Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)
1880-11-10 / 260. szám
r Iteán, tei nat om pa rónaiéit rló vei g*' át- HABARÉK. Tekintetes szerkesztő úri „Elég is hozzája“ . . . Megint habarodunk. Megmondtam én, hogy testemet, telkemet v égó gyehenna tüzének adtam át, midőn újra fölesküdtem a városi független s a országos független párt zászlói alá. A vezéregyéniségek irántam való túlságos bizodalma azóta malomkerék gyanánt nehezedik rám, s minden porczikám érzi, hogy elevenen megőröl a sok gond és gyötrelem, mit nekem pártunk érdekei okoznak. Mint a jó cseléd, áldozata selek igaz párthűségemnek. Beh’ nagy kár, hogy a mindenható fő bölcs isteni gondviselés magának tartotta fönn a szivek és veséknek vizsgálatát, még vezérünknek, tiszteletes Szisz Domokos urnak is, a ki pedig, közbe legyen mondva, az istenes dolgokban, így, mint a világiakban, csalatkozhatlan jártassággal bir — nem juttatott eleget a tehetségből. Képzelje szerkesztő úr, rájöttem, hogy pártunk tagjai közt sok az áruló, s lében megbízni nem lehet. Egész taktikánkat kibeszélik, s bölcs vezérünk hadi tervei elébe lépten nyomon soilyokat gördítenek. Pedig vezérünk moak idején szemenszedve válogatta ki pártank tagjait , egyetlen egy sem vétetett fel közénk, ki vezérünknek feltétlenül meg nem hódolt. Már azt is ki kellett beszélnie valakinek, hogy mi azért akarjuk megválasztó Minorichot polgármesternek, hogy írta. Szász Gyula urnak helyet csináljunk s fő kapitányságra őtet válaszatuk meg. És e pletyka miatt egész férjünk dugába dűlt. AzEllenzékben mint az országos független párt helybeli közlönyében, tegnap délután a következő sorokat alástam: .Tisztelt Szerkesztő úr ! Bizonyos oikból terjesztett ama tendentiosus hírrel Hímben, mintha főkapitány Minorich Károlynak a polgármesteri állásra jelöltető , többek részéről csak tízért vétetett volne fel és pártoltatnak, hogy megválasztás esetére lehetőség és alkalom nyittassák nekem s megürült főkapitányi állomásra pályázhatni: kijelentem, hogy én a főka Pitinyi állásra, Minorich urnak polgármestrrá megválasztása esetére nem pályázom, tövelkedjük Szerkesztő ur az ügy tisztása érdekében e nyilatkozatnak becses hpjában helyet adni. Kolozsvárt, 1880. XV. 6. Szász Gyula. — Helyet adtunk e nyilatkozatnak, nem az .Ugytiaztáön érdekében, hanem mivel lapnak egy közelálló barátja kért fel anuk közlésére. Azt azonban e t, barátunkká nem ígérhettük meg, hogy ki ne felütök bámulatunkat e nyilatkozat fölött. Nyilvánosság előtt olyan dolgokat menkáe megcáfolni, melyek nyilván 6 - 11 n történtek. Sz. Gy ur oly dolgot I kálói, miről a nyilvánosság mit sem tud I pályázik a főkapitányi állásra. Nos, mi nem pályázunk, és a kolozsvári emberből még van vagy 25,998, a nem fog pályázni. Még sem nyilatkoz rá'Ort nyilatkozik hát épen Sz. Gy. ' Kit akar elérni e sakkhuzással? *'negkinálták volna e hivatallal, vagy r*pilag BBCba hozták volna személyét, «nek nyilatkozatát. De mi közünk legyen J, 9®ber nyiltlemondásával ki. Kiléptetéséről mit sem tud a világ ? ! !!'ligyekhaz] semmi közünk.“ * tekintetes szerkesztő ur ^ ‘tkorítot? Nem? No hát egészen LT® Annyi azonban bizonyos, . t^oket valaki elárulta, s hogy tj.& k 1 • ká t csinálunk. Ha nem illeti * ma^adj°n, az Ellenzék kissé Vi,,? ®egjegyzéssel kísérte főkapik. |L nyilatkozatát. Taktika-e ez tudom. a m‘ Partunknak majd min- 41 tudtam a tudom, én soha un volt aki iollib« ott é* is» bb-Márt alkalmából a nemzeti színház openszemélyzete az ősz zeneszerzőt ovatióban szándékozik részesíteni. Az eddigi megállapodások szerint babérkoszorút foguk nyílt színpadon átnyújtani neki, az előadás után pedig a Szikszay vendéglős emeleti helyiségében bankettet rendeztek. AVasárnapi Újság* november 7 -i száma következő tartalommal jelent meg: .Tarczy Lajos.* — „Műutazás Erdélyben 1825-ben* Déryné naplója Il-ik kötetéből. — .Vándor-dalnokok a középkorban.* — .Búvárkodások a tengeren s tenger fenekén.“ Dr. Dezső Bélától. — .Késő fiszeres.* Költemény Benedek Aladártól. — .A gőzház.“ Verne Gyula regénye. — Egyveleg.* — .Petőfi ifjúkori kiadatlan költeményeiből: 1. Az őrágyhoz. 2. Boeszu. 3. Elválás. 4. Álom.* — „az Orlovo bojeszte.* (A sasok harcztere.) Feszty Árpádtól. — .Uj találmányok: A photophon.* — .Barla Károly, 1848-iki honvéd tüzérkapitány “ Beyer H. — Irodalom és művészet, közintézetek, egyletek, egyház és iskola, mi újság ? stb. rendes heti rovatok. Képek: Tarczy Lajos. — Vándorló dalnokok. Seifert festménye. — A gőzház. — Orlovo bojeste. (Cserevicz vidékéről, a hol a trónörökös vadászott.) Feszty Árpád rajza. — Photophon. Erich királyt Veilen tragoediáját, mely Manheimben nagy sikerrel került vinre, a bécsi Burg-szinház, valamint a hilsruhei, müncheni és weimari udvari «házak is elő fogják adni. A ki nem beszéltem. Hallgattam, mint a sir. Ritka is most az igazi elvhű pártférfiu. Csak példaképen hozom fel, hogy én a tavaszi választás előzményeiből is jól tudtam miért nem kell a főkapitányi hivatalra Minorich urat megválasztani ; be voltam avatva, hogy miért kellett volna Szász Gyula urat választani meg; értesülve voltam jó eleve azon pártközi konferencziáról, melyen pártunk részéről Szász Domokos, Kővári Mihály és dr. Hintz, az ellenpárt három tagját órákig kapacitálták sikertelenül, hogy fogadják el a m 1, e 1ő 1t ünket. Tudom miért indítványozta pártunk részéről nemrégiben Szász Domokos a közgyűlésen, hogy Simon Elek lelépett polgármester halhatatlan érdemei jegyzőkönyvi elismerésben örökíttessenek. Tudtam, miért emeltük fel a polgármesteri fizetést s miért és minő tárgyalások folytak azóta postán és dróton Filep Samuval, hogy legyen polgármesterjelölt; tudtam, hogy ez nem sikerülvén, miért léptettük fel most Minorich urat; tudtam , tudok mindent az utolsó indokig. De én soha egyetlen tervünket, egyetlen indokunkat ki nem fecsegtem. Pedig hogy mily kényes titkok letéteményese voltam, mindenkit meggyőznék róla, ha elbeszélném, hogy mi terve volt vezérünknek a Filep Samu megválasztásával, amely kálvinista egyházunkra is üdvös lett volna, a áthidalta volna azt a mély árkot, melyet vezérünk maga ásott önmaga s az egyház egy vezéregyénisége között, Ok a mi vezérünk a transactiok nagy mestere. No de ez nem sikerülvén, ne beszéljünk róla. Elég az, hogy nem illő dolog kérdéseket kifecsegni. párt Tegnap, midőn pártgyűlésbehivtak, egészen dühös voltam. Feltettem, hogy oda mondok azoknak, kik pártunk titkait kilocsogják, s ezzel nemcsak vezérünket compromittálják, de mindanynyiszor győzelmünket is veszélyeztetik. Ahogy a gyűlésbe felérkeztem, mindjárt megsúgták, hogy jelöltünk hivatalt kapott, s azért jelentette ki, hogy nem lépik fel. Az már más — mondom, s epés kedélyem lecsillapult. Megkezdődött a gyűlés. Vezérünk roaz launeban volt. Aggódtam, hogy legújabb válóprocessusa kilátásaival nincs megelégedve. Gyanúmat megerősítette az, hogy dr. Fischerrel mindjárt elején összezördültek. Arról volt szó, hogy ki legyen a polgármester. Vezérünk röviden előadta, hogy Filep Samu a meghívásra táviratilag azt felelte: „Nem ettem meszet“, aztán nagy elequentiával mutatta ki, hogy csak Minorich lehet ,anyaszülte a városunk polgármestere. Hivatkozott egy régebbi beszédére, melyben azt fejtette volt ki, hogy Minorich nem főkapitánynak való, mert gyenge, öreg és erélytelen. Felemlité, hogy már akkor oda czélzott beszédével, hogy Minorich inkább polgármesternek való. Ide nem kell erő, tevékenység és erély. — Jól leszidta azokat, akik Fritsch Albert jelöltségét szóba hozták. Az igen sokat tud s igen erélyes. Ért a közigazgatáshoz, erélyes, tevékeny, és ez veszedelem. Hát olyan városnak a polgárai, mint Kolozsvár, tűrjék azt, hogy közigazgattassanak?! Ez sem fér össze a szabadsággal. Nekünk olyan ember kell, aki nem tud az igazgatáshoz, vagy ha tud is, nem bír kellő erélylyel hozzá. Simon Elek ellen is az az egy kifogása volt, hogy igen erélyes és munkás polgármester volt. Aztán neki más kifogása is van Fritsch ellen. Azt hallotta, hogy Fritsch úr volt a Victoria vezérigazgatója. Ez az egy indok is elég arra, hogy Minorich legyen a polgármester... Meg kell adni, szépen beszélt. Nem volt rekedt, és a bibliai locusokat, s az anathemákat is csak cum grano salis használta. Hanem az a jordán Fischer mégis ellene mondott. Tagadta, hogy Fritsch úr a Victoria vezérigazgatója lett volna. Az valaki más volt, hogy ki lett légyen voltaképpen, neki sem jutott eszébe. Pártolta Fritsch urat Minorichcsal szemben. Nagy Lajos és Groisz is vezérünk ellen beszéltek. Mindkettő átpártolt a Fritschistákhoz. Nagy Lajos pláne megleczkézte a vezért, hogy következetlen a Simon Elekről annak idején a városi bizottság nyilt ülésében s ma a titkos értekezleten nyilvánított véleményeiben. Dr. Groisz is jól oda vagdalt. Ha jelöltet állítunk — úgy, mond — Fritsch ellenében, állítsunk olyat, ki pártunkhoz, s amahhoz méltó legyen . . . . Én, aki rendes nézője voltam az eddigi vitáknak, kezdtem roszul érezni magam. Láttam, hogy vezérünk kezdi veszteni a talajt lábai alatt, s e bábeli zavar új habarodást jelez pártunk kebelében. Egy okos indítványt tettem. Azt mondtam, hogy menjünk haza. Kérdjük meg a feleségeinket a legalább kétszer háljunk azzal a gondolattal, hogy ki legyen a polgármester. Huszonnégyen voltunk. Szavaztunk. Tizennégy az én indítványom fogadta el. Tizen ellenem szavaztak. Vezérünk, Hintz úr éa az egész familiáris nexus ellenem szavazott. De a többség mellettem volt. . . . Győztem saját kedves vezérem ellen. Hát aztán nem habarodunk mi szerkesztő úr ? ! Janus agy a narancsétlen elvhű pártférfiu. A „M. POLGArV HR B D H TI TÁVIRATA Feladatott Marosvásárhelyt nov. 9. d. e. 10 ó. Érkezett Kolozsvárra nov. 9. d. e. 10 ó. 80 p A marosvásárhely-szászrégeni vicinális vasút ügyében tegnap este Marosvásárhelyt népes gyűlés volt. Engedményes Horovitz Sámuel az alispán felhívása következtében indítványát előadván, azon határozat hozatott, hogy Maros-Torda megye területátengedés és 9000 forint évi subventióval a vasút kiépítését támogatni fogja. Ezen határozat a közelebbi megyei közgyűlésnek elfogadás és helybenhagyás végett elő fog terjesztetni. A jelen volt megyei tekintélyes birtokosok az ügy iránt élénk érdeklődést nyilvánítottak és az eszme kivihetőségét minden tekintetben támogatni ígérték. A gyűlésnek a késő esti órákban volt vége. HIRHARAM, Kolozsvár, november 9. Időjárás. Kolozsvárt, nov. 9-én reggel csöndes eső permetez. Hőmérsék 7 óra 6 perczkor 6-8* R. Légnyomás 733-8 mm. Délben hőmérsék 7-3* R Légnyomás 734 mm. Délután 4 órakor még folyton csöndes eső esik. A Rudolf trónörökös, mint lapunkat Nagyváradról értesítik, vasárnap este 6 órakor külön udvari vonaton Nagyváradra érkezett. A pályafő nagyszerű díszben 8 fényben ragyogott, 5000 lampion szórta sugarait. A nagyszámú közönség harsány éljennel üdvözölte a koronaörököst, kinek kíséretében voltak : Lipót herczeg, Bombelles, Hoyos, Chotek a többen. A trónörököst kiléptekor Tolnay üdvözölte. A trónörökös viruló színben van, egyszerű polgári öltönyt viselt, a megye, város, a püspökség, a káptalan, a katonai hatóság legfőbb képviselői fogadták. A trónörökös, Bouvardaltábornagynak kezet nyújtva, hozzá pár szót szólt német nyelven; ezután báró Dőri főispánnal, Sál polgárnagygyal, Gyalokay törvényszéki elnökkel néhány szót váltott magyar nyelven, midegyikkel kezet fogva. A szives fogadtatásnak a trónörökös igen örölni látszott, s a polgárnagynak köszönetét fejezte ki a rokonszenv őszinte kifejezéséért. .Kérem— így szólt a trónörökös — a lakosságnak üdvözletemet átadni ; igen örülök, hogy e szép vidéket láthatom.* A trónörökös az első osztályú gyönyörűen díszített váróteremben vacsorált, 6 főúri kísérője társaságában. Este fél 8 órakor pedig az ott maradt közönség élénk éljenzése között, folytatta útját Mármaros-Szigetre. — Rudolf főherczeg e hó 8-án reggel 6 óra 30 perczkor érkezett meg Márammaros-Szigetre különvonattal. A per tonon a megye részéről Lónyai János főispán, Mihálka László alispán, és Prugberger József kincstári igazgató; az egyházat Pásztélyi János g. k. munkácsi püspök képviselte egész papsága élén, a város részéről. Szőllősi polgármester fogadták a trónörököst, ki ez uraknak szívélyes szavakban mondott köszönetet. A ködös, hideg idő daczára a város lakossága egész intelligenciájával együtt zsúfolásig megtöltötte az indóházat, s a fáklyás tűzoltóknak minden erejüket meg kellett feszíteni, hogy a rendet fentarthassák. Buzgón segédkezett mellettük a sóvágók testülete, melynek zenekara is künn volt. Amint a trónörökös vasúti kocsijából kilépett, a néptömeg viharos éljenzésben tört ki, s az üdvözlő beszédek elmondása után újra s hosszan hangzott fel azéljem. A trónörökös ezután a főispán kocsiján hajtatott a városba, melynek utczáján a lakosság szívélyesen üdvözölte. Rövid pihenés után 8 óra 30 perczkor a trónörökös és kísérete vadászatra indult Lonkára Az útba eső falvak lakossága mindenütt — apraja, nagyja, — kivonult a határra zászlóval, hangos éljenekkel üdvözölve a trónörököst. A főherczeg Lonkán köszönetet mondott a főispánnak azért a szép, meleg, s valóban meglepő fogadtatásért, melyben részesült. A Esipoff Anette asszony, a nagyhírű orosz zongora-rmnvésznő, — mint az „Ellenzék“ jó forrásból hallja — január hó második felében hangversenyezni fog városunkban. A rendezést a nemzeti színház vállalta el. Mindenesetre nagy műélvezetnek nézünk eléje, ha csakugyan megvalósul e terv. A Mai számunkban érdekes levelet hozunk Bukarestből. A levél írója egyik tagja azon bizottságnak, mely a keleti kereskedelem tanulmányozása czéljából küldetett ki a kereskedelmi miniszer által. A levél behatóan ismerteti a román fővárosban rendezett kiállítást. A Hymen. Vén András kir. aljárásbiró tegnap tartotta esküvőjét Sedelmayer Róza kisasszonynyal Erzsébetvároson. A A .Kelet“ haragszik. Zokon veszi, hogy a Biró Miklós nagyenyedi ügyvéd csődbejutásáról terjesztett híreknek, nevezett ügyvéd által tett megcáfolása alkalmával néhány észrevételt tettünk e híreket terjesztő lapok értesüléseinek alaposságára nézve. A „Kelet“ sietett magára vonatkoztatni megjegyzéseinket. Ezzel maga magát vádolta be, igyekszik is védekezni. Jól teszi csak védekezzék. Mi ennek daczára is, mindenekben fenntartjuk megjegyzéseinket. Mi nem arról szólottunk, hogy nevezett ügyvéd a nagyenyedi főtanodát megkárosította-e vagy nem, hanem arról, hogy ellene a csőd nem rendeltetett el. aKeleti pedig nem ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Megjegyzéseinket tehát mégsem ok nélkül tettük. A Hymen Ma reggel 6/8 órakor a főtéri templomban tartó esküvőjét Konrád Gyula helybeli fiatal kereskedő Fejér Máriával, volt özv. Vikol Jánosnéval, mely alkalommal a meghívott tanukon kívül csakis a családhoz legközelebb álló rokonok voltak jelen. Az esketést főtiszt, Fejér Manó első káplán végezte. Az uj pár esküvő után elutazott. Sok szerencse és boldogság legyen frigyökön ! -- Veress Vilmos, a helyi egyetemen a természettani intézet tanársegéde, a bölcsészettudori szigorlatot, a természettani mennyiségtani tudományokból letevén, a napokban tudorrá avattatott. A Felolvasás Nagyszebenben. Szilágyi Gyula n.-szebeni államgymn.tanár szombaton az ottani magyar olvasókörben érdekes felolvasást tartott Kriza János ,Vadrózsák czimü népdalgyüjteményéről. A nagyszámú közönség nagy érdekkel hallgatta a fiatal tanár szelllemes fejtegetéseit. Örömmel emlékezünk meg e tényről, mint mely egyik újabb bizonyítéka a magyar szellem térfoglalásainak. — Herman Ottó huszonötéves írói jubileumán, mint a „Függetlenség“ írja, tegnapelőtt tartotta meg szerény baráti körben, múzeumi lakásán. A jubilánst csak legbenső barátai: Ligeti Antal, Jankó János festőművészek, Kuszár Adolf szobrász, Majláth Béla könyvtárőr sat. környezték, s őszinte szeretettel kívánták a természettudományok eddig legkitűnőbb, legszellemesebb magyar népszerűsítőjének, hogy ép ily fiatal erőben és kedvben ülhesse meg majd a félszázados évfordulót is. E jó kívánságokhoz teljes szívből csatlakozunk mi is. Rendőri hírek. A szolgáló testvére. Hétfőn este egy szolgálót meglátogatott fitestvére, kiben a testvéri szeretet mellett az arany szeretete is annyira megvolt, hogy a cseléd úrnőjének arany óráját is elvette. A lopást maga a becsületes cseléd jelentette föl, mire a tettes kézre is került. Ő K a 11 és tojások. Üzérkedők úgy tesznek, hogy falukon nagymennyiségű tojást szednek össze, hogy városon kétszeres áron eladják. Természetes, hogy a beszerzés hosszú ideje alatt sok tojás megromlik. Hétfőn csak egy ily üzértől 130 drb. tojás koboztatott el. A gazdapszonyok legyenek szemesek ! — Eltűnt czipósz tanoncz. Benedek Samu 14 éves czipósz tanoncz f. hó 4 kén tanítómesterétől hir nélkül eltávozott, s azóta se munkaadója, se anyja nem látták. A rendőrségnél csak ma, kedden létetett ez iránt jelentés, s a nyomozat megindittatott. — Torma Károly tiszteletére Pulszky Polixene kisasszony, Fraknói Vilmos és Thallóczy Lajos nov. 15-én este a Hungária földszinti termében bankettet rendeznek. Méltatása lesz ez Torma buzgólkodásainak, melylyel az aquincumi ásatások körül oly nagy érdemeket szerzett . Kisfaludy Károly halálozási napjának 50-ik évfordulója f. hó 21-én lesz, ez alkalomra a magyar tudományos akadémia és a Kisfaludy társaság fényes ünnepélyt rendez. Múlt hétfőn Győrben is volt ez ügyben értekezlet, melyen Mersich József kifejtette, hogy midőn az ország fővárosában a magyar irodalom egyik kiváló jeles bajnokának emlékünnepét méltó kegyelettel szándékoznak megünnepelni, akkor azon terület, hol a költő született, értelmes közönsége sem maradhat közönyös ez ünnepélyességekkel szemben, miért is azon kérdést intézi a megjelentekhez, kívánják-e, hogy a költő halálának évforduló napján azon épület melyben született, emléktáblával megjelöltessék s ezen ünnepélyesség rendezésére bizottság alakíttassák. Az értekezlet helyeselte az eszmét s keresztülvitelére bizottságot küldött ki. Egyúttal kimondotta, hogy a Budapesten tartandó ünnepély alkalmával magát képviseltetni óhajtja, az ünnepi szoborra koszorút kíván helyezni, melynek küldésére a győri hölgyek lesznek felkérendők. Az emléktábla költségeinek kitudása és az emlékirat elkészítése végett Méry Etel főgymnasiumai muzeumőrt kérték fel. — Nyilvános számadás és köszönet. A torda-aranyosmegyei tanitótestület dalszakosztálya által 1880. nov. 4-én rendezett hangverseny bevétele következő: 120 jegyből á 50 kr. bejött 60 frt., felülfizetésekből 7 frt.., 16 drb. tanulójegyből á 20 kr — 3 frt 20 kr. Összes bevétele: 70 frt 20 kr. Ebből levonva 34 frt 20 kr. kiadást, marad tiszta jövedelem az „Eötvös-alapra“ 36 frt. Felülfizetéssel járultak a czél nemes elősegítéséhez a következő Ügybarátok: Moldován Gergely 1 frt, Sebestyén Mihály 3 frt, Dr. Domokos Antal frt 50 kr. Valaki 50 krajczár, Lengyel Juli kisasszony 50 kr. Móricz István 30 krajczár Borbély József 20 krajczár. A jótékony szél érdekében szives közreműködéssel járultak az estély sikeréhez isgs. Domokos Antalné asszony, Domokos Ilona k. a. Domokos Andor fogadják úgy a felülíllelők, mint a szives közreműködők e helyen is a tanítótestület háláját és legmélyebb köszönetét. Torda, 1880. nov. hó 8 án A rendező bizottság. — Egy magyar ifiu szerencsétlen halála a tengeren. A „Sopron“ ban olvassuk a követketkező megrendítő esetet: Német István puszta családi erdész egyik szépreményü fia István, nem titkolhatá el kölönös hajlamát a tengerészethez s igy mi természetesebb, mint az, hogy atyja fiának kívánságát teljesítve a fölvételt kieszközölte, s az ifjú Polába került a tengerészeti iskolába. Az ügy ok és forgalmas ifja csakhamar annyira megnyerte elöljáróinak kegyét, hogy tanidejéből másfél évet elengedve, már múlt év június hó végén, mint rendes tengerészt rendelték a „Saida“ fregattára, mely ugyancsak múlt év október 5-én indult hosszú útjára Afrika vizeit kutatandó. Egy évi viszontagságos utazásukból Polába visszatérve, áttétetett a „Custozza“ nevű hajóra, azon Custozzára, mely Európa parancsára az összes nagyhatalmak hajóival együtt a szegény kis Dulczignot fenyegette ágyúinak öblös torkával. Ez volt az ifjú veszedelme. A vén Adria ugyanis ezen időben szokatlanul háborgott. Október 19- dikén érte el a vihar tetőpontját, s ez oly erővel támadta meg a „Custozzát,“ hogy a szerencsétlen ifjút az árbóczkosárból Raguzánál kidobta s a szerencsétlen öszszezúzott testtel feküdt a fedélzeten. A hajóról a kórházba vitték, ahol is a 19 ór8 éves edzett ifjú még összezúzott testtel is küzdött a halállal, de pár nap múlva iszonyú kínok között meghalt. Halálának hire most érkezett a megrendült szülőkhöz. — Hugo Viktor a Milánói Mentanaemlékszobor bizottsághoz a következő levelet intézte: Paris, 1880. okt. 29. Drága és derék barátaim ! Fogadjátok köszönetemet; nemes meghivástok szivemhez hatolt. E perczben el nem hagyhatom Párist, de gondolatban Milanóban leszek és lelkem összeforr a ti lelkeitekkel. Mi mindnyájan, Francziaország, Olaszország és Spanyolország egy családot képezünk. E nemes országok gyermekei testvérek, mert hiszen egy anyjok van , az ókori római köztársaság. Fogadjátok kézszorításomat. Hugo V. Zola, Hugóról. Zola Emil, a legújabb irodalmi iskola feje, a Szamár megjelenése alkalmából tanulmányt írt Hugo Victorról. Már maga a név megmondja, hogy milyen szellemben. Barátai vagyunk a fejtegetéseknek, főleg, ha azok tekintélyt és nevet kivívott egyénektől származnak. Ezenkívül tudjuk, hogy ily tárgyak többé-kevésbbé minden mivelt embert, vagy legalább minden irodalombarátot érdekelnek : e kettős indok hírt arra, hogy a különben is szellemes, bár olykor éles és túlhajtott tanulmányt a következőkben ismertessük : Egy ifjú költő így nyilatkozott Hugo Victorról: — Azt akarjuk, hogy abban a képzelődésben alugyék el, hogy ő az irodalom birodalmának uralkodója; abban a gondolatban végezze pályafutását, hogy a franczia irodalom eddigelé csak is az ő eljövetelét készíté elő, s utána minden megáll. Azt akarjuk, hogy az utolsó perczig higyje magáról, hogy egyedül ő a jó, nagy hiba nélkül való és örök. Azt akarjuk, hogy még önmaga is kétkedjék saját hiányairól, s ne érezze, hogy öregszik, s mentős inkább hanyatlik, annál inkább elborítjuk elragadtatásunk melegével, hogy végvonaglása mintegy újjászületésnek tűnjék föl. Semmi sincs ennél meghatóbb. Ez egy családfő története, kit övéi nagyon szeretnek. Ha már nagyon elaggott, leplezik, födözik gyöngeségeit. Mindenki megsemmisül előtte : a fiúk és leányok panaszkodnak húsz évükre, hogy lelkesítsék az ő háromnegyed évszázát. Minden szavát megtapsolják, ő az ős, kinek emberi gyöngeségeire a Noé fiainak köpenyét vetik; tisztelik benne a család becsületét és dicsőségét, inkább hazudnak. Kegyeletes hazugságok, megható igazságtalanságok, a jelen fiúi önmegtagadása a múlt előtt. így foglalta el Hugo Victor a franczia irodalomban az ős helyét. Egy letűnt időszakból csak ő áll még fenn. Semmit se vesznek már tőle számba, csak dicsőségét, s korának egész dicsőségét benne látják. S nem is szólva az ő sugaraiban melegedő érdekelt elismerésekről, nemzeti büszkeségünkben mindnyájan bámuljuk őt. Hosszú élete egészen lefegyverezte ellenfeleit. Mit érnénk vele, ha még vitatkoznánk fölötte ? Mit sem hallana meg belőle, folytonos munkásságának és korának mindent el kell néznünk. A politikai szenvedélyek elhallgatnak, az irodalmi szenvedélyek türelmesek lesznek. Már csak tisztelettel eltelt gyermekei és unokái vannak körülötte, kik gondosan elkerülik, hogy előtte új eszméikről, szenvedélyeikről beszéljenek, s e helyett inkább mindenben, még a tévedésekben is, igazat adnak neki s halála utánra halasztják egyéniségük és akaratuk érvényesítését. Elismerem, hogy irodalmunk e hallgatólagos egyetértésben, a vallásos gyöngédség ez összeesküvésében kegyetlen szerep a megsértett igazság tevében való tiltakozás, így én épen most olvastam Hugo Victor legutolsó művét,a Szamarat. Szó sincs róla, hogy tehetném, hogy hallgassak , de az én harczomban a hallgatás egyértelmű volna az önmegadással. S ha már egyszer beszélnem kell, várjon meg hazudtoljam-e érzelmeimet, meg hitemet ? Itt az ős elenyészik; én csak egy téves irányú embert látok magam előtt, kinek befolyása ma már a franczia fölvilágosodást fenyegeti. Fölháborodom , midőn elgondolom, hogy ez ember oltárán minden más költőnket feláldozták : mind Musset-t, mind Lamartinet, Chateaubriand, kinek ő fia, már csak egy oly zsámoly a lábai alatt. S Balzac ? — mosolyognak rá a hívek. Hugo Victor, s ezzel minden meg van mondva , benne van megtestesülve minden. Felszentelték nagy költőnek, dramaturgnak, regényírónak, kritikusnak, bölcsésznek, történésznek, politikusnak; jobban mondva, neki adják az égési századot tetejétől fenekéig, egyik szélétől a másikig ; a 19-ik évadát egészen az övéegyedül Nem tréfálok, hanem érvrve elterjedt véleményt összegezek. Nos, ekkora nagy ég előtt elvesztem a tisztelet őrzését. Inkább tartsanak részt szívünek, csak maradjak helyes érzékű ember. Nem akarom, hogy ha valaki húsz év múlva elolvas, kinevessen. És aztán vesz-szen az illendőség, a tekintet, az érzés; veszszen büszkeségünk, dicsőségünk is, csak az igazság maradjon ! Csak az igazság áll előttem. Akaratlanul is az igazság felé kell tartanunk, ha mindjárt kedveseinken, mindazokon keresztül megyünk is, amiket szerettünk. Hugo Victor, a század embere ; Hugo Victor a gondolkodó, a bölcsész, a tudós, s mindez épen akkor, mikor kiadja a Szamarat, e hihetetlen zagyvalékot, melyet mintha fogadásból irt volna a mi franczia szellemünk elleni Az igazat megvallva, irodalmunk legsatnyább korszakában se szültek ily ferde, haszontalan művet. Lássuk a század férfiát e tüneményes Szamárban, a költemény hasonlít egy bölcsészi meséhez. Egy szamár iskolába ment, s kimerített minden tudományt. Én ezt elmondom egy sorban, de a költő neki esik megszokott áradozásaival, melyekben hemzsegnek a középosztály előtt ismeretlen nevek, ős események. Ezt nevezem én romantikus műveltségnek. Ismerik önök Eudémont, Niebuhrt, Oenesidemest, Xenarchust, Tiraboschit, Tomicit, Zonart, Broviust, Plancarpiát? Nem. Lássák, Hugo Viktor ezeket mind ismeri; ez aztán fennsőség, melyben csaknem egész olvasó közönségével szemben megáll. Az ő számara tehát mindent elolvasott, mindent megtanult; keresztül ment minden iskolán; leczkét hallgatott minden nagy szellemtől; s ez a szamár roppantul haragszik az emberi tudatomra, mit ő kereken tagad, mint egy oly állat, melyet tudatlansága boldog egyszerűségéből egészen kizavartak. Istenem, ebben bizony csak annyi képzelőtehetség van mint egyébben, eredetisége, és választékossága is nagyon kétes — de hát utoljára is egy költő mindezt megengedhette magának! Lafontaine ebből egy szép mesét csinált volna, Voltaire pedig egy 12 oldalra terjedő válogatott elbeszélést. Az a baj, hogy Hugo Victor nem így érti a dolgot. Ha egyszer megfogta szamarát, nem ereszti el oly hamar. Szamara épen az Apocalypsis állata lesz; felfújja annyira, hogy minden tért betöltsön vele. Aztán neki indítja nyargalni elefánt módjára, hogy törjön össze, s eszével semmisítsen meg mindent. Többé nem az a csinos, vidám, derék kis szamár, melyet mezőinken látunk, hanem egy szavakkal teli gyúrt rettenetes gépezet, melynek kerekei szintúgy nyikorognak, de a melyben nincs annyi naivság, mint egy gyermekjátékban. Hogy is lehessen fogalmunk a szamár beszédéről, mely mintegy kétezer verssorból áll ? Egy öt felvonásos drámára való tárgy ! Képzeljetek el minden közönséges dolgot, melyek évszázak óta meredeznek a tudomány semmisége, s az emberi gyarlóság ellen; várjátok öszsze e közönséges dolgokat, csak úgy találomra, gondoljátok hozzájuk a legnagyobb ízléstelenségeket, ismételjétek három oldalon keresztül mindig ugyanazt a régi eszmét, még pedig hovatovább megütközést keltő versekben , s ekkor előttetek áll e mű, mely túlzás az elcsépelt dolgokban. El kell mondani ezeket bátran, hogy megmentsük a franczia szellemet egy ilyestől. A költő eljárási módja igen egyszerű. Fölszedegeti a morzsákat, melyeket egyikünk se merne használni. Például szamara haragszik a pedánsokra, iskolákra, zagyva könyvekre, melyek butítják a tanulókat; kikéi a könyvek, főleg a vaskos könyvek ellen, melyek — úgy látszik — hibásabbak a vékony könyveknél; megtámadja a közönség magatartását, melyet a lángeszű emberekkel szemben tanúsít ; végre szigorúan bírálja az ember magaviseletét a teremtéssel, társadalommal és önmagával szemben. Minderről elmondhatjuk, hogy újdonsága kétes; ami még roszszabb, a szamár egyetlen eszmét, egyetlen érvet se hoz föl. Merő fölösleges ismétlésekben gázolunk Csakhogy itt a költő közbelépik és magasztos ismétlésekben részesít. A leglaposabb dolgok a leghegyesebb alakot öltik. Nagyon közönséges volna minden, ha egyszerűen mondanák el, de minthogy a költő mindent oly rendkívüli dagályos ■ sággal ad elő, egészen olvashatlanná válik. Nem hiszem, hogy egy nő végig olvashatná. Valami elrémítő! Én mind azt hittem, hogy Malborough harczba megy kezdetű éneket hallom a végső ítélet harsonáiból. Tassai G. (Vége köv.) NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 31. szám Kolozsvárt, szerdán, 1880. november 1- én. BOCCACCIO. 3 felvonásban. Szövegét írták: Zell F. és Genée Richárd. Zenéjét: Suppé Ferencz. Személyek: Giovanni Boccaccio — Pálmai Ilka Pietro, palermói herczeg Sealza, borbély — Lotteringhi, Kádár Lambertuccio, szatócs Petronella, felesége Fiametta, gyámleányuk — Szombathelyi. — Ifj. Szilágyi. — Szilágyi. — Szentgyörgyi. — Iványi Mari. — Pajor Ágnes. Kezdete 7 órakor, vége 10 előtt. Lap- és kiadó-tulajdonosok : K. PAPP MIKLÓS ÖRÖKÖSEI. Felelős szerkesztő: Dr. Má«y János.