Magyar Polgár, 1881. január-június (15. évfolyam, 1-146. szám)

1881-05-05 / 101. szám

évfolyam. SZERKESZTŐS­ÉG: O R D A - U T C Z A , NYOMDÁKI’ I) L K T. JOb r _____ ?.elvinül beküldött közlemények nem kötöltetnek, okatlan kéziratok nem adatnak viasza il,mn4lt,s _____ Csak bém­entes levelek fogadtatnak el ] Gl-dik szám Kolozsvár, csütörtök, 1881. május 5. KIADÓHIVATAL: KÜLTORD­A-u­TCZ­A, NYOMDAÉPÜLET ELŐFIZETÉSI DÍJ: egén évre . . . 16 frt 1 évnegyedre . 4 frt — kr félévre...................8 „­­ egy hóra . . 1 „ 60 „ Hirdetési díj: sora 6 kr. — Bélyegideték: minden hirde­tés után 80 kr. — Nyilttér: sora 26 kr. 1 szélsőbal kormányon A szélsőbal országszerte nagymér­­ő­agitatiót folytat; hirlaptudósítói el­­hódítanak majd minden választókerü­­­t és bizonygatják, hogy a szélbali­dékért való hevülés mély gyöke­­t vert a nép lelkületében mindenütt. 1. Tegyük fel, hogy mindaz, a­mit függetlenségi lapok a képviselő-válasz­ai mozgalmakról írnak, igaz egy szóig. Tegyük fel, hogy az az intenzív lelke- míg nemcsak az illető levelező és ne­­vgű pajtásának privát-industriája, ha­­nem hogy a szélsőbaloldalnak csakugyan sikerült megnyernie a nemzet érzüle­teit Tegyük fel végre, hogy - kedve szerint — jobbnak, kormányképesebb- nek van elismerve a mostani többség­nél és hogy mindezek következtében , választások eredménye az lesz, hogy a függetlenségi párt parlamenti­ majo­ritáshoz jut. A szélsőbaléhoz hasonló küzdelem­­ből mindenesetre joggal következtethe­tő hogy komolyan számolt ez eshető­séggel , és készen van arra, hogy bár­mikor elfogadja a nemzet kezéből a megbízatást. Mi lesz akkor? Első­sorban kétégkívül az fog tör­ténni, hogy a szélbal (már akkor kor­mányzó párt) fel fog hivatni kabinet­­alakításra. Megváltjuk őszintén, hogy a párt jelenlegi szervezetéből sehogy sem tud­juk kivenni, hogy e diadalmi eshető­ségnél kit, vagy kiket fog érni a sze­rencse, hogy Magyarország kormány­zata kezeikbe letétessék. De hát erről még van időnk gondolkodni. Már most a szélsőbalnak nem kell a kiegyezés, nem kell delegáció, közös hadsereg; egy szóval semmi, vagy legalább is lehető legkevesebb mind­abból, a­mi ez idők szerint alkotmá­nyos alap, és két államnak szerződése folytán létrejött — egyoldalúan el nem törülhető — törvény. Vajjon minő alapon fognának a félsőbaliak kormányt alakítani — t­ö­r­­vényszabta módon? Két út van előttük. Egyik az, hogy elvállalják a kormányzást a je­lenlegi alapokon, azon feltétel alatt, hogy majd hét esztendő múl­­va, mikor a kiegyezés ideje lejár, tö­rekedni fognak más alkotmányos szer­zetet inaugurálni. A másik út az, h°Ky szépen megköszönik a nemzet faalmát,és kijelentik, hogy ők nem úgy értették ezt az egész dolgot, mert ők voltakép nagyon kitűnően tudnak izgatni kormány­képességük érde­kében , de egyebet ne kívánjon tőlük senki. És nem vállalják el a kabinet­­alakítást. Volna még egy harmadik fegyve­rük is, a többség jutás esetén: foly­tatni az eddigi barez módot. Hanem ők teljes felháborodással szok­tak tiltakozni az ellen, hogy czéljuk erőszak és fölforgatás, mely a nemze­tet pusztító szerencsétlenségekbe dönt­heti. Minden alkalommal kiemelik, hogy ők a törvényes rend emberei, és min­dent csak törvényes uton akarnak ki­vívni. Senki sem akadályozná őket, hogy ezt tehessék De senki sem tagadhatja, hogy ez esetben többségük előtt nincs más út, mint az a kettő, melyet fen­­nebb említettünk. És számbavéve a pártban — bár még csak szégyenkezve — mutatkozó jelenségeket, számbavéve a parlamen­táris rend és törvények által támoga­tott valószínűségeket, bátran föltehető, hogy a szélsőbali többség végre is rá­fanyalodnék az „átkos” közösügyes alapra. Nem azért, mintha nem akar­na egyebet, de azért, mert nem te­hetne egyebet. Keresnének, és majd csak talál­nának valami c­z­u­k­r­o­t, hogy m­eg­­édesítsék a szélbali ígéretek után any­­nyira keserű pilulát, hanem hogy e pilulát — ha csakugyan törvény­szerű c­élzataik vannak — okvetet­­lenül beadnák, az aztán igazán „több mint bizonyos.“ Egyelőre nem megyünk tovább a consequentiák levonásában. Nem szó­lunk arról, hogy minő hasznai, minő kárai támadnának a nemzetnek e szél­bali metamorphosisból. De szolgálunk egy jó tanácscsal a választóknak . Hallgassák végig — türelemmel vagy lelkesedéssel — a szélbali kép­viselőjelöltek csattogó-pattogó frázisait. És miután már istenesen le van te­remtve közös ügy, meg minden, a­mi hozzátartozik , miután el van mondva kormány tehetetlensége, kormánypárt hazafiatlansága, felmagasztalva szélső­bal áldásossága, hatalmas tettereje, — ugyan, t. választók, ha mindezt végig­hallgatták, kérdjék meg a jelölt úrtól, hogy : mit csinálna hát a függetlensé­gi párt, ha most mindjárt többséghez jutna ?! És hogyha a jelölt úr bele nem zavarodik e kérdésbe, hanem olyan vá­laszt ad, a­mely hazafias óhajtásoknak, a törvényes rend­bentartásának megfe­lel, de egyúttal a szélsőbali igényeket is kielégíti, n­em szavazzanak rá. Ha­nem mindaddig, míg e kérdésre alapos és részletes, teljesen megnyugtató fel­világosítást nem kapnak — higgyenek azoknak, kik mondják és bizonyítják, hogy az egész mostani szélsőbal nem egyéb, mint épen csak egy üres­­ r­á­­z i­s, melyet meghallgatni veszedel­mes dolog. TARCZA: Miért kell a középisko­lában zenét tanítani, a középiskolának, mint ismert ter­­jesztő intézetnek, sok tantárgyat kell a t­ervben felölelni. E tekintetben annyi­­hogy inkább a túlterheltetés­­panaszokat, mint a tananyag bő­­kérdését veszik komoly tárgyú-151 szóló alá. A túlterhelés hire, mint ok, eléggé­­^nek látszik, hogy bizonyos hivatottnak Pártfogók a tananyagban nem hitt tét­­­vi tozgatást indítványozzanak, újabb t­g­et közölve, melyek szerint a közép­­°a növendékei érettségi vizsgálathoz lén jussanak. Az állam pedig kezd­jd!^ 8°ndoakodni, hogy kiküldött bizto­­n minimumra leszállított tananyag­as­t ellenőrizze. la ki* 20ne, melyet régen a középisko­la ,e^ a Műtárgyak közé, bőven része­­e e®'itett pártfogók kegyében, mig •-»má jutott- h°gy a középiskolában kin )’z,és hely az I és II. osztályok a osztályok helyett zene hto­, ' *)an tanítóképző intézetekben tért. átérti'Sl:0'a a C8a'a^ közötti benső a 8 na^y°n gyakran hallható óhaj. ueite'e ,vo'na ama láthatatlan függő *ík ajtóváaZ a család szentélye 'ita 8o, lí?. vezet, mégis a zene gyakor­­középiskolában kizárólag a co­lt. ^ önkéntes vállalkozására van biz­­a­lm­ny ama véleményből eredheti hogy ha a család egy érzett szükségét ki­elégíteni óhajt és a zenét otthonossá te­szi , akkor az iskola a zenetanító fizetésé­ben czél nélkül költ. Ha a középiskolának minden növen­déket a tudományokra alaposan előkészí­­teni kell, és ezt czél gyanánt szabják elé­be , akkor mellette egy­más, az érzelmek fejlesztése és nemesítésének épen olyan lényeges feladata is mega­dásra vár. Mint­hogy a kettő egymást áthatja, kiegészíti, sőt nem választható el, azért minden is­kolának az utóbbit is mulaszthatatlanul fi­gyelemre kell méltatni, hogy a valódi czélt elérhesse. Itt a zene, mint egy igen jó eszköz, önként ajánlkozik. A középiskola sikerrel akkor tanít, ha a növendékeket képesítette, hogy a be­szédben hallott, vagy írott és olvasott dol­gokat azonnal teljesen átértsék, miért a növendékek emlékező, felfogó tehetségét) értelmét folytonos gyakorlással erősbíteni szükséges. Ezen tekintetben a zene más tárgyak között utolsó helyet nem érde­mel, mert a zene gyakorlása a látás, ta­pintás és hallás érzékeit egyaránt foglal­koztatja. A tanulás alatt nyert benyomás, mint több érzék együttes és összhangzó munkásságának eredménye jut tudomásra- Azért emlékezetben állandóan megmarad" Ha a növendék a hallott vagy látott, dol­gok felfogásában, valamint azok ismétlé­sében is téved, a tévedés egy tárgyban sem lesz annyira feltűnő, mint a zenében, vonatkozzék bár az akár rithmus, akár melodia vagy harmóniára Ez­által a zene úgy a figyelem ébrentartására, mint a hal­lás gyakorlására bő alkalmat nyújt, miért a középiskolában való tanítása kiválóan nagy szükséget fedez. Sokra megy azon iskolai növendékek száma, kik kezükben a tankönyvet tartva, fel s le járkálnak és szájuk a könyvben előadott tételek egymásutáni hit ismétlé­sére szoktatni törekednek. E szerint a kézben levő néma tárgyból szavakat kierő­szakolni és a könyv írójával ily módon társalogni akarnak, a­helyett, hogy a szer­zőnek könyvébe foglalt elveit átérteni óhajtanák. Ily czéltalan magolásnak a ze­nében helye nem lehet, mert a zene a lélek érzeményeinek képe­s tolmácsa és a növendéknek tanulás alatt a kiválasztott zenedarabban foglalt érzékek felfogására mintegy átélésére kell készen lenni. Ezáltal a zene tanítása míg egyfelől a kedély ne­mesítésére hat, eddig másfelől a régi kö­zépiskolának a jelen kor igényeivel való összhangzóvá tételét segíti e­l. Általános a panasz, hogy a középis­kolák növendékei a társas összejövetelek­nél nem bírnak a társalgásban kellő ügyes­ség­gel. A panasz jogosultnak látszik, mert a növendék oly tárgyakkal és eszmékkel van a közép­iskolában kizáróan elfoglalva, a­mi tudományos pályára készíti elő ; mert a tanítás és tanulás a családi és társas élet folyásával igen kevés, közel semmi összhangban sem áll. A panasz megszün­tetésére és a jelezhető hiány eltüntetésé­hez a zenetanítás, mint legalkalmasabb té­nyező ajánlkozik. A középiskola soha sem hagyhatja tekinteten kívül azt, hogy növendékei egy­kor a család fenntartói, a társadalom és az állam felelős tagjai lesznek. Azért kö­vetelmény gyanánt áll előtte, hogy mind­azon ifjakat, kikre nézve a családot he­lyettesíti, úgy a hazafias eszmék és ér­zelmek fenntartása, sőt ápolására képessé tegye, mint a rájuk várakozó társas életi problémák megoldására és állampolgári kötelességek teljesíthetésére előkészítse. A kivándorlás ügye. Tisza Kálmán miniszterelnök a kivándorlási ügynökségekről szóló törvény­­javaslat tárgyalása alkalmával, a képvise­lőház hétfői ülésében következőleg vála­szolt Irányi Dániel kifogásaira: T. ház! (Halljuk) Mielőtt rátérnék azokra, a­miket a képviselő úr mintegy szemrehányólag elmondott, legelsőbben is azt kívánom megjegyezni, hogy a szemé­lyes szabadság igényeit a szélső határokig kiterjeszteni, akkor a kivándorlás ellen nem ugyan intő, mert azt nem lehet, de bizonyos óvó intézkedéseket tenni lehe­tetlen. Ez a kettő együtt meg nem fér egy törvényben. Különben a­mi magát a dolgot il­leti, hogy a kivándorlási ügynökségekről alkotandó törvénynyel befejezettnek a fel­adatot nem látom, annak jelét adtam ma­gában az indokolásban, hol az utolsó pasz­­szusban ezt magam is megmondom. De kénytelen vagyok elmondani azt is, hogy a­mennyiben a t. képviselő úr a kivándor­lást a rosz kormányzat eredményének tu­lajdonítja, (Úgy van­­ a szélső balon.) és az mondatik, hogy az is , úgy látszik, hogy egy év óta a kormányzat tetemesen meg­javult. (Derültség jobbfelől.) Mert, míg a mindnyájunk által ismert rész évben, mi­nt a kívánt összeget, mit a tanárképzők a zenetanítás c­éljára igényelnének, meg­tagadni ; mert ha a tisztán magyar növen­dékekkel bíró intézeteket nem vesszük is figyelembe, akkor is azokon kívül igen sok határszéli és különféle nemzetiségű ifjakat nevelő középiskola a zene tanítása által oly helyzetbe jutna, melyben a ma­gyar nemzeti szellemnek, a hazafias dalok terjesztésével valódi őrhelye volna, a kö­zépiskolák működése a zene nemesítő ha­tásával az iskola közelében élő nép éle­tére és jellemére is a legjótékonyabb be­folyással lenne. Az államok határain belül a nemzetiségeket elkülönítő határfalakat többé nem az idő, hanem az internationá­­lis művészet segélyével a jóakarat van hi­vatva összerombolni. Minthogy itt a középiskolákat mel­lőzni nem lehet, azért fejlesztésük elodáz­hatatlan kívánalom.­­ Mikor az iskola a zene tanítását kibővíti és más tantárgyak mellett tökélyre emeli, nemcsak a csa­ládnak óhajtott képmásává alakul át, ha­nem képesítve lesz mindazon tényezőkkel számolni, melyek a szellemi élet emelői gyanánt szerepelnek, melyek a szellemi képzés mellett az érzés fejlesztését czé­­lozva, a kedélyre is nemesítően hatnak. A reorganisatiót gyorsan keresztül vinni azért szükséges, mert „a növendéknek a jöven­dő iskolájában nem a közelmúlt magáltató intézményével, sem­­ jelennek tisztán szel­lemi monarchiájával, hanem a család lé­lek és jellemfejlesztő köztársaságával,­­ egy második otthonnal kell találkozni.“ V. Szikra- A főrendiház keddi ülésén a per­rendtartásról szóló törvényjavaslatot tár­gyalta. E javaslat tudvalevőleg azon in­tézkedést tartalmazza, hogy a legfőbb ité­­lőszék semmisítő osztálya, mint külön osztály megszűnik s a legfőbb itélőszékbe olvasztatik. Majláth Gy. országbíró e pont miatt erős támadást intézett a javaslat ellen. Az eddig fennállt rendszer túlságo­san gyökeres megzavarásnak nevezte azt s azon hitének adott kifejezést, hogy a fennforgó bajokon másképp­e megszünte­­tés nélkül is lehetne segíteni. A kormány álláspontját az igazságügyminiszter védte, kimutatván, hogy ez a semmisítőszék meg­szüntetése az, mit e javaslatban mindenki helyesel. Ugyanő véleményben volt Fiáth Ferencz báró is, mig Zichy Nándor és Sztáray gróf Majláth felszólalását támo­gatták A szavazásnál 17-en nyilatkoztak a javaslat általánosságban való elfogadása mellett, 18-an ellene, s igy az egy szó többséggel elvettetett. — A váratlan ha­tározat kelletlen következései azonnal nyil­vánultak. Következett volna a végrehaj­tási eljárásról szóló javaslat tárgyalása; az országbíró melegen felszólalt, magasz­talva e javaslat előnyeit és hangoztatva, hogy annak még ez ülésszak alatt tör­vényerőre emelkedése milyen szükséges, de a miniszter kijelenti, hogy e végre­hajtási javaslat szoros összefüggésben van a perrendtartásról szóló javaslattal s a nélkül alig tárgyalható. Az a határozat hozatott tehát, hogy a perrendtartásról szóló javaslat visszaküldetik a képviselő­házhoz s a végrehajtásról szóló javaslat tárgyalása mindaddig függőben tartatik, míg a képviselőház újabb üzenete a per­rendtartási novella tárgyában a házhoz vissza nem érkezik. Mindenesetre sajnos lenne s nagy felelősséget hárítana a fő­rendiházra, — írja a hon — ha mai, szerfelett esetleges többségének határoza­ta egyátalán szükségesnek és hasznosnak ismert reform foganatosítását esetleg hosz­­szabb időre elnapolná. A pénzügyminiszter kezdeményezésére a legközelebbi napokban a pénzügy-­s az igazságügyminisztérium kiküldöttei között, a jövedéki kihágásokra kiszabott bünteté­sek szigorítása, illetve felemelése tárgyában tanácskozások fognak tartatni. A trencséni kir. törvényszék elhatá­­rozta, hogy bizonyos határidő lejártával, a peren kívüli ügyekben csakis magyar nyel­ven irt beadványokat fog elfogadni. Ezen határozatot a törvényszék a többek közt az 1868: XLIV. t. sz. 7. §-a d) pontjára való tekintettel, azon körülménynyel is in­dokolja, hogy Trencsénmegye törvényha­tóságának jegyzőkönyvi nyelve tényleg a magyar. AZ ORSZÁGHÁZBÓL. A képviselőhöz ülése május 3-én. Elnek az ülést 103/4 órakor meg­nyitván, az utóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja Potornai Imre s érdektársai kérvényét szabályozási költ­ségeik megtérítése iránt; a n­a­g­y­ s­z­a­lontai ipartársulat kérvényét az ipartörvény revíziója iránt, Jenkovsz­k­y Ágostnak kérvényét a polgári házas­ság behozatalát czélzó törvényjavaslat el­vetése iránt. Kiadatnak a kérvényt bizott­ságnak. Elnök javasolja, hogy a Rudolf trónörököst és óráját üdvözlő küldöttség névsora a főrendiházzal közöltessék. Elfo­gadják. Láng Lajos benyújtja a pénzügyi bizottság jelentését a számos hazai ipar­ágak állami segélyezéséről szóló törvény­­javaslatra, a Szegeden a pénzügyi hatóság számára építendő helyiségről szóló törvény­­javaslat, valamint a kataszteri törvényen a főrendiház által tett módosításokra vo­natkozólag. Mind e jelentések a csütörtöki ülésben fognak tárgyaltatni. N­y­á­r­y Jenő­­, a főrendiház jegy­zője, áthozza a főrendiház üzenetét a 6°/0-ás magyar aranyjáradék konverziójáról szóló tvjavaslat elfogadására és az árvíz által elöntöttt területek adómentességéről szóló törvényjavaslatokon tett módosításokra nézve. S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. pénzügy­minisz­ter felel Thaly Kálmán interpellácziójára az amerikai sertéshús behozatalát illető­leg. Kijelenti, hogy a fennálló törvény ér­telmében csak oly tárgyak behozatalát tilthatja meg, melyek vagy veszedelmesek, vagy a közegészségre ártalmas. Thaly Kálmán csodálkozik a mi­niszter válaszán, hogy a kormány csak azon czikkek behozatala ellen intézkedhe­tik, melyek veszélyesek, vagy a közegész­ségre ártalmasak; szakemberekre hivatko­zik, hogy az amerikai sertéhús a köz­egészségre ártalmas. Szapáry dr. pénzügym­iniszter felszó­lalása után a ház a miniszter válaszát tu­domásul veszi. Szapáry gr. pénzügyminiszter vá­laszolt Bódogh Albert interpellácziójára a dohánytermelési engedélyek tárgyában. Min­den dohánytermelési kérvényt nem lehet figyelembe venni. 1879-ben nagy mennyi­ségű dohányt adtak el külföldre, tavaly azonban nagy termés volt, s a kormány­nak igen nagy készlete maradt, míg a do-fil oly sok más mellett a zene tanításánál jobb tényezőt alig választ. Ezen elodázhatatlan követelmények­kel szemben sok középiskola többet nem mutathat fel annál, hogy az I. és II. osz­tályban minden növendék a zene jegyeit megismeri, a megfelelő hangok eléneklé­­sét gyakorlat kíséretében tanulva. A he­tedik osztályban pedig kapcsolatosan a physikában előadott hangtannal az elmé­leti részek ismertetése, a hangok között létező számviszonyok kimutatása és taní­tása előírva van. A hanglejtők tulajdonsá­gait, alakítását és a hangoknak a hanglej­­tőben meghatározott egymásutánját kísér­lettel vizsgálat alá venni, ismertetni kell. De mindez a középiskola czéljához képest, mit megvalósítani kell, elégtelen ; mert a növendék a jegyeket ismerni és a hangokat egymástól megkülönböztetni olyan korba tanulta, a­mikor igen gyor­san felejt; mert az oktatás kezdete és vége között a zene gyakorlása nélkül oly hosszú idő múlik el, hogy a felsőbb osz­tályban a tanár legjobb törekvése mellett is az elméleti oktatásnak kellő sikere nem lehet. A tény kényszerítő hatalma előtt meghajolva, örömmel kell üdvözölni azt a néhány, kivételes , jelentkező középisko­lát, melyben a tanári testületnek sikerült önkéntesen ajánlkozott ifjakból egy kis „dalkört“ szervezni. De hozzá tehető, hogy az igények kielégítve akkor lesz­nek, mikor minden középiskolában tér és alkalom nyílik, nem egyedül a dalkör fenn­állására, hanem egy kis „zene-társaság“ alakítására is. Ez valósítható, mert ha a zene ta­nítása a középiskola 7-ik osztályában az elméleti részek előadásával végződik be, a nyolc­adik osztályt pedig azon ok miatt, hány­ termelésért számosan jelentkeztek, tehát nem lehet mindenkinek az engedélyt megadni. Bódogh Albert nem veszi tudo­másul a választ, ő az aránytalanságot akar­ná megszüntetni, mely az egyes termelők­nek adott engedélyek közt van. P. Hajdú Böszörmény városa határán összesen 307 holdra van dohánytermelési engedély adva , ebből egy birtokos 148 holdon termel dohányt. Szapáry gr. pénzügyminiszter fel­szólalása után a ház a választ tudomásul veszi: az ülés végződik 1e­ 1 órakor. Az első javító intézet. Kilátásunk lehet arra, hogy a király­hágón inneni részekben, Kolozsvárit lesz felállítva a­z első javító intézet. Pár hó előtt, Varga János, váczi orsz. fegyintézeti igazgató, a miniszter megbízá­sából tett körútja alkalmából Kolozsvárit is körültekintett egy alkalmas hely iránt, és a város tulajdonában levő volt c­ukor­­gyár helyiséget meg is szemlélte, melyet különben alkalmasnak talált, föltéve, ha az építkezést talajbeli akadályok nem ne­hezítenék meg, a talajvizsgálat azonban, tudomásunk szerint, elmaradt, s egyálta­lában jeles szaktudásunk végleges megál­lapodását nem ismerjük; de abból a kö­rülményből, hogy a miniszter a marosvá­sárhelyi kir. főügyészt ugyan e kérdésben véleményadásra hívta föl, következtetni lehet, hogy Varga és Sebestyén kö­zött a javító­intézet létesítése tárgyában eltérő nézet nyilvánult és az igazságügyi miniszter hajlandóbb ez utóbbinak elfoga­dására. Varga egy országos női közvetítő és javító intézet fölállítását tervezte s ar­ra, a tekeasztal-alap czím alatt begyűlt, mintegy 170 ezer frtnyi összeg szolgált volna fedezetül. A kir. főügyész, kizárólag javító­in­­tézet fölállítását tartja czélirányosnak, ho­va a b. t. k. 42. és 84 ik § a értelmében a fiatal bűnösök lennének összpontosítan­­dók, 80 — 100 létszámnak megfelelő, ki­sebbszerű intézet létesítését tervezi, mely tervezet mellett inkább csak átalakításo­kat kellene eszközölni s ebből az összes építkezési költség aligha meghaladná a 40 ezer forintot. Természetesen, egy ilyen intézet a Királyhágón inneni részekre nem lesz elégséges, de magunk is abban a vé­leményben vagyunk, hogy e tekintetben a c­entralizáczió nem lehet czélszerű, és pedig a többféle okok között első­sorban elle­ne mond­a­na roppant szállítási költség mi évenként az­ államkincstárt terhelné. Kisebb javító­házaknak állami költségen hogy tananyaga terjedelmes és az érett­ségi vizsgával tetemesen elfoglalva lesz, számításon kívül kell hagyni, akkor a hét osztályból, a két elsőt kezdőnek tekintve, marad öt, melynek növendékeit két cso­portra osztva, minden növendék a gyakor­latokban részt vehet, oly módon, hogy azok, kik a fejlődés azon időszakában vannak, a­mikor énekelni nem tanácsos: inkább a zene, azok pedig, kik e kort át­lépték vagy még nem érték el, a dalkör­be osztatnának be, megengedve a nyilvá­nuló hajlamnak is egy kis választást. Ezek által a középiskolában a zenetanítás ki­egészítve volna. Sőt a középiskola az ifjú érzéseinek fejlesztéséhez is kellő tényező felett rendelkezne. Ha valaki a zenetársaság megalapí­tását lehetetlennek tartaná, annak kételye eloszlatására legyen felemlítve, hogy ha a középiskolák elöljárói a szegény és árva fiuk nevelésére tetemes segélyöszszeget begyűjteni tudnak, úgy bizonyosan a 35 — 40 ifjúból alakuló zenetársaság igényeit kielégítő taneszközök bevásárlására szük­séges pénzt előteremteni képesek lesznek, feltéve, hogy a tanítás olyan tanférfiúra lesz bízva, ki a zene­darabokat, ha kell b­arrangirozni tudja. De ez a feltétel előbb nem lesz való mintha az egyetemek mellett működő ta­nárképzőket a gyakorlati zenészet tanszé­kével kiegészítik és a természettudomá­nyok hallgatóinak kívánt alkalmuk lesz, hogy a methophysika edt. helyett zenét tanuljanak és azzal tanulmányaikat kiegé­szítve, a nevelésben igen nagy horderejű tényezővel is megismerkedjenek. Ekkor az iskola szervezetével leglényegesebben ösz­­szefüggő ügy­képzett szakemberek veze­tésére lesz bízható. Az államnak legkevesebb oka lehet­felállításának sem vagyunk pártolói, a bár Tauffer, egyik szaktudósunk örvendetes jelenségnek tartja a horvátországi 9000 forintos javító­házakat, mi a magyaror-­szági börtön­reformok terén az ilyenekben nem fedezhetnénk föl haladó lépést. Ennek igaz, meg van azon előnye, hogy a csekély létszám mellett a letartóz­tatottak erkölcsi javulására több gond for­dítható, de másfelől annak ellenében van az a sokszoros hátrány, hogy az igazgatás legtöbb esetben avatatlan, vagy kevéssé avatott egyénre bizatik, kinek szakisme­retei vagy egy 900 frtos javító ház igaz­gatójának adható javadalmazáshoz arányal­vá vagy a különben szakismerő az igazga­tást csak mellékes foglalkozásként folytatja, és nem tehet eleget magas hi­vatásának. Egy javító intézetet úgy, a­mint a kir. főügyész által tervbe van véve, teljesen kielégítőnek tartunk és reméljük, hogy közel­jövőben láthatjuk Koloszvárt a ki­rályhágón inneni részek első javító inté­zetét, s meg vagyunk győződve, hogy a város is ezek elérésében segédkezet fog nyújtani és a czukorgyár helyiségét, mely a tervbe vett intézet létesítésére igen al­kalmas, lehető legelőnyösebb feltétel mel­lett fogja a miniszter­­ek rendelkezésére bocsátani, mit annál is inkább tehet, mert ma már azt a helyet nélkülözheti. (1-)

Next