Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)

1881-07-01 / 147. szám

(61, ^folyam. SZERKESZTŐSÉG: tORDA-OTCZA, nyomdaés* élet. ^rtelm­Mbekfl­dö« költemények nem kötöltetnek. g»"aklbu­lm kétirtok nem adatnak vil­aa. Csak pém­entei levelek fogadtatnak el. 147-ikk arám. Kolozsvár, p&titek, 1881. julius 1. KIADÓHIVATAL: KÖLTORDA-OTCZA, NYOMDAÉPÜLET ELŐFIZETÉSI DÍJ: igén évre félévre Hirdetési díj: «óra 6 kr. tét után 80 kr. évnegyedre egy hóra . 4 frt­­­k 1 . 50 .­­ Bélyegéletek: minden hird. Nyilttér. »óra 25 kr. ti erdélyrészi válasz­tások. Az erdélyrészi képviselő­választások a mai nappal be vannak fejezve. Konstatáljuk az eredményeket. Az erdélyi részek 74 választóke­­rü­lete közül 71-ben orsz. képviselőkké választottak . Szabadelvű­párti: 50. Mértékelt ellenzéki: 6. Függetlenségi párti: 7. Nemzetiségiek: 11. A mérsékelt ellenzékhez számí­tottuk a párton kívülieket is. A szabadelvűpárt az erdélyi ré­tekben vesztett 11 kerületet, nyert 5 kerületet. Vesztett: a méri ellen­zék javára 2 (gernyeszegi, marosvá­­sárhelyi) — a szélsőbal javára 6 (Kolozsvár I és II., Maros-Vásárhely I., tordai, nagyajtai, kézdi­vásárhelyi), — a nemzetiségiek javára 3 (her­­minyi, segesvári, Brassó II.) kerületet. Nyert: a mer I. ellenzék­től 4 , (Illyefalva, Ákosfalva, Szász­­nebes, Oláhfalu) — a szélsőbal­tól 1 (Székely-Keresztur) kerületet. Tehát az erdélyrészi szabadelvű­­párt vesztesége — a nyereségek levo­násával — mindössze 6 kerület. Tekintve ama küzdelem dimensióit és hevességét, melyet egyfelől a szél­sőbal, másfelől a nemzetiségiek az er­délyrészi szabadelvű párt ellen folytat­­tattak, és tekintetbe véve azt is, hogy pártunk sok helyen jóformán tétlenül maradt ellenfeleivel szemben, elhanya­golván a párttusában úgyszólva: köte­­lességparancsolta eszközök felhaszná­lását is — a képviselő-választások az eredményéből kétségkívül fényes, teljes győzelmünk konsta­tálható! Addig is, míg bővebben szólanánk az eredmény tanúságairól, itt közöljük az erdélyrészi országos kép­viselők névsorát, megjegyezve, hogy a pártállás csak ellenzéki kép­viselőknél van jelezve. I. Megyék: Altó fehér : Alvincz : Zeyk Dániel. Magyar-Igen: Lukács Lás­zló. Marosújvár: Báró Kemény Géza. Nagy-Enyed: báró Kemény Gábor. Besztercze-Naszód. Besztercze: Hoffgrt­f János. Naszód : Tanárky Gedeon. Brazsó : Hermány: Kaiser János (nemz.) Vidombák: Immrich János (nemz.) Czik : Csik-Karczfalva : Mihály Ferencz. Csik-Szereda : Mikó Bálint. Csik-Szentmárton : Bochkor Károly. Gyergyó-Szentmiklós : Dob­­ránczky Péter. Fogaras : Alsó-Árpás : Kapocsányi Mór. Fogaras: Boér Antal. Háromszék : Ilyefalva: Jókai Mór. Kézdi-Vásárhely: Lázár Mi­hály (mers) Kovászna: Thúry Gergely. Nagyajta:Incze József (függ.) Hunyad: Déva : Szathmáry György. Dobra: Lázár Lajos. Hátszeg: Mara Lőricz. Körösbánya: Sólyom-Fekete Ferencz. Szászváros : Gr. Kun István (mérs.) Vajda-Hunyad: Pogány Ká­roly. Kis-trukü­llő­ Balavásár: Horváth Gyula. D.­Szt.­Márton : Tisza Lajos Kolozs: Bánffy-Hunyad : Lészai Lajos. Gyalu : Gr. Bánffy Béla. Kolozs : Elekes György. Teke: Br­­emény János. Maros-Torda : Ákosfalva: Sszentiványi Kálmán. Gernyeszeg: Gr. Teleki Sa­mu (mérs.) Maros-Vásárhely: Kovács Al­bert (mérs.) Nyárád- Szereda : Bereczky Sándor (mérs.) Szász-Régen : Br. Kemény Kálmán. Nagy-Kukn­eó: Kőhalom : Bacon Jó­zsef. Medgyes: Graffitis Károly (nemz.) Segesvár: Weirich Vilmos (nemz.) Szent - Ágotha : Bausznern Guido. Sieben Keresztény-Sziget: Gull József (nemz.) Nagy - Disznód : Steinacker Ödön (nemz.) Szászsebes: Tamássy Béla. Újegyház : Dörr Sámuel (nemz.) Szolnok-Doboka : Bethlen : Gr. Beth­len András. Deés: Gr. Teleki Domokos. Magyar-Lápos: Boér Károly. Nagy-Iklód : Br. Bánffy Dá­niel. Nagy-Ilonda: Simó Lajos. Tor­da-Aranyos : Felvincz: Gál Jenő. Maros-Ludas: Gr. Bethlen Géza. Torda: Ferenczi Miklós (függ.) Toroczkó: Székely Elek. Udvarhely : Oklánd : Daniel Gábor. Szék.-Keresztúr : Br. Szent­­kereszty Béla. Sz.-Udvarhely : Tibád Antal. II. Városok: Ugrón Gábor Lázár Bartha Miklós Kolozsvár I. kerület (függ.) I. kerület (függ.) Maros- Vásárhely : I. kerület: Ádám (függ.) II. kerület: dr. Knöpfler V. Abrudbánya: Hegedűs Sándor. Bereczk: Gábor Péter. Brassó: I. kerület: Steinacker Ödön (nemz.) 11. kerület: Zay Adolf (nemz) Erzsébetváros: Dániel Márton. Gyulafej­érvár: Lukács Béla. Kézdi- Vásárhely: Ugron Ákos (függ.) Oláhfalu: dr. K. Biasini Domokos. Sepsi-Szent-György: Tisza Kálmán. Szamosújvár: Gajzágó Ferencz. Nagy-Szeben : I. kerület: dr Wolf Ká­roly (nemz.) II. kerület: Kästner Henrik (nemz) Szék: Éber Nándor. Székely-Udvarhely: Ugrón Gábor (függ.) Vízakna: Korizmics László. Dániel, a magyarige­ni kerületben Lukács László szabades­vűpártiak nagy lelkesedés közt óriási többséggel képvise­lőkké választattak. * Nagy-Enyed, jun. 29. Alsófehér­­megye maros-újvár­i kerületében dr. Kemény Géza szabadelvűpárti, orsz. képviselővé megválasztatott. Déva, jun. 30. A hunyadmegyei vá­lasz­tó kerületekben meg­választattak : V­a­j­­da­hunyadon: Pogány Károly szabadelvű; D­o­b­r­á­n : Lázár La­jos szabadelvű; Hátszegen Ma­ra Lörincz szabadelvü; Kőrös­bá­nyán Sólyom - Fekete Zsigmond , szabadelvű;Szászvároson: gróf Kan István mérsékelt ellenzéki. Segesvár, jun. 29. Nagy-Küküllő megyei választások : K­ő­h­a­l­o­m : Bacon József szabadelvüpárti ; Sz­e­n­t-Á­g­o­t­a: Bausznern Guido szabadelvűpárti . Se­­gesv­ár: Weirich Vilmos, ó-szász. * m­ARCZA, Angol szöveg után: Sámi Lászlóné. I (Folytatás) — Ezentúl az lesz legnagyobb örö­möm, ha a kegyed boldogságára gondolok — mondá. Kegyed annak a férfinak lesz a neje, a kit szeret. A kegyed szerelme jó befolyást fog férjére gyakorolni, és olyanná fogja őt tenni, a­milyennek szíve kívánja. Isten áldja édes Róza. Ismételve kérem, ne feledje, hogy ha valaha igaz ba­rátra lesz szüksége, rendelkezzék velem, mert senki sem szereti oly mélyen és oly igazán, mint én,­­ velem tesz jót, ha bi­zalmára érdemesít. Isten áldja drága sze­relmem. Csak akkor fogom felkeresni és kedves arczára nézni, ha megtanulom ke­­csbe szeretni. II. Boston városának egyhangú nyugal­­®át két hír rázta fel: az egyik az volt, hogy Fane Károly a szép és közkedvelt­­®égü ifjú eljegyezte Ashleigh kisasszonyt a másik, hogy Ashton Pál elmegy a vá­rosból és Sleefordban fog lakni. Mind a két hit igaz volt. A Károly szava szerint ő volt a győztes. Elhatározták, hogy akkor lesz a Menyegző, midőn a tavaszi virágok újra nyílnak,­­ mind a ketten megkezdték elő­­készülődéseiket. Ashton senkinek sem szólott bána­táról. ő nem volt közlékeny természetű. Kevesen tudták szíve titkát, azt pedig, hogy Rózát megkérte és visszautasíttatott, nem is gyanították. Fájdalmát és csalódá­sát némán tűrte, de tisztában volt magá­val, hogy mit tegyen, ő tudta, hogy meny­nyit képes kiállani. Tudta, hogy nem ma­­radhat Bostonban ; tudta, hogy nincs ereje nyugodtan végig nézni, hogy az a leány, kit ő annyira szeretett, más férfinak le­gyen a felesége. Tehát elhatározta : el­hagyni azt a helyet, a­hol Róza lakik, s ha­bár minden eddig szerzett vagyonát elveszítené is, s pályáját rontaná meg ál­tala, idegen városba költözni, s uj embe­rek és uj viszonyok között, uj életet kez­deni ; igy talán könnyebben el tudja felej­teni azt, kire szerelemmel gondolni többé nem szabad. Ashton asszonyság, az anyai szív igazi ösztönével sejtette a fia elhatározásának az okát. Nem ellenezte , még több gonddal, szeretettel vette fiát körül; szívesen adta volna az életét, ha ez által el tudta volna gyermeke homlokáról űzni a borút, vagy szívéből a a bánatot. Ashton nem találkozott többé Rózá­val, csak későbben midőn már el­múlt egy éve, hogy a Fane felesége volt. Aston nem bízott magában, sőt saját gondolataiban is kételkedett. Féltette Rózát, a kedélyes társalgó, a szép, ügyes Fane Károly nem tartozott azon emberek közé, kire Ashton a saját nővére boldogságát reá merte volna bízni. Vetélytársában hiányzott a jellem­­szilárdság, oly gyenge volt, hogy a kísér­tésnek nem tudott ellentállani Hajlandó volt jóra roszra, könnyen vezette bár­ki; ha jó emberekkel érintkezett, akkor jó volt, ha rosszak társaságába került, akkor azok uralkodtak felette, s példájukat kö­vette. ő azon szerencsétlen természetű emberek közé tartozott, kikből hiányzott az erkölcsi erély, nem volt megromlott természetű, sőt ellenkezőleg nagyon jó szivű volt, de gyenge, határozatlan és in­gatag. ő azok közé tartozott, kiknek egész életökön keresztül szükségük van egy erős támaszra, egy olyan társra, ki folytonosan ügyeljen reá s úgy szólva vezesse; és Ashton kételkedett benne, hogy a szelíd, a tévé egy Róza, elég erős lesz e arra, hogy férjét minden résztól visszatartsa. Róza kettősök között választott, és Károlynak adta az elsőséget, mert szeret­te , Ashton nem szólhatott ellene. De ag­gódott Rózáért. Csak egy tennivalója volt, azon igyekezni, hogy Rózát felejtse el, ezért vett búcsút azon várostól, melyben született, és Sleefordba ment, hogy ott új életet kezdjen. A szerencse kedvezett neki. Slee­fordban csak egy ügyvéd volt, egy öreg­ember, a­ki fel akart hagyni hivatalával. Ashton Fáit hamar megszerették, becsü­letes munkáját szép siker koronázta, ha­mar kivívta magának a köztiszteletet, s gazdag ember lett. Róza és Károly egy májusi nap reg­gelén megesküdtek ,­­épen olyan tiszta, fel­leg télen, szép, meleg, fényes nap volt, mint a­milyenek a boldog menyasszony álmai és reményei voltak. A domb­tetőn álló kis templom tele volt közönséggel, mert ez ifjú jegyeseket mindenki szerette; össze illőbb, szebb és szerelmesebb párt még nem láttak Bur­­tonban. Midőn az oltár előtt állottak, adél­­czeg, szép, férfias és bátor ifjú s a ked­ves szelíd leány — az emberek azt mond­ták, hogy a nap soha sem sütött szebb a boldogabb menyegzőre, mint az övék. A nagyíves ablakokon keresztül a májusi nap­sugár úgy esett az ifjú menyasszony lehaj­tott fejére, mint az ég áldása. Az arany­sugaraktól körülvett leány egészen meg­feledkezett a néző­közönségről, csak arra gondolt, hogy esküvőjét, mely oly szent és oly édes volt, hogy tölthesse be legjobban. Fane Károly egy nagyon szép lakba vezette fiatal feleségét, a külvárosban bé­relt ki egy csinos kis villát. Nem volt benne semmi, a­mire azt lehetett volna mondani, hogy ez fényűzés vagy pazarlás, de min­­min­den új volt és csinos, egyszerűen, de jó ízléssel volt berendezve minden. Otho­­nokat „Borostyán-laknak“ nevezték. A ház megött egy nagy kert feküdt, honnét a zöld rétre lehetett látni. Ablakokból a Lash­­meri hegylánczolatban gyönyörködhettek. A házaktól a városba vezető úton gyö­nyörű reszkető nyárfasoron kellett keresz­tül menni. Talán, ha a tényeket megvizsgálnák, úgy találnák, hogy legalább egyszer életé­ben mindenki azt hiszi, hogy most élvezi a legnagyobb boldogságot — és szenvedi a legmélyebb fájdalmat. A menyegzőjét követő fényes meleg nyári hónapok, egy hosszú arany álomnak tetszettek Róza előtt, a későbbi években úgy nézett vissza azokra, mint élete leg­boldogabb óráira, s csodálkozott, hogy hogy is lehetett valaha oly tökéletes boldog. Károly nagyon figyelmes és gyöngéd férj volt. Rózának még a gondolatát is igyekezett kitalálni, minden kívánságát tel­jesítette, sőt gyakran megelőzte azt, úgy látszott, mintha csak a Róza jelenlétében tudna élni, alig várta a perc­et, hogy hi­vatalos dolgát elvégezve, nejéhez menjen. Róza boldog volt, de azért mégis gondolt néha Ashtonra, s midőn annak véghetetlen nagy szerelme és nagy bánata eszébe jutott , mindig elszomorodott. Károly ritkán emlegette Ashtont. Most gondolni sem akart arra, hogy az ő Rózá­ját rajta kívül még más is szerette. E gond teljes életben, hol annyi baj, annyi fájdalom környez bennünket, nem utolsó dolog, ha valaki elmondhatja, hogy hat egész hónapig teljes, tökéletes boldog volt, és Fanó Róza igazán az volt, egy félévig a legkisebb felhő sem bob­ta el boldogsága napját. De a félévi mézesbetűk után „foltokat kezdett látni a napban.” Károly egyszer kétszer későbben kez­dett haza menni, egy párszor hosszasan kimaradt, s midőn haza ment, kissé má­moros fővel, egész őszintén beismerte, hogy jobb lett volna a vígczimboráktól el­maradni ; midőn a szegény fiatal asszony először látta férjét részegen, majd meg­halt rémületében , másodszor látva is meg­ijedt, é­s ezentúl már nem volt nyugta, a­mint az este közeledett aggodalma is nőttön-nőttt, mert mindig attól félt, hogy hátha férje ismét mámoros fővel jön haza. Az ilyen esetek után való napo­kon a Károly szégyene és megbánása ha­tártalan volt. Nyájaskodó fiával igyekezett hibáját feledtetni, bánkódott a megtörtén­tekért, s fogadkozott, hogy soha­ soha töb­bé nem fog megfeledkezni m­agáról, s min­dig azt állította, hogy most sem az ő hi­bája volt a mi vele történt, mert ő egye­nesen haza akart jönni, s már útban is volt haza felé, ekkor találkozott Gray Har­ryval, s az reá beszélte, hogy menjen be vele egy pohár borra a korcsmába, s az­tán több régi jó pajtásokkal úgy el­telt ottan az idő, hogy alig vette észre. Róza figyelemmel hallgatta mentsé­gét, és eleinte minden szavát elhitte, hi­báztatta Gray Harryt és a többit, hogy az ő jó Károlyát miért viszik rész útra. De egy reggel, midőn Károly két és három óra között jött haza és ismét a régi történettel állott elő, hogy nem ő a hi­bás, hanem barátai, mert azok csalták el, ekkor Róza megsokalta a dolgot , komoly bánatos arc­c­al nézve férjére, azt mondá: — Károlyom, hiszen te a te saját szavaid szerint, soha sem maradsz kint a saját akaratodból, te mindig haza szeret­nél jönni hozzám. — Úgy van lelkem, de rendesen ta­lálkozom vagy az egyikkel, vagy a másik­kal,­­ ők csalnak el. — Károly — mondá Rózsa — soha sem jutott neked eszedbe, hogy milyen borzasztó gyengének kell lenned, ha min­dig hajlandó vagy azt tenni, a­mit már akar ? Hiszen te oly gyarló vagy, hogy mindenki vezethet, mindenki elcsábíthat ? Reggel felfogadod, hogy maradsz a kint, de úgy találom, hogy bár­mily erős elha­tározásodat lerontja az, ha este­felé mu­lató pajtásaid egy pár rábeszélő szóval magokkal hívnak, mi lesz belőled kedve­sem, ha nem tudsz magadon uralkodni ? — Kedves kis feleség, mondá Ká­roly bágyadtan, úgy látszik tisztába jöttél azzal, a­mi felett én annyit töprengettem? A képviselő-választások. Déva, jun. 30. Szathmáry György szabadelvűpárti, országos képviselővé meg­választatott. A küzdelem makacs volt. Az ellenzék rettentő pressiót fejtett ki. De minden nyomás, minden erőszak daczára Szathmáry György — este *­a 9 óráig tartott szavazás után — 11 szótöbbséggel győzött. Este, a lakosság roppant részvé­tele mellett fáklyás zene volt. Lelkesült­­ség leírhatatlan. * Nagy-Enyed jun. 29. Alsófehér­­megye alvinczi kerületében Zeyk Erzsébetváros, jun. 30. Dániel Márton kir. tanácsos, szabadelvüpárti, orsz. kép­viselőnek egyhangulag megvá­lasztatott. * Gyulafejérvár, jun. 30. Lukács Béla pártonkivüli, orsz képv megválasz­tatott. Megjelent ugyan tegnap a független­ségi párt részéről Ugrón Gábor, Orbán Balázs, Ferencz­y Miklós és buzgó agi­­tatió­s dikcziózás után felléptették függet­lenségi jelöltül Toroczkay Z­sigmon­dot; de h­a Toroczkay csak 18 szava­zatot kapván, szavazás közben visszalépett, akkor, midőn Lukácsnak már százakra me­nő általános többsége meg volt. Felvincz, jun. 28. üdvözölve le­gyenek a felvinczi választókerület szabad­elvű pártjának derék székely tagjai! A­­ tegnapi napon bebizonyították, hogy a po­litikai dolgokban higgadt megfontolással bírnak s nem áldozzák fel a biztos jelent a körülmények és viszonyokkal szemben kivihetetlen hiú ábrándokért. Dicséretükre legyen mondva, szép számmal jelentek meg a szavazati urnánál legszentebb hazafi joguk gyakorlására. A szavazás nyugodtan, teljes méltósággal folyt,­­ bár a szálba­ érezve a csúfos megbu­­kást, holmi nem választó oláh rakonczát­lankodók segítségével, miben az enyedi tisz­telt notabilitások is közreműködtek, zavart akart előidézni, de azt az odarendelt ka­tonaság megakadályozta, s így Gál Jenő minden zavar nélkül a legnagyobb lelke­sedéssel 91 szavazati többséggel képvise­lőnek választatott. Pedig a talaj már rég erősíttetett Török Dániel részére; régeb­ben Jurbán Balázs által, a ki hasonló sors­ra jutott; most pedig a mult vasárnap Bartha Miklós által, ki Szentpáli Ignácz bölcs kalauzolása mellett egy nehány köz­séget bekerteskedett, az­­Ellenzék­­ben említett bandérium hiányával. Azon szem­mel látott lényt azonban el nem tagadhat­juk, hogy egy helyt a nép lelkes „Éljen Gál Jenő“ kiáltásokkal fogadta Barthát, mire ő jónak látta tovább hajtatni azon választó körből, melyet lapjában bizonyo­san meghódítódnak állított. * Nagy-Szeben, jun. 30. Szeben­­megyei képviselő választások eredmé­nye : Keresztény-sziget: Gull József ó-szász; Nagydisznód: Stein­acker Ödön ó-szász ; Szászsebes: Tamási Béla szabadelvűpárti; Újegy­ház: Dörr Sámuel ó-szász. * Felkérettünk annak kijelentésére, egy Becskor Károly, Csikr megyének azon kerületében választatott képviselővé, melyeit eddig Balási Lajos képviselt és hogy Bocskor csak Balásinak önkéntes visszavonulása után lépett fel. SZILÁGYSÁGBÓL A szabadelvű párt győzelmei napról­­napra szaporodnak s egy koszorúba fonód­nak, m­elylyel a nemzet méltó és megér­demelt elismerést és bizalmat szavaz a kormánynak s a szabadelvű párt vezérének, Tisza Kálmán miniszterelnöknek. E választásokban nyilatkozik a nem­zet azon politika felett, melyet kormányunk követ, s a „Nép szava, isten szava!"­ éke­sebben szól azon dicsérekeknél, melyeket az ellenzék zászlóira itt dicső, de még korai szép eszmék mellett zeng. Tisza Kálmánnak tartozik fényes elégtétellel a nemzet, melytől önzetlen hazafisága úgy sem kíván, úgy sem fogadna el egyéb ju­talmat, mint az elismerést. Elismerését annak, hogy kívüle azon a hely­en magyar hazafi alig állott volna meg, annyi meg­támadtatásnak kitéve, kívüle magyar ál­­lamférfiú annyi bölcseséggel, annyi haza­­szeretettel nem tudta volna intézni hazánk és nemzetünk sorsát. És bizalmának adja fényes tanújelét a nemzet Tisza Kálmán s a kormány iránt akkor, midőn nagyobb számú szabadelvű képviselőt küld oldala mellé a haza mun­kásaiul, hogy úgy dolgozzanak, úgy mű­ködjenek, mint vezérük s azon a szilád alapon álva, hassanak a haza virágzására. Mit is akart az ellenzék azzal a hó­napok óta tartó folytonos nagyhangu ági tatlóval ? Székely pucscsot ? A napok ese­­­ményei igazolják, hogy valóban csak azt. A­mint a tűzben tisztul meg az arany, az ellenzék által felgyújtott vésztüzek láng­jának fénye csak még fényesebbé teendi azt az embert, a­kit vasembernek neveztek, a­kit az újabb választások min­den szédelgések rozsdája ellen meg fognak aranyozni. A választások első három napja oly fényes győzelmeket adott a szabadelvű­­pártnak, hogy most már nyugodtan néz­hetünk a további választások elé, nyugod­­tan tekinthetünk hazánk jövőjébe. Nevezetes az mégis, hogy az ellen­zék férfiai, Szilágyban úgy mint másutt egy­­arán­t még ennyi győzelem után is agi­tálnak oly eszmék hirdetésével, melyek le­hetetlensége fölött a nemzet nagy része már eddig is palctát tört. Tetszik nekik ez a „vesszőparipán lovaglás“, ez a — jobb kifejezés hiányában — Spie­gelfechterei, ez az önmaguknak szó­noklás a külön vám, külön hadseregről s még mindig vélnek vele hódítani „jámbo­rokat és minden csattanásra éljenzőket.“ Még mindig azokat a nagy hangú dolgo­kat emlegetik, melyeket az ellenzéki je­löltek az ártatlan papirosra rányomattak, de melyeket Teleszky, Szikszay úgy letö­röltek a papirosokról, mint az első táma­dáskor a könnyen hivők elméjéből, a­hogyan az iskolatábláról szokás egy kis nedves szivacscsal lemosni pajkos gyermekek ákom­­bákomjait, sajnálkozására a kicsinyeknek, kik azokat szépnek tartották, sőt olvasni is tudták. Nem állanánk ellent, ha ez csak ily nemű játék volna. De a játéktárgy a haza s a gyermekek késsel s tűzzel ját­­szanak. A­ki hiszi, hogy jobban szereti hazáját azoknál, annak kötelessége az el­sőnek élét venni, az utóbbit eloltani. Ez most, ez idő szerint már nem el­vekért való harcz, mint az ellenzék hir­deti, mert ez eszmék valósithatlansága már ezerszer be volt bizonyítva, ez csak „S­p­i­g­e­t-f­e­c­h­t­e­r­e­i“, m­elylyel szem­ben minden komoly hazafinak komolyan kell ellenállani , midőn a Szilágy a s­z­a­­badelvű párt zászlója alá ily komoly, jellemes képviselőket küld higgadt haza­­fiságának, igazi hazaszeretetének ad kife­jezést, legfényesebb bizonyítékot. K­eh. • Választási határnapok. 1-jén: nincs választás. 2. Városok: Pápa (1) és összesen 1 válasz­t­­ó-Julius Julius Zenta (1); kerület. Julius 3 Megyék: Szilágy (5); városok: Czegléd (1); és Nagy-Kőrös (1), összesen 7 választó­ke­rület, 4 konstantinápolyi pór. Abdul-Aziz meggyilkoltatásának pe­rét jan. 27-én megkezdték Konstantiná­polyban. A meghívott közönség, mely a Yildiz-parkban, sátor alatt foglalt helyet, és oly számos volt, mint előkelő. A nagy­­követségek összes dragománjai jelen vol­tak. A tárgyalás 12 órakor kezdődik. Elnök Surur­ efendi, alelnök Chris­

Next