Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)

1882-01-01 / 1. szám

A legközelebbi példa szolgáljon ösz­tönzésül arra, hogy a képzelő bnetta­g józanabb, értelmesebb és egyúttal bnzetle­stebb része akkor, midőn a város közügyei­ről van szó vegyen részt teljes szám­ma­l a közgyűléseken, s egész erkölcsi súlyával hasson oda, hogy a város i­­dekeit szivükön hordó" rész ne vehesse át a dirigens szerepét, mert ha egyszer a hatalmat kezükbe ragadhatják, első teendőjük lesz visszaélőivel®, ezt pedig épen Kolozsvár város képviselő testületében megengedni nem szabad. Haymerle báró életéről és jelleméről a "Deutsche Revue" januári füzetében Arneth lovag, az elhunyt miniszter régi barátja, tanulmányt közöl, melyből a ,N. fr. Pr." előre hoz szemelvényeket s ezek­ből egyes részeket érdekeseknek tartunk az átvételre. „A konstituczionalizmus ellen magá­ban véve egyátalán nem viseltetett ellen­séges indulattal, mint annyi pályatársa, egészen és teljesen az egyszer megadott alkotmány talaján áll. A birodalom két részre osztásán ugyan mélyen sajnálko­zott, de törvényes végrehajtása után min­den kísérletet, hogy utólag ismét megnyo­­moríttassák, nem tartotta megengedhető­nek. Maga is hivő katholikus lévén és mindent elutasítván, a mi a lakosság közt a vallási érzet megbénulását idézhetné elő, mégis ezekben a dolgokban is megőrizte teljesen önálló ítéletét. .Ha látom — ír­ta 1875 januárban egy pályatársához — hogy a polgári házasság sok év óta a leg­több katholikus országban a vallás és er­kölcs minden veszélyeztetése nélkül áll fenn s az egyház a legenyhébb kifogást sem emeli ellene, nem foghatom fel az utálatot, melylyel ez intézményt sokan te­kintik. Konzervatív elvek nevében har­­czolni ellene, épenséggel fogalomzavarnak kell nevezni." Még 1876. áprilban ezt irta Hay­merle egy barátjának: .Tudod, hogy sze­mélyesen semmi se történhetnék velem, a mit kevésbbé óhajtanék, mint alkalma­zás a belföldön" s mégis alkalmazkodott, midőn ugyanez év augusztusában meghív­ták a külügyminisztériumba. Midőn An­­drássy utódja lett, 1878. szept. 17-én Ala­jos testvéréhez így írt: „Alig képzelhe­ted, mily nehezemre esett az elhatározás, hogy az állást elfoglaljam. Nem volt ké­tely, mely ne merült volna fel bennem és melyet ne adtam volna elő a császárnak másfél órai kihallgatásomon. De oly nyilt óhajt, oly határozott kijelentést találtam, hogy senki más nem felel meg a császár­nak és hogy választásom nem mai kele­tű, hanem csak minden, általam nyilvání­tott kétely megfontolása után történt, hogy végre nem találtam bennem bátor­ságot egy döntő nemére." ERDÉLYI PETROLEUM­­TARSASAG. Azon nézettel szemben, melyet Nagy Gyula a háromszéki petroleum- Hong-ban kifejezett, s melyet a­­Magyar Polgár­ is visszhangozott, legyen szabad egy észrevételt tennünk. 8? Nagy Gyula úr azt mondja, hogy a háromszéki petróleum-telepre fel kell ír­ni azon amerikai (Hungarian pe­roleum et procerit Company) társaság figyelmét, me­g Ludon is furat petroleum-kutakat s vele méltányos alkura lépni, mert a srom­szé­­ki petroleum-forrás tulajdonosa Benkő Pál és fiai urak Kézdi-Vásárhelyről, nincsenek abban a helyzetben, hogy a munkálatokat szakavatottan eszközölhetnék, s vagyoni erejük sem engedi, hogy a megkívánt be­­ruházásokat megtehessék. Ezen nézet igen elfogadhatónak látszik első tekintetre, de nézetünk szerint talán mégis czélszerűbb volna az, ha a tulajdonosok nem adnak el­­ forrást az amerikai társaságnak, hanem — ha épen támogatásra szükségük van — maguk hoznának létre egy erdélyi pet­­r­o­l­e­u­m-t­ársaságot. A magyarországi kőolaj-források úgy s nagyobb részben idegenek kezébe ke­­ültek már, — a Pázmándy-féle társaság igyszólván egészen amerikai tőkepénze­­­ké, a Szavenov lovag féle társaság­­ csak névleg magyar, a részvények jobb kezében vannak. Ha tehát e két társaság közül valamelyik, vagy mindkettő áldásba jön, a társaság által bevett pénz a kül­földre fog vándorolni.­­ S ha az erdélyi petroleum forrást is megszerezné az ame­rikai társaság, hiába aknáznák itt ki a legjobb minőségű kőolajt töméntelen meny­­nyiségben, hogy akár Európa egész délke­leti részét is eláraszthatná a társaság ma­gyar és erdélyi kőolajjá, az országot ez vajmi kis mértékben gazdagítaná, mert a haszon legnagyobb részben az amerikai tőkepénzesek zsebébe vándorolna. Nézetünk szerint nem jó közgaz­dasági politika az, hogy az ország minden nevezetesebb természeti kincseit külföldi­eknek adjuk a kezébe kiakná­zás végett, csak azért, mert hát az a hiedelem, hogy a magyar ember úgy sem ért az efféle dolgokhoz. Szomorú do­log már magában nézve az is, hogy a ma­gyarországi kőszénbányák és vasművek legnagyobb részben külföldiek tulajdonát képezik: a pécsi kőszénbányák a Duna­­gőzhajó-társaság tulajdonát, az oraviczaiak az osztrák állam vasúttársaságét, s e tár­saság bírja a legjobb magyarországi vas­müveket; a salgó­tarjáni kosz­énbányák és vasmüvek a rima-murányival együtt az osztrák bankegyesületi csoport tulajdoná­ba mentek át; a mátrai rézmüvek egy angol társaság tulajdonába; a budai ke­­serűvizeket egy francia consortium veszi meg. Szóval, a­hol csak valamire való ter­mészeti kincsek vannak üzemben, azok külföldiek kezébe kerülnek, mert a ma­gyar nem tud elég életrevaló lenni! S utoljára is az a szerep jut neki, hogy ő csak egyszerű munkája, napszámosa lesz a külföldieknek, s míg ez csak a conpo­­nokat szeli és halomszámra sepri be érte a pénzt, addig a magyar ember éjjel-nap­pal dolgozhat a bányákban, kohókban, vájhatja a tárnát, zúzhatja a követ, me­nti a keserűvizet vagy petróleumot...­­ írt napibérért. S ha csakugyan állna az, hogy a magyar ember nem ért természeti kincsei kiaknázásához, hát ebből csak az követ­kezik, hogy meg kell ezt tanulnia,de nem az, hogy a kincseket másoknak eladja. A szóban levő petroleum-forrásokat illetőleg a mostani tulajdonosok hamar be fogják azt látni, hogy mennyiben van szükségük mások segélyére. Megtehetnék ők maguk is, hogy időt szakítsanak maguknak arra, hogy Amerikában a helyszínen tanulmá­nyozzák a kőolaj­ak modern kiaknázását, a finomító gyárak berendezését, az üzleti szervezést stb. S aztán magukkal hozzák a legszükségesebb gépeket s eszközöket, a­melyeket ide­haza be nem szerezhet­nek és hozhatnak egy pár jól begyakorolt munkást is, mint tette a Pázmándy-féle társaság. Ha azonban arra a meggyőződésre jutnának, hogy a rendelkezésükre álló tőke és hitel nem elegendő a megkívánt nagy­szerű berendezésekre, akkor csakugyan legczélszerűbb lesz egy társasától alakí­­tad­ok. De első­sorban is a belfö­dieket, honfiaikat szólítsák fel, hogy szövetkezze­­nek velük és me­­­g igyekezzenek a befo­lyásosabb elemeket, megnyerni, már csak szért is, mert a vállalat prosperált­a szük­ségessé teszi azt, hogy a petróleum telep vasúti kapcsolatba hoza­­sék a már kiépült vasúthálózattal, s ha a vállalatban oly elemek lesznek, kik befolyásukat ez irány­ban felhasználhatjá­k, ezen előfeltételt is könnyebben elnyerhetik, mintha idegenek­kel szövetkeznek. Egyébiránt a­mi a szakismereteket illeti, a mai világban minden czélra lehet jeles szakeröket felfogadni, csa­k legyen pénz, azokat érdemük szerint díjazni. Te­hát a szakismeretek hiánya nem képez­het akadályt arra, hogy a háromszéki pet­róleum forrásokat erdélyi honfiakból ala­kított társaság aknázza ki, ha Benkő Pál és fiai urak hajlandók velük társaságba lépni. — m. A büntetőtörvények módosításához. A büntettek mindinkább tapasztalható nagymérvű elszaporodása — mint 82 » • é." Írja — arra indította Abaujmegye kö­zönségét, hogy miután ezen sajnos körül­­mény legnagyobb része annak tulajdonit*­ható, mert az 1878. V. és az 1879. XL. törvényczikkek értelmében több esetben a személy- és vagyonbiztonság ellen irányzott vétkes cselekmények csak a sértett fél fel­jelentésére bűntettetnek, —feliratilag ké­relmezze az országgyűléstől, hogy a bün­tető igazságszolgáltatást szabályozó idézett törvényczikkek törvényhozásilag akként változtassanak meg, hogy a személy és tulajdon ellen elkövetett vétkes cselekmé­nyek hivatalból legyenek mindenkor üldö­zendők. Az e tárgybani felirat szerkeszté­sével a megye alispánja elnöklete alatt Teleky Péter, Aith József, Danielovics Mi­hály, Fekete István bizottsági tagok és Har­sa Tamás megyei főjegyző bízattak meg, kik is a készítendő indokolt felirat szö­vegét Abauj megye tavaszi közgyűlésén fogják bemutatni, öreg gerendában, azt miveli az idő az em­beri testet fenntartó lélekben. Csakhogy gyorsabb eredménnyel. Ám azért az ember örül minden új évnek. Mert az embert általában a kíván­csiság ingere ragadja minden ismeretlen felé. Miért igyekszünk pihegve a hegyte­tőre ? — Hogy lássuk, milyen a világ azon túl. Miért kapunk mohón egy érdekes könyv után ? — Hogy megismerjük az ide­gen szellemi világot. Kíváncsiságunkat és reményeinket még mesterségesen is fokozzuk. Van erre a magyar népszokások, és hagyományok között nem egy érdekes eszköz. Sylvester estéjén összeül a család. A csoport egyik oldalán a tűzhely, más­felől a jó barátok köre árasztja melegét. Az öreg családfő nem sokat cseng a jövős év után, mert megette már kenyere java részét. Több van a háta mögött, mint elötte. Jó, hogy családját ennyire fölnevelhette. Nem is magáért érdekli őt az új év titokzatossá­­ga, hanem gyermekeiért. Ezeké a jövő, ezekért remél, ha remél,­­ ezekért válik, ez estén ő is gyermekké, hogy babonás játékkal kecsegtető feleletet csaljon ki a jövőtől. A fiatal leány már önérdekből göm­bölyíti a tésztagolyócskákat. Mindenikbe ef?g*egy férfi név van rejtve papirszeleten. A buzogó vízbe teszi, s ez megmondja, melyikkel lépik pap elé az uj esztendőben. Azzal, a melyiknek neve nem merül alá. Hát a tojásütés egy pohár vizbe ? Vagy a szöszgolyóbis meggyújtása? Régi kedves reminiscentiák az egykori patriarchális ma­gyar életből! Ezek is pusztulnak napról-napra. Főleg nagyobb városokban, hol a sokat változott életmód, és elszóródás magából a családi élet ősi meghittségéből is sok vonzó sajátságot megsemmisített. Végre nem is lesz család, hanem közkereseti társaság, s a rokon helyett majd rész­vényest kell írnunk. A kalmár világ a ro­koni és baráti szeretet templomának már a pitvarában helyezkedett. Vajh ki vesz­­szőzi ki onnan ?s így pusztulnak rendre nemzeti sa­játságaink is. A nagy czivilizáczió általá­nosít. Nagy bajunk, hogy inkább olva­dunk, a­helyett, hogy olvasztanánk. De a reménység ünnepén ne fessünk ily sötét színekkel. Szólunk úgy is inkább a reménység élesztése, nem a csüggesz­­tés. Mi hisszük, hogy haza, társadalom, s minden egyes az új évben tovább halad­nak a javulás megkezdett útján. Igen, ha haza, társadalom, és minden egyes okosan és erélylyel megtesz mindent, mi a köl­csönös egymásra hatásban mindegyiktől megvárható. Hittel, remény nyel, szeretettel előre! Boldog újévet kívánunk mind közön­ségesen. Tussai G. Maros-Ludas, 1881. decz. 30. (Társalgó-egyleti ülés. A megalakulandó dalárda Hymen ) A haldokló év utolsó napjainak tör­ténetéről sietek e rövid levelemben a t. szerkesztő úr előtt referálni. Kezdjük te­hát a legáltalánosabban, művelődésünk egy kis, de lényegére nézve fontos intézmé­nyén. A maros­ludasi társalgó egylet f. hó 23-án tartotta meg ez évi zárulását, melyben az egylet leköszönt tisztikarát a közbizalom ismét visszahelyezte előbbi ál­lásukra. Elnöknek ma­radt tehát Tomcsik József, jegyzőnek Nyárádi Dénes, pénz­­tárnoknak Alles András és gazdának Főző József. A választmány csekély módosítás­sal maradt az előbbi: Felföldi Elek, Ecz­ken Sándor, Laczhegyi Frigyes, Novák Izsák, Ábrahám Mózes, Csontos Elek, Schwarcz Adolf, és Szan­di Gábor urak személyében. Megejtetvén a választás, a számadások átrevidiálása következett, mely­ből kitűnt, hogy társalgó-egyletünknek tényleges vagyona 359­ frt, átlagos évi ki­adása 280 frt, mely összegnek tekintélyes részét a lapok járatása emészti fel. Elő­fizetés határoztatott a következő lapokra : Vasárnapi újság, Hon, egyetértés, Bors­szem Jankó, Gyakori. Mező-Gazda, Magy. Polgár, Ellenzék. A Bolond-Istók a Bors­szem Jankóval, a Kelet a Gyakori. Mező- Gazdával cseréltetett ki. Ugyan e gyűlés­ben elhatároztatott, egy a társalgó egylet és a tűzoltó egyesület közt jövedelmet megosztó tánczvrgalom tartása is. E jóté­­konyczélú estély módozatainak keresztül­vitelére Felföldi Elek úr elnöklete alatt bizottság alakult. A bizottság élén álló elnök neve kezességül szolgál a czélbavett táncrvigalom sikerére nézve. A művészet pártolásának és élvezni szeretésének egy nem csekély mozzanatát registrálhatom. Községünkben egy dalár­da egyesület éli az alakulás napjait. Fiatal intézmény, de már sem látszik meg rajta: alig pár hét alatt annyira haladt, hogy a szent karácsony ünnepén a róm. catholi­­kus és ev. református isteni tiszteletek alatt életképességének kétségbevonhatlan jelét adta. Ez életképesség gyámolítása és tovább fejlesztése csak a pártolástól függ, mit megtagadni Ludas­­erék közönsége bizonyára nem fog. Mint értesülünk, az if­jú egylet saját pénztára javára közelebb­ről dalestélyt is rendez. A községünkben székelő járásbíró­ság mellé közelebbről iktatónak kineve­zett Válya antal karácsony másodnapján jegyezte el községünk derék kereskedőjé­nek Alles Andrásnak kedves nővérét Ai­­lesz Gizella kisasszonyt. Kisérje áldás fri­gyüket. Boldog új évet f­ inomín­om­. • A Petőfi társaság csütörtökön az írók s művészek társaságának helységében tartott zárt ülésén egy megüresedett hely­­re tagul M­i­k­s­z­á­t­h Kálmán választotta m­eg, ki különösen a felvidéki társadalmi viszonyokat rajzoló művei által újabban r. 1. * Az országos könyvkiállítás iránt, mely január 15 én nyílik meg, oly nagy mértékben nyilvánul a közönség érdeklő­­dése, s ennek következtében a kiállítan­dó könyvek és kéziratok száma oly jelen­tékeny, hogy a kiállítás czéljaira szánt műcsarnok helyiségei a kiállítandó könyv­­anyag befogadására nem elegendők. Az intéző körök tehát a kiállítás czéljaira az országos Esterházy-képtár helyiségeit sze­melték ki, hová a beérkezett könyvek, kéziratok és csomagok már legközelebb a múzeumi és egyetemi könyvtárból át fognak vitetni. A külföldi könyvtárak kö­zül ekkoráig a bécsi császári udvari, a bécsi jezsuiták, a párisi nemzeti és be­­sanconi könyvtárak részvétele bizonyos, a többi külföldi könyvtárak részvételét a legjobb reményekkel várják. A múzeum könyvtára a kiállításon 2000-nél több 1711 előtti magyarországi nyomtatványnyal, 50 ritka kézirattal, 50 kiváló becsű ősnyom­­tatványnyal és számos régi magyarországi kötéssel lesz képviselve. külföldön is feltűnést keltett. Az ülésen elhatározták, hogy a Petőfi-82?b?,r !,elep'­e­zése alkalmából egy Petőfit dicsőítő odara nagyobb pályadijat tűznek ki. A társaség, jelenvolt tagjai e czélra 120 arany­áran­kot irtak alá s az ivet körözni fogják. Az évi közgyűlést január 6 án d. e. 10 óra­kor tartják meg az akadémia nagy termé­ben s ez alkalommal az elnöki s titkán jelentésen kívül Jókai Mór, Kiss József, Petelei István, Kaas Ivor (a milleniumról) s Komócay József olvasnak fel.­­ A .Család és Iskola“ czimű, s helyi megjelenő nevelés-oktatásügyi szak­­közlöny jövő 8-ik évfolyamára a szerkesz­tőség kibocsátotta az előfizetési felhívást. E derék és közhasznú vállalat, mely mint ilyen, az erdélyi részek egyedüli szakköz­lönye, hét évi pályafutása alatt sokszoros jelét adó életrevalóságának, nevelés- és oktatás­ügyünk fejlesztése érdekében tett hasznos s­zolgálatainak. E derék vállalat közül legkiválóbb tanügyi íróink csoporto­sunk, kik eddig is dicséretreméltó buzga­lmat fejtettek ki, hogy e derék vállalatot a kivánt szinvonalra emeljék, az uj szerkesztő dr. F­e­r­e­n­c­z­i Zoltán neve, képzettsége és buzgalma kezességül szolgál arra, hogy e hézagpótló szakközlöny ezután is és foly­ton növekedő buzgalommal és sikerrel tel­jesítse kitűzött feladatát. az előfizetési felhívásban részletesen rámutat a­zerkesz­­tőség azon vezérelvekre, mely­­ket maga elé tűzött, s melyek a nevelésügy újabb fejlődése történetében irányadókal ismer­tettek el. „Az egyetemes emberiség ha­ladását eszközölni a nevelés által; a nemzet polgárainak munkáját tökéletesíteni; szi­vét nemesebbé tenni, lelki életét gazda­gítani ; minden irányban egészséges érdek­lődést felkelteni; a népet a humánus po­litikai intézményekhez, az emberiesen iz­galmas büntető törvényekhez, melyek két­ségen kívül előbb járnak, mint a nép mi­­veltsége, méltóvá és éretté tenni: ez a népnevelés czélja, e téren fejlődik ki az európai államok legnemesebb versenye, en­nek műhelyeiben fonatnak az emberi és nemzeti vonások aranyszálai.“ A kitűnő szakközlöny havonkint kétszer jelenik meg, egy ívnyi tartalommal. Előfizetési ára egész évre 3 frt, félévre 1 frt 50 kr., mely ösz­­szeg Propper Ferencz egyleti pénztárunk­hoz (csillag-utcza 7. sz.) küldendő. E köz­hasznú közlönyt a legmelegebben ajánljuk olvasóink figyelmébe. * A „Történelmi tár” czimű, s a magyar tud. akadémia történelmi bizott­sága kiadásában megjelenő évnegyedes fo­lyóiratból megjelent újabban az 1882 dik évi első füzet a következő érdekes és gaz­dag tartalommal: Bocskai István politikai levelezése, Szabó Károlytól. Bethlen Gá­bor és a porta, Szügyi Sándortól. To­mosi Pál kiadatlan levelei, Fr­a­kn­ó­i Vil­mostól. Fráter György levelezése, K­á­r­o­lyi Árpádtól. Bethlen Gábor levelei fele­ségéhez, dr. Gergely Sámueltől. Páz­mány, Lippay és Esterházy levelezése, Be­k­­e Antaltól. Regesták a külföldi levéltá­rakból, dr. Marczali Henriktől. Műve­lődéstörténeti adatok czim alatt kisebb közlemények Szádeczky L, Thaly K. és T­o­­­d­y Lászlótól. Vegyes közlések Szádeczky L., Szabó K., Bakody Lajos slbbitől. E kiváló becsű történelmi folyóirat teljes mértékben megérdemli a közönség pártfogását. Egyes füzet bolti ára 1 frt 30 kr. * A „Figyelő" czimű irodalom­tör­téneti közlöny deczemberi füzete a követ­kező érdekes tartalommal jelent meg: Szacsvay Sándor Jakab Elektől, Rimai János és Beniczki Péter Dr. F­ü­l­ö­p Ador­jántól. Révai nevelő Bécsben C­s­a­p­l­á­r Benedektől. Szemere Miklóstól Abafi La­jostól. Irodalom­ történeti repertórium i­d. Szinnyei Józseftől. Mellékletül a Ma­gyar könyvészet 10-ik számát adja. Előfi­zetési ára egész évre 8 frt. Félévre 4 frt. Egyes füzet ára 1 frt. * A „Magyar könyvszemle" czimű vállalatból újabban megjelent a 4. és 5-ik kettős füzet. Érdekesebb és nagyobb dol­gozatokat hoz: F­r­a­k­n­ó­i Vilmos, Cson­t­o­s­i János, Dietz Sándor, R­e­i­z­n­e­r János, Rosti Kálmán, Majláth Béla, Kudo­r­a K, Hellebrant A. stb. tol­lából. Ezeken kívül vegyes közlemények, stb. foglalják el a füzetet. E közhasznú vállalatot ajánljuk Olvasóink figyelmébe. Előfizetési ára egész évre 3 fit, s megje­lenik két hóban egyszer. MŰVÉSZET. Új népszinmüvet irt Lukácsy Sándor a népszínház rendezője A darabot az igazgatóság előadásra elfogadta s az a jövő év első népszinmü újdonsága lesz. Az orsz. szinészeti iskola új alap­szabályait az új igazgató, Mihalovics Ödön a napokban terjesztette föl a J*“11.03*“­i­nisztériumhoz. Ez új alapszabályok több lényeges módosítás között azt is tartal­mazzák, hogy az iskola ezentúl a zene és rajzakadémiák mintájára „orsz szinészeti (drámai és operai) akadémia” nevet nyer­ne, miután középiskola nem lehet s uj alapszabályai a fölvételnél középiskolai képzettséget kívánnak ; — az uj akadémia helyiségei jövő év elejétől megbővittetnek s egy ilyes iskola czéljaira megfelelőbbek­ké tétetnek, úgy, hogy ezután öt tante­rem a megfelelő mellékhelyiségek fognak az intézet rendelkezésére állani. A tanerők szaporítása is kilátásba van helyezve. Kü­lönösen az operai tanszaknál egy harma­dik ének­, s egy második zon­ora-tanári tanszék fog valószínűleg felállíttatni. HÍRHARANG, Kolozsvár, deczember 31. L­apunk­ 1. előfizetőit az előfizetési pénzek mielőbbi be­küldésére kérjük, miután fölösszámú példányokat nem nyomathatunk. Előfizetési árak : Többször fölmerült félreértések kikerülése tekintetéből meg kell je­gyeznünk, hogy egy hóra szóló előfizetéseket csak a hónap első napjától fogadhatunk el. A k­iad­óh­ivatal. Kinevezések. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir.miniszter Csepánovsz­­ky Hugó és Szilágyi Bertalan végzett erdő­­akadémiai hallgatókat a szászsebesi erdőhi­vatalhoz erdőgyakornokokká nevezte ki. A m. kir. igazságügyi miniszter Sófalvi Fü­lep Ferencz bánffyhunyadi kir. járásbirósági írnokot a székelykereszturi kir. járásbírósághoz segédtelekkönyvvezetővé nevezte ki. * Boldog újévet kívánunk la­punk t. olvasó közönségének, mindazok­nak, kik a „Magyar Polgár“-t a le­folyt évben is támogatták. Fogadják legjobb szerencsekivánatainkat­­. kül­­munkatársaink, és midőn köszönetet mondunk eddigi munkásságukért, kér­jük, hogy tartsák meg lapunkat továb­­ra is szíves jóindulatukban s támogas­sák a szerkesztőség törekvéseit, a köz­ügy érdekében. Boldog újévet! * Választások. A néhai Sámi Lász­ló elhunyta, továbbá dr. Colky Victor és Benigni Samu lemondása következtében megürült három városi bizottsági tagsági helyre vonatkozólag a választások tegnap ejtettek m meg. A választás iránt nem mu­tatkozott nagyobb érdeklődés, s az egész ad­ás meglehetős rendben és zaj nélkül folyt le, eltekintve attól, hogy egyik-másik jelölt érdekében kisebb mérvű korteske­dés történt. A II-ik kerület választói a városi közgyűlési teremben, a III. kerü­letbeliek a torna­ viroda nagytermében ad­ták be szavazataikat; az előbbi helyen Züllich István, utóbbi helyen Nagy Lajos bizottsági tagok elnököltek. A II. kerü­­letben beadatott összesen 232 szavazat, ebből kapott Polcz Rudolf ügyvéd 99, Deák­y Albert ügyvéd 56, Ma­gyari Géza 62, Kiss Sándor felsőbb kereske­delmi iskolai igazgató 78, Zsigmond Dezső 22, H­á­­­s­i­k Antal 50, H­e­g­e­d­ü­s István 6, Szentes Márton 10. Ezek szerint a két tagsági helyre, mint legtöbb szavazatot nyerők Polcz Rudolf ügyvéd és Kiss Sándor felsőbb kereskedelmi iskolai igazgató választottak meg bizottsági tagokat, a Ill­ik kerületben beadatott összesen 164 szavazat, ebből kaptak Régeni György üve­ges 111, Szász András 41, Szen­ko­­v­i­c­s Márton 9­ szavazatot, mint legtöbb szavazatot nyerő tehát Régeni György üve­ges nyilváníttatott megválasztott bizottsá­gi tagnak. A választás eredménye a köze­lebbi közgyűlésen fog kihirdettetni.­­ Városunk közönségének egy része között az a tévnézett van elterjed­ve, hogy az állami fogyasztási adók bér­lői részéről a legnagyobb mérvű zaklatás­nak lesz kitéve a közönség. S éltében be­szélik, hogy a bérlők közegei minden ma­gánházat fel fognak kutatni, hogy a fogyasz­tási adó alá eső czikkek mennyiségét ki­puhatolhassák. Erre nézve hiteles helyről nyert érlelésünk folytán megnyugtatni kívánjuk a közönséget a felől, hogy a bér­lők a magánházaknál semminemű kutatást nem fognak eszközölni, s csakis az egyes üz­letekben és az elárusítóknál fogják az adó alá eső czikkek mennyiségének összeírása végett a szükséges szemlét megejteni, alap­talan tehát az a híresztelés, hogy a magánfo­gyasztók házkutatásoknak,vagy bárminő zak­latásoknak fognának kifétetni. A nevezett bérlők mint tudjuk, Lincz, Győr, Sopron stb. városok részéről igen előnyös bizonyítvá­nyokkal rendelkeznek, melyekben eljárá­suk gondsága és correctsége elismertetik, s a­melyekben hangsúlyozva van, hogy a jogos jövedelemhez nem zaklatások útján, hanem a megengedett eszközök helyes és czélszer­ű felhasználásával igyekeznek jut­ni. A közönség, mint már figyelmeztettük is, a saját érdekében cselekszik, ha nem nehezíti meg a bérlők intézkedéseit, ha­nem a törvény által megszabott kötele­zettségeit pontosan igyekszik teljesíteni. Ezúttal ismételve felhívjuk a figyelmet ar­ra, hogy a­kinek adó alá eső czikke van a birtokában, igyekezzék pontosan beje­lenteni, s ez esetben nincs mit tartani zaklatásoktól. Különösen figyelmeztetnünk kell azokat, kiknek bárminő húskészleteik vannak, hogy a bejelentést el ne mulasz­­szák. Még kérdés tárgyi, hogy e készle­­tekért ki és miképen fizeti az adót, s hogy általában adóztatás alá esnek-e? A beje­­lentést azonban mélhatlanul meg kell tenni. * Jogász bál A helybeli tud.­egye­­tem joghallgató ifjúsága által segélyegy­e­­tek javára rendezendő tánczestély 1882. évi február hó 4-ik napján fog megtér, tatai a városi vigadó termeiben. A rende­­ző bizottság elnöke dr. Diószegi Gé­­za, alelnöke Sikó Lajos, titkára Benei Kálmán s rajtuk kívül huszonegy bizott­sági tag. Belépti dij: személy­jegy 3 frt, Családjegy két személyre 5 frt, 3 személy­­re 7 frt. Ablakjegy 4 frt. Karzatjegy 3 frt. A rendező bizottság ügybuzgalmából következtetve, e bál egyike lesz az idény legsikerültebb mulatsá­gának s megérdem­li, hogy a közönség teljes pártfogásában részesítse. Előlegesen is felhívjuk reá a közönség figyelmét. * Polgármester-választás: Maros- Vásárhelyről vesszük a következő távira­tot : Kovács Sámuel egybuzgó városi ta­nácsos 32 szavazattal, Borosnyay Pál volt képviselő 18 szavazata ellenében a mai közgyűlésen Marosvásárhely polgármeste­révé meg­választatott és az esküt azonnal letette. * Kereskedő-bál. A kereskedők február 11-én járandó jótékonyczélú bál­jára a rendezőség lady patronesnek báró Bánffy Ernőné ő méltóságát nyerte meg. A fényes sikerűn­ek ígérkező viga­lom rendező-bizotttsága a következő ta­gokból áll: Betegh Péter elnök, Nyegrátz Tivadar alelnök, Folly Victor jegyző; bi­zottsági tagok: K. Blasiui Sándor, Csá­szár Dávid, Csiky József, Demeter József, Duda Mihály, Elczner Károly, Gajzágó István, Gárnentzy János, Gergely Ferencz, Hofer József, Medgyesi L. József, Novik Victor, Nyegrátz Lukács, Papp Mihály, Polcz Albert, Pöhm Jakab, Riemer Gusz­táv, Somlyay László, Stratzinger Gusztáv, Szabó Ferencz, Wagner Frigyes. * Tűzvész. Gróf Bánffy Béla or­szágos képviselő Szent­mihálytelki birto­kán lévő gazdasági épületében — mint értesülünk — tűz ütött ki, mely egy juh­­akolt hamvasztott el. Az akolban levő mintegy 250 darab juh a lángok martalé­ka lett. A tűz állítólag szándékos gyújtás­ból keletkezett. A nyomozat folyamatban van. * Nagy-Enyeden a hólyagos- és veres-himlő járványos jelleget öltvén, ne­mes Alsófehérmegye t. alispánjának f. év deczember 30-ról 1963. sz. a. kelt ren­delete alapján, az ezen városban lévő tan­intézetek tanuló-ifjuságának az ünnepi szü­net után egybegyülése jövő 1882. évi ja­nuár hó 16 ára halasztatott. Miről a Beth­­len-főtanoda ifjúsága és az érdekelt szü­lők értesittetnek. Nagy-Enyed, decz. 30. 1881. Elekes Károly, igazgató-tanár. * Kereskedelmi szakoktatásunk terén örvendetes haladás történt az által, hogy a kereskedői társulat alsó kereske­delmi tanodája az államilag segélyezett felsőbb kereskedelmi iskolával úgy egye­­nittetett, hogy az alsó kereskedelmi iskola növendékeinek tanítása a felsőbb keres­kedelmi iskola tanáraira bízatott és az if­jak az alsó ker. iskola végeztével a fel­sőbb keresk. iskolába rendes tanulókat felvétethetnek.­­ A rendes tanítás 1882. január 8-án a felsőbb keresk. iskola he­lyiségeiben veszi kezdetét. A kereskedelmi ismeretek terjesztése czéljából igen aján­latos volna, ha kereskedősegédeink önjö­­vőjüket fontolóra véve, iparos ifjaink példáját követve, saját körükben gyakor­lati ismereteik mellé a kereskedői pályán ma már épen nem nélkülözhető tudományi szakismeretek megszerzése tekintetéből a szükséges lépéseket megtennék; az alka­lom a szakszerű kiképzésre meg van; — azt elszalasztani s későn bánkódni pedig annyi, mint fel nem ismerni, hogy ,a tu­dásban a hatalom". "A pánczél-csehi magyar olvasó­kör könyvtára 1882. január 1-én meg­­nyittatik és az olvasó-kör tagjai rendel­kezése alá bocsáttatik. Miről a kör ren­des- és kültagjai­­ azon hozzáadással ér­tesittetnek, miszerint az olvasó-könyvtár „lajstrom­a“ a vidéki t. ez. tagok hasz­nálatára községenkint fog megküldetni,­­ az az időnkint bevásárolt újabb müvek lajstroma szintén ily után fog a kör tag­jai tudomására hozatni. Pánczél-Cseh, 1881. decz. 20. Miklósi József elnök; Deési La­jos jegyző; Farkas János pénztárnok. * Keménygyulás. Pénteken este 6—7 óra között be.közép u. 9. sz. alatt keménygyulás volt, mely könnyen veszé­lyessé válhatott volna, ha gyorsan el nem fojtatik. * Nyiltposta. M—n. Mai lapunk­ban legjobb akarattal sem tudtunk tért adni az érdekes közleménynek. Legköze­lebbről jön. — V. M. Maros-Ludas. 'Kö­szönettel veszszük. — N. Y. Maros-Vá­sárhely. Szívesen fogadjuk tudósításait, de kérjük, hogy azok gyorsak és rövidek legyenek. Tudósításban m­a tíz sor többet ér, mint holnap, vagy holnapután egy hosszú czikk. Egész évre.........................16 frt. Félévre ...............................8 frt. Negyedévre..........................4 frt. Egy hóra................................1 frt 50 kr * Pusztuló bukovinai magya­rok. Az öreg Drusbaczky György, József­­falva öreg lelkésze panaszos levelet irt az egyetértéshez, s ebben megilletőeve emlí­ti föl a bukovinai magyarok sorsát. „Szo­morú az állapotunk, úgymond, nyomorú termésünk volt az idén Bukovinában, nem tudjuk, mihez fogyunk, gabnánk nincs, a tavaszi hideg erősen késleltette a magve­tést, az őszi eső, hideg pedig tönkre tett mindent. Szóval: pusztulunk, vészük!" — Levele további részében elmondja, meny­nyire rosszakká váltak az utak. .Mindé-

Next