Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)
1881-07-01 / 147. szám
(61, ^folyam. SZERKESZTŐSÉG: tORDA-OTCZA, nyomdaés* élet. ^rtelmMbekfldö« költemények nem kötöltetnek. g»"aklbulm kétirtok nem adatnak vilaa. Csak pémentei levelek fogadtatnak el. 147-ikk arám. Kolozsvár, p&titek, 1881. julius 1. KIADÓHIVATAL: KÖLTORDA-OTCZA, NYOMDAÉPÜLET ELŐFIZETÉSI DÍJ: igén évre félévre Hirdetési díj: «óra 6 kr. tét után 80 kr. évnegyedre egy hóra . 4 frtk 1 . 50 . Bélyegéletek: minden hird. Nyilttér. »óra 25 kr. ti erdélyrészi választások. Az erdélyrészi képviselőválasztások a mai nappal be vannak fejezve. Konstatáljuk az eredményeket. Az erdélyi részek 74 választókerülete közül 71-ben orsz. képviselőkké választottak . Szabadelvűpárti: 50. Mértékelt ellenzéki: 6. Függetlenségi párti: 7. Nemzetiségiek: 11. A mérsékelt ellenzékhez számítottuk a párton kívülieket is. A szabadelvűpárt az erdélyi rétekben vesztett 11 kerületet, nyert 5 kerületet. Vesztett: a méri ellenzék javára 2 (gernyeszegi, marosvásárhelyi) — a szélsőbal javára 6 (Kolozsvár I és II., Maros-Vásárhely I., tordai, nagyajtai, kézdivásárhelyi), — a nemzetiségiek javára 3 (herminyi, segesvári, Brassó II.) kerületet. Nyert: a mer I. ellenzéktől 4 , (Illyefalva, Ákosfalva, Szásznebes, Oláhfalu) — a szélsőbaltól 1 (Székely-Keresztur) kerületet. Tehát az erdélyrészi szabadelvűpárt vesztesége — a nyereségek levonásával — mindössze 6 kerület. Tekintve ama küzdelem dimensióit és hevességét, melyet egyfelől a szélsőbal, másfelől a nemzetiségiek az erdélyrészi szabadelvű párt ellen folytattattak, és tekintetbe véve azt is, hogy pártunk sok helyen jóformán tétlenül maradt ellenfeleivel szemben, elhanyagolván a párttusában úgyszólva: kötelességparancsolta eszközök felhasználását is — a képviselő-választások az eredményéből kétségkívül fényes, teljes győzelmünk konstatálható! Addig is, míg bővebben szólanánk az eredmény tanúságairól, itt közöljük az erdélyrészi országos képviselők névsorát, megjegyezve, hogy a pártállás csak ellenzéki képviselőknél van jelezve. I. Megyék: Altó fehér : Alvincz : Zeyk Dániel. Magyar-Igen: Lukács László. Marosújvár: Báró Kemény Géza. Nagy-Enyed: báró Kemény Gábor. Besztercze-Naszód. Besztercze: Hoffgrtf János. Naszód : Tanárky Gedeon. Brazsó : Hermány: Kaiser János (nemz.) Vidombák: Immrich János (nemz.) Czik : Csik-Karczfalva : Mihály Ferencz. Csik-Szereda : Mikó Bálint. Csik-Szentmárton : Bochkor Károly. Gyergyó-Szentmiklós : Dobránczky Péter. Fogaras : Alsó-Árpás : Kapocsányi Mór. Fogaras: Boér Antal. Háromszék : Ilyefalva: Jókai Mór. Kézdi-Vásárhely: Lázár Mihály (mers) Kovászna: Thúry Gergely. Nagyajta:Incze József (függ.) Hunyad: Déva : Szathmáry György. Dobra: Lázár Lajos. Hátszeg: Mara Lőricz. Körösbánya: Sólyom-Fekete Ferencz. Szászváros : Gr. Kun István (mérs.) Vajda-Hunyad: Pogány Károly. Kis-truküllő Balavásár: Horváth Gyula. D.Szt.Márton : Tisza Lajos Kolozs: Bánffy-Hunyad : Lészai Lajos. Gyalu : Gr. Bánffy Béla. Kolozs : Elekes György. Teke: Bremény János. Maros-Torda : Ákosfalva: Sszentiványi Kálmán. Gernyeszeg: Gr. Teleki Samu (mérs.) Maros-Vásárhely: Kovács Albert (mérs.) Nyárád- Szereda : Bereczky Sándor (mérs.) Szász-Régen : Br. Kemény Kálmán. Nagy-Kukneó: Kőhalom : Bacon József. Medgyes: Graffitis Károly (nemz.) Segesvár: Weirich Vilmos (nemz.) Szent - Ágotha : Bausznern Guido. Sieben Keresztény-Sziget: Gull József (nemz.) Nagy - Disznód : Steinacker Ödön (nemz.) Szászsebes: Tamássy Béla. Újegyház : Dörr Sámuel (nemz.) Szolnok-Doboka : Bethlen : Gr. Bethlen András. Deés: Gr. Teleki Domokos. Magyar-Lápos: Boér Károly. Nagy-Iklód : Br. Bánffy Dániel. Nagy-Ilonda: Simó Lajos. Torda-Aranyos : Felvincz: Gál Jenő. Maros-Ludas: Gr. Bethlen Géza. Torda: Ferenczi Miklós (függ.) Toroczkó: Székely Elek. Udvarhely : Oklánd : Daniel Gábor. Szék.-Keresztúr : Br. Szentkereszty Béla. Sz.-Udvarhely : Tibád Antal. II. Városok: Ugrón Gábor Lázár Bartha Miklós Kolozsvár I. kerület (függ.) I. kerület (függ.) Maros- Vásárhely : I. kerület: Ádám (függ.) II. kerület: dr. Knöpfler V. Abrudbánya: Hegedűs Sándor. Bereczk: Gábor Péter. Brassó: I. kerület: Steinacker Ödön (nemz.) 11. kerület: Zay Adolf (nemz) Erzsébetváros: Dániel Márton. Gyulafejérvár: Lukács Béla. Kézdi- Vásárhely: Ugron Ákos (függ.) Oláhfalu: dr. K. Biasini Domokos. Sepsi-Szent-György: Tisza Kálmán. Szamosújvár: Gajzágó Ferencz. Nagy-Szeben : I. kerület: dr Wolf Károly (nemz.) II. kerület: Kästner Henrik (nemz) Szék: Éber Nándor. Székely-Udvarhely: Ugrón Gábor (függ.) Vízakna: Korizmics László. Dániel, a magyarigeni kerületben Lukács László szabadesvűpártiak nagy lelkesedés közt óriási többséggel képviselőkké választattak. * Nagy-Enyed, jun. 29. Alsófehérmegye maros-újvári kerületében dr. Kemény Géza szabadelvűpárti, orsz. képviselővé megválasztatott. Déva, jun. 30. A hunyadmegyei választó kerületekben megválasztattak : Vajdahunyadon: Pogány Károly szabadelvű; Dobrán : Lázár Lajos szabadelvű; Hátszegen Mara Lörincz szabadelvü; Kőrösbányán Sólyom - Fekete Zsigmond , szabadelvű;Szászvároson: gróf Kan István mérsékelt ellenzéki. Segesvár, jun. 29. Nagy-Küküllő megyei választások : Kőhalom : Bacon József szabadelvüpárti ; Szent-Ágota: Bausznern Guido szabadelvűpárti . Segesvár: Weirich Vilmos, ó-szász. * mARCZA, Angol szöveg után: Sámi Lászlóné. I (Folytatás) — Ezentúl az lesz legnagyobb örömöm, ha a kegyed boldogságára gondolok — mondá. Kegyed annak a férfinak lesz a neje, a kit szeret. A kegyed szerelme jó befolyást fog férjére gyakorolni, és olyanná fogja őt tenni, amilyennek szíve kívánja. Isten áldja édes Róza. Ismételve kérem, ne feledje, hogy ha valaha igaz barátra lesz szüksége, rendelkezzék velem, mert senki sem szereti oly mélyen és oly igazán, mint én, velem tesz jót, ha bizalmára érdemesít. Isten áldja drága szerelmem. Csak akkor fogom felkeresni és kedves arczára nézni, ha megtanulom kecsbe szeretni. II. Boston városának egyhangú nyugal®át két hír rázta fel: az egyik az volt, hogy Fane Károly a szép és közkedvelt®égü ifjú eljegyezte Ashleigh kisasszonyt a másik, hogy Ashton Pál elmegy a városból és Sleefordban fog lakni. Mind a két hit igaz volt. A Károly szava szerint ő volt a győztes. Elhatározták, hogy akkor lesz a Menyegző, midőn a tavaszi virágok újra nyílnak, mind a ketten megkezdték előkészülődéseiket. Ashton senkinek sem szólott bánatáról. ő nem volt közlékeny természetű. Kevesen tudták szíve titkát, azt pedig, hogy Rózát megkérte és visszautasíttatott, nem is gyanították. Fájdalmát és csalódását némán tűrte, de tisztában volt magával, hogy mit tegyen, ő tudta, hogy menynyit képes kiállani. Tudta, hogy nem maradhat Bostonban ; tudta, hogy nincs ereje nyugodtan végig nézni, hogy az a leány, kit ő annyira szeretett, más férfinak legyen a felesége. Tehát elhatározta : elhagyni azt a helyet, ahol Róza lakik, s habár minden eddig szerzett vagyonát elveszítené is, s pályáját rontaná meg általa, idegen városba költözni, s uj emberek és uj viszonyok között, uj életet kezdeni ; igy talán könnyebben el tudja felejteni azt, kire szerelemmel gondolni többé nem szabad. Ashton asszonyság, az anyai szív igazi ösztönével sejtette a fia elhatározásának az okát. Nem ellenezte , még több gonddal, szeretettel vette fiát körül; szívesen adta volna az életét, ha ez által el tudta volna gyermeke homlokáról űzni a borút, vagy szívéből a a bánatot. Ashton nem találkozott többé Rózával, csak későbben midőn már elmúlt egy éve, hogy a Fane felesége volt. Aston nem bízott magában, sőt saját gondolataiban is kételkedett. Féltette Rózát, a kedélyes társalgó, a szép, ügyes Fane Károly nem tartozott azon emberek közé, kire Ashton a saját nővére boldogságát reá merte volna bízni. Vetélytársában hiányzott a jellemszilárdság, oly gyenge volt, hogy a kísértésnek nem tudott ellentállani Hajlandó volt jóra roszra, könnyen vezette bárki; ha jó emberekkel érintkezett, akkor jó volt, ha rosszak társaságába került, akkor azok uralkodtak felette, s példájukat követte. ő azon szerencsétlen természetű emberek közé tartozott, kikből hiányzott az erkölcsi erély, nem volt megromlott természetű, sőt ellenkezőleg nagyon jó szivű volt, de gyenge, határozatlan és ingatag. ő azok közé tartozott, kiknek egész életökön keresztül szükségük van egy erős támaszra, egy olyan társra, ki folytonosan ügyeljen reá s úgy szólva vezesse; és Ashton kételkedett benne, hogy a szelíd, a tévé egy Róza, elég erős lesz e arra, hogy férjét minden résztól visszatartsa. Róza kettősök között választott, és Károlynak adta az elsőséget, mert szerette , Ashton nem szólhatott ellene. De aggódott Rózáért. Csak egy tennivalója volt, azon igyekezni, hogy Rózát felejtse el, ezért vett búcsút azon várostól, melyben született, és Sleefordba ment, hogy ott új életet kezdjen. A szerencse kedvezett neki. Sleefordban csak egy ügyvéd volt, egy öregember, aki fel akart hagyni hivatalával. Ashton Fáit hamar megszerették, becsületes munkáját szép siker koronázta, hamar kivívta magának a köztiszteletet, s gazdag ember lett. Róza és Károly egy májusi nap reggelén megesküdtek ,épen olyan tiszta, felleg télen, szép, meleg, fényes nap volt, mint amilyenek a boldog menyasszony álmai és reményei voltak. A dombtetőn álló kis templom tele volt közönséggel, mert ez ifjú jegyeseket mindenki szerette; össze illőbb, szebb és szerelmesebb párt még nem láttak Burtonban. Midőn az oltár előtt állottak, adélczeg, szép, férfias és bátor ifjú s a kedves szelíd leány — az emberek azt mondták, hogy a nap soha sem sütött szebb a boldogabb menyegzőre, mint az övék. A nagyíves ablakokon keresztül a májusi napsugár úgy esett az ifjú menyasszony lehajtott fejére, mint az ég áldása. Az aranysugaraktól körülvett leány egészen megfeledkezett a nézőközönségről, csak arra gondolt, hogy esküvőjét, mely oly szent és oly édes volt, hogy tölthesse be legjobban. Fane Károly egy nagyon szép lakba vezette fiatal feleségét, a külvárosban bérelt ki egy csinos kis villát. Nem volt benne semmi, amire azt lehetett volna mondani, hogy ez fényűzés vagy pazarlás, de minminden új volt és csinos, egyszerűen, de jó ízléssel volt berendezve minden. Othonokat „Borostyán-laknak“ nevezték. A ház megött egy nagy kert feküdt, honnét a zöld rétre lehetett látni. Ablakokból a Lashmeri hegylánczolatban gyönyörködhettek. A házaktól a városba vezető úton gyönyörű reszkető nyárfasoron kellett keresztül menni. Talán, ha a tényeket megvizsgálnák, úgy találnák, hogy legalább egyszer életében mindenki azt hiszi, hogy most élvezi a legnagyobb boldogságot — és szenvedi a legmélyebb fájdalmat. A menyegzőjét követő fényes meleg nyári hónapok, egy hosszú arany álomnak tetszettek Róza előtt, a későbbi években úgy nézett vissza azokra, mint élete legboldogabb óráira, s csodálkozott, hogy hogy is lehetett valaha oly tökéletes boldog. Károly nagyon figyelmes és gyöngéd férj volt. Rózának még a gondolatát is igyekezett kitalálni, minden kívánságát teljesítette, sőt gyakran megelőzte azt, úgy látszott, mintha csak a Róza jelenlétében tudna élni, alig várta a percet, hogy hivatalos dolgát elvégezve, nejéhez menjen. Róza boldog volt, de azért mégis gondolt néha Ashtonra, s midőn annak véghetetlen nagy szerelme és nagy bánata eszébe jutott , mindig elszomorodott. Károly ritkán emlegette Ashtont. Most gondolni sem akart arra, hogy az ő Rózáját rajta kívül még más is szerette. E gond teljes életben, hol annyi baj, annyi fájdalom környez bennünket, nem utolsó dolog, ha valaki elmondhatja, hogy hat egész hónapig teljes, tökéletes boldog volt, és Fanó Róza igazán az volt, egy félévig a legkisebb felhő sem bobta el boldogsága napját. De a félévi mézesbetűk után „foltokat kezdett látni a napban.” Károly egyszer kétszer későbben kezdett haza menni, egy párszor hosszasan kimaradt, s midőn haza ment, kissé mámoros fővel, egész őszintén beismerte, hogy jobb lett volna a vígczimboráktól elmaradni ; midőn a szegény fiatal asszony először látta férjét részegen, majd meghalt rémületében , másodszor látva is megijedt, és ezentúl már nem volt nyugta, amint az este közeledett aggodalma is nőttön-nőttt, mert mindig attól félt, hogy hátha férje ismét mámoros fővel jön haza. Az ilyen esetek után való napokon a Károly szégyene és megbánása határtalan volt. Nyájaskodó fiával igyekezett hibáját feledtetni, bánkódott a megtörténtekért, s fogadkozott, hogy soha soha többé nem fog megfeledkezni magáról, s mindig azt állította, hogy most sem az ő hibája volt a mi vele történt, mert ő egyenesen haza akart jönni, s már útban is volt haza felé, ekkor találkozott Gray Harryval, s az reá beszélte, hogy menjen be vele egy pohár borra a korcsmába, s aztán több régi jó pajtásokkal úgy eltelt ottan az idő, hogy alig vette észre. Róza figyelemmel hallgatta mentségét, és eleinte minden szavát elhitte, hibáztatta Gray Harryt és a többit, hogy az ő jó Károlyát miért viszik rész útra. De egy reggel, midőn Károly két és három óra között jött haza és ismét a régi történettel állott elő, hogy nem ő a hibás, hanem barátai, mert azok csalták el, ekkor Róza megsokalta a dolgot , komoly bánatos arccal nézve férjére, azt mondá: — Károlyom, hiszen te a te saját szavaid szerint, soha sem maradsz kint a saját akaratodból, te mindig haza szeretnél jönni hozzám. — Úgy van lelkem, de rendesen találkozom vagy az egyikkel, vagy a másikkal, ők csalnak el. — Károly — mondá Rózsa — soha sem jutott neked eszedbe, hogy milyen borzasztó gyengének kell lenned, ha mindig hajlandó vagy azt tenni, amit már akar ? Hiszen te oly gyarló vagy, hogy mindenki vezethet, mindenki elcsábíthat ? Reggel felfogadod, hogy maradsz a kint, de úgy találom, hogy bármily erős elhatározásodat lerontja az, ha estefelé mulató pajtásaid egy pár rábeszélő szóval magokkal hívnak, mi lesz belőled kedvesem, ha nem tudsz magadon uralkodni ? — Kedves kis feleség, mondá Károly bágyadtan, úgy látszik tisztába jöttél azzal, ami felett én annyit töprengettem? A képviselő-választások. Déva, jun. 30. Szathmáry György szabadelvűpárti, országos képviselővé megválasztatott. A küzdelem makacs volt. Az ellenzék rettentő pressiót fejtett ki. De minden nyomás, minden erőszak daczára Szathmáry György — este *a 9 óráig tartott szavazás után — 11 szótöbbséggel győzött. Este, a lakosság roppant részvétele mellett fáklyás zene volt. Lelkesültség leírhatatlan. * Nagy-Enyed jun. 29. Alsófehérmegye alvinczi kerületében Zeyk Erzsébetváros, jun. 30. Dániel Márton kir. tanácsos, szabadelvüpárti, orsz. képviselőnek egyhangulag megválasztatott. * Gyulafejérvár, jun. 30. Lukács Béla pártonkivüli, orsz képv megválasztatott. Megjelent ugyan tegnap a függetlenségi párt részéről Ugrón Gábor, Orbán Balázs, Ferenczy Miklós és buzgó agitatiós dikcziózás után felléptették függetlenségi jelöltül Toroczkay Zsigmondot; de ha Toroczkay csak 18 szavazatot kapván, szavazás közben visszalépett, akkor, midőn Lukácsnak már százakra menő általános többsége meg volt. Felvincz, jun. 28. üdvözölve legyenek a felvinczi választókerület szabadelvű pártjának derék székely tagjai! A tegnapi napon bebizonyították, hogy a politikai dolgokban higgadt megfontolással bírnak s nem áldozzák fel a biztos jelent a körülmények és viszonyokkal szemben kivihetetlen hiú ábrándokért. Dicséretükre legyen mondva, szép számmal jelentek meg a szavazati urnánál legszentebb hazafi joguk gyakorlására. A szavazás nyugodtan, teljes méltósággal folyt, bár a szálba érezve a csúfos megbukást, holmi nem választó oláh rakonczátlankodók segítségével, miben az enyedi tisztelt notabilitások is közreműködtek, zavart akart előidézni, de azt az odarendelt katonaság megakadályozta, s így Gál Jenő minden zavar nélkül a legnagyobb lelkesedéssel 91 szavazati többséggel képviselőnek választatott. Pedig a talaj már rég erősíttetett Török Dániel részére; régebben Jurbán Balázs által, a ki hasonló sorsra jutott; most pedig a mult vasárnap Bartha Miklós által, ki Szentpáli Ignácz bölcs kalauzolása mellett egy nehány községet bekerteskedett, azEllenzékben említett bandérium hiányával. Azon szemmel látott lényt azonban el nem tagadhatjuk, hogy egy helyt a nép lelkes „Éljen Gál Jenő“ kiáltásokkal fogadta Barthát, mire ő jónak látta tovább hajtatni azon választó körből, melyet lapjában bizonyosan meghódítódnak állított. * Nagy-Szeben, jun. 30. Szebenmegyei képviselő választások eredménye : Keresztény-sziget: Gull József ó-szász; Nagydisznód: Steinacker Ödön ó-szász ; Szászsebes: Tamási Béla szabadelvűpárti; Újegyház: Dörr Sámuel ó-szász. * Felkérettünk annak kijelentésére, egy Becskor Károly, Csikr megyének azon kerületében választatott képviselővé, melyeit eddig Balási Lajos képviselt és hogy Bocskor csak Balásinak önkéntes visszavonulása után lépett fel. SZILÁGYSÁGBÓL A szabadelvű párt győzelmei naprólnapra szaporodnak s egy koszorúba fonódnak, melylyel a nemzet méltó és megérdemelt elismerést és bizalmat szavaz a kormánynak s a szabadelvű párt vezérének, Tisza Kálmán miniszterelnöknek. E választásokban nyilatkozik a nemzet azon politika felett, melyet kormányunk követ, s a „Nép szava, isten szava!" ékesebben szól azon dicsérekeknél, melyeket az ellenzék zászlóira itt dicső, de még korai szép eszmék mellett zeng. Tisza Kálmánnak tartozik fényes elégtétellel a nemzet, melytől önzetlen hazafisága úgy sem kíván, úgy sem fogadna el egyéb jutalmat, mint az elismerést. Elismerését annak, hogy kívüle azon a helyen magyar hazafi alig állott volna meg, annyi megtámadtatásnak kitéve, kívüle magyar államférfiú annyi bölcseséggel, annyi hazaszeretettel nem tudta volna intézni hazánk és nemzetünk sorsát. És bizalmának adja fényes tanújelét a nemzet Tisza Kálmán s a kormány iránt akkor, midőn nagyobb számú szabadelvű képviselőt küld oldala mellé a haza munkásaiul, hogy úgy dolgozzanak, úgy működjenek, mint vezérük s azon a szilád alapon álva, hassanak a haza virágzására. Mit is akart az ellenzék azzal a hónapok óta tartó folytonos nagyhangu ági tatlóval ? Székely pucscsot ? A napok eseményei igazolják, hogy valóban csak azt. Amint a tűzben tisztul meg az arany, az ellenzék által felgyújtott vésztüzek lángjának fénye csak még fényesebbé teendi azt az embert, akit vasembernek neveztek, akit az újabb választások minden szédelgések rozsdája ellen meg fognak aranyozni. A választások első három napja oly fényes győzelmeket adott a szabadelvűpártnak, hogy most már nyugodtan nézhetünk a további választások elé, nyugodtan tekinthetünk hazánk jövőjébe. Nevezetes az mégis, hogy az ellenzék férfiai, Szilágyban úgy mint másutt egyaránt még ennyi győzelem után is agitálnak oly eszmék hirdetésével, melyek lehetetlensége fölött a nemzet nagy része már eddig is palctát tört. Tetszik nekik ez a „vesszőparipán lovaglás“, ez a — jobb kifejezés hiányában — Spiegelfechterei, ez az önmaguknak szónoklás a külön vám, külön hadseregről s még mindig vélnek vele hódítani „jámborokat és minden csattanásra éljenzőket.“ Még mindig azokat a nagy hangú dolgokat emlegetik, melyeket az ellenzéki jelöltek az ártatlan papirosra rányomattak, de melyeket Teleszky, Szikszay úgy letöröltek a papirosokról, mint az első támadáskor a könnyen hivők elméjéből, ahogyan az iskolatábláról szokás egy kis nedves szivacscsal lemosni pajkos gyermekek ákombákomjait, sajnálkozására a kicsinyeknek, kik azokat szépnek tartották, sőt olvasni is tudták. Nem állanánk ellent, ha ez csak ily nemű játék volna. De a játéktárgy a haza s a gyermekek késsel s tűzzel játszanak. Aki hiszi, hogy jobban szereti hazáját azoknál, annak kötelessége az elsőnek élét venni, az utóbbit eloltani. Ez most, ez idő szerint már nem elvekért való harcz, mint az ellenzék hirdeti, mert ez eszmék valósithatlansága már ezerszer be volt bizonyítva, ez csak „Spiget-fechterei“, melylyel szemben minden komoly hazafinak komolyan kell ellenállani , midőn a Szilágy a szabadelvű párt zászlója alá ily komoly, jellemes képviselőket küld higgadt hazafiságának, igazi hazaszeretetének ad kifejezést, legfényesebb bizonyítékot. Keh. • Választási határnapok. 1-jén: nincs választás. 2. Városok: Pápa (1) és összesen 1 választó-Julius Julius Zenta (1); kerület. Julius 3 Megyék: Szilágy (5); városok: Czegléd (1); és Nagy-Kőrös (1), összesen 7 választókerület, 4 konstantinápolyi pór. Abdul-Aziz meggyilkoltatásának perét jan. 27-én megkezdték Konstantinápolyban. A meghívott közönség, mely a Yildiz-parkban, sátor alatt foglalt helyet, és oly számos volt, mint előkelő. A nagykövetségek összes dragománjai jelen voltak. A tárgyalás 12 órakor kezdődik. Elnök Surur efendi, alelnök Chris