Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)

1880-04-08 / 81. szám

c­ s­it, j a kolozsvári sajtó képviselőit — szívesked­jek az 02011 találkozás érdekében köz­lendő felhívásokra, figyelmeztetések­, vagy ezmecserékre becses lapjaikban tért nyit­ni hogy ezek ,minél szélesebb körben ter­­■ fessenek el az érdekeltek körében, hogy­­ jelentékeny számból álló testület tag­jainak találkozási ünnepélye minél sikere­sebb lehessen. Kerekes Sámuel, tanár, a „M.-Vidék“ f. szerkesztője. M "lirs' 2 i!(l J). &idkt. iettet. .% lsoro]| D?it i| › kő, Wik. W le. °%i 10 ›kö| .hog, gukit. koffio Iis ]e. n.vakl­ is, * etté. • Eien net«, ikre,t­uojsdi is hit. azon­j. ienkt. jyomi­­em j,. yuktj. tigm -De Q mi­­kath. api ka- Ihök i vén u k .. siói, el nyeret s miQ­ a'.anok ik, mi aaszol­­zillott, lünket tt áron unk. main kandi­áit jó­­tőlük. I e pik­­­or er­­írnyed oteitil .iáit­­ ik, le­negko­látun­t ;-ellen­­­ ki m 'bórdo­­k nsg! kétség­­már n za­jú ün­­enji- SRA ápril 5-i Ja b'í' szerző­íz 1880- ileg k®' ii. Mind­­­egy?* edések' mat ' _ eee® elteket' pedig* U 11 den’01' crünoep­íj“1­­ tál yen. bes*éj iibíV!'. ást egí n bogí ¡5 ,e le»0! eV* aiok ei^i á3l 'L ® fiji te® J. “ «V­ ret­ina ef'0« nfe rs­i » '8- et­ M.-Vásárhelytt, 1880. ápril 5. A „Kemény Zsigmond tár­saság­ ápril 4-én tartott rendes ülése kevés számú közönség előtt folyt le. Még a helyben lakó rendes tagok közül is so­kan tűntek fel távollétük által. Báró Apor Károly elnök a megjelent vendégeket és társasági tagokat üdvözölvén dr. Tolnay Lajos titkárt a tárgysorozat bemutatására kérte fel. Ennek kapcsán Deák Lajos r. tag felovasta Aristophanes lovagjainak (Arany János fordításában) részletes ismertetését Veres Ignácz r. tag tolla után. A múlt ülésen félbeszakított és a mai ülésen folytatott ismertetés íróját és felolvasóját a jelenvoltak tetszésnyilat­­kozatokkal kivánták méltányolni. Azután Tolnay Lajos olvasott fel egy fordított (Lenau) és egy eredeti költeményt. A szerzőt és felolvasót egy iránt kitüntető éljenzéssel fogadta a közönség. Ezután zárt ülés következett, melyen szorosabban vett kebli ügyek nyertek el­intézést. r. 1. VÁROSI KÖZÜGYEK Kolozsvár, 1880. ápril 8 án. Kolozsvár sz. kir. város tisztújító széke tegnap folytatólagos ülést tartott, melyen a legsarkalatosabb közhivatalok töltettek be. Az ülés elején élénk discus­sió folyt le a városi főorvos választás kér­désében. Az egészségügyi törvény ugyanis úgy intézkedik, hogy a tiszti főorvos vá­lasztása előtt az egészségügyi bizott­ság meghallgattassék. E kérdést egy pár turista úgy magyarázza, hogy e meg­hallgatásnak a candidatio előtt kell megtörténnie, a­mi azonban a törvény vi­lágos értelméből nem magyarázható ki. E kérdésben az illető egészségügyi bi­zottság a candidatio megtörténte után, de a candidatio bejelentése előtt, szólíttatott fel nyilatkozatra. A mai ülésre bead­ott nyilatkozata e bizottságnak oda megy ki, hogy­ nem nyilatkozik. Felmerültek tehát a következő kér­dések, vajjon a múlt ülés határozatához képest választ e a bizottság ápril­i­siki ülésében főorvost vagy nem, s ha nem vá­laszt, elhalasztja-e a választást jövő szom­batra, időközben az egészségügyi bizottsá­got a választásra nézve véleménye beadá­sára utasítván, vagy pláne, elhalasztja-e a választást a közgyűlés egy egészen új pá­lyázat kiírása mellett későbbi időre. A vi­tában dr. Groisz, Páll Sándor, N. Lajos, dr. Szőts, Bokros Elek, Szász Béla és új­ra dr. Groisz vettek részt. Háromszori sza­vazás után az lett elhatározva, hogy a bizottság a kérdést még egyszer vissza­te­szi az egészségügyi választmányhoz, s jö­vő szombaton a főorvosi állomást válasz­tás útján betölti. Főispán Gr. Esterházy Kálmán be­jelenti, hogy 20 tag írásban beadott kér­vénye alapján, minden oly állomásra,­­ melyre több jelölt van, titkos szavazás ren­delendő el, ellenben, az oly állomásokra, hol csak egy egy kijelölt egyén Van, szava­zás nem kivántatván, a közfelkiáltás út­ján való választásnak van helye. Kinevezte ennélfogva első­sorban a szavazatszedő bizottságot, Züllich István elnöklete alatt, Bogdán István, Váradi Ká r°ly, Vizi Endre, Dobás Antal személyében. Egyszersmind előterjesztő az elnök, s el is fogadtatott, hogy a választás csoporton­ként történjék, s minden egyes csoport választási eredményének bejelentése után, történjék a további csoportra való szavazás Minthogy a főkapitányi hivatalra és tiszti ügyészi állomásra csak egy-egy je­lentkező volt kijelölve, Minorich Károly közfelkiáltás útján városi főkapitánynak,­­ Tamási Sándor közfelkiáltás után tiszti ügyésznek választottak meg. Ezután következett az árvaszéki el­nökségre való választás, melyre nézve az árvaszék eddigi elnöke Zattler Mihály, s 12 árvaszék ügyének rendezése körül ma­gnak oly sok érdemet szerzett Nagy Andr eddigi árvaszéki ülnök voltak kije­­v®. A jelöltekre nézve a független párt 8 a városi bizottsági kör e kérdésnél elmással szemben állottak jelöltjeikre néz­ve~­ Eldöntötte a kérdést tu 1- többséggel a közbül álló párton­­yuliek szavazata, kik a nyugdíjalap renmélése tekintetéből Zattler szavaztak. A győztes Zattler f0r ’ v 6 8 716 8 a városi bizottság re v­é­ére­ ivésü azon eleme, mely a szer­zfjében az árvaszéki elnök tanácsos tett °! 3°k reményeket fűzött. Sokat ! az eredményre nézve azon hir elter­­kiW ’ ?h egy Nagy Mór, a jelöltségtől őn­yt Visszalépett. Wei ^?.árvaszéki elnökség ily eredmény­­koroit “^töltése nagy változtatást gya­néz ’eleg a rákövetkező választásra hetzu/Ine'yn0' a három tanácsosi állomás Én» *r’ mely a főjegyzői állomásnak Mák p. lv^n, az adóhivatali főnökségnek Idám b-6?cz’. pénztárnokságnak Szabó HtáQ ^felkiáltással való megválasztása lük vi er^|k napi­rendre. Itt az egyik je Rálépett, maradt még összesen öt. Pírt 7 . közül egyik mind a független volt. • .® bizottsági kör jelöltje volt; kir­­körének nek V°B a függetlenségi a náHifij 018. ^r'*’ a városi biz köt ^ta kiütött árv. széki elnökválasz-kezve. A harmadikat vitték a par­ton kivüliek s vitte a független párt is; a továbbiak a városi biz. kör f. hó 25-én tartott ülésében elfogadott jelöltek voltak. Megválasztottak 97 szavazatból első taná­csossá: Földesy Sándor 85 szavazattal; második tanácsossá Nagy Mór 75 sza­vazattal; harmadik tanácsossá a múlt cyclus első tanácsosa: Olasz Károly 58 szavazattal. Dr. K. Biasini Domokos 34, Vajna Sándor 27 szavazatot nyertek s igy ki­sebbségben maradtak. No­ha a válasz­tások ilyen kimenetelét főleg a párton ki­vüliek álláspont foglalásának tulajdonít­hatni, tény az is, hogy nagy befolyása volt erre a városi bizottsági kornnak, minden pártfegyelmet nélkülöző azon szabadelvű álláspont foglalása, hogy az egyéni véle­mény szabad nyilvánítása ellenére semmi­nemű lekötelező intézkedést nem tett. A választások III ik csoportjánál rend­­őrbíróvá, Markó Ede, községi bíróvá trá­nyai György közfelkiáltás útján megvá­lasztatván, csak a két alkapitány és mezei rendőrfőnök kerültek vá­asztás alá. Az al­kapitányi két állomásra meg lettek választ­va a városi bizottsági kör és a független­párt által egyaránt vitt jelöltek, és pedig 92 szavazatból Tassai Gábor 84 szavazat­tal, Ábrahám Antal 46 szavazattal. A más két jelölt közül Kondász 24, Gzakó 8 sza­vazatot nyertek. A mezei rendőrfőnökség­re a városi bizottsági körben többséggel jelölt Magyari Géza választatott meg 46 szóval, Bán István 43 szavazata ellenében. A választások után elnök főispán úr ő maga a kandidáló bizottságnak a pén­teki ülésre történt következő jelöléseit ter­jesztette elő. Kijelöltettek: Az I. csoport­ban, a városi két orvosi és két alorvosi hivatalra: dr. Bariba János, dr. Salamon József, dr. Veress Lajos, dr. Mihály László. — Állatorvosokká: Weinhold Nándor, Sá­­rossy Pál. A Il­idk csoportban árvas­zéki ülnökké: Nagy Mór, Losonczi János, Vikol Kálmán, Benkő Mihály, Ábrahám­ Antal, ifjabb Frits Albert. Árvaszéki jegyzővé: Bagdi István. K­ö­z g­y­á­m­­m­á : Gyulak Dániel, Vikol Kálmán. Köz­igazg.­asjegyzővé: Salamon Antal, Molnár Károly, ifj. Pataki Sándor. A III. csoportban. Házi pénztá­ri ellenőrré: Gyulai László. A­d­ó­­ pénztárnokká: Papp Károly. Adó pénztári ellenőrré: Csipkés Al­bert. Számvevővé: Gotthárd József. Ülés vége esti 3/47 órakor. (n.) masquirozott szép arcza é s talán vá­gya is. Megjelenésekor taps fogadta, s mi azonnal megtanultuk, hogy Diána papnői, Taurisban magyar trikolor szalagokkal ékí­tették ruhájukat. Egyébiránt sok szorgal­mat látszott fordítani szerepének betanu­lására, s ha még többet fordít, akkor megkímélte volna magát azon zavaroktól, s minket azon aggodalmaktól,melyeket gya­kori fennakadásai okoztak. A k. a. szavalása mindig sok kíván­­ valót hagy maga után. Egyhangú­sága ezúttal nagyon feltűnt. Egy 12 éves szerepet mondott el, melyről úgy tetszett, hogy egy és ugyanazon mondatból áll az egész. Azon szép tehetség érdekében, mely­­lyel a természet oly bőven megáldotta, fi­gyelmeztetjük, hogy igyekezzék e mono­ton deklamatiot leszokni; hogy igyekezzék a mondatokat és szavakat élesebben ta­golni, mert igy csak egy része érthető be­szédjének; igyekezzék az elbeszélő hangot és modort megkülönböztetni az indulatok és szenvedélyek hang­jától ; igyekezzék szép és átható hangját akként használni föl, hogy általa kifeje­zést nyerjenek a különböző helyzetek és érzelmek; igyekezzék a hanglétrának oly fokozatán kezdeni beszédjeit, hogy lehe­tővé váljék onnan akár alább szállani,akár fölemelkedni, s végre igyekezzék a hely­zeteknek mefelelő arczjátékot sajátítani el. Gyen­es László újabb és fényes ta­núságot szolgáltatott nemes ambitiójáról, mert komoly tanulmányt szentelt Orestes szerepének, s a harmadik felvonás nehéz és nagy jeleneteit oly szabatosan, érzelme­sen és értelmesen dolgozta ki, hogy fu­karok lennénk az elismerésben, ha teljes mértékben nem méltányolnék ez isy szí­nész mai sikerét. A közönség is méltá­nyolta ezt, nyílt jeleneteiben is zajosan megtapsolta. Jól teszi egyébiránt, ha ily természetű szerepekben ott, a­hol szükség, több méltóságot igyekeznek kifejteni. Demidor ma jóval jobban ját­szott a szokottnál. Hangsúlyozása ellen, semmi kifogást nem tudnánk emelni. Az ő főhibája plastikájában van. Fejét túlon­túl hátra szokta vetni — s ez mindig azt a benyomást teszi, mintha nem a szerep­lő személyzethez, hanem a csillagokhoz beszélne. Szentgyörgyi jó középszerű I h s á s z volt. Hegedűs a megmondhatója, hogy mikép esett az ő szivének, midőn szép versét prózára átfordítva kellett hal­lania. A fordítót többször megtapsolták és sokszor látni kivánták — s párszor meg is hajtotta magát páholyában. Zete. IRODALOM. Petőfi németül. Aigner Lajos vállalatá­­ból, mely Petőfi költeményeit német fordításban közli, ismét megjelent egy füzet, melyet a költő­nek Barabás által rajzolt képe is diszit. A köl­teményt Farkas Miksa, Kolbenheyer, Neudebauer, Sponer Andor és Aigner Lajos fordították. — A füzet ára 30 kr.0 Magyar szépirodalmi művek franczia nyelven. Az „Egyetértés“ párisi levelezője Ba­­riche A. Adams asszony kértére franczia nyelvre lefordította Jókainak „Az egy huszasos leány“ czimü elbeszélését, mely Adams asszony Revoue - jének legközelebbi számában fog megjelenni. — Ugyancsak Barb­he­ur egy franczia kiadó felszó­lítására legközelebb francziára fordítja Eötvös Karthausiját.­ Ifj. Salamon Jánosnak, a Chou-Chou keringő szerzőjének „Piknik rezgő Polka“ czím alatt egy újabb zeneműve jelent meg Stein János zeneműkereskedésében. Ára 50 kr. Érdekes irodalmi hírről értesültek hét­főn a tud.­akadémia osztályülésének látogatói­­ Beözky Zsoltnak Mikes Kelemenről szóló érteke­zése alkalmából. E hir az, hogy Mikes Kelemen­nek 1751-ben báró Huszár Józsefhez írt­a eddig lappangott művét, „A keresztről“, közelebb föl­fedezték. Vallásos tartalmú fordítás, néhány köz­beszúrt verssel. Abafi Lajos nemsokára ismertet­­ni fogja. A „Figyelő“ áprilisi füzete a következő tartalommal jelent meg: Kármán Jószefről. Abafi Lajostól — Szalárdi János Siralmas Krónikájá­nak történetéhez, Szilágyi Sándortól — Dugonics András „Etelkája“, Endrődi Sándortól. — Cso­konai lyrája, Haraszti Gyulától. — Ráth Mátyás, id. Szinnyei Józseftől. — Révai tanárkodása Vesz­prémben, Csaplár Benedektől. — Pereszlényi Pál nyelvtudománya, dr. Jancsó Benedektől. — Iro­dalomtörténeti repertórium. Szinnyei Józseftől. A SZÍNHÁZBAN Szerdán Göthe „I p h i g e n i á j a“ került színre a Hegedűs István nagy szorgalommal, nagy tanulmánynyal és szép magyarsággal kidolgozott fordításában. Is­mételjük : Göthenek egyik kiváló drámája . . . s ezzel meg van mondva, hogy a ház csak félig telt meg. Mit keresne a nagy­közönség egy komoly szabású drámában ? Mit érdekelne minket, az operette-világ gyermekeit, a mélyreható és a költészet magas régióiban járó munka? Mit érdekeljen minket, pén­zért futkározó, könnyű gyönyörök után kap­kodó embereket, hogy Iphigeoia miért és mikép kényszerítetik a Taurisban „puszta álmok közt leélni napjait“ ? Mit érdekel­jen a Tantalostól való származás végzet­­szerűsége, s vírestes és Pylades menekü­lése Diana vészes berkéből ? Aztán más okok is működtek közre: a szép idő és a városi tisztújítás, melynek küzdelme csak 7 órakor ért e napon vé­­get. A darabról nincs mit mondanunk, mi­vel épen e napokban közölt a M. Polgár egy ide vonatkozó tárczaczikket, s mivel különben sincs okunk föltenni e rovat ol­vasóiról, hogy a klassikus mű ismeretlen lenne előttük. De van néhány szavunk a szereplőkről. Iphigenia nagy szerepét — a dolog természete szerint — tra­­kai színésznőnk Kéler Ilona játszotta ... bár első meg­jelenésekor meglátszott rajta, hogy e ko­moly, méltóságos, gyakran emberfölötti, mindig saruban és pánczélban mozgó lég­körben inkább otthon érzi magát, mint a társalgási darabokban. Ez az ő talaja, biztosabb itt a lépése, határozottabb a plastikája. Erre utalja őt erőteljes hangja. •A HÍRHARANG, Kolozsvár, április 8. FIGYELMEZTETÉSÜL!­­ Lapunk mai szá­ma kapható Stein János, Perelle István és Bö­ckel Károly urak kereske­désében Egy példánynak ára 7 krajczár. Lapunk 1. elő­fizetőit felkérjük, hogy szí­veskedjenek az előfizetési pén­zeket beküldeni, mert fölösle­ges példányokat nem nyomat­hatunk. L­apun­­­ ára, és Tisztelettel értesít­­j ti le t. olvasóinkat, hogy lapunk k­iadó hivatalát és a Lyc. nyomda k­özp. irodáját a főtéri gr. Teleki-háztól áttette a Lyc. nyomda épületébe (Kül Tordautcza), hová ezentúl min­den kiadóhivatali ügyet és nyom­dai megrendelést intéztetni kérünk. — Időjárás. Kolozsvárt Ápr. - ról Közép­­hőmérsék (plus) 11 'R Ápr. 7. Félborult enyhe idő. Hőmérsék reggel (plus) 7*R, délben (plus) 12 4“R légnyomás 720 4 mm. Legnagyobb hőmér­sék (plus) 15'6° R. (z) A földadó szabályozási mun­kálatok köréből. A kolozsvári katasz­teri igazgatóság hivatalos helyiségében f. hó 5, 6 és 7-én, az igazgató elnökle­te alatt, Móritz Vincza központi fel­ügyelő jelenlétében alkerületi érte­kezletek tartattak. Ez értekezletek tárgyát az itt képviselt járások tiszta jövedelmi tarif­­táinak az egész ország többi részével leendő helyes arányba hozatala képezte. Az értekez­let előadója K. Huszár Sándor kerületi felügyelő volt, ki tétellé­ tételre, osztá­lyozási vidékenként olvasta fel és indokolta a tiszta jövedelmi tarifta-tervezetet, mely alig számbavehető differenciákt kiegyenlíté­se után egyhangúlag és közmegnyug­v­á­s szerint, minden pontjában elfogadta­tott. Képviselve voltak e tárgyalásokon a b.-hunyadi, tordai, na. ludasi, tekei, hidal­­mási és kolozsvári becslőfárások kineve­zett és választott becslőbiztosaikkal. Na­gyobb vitát provokáltak Keresztes Sándor és Szentkirályi Lajos választott becslők; egyik a b.-hunyadi járás szőlő kultúrájánál, másik a tordai járás szántóinál. De Mó­ritz közp. felügyelő tapintatos és szakszerű felvilágosításai, melyekből kitűnt, hogy p. o. Versecz vidékén a szőlő tarif­­fája 75 frtig emelkedik, a b.-hunyadi 3 frt 40 kros tétel iránt táplált aggodalmat, közmegnyugvás szerint eloszlatták. is: m u n-(^ Kolozsvár sz. kir. városának a tegnapi napon véghez vitt választásai m­esz­­szi mögötte maradtak azon ideális czélnak, melyet a s­z­ervezés vajúdásai között magasra csigázott igények teremtettek meg annak idején. Két, kétségbevonhatlanul fontos győ­zelme azonban van e választásoknak egyik az, hogy a tanács, egy erős mi­kabiió tehetséggel szaporo­d­o­t­t Nagy Mór személyében,­­ a­kit ugyan az árvaszéknél alig pótolható vesz­teségül tudunk fel; másik az, hogy a má­sodik alkapitányi hivatal egy jóravaló gya­korlati jogászszal jöltetett be Ábrahám Antal helybeli ügyvédnek ez állásra tör­tént megválasztásával. Mind a két válasz­tással Kolozsvár igen-igen sokat nyert. (S Simon Elek kir. tanácsos és Kolozsvár város úton választott polgármes­terénél az unitárius egyház kolozsvári fő­­tanodai tanári testülete f. hó 6 án délben, Ferencz József püspök és kir. tanácsos ur vezetése alatt. Kolozsvármegye tiszti ka­ra f. hó 7-én déli 12 órakor, Gyarm­athy Miklós alispán ur vezetése alatt, tettek üd­vözlő látogatást. A Bothos Kálmán, Maros-Torda­­megye ákosfalvi kerületének orsz. képvi­selője ápril 5-én Tompán meghalt. E ha­láleset általános, mély részvétet kelt; a köz­ügyek az elhunytban egy nagytehetségű, tevékeny férfiút vesztettek, kinek helye so­káig betöltetlenül fog maradni. Bothos K. elhunytáról a következő családi gyászje­lentés adatott ki: Már özvegy Bothos Kál­mánná, sz. kökösi Dobolyi Róza, Bothos Juliánná, férjezett Hajdú Mózesné és gyer­mekei ; Bothos Gyula, u..y neje sz. Sán­dor Klára és gyermekei; továbbá özv. Bot­hos Albertné, sz. Gegő Kata és gyermekei és ifj. Sándor János a kit a boldogult keresztfiát, atyai g­öngédséggel gondozott a maguk és számos közeli és távoli ro­konok nevében fájdalomtól dúlt kebellel tudatják a szeretett férjnek, testvérnek és gyöngéd rokonnak, Marostordam­egye ákos­falvi választókerülete országos képviselő­jének, a marosi ev. ref. egyházmegye buz­gó gondnokának, törvényhatósági és köz­igazgatási bizottsági tag . Tompai Bot­hos Kálmánnak élete 50-ik, boldog házasságának 27-ik évében, hosszas beteg­ség következtében a mai napon d. u. 2 órakor történt gyászos elhunytát. A szi­lárd jellemű férfi, a közéletnek első ifjú­ságától fogva fáradhatlan harczosa, a ne­mes keblű rokon és hiv barát élte­delén szólittatott el a végzet által küzdelme szín­teréről, egész önfeláldozással ápol­t hű ne­je karjai közül, midőn még keblét annyi nemes tettvágy hevita ! Boldogult halot­tunk porrészei f. hó 7 én d. u. 3­­3 fél órakor fognak Tompán, az ev. ref. egyház szertartása után a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Áldott legyen em­lékezete! Tompa, 1880. ápr. 5 én. A Halmainé asszonytól a követ­kező sorok közlésére kérettünk fel: Miu­tán tőlem nem függő körülmények foly­tán nem részesülhettem azon szerencsé­ben, hogy a kolozsvári n. é. közönségtől a színpadon búcsúzhassam el, elmulaszt­­hatlan kötelességemnek ismerem hírlap útján nyilvánítani köszönetemet úgy a n.­é. közönségnek, mely egy évi itt létem alatt rokonszenvével és elismerésével tisz­telt meg, nemkülönben a helybeli sajtó­nak, mely működésemet folytonosan figye­lemmel kisérte. Fogadják mindannyian őszinte biztosításomat, hogy rokonszen­­vük­, elismerésük, valamint szerepléseimet illető jóakarata észrevételeik csak buzdí­tásul és Útmutatóul fognak szolgálni azon művészi czél elérésére, melyet színi pá­lyámon magam elé tűztem. Hálás tiszte­li a­­ m­a­i n­é. . A hírlapírói kör igazgató bi­zottsága, Budapest, 1880. ápril 6-án kelt nyilatkozatában jelenti, hogy a hírlapírói egyesület igazgató bizottsága Ágai Adolf úr kivonatára, az alapszabályok 15. §-a értelmében tárgyalás alá vévén az Ágai Adolf és Szabó Endre urak között elő­fordult esetet, vizsgálat után határozta, hogy Szabó Endre úr eljárását, mint a­mely indokolatlan és jogtalan, és nemcsak a közönséges tisztességgel meg nem férő, hanem egyszersmind az írói állás becsü­letét és méltóságát is súlyosan sérti, rosz­­szalja és felette sajnálandónak tartja, é­s az egyesületből való kizáratás rendsza­bályát csak­is azon okból nem tartja ez­úttal foganatosítandónak, mert Szabó End­re úr úgy az egyesület, mint a sértett fél irányában, a tőle kívánt elégtételt megadta.­­ A képviselőház keddi ülésében a közlekedésügyi miniszte költségvetését, egy tételnek kivételével, mely Madarász kör­tévé holnapra halasztatott, letárgyalta. Ez­után szóba jött a ház tagjainak gyér volta. Ez elszomorí­tó és botrányos ténynek elejét kivánván venni, Szontagh Pál (nóg­rádi,) indítványt tett, hogy a távollevők konstatálására a képviselők névsora felol­vastassék. Az elnök, tekintettel arra, hogy már kettő az óra, az indítványnak vissza­vételére kéri fel Szontagh Pált, ki azt visszaveszi, de kijelenti, hogy minden ha­sonló esetben meg fogja újítani. — A Magyarország délkeleti me­gyéiben uralkodó állapotok szomorú kró­nikája ismét egy véres lappal gazdagabb. Tabakovich Gusztáv, Torontálmegye főjegy­zője, ki múlt bő 25 di­kén Ujfalussy Mik­lós szörénymegyei kir. biztos felmentése­kor Szörénymegye kormányzatával egybe­kötött főispáni teendők végzésével kor­mánybiztosi minőségben ideiglenesen meg­bízatott, — a múlt éjjel agyonlőt­te magát.­­ Mint a „Hon“ írja, Tabakovics a miniszterelnökhöz tegnap visszaküldte kineveztetését egy sajátságos hangú levél kíséretében. E „sajátságos han­gú“ levélben Tabakovics valószínűleg ön­gyilkossági szándékát tudatta, mert a fő­városban többen kaptak tőle búcsúzó han­gon irt levelet. Egy másik laphoz pedig „A torontáli szélcsend, vagy Hertelendy József torontáli Gorcsokoff és Tabakovics Gusztáv“ czimü emlékiratot küldött, de ez emlékiratot — mystifikácziótól félvén — nem merték közölni s csak annyit jegyez­tek meg, hogy „egy a világtól búcsúzó egyén szavai ezek, ki mielőtt az előtte levő méregpoharat kiürítené, világot derít a a torontálmegyei állapotokra, s okát adja, hogy miért fogadta el a szörénymegyei kor­m­ánybiztosságot a miért vet véget életé­nek előbb, sem mint állomását elfoglalná. Tabakovics kormánybiztos öngyilkosságára a Szörényi korrupczionális dolgokban való részessége s zilált anyagi viszonyai kény­­szeritettek.­­ Az egyetemes tanítógyűlés végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy pünkösd napján, a vidéki egyletek bevo­násával, a központban gyűlést hív össze, melynek napirendjét a bizottság így in­dítványozza: 1. Az Eötvös-alap ösztöndí­jainak kiosztása ; 2. a szövetség ügyének tárgyalása; 3. jelentés és tanácskozás az iskolai takarékpénztárak iránt. E napirend­re nézve a szövetségbe tartozó egyesüle­tek írásban is nyilatkozhatnak,­­ esetleg újabb tárgyakat ajánlhatnak. A gyűlés ren­dén tovább Péterfi tett szóbeli jelentést az Eötvös-alap állásáról. E szerint újév óta adományok és tagdíjakban 1000 írton fe­lül folyt be, s a gyűjtésben leginkább az aradi és pozsonyi tanító testületek buz­gólkodtak. Az alap központi bizottsága a pünkösdi gyűlésre javaslatot fog benyújta­ni, a már tőkésített 5000 frt miként le­endő felhasználása iránt. Végül L e d e r­e­r adta még elő a szűkebb bizottság jelentését az iskolai takarékpénztárak fe­löl, mely 14 helyről tartalmaz adatokat. Az e­tágyban begyült anyag alapján a pünkösdi közgyűlésen Tanos Imre fog ve­teményes javaslatot előterjeszteni. — Almássy Gyögy grófról a „Ma­gyarország“ többek közt a következőket írja: És mi adta meg az örök fiatalságot Almássy Györgynek ? Talán az, hogy gond­talan étel erőteljes sportja edzte meg tes­tének izmait ruganyossá? Nemcsak az ! Hisz gondtalan élete most is soknak van, erőteljes sportot most is sok űz,­­ még­is fáradt, fásult, blazirt öreg már fiatalon. A szív­­ a kedély ! mely tudott érezni, me­legedni és melegíteni, az érdeklődés, me­lyet nem apasztottak el a csalódások, a derült világnézet, mely emberszeretettel tudott kacsagni az emberek gyarlóságain, nem pedig embergyűlölettel nézni még az emberi erényeket is: ezek ömlöttek el Almássy Gyögy arczán, valahányszor lát­hatni lehetett őt (pedig mindennap ott le­hetett látni) a nemzeti színház páholyá­ban, s ezek tették fiatallá, ezek nem en­gedték megöregedni, épen úgy, mint báró Wenkheim Bélát és gróf Zichy Manót, a kik tudvalevőleg mindannyian nagyon fiata­lon haláloztanak el. És ő igazi magyar mág­nás volt. Buzgó tanítványa a Széchenyi is­kolának. Pártolt, szeretett, sőt mi több: él­vezett mindent, a­mi magyar volt. A magyar faj lovagiassága megtestesült benne, jó szívével, humorával és elegáns egyszerűsé­gével. Sohasem affectálta a mágnást, még­is mindenki látta rajta, hogy úz. Pedig külön ez sem volt, csak a cylindereit válo­gatta ki kü­löni divat szerint. Keglevich Béla négy esztendeig keresett olyan cy­­lindert (se német, se angol, se franczia forma nem volt az), de sohasem tudott talál­ni És Almássy Gyuri sem ért rá r­egháza­­sodni épen úgy, mint Wenkheim Béla. — Mind a ketten kifogytak az időből. — Elkésett vallomások. Egy sváj­czi lap levelet tesz közzé, melyet dr. Le­­win berlini egészségügyi tanácsos irt vol­na, midőn a súlyosan megsebesült Nobiling merénylőt gyógyította. Ha e levél valódi, akkor újabb fényt vet Nobiling jellemére, az irat különben igy hangzik : Mélyen tisz­telt kortárs ! Jóllehet Nobiling egészségi állapotában semmi változás sem áll be, miután jól érzi magát, s minden functiója rendes, (ma nagy élvezettel fürdött,) a he­vesebb érvelés, mely 90 ütésig emelkedett, már több napja folytonosan tart. A test hőmérséke e mellett normális. Az alsó fejseb erősen genyed. Gyakran panaszko­dik főfájásról, s még mindig jeget kap. Szel­­lemileg többet kíván foglalkozni, s miután gondolkozási tehetsége javul, múltjából sok részletet jegyez föl részint táblára, részint papírra. A vizsgáló­bíró legutóbb kérdez­te, hogy vajjon semmi tisztelettel sem vi­seltetett e ő felsége aggkora iránt ? ” A merénylő azt felelte: „nem i­s arról utó­lag a következőket írja: „A­mi a császár aggkora iránt való tiszteletet illeti, meg­jegyzem, hogy bennem épen agg kora azért nem gerjesztett tiszteletet, mert a napon­kénti újságolvasás alkalmával megjegyzé­seket olvastam, részint magáról a császár­ról, részint a császárról, melyek lényege­sen megerősítettek azon véleményben, me­lyet Schiller több franczia királyról, neve­zetesen a Hugó Capet házból származók­ról táplált, abban t. i., hogy magának a királynak tulajdonkép semmi hatalma sem volt, mások által vezettette magát, s hogy azoknak kezében, kik a király személyét be­folyásolják, mégis borzasztó fegyver ! Ezeket mondja Sciller névleg IX Károlyról, kinek uralkodása alatt a párisi vérmenyegző történt. Berlin, 1878. jul. 7. Alázatos szolgájuk : Lewin. U. i. Midőn kérdeztem, hogy fen­tebbi észrevételei minő összefüggésben áll­tak a merénylettel, azt felelte, hogy né­zete szerint magát a nép kárára befolyá­solni hagyó császárt azért akarta meglőni, mert azt hitte, hogy a trónörökös önállób­ban s befolyástól mentesebben fogott vol­na uralkodni. — Azok az asszonyok, Synge kapitány elfogatása alkalmából egyik pári­si lap a következő történetkét beszéli el: Nemrég egy görög hajóskattány fogságba esett, s nejéhez a következő levelet intéz­te: „ Váltságdíjam 1000 drackmaa: ha e hó 15-ig te nem tesz fizetve, levágják az romát, 16 án a fülemet, 17-én felső aja­­kamat, 18 án az alsó ajakaraat, 19 ikén a „nyakamat.“ A megrémült feleség k'sirt sze­rvekkel látott futott ismerőseihez, 15-ig csak 300 drachmát, 16 -ig csak 400 az 17-ig 600-at tudott összegyűjteni s csak­is 18-ára volt együtt az egész váltságdíj. „Szegény férjem­, — szólt most a kis fe­leség — nagyon csúnya lehet már. Jobb ha megtartom az ezer drachmát magamnak s jó parthit csinálok vele. — Wagner Richard neje, mint az olasz lapok boszankodva megjegyzik, egy­általán nem olyan finom asszonyság, hogy a lapok minden géné nélkül ki ne monda­nák rá, miszerint goromba. Pár nap­pal ezelőtt ugyanis Rómából egy küldött­ség jött Nápolyba fölkérni a mestert, hogy „Lohengrin” első előadását Rómában ve­zesse személyesen, Wagner betegnek je­lentesé magát s a küldöttséget neje, Co­­sima asszony azzal fogada, hogy „Loheng­rin zenéjét 1849 ben szerző Wagner s az azóta elmúlt 30 év alatt lett volna elég idejük a rómaiaknak, hogy az operát szín­re hozzák. Most már elkésett dolog , azért Wagner a meghívást köszönettel vissza­utasítja.“ Az udvariatlan válasz általános visszatetszést szült. — Mibe kerül, hogy valaki par­liamenti tag tehessen? Ily czím alatt a Gegenwart“ érdekes összeállítását adja ama költségeknek, melyek az angol par­liamenti választások jelöltjeire háramla­­nak. Az angol alsóházban 652 ülőhely van, az 1874-ki választásoknál ezek közül 187 biztosítva volt, 465 ért pedig folyt a küz­delem. 1081 jelölt lépett föl. Min­den je­lölt, a választás után tartozik az alsóház­nál a költségek kimutatását benyújtani. Ennek czélja, hogy a választók megvesz­­tegetése megakadályoztassék Vesztegetési eszközök használása a választás megsem­misítését vonja maga után. Csak közvet­len kiadásokról tehet tehát szó s ezek az 1874. választásnál 21 m. márkra rúgtak.A 652 meg­választott jelölt 12. 800.000 márkát számí­tott föl. A 429 megbukott jelölt pedig 8.200.000 márkot. A 652 megválasztott kö­zül a 350 konzervatív kiadása egyenkint átlag 21.800 márk volt, a 250 szabadel­vűé 19.600 márk és az 52 home­ ra éré 5100 márk. A megbukottak közül 161 kon­zervatív egyenkint 21.320 márkot, 254 sza­badelvű 18 400 márkot, 14 home ruler pe­dig 3840 márkot fizetett. Pártokra osztva tehát az 510 konzervatív jelölt összesen 11.041.100 márkot, az 504 szabadelvű je­lölt 9 millió 574.000 márkot és a 66 ho­me ruler jelölt 325.000 márkot fizetett. Az 1826-ki emlékezetes választáson Nort­­humberlandban a 4 jelöltnek egyenkint 1 millió 400.000 márkba került a választás. (51 Szerkesztői üzenet: Sepsi Sz.­­György : B—1. Vettük a küldeményt még rég, egyelőre azonban félretettük. Kérjük vegye ezt megnyugtatásul. Ápril—junusra ... 4 Ápril—szept..................8 Ápril—decz...................12 írt. írt. írt. LEGÚJABB. Bismarck lemondása. Berlinből ápr. 6-ról a „Nordd Alig. Ztg.“ jelenti. A szövetségtanács, a bélyeg­­törvény tárgyalásánál, szavazás alá bocsá­­tó ama kérdést, váljon postautalványok és postaelőlegküldemények nyugtái bélyegille­­ték alá tartoznak ,­­ mely szavazásnál a 30 szavazattal biró többség 7 és fél millió, a 28 szavazattal biró kisebbség 30 millió lakost képviselt. A kisebb államok 16 sza­vazata helyettesítés útján a szövetségtanács két tagjának kezében volt. Ezen események következtében Bis­marck herczeg hivatalosan benyújta a csá­szárnak lemondási kérvényét azzal az in­dokolásal, hogy ő a többségnek Porosz-, Szász- és Bajorország ellen hozott határo­­zatát nem képviselheti és állásában, mint birodalmi kanczellár, nem élhet ama be­­nefic­iummal, melyet az uj birodalmi al­kotmány czikke a kisebbségnek nyújt SZINLAP. Bérlet 170. szám Kolozsvárit, csütörtökön április 8-án, 1880 C Z Á R N Ő. Dráma 5 felv. Irta: Scriba Fordította: Huszár Imre. (Rendező : Szentgyörgyi.) Kezdete 7 órakor, vége 10 előtt. S s e m i I. Péter Czárnő — Menchikoff, Olga. — Sapieka, — Willerbeck, Jakinszky, Ajtonállő — ez ár­u l y r k: — Szentgyörgyi. — T. Farkas Irma. — Gabányi. — Kéler Ilona. — Gyenes. — Szombathelyi. — Kassai.­­— Németi. Budapesti áru- és érték­tőzsdén. Április 7-én. 1880. Magyar aranyjáradék......................104.20 Magyar vasúti kölcsön ...... 120.50 Magyar keleti vasúti államkötv., I. kibocs. 81 75 Magyar kel. vasúti államkötv., II. kibocsát 95 — Magyar kel. vasuti államkötv., 1870. évi 81 25 Magyar nyeremény-sorsjegy-kölcsön . . Magyar szőlődézma váltsági kötvény Magyar földtehermentesítési kötvény Magyar földteherment. kötv. záradékkal Temes bánáti földteherment. kötvény . Temes bánáti földteherm. kötv záradékkal Erdélyi földtehermentesítési kötvény Horvát-szlavon földtehermentesítési kötvény O­­­sztrák járadék papírban . Osztrák járadék ezüstben Osztrák járadék aranyban . 1860-ki államsorsjegyek . . Osztrák-magyar bankrészvény Magyar hitelbank-részvény . Osztrák hitelintézet-részvény Ezüst . •....................... Cs. és kir. arany............... 20 frankos arany . • . . Német birodalmi márka . . London (3 havi váltókért) 114.75 91 60 92 10 91 — 90.50 89 KO 19 60 73 10 73 80 89 50 130 — .841.— 272 — 280 — 553.— . 948.— 58 50 118.76 Lap- és kiadó-tulajdonosok : K. PAPP MIKLÓS ÖRÖKÖSEI. Felelős szerkesztő lár- Nagy _-iá r - ----­Jánosi.

Next