Magyar Polgár, 1881. január-június (15. évfolyam, 1-146. szám)

1881-06-28 / 144. szám

N­a­g­y-I­klód. Bánffy Diniér k. k.Nagy* Honda. Simó Lajos k. Tolna. B­o­n­y­h­á­d. Dőry Dénes k. Kölesd. Vizsolyi Gusztáv k. Paks. Szepiczey Ödön k Pinczehely. Tur­­gonyi Lajos f. S­z­a­k­c­s. Karom­erer Gusz­­táv k. Szegszár­d. Geisz László f. Tolna. Gergő. Lilkó Géza f. S­z­i­n­­arkas József f. Udvarhely. Homoro­d-U­k­r­á­n d. Dániel Gábor k. Ugocsa Halmi. György Endre k. Nagy-Szőlős. Perényi Zsigmond b- k. Vas. F­e­l­s­ő-E­ő­r. Ernuszt Kelemen e. Tu­­­s­a-C­z­e­rl Békássy Gyula f. Kör­me­n­d. Pázmándy Dénes f. Kőszeg. Szájbóly Gyula e. Muraszombat. Agusztich Antal k. N­é­m­e­t-U­j­v­á­r. Robrer Viktor k. Rum. Istóczy- Győző k. Sárvár. Kőnigmayer Károly k. S­z­t Gotthárd. Helfy Ignácz f. Szombat­hely Horváth Boldizsár e. Veszprém. E­n­y­i­n­g. Uj választás lesz. N­a­g­y-V­á­z­s­o u. Győrfy Géza f. Som­lyó-Vásá­rhel­y. Békássy Károly . U­g­o­d. Fenyvessy Ferencz e. Vesz­prém. Kissovich József k. Z­i­r­c­z. Hun­kár Sándor e. Zala. Baksa. Turgonyi Lajos f. Csáktornya. Urváry Lajos e. K­e­s­z­t­hely. Fáik Miksák. L­e­u­d­v­a. Veszter Imre e. L­e­t­e­n­y­e. Apáthy István k N­a­g­y-K­a­n­i­z­s­a. Unger Alajos f. S­z. Gróth. Bessenyei Ernő e. Tapolcza Odeschalchi Artur hg. f. Zala-Eger- 8­7­a­g. Trefort Ágoston k Zemplén Hornonna Szirmay 0. k­K­i­r H­o­l­m­e­c­z Pilisy Ferdinánd e Mád. Aszbosz hg. e. Medgyasszó Po­oczky Dezső e. N­a­g­y-M­i­h­á­l­y. Ba­logh Géza e. ÓLiszka. Hegedűs Lász­ló f. S.-A.-Uj­h­e­l­y. Meczner Gyula e. T­e­r­e­b­e­s. Andrássy Tivadar gróf k. Zólyom. BreznóBánya. Lehócz­­ky Egyed k. Korpona. b. Radvánszky Bé­la k Lek­ács. Grutnwald Béla e. Városi törvényhatóságok. Arad. Náray Imre f. Baja. Lainovics Gábor k. Budapest. 1. kér. Pauler Tiva­dar k. II. kér. Darányi Ignácz k. III kér. Országh Sándor k. IV. kér. Királyi Pál e. Mór k. VI. kér. Bus­ker. Hoffman Pál e. Dezső e. IX. kér Ke-V. kér. Wahrmann­bach Péter k. VII VIII kér Szilágyi mény Gábor b. k. Kassa. Péchy Manó gr. k. Kolozsvár. I. ker. Bartha Mik­lós f. II. kér Ugrón Gábor . Komárom. Pulay Kornél k. M.­V­á­s­á­r­h­e­l­y. I. Knöpffer Vil­mos k. II. Lázár Ádám­ f. N­a­g­y-V­á­r­a­d. Tisza Kálmán k. Pécs. Czierer Ákos f. S­z­a­t­m­á­r-N­é­m­e­t­i. Fiume Csernátony Lajos k. Önálló képviselettel bíró városok. Bereczk. Gábor Páter k. Beszterczebánya. Havassy Gyula k. Csongrád. Ordódy Pál k. Gyöngyös. Rády Ödön f. M­i­s­k­o­l­c­z. Déli I. ker. Mezei Er­nő f. Éjszaki II. ker. Horváth Lajos e. Nyíregyháza Vidliczk­y Jó­zsef f. Oláhfalu. Brassói Domokos k­­­e­p B­i S­z­t.­G­y­ö­r­g­y. Tisza Kál­mán k. S­z­a­m­o­s-U­j­v­á­r. Gajzágó Fe­­rencz k. Szarvas. Móricz Pál k. N­a­g­y-S­z­e­b­e­n. Kästner Henrik e., Wolff Károly e. Szak. Éber Nándor k. Vízakna. Korizmics László k. 11­30 Alsó * u­. Nagyszebe­n-B­r­a­s­s­ó közt. Indulás N.-Szebenből d. u. 3 órakor. Fenyő­fájáról d. u. 5 óra 25 perez. Alsó Po­rumbákról esti 7 óra 5 perez. Alsó Uzsá­­ról esti 9 óra. Fogarasról éji 12 óra. Sár­kányról éji 1 óra 45 perez. Üledényről reggeli 5 órakor. Érkezés Brassóba reg­geli 8 óra 30 perez. Indulás Brassóból esti 7 óra 30 percz. Vledényről éji óra 15 percz. Sárkányról éji 2 óra percz. Alsó-Uzsáról 7 óra 25 percz Porumbákról d. e. 9 óra 20 percz.Fenyő­­falváról d. e. 10 óra 50 percz. Érkezés N.-Szebenbe déli 1 óra 5 percz. Mi ezen­nel közhírré tétetik. Nagy-Szeben, 1881. június hó 23-án. J F o 11 é­r­t. POSTAÜGY. Pályázat két postatiszti, eset­leg postahivatali gyakornoki állomásra a nagyszebeni postakerületben 300 frt. biz­tosítók mellett, 600 frt. fizetés és 100 frt. lakpénzzel, illetőleg 300 frt. segélydíjjal. Kérvények három hét alatt a nagy­szebeni postaigazgatósághoz intézendők. Nagy Szeben, 1881. június 21-én. A magy. kir. postaigazgató : F­oil­é­rt. * Pályázat. Több postahivatali szol­gai állomásra a nagyszebeni postakerület­ben 100 frt. biztosítók mellett 300 frt bér, 60 frt. lakpénz és szolgálati öltöny­­nyel természetben. Az 1873. évi II­­. törvényczikk ér­telmében felszerelt folyamodványok hat hét alatt a nagyszebeni postaigazgatóság­hoz intézendők. Nagy-Szeben, 1881. junius 21-én a magy. kir. postaigazgató, F­o 11 é­r­t * Hirdetmény. A nagyméltóságu m. kir. közmunka- és közlekedési minisz­térium f. hó 15-én 16,682. sz. a kelt ma­gas határozata folytán, a medgyes-fogarasi egy fogatú küldöocz­kocsipostajárat f évi július hó 1-jétől kezdve, két fogatúvá ala­­kitatik át, s ez alkalomból a nagyszeben brassói személyszállító küldöoczkocsiposta­­járat is oly formán szabályoztatik, hogy az indítás Nagyszebenből csak a gyorsvo­nat megérkezése után és egyszersmind csatlakozással a gyulafejérvár-nagyszebeni postajárathoz történik. Az új menetrendek következők : I. MedgyesFogaras közt: Indulás Medgyesről reggeli 5 óra 30 percekor. Bü­r­kösről d. e 9 óra. Szent Ágotáról d. e 10 óra 15 perez. Nagy­ Sinkről déli 12 óra 45 perez. Érkezés Fogarasra d u. 2 óra 45 perez. Indulás Fogarasról reggeli 6 óra Nagy Sínkről reggeli 8 óra 15 perez. Szent Ágotáról d. e. 10 óra 45 perez. Bürkös­ről déli­ 12 óra. Érkezés Medgyesre d. a 3 óra 15 percz. a 15 pert . Hirdetmény. A nagyméltóságu m. kir. közmunka és közlekedési minisz­térium f. évi május 31-én 16,941. szám alatt kelt magas határozata folytán a ká­­polnok monostor-magyar-láposi gyalogpos­tajárat f. évi julius 1-étől kezdve egyfo­­gatu küldöncz kocsijárattá változtatik át. A menetrend következő : Indulás Ka­­polnok Monostorról d. u 1 órakor. Érke­zés Magyar-L­posra d. u. 3 óra 20 perez. Indulás Magyar Láposról vissza d. u. 4 órakor. Érkezés Kapolnok-Monostorra esti 6 óra 20 percz. Mi ezennel közhírré té­tetik. Nagy-Szeben, 1881 junius 11. A m. kir. postaigazgató helyett. K­e­r­k. PESTI EGYVELEG. Budapest Magyarország fővárosa. Egy főváros az ország szive. Furcsa szív ez a Budapest; valóságos női szív, telve any­­nyi rosszal, mint a mennyi jóval ; vére romlott és beteges, érezhető ennek hatá­sa a közelében fekvő vidékeken; szeren­cse, hogy nem az egész országban, és sze­rencse, hogy Kolozsvár oly messze esik tőle! Kedves kis Erdély ! te valódi ma­gyar föld­­zászlót taposó pléhjaid daczá­ra is magyarabb vagy a „csöndesező, üres pipáju, nagy fejű, de semmit tevő Mo­kány Bérezik hazájánál; s ha Budapest az ország szive, úgy te vagy a tüdő, mely megtisztítja a romlott vért, fönntartva a nemzet őserejét, s ha rideg is, de rom­latlan, úszta méltóságát. Mihely az utazó átlépi a Királyhá­gót, úgy érzi, mintha egy szerető ősanya karjaiból bontakozott volna ki. Más a le­vegő, más a magyar nyelv hangzása, ide­genebbek az arczok, az a beteges hal­­ványság ömlik el mindenkin, ki a vo­natra Ül. Mentől jobban közeledünk Pest felé, annál sűrűbb a német szó, azt hinné az ember, hogy nem Magyarország fővárosá­ba, de valahová Berlinbe viszi az a trüsz­kölő gőz paripa. — Hát még később, mi­dőn az ember megérkezik abba a csillogó üvegpalotába, — a budapesti iodóházba — s megrohanja a sok .Träger*, .Fiáékor*,­ „Confortabier“ s oly zengzetes magyar nyelven hangoztatja tűjébe, hogy: .Pit sehen was zu tragen ?* .Farn supr gne' herr ?* .Zu dinsten er Graden !“ stb.stb Oh! milyen jól esik ez a székelyek ha­zájából jövő magyar embernek, ki látni szeret .Mátyás király palot­áját­, és büsz­ke fészkét azon nemzetnek, melynek ő is gyermeke !------------ Lelkemre mondom, az ember nem mer magyarul beszélni, fél, hogy kinevetik. Szívesebben ülök fel Ko­lozsvárt a törpe Miska rozzant csérájára, mintha Budapest valamennyi „Tragerje” kínál fényes hintóval, mert az magyarul mondja: .Ü­ljön fel az úr, ha jónak lát­ja !“ ez meg németül csókol kezet, meg­csal, meglop, a­hol csak szerét teheti, az ember, kerek e világon minde­nütt ellensége embertársának, de Buda­pesten szemmel láthatólag eszik egymást, mintha azon négy-öt emeletes paloták épí­tésével csak azért versengenének, hogy könnyebben hághassanak egymás fejére. Na de elég a roszból, beszéljünk a fővárosról valami jót is! Tehát a czivilizáczió óriási ! A ven­déglői­, kávéházi pinctérek mind fekete ruhában járnak és németül beszélnek, leg­­följebb ha borravalót ad nekik az ember, akkor mondják, hogy : ,keszellem !“ Általában, mialatt Pesten voltam, nem hallottam magyar szót, csak otthon, a színházi tagok körében, és midőn leg­nagyobb örömömre, néhány kolozsvári jó barátommal találkoztam, köztük ifjabb Te­leki Sándorral s az uj — reméljük, rö­vid idő alatt ,ügyes“ ügyvéddel, Gaj­­zágó Manóval, kinek ügyvéddé való föl­­avattatását mindjárt első este meg is ün­nepeltük a Szikszaiban, szűkebb baráti körben, mely sunyira szűk volt, hogy alig fértünk el az asztal körül. Ott volt E. Kovács Gyula is, a nem­zeti színház tagja, és Kolozsvár ősi büsz­kesége. Beszélgettünk sok mindenről, a többek között a „népdalokról“ is. Költő­vel, mint Kovács Gyula, nem igen társa­lóghat az ember, a­nélkül, hogy kedves ideálját ne érintse. Derültség közepette említé, hogy egy új népdalt hallott, vala­mi félig elázott külvárosi mesterlegény­től, ki­kerítéshez támaszkodva, pesti ma­gyar m­elancholiv­al fújta : „Hej de Nini---------itt a hiba !—­Mással jár a Stadtwaldliba !“ stb. Ecce ! fővárosi pepezis ! ez nem szegény legények nótája, nem is igen tanulja el tőle valami kökényszemű magyar menyecs­ke, sőt beillenék akármilyen cseh su­­hancz szerzeményének, ha nem volna ben­ne ez a két szó: „i­tt, a hiba !“ Az ef­féle semmitmondó, naiv kifejezések, me­lyek oly üreseknek látszanak, és mégis annyi humort rejtenek magukba — ezek jellemzik az igazi magyar népdalt. Ez egy­szerűség, naiv, gyermekes humor teszi oly nehézzé a népdal­gyártást. Később oda jött Ssermann Ottó is,­­ habár csak egyszer volt szerencsém vele találkozni az életben, mégis rám — he­lyesebben mondva: megismert. Bo­csássa meg nekem Hermann Ottó e lát­szólagos illetlenséget, de már megszoktam, hogy a mai világban magas poletra ju­tott, és kitüntetésekben részesült egyén nem igen szokta megismerni azt, kit a sors földszinten felejtett. Dicsérni tudnám Herman­ovót, ha ő rá­szorulna egy szerény komédiás di­cséretére. Másnap megint kitűnő élvezetben ré­szesültem. Újházi Ede vendége valék, ki egy­­ szerző által számára írt, eddig még ismeretlen, gyönyörű költői művet olva­sott fel, czime: „Az öreg táncz­­mester.“ Miután a remek humoru, sír­va kaczagtató költeményt fölolvasta, elra­gadtatva kiálték fel,­­ezt csak Arany Já­nos írhatta !“ Újházi némán tártá elém a füzet czimlapját, melyről én a Csíki Gergely nevét olvastam. Különben szüksége is van a szegény embernek az efféle üditő élvezetekre, és szellemi fürdőre. A levegő itt oly rész, oly betegséget árasztó, hogy fogadni mer­nék, ha valaki egy dobozban kolozsvári levegőt küldene ide — azt bizonyosan megvámolnák illatszer csempészésé­ért róva rá büntetést. Kis bérezés hazánk, üdvözöllek , s vágyódom kés eged alá, erdős hegyeid kozé !-----------­A Duna partján járkálva, a Margit - hid közelében, egy nagy épület falán kö­vetkezőt láttsul kiírva öles betűkkel: .B o n a é s á r u-c s a r n e k.“ Megülődve te­kinték a különös feliratra, a .bona“ szó szeget ütött fejembe. Hirtelenében azt hittem, hogy — a­mi nem is volna csoda — Budapesten elfelejtettem magyarul, majd meg azt véltem, hogy talán az academi­­cus nyelvészek találtak ki valami új ma­gyar szót, melyet mi hátramaradt kolozs­váriak még nem ismerünk . Egy szolga lépett ki a nevezett házból, bátorságot vettem magamnak s megkérdeztem tőle a sajátságos szó jelentését — megszólitam németül, s ő — uram fia! — magy­arul felelt, jelentvén, hogy a „bona“ elől két betű hullott le a falról, a G A Ah! kiáltok fel öröimel, tehát :Gabona !“ No Így hát mégis magyar szó Eszembe jutott Torda, hol a piacz kellő közepén áll a Dövelde, csakhogy a felir­atról éppen a legfatán­sabb betű, a V lehullott, s lett a szolid feliratból pikáns konfúzió. Pestről hajón utaztam Bécsbe, egy sereg bosnyák és szerb utassal, kik né­met és franczia fürdőkre indultak. Láttam a fedélzeten egy „kényel­­meskedő” urat is, nem tudom milyen ná­­czió volt, mert nem beszélt senkivel. Lá­bán papucsc­al, háló köntösben, török sap­kával fején kék szemüveggel járt-kelt a fedélzeten, a többi illendően felöltözkö­dött utazók között, kigombolózott, begom­­­bolózott, meg-megcserélte papucsait, köp­ködött és lenézte az egész világot. Rop­pant szeretem tanulmányozni az ilyen rit­ka, állatkerti példányokat, de egyszer­smind az jutott eszembe, hogy minő mu­latságos dolog volna az, ha így utazva, ki­ki jogot venne magának, tetszése szerint, kényelmére levetkezni. Mielőtt Bécsbe érkeztünk volna, elő­vettem a podgyászom kiváltására kapott revényt. Nézegettem s elkezdtem ol­vasni Német és magyar nyelven volt va­lami írva a hátsó lapra. Elolvastam a ma­gyar szöveget, de mondhatom, kétszer háromszor kellett elolvasnom, mig meg­értettem , oly brilliáns magyarsággal volt az szerkesztve. A példa okául, ime né­hány passus belőle: ,A podgyász, ha nem is nyom többet mint 25 ki­logrammnyi szabado­zottsuig­nál is, mérlegeztetik, és ezen vevény ellen adatik ki, vagy ha elveszett — az üzletszabály­zat határozmányai szerint hat forintnyival k­i­l­ogra­m­m tó­­­kár­térítetik, kivéve ha több ér­tékkel biztosíttatik. Ha apad gyász a rendeltetési állom­á­­som­ megéhezése utáni 24 óra alatt nem vitetik, azután érte az illető fékbér­­Lagerzinzt fizettetik.“ Na Hunnia népe, hát rá ismersz-e nyelvedre? — — A kiben ez állításom iránt kételkedés keltetik, az ké­retik, hogy ha Pestről Bécsbe utazik, ol­vastassék el általa a podgyászszállitó-ve­vény, s ha belőle itt minden szóról szóra idézve nem találtatik , úgy általam rá bele egyezés adatik, hogy fejem bármely percz­­ben lerágattathatik !-----------­„Barbarizmus! csupa bar­barizmus!" mondaná rá Mukányi nyel­vésze. Azonban a kedves olvasót ily soká untatni szintén barbarizmus, azért hát Is­ten velünk a legközelebbi találkozásra, midőn majd Bécsből írok egy kis egy­ve­leget! Gabányi osztályokról szóló bizonyítványok beadása mellett fölvételi vizsgát tenni. Az első osztály fölvételi vizsgájának anyaga a népiskola VI-ik osztályának tár­gy­a A felsőbb leányiskola II ik osztályá­ba fölvétetnek olyan leányok, kik 13-ik életévüket betöltötték s a nyilvános felső leányiskola első vagy második osztályát jó eredményivel végezték,­­ keresztleve­lük és bizonyítványok bemutatása után. A kik magán intóp­etekbe jártak, azok kötelesek keresztlevelük s a végzett osztá­lyokról szóló bizonyítványok bemutatása mellett fölvételi vizsgát tenni, melynek tárgyai a kolozsvári leányiskola I-fő osz­tályának tárgyai. A felsőbb leányiskola III ik oztályá­­ba fölvételnek, a­kik 14 ik életévöket be­töltötték s akár magán, s akár nyilvános is­klába jártak, a kolozsvári felsőbb le­ányiskola II ik osztályának tárgyaiból föl­vételi vizsgát tesznek. Pótvizsgát kötelesek kiállani azok, a­kik az intézet növendékei közül 1 vagy 2 elégtelen osztályzatot kaptak. A­kiknek több elégtelen osztályzatok van, azok volt osztályukban maradnak. Mind a fölvételi, mind a pótvizsgála­tok díjtalanok. A felsőbb leányiskola bei­­tási dija 1 forint, fegyers mindenkorra, tandija hely­belieknek 20 forint, vidékieknek 30 forint, mely negyedévenkénti részletekben is fizet­hető ; s ehez járul 50 krc.józár ifjúsági könyvtári illeték, mely mindig az elején, a beiratások alkalmával fizetendő. A beiratások és vizsgálatok a felsőbb leányiskola helyiségében (Bel-magyar ut­­cra 38. sz.) történnek. A­kik volt osztályukat bárból jó eredménynyel végezték és szegénységi bi­zonyítványt hoznak, azok tandíj elenge­désért folyamodhatnak. A folyamodások a kolozsvári felsőbb leányiskola felügyelő-bizottságának elnö­kéhez , Dr. Szász Béla egyetemi tanár úrhoz intézendők. kezökép alakult meg: elnök Krisz­t János, szavazó bírák Laszy József és Brinkmann Antal, jegyző Krenedics Ferencz. Vádló Békesy Károly személyesen jelent meg. Vádlott azonban, daczára, hogy az idéző oklevelet megkapta, nem jelent meg, sőt bejelentett védője Kégl József sem. A sajtóeljárás szerint az együtt le­vő esküdtek két óra hosszat várták vád­lottat, s minthogy ez még ekkor sem jelent m­eg, a régi szokás szerint a Fortunában háromszor hangos kiáltás által hívták fel, hogy jelentkezzék. Minthogy azonban a felszólításra vádlott meg nem jelent, a tárgyalás nélküle indíttatott meg az esküdtek közül tizennégy hiány­zott,­­ így a póttagokból egészítették ki magukat. Az esküdtszék megalakulván, a bí­róság elnöke előadja a vád tárgyát, mely becsületsértés miatt indíttatott. Felolvas­tatott ezután a vádlevél. Minthogy vádlott meg nem jelent, kérdéseket nem lehet hozzá intézni, e he­lyett felolvastatott vádlottnak a sajtóügyi vizsgáló bíró előtt lett vallomása, mely szerint Becsky Endre beismeri, hogy a czikket ő írta és érte a törvényes fele­lősséget elvállalja, s hogy a felhozottakat most is állítja. Ezzel elnök a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja, s felhívja a vád­lót vádbeszédének előterjesztésére. Ezután elnök röviden összegezi a magánvádló által mondottakat s a követ­kező kérdéseket teszi fel: Foglalatik-e a „Független Hírlap“ 1880. nov. 17 „A leghitványabb“ felírás­sal megjelent közleményben magánvádló Békésy Károly ellen a b­k. 261. § ába ütköző s a 259. §. szerint minősülő be­csületsértés vétsége? 2 Szerzője-e vád­olt Becsky Endre az incriminált közleménynek ? 3. Vétkes-e Becsky Endre a neve­zet közlemény által Békésy Károly ellen elkövetett becsületsértésben? Az esküdtek megejtett tanácskozás után az 1 - bő kérdésre egyhangúlag igen­nel, 2-ik kérdésre egyhangúlag igennel s a 3­ok kérdésre egyhangúlag igennel fe­­­leltek. Ezen esküdtszéki határozat folytán a törvényszék felhívja magánvádlót a költ­ségekre s a büntetésre vonatkozó indítvá­nyának előterjesztésére. Békésy Károly megelégszik az es­küdtszék határozatával, s elengedi a bün­tetést és költségeket. A bíróság visszavonulván a vádlottat biróilag is bűnösnek jelenti ki s ezért egy havi fogházbüntetésre és száz­ért pénz birságr­a n­ak­, mert vádló azon kijelenté­se, hogy nem kívánja vádlottat megbün­­tettetni,­­ csak mint enyhítő körülmény vétethetett figyelembe.­­ A 92 forint és 28 krajczár perköltség megfizetésében vád­lott marasztaltatott el. TANÜGY: A kolozsvári felsőbb leány iskolában a beiratások, a felvételi és pót­vizsgálatok szeptember 1 -t től szeptem­ber 4-ig esnek. Az előadások szeptember 5 én kez­dődnek. A felsőbb leányiskola I fő osztályába fölvétetnek olyan leányok, kik 12-ik élet­évüket betöltötték, s azt keresztelő leve­lükkel igazolják; a hat elemi osztályt va­lamely nyilvános iskolában jó eredmény­nyel végezték, s arról bizonyítványt mu­tatunk be. A­kik m­agán­intézetekbe jártak, azok kötelesek keresztelő levelek és a végzett APAM­IFOR KAPITÁNYA. (Saját tudósítónktól) Budapest, jan. 26. A népszínház megint gazdagabb egy halott újdonsággal. Az amerikai operette igazolta aggodalmaimat, Komáromi Mariska gyönyörű hangja sem volt képes megn­en­teni: tökéletesen megbukott. A közönség meglep­etve hallgatta a furcsa muzsikát és a gyanús szöveget, míg végre látva a fő­függöny legördülését, szabadabban mert fellégezni és örvendve megtapsolta a da­rab elismerésreméltó­­ rövidségét. Telje­sen igazuk van a mai kritikáknak, e rö­vidség a darab egyetlen érdeme , a me­leg nyári estéken nagyon helyes lesz több­ször előadatni, hogy a közönség minél előbb szabadulhasson a fülledt levegőből. Igen leköteleznének, ha a mese el­mondását nem kívánnák tőlünk. Mert a mi fogalmaink szerint mese­­ az, hogy egy matróz beleszeret parancsnoka leányába, s mikor a parancsnok ezért jó tengerész szokás szerint meg akarná korbácsoltatni a merész ficzkót, a leány dajkája felfedezi, hogy a matrózt és a kapitányt csecsemő korukban kicserélték egymással s igy tu­lajdonképen a közmatróz a kapitány és a kapitány a közm­atróz. Ezt persze rögtön, minden bizonyítás nélkül elhiszi az egész társaság, s a kapitányt matrózzubbonyba öltöztetik, mialatt a közmatróz kapitányi egyenruhát ölt fel s igy teljes díszben megjelenve elrendeli a közmaatrózzá vált ex-kapitány megkorbácsolását. Ezzel vége a történetnek. Bonyolulatnak, cselszövőnek vagy csak a legbanálisabb vitrigának is nincs a leg­csekélyebb nyoma. A zenéje olyan saucehoz hasonlít, mely nagyon ritka és silány, de néhány pirított szalonnaszelet úszkál benne. Egy­két csinos szám van benne s az egészet végig lehet hallgatni, mikor a hőségtől félig úgyis szunyókál a közönség, de azt nem érdemli meg, hogy komoly kritikát írjunk róla. A szerepek következőleg voltak ki­osztva: a „Pannifor“ kapitánya Kor ko­rán, Sólymoséi; — leánya J o z e­f i­n Komáromi Mariska; ennek dajkája: Bötterköp, Jenei asszony; a köz matróz R tipp Kápolnai. Ezek mégis tesz­nek valamit. Azután kívülük még egy ten­gernagy Sir Peter, Kassai, a­kire csak annyiban szükség, hogy legyen kitől Ralph elhódíthassa a menyasszonyát, és a­ki vé­gül elveszi a kapitány unokahugát, a vén Hobó kisasszonyt (Csatai Zsófi.) Ha végül még megjegyezzük, hogy a szöveget S u 11­­ v­á n ur, a zenét pedig valami Albert ur írta — akkor mindent elmondottunk, a­mire a közönség esetleg kiváncsi lehet. Annyi bizonyos, hogy nem irigyeljük az amerikaiakat, a­kik — hir szerint — nagyon szeretik ezen operettet és folyto­nosan annak áriáit dúdolják. Hagytuk vol­na nekik a monopólium örömeit és ne szaporítottuk volna ez importtal a rosz operettek számát. Almavi­va TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK Esküdtszéki tárgyalás. A kolozsvári Bartha-eset alkalmával megjelent a kolozsvári „Kelet“ czímű na­pilapban egy vezérczikk, melyet Becsky Endre a megszűnt „Független Hírlap“ egyik dolgozótársa durván megtámadott. Békesy Károly, mint a nevezett czikk író­ja, ezért sajtópert indított Becsky Endre ellen, melynek tárgyalása szombaton tarta­tott meg a Fortunában. A tárgyalást vezető bíróság követ­­ ­t­e Aalberg tavaly oly nagy IRODALOM ES M. Ida finn művésznő, ki tetszés közt vendégsze­repelt a népszínházban, a „Gy. F.“ sze­rint, ez idén is meglátogatja Budapestet, és szándéka itt néhány előadásban föl is lépni. Reméljük, hogy a jeles művésznő ez alkalommal minket is meg fog láto­gatni. A budapesti nemzeti színház nyugdíjintézeti választmány utó­ló ülé­sében, azon kérdés merült fel, hogy : mi történjék az intézet vagyonával, ha, az udvari opera meg nyílván, az operai ta­gok többé nem fognak a nemzeti színház kötelékébe tartozni. Miután e kérdés meg­oldása felől jó eleve kell gondoskodni, ha­tározatba ment, hogy a 26 án tartandó közgyűlés egy bizottságot válasszon s az e tárgyban kész javaslatot terjesszen elé. Sokan akként óhajtanák a kérdést meg­oldani, hogy a nemzeti színház és a leen­dő udvari dalműház a jövőben is egy kö­zös nyugdijutézettel bírjanak. « Odry Lehel megújította a szerző­dését a budapesti nemzeti színházzal. Évi fizetése 101000 írtban állapíttatott meg. .Gróf Széchenyi Béla keleti utazása“ czimű kiválóan érdekes műből ujabban a 6 ik füzet jelent meg szép ki­vitelű képekkel ellátva. Egyes füzet ára 30 kr. ■tt Sardou Victor Nizzái­an tölte e te­let, s idejét arra használta fel, hogy a párisi „Vaudeville“ színház számára egy új vígjátékot irt, melynek czíme „Arrivé“ (,A czélnál“). „Attila Róma előtt.“ Haba fes­­tész két évvel ezelőtt megbízást kapott, hogy Rómában a Vatikánban levő Rafael­­nak „Attila Róma előtt* czimű n egy fres­kóját másolja le a magyar nemzeti mú­zeum számára. Habn a megbízásnak meg­felelt és a képet elkészítette. Az óriási nagyságú kép már meg is érkezett a nem­zeti múzeumba. A múzeum igazgatósága a képhez méltó keretet készítteti, mely azonban meglehetős időt fog igénybe ven­­ni, miáltal az csak szeptember elején lesz a múzeum képtárában kiállítható. Halévynek egy elfelejtett ope­rája. A berlini Kroll-féle színházban mult hétfőn felelevenítették Halévy „A vil­lám“ czímű operáját, mely 1849. évben kent t sziura utoljára. Bécsben azóta pe­dig egészen letűnt a színházak műsoráról. „Zsidónő” szerzőjének e kedves vig dalműve, melyet dallamosság és finom tagszerelés jellemez, ezúttal teljes sikert aratott, daczára annak, hogy az előadók nem voltak képesek magukat e mű köny-­ franczia szellemébe egészen bele. Rothschild báró műkincse* Pi­lisból jelentik, hogy báró Rothschild Arib­i a Louvre-múzeumnak szánta régiség­i műkincsekből álló gyűjteményeit el, szerü műkincsekből álló gyűjteményeid nagyszerű műkincsek fönntartására hA Roth,child noo.AMI egy összeg fog kifizettetni az államnak köz­pénzben. HIRHARANG Kolozsvár, június 27. ^ Lapunk azon t. előfizetőit kiknek előfizetése most folyósuniu­s hó végével lejár, tisztelettel kérjük méltóztassanak előfizetéseiket mii előbb megújítani, mivel a későn érkező előfizetőket teljes számú példányokról nem biztosíthatjuk A lefolyt évnegyedben kifej­tett buzgalmunkhoz hasonlóan, igye­­kezni fogunk jövőre is, hogy min­­den eseményről s a küszöbön levő képviselő választásokról távirati tudósitások által olva­só közönségünk a leggyorsabban értesüljön s hogy eddigi munka­társaink mellett a „Magyar Pol­­gárt“ támogató irodalmi férfiak kö­re számban is növekedjék s igy a lap élénksége és változatossá­ga fokozatosan emelkedjék. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Julius—szeptember Julius—deczember 4 frt. 8 frt. — Választási utóhangok. Váro­sunk függetlenségi pártján­ak egy része még a kivivott győzelem határain se tud nyugodni. Főleg a külvárosok több pont­ján, nevezetesen a bidelvi kerületben min­den éjjel excédálnak, kurjongatnak, abla­kokat dobálnak be, stb. így nyilatkoznak a Baki­ha és Ugrón által hirdetett boldo­gabb állapotok. A rendőrség kénytelen több év óta rendkívüli őrjáratot rendelni ki a „függetlenségi elvek éjjeli“ apostolai ellen. — Üstökös. Néhány nap óta az ég északnyugati részén igen szép üstökös lát­ható. Mint a lapok írják, ezen üstököst Dél Amerikában már május 29 én látták. Felfedezője Gould amerikai csillagász a bécsi csillagászati tanintézettel tudatta, hogy ezen üstökös elemei azonosak az 1807-ik­ében látott üstökösével. Ezen üs­tökös periheliuma vagyis napközelsége jú­nius 19-ike volt. Távolsága a naptól 14 millió mértföldre tehető. A perihelium hosz­­sza 272 fok, az üstökös hossza 273 fok, hajlata 64 fok. Az eddigi vizsgálatok sze­rint az üstökös magja igen világos s far­ka a sarkcsillag felé irányul s hoszszúsá­­ga mintegy 10 fok. Az érdekes természeti tüneményben városunk közönsége estén­ként sokat gyönyörködik Tegnap este az üstökös a szekerészben a biúz és camelo­pard tőszomszédságában levő 8 jegyű ne­­gyednagyságú csillag közelében volt lát­ható. Az üstökös — úgy látszik — óriási gyorsasággal siet a nap felé,­­ valószínű­leg csak pár napig lesz atég látható. . . A kereskedők nyári tánc­­­vrgalma szombaton este a lövöldében fé­nyesen sikerült. A közönség oly nagy szám­mal jelent meg ez estélyen, hogy a terem­ben csak nagy nehezen lehetett tánczolni. A négyeseket mintegy 100 pár tánczolta, kik közt igen sokat láttunk városunk, sőt a vidék szép hölgyei közül is. Megkísért­jük egy pár neveit ide jegyezni. Ott, vol­tak a leányok közül: Ákoncz Anna,Ágos­ton Róza (Radnáról), Adler Hermin, Biasiui nővérek, Betegh Lotti (Krasznáról), Bőnig Anna, Duha Róza, Deák Mari (B.­Hunyad­­ról), Dömjén Róza, Folly Adél, Ferenczi Laura, Farkas Mariska, Gályán nővérek, Horovicz Lotti, Horváth Bertha, Kasza Emma, Kósa Ilona, Lázár Berta, Merza Mariska (Gyaluból), Orbán Marika, Pán­­czél Ilona, Pálfy nővérek, Riiovszky Hodi, Schuverk Margit (Gyöngyösről), Stark Ida, Szentpéteri Tinkó, Sallai Teréz, Tauffer­­nővérek, Tucsek­ nővérek; az asszonyok közül ott voltak : Ákrncz Sándorné, Betegh Péterné, Biró Jánosné, Bu­sini Sándorné, Csiszár Károlyné, Csiky Imréné, Csiky Já­­nosné, Fröhlich Alajosné, Gergely Ferencz­­né, Ilutflesz Károlyné, Kálmárné, Benei Máltai, Konrád Gyuláné, Medgyesi L. Jó­­zsefné e még igen sok szép asszony. Ott láttuk a katonaság részéről Rodakovszky altábornagyot, az itt állomásozó közös had­seregbeli tábornokot s több törzstisztet. A sikerben nagy része van a rendezők­nek, kik úgy a terem feldíszítése, mint a rendezés körül teljes igyekezettel fára­doztak. A kereskedői kóroda alapja javára több mint 200 forintot jövedelmezett e jósikerü mu­latság.­­ A helybeli nyomdászok se­­gélyegylete javára tegnap este a Lövölde helyiségében rendezett najális a rosz­idő daczára igeán szépen sikerült. A közönség nehezen kezdett gyülekezni, 8 óra után azonban tömegesen vonultak ki, úgy, hogy a tánczhoz nemsokára hozzákezdhettek. A négyeseket mintegy 90 pár tánczolta. A mulatság igen élénken és kedvvel folyt, s egész reggel 5 óráig tartott. A jótékony czélra mintegy 100 főt gyűjt be. Az es­télyen a katonazenekar és Molnár-testvé­­rek népzenekara működött közre. — Madarász Victor kitUn®...es­­tőnknek két kiválóan sikerült képe I®*'11®10 a Csapó Sándor kereskedésének kirakatában az egyik dr. Eötvös József a volt, a másik Trefort Ágoston jelenlegi közoktatásügyi

Next