Magyar Polgár, 1880. január-június (14. évfolyam, 1-148. szám)

1880-05-02 / 102. szám

·8­4-ír» U. is »tt .mi ér. lap ·8230. 1 4. ott ilt. an. te.st* in. »k, »ik 2*. in. Ve­­­a vn­ja. ji­ao. V iek le­in­ek ári­­m­iá­ért ! a zni el­lj­az io­ói­m­ra­­?J ■Iá­ra­ .,­­859-iti Magyar Nemeti Igazgatósig [ kilátással szemben, nagy a risiko. Jól tud­. 6-illi első ülésének {Parisban) hala- - ' ■ • ..............................­d­alai­ (Jegyezte ki­ Teleky László.) Juk mi, hogy szebb, jobb népszínmű elő­adást széles nagy Magyarországon senki­től­­sem várhatni, mint épen a Bécsbe fel­rándult társulat intelligens elemeitől, de azt is tudjuk, hogy a társulathoz Bécsben kö­tött reményeknek, várakozásnak megfelel­ni, minden igényt teljesen kielégíteni, nem lesznek képesek. Örömmel jelezzük azon­ban, hogy a társulat az önbizalom legvi­dámabb hangulatával indult nagy útjára, a közönség üdvözlete, búcsúja és szerencses kívonatai között. 13 Szinház­ égés. Tegnap, egy ma­gán távirat alapján, azon hír terjedt el vá­rosunkban, hogy ápril 30-án este a te­mesvári színházban, előadás után, tűz üt­vén ki, az egészen leégett. — A társulat vándorútra készül.­­ A sztánai kirándulás iránt általános az érdeklődés városszerte. A ren­dező bizottság legbuzgóbban végzi az elő­munkálatokat s elkövet minden lehetőt, hogy a mulatság minél fényesebben, s fő­ként : minél kedélyeseb­ben sikerül­jön. A közönség több olyan meglepetésre is lehet elkészülve, min­ket ilyen majáli­sok nagyon ritkán nyújtanak. Már eddig több mint ezer meghívó küldetett szét s Bánffy Hunyadról és környékéről is sokan fognak résztvenni. A rendező bizott­ság né­hány tagja a sztánai állomás közelében ki­szemelte a mulatság helyét, mely a ter­mészeti szépségeiről híres vidék egyik leg­szebb pontja. A A sztánai kirándulás ren­dező bizottsága tisztelettel fölkéri mindazokat, a­kik esetleg meghívót nem kaptak, de arra igényt tarthatnak,­­ hogy szíveskedjenek neveiket a Stein János könyv- és zenemű-kereskedésében, Szepes­­sy Lajos irodájában (beltorda-utcza 6-dik sz.) és Széky Miklós Széchenyi téri gyógy­szertárában kitett íveken legkésőbb május 3 in déli 12 óráig följegyez­tetni.­­ A rendező bizottság egyúttal kéri a résztvenni kívánókat, hogy jegyei­ket a fentebb jelölt helyeken május 4 - kén estig szíveskedjenek kiváltani. A bizottság e határozatát indokolja azon kö­rülmény, hogy a külön vonat beren­dezésére nézve már május 5 én intézked­nie kell. (51 Jenei Árpád oki. mérnök, lapunk mai számában megjelent hirdetésére fel­hívjuk olvasóink figyelmét s ajánljuk a te­hetséges és képzett ifjú mérnököt az épít­tető közönségnek. (A Maros-Vásárhelyről arról ér­tesíti egyik rendes levelezőnk lapunkat, hogy az ákosfalvi választókerületben Tol­­nay Gábor és Bereczky László között lesz a küzdelem, a május 3-ikára kitűzött kép­viselői választásnál, mivel Filep Albert ki­rályi tanácsos és szabadelvű párti jelölt mindeddig fel nem lépett. A kijelölés al­kalmával 24 votumból Tolnay G. 16, Fi­lep A. 8 votumot kapott, bárha a tisztség az utóbbi mellett nyilatkozott. Bereczky Lászlót 28-án léptették fel az ev. ref. egyházmegyei közgyűlésen megjelent párt­hívei. Lehet, hogy kemény küzdelem lesz a választókerületben az állítólag egyesült ellenzéki Tolnay, és a szélsőbal ellenje­lölt között, mert Tolnay Gábor keveseb­bet beszél, de többet tesz, s minthogy képviselői díját iskolai c­élokra ajánlja fel, megválasztása bizonyos. Az eredmény­ről táviratot várunk. — Értesítés. Az erdélyi gazd.­egy­let igazgató választmányának május havi ülése, közbejött akadályok miatt, nem má­jus 3 - k á­n, hanem május 1­0 - k é­n fog megtartatni. Elnöki megbízásból. Gamauf Vilmos egyleti titkár. — Kossuth Lajos müvének, „Irataim az Emigráczióból* megjelenése alkalmából a fóvárosi VI. kerület polgári köre ma este 8 órakor társas vacsorával egybekötött estélyt rendezett a Hackl-féle vendéglő helyiségében. A szerénynek ter­vezett összejövetel valódi lelkes ünneppé változott Helfy Ignácz országgyűlési kép­viselő szavainak hatása alatt, ki Kossuth iratairól szólt és a megjelent mű tartal­mát ismertette. Már Staffenberger István, a kör elnökének üdvözlőszavai és Schwarcz Gyula ügyvéd csinos beszéde, melyben ki­fejezést adott az örömnek, melyet a nem­zet osztatlan érez, midőn alkalma van a Kossuth által irt műből szerezni meg a közelmúlt történetére vonatkozó adatokat, lelkesültséget keltettek a nagy alak iránt, ki tollával kezében életre keltette azon eddig rejtve maradt anyagot, melyet gyűj­teni fényes pálya folyamán osztályrészéül adatott. S midőn Helfy Ignác, az iratok ismertetését megelőzőleg­­ emlékezetbe hozta, hogy Kossuthot, az ősz hazafit, részben az anyagi viszonyok is indították a toll munkájává szegődnie, őt, ki ha tet­szett volna neki, milliók birtokosa lehet­ne: a kegyelet és tisztelet megújuló „Él­jen Kossuth Lajos“ felkiáltásokban nyert kifejezést. Helfy eltagndotta, hogy midőn Kossuthot számos unszolások után iratai kiadásának eszméjével megbarátkoztatták, ő szerényen azt jegyezte meg, hogy kiadó alig fog akadni a mű közrebocsátására. Természetesen e hitét a tények fényesen megc­áfolták, Magyarországon az Athe­naeum társulat kész örömmel vette kezé­be az ügyet, s a külföld sem habozott egy pillanatra sem közkincsesé tenni Kossuth művét.­­ Majd áttért Helfy a munka is­mertetésére s egyes felolvasott szemelvé­nyekben fogalmat nyújtott arról a bűbáj­os varázsról, melyet Kossuth a holt be­tűkbe önteni tud. Kossuthot a kitűnő jel­lemzőt, művészi ecsetelét, a mestert a színezésben, a gyengéden szerető férjet s a langeoza államférfit mutatta be Helly az Írott sorokban. A nagyszámú hallgató­ság lelkesen megéljenezte Kossuth művé­nek hivatott interpretorát, ki beszéde vég­bén Kossuth művének egy díszpéldányát mutatta fel s azt a polgár, kör könyvtá­­rának ajándékozta.­­ Ezután kedélyes la­koma következett. — Nyílt köszönet. A városi ipariskolák ma (vasárnap) tartan­dó közvizsgálatain a jobb és szer­b franczia kormány felszólítása ke­­­tében a magyar naza reiszavaalasa- Tök külföldön előkészítésére Kossuth La- D‘k Teleki László, Klapka György magua­­j°3’ igazgató testületté alakitván, 1859. kb. . g.^n tartott első hivatalos összetö­­etelünkben a következőket állapítottuk me^’l. A franczia kormány óhajtása se­­­­hogy az angol kormány neutralitása- T*“' biztosítására hassunk mindenek előtt, mint ez megtörténik, ideiglenes székhe­lyünk Dénia (Piemont) leszen. ‘1­2 Hivatalos levelezéseinkben, ren­a franczia „Co­m­it­é és piemonti national rongroia*, magyarban pedig „Ma­­“­r Nemzeti I­g­a­zg­a­t­ós­ág” ne­­vet fogunk használni. 3. Kossuth Lajos fog elnökölni. Az írásokhoz azonban a többi tagok is hoz­­á fognak járulni. 4. Az igazgatóság jegyzőkönyveinek vitelére Irányi Dániel, a hadügyi levelező­ig Syabó Imre ezredes, a pénzkezelés­S­puky Miklós bízatnak meg, kik az igazgatóság üléseiben tanácskozási szóval [votum­ consultativum) bizandnak. Utasi­­ással fognak elláttatni s fizetésükről a , franczia biztossal egyetértőleg rendelke­zés fog tétetni. 5. Klapka György jelentést tevén a konstantinápolyi emigrátió, Szerbia és a román egyesült fejedelemségek tekinteté­ben tett előleges intézkedéseiről, azoknak kipótolása végett határoztatik : a) Romániába Couza herczeghez po­litikai és katonai ügynökül Gretz tábor­nok küldetik, a pénzkezelésre annak ide­­az elnök Tanárky Gyulát fogja fel­szólítani. b) Szerbiába politikai ügynökül, kü­­lönösen a horvátokkali egyetértés biztosí­tása végett az elnök megbizatott Pulszky Ferencz és Ludwigh János közt azt, kit alkalmasabbnak itélend, küldeni; katonai rendezésre pedig a kiadandó utasítások­­hozi szoros ragaszkodás kötelessége mel­lett, Vetter altábornok fog kirendeltetni. c) Konstantinápolyban a diplomácziai test­­lettel való érintkezésünk közvetítőjé­ül Karacsay Sándor bizatik meg. d) A littoráléban és Dalmácziában konfidencziális megbízatásba Krammer, svájczi mérnök küldetik. Részletes utasítá­sát Klapkától veendi. 6. Magyar sereg alakítására Piemont­­ban haladék nélkül hozzáfogni szükséges­nek látszik. A rendezés két gyalog- és egy lovasdandár alapján leszen megindítandó, élt rámásati rendszerrel, hogy a körülmé­nyekhez képest hadosztályokká vagy épen hadtestekké is fejlődhessenek. Az első gya­logdandár szervezőjéül s parancsnokául nemeskéri Kiss Miklós ezredes, a máso­diknak Ihász ezredes, a lovasdandárnak Bethlen Gergely ezredes neveztetnek k­i. Segédeiket maguk választandják. Ezenkí­vül egy tüzér - utászrészleg szervezése is nyomban munkába veendő. Ezek szerve­zeiül és parancsnokául Szabó István ez­redes neveztetik ki. 7. Perczel tábornok addig is, míg a hazában alakítható egyik hadsereg főpa­rancsnokságával fog megbizottathatni, a piemonti szervezés főfelügyelőjéül (inspec­taur general) neveztetik ki. 8. Úgy jelentetvén, hogy Sréter ez­redes a most osztrák szolgálatban levő magyar lovasságnak a haza zászlója alá gyűjtésében fontos szolgálatot tehet, ezen működés végett az igazgatóság mellett fog maradni addig, míg a lovassági átalános felügyelőséget által fogja vehetni, a­mire ezennel kineveztetik. 9. Amerikában néhány százra ment vén a magyar emigráczió száma, a min­­dvánatos, egyelőre a katonai egyéniségek­ért a piemonti alakításnál mielőbbi fel­­használása, úgy másrészről tíz évi fárad­tal szerzett subventionális állásuknak felbontása azon gondoskodást parancsolja, s azon váratlan esetre, ha reményünk­­re­ csalatkoznánk, vagy a piemonti kor­­mány által katonai rangjukhoz képest el­­itassanak, vagy legalább útiköltségük­et téríttessék. Mire nézve a franczia kor­mánynyal nyomban egyezkedés szükséges, * az amerikaiakhozi felhívás­ához képest lop az elnök által eszközlésbe vétetni. Kelt Párisban, 1859. május 6. Kossuth. Teleki L. Klapka.­ galmasabb tanulók közt kiosztandó juta­lomdijak fedezésére a helybeli iparos egyesület és hitelszövetkezet t. elöljárósága s illetőleg tanügyi szakosz­tálya 50­0 ötven irtot szíveskedett gyűj­teni, s ezt az egyesület t. pénztárnoka Mamicza János ur a mai napon alulírott­nak kezéhez is juttatta.­­ Az ugyanek­kor áttett „Adakozási iv“ szerint e czél­­ra a következő t. társulatok és magán­személyek adakoztak: a lakatos társulat adott 2 frtot, a zsemlés társulat 2 frtot, Hacsek Antal 1 frtot, a német szabó tár­sulat 2 frtot, a kádár társulat 2 frtot, a mészáros társulat 5 frtot, a csizmadia tár­sulat 4 frtot, a czipész társulat 3 frtot, az iparos egyesület pénztárából adatott 10 frt., ugyanezen egyesületnek boldog emlé­kü elnöke Krémer Ferencz nevére tett alapítványából 7 frt, s ez alapítványnak a múlt 1879-ik évről kiadatlan maradt ka­matjából 1 frt. 50 kr., Benigni Samu ipa­ros egyesületi elnök ur adott 5 frtot, a kerekes társulat 3 frtot, ifj. Lászlótzky I Sámuel ur 50 krt, Tömösváry Miklós ur 50 krt, Nederosztek János ur 50 krt, és Spalier Károly ur 1 frtot.­­ Fogadják a t. gyűjtők szives fáradozásukért, a t. ada­kozók pedig a fenn megjelölt nemes czél­ra tett adományukért az érdekelt iskolák felügyelő bizottsága és a jutalmazandó ta­nulók nevében tolmácsolt, hálás köszöne­­temet. Kolozsvárt, 1880. május 1­­n. — Váradi Károly, iparisk. igazgató. —• Meghívó. A budapesti m. kir. tud. egyetem százados ünnepélyét rendező százas bizottság átirata folytán van sze­rencsém az összes egyetemi ifjú­ságot a f. hó 3-án, hétfőn, d. u. 6 órakor a jogi kar H. tantermében tartandó ifjúsági közgyűlésre meghívni. Tárgya: ifjúságunk­nak a testvér-egyetem ünnepélyén való képviseltetése. Kolozsvárt, 1880. május 1. D 1 a 8­z Gyula, egy.­kori elnök. — Jókai tanulóháza. Pápán azon házra, melyben Jókai tanuló éveiben la­kott, a pápai gymnásium önképzőköre már­ványkövet létet, s azt a jövő héten fog­ják ünnepélyesen leleplezni. Az ünnepély­re a tóvárosi írók hivatalosak lesznek. Pá­­pán azon épület, melyben Petőfi lakott ta­­nulóéveiben, már meg van jelölve ilyen márványlappal. — Meghívás. A torda-aranyosme­gyei tanító-testület maros-ludasi köre má­sodik kori­ gyűlését 1. év május hó 13-án fogja megtartani a helybeli községi iskola termében. — A gyűlés tárgysorozata a kö­vetkezőkben állapíttatott meg: 1. Szózat. Énekli az iskolai gyermek­kar. 2. Elnöki megnyitó beszéd. 3. A múlt ülés jegyző­könyvének felolvasása. 4. Gyakorlati taní­tást tart Ágoston Mari k. a. az elemi isk. I-sz. osztályának a „Beszéd- és értelem gyakorlatok“-ból. 5. Gyakorlati tanítást tart Kanyaró Mihály elemi vezértanitó az elemi isk. IV.-ik osztályában, a IV. Gás­pár olv. könyv 118 ik olv. alapján a ter­mészettanból. 6. A tanítások megbirálása 7. Felolvasás Tiszt. Tokaji János maros­­bogáti ev. ref. lelkész ur által: „Miként tanítandó a hit- és erkölcstan a népisko­lában“ czimü tételről. 8. E tétel megvita­tása : „Mikben érheti el a tanító, hogy ta­nítványai feladványaikat pontosan elvégez­zék“. Előterjeszti Végh Mátyás felsőnép­iskolai szaktanító. 9. Jelentéstétel a hely­beli isk. és tanítói könyvtár állásáról. In­dítványok. A gyűlés d­­e 9 órakor veen­di kezdetét, melyre az igen tisztelt szülők és tanagybarátok tisztelettel meghivatnak Kelt, Maros Ludason, 1880. máj. 1 én K­a n­y­a­r­ó Mihály, jegyző. (1) Gyermek sikkasztás. Bécsben, az 1876. évi augusztus hó második felé­ben, a „Tagblatt” czimü lapban egy köz­lemény jelent meg, melyben egy úri nő 4—5 hetes fiú gyermeknek díjtalanul le­endő felfogadására és neveltetésére vállal­kozott. Ezen hirdetmény folytán Köhler József cs. kir. dohány tőzsdei dijnok ne­je, született Koch Anna, szűk anyagi vi­szonyai által kényszerittetve, érintkezésbe lépett a hirdetményt kibocsátó úri nővel, a­­ ki akkor az „Eoglischer Hof“ czimü szál­­­loda első emeletén, 3-ik szám alatt lakott, és a ki magát Lombáron, Sopron városa közelében lakó birtokosnőnek, Bobes Má­riának adta ki, — hogy kis fiú gyermekét, ki ugyanazon évi augusztus 4 én (Alservor Stadl 195. sz. a. házban) született, és Ká­roly Miklós névre kereszteltetett, fölneve­lés végett neki átadja. — Az állítólagos Bobes Máriának a kis gyermek kedvére való lévén, késznek nyilatkozott, azt fel­nevelés ürügye alatt magához venni. — Az elutazás Bécsből 1876. évi augusztus 3- án történvén, a gyermek anyja az állí­tólagos Bebes Máriát elkísérte vasúton Sopronig, azon hiedelemben, hogy itt ki fognak szállani. Azonban a soproni pálya­udvarban egy éltesebb nő várakozott reá­juk, értesítvén őket, miszerint a kocsi, mely őket haza szállítandja, nem itt, hanem a következő állomáson fog reájuk várakozni, miért is Köhlerné gyermekét az állítóla­gos Bebes Máriának, és azon ékesebb nő­nek, ki a soproni pályaudvarban várako­zott, és magát Reisch név alatt bemutat­ta, átadta. E két nő jegyet váltva ugyan azon vonattal Szombathely irányában el­utazott, és a gyermeket magukkal vitték Ez időtől fogva az állítólagos Bobes Má­ria és a gyermek hol tartózkodását, kinyo­mozni nem sikerült, valnthogy „Sombár“ nevű helység vagy puszta nem csak Sop­­ron közelében, de az egész országban nem létezik, és a Bobes Mária név is álnévnek tűnt ki. Az állítólagos Bobes Mária mint­egy 44—45 éves, magas erős termetű, sző­ke hajú, arczán anyafolt látható, a sopro­ni pályaudvarban hozzá csatlakozott idősebb nő pedig mintegy 60 évesnek látszott len­ni. — Ezekről a m. kir. belügyminisztéri­um minden törvényhatóságot szorgos nyo­mozás eszközlése, és siker esetén teendő jelentés végett értesített. — Minő bűntény lappang e gyermek sikkasztás megött, csa­ládi örökösnek fogta-e meg álnok után a bűn amaz ártatlan csecsemőt, vagy vala­mely babona áldozatává lett, sejteni sem lehet. Vajha a minden irányban megindult vizsgálat nyomokra vezetne. . . 77 A trónörökös doktori dip­■omaját a buduj' • • ,y m itja.i Ala­jos rajzolónál rendelte meg, ki kitünően felelt meg­­ adatának.Az oklevél egyike a legszebbeknek. A kezdő betű előtt,mely fölött Szent István koronája lebeg, szabad dicssugárban emelkedik ki egy oszlopos lámpa, melynek lángjából az évek hosszú sorát képező fehér lapok emelkednek elő felszállva, a miknek legfelsőjére 1880. van írva; ezt­ a lapot babérkoszorúval fedi be a tudomány nemzője, másik kezével a ma­gyar kir. egyetem egyik intuláját fogva, melynek nyelét alul gyermeknemzőcske ka­rolja át; hátul Pallas és Gea alakjai fél­­árny­ékraj­­ban, alant két babért tépő nem­ző, a fülkében Magyarország czimere a melléktartományokéval; az egészben a szin­­tarkaság és a classicus egyszerűség a leg­hangzatosabban van egyesítve.­­ A Beethoven-szobor lelep­lezési ünnepélye alkalmából a bécsi udvari opera által rendezendő előadást, mely május hó elsejére terveztetett, ma tartják meg. A „Fidelio“ opera előtt „At­hón romjait“ adják elő, melynek magán­­szólamait Krausz k. a., Bignio és Roki­tansky urak éneklik, de szövegezésben a tegnapi zenekari próbán mulattató változ­tatást eszközöltek. „Athén romjai“ szöve­gét Kot­ebue írta, melynek zenéjét Beetho­ven 1812-ben, a pesti német színház meg­nyitási ünnepélyére komponálta. Az ere­deti szövegben a Zeus oltára előtt össze­­gyű­t athéni és más néptörzsek következő strófát adják elő: „Dankend schwören wir aut’s neue Al e ungarische Treue Bécsben gyorsan megváltoztatták e nagyon is transleithaniai helyet — a régi Hel­­lászra vonatkoztatva — a kissé átaláno­­sabb jelent­ményü „unverfälschte Treue“ kifejezéssel. — Tíz évi száműzetés után. Kra­szevszky J. J. jeles lengyel költő és író, ki jelenleg Drezdában él, tíz évi száműze­tés után az orosz kormánytól engedélyt nyert, hogy Oroszországba mehessen, ha akar. Az ősz költő a napokban fog elin­dulni Varsóba, látogatóba. Mivel Kraszevsz­­ky tudja, hogy mily magatartást szokott az orosz kormány, különösen a lengyel nemzeti írókkal szemben követni, minden ünnepélyes fogadtatást előre is kikért. — Petőfi István meghalt. Mély részvéttel olvassuk a gyászhírt, hogy Petőf István, Sándor a nagy költő testvére, az utolsó Petőfi, csütörtök éjjel szívszélhűdés folytán hirtelen meghalt. Petőfi István gazdaember volt, s már húsz év óta buz­gón, becsületesen működött a Geist-család csákói pusztáján.Ott halt meg alig ötvennégy éves korában. Temetése ugyanott lesz május 2 án. Béke poraival! — A villám, mint kincs fölfede­­zője A fürstenvalei templomba e hó 25 én belesujtott a villám, s ketté repeszté a falat, melyben rendkívüli értékes kincshal­mazt, aranyat, ezüstöt drágaköveket talál­tak. A kincset, mely egyelőre az állam­pénztárnak adatott át, hajdan egy püspök ásatta el a templomba, midőn a kis város­ka leégett, hogy ezentúl ilyen szerencsét­­lenség a várost ne érje. — Kormányválság a szakáll miatt. Valahol egy hatalmias államban, melynek nevét a földgöm­bön és kisebb térképeken különben hiában keresnénk, t. i. Streltzben (ki nem tudja nevét, ne hű­süljön érte !) azon törvény áll fenn, hogy m­inden hivatalnoknak borotválkozni kell. Történt azonban, hogy újabban Bassewitz gróf „Re­ierm­üsrath“ és egy más Bas­­semitz gróf „Hofm­arschal“ — horrendum die u­r — szakállt eresztettek. A főmél­tóságu udvari i­roda rögtön kiadta a ren­deletet, hogy 3 nap alatt borotválkozza­nak meg, mert különben el vannak bo­csátva magas hivatalaikból és csakugyan, midőn nem engedelmeskedtek, más, ter­mészetesen, szőrmentes arczu egyén nevez­tetett ki. Akár csak a szőrirtó magy. kath. klérus fontoskodó érvelését olvasnák a bo­rotválkozás — nagy vallásos és erkölcsi jelentősége mellett. — Sennyei jelöltsége Pozsony­ban, az „Ellenőrinek írják Pozsonyból, ápril 29 dikéről. Ma reggel mindenki legnagyobb meglepetésére óriási falra­gaszok „Éljen Sennyey“ fölírással vá­lasztógyűlést hívtak össze este 6 órára a városi nagy tanácsteremben, de még feltűnőbb volt azon körülmény, hogy a fel­hívás alatt Szlávynak és a szabadelvű párt legkipróbáltabb híveinek : Neusiedler, Edl, Gervay stbnek neve állott. Az este meg­jelent választók száma alig tett százat. A jelen voltak közfelkiáltással Neusiedler Károlyt elnökké, dr. Deutsch Ignáczot jegyzővé választván, Neusiedler Károly me­leg beszédben emelte ki Sennyey édermeit és ajánlta ötét jelöltül. Éljenzéssel foga­dott beszéde után Eis Tivadar német nyel­ven monda el, hogy egy Szlávy és egy Dessewffy Emil gróf után méltóbb utódot alig találhatnának Senney Pálnál. Ezután még Deutsche fejtegette, hogy az előké­szítő bizottság bír garamiakat aziránt, hogy Sennyey Pál a jelöltséget elfogadja, de végleges biztosítékot eziránt csakis akkor adhatnak, ha egy küldöttség fölkéri. Ennek folytán azonnal a választógyűlésből egy táviratot intéztek hozzá és a Budapestre menendő küldöttség tagjaivá a következő­ket választották: Neisiedl­e Károly, Pál­­fy István gr., Kosziba Ádám, Piszty Bó­l­dog (gyógyszerész), dr. Deutsch Ignácz és Solt Rezső. — Az osztrákok lojalitása. Gráczban a „vörös kereszt egyletbe lépés­re való felhívás kétnyelvű falragaszokon németül és szlovénul függesztetett ki. A megbotránkozás általános volt. Éjjel a fal­ragaszok szlovén részét letépték vagy be­mázolták. Történnék ez nálunk a falraga­szok német részével, lenne világszerte ki­d­abálás a barbár magyarok ellen. — Lucca Paulina és szülei. A a szeretetreméltó művésznő tudvalevőleg legutóbb rendkívüli sikerrel vendégszere­pelt Berlinben. Azon időből tehát, midőn még a művésznő berlinben lakott, érdekes esetet elevenít föl egy ottani lap. Lucac tudvalevőleg nem épen előkelő családból származott. Gyermeki szeretete azonban elég nagy volt arra, hogy szülei miatt, kik nála laktak, ne szégyelje magát. E­gy ízben Lucca a Victoria utczában levő há­zában estélyt adott, melyen Berlin vala­mennyi celebritása jelen volt. Mulatság­közben egy magasrangu, de egyúttal gő­gösségéről ismert úri­ember a következő kérdést intézte a házi­asszonyhoz : „Ugyan mondja meg nagysám, hol van az a szem­telen, szőke hajú, gyanús arczu ember, a ki itt úgy viseli magát, mintha otthon volna?“ — „Az a szemtelen, szőke, gya­nús arczu ember, — felesé malitiozus mo­solyai a művésznő — itt csakugyan otthon is van, mert, ha a gróf urnak nincs ki­fogása ellene, — hát lesz ő az én atyám.* Képzelhetni a lefőzött gróf zavarát. — Lóczy Lajos és utitársa Kreit­­ner főhadnagy, magyar földön vannak s ér­kezését május elsejére várják a fővárosba. A fogadtatásra alakult s Herman Ottóból, Inkey Bélából és Matyasovszky Jakabból álló rendező bizottság a hazatérő utazók fogadtatását szerény keretben, de annál bensőbben akarván intézni, abban állapo­dott meg, hogy az érkezőket Lóczi Lajos múzeumi tiszttársai, kikhez a m. k. föld­tani intézet geológjai is csatlakoznak, az osztrák államvaspályán bevárják s fogad­ják; este kilencz órakor pedig a „Hun­gária“ szállodában, hová a fogadó bizott­ság az utazókat egyenesen a vasúttól el­kalauzolja, tiszteletére lakomát rendeznek. de Szerkesztői szenetek. D­e é­s. K. D. urnák. Értesítése egészen alapos , mind­kettőre nézve való alapos utánjárás után felhasználjuk. S­e­p­s­i-S­z t.-Gy­ö­rgy. M. urnák. A beküldött czikket nem kö­zölhetjük. C­SARNOK. Május 1-én. — Alkalmi csevegés. — — Jó éjt! — Tehát holnap pitymal­­latkor a sétatéren! — Ott leszünk, ott leszünk! . . . — Ha el nem alszunk! — egészíti ki az ifjú barátnők párbeszédét az egyik tisztes garde de dames. Ily búcsúz­ásokat hallok az este, kijőve a színházból, hol egészen megköny­­nyebbültem a szegény Boriska sorsának megérdemelt jobbra fordulásán. — Ugyan miért lesz holnap az egész színházi közönség a sétatéren ? — Kérdem karra fűzött feleségemtől, ki minden sö­tétségemben egyedüli világító tornyom. — Ne mókázz, hisz’ talán csak te is hallottál május 1-ről valamit . . . — Igaz biz­a! Azt gyanítottam, hogy valami prima következik, mert üres a zse­bem ... De hogy épen májusra ébred­jünk, ezt a világért se néztem ki az­­ esernyőm alól! — Alhatunk mi arra a másnap reg­geli kirándulásra ! — gondolom magamban, a mint ajtómban az utolsó esőcsepp or­rom hegyére koppant —se biztos tudat­ban öleltem nyakon Morfeus urat. — Jó éjt ! S a mint a boldog Boriska lakodal­máról rózsaszínű kedvvel haza mentem, úgy neki rontottam a párnának, mintha „Tizenhárom éjjel meg se virradna.“ * A nap még nem jelent meg. Csak kokettírozott a ködös szemű halandóval. Mint szemérmes leány, ki azt akarja, hogy lássák. De a­nélkül, hogy észre vennék, hogy ez az akaratja. Kacsint egyet, majd lesüti szemét, ha hirtelenében reá tekin­tenek. Úgy tekintek én is kora reggel a tegnap elhagyott barna égre ... Ki hitte volna akkor, hogy a komor, fekete szem oldak alól néhány óra múlva igéző pillan­tások dagasztják a szívet! . . . Mikor a katonai zenekar ébresztője segített az én kis­fiamnak, hogy fölébresz­szem, csaknen megszégyeltem magam, hogy na most én leszek utolsó a sétatéren! Reporter-féle embertől — nem utol­só tempó! Láttál a 17 éves leányt tulipiros pon­­gyolában ? Fájdalom, én nem ! De mikor ma kora reggel a séta­téren végig nyújtom tekintetem, némi ho­mályos fogalmat alkottam ez elbűvölő lát­ványról. Az est csöppje permetezett az útan született falevélről: akár a mágikus álom örömnedűje a lány szemében . . . Pajzán madárka verdeste az uj fész­ket , akár izzó szív, katlanát . . . Forró napsugár tört át az üde gályákon: akár ébredő szerelem csattan ki, üde arcz bí­borán . . . Elevenség, életi Táplálék szívnek és észnek 1 + A városi közönség, — furcsa egy kö­zönség. Ennek a szokásait — naptár re­­gulázza. Mikor a száz éves azt mondja, hogy tél van, a városi közönség klubbozik, iszia és hálózik, esik azért, mert tél van. S mit tehetne egyebet ? . . . Ellenben, mikor e vén könyvben föl-­ fedezi valahol, hogy a tavasz kezdete,­­ min­­­den­ erejét megfeszíti, hogy téli szokásait levetkőzze, s nyári ruhát öltsön — jövő télig. Neki előbb mindenhez szokni kell ! — Hát már ezután minden reggel kijövünk ? — Mielőtt kijőnék, bele kell jőnöm a kijövésbe. Azután majd minden reggel együtt savózunk ! S kezet adnak egymásnak, hogy a nyáron minden reggel együtt — „áldogál­­nak a tó partján, szomorú tűz mellett.“ Mellettük elsuhanó fiatal emberek örömmel veszik tudomásul, hogy ha korán kijárnak, nekik mindig a sétatéren — jő fel a nap ! Boldog kor b­ájos tavasza * „Mikor én még gyermek voltam­, ez a májusi ünnep is egészen máskép folyt le ! Czigány muzsika, tanodai harmónia, s főleg az életkörülményeknek a viszonyok­kal való harmóniája: ez a három öszhang ott volt minden bokorban ! Jó kedv, lelkesedés, öröm: minden lépten-nyomon. Tudták élvezni a természet örömeit, mert nem voltak úgy eltávozva a természe­tességtől . .. „De már ment, hogy nagyobb vagyok“, e részben is sok kelletlen körülményt kell tapasztalnom ... A régi jó sétatéri zene és dal évek óta elnémult! Ma a reformátusok vonó­zenekara volt elég bátor a múltak némi viszhangja gyanánt emlékeztetni: „Hogy itt hajdan szebb élet volt.“ Vájjon ez a gyönge viszhang nem oly jelentőségű dal-é, milyenről Petőrfi ír­ta egy jobb korban: „Pacsirta dalt hallok megint“ ? . .. Legtermészetesebb dolog volna, hogy láng­lelkis ifjak rázzák le a megrökö­nyödött kor bénító kérgét. Ifjú fától leginkább megvárhatjuk, hogy egészséges és tápláló gyümölcsöt te­­remjen. Meg azt is, hogy újult levegőt ter­­jeszszen maga körül! Várjon ma reggel lelkes ifjaink ze­nekarától csakugyan pacsirta-dalt hallánk megint? ... De nemcsak a szabadban, hanem komoly falaink közöttt is május elseje volt. A­hol valami ünnep, vagy különös körülmény forog fenn: elmaradhatlan ná­lunk a czigány. A­hol czigány van, ott elmaradhatlan a kedv és lelkesedés. Ódon falak csak amúgy viszhangoz­­ták az ifjú zenét. Idő­ és baj-verte czigány csak amúgy pendült megifjult falak között. Mindenfelől „muzsika szól, verbuvál­nak”, — de nem kötéllel. Mindenkit a szive viszen, hogy a természet föltámadá­sán öröme harsogó trombitáját megfujja, s a hallhatatlanság e bizonyítékának örömé­re, a göröngyös élet harczát ujult erővel küzdje tovább . .. Olykor egy-egy kóbor felhő suhan végig az égen, mintegy figyelmeztetve, hogy ez élet öröme — nem fenékig táj­tól... Vájjon jövendő ilyenkor kik érünk még ily borongó május elsejét is? Ez oly fogas kérdés, mire még az újságíró se tud határozottan felelni. — Tussai G. * * Si­ón d. n­a iái é n­n-li­es ob n­t­ht­á e­i o­nSS Dl li t-5 ip»• é­n­é­si fi­ll-6 id­eit tj*én HIRHARANG. Kolozsvár, május 2. I Kolozsvárt Apr. 30-ról. Közép hő-I rinkA ‘ Május. 1 Reggel derült később borult 1 csepp enő. Hóméra, reggel 9 7% I i5otr,. ia.^KLégQyom&3 730 4 mm. Legnagyobb I de kolozsvári színtársulat Bács­­it,» al0 tagjait városunk színházlátogató , hartó”^”“®*1 intelligentiájából ezernyiem­­kisérte ki tegnap d. u. a vasúti biiték *h01’ ^ rag*s*kodó szeretet bizo­­! tekint;a auu#l£, mennyire hozzáforrottnak I W,a*h" a kolozsvári közönség a I kit *^*aház azon sok jeles tagját, kik I Wak v kimenetelű kísérletre vállal- 1 ver.tái V° 1 az általános ragaszkodás és °SI1V­U w*,7 ujuiatmaiauau jaiAnf r^z® * bátorító bizalomnak, b­avoui ,ny r03ze vo­t a félénkségnek 1 hivatottá ^0m­ a képesség, nem átérés hiánya, hanem a félreis­menv ’ a nemzetiségi hagyományos ellen •állt a mitől mi tartunk, a tár- WaMnlerei tekintetében. Lapunk és a Szigorú kritikákkal intó okú­ Sr8taalf •4 Okozókat, kik ha sikert nem de­nt •nem­zetünk fejére hoznak szégyent, tátik ió ^308^S0t aratnak, azzal nemze­tittük JST« legfeljell­b egy lépéssel ',l00b. A nyereségre való csekély ár­ny­asit sí­iák át' tag­ifo­tT» OgJ elő­írt. ily OgJ k»­gíf J8It ék­iér* lelj 0dl* fon­*1 ,00' -al* i69-be­­lek» l9tt* kéP KÖZGAZDASÁG. A kolozsvári kisegítő takarék-péztár szövetkezet) 1880. április havi üzletforgal­­ma. Bevétel. Pénztár áth­ozatal 155674 frt 36 kr. 12 törzsbevétel 600 frt. Taka­rék bevételek 51919 frt 58 kr. Kamat és földijak 8616 frt 22 kr. Egyleti ház után 250 frt. Váltó űrlapra 86 frt 35 kr. 782 esetben visszafizetett kölcsönért 388.663 frt 73 kr. Összesen: 605.810 frt 24 kr. Kadás. 772 esetben adott kölcsönért 308.812 frt 39 kr. Betét visszafizetésért 69.251 frt 48 kr. Kifizetett törzstét ka­mat 439 frt 25 kr. Kifizetett törzstét já­rulék 557 frt 74 kr. Kifizetett kamat be­tétek után 224 frt 28 kr. Segélyezésre 7 . frt. Adóba 7 frt 90 kr. Váltó űrlapra 60 frt Tiszti fizetésekre 1345 frt 99 kr. Iro­dai kellékre 87 frt 96 kr. Napi biz­tosi megjelenésre 69 frt. Pénztármaradék 134.947 frt 25 kr. Összesen: 605.810 frt 24 kr. Kolozsvárt 1880- ápril 30. Tauffer Ferencz vezérigazgató. Kozák Ede pénz­tárnok. Geltch János fő­könyvvezető. IDE&EMEK MEVSORA. BIASINI SZÁLLODA. — Május 1-én — Kern Lajos mérnök tordáról. Szent­­péteri Antal Tordáról. Soltész Sándor Tor­­dáról. Szt. péteri Antal Széplákról. Lövi Sándor Budapestről. Nagy Károly Debre­­czenből Lészai Lajos Déésről. Nagy Olivér Tordáról. György Victor M. Vásárhelyről. Both Károly Decsről. Kiss Lajos H. Szt. Pálról. Petrini Miklós Budapestről. Bor­sóval Kálmán Naszódról. Lengyel Ádám Tordáról. Budapesti áru- és érték­tőzsdén. Április 30-án. 1880. agyar aranyjáradék .........................104,85 agyar vasúti kölcsön......................124.25 agyar keleti vasúti államkötv., I. kibocs. 82 25 agyar kel vasúti államkötv., II. kibocsát 98 m­agyar kel. vasúti államkötv., 1876. évi 85.*/, agyar nyeremény-sorsjegy-kölcsön . . 111.25 agyar szőlödézma váltsági kötvény . 92.50 agyar földtehermentesitési kötvény . 93 75 agyar földteherment. kötv. záradékkal 93 75 160-ki államsorsjegyek....................130.— sztrák-magyar bankrészvény .... 836 m­agyar hitelbank-részvény .... 21­3.— sztrák hitelintézet-részvény . . 273.80 Lap- és kiadó-tulajdonosok : K. PAPP MIKLÓS ÖRÖKÖSEI. f­elelős szerkesztő: Dr.­­János.­ züst . •..............................................­­. és kir. arany................................657.— ) frankos arany . •....................947.— éraet birodalmi márka.................... 58­70 ondon (3 havi váltókért).................119.10

Next