné, Bartók Zsuzsán­­na a magok és minden rokonok nevében fájdalomdúlt kebellel tudatják, hogy a hű férj, szerető szülő, testvér és jó rokon málnási Bartók János munkás életé­nek 67-ik, boldog házas életének 40 dik évében, folyó évi márczius 15 én Geren­­den egy jobb létre szenderült. — Helyreigazítás. Az árvaházi közvacsora alkalmából tett adakozások köz­leményében kijavítandó, hogy Ramazetter Károlyné nem 10 krt, hanem 10 k­tot fize­tett felül. Ugyanazon közlemény kiegészí­téséül még a következő adakozásokat kö­zöljük, hogy özv. dr. Pataki Dánielné aján­dékozott 1 tál crémet. csarnok­. Vázlatok. XII A. h­irdetés-ra­­gasztó. P­­raze: a franczia ezt is röviden és mégis találóan afficheurnek nevezi. S ebből mindenki megérti, hogy kiről van szó. A magyarnak erre sincs jó kifejezé­se. Mert a plakátragasztó nem is jó, nem is magyar;hirdetés-ragasz­tó magyar ugyan, de nem jó, mert nem fejezi ki egészen azt, a­mit ki akar fe­jezni. Hanem e hely nem a fejtegetések helye. A hírlapíróról pedig összevont sze­­möldű öreg nyelvészek azt mondják, hogy az nem arra való, hogy szót faragjon, ha­nem hogy a jól kifaragott szót­­ el­rontsa ... Maradjunk hát a hirdetésra­­gasztó kifejezés mellett, mert ennyi körülírás után talán mindnyájan tudjuk már, hogy kiről akarok szólani. A hirdetés­ragasztó nálunk még nem nőtte ki magát alakká. Pedig keze nyo­ma annyira látszik az utcza-szögleteken, hogy a háztulajdonosok alig bírják h­á­zaik tisztaságát védeni. E fejletlen állapotnak az az oka, hogy nálunk sokkal több a ragasztó, mint a ragasztani való. S igy az alak vonásai a sok között elmosódnak. Nagyobb városban még többen van­nak, de ott aránylag több a ragasztani va­ló is. Úgy, hogy minden egyesületnek, kör­nek, színháznak, nagyobb czégnek, stb. külön-külön ragasztója van, kinek ez az­tán f­ő foglalkozása , egyéb csak mellé­kes. Ez okot azért hoztam föl, sehogy valaki azt gondolja, hogy Kolozsvár el­maradt város, hol az adófizetési hirdeté­seken kívül egyebet nem lehet a falakról leolvasni .. . Hisz fentebb mondom, hogy sok fal már alig bírja a sok papírt. S ha nem volna arányos menynyiségben a csiriz is, sok már össze is omlott volna . .. Nemcsak plakát van, hanem az is, a­ki olvassa. Sok ezen kívül nem is olvas napjá­ban egyebet. Sok ezen kívül nem is tesz napjá­ban egyebet.* A hirdetésragasztó egy nagy kérdő­jel. Mindenki kíváncsian néz reá, s a hó­na alá kapott tekercsre. Ő pedig annál büszkébben lépeget. Hizeleg neki, hogy egy emberi gyöngeség, a kíváncsiság, a közfigyelem tárgyává emelte őt. Az embernek jól esik, ha öngyöngé­­jével szemben, másokban is fedez föl gyön­géket. Tempóval rakja le holmiját az utcza­­szögleten. Előveszi a csirizes csuprot. Bekeni a papírlepedő négy szögletét. Föl­mászik a gyaloglétrán, s betör­ti a falat e lepedővel, hogy ne fázzék. — Ott az írás, olvassátok ! — gon­dolja magában. A kérdőjel megfejti önmagát. * Nálunk a hivatalok, színház egyle­tek, s néhány magánás veszik igénybe a ragasztót. A hivatalos ragsztásokat kevesen ol­vassák.Többnyire azok, a­kiket nem érdekel. Mert a­kiket érdekelne, azok már előre érz­ik magukban azt, amit a plakát csak később fog megmondani. Tehát, mikor ez már künn fölemelte intő ujját, sokan elke­rülik, mert félnek schwarzaufweisz olvasni azt, mit különben is tudtak. Mégis töbnyire az első zavar ment­sége az, hogy a hirdetést nem látták. A fuldokló kapaszkodása — a szal­mához.Másként van a szini- és más mulat­ságok hirdetéseivel. A fiatal férj, és a széptevők ezeket fogadják el napi program­ok tárgyit­ási alapjául. — Kedvesem, én összeolvastam min­den hirdetést. Egész tanulmány, íme, c­enzurázom belőle előtted: ebéd után zene a kioszk­ban; d. u. 3 órakor népmulatság a séta­téren ; 7 órakor előadás : A­z é­l­e­t tar­kaságai; 8 órakor tűzijáték a tavan, ugyanekkor egy majális a Lövöldénél, egy az Angol királynén­ál, továbbá : . . . Elég, elég, hisz’ úgy is csak egy hely­re mehetünk ! — Na csakhogy valahára elég, gon­dolja magában a szegény férj. De még most remeg igazán! Melyi­ket választja a nő? Az ugyan megnyugtat­ta kissé, hogy „úgy is csak egy hely­előtte áll az a fenyegető lehetőség, hogy a sok közül a legköltségesebbet: a majá­list, s ebből is a fényesebbet választja. S akkor . . . — Fizess, unatkozz és álmatlankodj egész éjen át ! gondolja magában remegve a férj. — Nos, én választottam, mond a nő. A férj merő nyárlevél. — Meghallgatjuk az estéli takaró­dét , aztán kerülünk egyet a sétatéren, hogy annál jobban h­alugyunk ! — Oh, te szelid lemondás ! — Oh, te rideg egoista! * Hanem a ragasztó sokszor szelet ver plakátjával. — Kedvesem­, menjünk be az X bolt­jába , megérkeztek a tavaszi szövetek , ol­vastam a hirdetőit. — Hisz’ csak a tegnap mondod, hogy nincs semmire szükséged . . — Igen, de azok után, a­miket ol­vastam — igazán kedvem jött sok min­denhez. — Jó hogy a kedv megvan, miután pénz úgy sincs. Különben is, ne ülj fel a nagyhangú ígéreteknek . . . Nem érted te még a hirdetések fogásait? — Oh, te mindent sajnálsz tőlem, mintha cseléded volnék­­ . . . S megered a zápor, hogy még­­ a plakátot is lemosná.* A ragasztó olykor érdekesen adja vissza a sors iróniáját. Ott látja díszelegni a legközelebbi ze­neestélyt, melyet Molnár tart valamelyik­­ kilincsnél. Fa , vagy vas-, vagy pláne réz kilincsnél . . . egyre megy. Oda megy a másik ragasztó a gőz­malom hirdetésével, s úgy borítja be az előbbit, hogy ha valamely tapasztalatlan vidéki indulna utána, bizonyára a sorba menne darát vagy korpát — Molnár János kedvelt napz­­­hoz... s oly A másik szögleten pedpe rön­­dei majális plakátját födték el inul a intvénynyel. Dévai utezsgyerek Jenben megdézmálta, úgy hogy a megnni kefirkokból azt lehet kiolvasni adóhátralékosokat mind összeszedik és*a­guálják a ma esti majálison. A lövöldei mulatság — meg va lőve ! Még a rendezők sem jelentek meg teljes számmal, mert a­kik a rendes ülé­sekben nem vettek részt, azt hitték, hogy társaik csakugyan paktáltak az adófelügye­lőséggel, hogy a mulatságot — annál bi­zonyosabban eltemessék még születése előtt! A harmadik szögleten végre azt ol­vassuk, hogy Csiki Imréhez megérkeztek az erfurti friss kaméliák, míg nagyon al­kalmasak lesznek a bécsi expeditio koszo­rúira . Czecz Péter pedig már régóta árul­ja székében a magnak való foghagymát, minek illata nagyon jó fertőtlenítő — a roncsoló toroklob ellen . . . De ni­ni! amott faketéllik a Zá­log h­á­z! úgy körülvették, hogy el se lehet olvasni! Várjon ezek venni akarnak, vagy ingóságaiktól búcsúznak ? Minő szivtelenség! A másik ragasz­­tó reá tette egyik vendéglős hirdetését ! Mintha különben nem tudná az a szegény asszony, hogy fersingét és kanalát férje vitte a zálogházba — a korcsmán ke­resztül ! De a szemlét még mindig nem hagy­hatjuk el. Átellenben kövér betű pöffeszkedik : Sorozás! „Zsindelyezik a kaszárnya tetejét, Mind elviszik a legények elejét !“ Bánatos leánykák állnak meg alatta. Megtörve, mint folyondár, mely mellől a szél kicsavarta a gyámolt. De még ki sem búsulhatják magu­kat, mert az ügyetlen ragasztó egy másik plakátot függesztett az előbbi nyakába­­­n ló állításról. S agyelmetlen lócsi­szárok vastag megjegyzéseket tesznek há­tuk mögött a lovak nenyéről tulajdonairól és egyéb sikamlós dolgokról. A fájdalomnak is megvan a maga szemérme, s szétrebben a — vadgalamb­­csoport. * A hirdetések közzétételének módjá­ban nagy haladást tettünk. Ha mindenben ily lépést, — jobban mondva: ugrást tennénk, már ma se hinné senki, hogy valaha ázsiai nép vol­tunk.Miután a zeneművészetet még se tud­tuk annyira vinni, hogy hangjainkkal a fa­lakat megmozdítsuk, föltaláltuk, hogy úgy is el lesz érve a czél, ha a ragasztót hoz­zuk­­ indulatba. Megteremtettük a vándor­pla­kátot.Magas póznára van kifeszítve a nem­­zetiszínű papiros. A rúd töve ütött-kopott alak piszkos markában vész el, így viszi egyik a másikat a legzsú­foltabb sétahelyeken keresztül-kasul. Az ember kénytelen meglátni, mert különben­­ beleütődik ! Szerencsére, eddig elő csak a mulat­ságokra vonatkozó hirdetések állják el az ember útját. Mert ha az árverési és adóügyi ször­nyetegek is talpra állanának, egy percz alatt kiürülne utcza és sétatér. Csikorog­nának az utcaajtók zárai, leeresztett füg­gönyökbe ütköznék a napsugár. Egy új Urban ütött Kolozsvárra, vagy az Ítélet napja csapott be? Tussai G. Lap- és kiadó-tulajdonosok : K. PAPP MIKLÓS ÖRÖKÖSEI. Felelős szerkesztő: *

Next