Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)
1881-07-15 / 159. szám
* / Ban rendeli) vagy, ha kezeiken kérést ment, annál rosszabb r*)1^ nézve, mert bűnösök a polgárság legdrágább kincse ■«*«. «form kell „gf az építkezési, mint a közegészségi szabásrendelet alapos átdolgozása s ezek által serkentése, rászoritása a város orvosainak kötelességük teljesítésére. Ezt pedig más nem teheti meg, mint a tek. képviselő bizottság. Magának a laicus közönségnek kell élénk ismeretére jönnie közegészségi szükségleteinek, különben mindig tespedés lesz. Mutatja állításunk valóságát más miveit országok, kiválóképen pedig Anglia példája, ebban, meggyőződésünkben itthon megerősített tapasztalásunk. Tapasztaltuk szomorúan a múlt esztendőben az új egészségi szabályrendelet készítése végett tartott tanácskozásokban, hogy az egészségügyi bizottságban a retrográd & renitens elemek vannak határozott többségben, élükön épen az elnökkel és egyik tiszteletbeli városi főorvossal és kórházi főorvossal, támogatva a város fizetett hivatalos orvosai által, kik minden rendszeresítést következetesen perkorrestálnak, nehogy munkájuk szaporodjék ; s ezen helyzetben aztán az értelmes, szakismerettel bíró egypár tanár vagy magánorvos következetesen kisebbségben maradt. Nem áll másként a dolog ma sem, nem javult a helyzet a restaurátió óta semmit, pang a közegészségügy hivatalos kezelése most is, mint azelőtt. Ámbár a tek. képviselő bizottság minden jó akaratot tanúsított a restaurátió előtt annak javítására. Például. Az új egyéniség, akivel az idén szaporodott a városi orvosok száma, s a kitől, miután folyamodott ezen nevezetes állásra, munkásságot vártunk és közegészségügyi szakismeretet tételeztünk föl, nem képes föladata teljesítésére, mert midőn például figyelmeztetve jön külső tordautczában egy veszedelmes egészségtelen lakásra, hogy azt t. i. orvosilag meg kellene vizsgálni, nem restelle úgy nyilatkozni, hogy az a policzia dolga. Ugyan kiktől követel a doctor úr a policzián orvosi szakértelmet ? a jogászoktól, a mérnököktől, vagy tán éppen a policziai szolgáktól ? Hogyan képzeli városi,orvosi hivatását? Hibázni emberi dolog, de szaktudományt árulni ott, ahol nincs, már nem csak hiba, hanem bűn, mert félrevezeti azokat, akik benne mint olyanban biztak. Vagy tán vasúti elfoglaltsága miatt nem érkezik ide is gondolni? Ezt elhisszük, de akkor ne vállalkozott volna. A városi orvosok kerületei kijelölve nincsenek;a munka nincs fslosztva; csak egy halottvizsgálója van most is e városnak és csak egy himlőoltója, aki a születetteknek m/sát sem győzi beoltani évenként legjobb akarata mellett sem; inspectiós városi orvos nincs, stb. effélék. Ezen rendezetlenség következménye volt például az a sajnálatraméltó eset is, mely a múlt hetekben történt meg ; tudni illik, nem lévén megtalálható hamar az egyetlen halottkém, 20 forintjába került valakinek a különben díjtalan rendőri bonczolás, csakhogy az a scandalum meg ne történjék, hogy a temetésre összegyűlt nagy közönséget el kelljen oszlatni s a hullát egy szűk üzlethelyiségben még más napig ott tartani. Egyszóval egyéb nem történt, a helyzet egyébben nem javult, minthogy most kettő helyett három városi orvost fizet a város. Aki javulást képes fölmutatni, ám álljon elő vele , állunk elébe. Ugyanazért valamint eddig elő számtalanszor, úgy most is újólag egész komolysággal kérjük a tek.városi képviselő bizottság érdeklődő tagjait, akik a város közegészségügye nagy mérvű pangását fölismerték , a város emez egyik legnagyobb horderejű létérdekéért mindent tenni el vannak tökéive , ne hagyják félbe üdvös munkálkodásukat, hanem igyekezzenek a közegészségügy ^'|»(-‘--'^ végét s annak ^talában, kiváltképen P dig városunk nagy halandósága miatt ván nézve életkérdéssé fontosságát tmnde képviselő társaikkal fölfogatni , hogy át érezve a nagy veszély súlyát, D megrost ezen oldalról pusztítja, azok erejükből támogassák annak felvirágoztatását Mert mindaddig, h az érdekesség a városban s a t. képviselő bizottságban az iránt általános nem lesz — mint pél . tanügy iránt — bármennyire égető is a kérdés, gyökeres, kimerítő és életre való reformokat e téren létrehozni teljes lehetetlen. . . .,,. .. Mindaddig, mig a t. képviselő bizottság minden tagja, vagy legalább a legnagyobb része, minden kicsinyes, mellékes személyes érdeket mellőzve, nem képes ama feladat magaslatára emelkedni mely részébe jut, midőn a szakértőit választásának szép jogát gyakorolhatja, mindaddig ismétlődhetik az a csodálatraméltó jelenet , amilyent Kolozsvár intelligens képviselő bizottságáról alig lehetett előre föltenni , hogy a többség nem érezve át a közegészségügy fontosságát, nem látva annak elhanyagolt állapotát s annálfogva nem mérlegelve a speciális szakképzettség elmaradhatatlanságát a megválasztandóban, önhibájukon kívül abban a távnézetben voltak, miszerint eleget tettek kötelességüknek, midőn azért választottak meg valakit városi orvosnak, mert — saját nyilatkozatuk szerint — az alig tud megélni. S mint aki dolgát jól végezte, nyugodt öntudattal hagyták el a választási termet. Szép erény a könyörületesség, de nincs mindig helye. Hát már annyira sülyedt volna a városi orvosok tekintélye és becse, hogy oda a legolcsóbbik is jó? — . L. Hassanak oda a tek. városi bizottságban, hogy elsősorban a közegészségügyi és építkezési szabályrendeletek — ha kell meghívott szakértők közreműködésével — szakszerűen, a tudomány és tapasztalás ez idő szerint érvényre emelkedett vívmányai teljes mértékben fölhasználásával, alapjukban átdolgoztassanak s utóbb a közegészségügy egész kezelése a kor színvonalára emeltessék föl , annak minden irányban az azt megillető befolyás és érvény biztosíttassák. Részünkről, amint már évek hosszú során át eddig is tettük, ezután is ernyedetlenül arra fogunk csekély erőnkből működni, hogy a közegészségügy erélyes és szakavatott adminisztrátiójának szükségességéről a város tisztelt közönségét meggyőzzék s ezen alapon annak földerülését szakadatlanul sürgessük, mig vagy ezért érünk, vagy ifjabb és szakavatottabb erők veendik át tőlünk ezen háládatlan, de önérzetileg jutalmazó munkát. Dr. Salamon: Gróf Almásy Móráról. (A P. Hírlapból.) E lap Jun. 10-ki számában levő táviratból értesültem gróf Almásynak, az osztrák földhitelintézet kormányzójának haláláról. E hit egy történetkére emlékeztet vissza, mit e sorokban fentartani szükségesnek látok. Rendesen el szokták ítélni azokat, a kik nagyjaink közül az osztrákoknál hivatalokat viselnek. És mégis gróf Almásynak olyan volt élete, hogy lenni fog életirata s a ki azt megírja, megköszöni közlésemet. 1869—60-ban a gróf felkérte gróf Mikó Imre barátját s akkoriban Erdélyország legünnepeltebb nyilvános pályájú férfiát, hogy nemzetsége genealógiájának kidolgozására valakit ajánljon. E hatalmas mester utánzói érkeznek egymás után, a művek lassanként meggyöngülnek, a közönség értelme fogy, s az átmenetnek és középszerűségnek időpontja áll be. Ugyannyira, hogy mikor valami irodalomi forradalom szellője kezd lengedezni, ismét egy lángészre van szükség, hogy a tömeget fölrázza, s az új irányt kitűzze neki. Nem árt az irodalomtörténetben lapozni, ha tisztázni akarjuk e kérdéseket. És ebben sehol sem látjuk azt, hogy nagy irók követték volt a fönséget ellenkezőleg, mindig ők vonták magukkal azt, hogy oda vezethessék, ahová akarják. A történet telve van ily küzdelmekkel, melyekben mindig a lángészé volt a győzelem. Megkövezhetnek egy irót, kifütyülhetik műveit, de egyszer ütt az órája, s az alárendelt közönség tanulékonyan engedelmeskedik hatásának. A közönség kevéssé műveit és művészi eszközeinek fölemlítése mellett meg kell jegyeznünk, hogy minden zajos siker aggasztó egy népszínmű jövőjére nézve. Mikor a közönség mértéken túl tapsol, ez azt jelenti, hogy a mű közepes, és kevéssé életerős. Az oly műnek van tartós élete, melynek megértéséhez évek kellettek. Eszerint mit akarnak hát a közönség fenségével a színházban ! Egész fensége abból áll, hogy rosznak nyilatkoztat egy oly darabot, melyet a jövő kor jónak fog találni. Bizonyos, hogy ha a színházat csak pénzszerző eszköznek tekintik, s csak és gazdag magyarországi nemzetség ugyanis Erdélyből származott ki, miután a nemzeti fejedelmek alatt magas palczokra emelkedett. Megígérte, hogy a vállalkozó fáradságát nem hagyja jutalom nélkül. Jellemző volt azon korban, hogy Magyarországon és Erdélyben sok majorátus és geneológia készült, számtalan nemesség és családfő irányoztatta az örökösödést fiúi ágra, midőn látták, hogy a magyar örökösödési törvényt az osztrák mellíozás eltörülni s a földet ezer éves birtokosai, a magyar nemesség kezéből kivenni és elaprósitni törekszik. A geneologiákat Mike Sándor, a kir.kormányszék levéltári igazgatója, az én boldog emlékű ipám készítette, a ki ilyekben gróf Kemény József halála után a legnagyobb tekintély volt s a ki gróf Mikónak rokonszenvét nagy mértékben bírta. Őt hívta fel gróf Mikó azon nyilatkozattal, hogy a maga «kötelezésének tekinti, ha’barátját czélhoz juttatja. Erdélynek két geneologiai könyve volt kinyomatva : a) a Mikola-félu a mult század utófeléből, b) Kőváry Lászóéz 50-es évekből és két kéziratgyűjteménye, c) gr. Kemény József nagybecsű geneologia táblái XII. kötetben, ma az Erdélyi Muzeum birtokában, kinek azt emlékül és barátságos szolgálatai némi viszonzásául hagyta. Jellemezni majd valamikor fogom valamennyit. Most csak annyit jegyezek meg, hogy a Mike gyűjteményt kiválóan fontossá és becsessé történelmi tartalmának gazdagsága teszi. Mike készséggel vállalta el a munkát s pár hónap alatt teljesítette, oly sikerrel, hogy gróf Abaásy tökéletesen meg volt vele elégedve, fényes ajándékot küldött az öreg tudósnak , gróf Mikóhoz írt levelében a legmelegebb köszönetét fejezte ki, megkérve őt, hogy ezen érzelmét Mikó igazgatóval tudassa. Ekkor volt munkában a Török János és Dánielik kanonok által oly nagyszabásúlag megkezdett „Nagy Magyar Encyclopedia“ czímű irodalmi vállalat. A két szerkesztő az erdélyi tárgyakat erdélyi tudósok és irók által jelöltette ki betűrendben. A kijelölt tárgyak másfél évet teltek, irodalmi, földrajzi, életirazi s más ágakra nézve különböző irók bízattak meg, gazdag tiszteletdij biztosíttatott s két-három köteten át pontosan fizettetett. Én is szerencsés voltam, csak az A. betűben 25—30 történeti tárgyú kezűk megírásával megbizatás. Fiatal levél az irás terén még akkor, adatok hiányában vonakodtam előbb, de Mike és gróf Lázár Miklós megígérték, hogy minden adatkészleteket közült velem, s igy neki bátorodva vállalkoztam. Úgy tetszik, a Il-ib kötetben ki voltak jelölve Apafi, Apor és Almásy — nemzetségek. Kidolgoztam őket, de különös súlyt fektetve a legutolsóra. Kedves emlékű apám, a nemeslnn Mike Sándor élete figyelmeztetett rá, hogy az Almásyakon ne törődjem, mert ő közelebbi geológiai dolgozásakor azt mélyrehatókig áttanulmányozta, nagyszámú adatokat és forrást szerzett össze s azokból egy kis élénk stylusal — a mint ő mondani szokta - szép és tanulságos czikket lehet készitni. Úgy is lett. Átadta nekem összes készletét, a mi valóban ritka változatos és gazdag volt. Örömmel fogtam munkához, kedvvel folytattam és végeztem be; mikor ipámnak megmutattam, azt jegyezte meg, hogy az egyike sikerültebb kisérleteimnek. A kötet megjelent, gróf Almásynak kezeihez eljutott s nehány hét múlva egy ajánlott levél érkezett hozzám gróf Almásy Móricztól, a ki akkor igen magas hivatalban volt, úgy tetszik, cs. kir. pénzügyminiszteri, vagy valami bank-elnöki (nem tudom, mert levelétől a véletlen megfosztott) Nem tudtam mire vélni a nagy szerencsét. Kissé megütköztem a levélláminden megátalkodásnak és szeszélynek, így szólnak az Írókhoz: „Önök a közönségnek írnak, tehát értsék meg őt, s igyekezzenek tetszeni neki.“ Ez csak látszólagos dolog, mert akkor is ép oly jól írhatunk a közönségnek, ha nem tetszünk neki, hogy új ízlést öntsünk belé. És ez igen gyakran meg is történik. Az egész vita e két irány között van: azok, kik kizárólag csak a sikert tekintik, s ezt egy nemzedék előtt való hízelgéssel érik el; és azok, kik kizárólag csak a művészetet tekintik, s lábujjhegyre állanak, hogy a jelen feje fölött a jövőt láthassák. Mentői tovább megyek, annál inkább meggyőződöm egy dologról: arról, hogy úgy a színházban, mint általában a művészet minden nemében nincs igazi szabály azokon a természeti törvényeken kívül, melyekből maga a művészet áll. így, a festőre nézve bizonyos, hogy az arczokon végzetszerűen orr, száj, és szemek vannak ; de ami az arcz kifejezését, magát az életet illeti , ez a festőtől függ. Hasonlag a színháznál : föltétlenül szükséges, hogy a személyek belépjenek, beszéljenek és távozzanak. De ez aztán minden , a többire nézve szerző korlátlanur marad művével szemben. Szóval: nem a közönség kell, hogy az íróra parancsolja saját ízlését, hanem az írók föladata a közönség vezetése. Irodalmi téren nem uralkodhatnk más, mint a lángész. Itt a népfenség ostoba és veszélyes lan. Egyedül a lángész tör előre, s dagasztja a nemzedékek értelmét, mint tásár, s midőn felbontottam, megnyugtató örömmel olvastam belőle: ahogy a grót az Encyclopedia Almásy czikkét kiváncsi figyelemmel és élvezettel olvasta el, azt az igazsággal és történelmi s geneologiai adatokkal és oklevelekkel megegyezőnek és szépen írottnak találta, néhány pontra nézve a családi levéltárból megigazító észrevételeket zárt levele mellé, melyeket egy adandó esetben munkám tökéletesítése végett használhassak, s amidőn kijelentette, hogy őt és családját vele igen leköteleztem, kért engem, adjak alkalmat, hogy érette valami viszontszolgálatot tehessen s rá fordított fáradságomat meghálálhassa. A levél oly humánus hangon és igaz főúri finomsággal volt volt írva, hogy bennem a gróf iránt határtalan tiszteletet és csodálatos bizalmat keltött. Kérni valóm nem volt, a czikkért bő tiszteletdíjt kaptam, — ha jól emlékezem, 70 forintot fizettek egy ívért. Szégyellem volna még többet kívánni, sőt csak még meg is gondolni. Mint igen sokszor életemben, idealizmusom s rajongó hazaszeretetem egy különös gondolatra csábított. Épen akkor folytak az október 20- ai diplomát megelőzött nagy tanácskozások Bécsben a birodalmi tanácsban. Kifejezhetlen örömmel és benső érdeklődéssel olvastuk a lapokból gróf Apponyi, gr. Barkóczy, gr. Széchen és Majláth György hatalmas és fényes sikerű szónoklatait, melyekben Magyarországot a magyar korona jogait és a magyar nemzet alkotmányát védték s az osztrákok fölött államférfiul és politikai fölényüket oly sok kérdésben oly tündöklően bebizonyították. Hire jött, hogy a magyarok érvelései és ügyes taktikájuk az elfogulatlanabb morvák, osztrákok és lengyelek közül is annyit hódítottak meg, hogy egy esetleges szavazásnál többségre lehet kilátásuk. Szenvedélyes olvasója voltam a birodalmi tanácsban előadottaknak s tudtam, hogy gróf Almásy is tagja a birodalmi tanácsnak. A szavazás eszméjére s a gróf levele végén tett szives ajánlatának olvasásakor átvillant elmémen a gondolat, hogy tőle igénytelen létemre a közügynek kérjek némi szolgálatot s válaszomban mély köszönet nyilvánítás után mintegy ilyenformát írtam: „Hazánk sorsa felett most folynak a tanácskozások ; bármily csekély ember vagyok,hazánm jövőjéért töprenkedik lelkem; a gróf magas sorsban van s a haza nagy jótéteményeiben részesült. Ha szavazásra kerül a sor, szavazzon a hazafias párttal, segítse visszanyerd alkotmányunkat s nekem ezzel a legnagyobb boldogságot szerzi meg.“ Alig telt el pár hét, gróf Mikóhoz tőle levél jött, melyben egyebek közt ilyenforma pont is volt: „Különös kívánságát tudatta velem, barátom, ez a te titkárod; arra kért, hogy a birodalmi tanácsban szavazzak majd a magyarokkal. Ismersz engem, megteszem, megtettem volna a nélkül is, mindenesetre feltűnőnek, jellemzőnek látom a kórust . . .“ A gróf jóakarólag mosolygott a dolgon, midőn nekem a levél ezen tartalmát megmondotta ; ha más szókkal is, az volt a lényege. Úgy látszik, ő előtte is sajátságosnak látszott kívánságom. De ő — a mint nekem mondá — gróf Almásyt ismerte s olyannak tartotta, a kire a hazai kérdésekben bízvást lehetett számítai. Gróf Mikó fontosabb leveleit megtartotta, még válaszolásaiból is egész köteteket alkotott másolatban önkezeivel írva. Meg kell hagyatékában lenni. Hiszem, hogy az ily közérdeküeket az ő általa tervezett erdélyi múzeumba adták vagy adják egykor az örökösök, ott meg lehet látni, van-e és mennyiben van eltérés előadásom és a levél szóbeli tartalma közt Az én levelem is hihetőleg feltalálható a gr. Almásy hagyatéka közt. A hozzám irt levél, fájdalom nincs meg. Midőn egy alkalommal kikutatástól tartottam, sok más emlékek közt — úgy emlékezem — véletlenül azt is tüzbe dobtam. — Még csak azt jegyzem meg, hogy a midőn a nagy vita befejeztetvén, szavazásra került a sor, gróf Almásy a birodalmi tanács magyar tagjaival szavazott s én akkor titkon a legnemesebb hazafias őrömet éreztem. Azt hittem, hogy az én lépésemnek is volt parányi rábíró ereje, hogy ő így szavazzon. Az ideatizmusban, mig ki nem ábrándulunk, van némi boldogság Jakab Elek éves korában. Délelőtt még jól érenkutt itt is egy czikket, midőn hírt® hányás fogta el és kim«advaQardiniából Saint Viktor író, pályáját Girardin Presse alapjánál kezdte, s az idő tómában a legkitűnőbb, a legtekintélyesebb kritikussá lett. Tárczái könyvbe gyüjtvek, leghíresebb ily műve Deux mágnes czimet vised. Saint Victor hires volt német gyűletéről is. Most állott volna azon a ponton, hogy az akadémiába beválasszak, de a halál elébe vágott, nyernénk, ha a tömeg tévedéseinek lajstromát előkészítenék. Egyfelől ott látnánk minden remekművet, melyeket kifütyült, másfelől minden együgyüséget, miket nagy sikerre vezetett. És e lajstrom nagyon jellemző is volna, mert bizonyára azt mutatná, hogy valahányszor egy eredeti író tűnt fel, a közönség vagy m megharagudt, vagy hideg maradt. Igen kevés kivétel van e szabály alól. Kétségtelen tehát, hogy minden valamire való egyéniségnek az az első feladata, hogy imponáljon. Ha a színház főtörvénye az volna, hogy mindenekelőtt a közönséget elégítse ki, egyenesen az érzelgős semmiségeken, hamis érzelmeken, a fogások egyéb nemén kéne kezdeni. És ekkor nem hiszem, hogy meghatározza valaki, hol kezdődik a középszerűség; mindig volna még valami rosszabb, ahová le kellene szállani. Hallgassa meg csak egy szó a tömeget, folyvást ezt fogja hallani: „Lejebb ! még lejebb !“ Még ha az átkelő pallók saráig szállott volna, még akkor is azt kívánná, hogy még lejebb sülyedjen, hogy tűnjék el egészen, fuladjon oda. Szerintem a megbotránkozó írók, az újítók és azért szükségesek, mert megtagadják az alászállást, s emelik a művészek színvonalát, mit a nézők megromlott ízlése mindig lejebb akar szállítani. Bővében vagyunk a példáknak. Mihelyt valahai tehetség merül föl, mihelyt valami hódító lépik a művészet birodalmába, ki győzedelmét drágán vásárolja meg :mindjárt pillanatnyi sikerre van szükség : jól teszik,ha a közönség jelenlegi ízlését kérdik meg, lelkes pillanatok állanak be. A közönség , és elégítik ki. Ám a drámai művészetnek a puha vian?Budomítva na, ŐS tapsol. Aztán a mint a semmi köze ez üzérkedéssel. Fölötte áll IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A magyar színészegyesület központi igazgatótanácsa közrendeletileg felszólította a Magyarországban működő összes színigazgatókat, kik mint ilyenek jövőre is működni óhajtanak, hogy engedélyük megújítását kérő, a m. kir. belügyminisztériumhoz intézendő folyamodásukat ezek együttes tárgyalhatása végett, legfölebb f. évi aug. 15 ig múlhatatlanul küldjék be a magyar szinészegyesület központi igazgatótanácsához. Megjegyeztetik, hogy mindama szini igazgatók részére, kik a f évi augusztus hó 1-jéig esedékes tag- és nyugdijilletékeket f évi augusztus 15-ig be nem küldik az egyesület pénztárába az igazgatói engedély megújítása semmi szin alatt nem fog véleményeztetni és igy azok jövőre megszűnnek igazgatók lenni Paul de Saint Victor, a kitűnő franczia műkritikus, kinek ragyogó, szindús stylja a franczia írók közt közmondásos volt, kiről már Lamartine azt állította, hogy kék szemüveget kell fölvennie, ha olvasni akarja, s akit Szint Bence „a mondatfüzes Don Juanjáénak nevezett — a múlt szombaton elhunyt 54 HIRHARANG, Kolozsvár, julius 14. — Változások a megyei tiszti karban. Magyari György kolozsvári jár. szolgabirói írnok elhalván helyébe 11 -é a György neveztetett ki. A mócsi járáshoz tartozó 26. sz. közgyámi csoportban községi közgyámnak Száva András választatott meg. A bökönyi körjegyző csoportban Hory Farkas lemondása folytán Farkas Gábor választatott meg körjegyzővé. — A bánffy-hunyadi járáshoz tartozó megyerő-rmonostori Illik közegészségügyi körben megüresedett körorvosi állomásra pályázat hirdettetik. Ezen állomással 300 frt fizetés, 100 frt lakbér és 100 frt úti átalány van összekötve. A pályázati kérvények julius 30-ig Török Károly b.-hunyadi szolgabiróhoz adandók be. A választás augusztus 7-ik napján fog M.-Gyerő-monostoron megejtetni. — Nagylelkű adomány. Fogarassy Mihály erdélyi róm. kath. püspök a nagyszebeni irgalmas nővérek tápintézetének újabban kétezer forintot, a nagyszebeni Ferenczremidiek temploma javára pedig nyolczezer forintot adományozott. Az írók és művészek társasága jövő évben hir szerint az erdélyi részekbe tesz kirándulást. — A szamosvölgyi vasút munkálatai — mint személyes tapasztalatunkból meggyőződtünk — annyira előhaladtak, hogy egy hó múlva valószínűleg meg fog nyittatni. A pár héttel ezelőtt beállott vízáradás által okozott rongálások a legtöbb helyen helyre vannak állítva. Most a pálya kavicsozása és a lerakott sínek egyenesítése foglalkoztatja a munkásokat. Irányadó körökben arról értesültünk, hogy ha elemi bajok nem hátráltatják a munkálatokat, a pálya legkésőbb augusztus 20-án átadatik a forgalomnak. A kolozs megyei tanítótestület a vallás és közoktatási miniszter ur ő nagyméltósága által 12,196—1881. sz. a. folyó évi augusztus 1- re Budapestre öszszehivott országos tanítógyűlésre, valamint ezt megelőzőleg július 28 ra, ugyancsak Budapestre rendelt előkészítő bizottságba küldendő képviselőjének megválasztása tárgyában, Kolozsvárt, julius hó 18-án (hétfőn) dr. 11 órakor a polgári iskola helyiségében rendkívüli közgyűlést tart, melyre a tiszteletbeli, alapító, rendes és pártoló tagokat tisztelettel meghívjuk. Kolozsvárt, 1881. julius 13-án. Fazakas József elnök. Benedek Áron titkár. — Esküvök. Nagy-Iklódon tegnap előtt az ott köztiszteletben álló Hirsch Áron földbirtokos családjában kettős lakodalom folyt le. E napon ugyanis Hirschnek egyik fia és egyik unokája ülték lakodalmukat. Az esklívő izraelita szertartás szerint ment ugyan végbe, de a meghívott vendégek között túlnyomó számban lévén a keresztények — a lakodalomnak is keresztényies színezetet adott. Az esketési szertartást nagy lakoma követte, mely alkalommal számos felköszöntés tartatott , legtöbbnyire magyar nyelven különösen felemlítésre mélt az a körülmény, hogy még a távol Bukovinából és Galicziából is tömegesen jöttek szegényebb hitsorsosok, hogy részt vegyenek a népszerű családfő örömünnepében; ezeket aztán az örömapa szívélyesen megvendégelte. Az esküvőn Szamosújvárról a a környékből igen sokan vettek részt, s még tegnap reggel is javában folyt a mulatozás. — A Kolozsvár városi polgári fiúiskola első értesítője Deák József igazgató szerkesztésében a következő tartalommal jelent meg. 1. Közvizsgálatok rendje. 2 A polgári iskolákról, értekezés. 3 Adatok az iskola történetéhez. Ezek szerint a polgári iskola 1870. november 7 én nyittatott meg elnök Nagy Péter által, jelenleg négy osztályból áll 10 tanár vezetése mellett. 4. A városi iskolaszék, a felügyelő bizottság és a tanárok névsora. 5. Osztály-jelentés. 6. A tanulók névsora és érdemjegyei. 7. Statistikai adatok. Az első osztályt 39, a másodikat 21, a harmadikat 11, a negyediket 11, összesen 82 tanuló látogatta. 8 Jutalmak. 9 Tanszergyűjtemény 10. Tudnivalók a jövő tanévet illetőleg. E szerint a beiratások szeptember 1-3 napjain délelőtt napjain délelőtt tartatnak, ugyanezen napok délutánjain a felvételi és javító vizsgálatok ejtetnek meg. Beira* 1 frt'' lanbj a városiaknak 4 frt ze fekndtnek 12 ^ helyi TAH1utflenthalál Bá,int mériezőTed„ Gyufaoldaltul történt öngzés következtében tegnap este hir to ?n a tzHxUllása kórh,zba szállj“a . n mérgezésének állítólagos oka hogy szolgálatában kíméletlenül vele. iT, Tanítótestület! közgyűlés. I Ivarhelymegy® általános tanitótestületé,a t8p1‘ * (■ hó 26-án Székelyudvar- S í?egy«,hxáz nagyterme) tartandó rend- K'vuni közgyűlésre tisztelettel meghívom az, bántak E gyűlés egyedüli tárgya: a I. hő 13 . vallás és közoktatási miniszter uraj „ ír,i lentiája által Budapestre egybehívott országos tanitótestületi közlésre“ képviselőt választani. SzőkeUureszt ur, 1881 jul. 10. Kozma f JJ* elnök. — ÖU&V**** Brassóban Ulla Guzáv huszár-őrmester szombaton rggel a laktanyában főbe lőtte magát. — „Az illeték egy ónérték torlati útmutatója“ czim alatt Popp G,^'* től « gyulafehérvári illetékkiszabási hj,tál derék főnökétől egy közhasznú kisfizet jelent meg, melyben az 1881. évijus és julius elsejétől érvényes törvényi és szabályrendeletek alapján s gyakori,,* példákkal ellátva vannak ezen adóra ,unatkozó törvények megmagyarázva, nos munkát ajánljuk az érdeklődők fillmébe. Ára 20 kis megrendelhető ' zőnél Gyulafehérvárit, ki öt példány tZ' rendelésénél egy tiszteletpéldányt is — Prielle Cornélia tisztettúr, tegnap este a máramaros szigeti közönsé fáklyás zenét rendezett. Távirati értesülésünk szerint a fényes ovatio beláthatatlan tömeg jelenlétében ment végig A művésznőhöz Mandics intézett beszédet üdvözölvén őt, mint Sziget büszkeségét" Prielle Cornélia pár szóban válaszolt,bihatottan köszönve a kitüntetéseket Az ünnepelt művésznő ma reggel utazott el Máramaros-Szigetről Ungvárra. Nagyszion közönség kísérte az indóházhoz, hol a eüvélyes búcsú még egy utolsó lelkes demonstráczióvá nőtte ki magát. — Nemesek könyve. Aristocraticus körökben, mint azt is értesül,egy a góthai almanach mintájára összeállítiadó család-könyv eszméjével foglalkoznak. A történeti nevű családok védekezése akar ez lenni a névmagyarosításokkal szemben. — Hegyesi Márton volt képviselő visszalépett az Istóczy ellen kiadott ,12 ellenröpiratú szerkesztésétől. Hegyesi ezt azzal a furcsa indokolással tette, hogy „az izraeliták nagy része az Istóczy pártjára (?) a szabadelvű pártra szavazván, miért védje ő, a szélsőbaloldali, az izraelitákat Stóczy ellen?* — E szerint Hegyesi egész agitácziója Istóczyék ellen, nem volt egyéb közönséges kortesfogásnál, hogy az izraeliták közt szavazatokat gyűjtsön a szélsőbalnak ! Cs a kortesfogás azzal bizonyult sikertelennek, hogy izraelita polgártársainknak volt eszük belátni, hogy az Istóczy hóbortjáés a szabadelvű párt között épen semmi közösség nincsen. A máskülönben eléggé mérsékelt Hegyesi Mártontól már okosabb dolgot is hallottunk a fennebbi indoko-ásnál. — Emlékoszlop az isaszegi aatótéren. A váczi alsó-járásban — mint a P. Hírlapnak írják — élénk mozgalom indult, melynek az a czélja, hogy az isaszegi csatatér emlékoszloppal legyen megjelölve. Az emlékszoborra gyűjtéseket fognak rendezni. Az ügynek az első nagyobb lendületet egy hangversenynyel készülnek megadni, melyen báró Splényi Ödönné asszony (Blaha Lujza) is közreműködnék. A nemes szándékú mozgalom élén Antos István szolgabiró áll, akinek buzgalma és népszerűsége a sikert biztosítja. — Segélyt Körös Tarcsának. A szerencsétlen magyar község sorsa, melyet a tavaszi árvíz egészen tönkre tett, a legnagyobb részvétet keltette országszerte. A könyörület szivére vette a derék lakosok nyomorát, kiket a pusztító elem pár óra alatt minden vagyonukból kifesitvi, a legnagyobb nyomornak vetett oda martalékul. Könyöradományokból eddig is szép összeg gyűlt össze, és az adakozók lajstromának élén a legelső magyar embernek, király ő felségének neve ragyog. De a roppant kár rég most sincs fedezve. A munkaszerető, iparkodó, tősgyökeres magyar lakosok közül számosan még mindig a legnagyobb nélkülözésekkel, lakás,ruházó és élelemhiánnyal küzdenek. Segélyre, a legsürgősebb segélyre van szükség, melyet a magyar nemzet nem fog megtagadni véreitől. S annál inkább, mert alkalma van, hogy segélyt, nyújtva magának is élvezetet szerezzen. Olvasóink még emlékeznek a „Részvét* ünnepélyre, melyet Békés Csaba“ rendeztek a megyei s különösen a tarcsás árvízkárosultak javára. Az ünnepély, s akkor kiadott „Részvét“ lap jövedelméből együtt 1600 frtuál többet hozott be emberbaráti czélra. E lapból néhány s*4* példány még fenmaradt, s a szegények nyomorán felette enyhítve volna úgy is, ha még értékesíthető lenne. Erre hívjuk fel olvasóink figyelmét. Az album válogatott közleményeivel, hiszen, igazi műértékű rajzaink pompás kiállításával minden tekintetben ér*demes volna a megszerzésre, még akkor is, ha hozzá ily jótékony czél nem is fűződnék a rajzok közt Dórénak „Özönvizét,* a tarcsai árvíz részleteit, Goethe „Lebus Johannájához az illustratiót, Frengepan Beatris arczképét stb., a czikkek között, a tarcsai veszedelem élénk leírását, Coppé te Jn' csé -nek, e bájos szinmüvecskének Caiky Gergelytől való fordítását, Gyulay P4'' Győry Vilmos, Beöthy Zsolt szép költő,Pulszky Ferencz, Jókai Mór kisebb közléseit, szóval a legjobb Irodalmi nevek dolgozatait találja az olvasó. Az év r .tartalmhoz mérve a legcsekélyebb: 1 Példányonként. Megrendelhetni Lanner Károly urnái Békés-Csabán. komÁöaEgy nagybirtokos öngyilkossága nagy feltűnést kelt a fővártól.