Magyar Polgár, 1881. január-június (15. évfolyam, 1-146. szám)
1881-05-05 / 101. szám
évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: O R D A - U T C Z A , NYOMDÁKI’ I) L K T. JOb r _____ ?.elvinül beküldött közlemények nem kötöltetnek, okatlan kéziratok nem adatnak viasza il,mn4lt,s _____ Csak bémentes levelek fogadtatnak el ] Gl-dik szám Kolozsvár, csütörtök, 1881. május 5. KIADÓHIVATAL: KÜLTORDA-uTCZA, NYOMDAÉPÜLET ELŐFIZETÉSI DÍJ: egén évre . . . 16 frt 1 évnegyedre . 4 frt — kr félévre...................8 „ egy hóra . . 1 „ 60 „ Hirdetési díj: sora 6 kr. — Bélyegideték: minden hirdetés után 80 kr. — Nyilttér: sora 26 kr. 1 szélsőbal kormányon A szélsőbal országszerte nagymérőagitatiót folytat; hirlaptudósítói elhódítanak majd minden választókerüt és bizonygatják, hogy a szélbalidékért való hevülés mély gyöket vert a nép lelkületében mindenütt. 1. Tegyük fel, hogy mindaz, amit függetlenségi lapok a képviselő-válaszai mozgalmakról írnak, igaz egy szóig. Tegyük fel, hogy az az intenzív lelke- míg nemcsak az illető levelező és nevgű pajtásának privát-industriája, hanem hogy a szélsőbaloldalnak csakugyan sikerült megnyernie a nemzet érzületeit Tegyük fel végre, hogy - kedve szerint — jobbnak, kormányképesebb- nek van elismerve a mostani többségnél és hogy mindezek következtében , választások eredménye az lesz, hogy a függetlenségi párt parlamenti majoritáshoz jut. A szélsőbaléhoz hasonló küzdelemből mindenesetre joggal következtethető hogy komolyan számolt ez eshetőséggel , és készen van arra, hogy bármikor elfogadja a nemzet kezéből a megbízatást. Mi lesz akkor? Elsősorban kétégkívül az fog történni, hogy a szélbal (már akkor kormányzó párt) fel fog hivatni kabinetalakításra. Megváltjuk őszintén, hogy a párt jelenlegi szervezetéből sehogy sem tudjuk kivenni, hogy e diadalmi eshetőségnél kit, vagy kiket fog érni a szerencse, hogy Magyarország kormányzata kezeikbe letétessék. De hát erről még van időnk gondolkodni. Már most a szélsőbalnak nem kell a kiegyezés, nem kell delegáció, közös hadsereg; egy szóval semmi, vagy legalább is lehető legkevesebb mindabból, ami ez idők szerint alkotmányos alap, és két államnak szerződése folytán létrejött — egyoldalúan el nem törülhető — törvény. Vajjon minő alapon fognának a félsőbaliak kormányt alakítani — törvényszabta módon? Két út van előttük. Egyik az, hogy elvállalják a kormányzást a jelenlegi alapokon, azon feltétel alatt, hogy majd hét esztendő múlva, mikor a kiegyezés ideje lejár, törekedni fognak más alkotmányos szerzetet inaugurálni. A másik út az, h°Ky szépen megköszönik a nemzet faalmát,és kijelentik, hogy ők nem úgy értették ezt az egész dolgot, mert ők voltakép nagyon kitűnően tudnak izgatni kormányképességük érdekében , de egyebet ne kívánjon tőlük senki. És nem vállalják el a kabinetalakítást. Volna még egy harmadik fegyverük is, a többség jutás esetén: folytatni az eddigi barez módot. Hanem ők teljes felháborodással szoktak tiltakozni az ellen, hogy czéljuk erőszak és fölforgatás, mely a nemzetet pusztító szerencsétlenségekbe döntheti. Minden alkalommal kiemelik, hogy ők a törvényes rend emberei, és mindent csak törvényes uton akarnak kivívni. Senki sem akadályozná őket, hogy ezt tehessék De senki sem tagadhatja, hogy ez esetben többségük előtt nincs más út, mint az a kettő, melyet fennebb említettünk. És számbavéve a pártban — bár még csak szégyenkezve — mutatkozó jelenségeket, számbavéve a parlamentáris rend és törvények által támogatott valószínűségeket, bátran föltehető, hogy a szélsőbali többség végre is ráfanyalodnék az „átkos” közösügyes alapra. Nem azért, mintha nem akarna egyebet, de azért, mert nem tehetne egyebet. Keresnének, és majd csak találnának valami czukrot, hogy megédesítsék a szélbali ígéretek után anynyira keserű pilulát, hanem hogy e pilulát — ha csakugyan törvényszerű célzataik vannak — okvetetlenül beadnák, az aztán igazán „több mint bizonyos.“ Egyelőre nem megyünk tovább a consequentiák levonásában. Nem szólunk arról, hogy minő hasznai, minő kárai támadnának a nemzetnek e szélbali metamorphosisból. De szolgálunk egy jó tanácscsal a választóknak . Hallgassák végig — türelemmel vagy lelkesedéssel — a szélbali képviselőjelöltek csattogó-pattogó frázisait. És miután már istenesen le van teremtve közös ügy, meg minden, ami hozzátartozik , miután el van mondva kormány tehetetlensége, kormánypárt hazafiatlansága, felmagasztalva szélsőbal áldásossága, hatalmas tettereje, — ugyan, t. választók, ha mindezt végighallgatták, kérdjék meg a jelölt úrtól, hogy : mit csinálna hát a függetlenségi párt, ha most mindjárt többséghez jutna ?! És hogyha a jelölt úr bele nem zavarodik e kérdésbe, hanem olyan választ ad, amely hazafias óhajtásoknak, a törvényes rendbentartásának megfelel, de egyúttal a szélsőbali igényeket is kielégíti, nem szavazzanak rá. Hanem mindaddig, míg e kérdésre alapos és részletes, teljesen megnyugtató felvilágosítást nem kapnak — higgyenek azoknak, kik mondják és bizonyítják, hogy az egész mostani szélsőbal nem egyéb, mint épen csak egy üres ráz is, melyet meghallgatni veszedelmes dolog. TARCZA: Miért kell a középiskolában zenét tanítani, a középiskolának, mint ismert terjesztő intézetnek, sok tantárgyat kell a tervben felölelni. E tekintetben annyihogy inkább a túlterheltetéspanaszokat, mint a tananyag bőkérdését veszik komoly tárgyú-151 szóló alá. A túlterhelés hire, mint ok, eléggé^nek látszik, hogy bizonyos hivatottnak Pártfogók a tananyagban nem hitt tétvi tozgatást indítványozzanak, újabb tget közölve, melyek szerint a közép°a növendékei érettségi vizsgálathoz lén jussanak. Az állam pedig kezdjd!^ 8°ndoakodni, hogy kiküldött bizton minimumra leszállított tananyagast ellenőrizze. la ki* 20ne, melyet régen a középiskola ,e^ a Műtárgyak közé, bőven részee e®'itett pártfogók kegyében, mig •-»má jutott- h°gy a középiskolában kin )’z,és hely az I és II. osztályok a osztályok helyett zene hto, ' *)an tanítóképző intézetekben tért. átérti'Sl:0'a a C8a'a^ közötti benső a 8 na^y°n gyakran hallható óhaj. ueite'e ,vo'na ama láthatatlan függő *ík ajtóváaZ a család szentélye 'ita 8o, lí?. vezet, mégis a zene gyakorközépiskolában kizárólag a colt. ^ önkéntes vállalkozására van bizalmny ama véleményből eredheti hogy ha a család egy érzett szükségét kielégíteni óhajt és a zenét otthonossá teszi , akkor az iskola a zenetanító fizetésében czél nélkül költ. Ha a középiskolának minden növendéket a tudományokra alaposan előkészíteni kell, és ezt czél gyanánt szabják elébe , akkor mellette egymás, az érzelmek fejlesztése és nemesítésének épen olyan lényeges feladata is megadásra vár. Minthogy a kettő egymást áthatja, kiegészíti, sőt nem választható el, azért minden iskolának az utóbbit is mulaszthatatlanul figyelemre kell méltatni, hogy a valódi czélt elérhesse. Itt a zene, mint egy igen jó eszköz, önként ajánlkozik. A középiskola sikerrel akkor tanít, ha a növendékeket képesítette, hogy a beszédben hallott, vagy írott és olvasott dolgokat azonnal teljesen átértsék, miért a növendékek emlékező, felfogó tehetségét) értelmét folytonos gyakorlással erősbíteni szükséges. Ezen tekintetben a zene más tárgyak között utolsó helyet nem érdemel, mert a zene gyakorlása a látás, tapintás és hallás érzékeit egyaránt foglalkoztatja. A tanulás alatt nyert benyomás, mint több érzék együttes és összhangzó munkásságának eredménye jut tudomásra- Azért emlékezetben állandóan megmarad" Ha a növendék a hallott vagy látott, dolgok felfogásában, valamint azok ismétlésében is téved, a tévedés egy tárgyban sem lesz annyira feltűnő, mint a zenében, vonatkozzék bár az akár rithmus, akár melodia vagy harmóniára Ezáltal a zene úgy a figyelem ébrentartására, mint a hallás gyakorlására bő alkalmat nyújt, miért a középiskolában való tanítása kiválóan nagy szükséget fedez. Sokra megy azon iskolai növendékek száma, kik kezükben a tankönyvet tartva, fel s le járkálnak és szájuk a könyvben előadott tételek egymásutáni hit ismétlésére szoktatni törekednek. E szerint a kézben levő néma tárgyból szavakat kierőszakolni és a könyv írójával ily módon társalogni akarnak, ahelyett, hogy a szerzőnek könyvébe foglalt elveit átérteni óhajtanák. Ily czéltalan magolásnak a zenében helye nem lehet, mert a zene a lélek érzeményeinek képes tolmácsa és a növendéknek tanulás alatt a kiválasztott zenedarabban foglalt érzékek felfogására mintegy átélésére kell készen lenni. Ezáltal a zene tanítása míg egyfelől a kedély nemesítésére hat, eddig másfelől a régi középiskolának a jelen kor igényeivel való összhangzóvá tételét segíti el. Általános a panasz, hogy a középiskolák növendékei a társas összejöveteleknél nem bírnak a társalgásban kellő ügyességgel. A panasz jogosultnak látszik, mert a növendék oly tárgyakkal és eszmékkel van a középiskolában kizáróan elfoglalva, ami tudományos pályára készíti elő ; mert a tanítás és tanulás a családi és társas élet folyásával igen kevés, közel semmi összhangban sem áll. A panasz megszüntetésére és a jelezhető hiány eltüntetéséhez a zenetanítás, mint legalkalmasabb tényező ajánlkozik. A középiskola soha sem hagyhatja tekinteten kívül azt, hogy növendékei egykor a család fenntartói, a társadalom és az állam felelős tagjai lesznek. Azért követelmény gyanánt áll előtte, hogy mindazon ifjakat, kikre nézve a családot helyettesíti, úgy a hazafias eszmék és érzelmek fenntartása, sőt ápolására képessé tegye, mint a rájuk várakozó társas életi problémák megoldására és állampolgári kötelességek teljesíthetésére előkészítse. A kivándorlás ügye. Tisza Kálmán miniszterelnök a kivándorlási ügynökségekről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, a képviselőház hétfői ülésében következőleg válaszolt Irányi Dániel kifogásaira: T. ház! (Halljuk) Mielőtt rátérnék azokra, amiket a képviselő úr mintegy szemrehányólag elmondott, legelsőbben is azt kívánom megjegyezni, hogy a személyes szabadság igényeit a szélső határokig kiterjeszteni, akkor a kivándorlás ellen nem ugyan intő, mert azt nem lehet, de bizonyos óvó intézkedéseket tenni lehetetlen. Ez a kettő együtt meg nem fér egy törvényben. Különben ami magát a dolgot illeti, hogy a kivándorlási ügynökségekről alkotandó törvénynyel befejezettnek a feladatot nem látom, annak jelét adtam magában az indokolásban, hol az utolsó paszszusban ezt magam is megmondom. De kénytelen vagyok elmondani azt is, hogy amennyiben a t. képviselő úr a kivándorlást a rosz kormányzat eredményének tulajdonítja, (Úgy van a szélső balon.) és az mondatik, hogy az is , úgy látszik, hogy egy év óta a kormányzat tetemesen megjavult. (Derültség jobbfelől.) Mert, míg a mindnyájunk által ismert rész évben, mint a kívánt összeget, mit a tanárképzők a zenetanítás céljára igényelnének, megtagadni ; mert ha a tisztán magyar növendékekkel bíró intézeteket nem vesszük is figyelembe, akkor is azokon kívül igen sok határszéli és különféle nemzetiségű ifjakat nevelő középiskola a zene tanítása által oly helyzetbe jutna, melyben a magyar nemzeti szellemnek, a hazafias dalok terjesztésével valódi őrhelye volna, a középiskolák működése a zene nemesítő hatásával az iskola közelében élő nép életére és jellemére is a legjótékonyabb befolyással lenne. Az államok határain belül a nemzetiségeket elkülönítő határfalakat többé nem az idő, hanem az internationális művészet segélyével a jóakarat van hivatva összerombolni. Minthogy itt a középiskolákat mellőzni nem lehet, azért fejlesztésük elodázhatatlan kívánalom. Mikor az iskola a zene tanítását kibővíti és más tantárgyak mellett tökélyre emeli, nemcsak a családnak óhajtott képmásává alakul át, hanem képesítve lesz mindazon tényezőkkel számolni, melyek a szellemi élet emelői gyanánt szerepelnek, melyek a szellemi képzés mellett az érzés fejlesztését czélozva, a kedélyre is nemesítően hatnak. A reorganisatiót gyorsan keresztül vinni azért szükséges, mert „a növendéknek a jövendő iskolájában nem a közelmúlt magáltató intézményével, sem jelennek tisztán szellemi monarchiájával, hanem a család lélek és jellemfejlesztő köztársaságával, egy második otthonnal kell találkozni.“ V. Szikra- A főrendiház keddi ülésén a perrendtartásról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. E javaslat tudvalevőleg azon intézkedést tartalmazza, hogy a legfőbb itélőszék semmisítő osztálya, mint külön osztály megszűnik s a legfőbb itélőszékbe olvasztatik. Majláth Gy. országbíró e pont miatt erős támadást intézett a javaslat ellen. Az eddig fennállt rendszer túlságosan gyökeres megzavarásnak nevezte azt s azon hitének adott kifejezést, hogy a fennforgó bajokon másképpe megszüntetés nélkül is lehetne segíteni. A kormány álláspontját az igazságügyminiszter védte, kimutatván, hogy ez a semmisítőszék megszüntetése az, mit e javaslatban mindenki helyesel. Ugyanő véleményben volt Fiáth Ferencz báró is, mig Zichy Nándor és Sztáray gróf Majláth felszólalását támogatták A szavazásnál 17-en nyilatkoztak a javaslat általánosságban való elfogadása mellett, 18-an ellene, s igy az egy szó többséggel elvettetett. — A váratlan határozat kelletlen következései azonnal nyilvánultak. Következett volna a végrehajtási eljárásról szóló javaslat tárgyalása; az országbíró melegen felszólalt, magasztalva e javaslat előnyeit és hangoztatva, hogy annak még ez ülésszak alatt törvényerőre emelkedése milyen szükséges, de a miniszter kijelenti, hogy e végrehajtási javaslat szoros összefüggésben van a perrendtartásról szóló javaslattal s a nélkül alig tárgyalható. Az a határozat hozatott tehát, hogy a perrendtartásról szóló javaslat visszaküldetik a képviselőházhoz s a végrehajtásról szóló javaslat tárgyalása mindaddig függőben tartatik, míg a képviselőház újabb üzenete a perrendtartási novella tárgyában a házhoz vissza nem érkezik. Mindenesetre sajnos lenne s nagy felelősséget hárítana a főrendiházra, — írja a hon — ha mai, szerfelett esetleges többségének határozata egyátalán szükségesnek és hasznosnak ismert reform foganatosítását esetleg hoszszabb időre elnapolná. A pénzügyminiszter kezdeményezésére a legközelebbi napokban a pénzügy-s az igazságügyminisztérium kiküldöttei között, a jövedéki kihágásokra kiszabott büntetések szigorítása, illetve felemelése tárgyában tanácskozások fognak tartatni. A trencséni kir. törvényszék elhatározta, hogy bizonyos határidő lejártával, a peren kívüli ügyekben csakis magyar nyelven irt beadványokat fog elfogadni. Ezen határozatot a törvényszék a többek közt az 1868: XLIV. t. sz. 7. §-a d) pontjára való tekintettel, azon körülménynyel is indokolja, hogy Trencsénmegye törvényhatóságának jegyzőkönyvi nyelve tényleg a magyar. AZ ORSZÁGHÁZBÓL. A képviselőhöz ülése május 3-én. Elnek az ülést 103/4 órakor megnyitván, az utóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja Potornai Imre s érdektársai kérvényét szabályozási költségeik megtérítése iránt; a nagy szalontai ipartársulat kérvényét az ipartörvény revíziója iránt, Jenkovszky Ágostnak kérvényét a polgári házasság behozatalát czélzó törvényjavaslat elvetése iránt. Kiadatnak a kérvényt bizottságnak. Elnök javasolja, hogy a Rudolf trónörököst és óráját üdvözlő küldöttség névsora a főrendiházzal közöltessék. Elfogadják. Láng Lajos benyújtja a pénzügyi bizottság jelentését a számos hazai iparágak állami segélyezéséről szóló törvényjavaslatra, a Szegeden a pénzügyi hatóság számára építendő helyiségről szóló törvényjavaslat, valamint a kataszteri törvényen a főrendiház által tett módosításokra vonatkozólag. Mind e jelentések a csütörtöki ülésben fognak tárgyaltatni. Nyáry Jenő, a főrendiház jegyzője, áthozza a főrendiház üzenetét a 6°/0-ás magyar aranyjáradék konverziójáról szóló tvjavaslat elfogadására és az árvíz által elöntöttt területek adómentességéről szóló törvényjavaslatokon tett módosításokra nézve. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter felel Thaly Kálmán interpellácziójára az amerikai sertéshús behozatalát illetőleg. Kijelenti, hogy a fennálló törvény értelmében csak oly tárgyak behozatalát tilthatja meg, melyek vagy veszedelmesek, vagy a közegészségre ártalmas. Thaly Kálmán csodálkozik a miniszter válaszán, hogy a kormány csak azon czikkek behozatala ellen intézkedhetik, melyek veszélyesek, vagy a közegészségre ártalmasak; szakemberekre hivatkozik, hogy az amerikai sertéhús a közegészségre ártalmas. Szapáry dr. pénzügyminiszter felszólalása után a ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Szapáry gr. pénzügyminiszter válaszolt Bódogh Albert interpellácziójára a dohánytermelési engedélyek tárgyában. Minden dohánytermelési kérvényt nem lehet figyelembe venni. 1879-ben nagy mennyiségű dohányt adtak el külföldre, tavaly azonban nagy termés volt, s a kormánynak igen nagy készlete maradt, míg a do-fil oly sok más mellett a zene tanításánál jobb tényezőt alig választ. Ezen elodázhatatlan követelményekkel szemben sok középiskola többet nem mutathat fel annál, hogy az I. és II. osztályban minden növendék a zene jegyeit megismeri, a megfelelő hangok eléneklését gyakorlat kíséretében tanulva. A hetedik osztályban pedig kapcsolatosan a physikában előadott hangtannal az elméleti részek ismertetése, a hangok között létező számviszonyok kimutatása és tanítása előírva van. A hanglejtők tulajdonságait, alakítását és a hangoknak a hanglejtőben meghatározott egymásutánját kísérlettel vizsgálat alá venni, ismertetni kell. De mindez a középiskola czéljához képest, mit megvalósítani kell, elégtelen ; mert a növendék a jegyeket ismerni és a hangokat egymástól megkülönböztetni olyan korba tanulta, amikor igen gyorsan felejt; mert az oktatás kezdete és vége között a zene gyakorlása nélkül oly hosszú idő múlik el, hogy a felsőbb osztályban a tanár legjobb törekvése mellett is az elméleti oktatásnak kellő sikere nem lehet. A tény kényszerítő hatalma előtt meghajolva, örömmel kell üdvözölni azt a néhány, kivételes , jelentkező középiskolát, melyben a tanári testületnek sikerült önkéntesen ajánlkozott ifjakból egy kis „dalkört“ szervezni. De hozzá tehető, hogy az igények kielégítve akkor lesznek, mikor minden középiskolában tér és alkalom nyílik, nem egyedül a dalkör fennállására, hanem egy kis „zene-társaság“ alakítására is. Ez valósítható, mert ha a zene tanítása a középiskola 7-ik osztályában az elméleti részek előadásával végződik be, a nyolcadik osztályt pedig azon ok miatt, hány termelésért számosan jelentkeztek, tehát nem lehet mindenkinek az engedélyt megadni. Bódogh Albert nem veszi tudomásul a választ, ő az aránytalanságot akarná megszüntetni, mely az egyes termelőknek adott engedélyek közt van. P. Hajdú Böszörmény városa határán összesen 307 holdra van dohánytermelési engedély adva , ebből egy birtokos 148 holdon termel dohányt. Szapáry gr. pénzügyminiszter felszólalása után a ház a választ tudomásul veszi: az ülés végződik 1e 1 órakor. Az első javító intézet. Kilátásunk lehet arra, hogy a királyhágón inneni részekben, Kolozsvárit lesz felállítva az első javító intézet. Pár hó előtt, Varga János, váczi orsz. fegyintézeti igazgató, a miniszter megbízásából tett körútja alkalmából Kolozsvárit is körültekintett egy alkalmas hely iránt, és a város tulajdonában levő volt cukorgyár helyiséget meg is szemlélte, melyet különben alkalmasnak talált, föltéve, ha az építkezést talajbeli akadályok nem nehezítenék meg, a talajvizsgálat azonban, tudomásunk szerint, elmaradt, s egyáltalában jeles szaktudásunk végleges megállapodását nem ismerjük; de abból a körülményből, hogy a miniszter a marosvásárhelyi kir. főügyészt ugyan e kérdésben véleményadásra hívta föl, következtetni lehet, hogy Varga és Sebestyén között a javítóintézet létesítése tárgyában eltérő nézet nyilvánult és az igazságügyi miniszter hajlandóbb ez utóbbinak elfogadására. Varga egy országos női közvetítő és javító intézet fölállítását tervezte s arra, a tekeasztal-alap czím alatt begyűlt, mintegy 170 ezer frtnyi összeg szolgált volna fedezetül. A kir. főügyész, kizárólag javítóintézet fölállítását tartja czélirányosnak, hova a b. t. k. 42. és 84 ik § a értelmében a fiatal bűnösök lennének összpontosítandók, 80 — 100 létszámnak megfelelő, kisebbszerű intézet létesítését tervezi, mely tervezet mellett inkább csak átalakításokat kellene eszközölni s ebből az összes építkezési költség aligha meghaladná a 40 ezer forintot. Természetesen, egy ilyen intézet a Királyhágón inneni részekre nem lesz elégséges, de magunk is abban a véleményben vagyunk, hogy e tekintetben a centralizáczió nem lehet czélszerű, és pedig a többféle okok között elsősorban ellene mondana roppant szállítási költség mi évenként az államkincstárt terhelné. Kisebb javítóházaknak állami költségen hogy tananyaga terjedelmes és az érettségi vizsgával tetemesen elfoglalva lesz, számításon kívül kell hagyni, akkor a hét osztályból, a két elsőt kezdőnek tekintve, marad öt, melynek növendékeit két csoportra osztva, minden növendék a gyakorlatokban részt vehet, oly módon, hogy azok, kik a fejlődés azon időszakában vannak, amikor énekelni nem tanácsos: inkább a zene, azok pedig, kik e kort átlépték vagy még nem érték el, a dalkörbe osztatnának be, megengedve a nyilvánuló hajlamnak is egy kis választást. Ezek által a középiskolában a zenetanítás kiegészítve volna. Sőt a középiskola az ifjú érzéseinek fejlesztéséhez is kellő tényező felett rendelkezne. Ha valaki a zenetársaság megalapítását lehetetlennek tartaná, annak kételye eloszlatására legyen felemlítve, hogy ha a középiskolák elöljárói a szegény és árva fiuk nevelésére tetemes segélyöszszeget begyűjteni tudnak, úgy bizonyosan a 35 — 40 ifjúból alakuló zenetársaság igényeit kielégítő taneszközök bevásárlására szükséges pénzt előteremteni képesek lesznek, feltéve, hogy a tanítás olyan tanférfiúra lesz bízva, ki a zenedarabokat, ha kell barrangirozni tudja. De ez a feltétel előbb nem lesz való mintha az egyetemek mellett működő tanárképzőket a gyakorlati zenészet tanszékével kiegészítik és a természettudományok hallgatóinak kívánt alkalmuk lesz, hogy a methophysika edt. helyett zenét tanuljanak és azzal tanulmányaikat kiegészítve, a nevelésben igen nagy horderejű tényezővel is megismerkedjenek. Ekkor az iskola szervezetével leglényegesebben öszszefüggő ügyképzett szakemberek vezetésére lesz bízható. Az államnak legkevesebb oka lehetfelállításának sem vagyunk pártolói, a bár Tauffer, egyik szaktudósunk örvendetes jelenségnek tartja a horvátországi 9000 forintos javítóházakat, mi a magyaror-szági börtönreformok terén az ilyenekben nem fedezhetnénk föl haladó lépést. Ennek igaz, meg van azon előnye, hogy a csekély létszám mellett a letartóztatottak erkölcsi javulására több gond fordítható, de másfelől annak ellenében van az a sokszoros hátrány, hogy az igazgatás legtöbb esetben avatatlan, vagy kevéssé avatott egyénre bizatik, kinek szakismeretei vagy egy 900 frtos javító ház igazgatójának adható javadalmazáshoz arányalvá vagy a különben szakismerő az igazgatást csak mellékes foglalkozásként folytatja, és nem tehet eleget magas hivatásának. Egy javító intézetet úgy, amint a kir. főügyész által tervbe van véve, teljesen kielégítőnek tartunk és reméljük, hogy közeljövőben láthatjuk Koloszvárt a királyhágón inneni részek első javító intézetét, s meg vagyunk győződve, hogy a város is ezek elérésében segédkezet fog nyújtani és a czukorgyár helyiségét, mely a tervbe vett intézet létesítésére igen alkalmas, lehető legelőnyösebb feltétel mellett fogja a miniszterek rendelkezésére bocsátani, mit annál is inkább tehet, mert ma már azt a helyet nélkülözheti. (1-)