Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)

1880-06-16 / 137. szám

X jobboldal zajosan tiltakozik. Ca­­||ZDK­ csendet int. Hiába, már személyes rácsolódások kezdődnek. Ekkor Gambetta dorgő hangón kiáltja: Azt hiszi, hogy fo­gom­ engedni gyalázni a köztársaságot és lejipisztereket, kik a nemzet nevében van­­„ak itt? (óriási tetszés balról, tetszés kia­dások a karzaton is.) De Feltre herczeg kiáltja: Hová nem­ényvesztegetőztetek ! (Dühös kiáltá­­s][­ Czenzúra !) Maillet gróf: Gyalázatos­­ l’n­abetta: mindkét úr később vonatik fe­lelősségre. A jobboldal tapsol Cassagnac- igre ez azonban gyönge hangon szól: Már ,­ a ház minden büntetésében részesültem, van már, szavaimat visszavonni s­­ok felett sajnálkozni. Gambetta: (ünne­pélyem­) Paul Granier de Cassagnac visz­­szavonja szavait, ez megtiszteli őt. Kérem , ne folytassa az imputácziókat s mint­hogy az mondja, hogy e szavak csak ki­­csusztak száján, mindennek vége. Gambetta erre jelt ad Feltre her­cegnek, hogy igazolja magát. Ez eleinte nem akar beszélni, de Gambetta állhata­tossága erre kényszeríti. Az kérdi: Miért is kapjak én c­enzúrát ? Gambetta utal az előbbi eljárásra. A herczeg az mondja, hogy azt a szót nem is ejtette ki és sem­mi esetre sem akart sérteni. Gambetta (kedélyes hangon.:) Akkor nincs ok a ezen­­jurára. (Hangos derültség.) Gambetta: Maillet gróf, kit ,illetett az „odieux“ szó? Maillet gróf.: Nem volt határozott személyhez intézve. Gambetta: Ha kijelenti, hogy senkihez se volt intéz­­ve, semmi se volt; sajnálom, hogy rosz­­szul értettem önt. A c­enzúra elesik. (De­rültség.) De minthogy megzavarta az ülést, rendre utasítom. (Fokozott derültség.) tagok nagyon kevesen, jó­formán Csak a felolvasók. Az üléseknek általában igen sokat ártott a Zichy Géza gróf által indít­ványozott változtatás, hogy 11 órakor kez­dődjenek s valószínű, hogy őszszel megint a tiz órához térnek vissza. Először dr. Hatala Péter foglalta el a felolvasó asztalt s a „Nők az izlamban“ czimű értekezését olvasta fel, melyben tapasztalás és a Koránból czitált adatok­kal illustrálta a nők társadalmi állását ke­leten, részletesen foglalkozván a nők rang­­különbségével, mely a vételárban (100 írt­tól egész 5000 írtig) s a hárem etiquet­­tében mutatkozik. Utána Margittai Dezső szavalta el a szintén jelen volt Majthényi Flóra „Vi­haros éj* czimű költeményét, mely sok tapsot aratott. György Aladár Vértessy Arnold „Egy kis lux“ czirali elbeszélését olvasta fel, mely tárgyát a társadalmi fer­­deségekből merité­s egy gazdag kéj vágyó zsidó bankárról szól, ki könnyelmű tréfája által egy boldog mesterember családját teszi tönkre. Ezek után Prém József a Petőfi szo­borról olvasott értekezést. A genre­s mo­numentális szobrászat különbségét fejte­getve állítja, hogy Izsó nem volt hivatva a Petőfi szobort elkésziteni. Izsó sok min­tát készített s a szakértők alig bírtak be­lőlök választani. Daczára nagy tehetségének a szobrász még sem fogta jól fel Petőfit. Hibája volt, hogy Petőfit, mint szavaiét, de nem mint költőt ábrázolta s az alak inkább theatra­­lis mint költőt. Huszár művében látjuk a költőt, ő a szoborban egyesité a költőt s a szabadsághőst. Végül Thallóczy Lajos tett jelen­tést Petőfi könyvtáráról, melynek jegyzékét egy 1849-iki hivatalos német iratcsomag­ban találták még közelebb az orsz. levél­tárban. Egyelőre e könyvjegyzék fog a társaság lapjában közzé tétetni. Az érdekes jelentést megéljenezték s az ülés jóval fél 1 után véget ért, te polka frangaise, zongorára szerző Hernád. A másik „Mensch ärgere dich niest“ polka frangaise Katrantól, Áruk 60 kr. — A filloxera. A szendrői szőlőket a Hegyalján, a napokban vizsgálták meg az orsz. filloxera-bizottság tagjai. Azt kon­statálták, hogy mintegy 250 hold van el­lepve, a filloxerának ott már vagy t­i­z é­v óta kell léteznie. A gróf Csáky-féle szőlőkbe hozták be, a külfölről importált szőlővesszőkkel. A bizottság igen kevés készségre talált a baj ellen alkalmazandó rendszabályok végrehajtásában.­­ Leg­újabban Székesfehérvárott és a fehér me­­gyei Magyar-Almás községekben találtat­tak filloxerával ellepett szőlők.­­ Új irodalmi társulat van a magyar fővárosban keletkezőben Türr Ist­ván kezdeményezése folytán. A tervezők már múlt szerdán tartottak tanácskozást. A még véglegesen meg nem állapított ter­vezet szerint e vállalat különösen a né­pies irodalom colportage útján terjeszté­sét s emelését űűzte ki feladatául. Lapo­kat s könyveket adnak ki. A vállalatra eddig mintegy 300.000 forint van aláírva. — Kossuth László vasárnap le­leplezett síremlékéve, szép szürke, m­aut­­hauseni granit-obeliszk, melyen e felirat van : LEVELEZEK Vízakna, junius 13-án 1880. Nyilvános számadás és hála. A „Ma­gyar Polgár“ hasábjain eddig élő közlötte­ken kívül az 1849. febr. 4-ki vízaknai ne­vezetes csatában elesett 300 honvéd kö­zös sírjához állítandó „emlékkőre“ még következő adakozás és segítségadás történt: 1. Kolozsvár város tanácsa adott 10 írtot ily örökemlékü szavak között: „Ta­nácsnak hazafias érzéssel fogadta a felszó­lítást, 8 illőnek vélte, hogy a város házi pénztára segélylyel járuljon azon nemes czél valósításához.­ 2.) Kecskemét város közönsége adott 10 frtot. 3.) Migs Koriz­­mics László ur 25 frt. 4.) Gr. Haller Fe­renci ur 10 frt. 5.) Szoboszlay Károly ur 1 frt. 6.) Reithoffer Alajos 1 frt. 7.) Mül­ler Mátyás 1 frt. 8.) Ferenczi Károly 50 krt. 9.) Helmeczy József 40 krt. Összesen: 58 frt 90 kr. Mihez adva a múlt számadás szerint begyük 75 frt 60 krt., lesz az idáig be­gyült kegyes adakozás 134 frt 50 kr. A közös sir körüli hely szabályozása és ahoz vezető útkészitésnél még segítsé­get nyújtottak: 1.) Tek. Kainczel János ur adott 4 napszámot. 2.) 1. Nyeogestyán Tivadar ur 4 napszámost. 3.) J. Dézsi Boldizsár ur 4 npt. 4.) Helmecy György 1 npt. 5.) B. E. 6 npt. 6.) Tóth Zsuzsa fél npt. „Az 1848-ki szabadságharcz alatti események Vízaknán“ czimü szerény mun­kámhoz, mi hasonlóan a honvéd-emlék ja­vára fog kiadatni, segédforrásokat nyújtot­tak: nt. György István apát úr és Kiss Károly ügyvéd úr. Tudósítást kaptam arról is, hogy Rá­­kosy András hadnagy úr is a vízaknai csa­tában esett el. E­szerint idáig már névleg az ele­mitek közül 31 ismeretes. Hajdan Cassiodor (in epist.) azt mondta: „Ha a jótevők érdeme hálával nem viszonoztatok is, az erény mégis ju­­talmát veendi; sőt dús nyeresége leszen, ha egyszerűen, a lelkiismeret nyugalmával megelégedve, önmagában talál jótététes megnyugtatást“ — — — azonban kegyes 'Jasó! nem tehetem, hogy a nagylelkű mitévőknek legforróbb hálám és köszöne­­temet a világ előtt is ne nyilvánítsam A világtörténelem Augustus római császárról Mt jegyezte fel a többek közt, hogy midőn egy agg vitéz ügye a törvény­ek előtt veszélyben forogna, kéré a csá­­sz*rt, miszerint fogná fel ügyét és segite- ne rajta. A császár azonnal kíséretéből egy önököt ada melléje s perét ajánlá neki. e az agg ,széz nem elégedett meg ez­ i a császárhoz imigyen szólott: „Nem­­C fozár, midőn Actiumnál életed vé­nyben forgott, én helyettest nem keres­­hanem magam harczoltam mellet­­sÜl * — — — s fölfedé a császárnak sebeit. II . Caesár elpirulván, önmaga véve fel­ejét az agg vitéznek, ne hogy kevély­­hálátlannak ismertetnék (Erasm. lib. ' »Poph. ex Svet.) . Oh hazám 1 a vízaknai csatában el- 1 »irr * ' 161*’ ne vedd szerénytelenségnek az emlékök megörökítésének szent jt} Pótolásáért több versbeli felkérő­­“Ilid 4 ° *8 ^Ator vagyok fiaid és leá- Wv a^0zatkészségéhez folyamodni, hogy tujj®8. áldozataik által lehetővé tegyék, folyó év julius hó végén, — ha 366 j F*8a márvány is, de legalább egy iw,/ , szerény emlékkő jelölje oly sok * fesztül egy nagy közös sírban, le D,|? ^metés és végtisztesség megléte- 05 a feledés moha alatt pihető di­­drága porait ! Szent kat­o­lnai Bakk Endre. 1PETŐFI TÁRSASÁG ÜLÉSE, „ ..Vasárnap délelőtt tartotta meg a Pe­­rlin utolsó ülését a nyári szünidő­ban,I­dszaki Károly elnöklete alatt. Kö­­aránylag szép számmal volt, de nyílt válasz Kolozsmegye érdemes alispánja Gyarmathy Miklós úrhoz. A Magyar Polgár 130. számú lapjá­ra — Pestről megérkezve — figyelmessé tétetvén, olvasom a hozzám intézett kü­lonos díszítésekkel ékített Nyílt kéré­sét, melyre röviden csak ennyit: Hogy Iladónak irt válaszomban em­lített sikkasztás nem megyénk alispánja ál­tal vagy tudta és hozzájárulásával történt, sőt azt hiszem, nyisson képzelődő tehet­ségének bárki — soraimban vagy azok között — akkora tért, hogy abban min­den rész szándék és így a gyanúsítás is beleförhessen, még­sem vonhatná le talán azon következtetést, még a­kinek tetsze­nék is az, mint a­mit az alispán úr ebből kimagyarázni jónak talált. De mert az alispán úr erre mégis nyitott tért lát, és lovagiasságomhoz for­dulva, nyilatkozatra kér fel, kötelességem­nek tartom kijelenteni, hogy — saját sza­vaival élve — emlékemben általa is sej­tett azon sikkasztás lebegett, melyet alis­­pánságának ideje előtt a megye pénztárá­nál volt ellenk­ követett el, és hogy ezt és nem más szinű sikkasztást érthettem, bizonyítom avval is, hogy ép e bizottmány­­gyűlésen, melyen — az alispán úr sze­rint — oly virtuositással kezeltem a gya­núsítás fegyverét, tudtam meg azon, most alispánsága alatt hozott határozatot, hogy ez elsikkasztott összeg a megye adózóira adóforint után lett volna kiróvandó és be­hajtandó, mely dicséretes határozat sze­rencsére a nörgy belügyminiszter által megsemmisíttetvén, az adózók e megter­­heltetéstől mentsen maradtak. Különben a­mint látszik, írjak vagy mondjak bármit, az alispán úrnak min­dig tetszeni fog azokban gyanúsítást ta­lálni, mit sajnálnom kell ugyan, de e haj­lamát meg nem gátolhatván, hát amíg bírom, én is csak eltűröm, de azért ellenőrző kötelességét mindig telje­­­síten­i Elekes György. HIRHABANG. Kolozsvár, juDius 15. Időjárás. Kolozsvárt. Jun. 16. Felborult idő. Hőmérsék inggel 16'8°R. Délire 20*R. lég­nyomás 728 mm. + Tisztelettel felkérjük a megyei t. hatóságokat hogy az összes közönség tájékoztatása érdekében, mint, nagy fontosságú tényezőt, gazdákra, ter­melőkre, iparosokra, kereskedőkre, min­den eladóra és vevőre nézve, m­éltóz- 'szett hx ! - ------- -------------- tassanának igazgatásuk alatti megye­ért;­jükben, az országos vásárokat leg­újabban tartalmazó pontos jegyzéket aláiltott által kiadandó jövő évi Ma­gyar Polgár nagy naptára részére bérmentetlen minél előbb megküldeni. Nagyobb pontosság czéljából óhaj­tandó volna, hogy a jegyzékbe azon napok vé­tessenek fel, a­melyekre a vásári sza­badalom adatott. Tisztelettel a Magyar Polgár kiadóhivatala — Városunk feleki úti, I. köz­ségi elemi népiskolájában a folyó tanévet befejező közvizsgálat hol­nap — szerdán, f. hó 16-án — d. e. 9—12 óráig fog az iskola saját helyiségé­ben megtartatni. E nyilvános vizsgálatra az érdekelt szülők, az iskolaszék és a vá­rosi bizottság tagjai s általában a tanügy ba­rátai tisztelettel meghivatnak. (Beküldetett.) — Uj zenemüvek jelentek meg Budapesten Rózsavölgyi és társánál. Egyik a „Kecskepásztor márkinéból* N­i­colét­ KOSSUTH LAJOSI ÉDES ATYJÁNAK KOSSUTH LÁSZLÓNAK EMLÉKÉRE EMELTÉK TISZTELŐI 1879. SZÜL. 1763. f 1839. A sírkő körül a következő koszorú­kat helyezték el sorrendben Hódmező-Vá­­sár­helye, felirata: Kossuth Lajos atyja, Kossuth László hamvaira kegyelete jeléül Hódmező-Vásárhely közönsége 1880. jun. 13. (Babérlevél, nemz. szinü szalag); Pest­megye közönségéé, felirata: Kossuth La­jos édes atyjának, (Babérlevél, nemz. szinü selyemszalag.); Sári községé, felirata:„Az atyának a fiú érdemeiért 1880. (Babérle­vél, fehér ripszszalag); Debreczeni függet­lenségi köré, felirata: Kossuth Lajos édes atyja Kossuth László síremlékére 1880. Tisz­telet annak, a ki törhet, de nem hajlik (Bo­rostyán levél, piros szalag); szegedi kül­döttségé (tagjai Csikós Ignácz, Farkas Sán­dor, Lévai Károly), felirata Kossuth Lász­lónak a szegedi összes népkörök 1880. Atyja valál a legdicsőbb magyarnak, né­pednek uj megváltót adás. (Babérlevél fe­hér szalaggal); a Függetlenség szerkesztő­ségéé, felirata: A Függetlenség szerkesz­tősége Kossuth Lászlónak (Borostyánkoszo­ru, piros szalag.) Zlinszky Istvánnéé, fel­irata: A szarvasi nők Kossuth atyjának sírjára. (Babérlevél, fehér szalag.) Gyón Dabasi nőké, felirata: Kossuth Lajos aty­jának Gyón-Dabas leányai. Kis-Kun-Fél­egyházáé, felirata: Kossuth Lajos atyjának kis­kun-félegyházai tisztelői. (Babérlevél, fehér szalag.) Felső-dabasi községi iskoláé, felirata : Kossuth Lajos atyjának. (Nemzeti szinü szalag.) Budapesti egyesület 1848/49- diki honvédegylet küldöttségéé (Bejer La­jos, Szőllősi Ferencz biz. t.) babérlevél, piros-fehér fekete szalag. Kossuth Lajos nagy hazánkfia atyjának emlékére. A haza gyászol, Budapesti 1848/49-iki honvédtemet­­­ési egyleté, (Schäfer S. elnök nemzeti, szinü zászlóval.) Felirata: A bp. 1848/49-iki honv. temetk. egyl. Kossuth Lászlónak, (Rózsa koszom.) Országos menházé (Rózsa koszorú). Szarvasi küldöttségé (Tóth J., Viskovics J., Fixli A.); tölgykoszoru fehér szalaggal. Felirat: Kossuth László atyjának a szarvasi olvasó egylet. Az országgyűlési függetl. párt, felirata: Az országgyűlési fü­ggetl. párt Kossuth Lászlónak. (Babér és cserkoszoru fehér selyem szalag.) Ambro­­zovics Béláné, (Kossuth koszorúja alatt), felirata: Nagyatyámnak, Ambrozovics Bé­­láné, Meszlényi Ilona. Athenaeum, cser­falevél koszorú, felirata: Kossuth Lajos édes atyja, Kossuth László emlékének, az Athenaeum társulat. Szentesi 48 as kör, cserkoszorú. Makó város függetlenségi párt­ja, (Széll György képviselő által.) Czegléd város százas küldöttsége: babérlevél, s az a fehér szalag,mely a küldöttség­gel Baracconeban volt. Ócsa község, ezüstözött babérlevél koszorú. So­roksár község, kassai függetlenségi párt, kék-fehér szalag. Somogymegyei balpárt, zöld szalag, felirata: A hontalan legna­gyobb magyar édesatyja, Kossuth László­nak. (A küldöttek Forszek Sándor, Gás­pár Lajos, Schwarcz Samu, Simon Sándor, Szemnecz Emil.) Budapesti tud. és mű egyet, oktatókör. Országgyűlési 48 as párt, fehér szalag, babérlevél, „Kossuth Lajos atyjának, az országgyűlési 48-as párt.“ Az „Egyetértés“ szerkesztősége: fehér szalag, felirat: „Az „Egyetértés“ szerkesztősége, Kossuth Lajos édes atyjának.“ Felső-da­basi közbirtokosság. „A sasok“ budapesti egylet, babérlevél, nemz. szinti szalag,­­Damjanics özvegye Kossuth Lászlónak.“ Özv­­ednyánszky Sándorné, babérlevél, fehér szalag. Gyón községe tölgyfa ko­szorú. — Petőfi könyvtára. A magyar országos levéltárt szakosztályonként most rendezik. A curius levéltárhoz csatolják az 1860 — 1860 ik évi cs. k. törvénykezési iratokat is. A rendezés közben Kendelényi Ferencz allevéltárnok egy iratcsomóra buk­kant, a mely az 1849-ben Debreczenbe me­­nekülő irányadó magyar kormányférfiak konfiskált irományain vonatkozik. E közt van egy irat, mely nem egyéb, mint Petőfi könyvtárának — a mely szintén konfiskál­­tatott —■ inventáriuma. E szerfölött nagy­becsű adat érdekes világot vet Petőfi éle­tére. A leltár szerint a könyvtár a 40-es évek műveltségi színvonalán állt, sőt ma is becsületére válnék sok tekintetben bármely magyar írónak. Meg volt benne pl. Shakes­­pearenak három: angol, német és franczia teljes kiadása. A külföldi remek irók mind képviselve voltak, némelyik több kiadásban. Föl van sorolva a lajstromban egy csomó levelezés és bizonyitvány Pákh Albert ne­vével. Petőfinek több forradalmi és eddigi kiadatlan költeménye. Jegyzetek és költe­mények az 1789-ki franczia forradalomhoz atb. Sajátságos, hogy Petőfi kortársai kö­zül kevesen vannak képviselve a könyv­tárban. Jókaitól meg van a „Hétköznapok“ továbbá Nyáry Páltól és Becktől egy-egy munka. Föl van véve a jegyzékbe egy spa­nyol nyelvtan is. (Petőfiről tudvalevő adat, hogy spanyolul is tanult.) Ott vannak Gro­­guasnak a „Villanykák“ czimü epigramjai, melyeket ez a külföldön irt. Vannak továb­bá jogtudományi művek, melyeket Petőfi, hihetőleg táblabíró korában használt, gaz­dasági művek. Saját költeményei közül csak az 1842-iki kiadás van a jegyzékben fölemlítve. Szó van benne egy kosárról mely kézirati versekkel volt tele, egy Pe­tőfi által 60 000 írtról kiállított nyugtat­­ványról a forradalmi kormányszékhez, a­mi mutatja, hogy mily bizalommal viselte­tett az akkori kormány Petőfihez, továbbá egy Petőfi által saját szükségletére fölvett 200 forintról stb. stb. — Az egész könyv­tár 185 drb könyvet és kéziratot tartal­mazott. Érdekes volna tudni, hová lettek a konfiskált könyvek. Talán a további ku­tatások kiderítik ezt, vagy valami nyomá­ra vezetnek a további hivatalos eljárásnak, a melynek a konfiskált tárgyak áldozatául eshetnek. — Hugó Károly, a szerencsétlen költő mint tudva van Milanóban halt meg. Csak nagy nehezen lehet sirjára akadni, mert az egyszerű sírkőre, mely nyughelyét jelzi, még neve sincs írva, csak e szók: Nr. 2. A „Cimetero soccorsale“ nevű te­mető őrén kívül nem is igen tudja más a ez is csak a temető könyvből tudja, hogy a 2. számú kő alatt Carlo Hugo van el­temetve. Ábrányi Emil, ki most sírjánál járt, értesít a szerencsétlen sorsú költő utolsó óráiról. Halálos ágyánál csak egy Petz nevű úr volt. Petz régebben énekes — jelenleg kereskedő ügynök és üres órái­ban maga is költő — kegyelettel bánt Hugóval. A háborodott szellemet gyöngé­den, finoman szolgálta, azzal a tapintattal, mely a művelt lelkeket jellemzi. Mig má­sok — mindannyian — csak a bolondot látták benne s csak kaczagni tudtak rajta, ő szánalommal közeledett hozzá s megosz­totta vele vigasztaló barátságát, ő törülte le utolsó könyeit is. (Mily lángoló keserű csöppek lehettek azok ! Egy elveszett élet könnyei !) Ez a Petz azt állítja, hogy Hu­gót meg lehetett volna menteni, ha ideje ko­rán segítséghez látnak. Hat napig volt be­teg éa a szállásadó asszony nem ment orvos után, sőt be se nézett a szenvedőhöz. Petzet csak az utolsó órában hívták, mikor már minden késő volt. Utolsó éjjel Hugó folyvást Petz nevét kiabálta, de a buta és szívtelen szállásadó asszony nem mozdult ki a ház­ból. Reggel végre hírt adott állapotáról. Petz szaladt hozzá,­­ későn. Hugó hörögve, torzult arccal hevert az ágyon. Nem birt szólani. Mereven­­­ézett s szemeiből sürü köny szivárgott. Öt perccel halála előtt megszűnt a hörgés és Petz tisztán hallotta e zokogó sóhajt: Mein Leben ! — Azután kimúlt. Baja titózus láz volt, mely nem vég­ződött volna halállal, ha korán hozzáfog­nak a gyógyításhoz és ha vannak, a­kik ápolják, de nem volt mellette senki. Úgy halt meg, a­mint élt: egyedül. Temetésén összesen három ember volt: Petz, az oszt­rák-magyar konzul és a protestáns lelkész, a­ki rövid búcsúztatót mondott fölötte. Te­metése negyven frankba került, épen any­­nyiba, a­mennyit párnája alatt találtak.­­ Az asztalos segédek strikeje­­rölf. hó 13-ról azon mozzanatot említi meg a P. H. hogy a munka­szünetelők részére összesen 531 frt 75 kv pénzbeli segély ér­kezett. Vasárnap reggel Kupa Árpád tu­domásukra hozta a szikelóknak, hogy pénz folyt be és így jelentkezhetnek, kik ki­fogytak a pénzkészletből. Daczára annak, hogy mintegy 800—900 munkás volt je­len, mégis csak 97 nős és 265 nőtlen jelent­kezett mint olyan, kik a segélyt elfogadják, a többiek pedig kijelentették, hogy még ne­­kiek pénzre nincs szükségük, és inkább átengedik azoknak, kik reá vannak szo­rulva. — A 25-ös bizottság határozata foly­tán, de a munkások teljes beleegyezése kijelentésével, a nősek kapnak napidíj fe­jében 80 krt, a nőtlenek pedig 50 kraj­cárt.­­ Egy zsebóra adatott be a­­bi­­rósághoz, mint állítólag lopott tárgy. A­ tulajdonos kellő igazolás után ott átveheti. — Rejtélyes halál. A „Szegedi Napló“ vasárnapi számában a következő esetet beszéli el: Lapunk tegnapelőtt szá­mában közöltük, hogy Götz Péter őrmes­tert, Götz Ferencz derék iparosunk öcs­­csét, a 46-ik tartalék ezredben, a villám agyonsújtotta.­­ Mint biztos forrásból értesülünk, Götz Péter nem a villám ál­dozata lett, hanem egy rejtélyes halál martaléka. Csütörtökön reggeli egy órakor az aradi várban a legénység egy része egy lövésre lett figyelmessé, mely a kaszárnya egyik helyiségéből hangzott. Többen oda siettek, s a sötétben világot gyújtván, a közszeretetben élő Götz őrmestert talál­ták vérében, letakarva, mintha aludnék, mellette az ágyban, az ágy oldalához volt támasztva a pisztoly, mely halálát okozá. A golyó bal arczán ment be, s koponyája jobb részén jött ki. Az eset gyanúsnak tűnt föl rögtön, részint a golyó nem ter­mészetes iránya, részint pedig a pisztoly sajátságos rendes fekvése miatt. A gyanút növelte azon körülmény, hogy egy ágyban bizonyos Vas nevű káplár, szentesi fiú erősen hortyogott, midőn többen beléptek a lövés zajára. A mély alvás aligha­nem volt szintén­. Még gyanúsabb az, hogy a halottnál pénzt nem találtak, pedig félig­­meddig konstatálva lett, hogy 68 kmnak kellett nála lennie, s különösen súlyos azon körülmény, hogy ezüst óráját még az­nap a kályhában a fürészpor közt találták meg. A hiányos vizsgálat azonban még eddig semmi pozitiv dolgot nem sütött ki. A bajtársak szépen temették el Götzöt, pénzt gyűjtve koszomra és temetésre, melyre a szerencsétlen szegedi rokonai és családja is leutazta­k. ORSZÁGOS VÁSÁR. — Jun. 10—14. — Gyapjú­vásár volt a neve ré­gebben. Most már állandóan gyenge vásárnak keresztelhetjük. Mert amió­ta nemcsak a juhokat, hanem a gazdákat is nyírják, egy vásár se sikerül oly jól, mint mikor csak a juhokat nyírták. Jun. 10—13-ig tartott a ló- és mar­havásár. Számban mindkettő elég jó volt, de a kötések és árak után ítélve, alig me­hetünk tovább a gyenge vásárnál. A behozott lovak legnagyobb része egy szempillantásra se volt érdemes. Oly elkínzott, elfajult és csenevészett lovakat láttunk, hogy egy jó kandúr macskát se adtunk volna darabjáért. Igazán szomorú, hogy a szervezett lótenyésztés eredményei a nép rétegébe oly lassan szivárognak le, hogy talán unokáink unokái se érik meg. Igaz, hogy láttunk gyéren meglehetős mi­nőségű igás, és k­magul egy-egy szép há­tas vagy hámos lovat is, de az ilyenre az­tán ujjal mutatnak, mint valami csodára. A barompiaczon már több jó marha volt. Szép ökröket, teheneket, és egy éves tulkokat láttunk. Ez utóbbiakat nagyon vették. Gabona, fa, takarmány nagyon ke­vés. Annál több volt a nagyon is időszerű gazdasági faszerszám : gereblye , villa, ka­­szanyól, szekér , taliga , eke, borona, stb. A különböző iparnemek is szépen voltak képviselve, így a helyi csizmadiák régi idők óta nem állítottak fel bközéputczá­­ban oly hosszú sátorsorokat, mint ez idén. Egy körsétát téve a vásáron, követ­kező árakat találjuk: Gabonapiacz. Búza 70 k. mm. 11 f. 70 kr.; rozs 69 k. 9 f. 50 kr.; ku­­koricza 75 k. 6 f. 40 kr.; gab 42 k. 8 f. 70 kr. A belső piacz többi részén a különböző használati, vagy élelmi czikkek vannak elhelyezve. A keleti oldalon szűr­­szabók, czipészek , kefekötők, kalaposok, apróság árusok, mézes kalácsosok, pléhe­­sek, minden sátornál panaszt és elégedet­lenséget hallhatunk, az északi oldalon asztalosok, kenyér, zöldség és hasonlag rövidáru kereskedők. Itt vannak a tordai pogácsások is. A pogácsás és rövidáru sátrak előtt még csak mozognak, de az asztalosokat keve­sen keresték. Nyugat felől ott vannak a szitások és szőcsök, itt is nagyon lanyha, itt a leglanyhább a kereslet. Nem messze tőlük, azt mondja egy felirat, hogy „a valódi szegedi szappan csak ebben a sátorban található.“ Van ott bizony paprika is. A szappan ki­lója 42 kr; paprika literje 90 kr, tarho­nyáé 40 kr. Egy egész tábla szappan 4 frt 10 kr. Alább dél felé az idegen tímárok. Besztercééről, Szász-Régenből szoktak ide­genek jöni. Most sokan jöttek. Csizmadiá­ink már jókor reggel meglepték őket, s elég élénkséget idéztek elő. A déli oldalon vannak helyi tímára­ink, gyolcsos tótjaink, a szalmakalaposok, és gyékényesek, meg a fenyővizes sátor is. Tímárainknál jól kelt a talp és bocs­­kornak való, a tót atyafiaknál meg a tu­­lipiros kendő és fersingnek való. Székely szalmakalap, szegedi és székely gyékény is sok volt: itt is sok kelt el, főleg a ka­lapokból. A fenyővizes asszonynak se volt ideje a melegben elgyökönteni. Literét­­­írton mérte. Belső monostorutczában egy pár to­­roczkói szekér van vasnemüvel, ekek­kel s más gazdasági vas eszközökkel. Beltorda utczában a szász-rége­­ni kádárok csinálnak jó vásárt. Főleg tehenőik, mosókádjaik és tégelyeik kelnek jól. Ez utóbbinak nyáron át a mezei mun­kás jó hasznát veszi. * A vásár érdekesebb része középka­­puban, s a nagy téren folyt le. Középkapuban a gazdasági fa­eszközök. Egy villa 14 kr, gereblye 20 kr, kaszanyél 25 kr. E czikkekből na­gyon sok kelt el. A Topler-fogadó előtti téren volt a g­y­a­p­j­u. Régebben hires gyapjúvásárok szoktak lenni. Ez alkalommal N.-Váradról, N.-Károlyból, Szathmárról volt egy néhány gyapjukereskedő, de gyapjút többet vár­tünk volna. Most is láttunk a hires bor­sai gyapjúból, valamint a mezősé­­g­i­b­ő­l is. Egy kilo mosatlan gyapjú ára 62 krra tehető. Közel ide épület fát árulnak. Egy 5—6 czolos 5 öles fenyőge­renda 2 frt — 2 frt 25 kr, 3 öles, 5—8 czolos párja 2 frt 70 kr, — 3 frt, 1 czo­­los deszka párja 60—65 kr, 2 czolos­ 1 frt — 1 frt 20 levéldeszka 30 kr, 5 öles léc dbja 17—20 kr, ezer zsindely 2 frt 75 kr. A tűzifa sorban közepesen volt fa. Egy szekérrel 2—5 frton lehetett venni. Takar­mánypiaczunk volt a leggyöngébb. Csak zsupszalma állal volt képviselve. Ennek párját 10 krral fizették. A mészpiaczra már többen jöt­tek a türei és makói emberek. Egy sze­kér mész 8—10 frt; egy hed­l. 1 frt 80 —2 frt. Majorság volt bőven minden ponton, hol általában árulni szoktak, í­gy pár hízott liba 4 frt 50 kr. — 5 frt; hí­zott pipe 3 frt 50 kr — 4 frt; sovány 2 frt — 2 frt 20 kr; egy pár csirke 30— 40 kr. Tojás 13 drb 20 kr. Fazakasok, kosarasok ab. magyarutczában állottak. Különösen a fa­zekas készítmény sok volt, s hullámzottak­­ is közöttük egész nap az asszonyok. Legtöbb ember volt érdekelve a 1­­5 és baromvásár által. Négy napon át mindig nagy közönség tolongott a trin­es­i v­á­r­o­n. Mint mondók, a Bök ló között kevés volt a, figyelemre méltó. Eladatott öszve­­­ben 250 db, párja 100—300 frt. Volt egy pár, mely 700 frton adatott el. A szarvasmarhából 1950 db. kelt el. Ökör 800 db, párja 240 frt; fejős tehén 300 db, párja 140—200 frt; meddő 300 db, párja 120—140 frt; két éves bor­jú 200 db, párja 80—110 frt; egy éves 150 db, párja 50—70 frt; bival tehén 60 db, párja 200-240 frt; bival ökör 140 db, párja 160-180 frt. A lóvásárral kapcsolatban szíjgyár­tóink csináltak egy kis üzletet. Állítot­tak ki jó erős bricskákat a kocsigyár­­tó­k is, de itt már gyenge vásár volt. Általában az egész vásárt a pénz­hiány jellemezte. Eladni való volt elég, de vevő nagyon kevés. A vásár napján alig 11—1 óra között volt egy kis élénk­ség. IDEGENEK NÉVSORA. — Junius 15-én. — BIASim SZÁLLODA. Nusbaum kereskedő N. Váradról. Novelly Albert kereskedő Budapestről. Csobánczi Pál magánzó Mocsról. Traugott Samu Sz. Régenből. Robánczi Lajos gyógy­szerész Mocsról Lányi Károly Beszterczé­­ről. Lázár Gergely. Fülöp Lajos N. Vá­radról. Topán György Budapestről. Br. Bornemisza Károly Debrekről. Glückné vendéglősné Deésről. Jakab Károly Deés­­ről. Fekete Manó utazó Budapestről. Aj­­tai Györgyné Szásztelkéről. Huszti József Budapestről. Svarcz Adolf Budapestről. HUNGARIA-SZÁLLODA. Br. Jósika Andor O.­Fenesről. özv. br. Jósika Gyuláné. Ifjb. gr. Teleki Do­mokos képviselő Kozárvárról. Br. Kemény János Budapestről. Hegedűs Imre minisz­teri tanácsos Budapestről. Fekete János kereskedő Bécsből. Papp Lukács Brassó­ból. Moesz Károly N. Szebenből. Fogarasi Kálmán N. Szebenből. Török Károly szol­­gabiró B. Hunyadról. t­und­pesti áru- és ének-rozsaen. Junius 14-én. 1880. Magyar arany­járadék ........................11.05 Magyar vasúti kölcsön......................126.25 Magyar keleti vasúti államkötv., I kibocs. 84.76 Magyar kel. vasúti államkötv., II. kibocs. 102.26 Magyar kel. vasúti államköt. 1896. évi 89.— Magyar nyeremény-sorsjegy-kölcsön . . 114.— Magyar szőlődézsma váltsági kövény. . .93.25 Magyar földtehermentesitési kötvény . . 94.75 Magyar földteherment. kötv., záradékkal 94.— Temes-bánáti földtehermentesitési kötv 94.— Temes-bánáti földteherm. köt. záradékkal 93.26 Erdélyi földtehermentesitési kötvény. . 93.75 Horvát-szlavon földteherment. kötvény • —•— Osztrák járadék papírban.....................74 10 Osztrák járadék ezüstben . • . . . 74.20 Osztrák járadék aranyban .... 89 90 1860-ki államsorsjegyek...................132.— Osztrák-magyar bankrészvény .... 832.— Magyar hitelbank-részvény .... 268.60 Osztrák hitelintézet-részvény . . . 284.— Ezüst...............................................—.— Cs. és kir. arany............................... 662.— 20 frankos arany . ....................933.— Német birodalmi márka......................67.70 London (3 havi váltókért).................117.45 Lap- és kiadó-tulajdonosok : K. PAPP MIKLÓS ÖRÖKÖSEI. Felelős szerkesztő: Dr. Nagy János. Jégkár elleni biztosítás. A „Magyar-franczia biztosító rész­vény­társaság“ alálírt főügynökségének van szerencséje a n. é. közönséget az idei jégbiztosítási idény alkalmából azon kü­lönös fiigyelemre méltó megjegyzés­sel értesíteni, hogy az általa képviselt „Magyar-franczia biztosító részvény­társaság“ (8 millió aranyforint alaptőkével) a mezei termények jégkár elleni biztosítását a n. é. közönség érdekeinek kellő méltánylásá­val, eddig még egyetlen hason intézet részéről sem nyújtott tetemes elő­nyökkel hajlandó eszközölni. Ugyanis rendes díjaiból a takarmány­növények, kukoricza, búza, rozs, árpa, zab­hüvelyes vetemények, czukorrépa, burgo­nya, repere, tatárka, köles, lóheremag répamag, mindenféle magvak, zöldség, fo­nónövények, mák és minden mák kereske­delmi növények biztosításánál 500/„-kot vagyis azok fel­ét mig a dohány-, komló és szőlőbiztosításánál 20°/0-ot, az­az rendesedijai */- et a biztosítótér javára elengedi, tehát azon kedvezményben részelteti, hogy míg a n­­é biztosító közön­ség eddigelé csak a teljes díjak megfize­tésével volt képes termesztményeit bizto­sítani, ezen czélját a Magyar-franczia bizt. rószv. társaságnál eddigi költségeinek 50°­0 illetve 20% megtakarításával is elérheti. Nincs okunk tehát kétkedni, hogy a n­­ép gazdaközönség, azon körülményt, mely szerint érdekei viszont támogatásá­ról a Magyar franczia biztosító­társaság emez igen jelentékeny anyagi előnyöket nyújtó méltányos reformja által gondoskod­ni óhajtott, örömmel üdvözlendő, és tár­saságunkat nagybecsű bizalmára méltatva, jégkár elleni biztosításainak elközlésével minél tömegesebben megbizandja. Bi­ztosítási ajánlatokat elfogadnak vidéki ügynökségeinek, valamint a Magyar-franczia biztosító részvény­­társaság kolozsvári főügynöksége, főtér 19. sz. a.

Next