Magyar Polgár, 1881. január-június (15. évfolyam, 1-146. szám)

1881-01-01 / 1. szám

] ! — TARCZA. — Csevegés. — „Az új évet­t ócska tárgy!) Kell megénekel­nem!“ Arany. Megénekelem, de csak prózában. Még így is gyöngén. Részint tehetségem miatt, részint szórt, mert nem akarnék nagyon sokat előlegezni. Hej, nagy svindler az idő,­­sokszor rászedi a szegény embert! Mikor a halandó példabeszéddé avatta azt az igaz­ságot, hogy még az ingének se higy­­jen, —akkor a tapasztalata már rég túl­­járt­a van, hogy az időnek higyjen !... Fz van például ez a vén, álnok hi­tegető: ez az eltevesedett ócska év, mely most pislogja a végsőket az örökkévaló­ság kemenezéjében, mint korhadt üszők a­­kandallóba­n. Nem fogadtuk-e ezt is b­e­­,jehujával, tárt karokkal, versekkel, és tárczaczikkel ? ... Hányan vannak, a­kik megbánták? Ha oly többsége volna minden kor­mánynak, mint azoknak, kik a letűnt évet átkozva hántolják , bizony mondom, hogy pel­antomati­k mind, a mi még hátra van, de kormányválságot soha egy se látna ! Éhez képest olyan törpe minoritás elégültek pártja, hogy még társas­ságra alakult pártnak se lehetne Be’f*zni, tekintve, hogy a társalgáshoz leg­­*lább is két l­egyén szükséges .. . Körömben az már nagyon természe­­togy míg agyag egyénekről, ha­láluk után, mindig csak jót mondunk,ad­dig a letűnt évekről mindenki csak roszat jegyez föl a kalendáriumba, vagy emléke­zete táblájára. Pedig sokszor a legroszabb embert vitték ki, kinek koporsója mellé drága pénzen kellett siratokat fogadni. De az emberi természet a halál előtt magába száll, elfogultabban mérlegel, s elnéző lesz, hogy elnézésre számíthasson. Az évekkel egészen más. Az emberiséget­­ nem any­nyira a szeretet, mint az érdekegység úgy összekötötte, hogy a keleti rész ara­tási nyűgét is megérzi; a déli járvány északra )­ kihat. Anak bukásával B. is alámerül. Így, ha még a diplomatánál is diplomatább volna, se kerülhetné el az esztendő, hogy — bár közvetlen, egyénileg mindenkinek nem is — közvetve, a köz utján, a legnagyobb résznek ne ártson. Hálátlan szerepe van az időnek is. Mint némely hivatalos állásnak. Azok kö­zül, kik egy évet elitélnek, hányan van­nak, kik önmaguk okai saját bajaiknak! Az évnek csak annyi köze van hozzá, hogy e baj véletlenül épen folyamata alatt tör­tént. Mégis az illető ilyenkor mindent az esztendő rovásain ir­­ . Da legyen bár mind e jelenség igaz­ságtalanság, vagy méltatlanság: tény, hogy az eltűnő évekkel úgy bánunk, mint a rosz cselédekkel. Valahogy csak slkinló­­dunk velük, nehogy kígyót, békát reánk kiáltsanak, hanem a mint idejük lejárt, tőlünk bizony akárhová pusztulhatnak Csak arra ügyelünk, hogy a küszöbön ne talál­kozzanak össze az újakkal, kiknek jó elő­re minden rosszat összehazudhassanak ve­lünk. Ha egyszer elmentek, akkor aztán sor, hogy minden rosszat rajuk ri‘­tunl:.av^;; nedrc az újak előtt, hogy estét se gond, vagy tépelődés. Az éleforg), rttKjunk. i o * --------------------—— — „ _ • • 1 ff .. Lapunk jövő száma a közbenso­k csak üde hamvát ösmeri, csak azt a ré­szét, mely az örömöket, termi. Újság előtte a köny­v a nyomorra azt kérdi, hogy mi az. Neki csak azért nem egyformák a na­pok, mert egyszer teljes pompájában ra­gyog a nap, máskor a szomszédig se lát a ködtől. Azt hiszi, hogy ez csak a ter­mészetben van így. Boldog, mert idealista lehet, s az új év eljövetelében idealizálja a valót! Más a férfi, ki keresztül ment már az élet sajtóján. Milyen arczulattal tekint ez az új év ezek vegyék észre magukat, s legalább a régiek hibáit ne kövessék. Ám az évekkel bizony hiába teszünk így! Egyik sem jobb a másiknál, meg a Deákné vásznánál. Hanem azért már természetünkben van, hogy az újat mindig jó arc­c­al, duz­zadt reményekkel fogadjuk. Ünnepet csi­nálunk érkezéséből. S reményeink annál vérmesebbek, mentői jobban ütör.--Aki Syl vester éjszakáján az önöntés, s egyéb csal­hatatlan jövendölés, miket a­hány ház, anynyi módon alkalmaztak. Fiatal lány nem adna egy ily Syl-elé? Eszembe jut róla a természet arcza wester éjszakát a világért. Külömb ez And­rás napjánál is! András napján egész nap böjtölni kell, s azért az, mégis gya­korta megcsalja. De Sylves. jr napján akár a legzsírosabban éljen: az öntött ón sze­szélyes alakjából, vagy a forró vízbe do­bott tésztagolyóba rejtett papírszeletről ő mégis bizonyosan a legédesebb dolgokat olvassa le. Ezek aztán az év folyamán bi­zonyára mind teljesednek! Ila azon a papirszeleten kedvese ne­ve, s a lakodalom napja is kijött: keblébe rejti, s drágább az neki, mint egész éjjel görnyedező szegény újságírónak a kutya­nyelv, mit hajnalra teli izzadhatott. Aztán hogy nézhet az ilyen egy új év eljövetele elé ! Egy ilyen, a­ki mindent rózsaszínben lát! Ködfátyolképek vonulnak el szemei előtt a paradicsom különböző részeiből, s arcza mosolygó, mint a keleti láthatár, mikor a napnak még csak egy pár előfutár sugara lapult meg előőrs gya­núit az ormokon. Szivét nem bánta még gyötrelem­­­e­­je dél táljon. Mikor a virág sem oly üde, mintha harmatcsepp ragyogna kelyhében , a madár sem oly élénk, mint mikor éb­resztő dalát csattogta. A folyóról is eltűnt íz a kékes fátyol, melyben az első nap­sugarak fürdöttek, a lombok is elveszték sötétzöld színüket, melyben a korán kelők üzemei gyönyörködtek. Erdőn, mezőn meg­látszik a törődés bizonyos nyoma, mint az Emberen, ki kora reggel óta dolgozva, a k­is mosdóviz fényes üdesége helyett ve­rejtéket hordoz arczán. A ködfátyolképekből, miket a leány lát élete hajnalán,­­ a paradicsomnak csak azokat a részeit látja, mik az élet görön­gyös részeire emlékeztetnek: a tilalom al­­mafáját, a kigyót és a lángpallóst. Lehullt szívéről a bűvös álmok édes burkolata; szétfoszlott agyának rózsás kö­de; lepattant szemeiről az a szivárványos hályog, mely a rideg valót előre elta­karta. És az uj év eljövetelekor még azt a­z idealizmust is, a mi vele jár-----­lusra váltja föl! A csengő, szép aranyokat kapott bankóra, mert az neki már úgy is csak a kenyérre kell ! Az agg még ennél is kevesebbet csi­nál az uj évből. Ilasoulit azokhoz a csöndes, méla estékhez, melyekhez még altató dana se kell, hogy a lélek mintegy önmagától el-­üljen, mint a virágról virágra röpkedő ma­dár. Hisz a lélek is egy ily nyugtalan ma­dár, s ennek is meg vannak virágai: az ezer meg ezer vágy. Öreg ember szive, lelke rég elült. Virágos mezője is jó idő óta letarolva. Ha még maradt vágya, csak az leh­et, hogy hagyják nyugton egy zugolyban, míg órá­ja üt. Reá nézve az új év nem új remé­nyek tárháza, hanem határpont. Nem te­kinti azt oly kanyarodónak, melyen túl a szenvedélyes utas újabb, tágasabb, s még gyönyörűbb vidéket remél és vár, hanem oly czélpontnak, melynél hosszú fáradság után megpihenjen. Az egész új évtől nem vár mást egy uj kalendáriumnál, melynek időjóslatait, saját tapasztalatai nyomán, csöndes pipa­szó mellett egykedvűen m­egc­áfolja, s hoz­zá teszi, hogy : — Te se leszel különb­en többinél 1 * Az év meghalt, éljen az év ! E kiálltással ébredünk föl jan. 1 -je reggelén. És mivel kezdjük az évet? — Fi* zetéssel. Legelső vendégünk: a kéményseprő­inas. Egész éven át csak ilyenkor látjuk tiszta öltözetben. Bizonyára rá se ismer­nénk, ha nem tudnák a szokást, meg az­tán, ha nem dugná be az ajtón azt aczif­ra papirost ben olyan I­dik, hogyht nemcsak a dögök hety ki lehetne neki egy pi - lit megkímélsz De ni ablak alatt nem lehet táiért bizon­talan szökhettek kodnak egy is csak oly: retnó azt i: nők magunl mellett ez­e­guk se him ban sem ! Legjo­külni. Csal Ha er De it Átadj na, még ki De a ezt már ki Pedig esés j­ó r­e igénye van Sorsát Ja­ja­­ a contósok Öltöz, haza se jöt Nem , Ekkor } nik meg. SZERKESZTOSEG: JOLTOB­A-DTCZA, NYOMDAÉI'ÜLET. Névtelenütl beküldött költemények nem kötöltetnek. 3»i«o­ldatlan kéziratok nem adatnak vi«**a. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. n­apilap. r­KIADÓ LYC. NYOMDA egész évre félévre . . ? előtt: 16­8 Hirdetési dij: sora 6 kr. , tél után 80 kr. k­iül A döntő szavazat. A városi bizottságnak közelebb ártott közgyűlésén igen sok tanulsá­gos és nagy jelentőségű dolog történt, de végeredményében egyiknek sincs akkora erkölcsi és politikai hordereje, mint a győztés elnöke, gr. Esterházy Kálmán főispán magatartásának, mely a Várady Károly által benyújtott ha­­tároz­ati javaslat sorsát eldöntötte. A főispán — mint a kormány hi­vatalos közege — ezen szavazatával, melylyel a Váradi javaslatát elfogadta, nem csak egyéni jobb meggyőződésé­nek, igazság és méltányosság iránti he­­ves érzékének adta nyílt és férfias je­lét, hanem egyúttal a kormánynak e kérdésre vonatkozó nézetét is tolmá­csolta. Torzsalkodó és erőszakoskodó pár­tot akkora erkölcsi vereség még nem sújtott, mint a­hogy a városi bizottsá­gi független pártot — jobban mondva klk­ket — a főispán szavazata nem­csak lesújtotta, hanem erkölcsileg és politikaileg megsemmisítette. A főispánnak e k kérdésben köve­tett magatartása minden tekintetben korrect, férfias és a kedélyeket általá­nosan megnyugtató volt. Az a hatás, melyet a főispán sza­vazata a közgyűlésre gyakorolt, min­den hosszabb fejtegetés nélkül is leg­ékesebb bizonyítéka annak , hogy mi jön szavazatával a Váradi javaslatát érvényre emelte — a leghelyesebb ér­zékkel eltalálta a közhangulatot, fel­ismerte a köz­hajtást, s egyúttal olyan sírkölési diadalt szerzett a városi köz­t ülés többségének, a minő, szemben kli­k tagjai által világgá bocsátott kicsinylésekkel — a két párt eljárása között lévő különbséget a legélénkebb világításba helyezte. A közgyűlés elnökének szavazata egyúttal rendreutasítás a városi klick­­tárt tagjai által követett üzelmekk­el szemben, másfelől olyan fényes elég­tételszolgáltatás a városi bizottsági kör részére, a­melynek messze kiható hord­­ereje van, s a­mely a pártoskodások terén bizonyára egy újabb fordulatnak kiindulási pontja lesz. Az elnök szavazata által ki lett jelentve, hogy a város érdekei nem dobhatók oda néhány erőszakoskodó tag személyes üzelmeinek,­­ hogy a város polgárságának a közjava olyan minden személyes érdek felett álló ön­­­kérdés, a­mely az atyafiságoskodás, ez érdekhajhászat körén kívül esik, s azok a kik személyes érdekeik miatt­­ők a gorr, a magukénak aláren­delik helytelenül és sok tekintetben bűnösen cselekesznek. Abból a főispáni szavazatból na­gyon sokan okulhatnak mindazok, a kik eddig abban a hitben éltek, hogy a város közgyűlési termét saját szemé­lyes üzelmük színterévé törpíthetik, s s mindazt megtehetik a­mit egyéni ér­dekeikre nézve legkedvezőbbnek ta­lálnak. Annak a szavazatnak hatása alatt ebből a megrögzött hitekből fel kel­lett ocsúdniok, meg kellett érteniük azt, hogy a közérdek szentsége első mindenek felett, s a polgár akkor tel­jesíti kötelességeit igazán, ha egyéni érdekeit félre téve, első­sorban a köz­jó érdekében fejt ki közhasznú tevé­kenységet. A városi közgyűlési teremben már gyakran kellett tapasztalnunk, hogy épen azok, a­kik tehetségeik, össze­köttetéseik, társadalmi állásuk a köz­­ügyek szolgálatára első­sorban képe­sítettek, épen azok éltek vissza leg­többször a hatalommal, melyet értel­miségük fejlettségénél fogva igen köny­­nyen kezükhöz ragadhattak, s ép ezért annál inkább elszomorító volt látni küz­delmeiket, melyekbe nem a közérdek szolgálatára szentelt nemesebb buzga­lom és érdeklődés, hanem a magán­ér­dekeket szolgáló önzés volt a tettek rugója. A mig rendezett társadalomban élünk s a mig minden egyes egyén­nek a közöst érdeklő polgári köteles­ségei vannak, addig ezen kötelességet elhanyagolni, vagy pedig a közérdeket a magunk egyéni érdekeinknek aláren­delni nem szabad. Többek között ezt a tanulságot is le lehet vonni abból az elnöki döntő szavazatból. Voltak és vannak még most is olyanok, a­kik az elnök döntő szava­zatát olyan jellegűnek ítélik, mint a­mely ~tn—gij .. i.j lufii I 1— — j■■ I ■ ~jl—.wV emelt határozattá, csak azt felejtették ki a számításból, hogy az ők jogi fej­tegetéseik nem egyebek üres labiliz­­musnál,­­ hogy a javaslat mely elfo­gadtatott nem tartalmaz magában olyat, a­mit a törvény tilt, s nem c­éloz olyat, a­mi törvénybe ütköző. Annak a döntő szavazatnak az igazság és méltányosság érzete, a tör­­vény ismerete szolgált rugóul, így te­kintette azt az a nagy többség, mely e döntő szavazat hatása alatt olyan viharos lelkesedésben adott kifejezést a maga helyeslésének, a­mely bizonyá­ra nem fordul elő, ha abban a szava­zatban a törvény és igazság iránti tiszteletlenséget, vagy éppen a törvény és igazság követelményeinek félreisme­rését fedezték volna fel. Az a döntő szavazat, mintegy óvás­tétel azon önző eljárással szemben, me­lyet a városi bizottság nehány tagja minden jelentékenyebb kérdésben ta­núsított, s kezesség arra nézve, hogy mig az az elnök áll az ügyek élén, addig a város polgárságának közérde­ke magán üzelmek játékszerévé le nem törpittetik. Esterházy Kálmán gróf alkotmá­nyos érzelmének, tapintatosságának, a közérdek iránti meleg érdeklődésének föltéve, hogy azon cselekvényre a B. T. K. 55. és 56. szakaszaiba, vagy a bün­tető törvénykönyvnek különös részében meghatározott, az ausztriai büntetőtvkönyv­­ben meghatározottal azonos vagy lényeg­ben annak megfelelő mellékbüntetés van megállapítva, és föltéve, hogy a B. T. K. 54. §-a második bekezdésének kedvezménye nem jut alkalmazásba, a mellékbüntetés a B. T. K. 57. § -nak megfelelőleg az ítéletben kim­on­­dandó. Az ötszázalékos magyar papírjára-il­. értékesítése iránt jan. 5-én megtar­­tandó ajánlati tárgyalásra valószinüleg e szavazata által olyan frappáns jelét!­o^hírníf"^6^ at^at várható, mivel adta, a mely által e város története­! ’­ben nevének tartósságot és feledhet­lenséget biztosított. Vajha mindazok — kik ezzel el­lenkező eljárást tanúsítanak — levon­nék a tanulságot e szavazat jelentősé­géből, s belátnák, hogy a közérdeket akkor szolgálja minden egyes polgár nemesen és elismerésre méltó módon ha arra az útra lép, melyet ama dön­tő szavazat kijelölt. Vértes. A kir. cnnia, mint legfőbb itélőszék második teljes ülését tartotta, melyben a büntetőtörvények által előszabott mellék A közjegyzői rendtartás módosítása fölött a tanácskozó bizottság tárgyalta teg­napelőtt tartot­t ülésében a közjegyzői kama­­­rák alakítására vonatkozó intézkedéseket. A büntetések (hivatalvesztés és a politikai­­ bizottság javasolja, hogy azon esetben, ha a jogok gyakorlatának felfüggesztése) alkal-, reform törvényjavaslat nagyobb terjedelmű mazhatósága képezte az eldöntés tárgyát.A leend, a közjegyzői kamarák szervezete az A legfőbb ítélőszék kimondotta, hogy a hivatalvesztés, miben a képesség hivatal­­viselésre is benfoglaltatik és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése akkor is kimondandó, ha az elitélt elitélése al­kalmával nem volt hivatalban, pl. foglal­kozás nélkül volt, vagy ha nem birt po­litikai jogokkal. A döntvény, melynek szövegét a „Bün­tetőjog tára“ után alább adjuk, egy erdé­lyi eset alkalmából hozatott, de a fent kiemelt elv minden, a magyar büntető tör­vénykönyv hatályba lépte után felmerült büntetendő cselekvénynél — ha a törvény­az*.:" mellékbüntetést is n mincden I0TOVege­ez, azon büntetendő cselekvényekre vo­natkozólag, melyek a B. T. K. 1 -ső § ának értelmében, a magyar büntetőtörvénykönyv­­ek hatályba lépte után is, az ausztriai, il­letőleg a katonai büntetőtörvénykönyv sze­rint­­természetesen a magyar büntetőtör­­vénykönyv 2. §-ának alkalmazása mellett) birálandók el, ha vádlott, oly cselekvényben mon­dalik ki bűnösnek és ítéltetik büntetésre, mely miatt az ausztriai büntetőtörvény­­könyv 26., 27., 242. és 268. §- ai, illető­­leg tanonczai vegyenek részt a neve­­leg a katomi büntető törvénykönyv 45., tett egylet által megújított nyelvtani 47., 48., 50. és 70. §§-ai szerint, a főbűn­­folyamokbün, tetésen fölül, az idézett szakaszokban meg­határozott törvény szerinti következmények együtt, vagy ezek közül egy vagy több al­kalmazandók, illetőleg az ítéletben kimon­dandók, és az angol bankon kívül, még ha az osz­trák földhitelintézet nem konkurrálna is -- a­mi még teljességgel nincs eldöntve — a bécsi bankegyesület mindenesetre mg ajánlatot benyújtani és az osztrák tar­tományi bank is esetleg offerálni szándé­kozik, jóllehet, hogy ez az utóbb nevezett pénzintézet sokkal szívesebben versenyez ae aranyjáradékra.­­ Az eredményezendő árkeletre vonatkozó minden számítás ma értéktelen annyiban, a­mennyiben a papír­­járadék árkelete a magyar aranyjáradék j­anuár 5-ei árfolyamától fog függni, ügyvédi kamarákéval egyformán állapíttas­sék meg. A közjegyzői állás megszűnése ese­tére nézve az irattár sorsa fölött hosszabb vita fejlődött ki; indítványozták, hogy az irattár vagy a járásbírósághoz utaltassák, vagy a közjegyző utódjának adassák át. E kérdés eldöntését függőben hagyták. Szintúgy eszmecsere tárgyát képezte a bályogcsonkításból eredő kincstári kö­vetelések megtérítése. A bizottság hang­súlyozta, hogy a közjegyzőt csak azon eset­ben terhelheti a szavatosság, ha a dijakat maga lett volna köteles beszedni a fe­jtől. _ xjz­zemberejmeti az ülést. (p. fr ) " Az iparosok oktatása. Falk Zsigmond, mint a pesti könyv­nyomda részvénytársaság igazgatója, közelebbről azon ajánlattal fordult a könyvnyomdászok és betűöntők egyle­tének választmányához, hogy az egy­­ felhívást az egylet magáévá té­ve, körözvényt bocsátott ki az egyes nyomdák főnökéhez, namncs bizonyára üdvös sikere leend. Habár kissé késői dolognak tűnik is fel az, hogy e téren csak most lé­tetik meg az első lépés, mindazonáltal örömmel veszünk tudomást a megindí­tott mozgalomról, mint a­melynek üd­vös befolyása hazánk iparos nemzedé­kére nézve bizonyára elmaradhatlan te­­end. A műveltebb államok iparos osz­tályaihoz viszonyítva, hazai iparosaink­nak e téren mutatkozó elmaradottsá­gát, szomorúan kell rágondolnunk, hogy mennyi még a tenni­való, míg a tár­sadalomnak ez osztályát a fejlettség azon fokáig juttatjuk, a­melyekhez el kell jutniok, ha azt akarjuk, hogy ez osztály a társadalom számottevő té­nyezőjévé emelkedjék. Nem szükséges hosszasabban bi­zonyítani, hogy épen az iparos osztály­nak milyen elengedhetlen szüksége van a műveltebb nyelvek leírására, s hogy különösen a nyomdász-ipar fejlesztése nyelv­ismeret nélkül mily nagy időkre napoltatik el. Hazai nyomdász iparosaink mind­eddig nem igen gondoltak arra, hogy nyelvismereteiket fejlesszék, mit annak kell tulajdonítanunk, hogy e körülmény horderejét vagy nem méltatták elég figyelemre, vagy épen nem is ismer­ték fel. Az elmaradottság ezen állapotán minden áron és sürgősen kell segíteni. A külföld iparának folytonos fej­lődése annyira hátraveti a mi iparunk fejlesztését, hogy ha sürgősen nem gon­doskodunk segélyszerekről , még csak gondolni sem lehet arra, hogy valaha velük versenyt tarthassunk. A kézi ügyesség fejlesztésén kí­vül elengedhetlen követelmény a szel­lemi tehetségek kiképezése is. E nél­kül az ipar haladásáról beszélni sem lehet. A szellem az, mely teremt, a kéz csak azt dolgozza fel, a­mit és a­hogy a szellemi képesség, a teremtő ,azö­nyegjelöli. Gyár páni jelenté­­leteket köze Alispái pi közigazgs jelentést, m rab érkezett maradt ellát A pén csak a már jegyzést tes vai pénzek frt 47 kra szereztetett A vári frt volt. Közigs központi fot Bélyes napban 72,( bal több mi Vadás: 162 drb. Az ort 1881. évre a jelen évet mult évihez, haladja. A jegy bér hó 30-a készlettel rí vogyil ,, —rr­ . 5 fordult el Mennél műveitek.Végül képzettebb az iparos, annál jelentéke­nyebb munkásságra képes. A szellemi fejlődésnek elengedhe­tetlen követelménye a nyelvek ismerete, s mert ilynemű ismeretekre az iparo­sok között különösen a nyomdászattal foglalkozóknak feltétlenül szükségük van, ez okból nem ajánlhatjuk eléggé fi­gyelmükbe a fennebb érintett mozgal­mat, mint a­mely éppen azt czélozza, hogy a fiatal iparos nemzedék olyan képzettségre tegyen szert, a­melynek segélyével nemcsak az iparnak, mint ilyennek fejlődését biztosítja, hanem je­lentékeny tényező arra is, hogy az ipa­ros osztály tassék. Ma mi talános előd osztály javít tetén­d ra mat képessé felett ma m nek is, hat iparos nemz­­ételten fel érintett üdv Kolozsvár; halál az UK áldozatot Kő­n­y­i Imre ( Az elő­­név kamegyei ti­bi időkben­­ méltó szolgi gó részvéte alkalommal érdelődésén körben, mei szintén has magukat a Főorv és szakavat következő i az eg talános égé

Next