Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)

1880-07-14 / 160. szám

! a TARCZA. Alkony-sugarak. 1. Földig lehajtott már engemet a bánat, Beilleném mostan tzomoruffszfának; Vagy termetükertben fehér eik jelnek, Melyen a hold fénye reszketve pihen meg. Mint korhadt fa állok az élet kertjében, Az örökké tartó búnak éjjelében . . . Elfogyott reményem, sápadt holdvilága Halk-suttogva kérdi: mit vársz még hiába ? II. Harangoznak.-----Oly szomorún Szél az a harangi Szivem-lelkem általjárja A bús-méla hang . . . S Lelkem csüggedt, mint e hangok — 8 oly beteg szivem !----Harangozhatnak maholnap Nekem íb . . . hiszem! III. El veled hitt arczodat se lássamI Biztatásid többé mit sem érnek; Menj, keress mást: — hazug áltatással Nem gyüjtsz mérget keblem érzetének 1 Távozz tőlem vén kártyavetőné — Távozz tőlem : — remény 1 hozd el magad 1 Ne közelíts hozzám — nem — ne többé ! Meguntam már bűvös játékodat. . . Hát te mit bámulsz magad elébe Szerencsétlen gyermeke szivemnek: Árva szerelmem ? —• vagy attól félsz-e, Hogy majd téged is igy számkivetlek ? I XIV. évfolyam. 160-dik szám. SZERKESZTŐSÉG: KOLTORDA-UTCZA, NYOMDÁÉRÓL,!-:^ Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. NAPILAP, Kolozsvár, szerda, 1880. julius 14. KIADÓHIVATAL: LYC. NYOMDA ÉPÜLETE (Küktorda utcaa.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: évnegyedre egy hóra : 4 firt - kr 1 . 60 . Hirdetési díj: sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés utin 80 kr. — Nyilttér: sora 26 kr. egész évre ... 16 frt. félévre.................8 . Jobb a hírénél! in. Hogy a kiadásokban követett gazdálkodás rendszeréről helyes és igazságos ítéletet alkothassunk, kettőt kell szem előtt tartanunk. Először: vizsgálnunk kell, hogy ahol a megállított költségvetéshez képest megtakarítások eszközöltettek, nem váltak-e ezek a közadministratiónak hátrányára, vagy nem csorbították s nem veszélyeztették-e máskülönben városunk anyagi és szellemi érdekeit? Másodszor: arra kell figyelemmel lennünk, hogy költségvetés illető tételeihez arányosított kiadási többleteket, eléggé indokolta-e a hasznosság vagy szükségesség? A fennebbiekhez hozzáfűzhetnénk még egy harmadik kérdést is. Azt t. i. várjon maga az eredeti költségvetés nem volt-e illustrius, nem volt-e túlzott? De ezt teljesen mellőzhetjük, mert erre vonatkozó ítéletünket relatíve az előbbi két elv szem előtt tartásával is meghozhatjuk ; a költségvetés absolut helyességének megítélése pedig már nem tartozik a számadás elbírálásához. Ennél sokkal tanulságosabbnak, s mivel 1879. városunk közigazgatásában egy 6 éves ciklusnak volt befejezője, egyszersmind inkább alkalomszerűnek is tartjuk azt, hogy a mult évi kiadások többjeit az 1873-ik évről kiadott .Általános számadási kivonatt illető tételeivel vessük egybe. Hisz bizonyára érdekes és érdemes lesz figyelmünkre méltatni, hogy 6 év óta mikben szaporodtak s mikben apasztottak kiadásainknak legalább a főbbjei. Tagadhatatlan, hogy a 6 év előttihez képest leglényegesebb emelkedést találunk a tisztviselői kar s a város szolgálatában állott és álló szegődöttek és szolgák fizetésében. Mig ugyanis az 1873-ik évről kiadott számadásban e czimen a következő tételeket s összegeket találjak: a. ) közigazg. és községi tisztviselők folyó fizetései . . . 24,231 frt 35 24 kr. b. ) városszolgák s más szegödötteké . 7,421 frt 57 kr. c. ) nyugdijakra és kegypénzekre . . 5,362 frt 26 kr. d. ) utazási és élelmezési költségekre, vagy napidijakra 332 frt 01 kr. e) jutalmakra és segélyezésekre 566 frt kr. f.) béresek fizetésére ... . 2,093 frt 60 kr. g. ) határpásztorok fizetésére. . . 1,682 frt 49 2/4 kr. h. ) városi kapitányi hivatal tiszti személyzetének fizetésére .... 4,877 frt 50 kr. i. ) rendőrszolgák s lovas hajdúk fizetésére .... 7,918 frt 66 24 kr. k.) orvosok és bábák fizetésére 1314 frt 53 kr. L) bel- és külvárosi tizedesek fizetésére . . . 1,320 frt— kr. m. ) külvárosi idejjenőr . . 1,248 frt— scm. ) utcai szemét és sártakaritók bérébe .... 770 frt- kr. p. ) belvárosi 4 járdaseprő bérébe 440 frt 40 kr. p. ) kúti azitó bérében .... 860 frt — kr. q. ) dologházi felügyelő fizetésébe 200 frt — kr. r. ) két hajdnéba 360 frt — kr. összesen tehát 60,997 frt 38 '14 kr. addig az 1879-diki számadásban a fennebbieknek megfelelőleg imm tételeket találtak: a) összes tisztviselői kar folyó fizetéseire . . . 47,746 frt 71 kr. d. ) orvosok és bábák fizetésére . 2,775 frt— kr. c. ) nyugdíjasok illetményeire . . 4,848 frt 36 kr. d. ) város- és rendőrszolgák s más szegödöttek fizetőre s öltözésére . . 23,977 frt 77 kr. e) utazási költségekre, napidijakra és meg nem téritett perköltségekre . . 1,323 frt 13 kr. f. ) jutalmakra, segélyezésekre, személyi pótlékokra . 3,032 frt 33 kr. g. ) batárpásztorok fizetésére . . 1,600 frt— kr. h. ) mértékhitelesítő hivatali költségre 1,592 frt 19 kr. melyek összege 86,895 frt 49 kr. Ha ehez hozzámérjük a fennebb kimutatott .... 60,997 frt 38 krt. úgy találjuk, hogy a szaporulat a 6 év előttihez képest 25,898 frt 10 '14 kr. Bizony, jókora összeg, elég nagy emelkedés ! De ha meggondoljuk, hogy mik kívánták ez áldozatot, ennek meghozatala ellen sem lehet jogos és méltányos kifogásunk. 1873. óta ugyanis — az állami törvények általánosan kötelező rendeletére, több uj hivatal állíttatott be, aztán meg a régi tiszti hatóságok legtöbbje egészen újjá szerveztetek, s ezek együtt véve jelentékeny személyi szaporodást, s igen természetesen tetemes kiadási többletet is igényeltek. Egészen újan állíttattak be vagy gyökeresen újjászerveztettek péld. árvaszék és gyámhatóság, a városi számvevőszék, a rendőr- és bagatellbíróság, a mértékhitelepítő 4» 0x--ii- ... .»■».. u . «ui-és boraccis-hivatal, a rendőrség és városi adóhivatal, a kerületi kapitányság és mezei rendőrség, tiszti ügyészség, orvosi hivatal s általában a közegészségügyi intézmény, meg a mérnöki és középítészeti osztály. Mindezen újítások és újjászervezésekért pedig a város tisztviselő karának, valamint az ő szolgáinak és szegődötteinek száma a réginek csaknem a kétszeressére emelkedett; s mégis az ő javadalmazásuk az 1873-diki ilynemű kiadások összegéhez képest még '13 -dal sem szaporodott. Pedig az új szervezés alkalmával — a megváltozott viszonyoknak megfelelően, s különösen a megnehezedett életmód tekintetbevételével — csaknem az öszszes tiszti személyzet, sőt még a szolgák és szegődöttek fizetése s illetményei is megjavíttattak. Ezek megfontolása után, a kimutatott költségszaporodást pénzügyi szempontból tehát teljességgel nem lehet sokallani s még kevésbé lehet felcsigázottnak tartani. Annyival inkább nem, mert habár igaz is az, hogy az újabban creált hivatalok beállítása s a régibb tisztihatóságok kibővítése legnagyobb részben nem volt egyéb, mint köteles hódolás újabb törvényeink követelésének : elvitathatatlan az is, hogy intézményeinknek eme megújulásából s megszilárdulásából csak hárult előny és haszon a városi polgárságra, s igen a város egyetemére s az ő közhiteles közhaladása érdekeire is. Erről azonban közelebbi czikkünkben. A pártviszonyokról ír a „Pester Lloyd" hétfő reggeli száma s a többek között a szélső balról írva, azt mondja, hogy mindenesetre hiábavaló dolog volna azt bizonyítgatni, hogy várjon a függetlenségi pártnak van-e jövője, és hogy tényleg formálhat-e jogot arra múltjánál fogva, hogy mint egy megtestesült óvás álljon ott mindazon osztrák velleitásokkal szemben, amelyek Ciszaibánia túlsúlyára s Magyarország közgazdasági és politikai paritásának megsemmisítésére törekednek; a pártoknak csak a napi kérdéssel összefüggő dolgokkal feladata foglalkozni s nem pedig az, hogy hiú ábrándok után kapkodjanak. Közelebb érdekel minket az egyesült ellenzék, amely normális körülmények között egyedül volna hivatva arra, hogy mint kormányképes párt a jelenlegi régimét fölváltsa. Hogy melyek azok a princzipiumok, azok az ideák, amelyek őket vezérlik, s amelyekért tehetségeiket ok nélkül szétforgácsolják, nem tudjuk ma sem. Annyi igaz, hogy a napi politika iránt mutatkozó átalános apathia, a rendkívüli tanok iránti förme'uralmísíi'k'liatva kihalása, a politikai egyének tekintélyének csorbulása: ezekért nagy részben a felelősség az egyesült ellenzéket terheli, amely egy részről ok nélkül elvonja erejét és vagyonát a termékeny alkotás tényezőitől; más részről elégedetlenkedik a jelen viszonyokkal, de nincs abban a helyzetben, hogy az elégedetleneket táborába gyűjtse s ott megtartsa. Bíró Pál : A vetélytársak. (Félig való, félig regényes történet.) Irta: BALÁZS SÁNDOR. III. (Vége.) — Tizenkét kép negyed dollárért, s ráadásul Blondin arczképe és a hires Schcoidtté, ki utonálláa, rablás és gyilkosság miatt a múlt héten végeztetett ki Washingtonban ! — Uraim és dámáim! Van szerencsém bemutatni csekélységemet, mint ki ez ünnepélyes alkalommal a köz- és általános könyörületességet szándékszik igénybe venni. Uraim és hölgyeim, nekem már maga az anya természet határozottan a koldusságot jelölte ki életpályául, fölükesítvén hátamat oly púppal, minőt még az erre jogosult tevéknél is csak ritkán láthatni! íme nézzék önök : ingyen látvány ! Nos uraim és hölgyeim, ne lázzadjanak fel a természet ellen, az mindig megboszulja magát ! — Ne engedjék magukat uraim és hölgyeim e dicsekvő charlatán fennhéjázó szavai által tévútra vezettetni. Nem mintha dicsekedni akarnék, a szerénység jellememnek uralkodó vonása, de nincs e sokaságban koldus, eszkare méltóbb, mint én vagyok. Vegyenek csak önök jól szemügyre ! Nézzék karomat ! A természet csodálatos szeszélyéből nem épen olyan-e, mint az elefántnak jobb lába, csakhogy formásabb, módosabb kiadásban. S nézzék lábaimat, melyeket gonosz szivü dajkám flezomitott ki hat napos koromban! Pénzért Ne félj, ne félj ! Nem fogom ezt tenni, Együtt örültünk, búsultunk mindig. Háládatlan nem szoktam én lenni . . . Te velem jöen egészen a sírig . . . mutogattathatnám magamat, ha pénzszomjas és dicsvágyó volnék ! Én azonban megelégszem könyörületesség adományaival! Méltányolják önök igénytelenségemet ! — Urnim ós hölgyeim! Gentlema nok, polgárok, bérlők, ide figyeljenek önök ! borzasztó nagy újságról, nagy Szerencséről kell önöket értesítenem! A ki önök közül megszomjazik, 8 olcsó qualitású czitromvizet, sőt grockot, vagy más frissítőt akar, csak Summerson sátrába siessen, s el fog bámulni, mily olcsó áron fog kiszolgáltatni. Én ezer czégnek ügynöke vagyok uraim, de mégsem hallgathatom el önök előtt, hogy Sum mer son úr saját romlására siet, oly potom áron pazarolja árucikkeit. Fia őt, mint vesztegetőt gondnokság alá akarja helyeztetni. Siessenek önök, mert a természetellenes fiú minden perczben megérkezhetik, s akkor vége lesz a vesztegetésnek ! — Biztos úr! biztos úr, hát sehol nem találok egy biztost ? — Én biztos vagyok. Mit kívánon? — Aranyórámat, melyet zsebemből kiloptak ! — Aranyóráját ? ! ön nem úgy néz ki, mintha aranyórája lehetne! Vannak önnek tanúi? — Uram, én idegen vagyok ! — Idegen ! ön nekem gyanúsnak látszik. Szerezzen ön tanukat, hiteles bizonyságokat uram, vagy vegye vissza vádját, mert máskép rágalmazási keresetet indítok ön ellen, ön e tömeget, e szabad polgárok és polgárnők sokaságát gyanúsítja. — Uraim ! polgártársaim ! Választó és választható urak ! Guszter Jakab jegyző vagyok Washingtonból, kinek neve azonban azt hiszem, önök előtt sem teljesen ismeretlen. Azért jövök ide távol hazámból, hogy ez alkalommal bizonyára nagy számmal előfordulandó fogadásoknak, csereberéléseknek és vásárlásoknak törvényes alakot és erőt adjak a botrányig csekély díjért, félszáztokért. Nagyobb összegeknél árelengedőe eszközöltetik. Uraim, a hivatalos óra ütött irodám megnyílt! Hurrák ! rajta uraim ! — „Newyorki Heráldot“ uraim, vagy „Constitutiont.* Pompás híreink vannak. Egész Európa egy lángban áll. Gladston lordot házasságtörési párba fogták, s a török szultán Konstantinápolyból megszökött. Hölgyeim különösen önökhöz fordulok ! Három akasztás van bennük leirva részletesen, s egy franczia elbeszélés, melyben mindenki megbolondul! — Ide uraim, a ki oly gyönyört akar élvezni, a minőben máskor csak miliomosok részesülhetnek. Szivarjaim a tegnapi hajóval érkeztek directe Havannából; potom áron vesztegetem, mert vissza akarok vonulni az üzlettől. Ide uraim, ide! Tiz szivar után egy katulya ingyen gyufa jár, s husz katulya gyufa után egy ingyen szivar. — Nincs többé kopasz fej uraira ! Nézzenek csak meg engem uraim ! Tekintsék meg méltóságos bajuszomat és szakállamat ! És pedig tiz hosszú esztendeig kopaszabb voltam az ágyúgolyónál, de a tudomány végre diadalmaskodott a zsarnok természet felett ! Ide uraim, ide ! Olajaim és kenőcseim Boston első gyárából kerültek, illatuk kétszer negyvennyolcz óráig esőben is eltart. Vegyenek önök ! — Ha ne talán valaki a tolongásban vagy a nagy felindulástól elájulna, vagy kificzamitná lábát, hát csak hozzám forduljon. Sátramat vörös zászló jelöli, a szent jelvénynyel, a kereszttel ! Én a híres dr. Hopp vagyok Philadelphiából, s érvágásaimról csudadolgokat beszél a világi Sátramban egyszersmind beretváltatik is, sőt azok is hozzám fordulhatnak, akiket tyúkszemük bánt, mert példa nélküli olcsó árért az is kivágatik ! — Akaszanak fel, ha ez nem Tri trocker! Na csak hogy itt van ön! — Ni, ni I W i n k e 1 h i n e! No ezt szeretem, hogy itt van ! — Ön nekem tízezer dollár reringeval tartozik ! — A waskyngtoni lóversenyből. Ha, ha, ha ! Tudom, emlékszem, nem feledkeztem el! — Elfelejteni tízezer dollárt ! Ej uram, ön igen fennhéjázó hangon kezd beszólni ! — Ej uram, ne szaporítsuk a szót a dologra ! Ön revangeot kíván, én kész vagyok megadni azt ! — Köszönöm! Tehát tízezer dollár? — Azon esetre, ha ön nem akar többet mondani ? — Mondjunk hát tizenkétezeret 1 — Vagy mondjunk tizenégyezeret 1 — Éj uram, mondjunk kerek számot. Mondjunk tizenötezeret 1 — Elfogadom, menjünk 1 — Pro? — Ha ön contrát mond, öné az első szó 1 — Jegyző url Winkelbine Jónás contra Tritrocker Abel, tizenötezer pro Blondin! — Tizenötezer contra Blondin ! Elfogadom ! Első koldus a második koldushoz: — Tiz dollár pro? — Tiz dollár contra! Még sok érdekes és jellemző vonást jegyezhetnénk fel az őrjöngő sajgásból, de ime Pudding úr Bátra megnyílik, a társaság megérkezett. Oda kell sietnünk! — Nó gyermek, ez aztán közönség ! — kiáltá elragadtatva Pudding úr. — Ki látottt valaha ennyi embert egy csomóban ? Százezer dollárnál egy fillérrel sem teszem kevesebbre a bevétet. Bro n d i n urnák jó uapja van I — Ó atyám ! Én reszketek és félek! Ez vakmerő és kegyetlen játék! — irja édesem, ez a pálya természete. A köszörűs az utezssarkon köszörül, a kötéltánczos fellegek közt sétál. Mindenki a maga módja szerint! — Istenem csak valami szerencsétlenség ne történnék ! — Oknélküli félelem, édesem. Minő szerencsétlenség érhetné itt Blondin urat ? — Tréfád a pillanatban nagyon fáj, atyám ! — Én nem tréfálok, gyermekem. — Blondin úr előrelátó, okos ember, és biztosítja magát a szerencsétlenségek ellen. — Biztosítja ? kiáltáse a leányasszony, ki úrnője háta mögött foglalt helyet. — Na hiszen, mondhatom, szépen biztosítja ! Tekintse csak meg Pudding ur, azt a kötelet. Az embernek nemcsak a feje elszédül, hanem a nyaka is megfájul, ha csak nézi is. Istenem, ha leesnék ! — Nos ? — kérdé Pudding ur oly hangon, mintha egy szippantás burnótot kérne valakitől. S EGY TANINTÉZET ÜGYÉBEN. (Simon Péter n.-szebeni államgymnásiumi tanárnak jelentése és reformjavaslata a n.-szebeni zárdabeli leányiskolákat illetőleg) A tanügy egyik barátja útján vettük másolatát a fentnevezett tanár ur, előbb Fogarassy Mihály érd. püspök ur ő excellentiájához, később a róm. kath. igazgatótanácshoz intézett reformjavaslatának a n.szebeni Orsolyák és Irgalmas Nővérek vezetése alatt álló leánynevelő és tanintézetekre nézve. Minthogy e tárgyról már annyit írtak az erdélyi lapok, és eme két intézet az egész országot érdekli, közöljük emez emlékiratszerű munkálatot annál is inkább, mert az egy tanférfi részéről származik, ki az intézetbeli viszonyokat öntapasztalatból ismeri, és — tekintve a szerzetesi rendszabályok követelte föltétlen engedelmességet az apáczák részéről az elöljárók iránt stb — csakis egyedül ő képes emez iskolák állapotáról hű képet nyújtani s a bajok orvoslására megmutatni a kellő szereket. Ajánljuk szakértő olvasóink figyelmébe, kivált a megelőző jelentésen alapuló reformjavaslatokat, melyek a nevezett két intézetnek a jelenkor kívánalmainak színvonalára emelését czélozzák, és az igaz magyar hazafias nemzeti nevelésnek párosítását a vallás-erkölcsivel sürgetik. A jelentés és reformjavaslat ekként hangzik : .Méltóságos erdélymegyei róm. kath. Igazgató Tanács Hogy a n. szebeni Orsolyaszüzek magasabb leánynevelő- és tanintézete megtámadtatásának, amennyiben lehet, véget vessek, ezelőtt mintegy harmadfél évvel elvállaltam a 7. és 8. osztályban a magyar nyelv és irodalom tanítását, valamint néhány apácza-tanítónőnek is adtam órákat a magyar nyelvből, úgy hogy hetenkint 16—18 órán át voltam a nevezett intézetben elfoglalva. Ezen nem csekély áldozatot hoztam és hozom még a legcsekélyebb jutalom nélkül azon reményben, hogy a katholicismuson kívül hazám és nemzetemnek is hasznosan szolgálok. Munkám kezdetben szép siker által jön kísérve, mert mindenki és így Horn Károly intézetbeli igazgató is, hogy a germanisatió vádját, melyet ellene lapokban s később egy röpiratban is emeltek, magától elhárítsa, támogatott engem. Szerencsétlenségre felszólít engem vegyek részt, mit én mint engem teljesen nem érdeklő dolgot határozottan visszautasítottam. Ezen időtől fogva Horn viszszaesve régi hibájába, s látva, hogy engem vadpajzsul nem használhat, ha a magyar nyelv mindig oly annyira el leend hanyagolva, a zárdái növeldét a legrosszabb értelemben vett germanisatió barlangjává, a magyar nyelv és szellem elnyomásának színhelyévé alacsonyította, ottani működésemet pedig végkép sikertelenné, lehetetlenné tette. Ezután következik egy előbbi beadvány püspöke exc.-hoz, melyben Simon Péter tanár úr a fölött panaszkodik többek között, hogy Horn rector a magyar nyelv és irodalom tanítására a tanév elején szánt heti órákból e tanév közepén — márczius 7 én — elvont 2 heti órát, a magyar hazai történelmet pedig heti egy órában taníttatja 2 osztályt öszszevonva stb stb. A püspök leirata késvén, felhasználta az időt a következő jelentés és reformjavaslat kidolgozására: A tanítás munkáját — úgymond — hogy a legcsekélyebb anyagi jutalom vagy előny nélkül teszem, csak azért említem föl, miszerint exelencziádat könnyebben meggyőzzem arról, hogy valamint engem amaz áldozat hozatalára semmi személyes érdek nem birt, úgy eme csekély fáradságra is, melynél fogva 2. év alatt tett tapasztalataimat és észleleteimet leírva a földerített hiányok pótlását és a talált bajok orvoslását illetőleg elmondom kérvény alakjában nézeteimet, semmi más nem sarkalt, mint a katholikus nevelés és tanügyérzi buzgalmam és a haza és nemzet érdeke. Anélkül, hogy a n.szebeni Orsolyazárdabeli leánynövelde és iskolával hasonnemű és rangú intézet általános czélja és rendeltetése iránt exellencziád előtt úgy is ismeretes tudós értekezések és definítióba bocsátkoznám, egyszerűen kimondom mindenki által könnyen megérthető s talán még sem cáfolható abbeli nézetemet, miszerint olyatán hazai intézetnek más feladata nem lehet, mint vallás, erkölcsi és magyar hazafias szellemű nőnevelés é a tanítás útján oda képesíteni növendékét, hogy belőle kötelességeinek megfelelni képes családtag, vallásos és jó erkölcsű nő, és a haza és nemzet érdekéért lelkesedni és tenni tudó honleány váljék. Intézet, mely e hármas és mégis egységes czélt képes növendékével eléretni, eleget tesz a család, az egyház és az ál- 1 am igazságos igényeinek. A n.-szebeni szent Orsolya szüzek magasabb leánynövelő- 68 tanintézetében e hármas ezeit nem érik el oly mértékben, mint azt kellene és lehetne. Eltekintve az Irgalmas Nővérek 6 osztályú, róm. kath. leányiskolájától, van N.-Szebenben tudalevőleg felekezetnélküli, magyar tannyelvű állami leányiskola, valamint evangélikus, német tannyelvű magasabb nőtanoda; mindkettő természetesen versenyez kérdésben forgó uflilil job AlÁnlr l/iil n nwi uaooii iţufljcHu vjjwv-v- —— ---- után akarván kikerülni eme concurrentia káros következményeit — névleg a növendékek számának csökkenését — a követelményeket általában lejebb szállította, mint ama két tanintézetben, s különösen kevesebbet kell ott a német nyelv és irodalomból tudniok, mint a szászok evangélikus iskolájában, de kivált összehasonlíthatlanul kevesebbet kell tudniok a magyar nyelv- és irodalomból a 8. osztályú iskolánkban, mint az államnak 6 osztályú tanodájában. Ezenkívül még oly elnézést gyakoroltat emez igazgató ai osztályozásnál, hogy igen sok leányka, ki még a minimumra leszállított követelményeknek sem felel meg — fölmegy a magasabb osztályba. Hogy ezen elnézést a magyar nyelvvel szemben emez igazgató már bűnös végletekig űzi, azt alább fogom kimutatni. Míg az evangélikus iskolában consistorilag, az állami tanodában államilag képesített tanerők működnek, addig a zárdai iskolában az elöregedett M. Alfonsán kívül egyetlen egy apácza-tanítónő sem tette le a tanképesítő vizsgálatot. Igaz ugyan, hogy a tanítónők közül egyik másik magánszorgalom, több évi gyakorlat stb. által igen , tanítónőnek képezte ki magát, de vannak másrészt olyanok is, kiknek előkészülete csaknem semmi, kiknek maguknak kellene még néhány évig ugyanazon iskolában mint tanulók tanulniok, hol mint tanítónők szerepelnek. Ily tanerők mellett sehogy sem mérkőzhetik meg iskolánk sem a szászok, sem az állam tanodájával. Ezen körülmények között, sajnálni igen, de csodálkozni nem lehet, hispen az előkelőbb műveltebb családok adják gyermekeiket az állami vagy az evangélikus iskolába a katholikus részről is, mig hozzánk csak alsóbbrendüek s olyan előkelőbbek küldik gyermekeiket,kiknél tiszteletreméltó meggyőződésük szerint a vallás-erkölcsi nevelés az első, melyet más ismeretek és ügyességek kedvéért nem egykönnyen engednek háttérbe szoríttatni. Innét van, hogy az ú. n. „aussere Schule“, hová a szegényebb sorsúak járnak, sokkal népesebb, mint annak párhuzamos osztályai, melyeket a „jobb családbeli“ gyermek vesznek igénybe. A szám