Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)

1880-11-10 / 260. szám

SZERKESZTŐSÉG: VOLT 0 BDA-UTCZA, N­YOH­D A ÉP­Ü­LET. Hírtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 260-dik szám. IT I[V. évfolyam. fiik­álbitlan kéziratok nem adatnak viisnMAGYAR POLGÁR N­APILAP. . ' f ' Kolozsvár, szerda .So0. november 1*­ KIADÓHIVATAL: LYC. NYOMDA ÉPÜLETE (Kabtflida­ utcaa. e|éta érre félérre . . ELŐFIZETÉSI DÍJ: . . . 16 Ért f­émnegyedre . . . . 8 é­1 egy hóra . . Liszt — fa 1 . 60 . Hirdetési díj: tora 6 fa. — Bélyegilleték: minden hirde­tés után 80 fa. — Nyilttér: tora 36 fa. Közigazgatási reform. ii. Közigazgatásunk a választási rend­­seren alapszik és pedig a főispáni radidatioval, kormányi befolyás mel­ett A választási jog meg van adva , et csak az választható, a ki candidálva itt. S e választás kiterjed nemcsak a törvényhatóság első tisztviselőjére, ti tulajdonképen, mint a törvényha­­s­g többségének kifolyása, kell hogy többség politikai meggyőződését is épviselje, hanem kiterjed minden tiszt­jelére, minden szakközegre. Részünk­ül nem vagyunk a tisztviselői válasz­­tó pártolói,a­ hogy miért nem, azt isőbb fejtjük ki; de ha már fenn kel­­ege a választást tartani, nem terjesz­thtt ki valamennyi tisztviselőre, kik részint elméleti képzettség, részint gya­­korlati tapasztalat által szakemberekké lépődnek , a választás esélyei által tö­nyen ki lévén választhatók, új em­­berek tölthetik be az állásokat, kik a­lig beletanulnak, eltelik pár év, a­mit mindig a páciensek éreznek meg. Az érvényre jutott személyes fe­lség­­elv következmény az, hogy a trvényhatóság első tisztviselője fele­lős a törvényhatóság összes közigazgat­ásáért, tehát ő az intéző, az ő elvei, u é meggyőződései jutnak érvényre, u é rendeletei hajtatnak végre, miért leli még­is vele együtt valamennyi tisztviselő nevét időről-időre urnába robor. A választás mindig a többség akarata szerint fejlődik. Nem elég-e rá a többség ezen akarata egyedül a­örvényhatóság első tisztviselőjére néz­­­? nyilvánul ? Hisz a többi úgy is alá­rendelt állás s azt hajtja végre, a­mit a alispán (polgármester) rendel ? Így nem lenne legalább időrül­­­re minden törvényhatóság kitéve annak, hogy jönek új emberek expe­­nmálni .... A belegyakorlott szak­­emberek pedig vezetnék tovább az ügyeket minden fennakadás nélkül. Mielőtt azonban a tisztviselők vá­ltására nézve nézeteinket elmonda­­nák, pár megjegyzést kell tennünk a­örvényhatósági önkormányzatra nézve. Az 1870. évi XLII. t. sz. fenn­­artotta a törvényhatóságnak azt a jó­it, hogy a kormány intézkedései el­len (a­mennyiben a törvény némely esetekben kivételt nem tesz) azok vég­rehajtása előtt felterjesztést tehet a törvényhatóság Szerencse, hogy Pest­megye alispánjának a fuvarok kérdé­sében kifejtett ellentállása semmi ko­molyabb következményekkel nem járt, de lehetett volna belőle valódi calami­­tás, s drágán fizette volna meg az or­szág a törvényhatóságok e speciális autonóm jogát ! Összeegyeztethető-e ez a miniszteri felelősség elvével? A miniszter tudja — teszszük fel — hogy az országot külellenség fenyegeti, a hadi szereket a határszél­re kell sürgősen szállítani, mert a köz­lekedési viszonyok mai fejlettsége mel­lett országok sorsát az alkalmas pil­lanatok felhasználása dönti el, elrendeli a fuvarok kiállítását s a vármegyének tetszik azt ki nem állítani. Lehet-e ezt öszve egyeztetni ? Részünkről azt hisz­­szük, hogy nem. Ha felelős a miniszter, tetteiért majd fog felelni, ha kérdőre vonatik, illetékes fórumon, de nem tudjuk fel­fogni, hogy a végrehajtó köze­gek a kormányi rendeletek érdemle­ges elbírálásába bocsátkozhassanak any­­nyira, hogy azt jogukban álljon végre sem hajtani legalább első ízben. Ez átmenet volt a régi megyétől az újra. S mint ilyen, lehet, hogy akkor helyes volt, de ma már, midőn a parlamenti felelős kormányt meggyökeresedve lát­juk, semmi ok sem szólhat mellette. Ez minden­esetre olyan kérdés, a­mivel az összehívott értekezletnek fog­lalkoznia kell. A másik a tisztviselők választá­sának kérdése. A törvényhatósági tiszt­viselők legnagyobb részétől a törvény semmi qualificaciót sem követel meg, állásuk nincs biztosítva, fizetésük any­­nyira csekély, hogy saját fentartásuk­­ra sem elegendő. Lehet-e ily körül­mények között azt kívánni, hogy a tisztviselői állások­­hoz értő szakem­berekkel töltessenek be ? Ha valamely kérdésben befolyásos egyének ellen hoz a tisztviselő határozatot, vagy vezet a szolgabíró adóvégrehajtást, el lehet ké­szülve, hogy a jövő választáskor k­i­­választják, ha legjobban teljesítet­te is kötelességét. Lehet-e a tisztvise­lő ily körülmények között független. Ha felsőbbjei rendeleteit nem teljesíti, jön a fegyelmi vizsgálat, ha befolyáso­sabb emberek érdekei ellen vét, néz­heti majd a jövő választás után a me­­gyeház küszöbét ! Elöl tűz, hátul víz. Innen van a sok sávírozás. Néha két hatalmas ember pöröl össze. Az ügy addig lesz halasztva, hol kiegé­szítve, hol új tárgyalás rendelve, míg a választás lejár. Hat év alatt majd elfelejtik ! Jön az utolsó év. Hol van az a Lapunk szerkesztősége több ízben kijelen­­tett e kérdésben nézetét, s a választási rendszer ellett nyilatkozván, indokait is bőven kifejtette. E tekintetben a t. czikkiróval szemben is néze­tüket fenntartjuk. gyerk. szolgabiró, ki ekkor a virilisek adóját beexequalja? Az államkincstár marad­hat üresen, de ha ő állomás nélkül marad, ki gondoskodik majd róla és Övéiről ? Jön egy országgyűlési képviselő­választás. Szavazhat-e függetlenül ? Ha a kormánypárti jelöltre szavaz, feljegyzi a nagybefolyású ellenfél fómatadora,­­ várhatja a jövő tisztújítást, mert bizony az nem fog semmi örömet hozni reá nézve, ott marad az ünnepélyes le­mondásnál, más fogja majd az esküt helyette letenni; ha pedig az ellenje­löltre szavaz, résen van a kormány­párt s ugyancsak ügyeljen dolgaira, mert hát a „rosszulás*,­­büntető posta“, „fegyelmi vizsgálat“ nem a szavazás­ért, hanem egyéb „nem teljesített kö­telességért, s ki tudná mai napság minden hivatalos kötelességét kifogás­talanul teljesíteni — egymást fogják érni. Nem kivánjuk ez­úttal még a netust, a protectiot is felemlíteni, a­mely néha egy-egy egész tisztikart sa­ját embereivel tölt be, s a választást monopolizálja. Ez csak kinövése a vá­lasztásnak, a mint hogy a kinevezésnek is lehetnek kinövései. A választási rendszer mellett a tisztviselő nem lehet független, mígha állása állandósíttatik és pedig kineve­zés által, mert tuduak eseteket az élet­­fogytigra szóló körjegyzői választások­nál, hogy a candidatus fizetésének el­engedését vagy egyéb kedvezményeket kötött ki egyes tekintélyes választójá­nak , meg lett választva, bárha ellen­­jelöltje képzettebb, és jellemesebb is volt nála. Semmi veszélyt sem látunk a kinevezésben, különösen ha kim­on­­datik egyúttal az is, hogy csak saját kérelmükre h­elyezhetők át más állo­másokra. A bírói kar ki lett nevezve. Lett-e valami rész következménye ? El is felejtettük, hogy választot­tuk valaha ! De van egy más oldala is a ki­nevezésnek. És ezt nyíltan kimondjuk, nem kívánunk zsákban macskát árulni. — Oly országban, mint a miénk, hol annyi különböző nemzetiség kíván ma­gának első­sorban fölényt, — ha álla­munk magyar jellegét, — ha a ma­gyar supramatiát fenn akarjuk tartani, nem tehetjük máskép, mint csak kine­vezés által. Nem azt teszi ez, hogy a más nemzetiségűek az állomásokból kizárat­nának, mert hát a képes és alkalmas emberekre mindig van és lesz szükség s közhivatal viselésre az állam minden polgára jogosult, de kineveztetnének oda, hol nemzetiségi üzelmeiket gya­korolni képesek nem volnának. Míg így az úgynevezett nemzetiségi megyék mindig nemzetiségi tisztviselőket fog­nak választani, kik az elégületlenséget mindig szítják, a mi az államnak ér­dekében egyáltalában nem állhat.­­ És ezt kérjük fontolóra venni. Bármint dőljön azonban el a kér­dés, s a két elv közül bármelyik jus­son diadalra, minden esetre már nél­külözhetetlen szükségesnek mutatkozik a közigazgatási tisztviselői állásokat bizonyos qualificatióhoz kötni. Erre nézve legczélszerűbbnek tar­tanók, ha előre meg lenne határozva a kívánt qualificatió, s meghatároztat­ok, hogy azt bizonyos, előre kitűzött határidő alatt mindenki tartozik meg­szerezni ; jövőre nézve pedig egy kü­lön és önálló közigazgatási tanfolyam nyittatnék a jogakadémiákon és az egyetemeken, még­pedig gyakorlati tan­folyammal összekötve, vagy megkíván­­tatnék a végbizonyítvány, vagy képe­sítési oklevél kiállítása előtt bizonyos időszakon keresztül szerzett gyakorlat kimutatása. Rendszeresíteni kell a tisztviselői fizetéseket is, mert igaz ugyan, hogy bármi csekély fizetésre lehet concu­­renst találni, de a képzettebb egyé­nek jobb állást keresnek maguknak s a selejtesebb rosszal aligha fog lehet­ni a közigazgatást helyesen vezetni. De még igazságtalannak is tűnik fel, hogy ugyanazon szolgálat az ország különböző részeiben különböző módon legyen díjazva. E fizetésnek olyannak kell lennie, a­miből az illető tisztessé­gesen és állásához mérten megélhessen s ne legyen kénytelen más — talán meg nem engedett módon — is ke­nyeret keresni, mert ez mindig és minden mértékben hátrányos a tiszti tekintélyre és a felekre nézve; sőt le­het eset, a­mely komolyabb bajt okoz­hat, s ha az ily esetek általánossá válnak, megrendül a bizalom az igaz­gatás közegei iránt. Ha pedig a biza­lom egyszer meet van rendi»*“ , nehéz azt visszaszerezni. Addig is, mig a közigazgatási tisztviselők kinevezése törvényileg sza­bályozva lenne, múlhatatlanul szüksé­gesnek találják a tisztviselői állás ál­landósítását s annak biztosítását, hogy ha a közigazgatási tisztviselő időköz­ben állami szolgálatba lépnek , a köz­­igazgatási pályán töltött szolgálati évei nyugdíjaztatásánál — természetesen az elmaradt illetékek lefizetése után — számításba vétettessenek. Ennek szük­ségét, úgy hisszük, nem szükséges bő­vebben indokolnunk. (b.) A magyar delegáció külügyi albizott­sága e hé­t én délben tartott ülésében Fálk Miksa előadó felolvasta a külügymi­nisztérium költségvetésére vonatkozó je­­lentést. A jelentés terjedelmes volta miatt az albizottság abban állapodott meg, hogy a jelentés sokszorosíttatni fog s a tagok közt kiosztatván, az albizottság kedden tartandó ülésében vétetik tárgyalás alá. Az ülésen a közös kormány részéről Haymerle b. külügyminiszter, Kállay és Falke b. osztályfőnök, a magyar kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök voltak jelen ja­ve, mielőtt a párt szervezése vagy egyéb közel álló árnyalatokkal való egye­sülés tárgyában kísérletet tenne.“ TARCZA. A földrengésről. i­­orv. természettudományi társ. s az érd. muz. e mil. t. szakpart. által november 6-án rendezett termé**ettud estélyen előadta : Dr. Kooh Antal egyet, tanár. (Folytatás.) A központos földrengés egy pontból kiindulva, mindig táguló körökben terjed tan minden, tehát körsugár irányban, mely örökben annál inkább fogy az ereje, mi­­től távolabb esik a középponttól. A meg' 'ugatott terület vagy kör, vagy elypsis ala­p­t az előbbitől megkülönböztetésül r­e­n­­gési kerületnek neveztetik. Sokáig totó földrengéseknél, melyek többszöri **gvakitásokkal egymást követő lökések Nt*l kitűnnek, azt vették észre, hogy a kerületnek középpontja nem ma­­egy helyen, hanem hogy mindannyi*­sor bizonyos irányban tovább tolódott. A hires lissaboni földrengés (1765. 1-én) központos volt s a rengési te­­­t­em­ek középpontja csaknem pontosan a ’­­óznál feküdt. A központos földrengés felülets­zép vagyis k­i­i­nd­u­l­á­s­i p­o­n­t­j­a, ménzetenep, mint pont nem határozható -e soha, az inkább kisebb-nagyobb te­­hát a lökések hatása leginkább volt érezhető s hová a földmozgás irányai hát­rafelé mind összemennek. Feiztelen J. H. volt kassai tanár sze­rint, ki a 60-as években foglalkozott a magyarországi földrengések tanulmányozá­sával és összeállításával. Magyarországban több állandó rengési terület van s alig múlik el egy év, melyben a földalatti erők kisebb vagy nagyobb hatásait nem tapasz­talná. Nagy földrengések azonban, melyek a földkéregre s ennek fölszinén levő tár­gyakra erőszakos befolyást gyakoroltak,­­ melyeknek rengési hullámkörei sok mér­földnyi területeken nagy sebességgel vé­gig rohannak, Magyarországból mindig csak 4 középpontból indultak ki, úgymint: 1.) Az Erdély délkeleti Barkán levő hegységek, a Lakoczától kezdve a Bucse­­csig és Királykőig, vagyis a bereczki, bod­zai és brassói hegységek. •1.) A Nagy-Károly, Szatmár és Szi­­lágy-Somlyó közti térség. 3 ) Komárom környéke és a Vértes hegység. 4.) A Veterna-Hola hegység, Turócz, Trencsén és Nyitra megyék határain. Újabban azonban ezekhez még egyéb nagy rengési területek is jönnek, különö­sen a múlt évi bánáti és a legújabb kö­zép erdélyi. Kisebb rengési középpontoknak te­kinti ellenben : Selmeczbánya, Maria Nostra vidékét, Ófalu és Lubló környékét Szepes megyében, Homonna vidékét Zemplén me­gyében, Huszt, a rónaszéki és sugatagi sóaknák vidékét, Temesvár, Kolozsvár és Zágráb vidékét. a­ földrengés irányának pontos ész­lelése nem könnyű és egyszerű dolog, ki­vált ha csupán az egyéni érzést kell ala­pul vennünk, mely vajmi könnyen csaló­dik azon meglepetés benyomása alatt, mely­be a megfigyelőt a tünemény váratlan be­következése hozza. Tapasztaljuk azt a leg­utóbbi erdélyi földrengések tudósításain is, midőn ugyanazon helyről néha ahány meg­figyelő, annyi kiindulási és terjedési irány van adva. Sokkal értékesebbek az ilyen subjectiv és­ leleteknél objectív adatok, melyek az erősebb földrengéseknél soha sem hiányzanak s az erdélyi földrengésnél is nagy választékban megvannak. Ezek alatt értem először is a földrengés­nek hatásait a föld felületén álló tár­gyakra, a­melyekről később fogok k­ssé részletesebben szólani. Ilyen terjedési irányt jelölő a földrengés fogyó erőssége a kiin­dulási ponttól kezdve kifelé, melyet a föld felületén előidézett hatásokból ítélhetünk meg, így pl. az erdélyi földrengésnél is van egy központi területünk, melyen a középületek erősen megsérültek, számta­lan falrepedés, kémény-, vakolat- és tégla­hullás alakjában; van egy második ren­gési körünk, melyen belül falrepedések, általában sérülések az épületeken nem történtek, de a földrengés alatt még mély földalatti moraj volt hallható; és egy har­madik rengési körünk, melyen belül a földmozgást érezték, de ez semmi nyomo­­kát nem hagyott hátra s földalatti tompa moraj sem volt hallható. A rengés irányának pontos megha­tározására számos, majd igen egyszerű, majd igen bonyolódott eszközt gondoltak ki. Ezek közt a legegyszerűbbek egyike, melyet Olaszországban széltében használ­nak, az, ha hosszú fonalat erősítünk­­, egy épület mennyezetére s alól hegyes fém­sulyt kötünk a végére, a fémsuly he­gye alá közvetlenül asztalra, vagy padlóra homokot terítünk el simán, hogy a fém­­suly hegye, mihelyt függő helyzetéből ki­tér, vonalat húzhasson benne. A legcsekélyebb földmozgásnál az ilyen inga a földhullámzás irányában len­geni kezd, és maga megjelöli a homokban írt vonalban általában az irányt, annak hosszában pedig még a földrengés erejét is. Egy másik igen egyszerű eszköz, ha vízzel színültig telt edényt, a vízre kevés korpát hintve, állítunk vízszintes padlóra, természetesen elzárt helyen, hogy senki meg ne zavarhassa. Földingásnál a víz a földhullámok terjedési irányában az edény mindkét felén kilocscsan, s az edény szé­léhez tapadó korpa hosszabb idő után is lehetségessé teszi az irány pontos lemé­­rését. Egy harmadik egyszerű mód végre, ha jól elzárt és szekérrázkódástól távol eső helyiségben, p. egy kert pavilonjában, a padlózaton elterített finom homokra egymástól elég távol, egyenlő hosszúságú, de különböző alapú hengeres palczákat állítunk fel. Földrengéskor ezen fapálcták egyikének vagy másikának a földhullámzás irányában el kell dőlnie, s mivel puha homokba fognak esni, ott kell maradniuk, hova először égtek, s ez­által nemcsak a földmozgás általános irányát, de még azt is megmutatják, hogy hognan jött a ren­gés. — Harmadszor azon kérdés merülhet fel, hogy honnan indult ki a föld­rengés, hol van úgy­szólván azon erő­­nek székhelye, a­melytől födünk az első hatalmas lökést kapja. Annyit b­io­­nyosan tudunk, hogy az el­ő lökés nem indul ki a felületen, mert különben régen rájöttek volna már a löké­t elő­déző okra, de azért sem támadhat innen a mozgás, mert különben a hullámzás egyenletesen fogyó erővel egyenlő időben mindig egyenlő területet futna be, a­mi a valóságban nin­csen úgy. Azonban földünknek középpont­jában, vagy ahoz közel sem indulhat ki e rázkódás, mert így okvetlenül a föld su­garainak irányában terjedne a töké , s a föld felülete mindenütt ugyanazon időben e­­gyenlő erővel ingattatnék meg.­­ A földrengésnek székhelye okvetlenül a föld felülete alatt bizonyos mélységben kere­sendő , az eddigi számítások szerint kiin­dulva, a legjobban megfigyelt földrengések adataiból, a következő mélységeket ta­lálták : az 1857. decz. 16­ diki nápolyi föld­rengésre nézve 1.25 geogr. mildet; az 1858. jan. 15 diki veterna holai földrengésre nézve 3.54 geogr. műdet; az 1864. jul. 29 diki rajnai földren­gésre nézve 5.23 geogr. mildet; az 1872. márcz 6 diki középnémet­országi földrengésre nézve 2­42 geográfiai mfldet. Ilyen és hasonló mélységekben kapja tehát földünk bizonyos része ismeret­en erőtől az első hatalmas lökést, a mely lö­kési hullámokat támaszt mindenfelé; ezek részecskétől részecskének átadva, a felül­e­tig érnek, s itt a már leírt hullámzást és rázkódást előidézik. Könnyebb már a megingott terület nagyságának közelítő meghatározása, ha elegendő számú tudósítás kapható, ha nem is minden helyről, a­hol közel ugyanegy idő­ben megérezték azt, de legalább minden iányban a lehető leg legtágabb körű he­ly kiöl. Civilizált államokban, hol a te­legraph és sajtó működik, a legtöbb eset­ben elég adat gyűjthető össze, a földren­gés ezen elemének közelítő meghatározá­sához. A különböző földrengések által meg­ingatott területek nagysága természetesen nagyon változó és első­sorban függ annak erősségétől. Az 1876 nov. 30 án történt so­­mogymegyei földrengés csak 23—24 négy­szög mértföldnyi területen éreztetett, a tavalyi bánáti földrengés már 3000 □ mfdnyi területet rengetett meg, az 1846 jul. 29 ki­rajnai földrengés 2200 □ mfdnyi, az 1872 márcz. 6 -i középnérmetországi földrengés 3100 mfdnyi területen volt érez­hető. Mindezek csupán megrezzenések vol­tak a liseaboni óriási mérvű földrengéshez képest, mely Marokkóban még városokat döntött, északon Scandinaviáig, keleten az Uraiig, nyugaton a Kis-Antillákig és az észak-amerikai szárazföldig terjedt, össze­sen lelá’ vagy 700,000 Q geog. mfdnyi területen volt érezhető, s így az egész föld felületének csaknem */,, részét meg­rázta. Az 1868 aug. 13-ai perui földren­gés oly hullámzást idézett elő, a­mely aug. 16 ig óránkint 2—400 teng. mértföld se­bességgel az egész Csendes-Óceánon át­vonult. Új Leeland, Ausztrália és Japán partjáig útközben mindenütt megingatva a Az országgyűlési szabadelvűpárt e hó 7-én este tartott értekezletén a Hor­vátországgal kötendő pénzügyi egyezmény­ről szóló­­javaslatot vette tárgyalás alá a azt Fálk Miksa előadó indokolása, Tisza miniszterelnök felvilágosítása és többek hozzászólássa után úgy átalánosságban, mint részleteiben változatlanul elfogadta. A magyar delegáció együttes albizott­sága megalakult és elnökévé Majthény László bárót és jegyzőjévé Baross Gábor választ á. Simonyi Lajos bárónak a képviselői mandátumról történt lemondása, mint igen érthető, nagyon kellemetlenül hatott az egyesült ellenzéki táborra. A báró csak pár nappal ezelőtt is megfordult a Kaba­rék klubban s ott többekkel beszélt, de senkivel sem közölte lemondási és vissza­lépési szándékát. Simonyi Lajos már el is hagyta a fővárost és Nagy-Szalontán rövid idő alatt választóihoz búcsúbeszédet fog intézni, melyben, mint több oldalról jelen­tik, körülményesen fogja előadni ezen lé­pésének okait. Az ,E­s“ nagy hajlandóságot mu­tat, Simonyi Lajos báró visszalépését szél­sőbaloldali értelemben magyarázni s meg­jegyzi, hogy Simonyi emez elhatározása azt jelenti,­­hogy a középső ellenzékektől sikeres működés nem várható többé s hogy neki ezentúl e férfiak közt nincs helye.“ A kabarékra igen sok és nehéz na­pok súlyosodtak. Már nemcsak a parla­menten kívül, hanem magában a parla­mentben, magában a párt körében is egyre veszti a talajt lábai alól. Mint a „P. Ll.” értesül, Beniczky Ferencz és Halász Bá­lint képviselők már régibb idők óta tudat­­tan az egyesült ellenzéki kor elnökségével kilépőtöket e párt klubjából. E felbomlási symptomákkal szemben alig fognak segíthetni a lehetetlen erőlkö­dések, melyekről némely lap említést te­szem így az ,E—s“ ezeket jelenti: „Az egyesült ellenzék a a párton kívüliek vezérférfiai között — újból meg­kezdődtek az eszmecserék a költségvetési vitában elfoglalandó álláspontjuk megálla­pítása s esetleg az egyesülés újból leendő megkisértése iránt Bittó István e hó 6 án este 0 órára a „Magyar király“ szállodá­ba konferencziára hívta össze a párton kí­vülieket, hogy ez iránybani nézeteit kö­zölje velük s egyúttal a további teendők iránt megállapodásra jussanak. Az egye­sült ellenzék köreiben átalában az a né­zet, hogy e párt szervezetlenül megy bele a költségvetési vitába s hogy előbb báró Sennyey Pál parlamenti nyilatkozatot vár­ Simonyi Lajos báró levele, melyet az egyesült ellenzéki klub elnökéhez in­tézett, így hangzik: Nagyságos elnök úr ! Országgyűlési képviselői állásomról lemondván, egyszer­smind megszűntem az egyesült ellenzék­nek és ezen párt körének tagja lenni. — Ha valami az elbucsúzás feletti fájdalma­mat enyhítheti, ez a visszaemlékezés azon néhány évre, melyet előbb a független sza­­badelvű párt, később az egyesült ellenzék körében töltöttem. Nem volt ezen éveknek egy percze, mely a pártbani létemből ke­serű emléket hagyna reám, nem ezen párt­nak egy tagja, ki irányomban, rokonszen­­vének nyilvánítását tőlem megtagadta vol­na. Kérem kegyeskedjék ezért legőszin­­tébb hálámnak tolmácsa lenni és azon ké­relmemet előterjeszteni, hogy a párt tisz­telt tagjai engemet, annyiszor tapasztalt barátságukban továbbá is megtartani mél­­tóztassanak. Kitűnő nagyrabecsülésem nyil­vánításával vagyok nagyságos elnök urnak őszinte tisztelője Vadász, 1880. novem­ber hó 6-án. B. Simonyi Lajos. Az egyesült ellenzék tegnapelőtti ér­tekezletén Szontagh Pál (gömöri) elnök bemutatta Beniczky Ferencz és b. Simo­­nyi Lajos képviselők leveleit, melyekben a párt köréből való kilépéseket, s az u­óbbi a képviselői mandátum letételét is — tu­datják. E nyilatkozatok tudomásul vétet­­tek. Ezután tárgyalás alá vétetvén a Hor­vátországgal kötendő kiegyezésről szóló törvényjavaslat,­ozt a párt általánosságban elfogadta. Az országgyűlési függetlenségi párt folyó hó 7-én tartott értekezletén a Ma­gyarország, Horát-Slavon, Da­mátországok közt létrejött újabb pénzügyi kiegyezési törvényjavaslat vétetvén tárgyalás alá, azt hosszas vita és beható tanácskozása után általánosságban sem fogadta el a részletes tárgyalás alapjául. A párt határozatának előadásával a képviselőházban Eötvös Ká­roly bízatott meg. A Zrt.'nnnyí As-’ *-k 1 -»«AI ben kéri a pártot, hogy e hó 10 én tar­tandó szervezkedési gyűlésükre s erkölcsi támogatásukra Mocsáry Lajost és Bódog Albertet köréből küldje ki. Nevezettek ki­küldettek. Novák Gusztáv bejelenti, hogy Do­­rozsmán október 30 án a függetlenségi kör megalakult s kéri a párt erkölcsi tá­mogatását. Örvendetes tudomásul véte­tett. Bismarck lapja a berlini .Nord. Alig. Zig.“-nak Haymerle egyik beszéde alkal­mából írt czikkében többek között a kö­vetkezőleg ír monarchiánknak a keleti kér­désben való magatartásáról: „Ausztria-Ma­­gyarország állásfoglalása a keleti bonyo­­dalmakkal szemben, Európa tanácsában oly súlyosan esik a mérlegbe, hogy a ve­zérlő államférfi felvilágosításai a habsbur­­gi monarchia határain túl messze figyel-

Next