Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)
1882-05-10 / 107. szám
módon és a kitűzött időre való beterjeszthetésére. Máshelyt pedig a szolgabírák nem nyerhették meg a megszabott időre az anyakönyvi adatokat a lelkészi hivataloktól. Ehhez járult még, hogy számos közegészségi kör, részint az azokat képező községek nyomasztó anyagi viszonyai, részint pedig pályázó orvosok hiányában, mindez ideig nem lévén még orvossal betöltve, az ezen körökre vonatkozó adatok hézagosak és ehhez képest kiegészítendők voltakAzon körülmény egyébiránt, hogy több közegészségi körben az orvosok hiányoztak, még azt is okozta, hogy ily helyeken a halottkémléssel nem orvosilag képzett egyéneket, hanem külön e czélra betanított egyéniségeket, de akik legfeljebb csak a halál beálltát voltak képesek konstatálni, nem pedig egyszersmind a szakismereteket igénylő halálokokat is helyesen előtüntetni — kelletvén alkalmazni, az azoktól származó adatok nagyrészt megbízhatlanok voltak, s ennélfogva nehézségeket keltettek a „Halálokok kimutatása időszerint“ czímű rovatos táblázatok egybeállításánál. A másik pont, mely a legtöbb nehézséget okozta, mint fentebb már említtetett, a 7 éven aluli gyermekek gyógykezelésének eltüntetésére szolgáló rovatos táblázat volt. Ezen táblázatnak egyik rovatában ugyanis figyelemmel a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. törvényczikk III. fejezetére, mely gyermekek és iskolák iránti intézkedést tárgyazza, számadatokkal jelölendő meg, hogy a 7 éven aluli gyermekek gyógykezeltetése a szülők vagy gyámok részéről hány ízben mulasztatott el , míg a másik rovatába az ezen elmulasztások folytán hatóságilag eszközölt elmarasztalások száma jegyzendő be, mi által kitűnik, várjon megteszik-e a hatóságok minden egyes mulasztási esetben a törvényszerű intézkedést Erre nézve azon feltűnő különbözet igazolásául, mely a mulasztások nagyobb, és az elmarasztalások aránylag csekélyebb száma között mutatkozik, a törvényhatóságok részéről hangsúlyoztatok hogy számos szülő vagy gyám, hiányos értelmi felfogásánál fogva kevésbé veszi az emberi élet becsét; mások teljes közönynyel viseltetnek az összes egészségügyi intézmények iránt; ismét más szülők készségesen hívtak volna orvost beteg gyermekeikhez, de az egész környéken nem volt található, messze vidékre pedig — főleg téli időben, rész utakon a sokszor 6-ik faluban lakó orvoshoz elmenni egyáltalában nem volt lehetséges. Ezenkívül sok esetben a szülők oly szegények voltak, hogy több tagból álló családjukat csak napszámból voltak képesek eltartani, s egyik-másik beteg gyermekük orvos által való gyógykezeltetését — tekintettel a beteg állapota folytán okvetlenül elmaradandott napszámra, nem eszközölhették. Végül akadtak oly szülők és gyámok is, akik, félve az orvos meg nem hívása miatt őket sújtandó büntetéstől, elhívták ugyan egyetlen egyszer az orvost de annak rendelvényét vagy el nem készíttették, vagy ha meg is tették azt, a gyógyszert be nem adták. Ami pedig a mulasztási esetekkel szemben az elmarasztalásokat illeti: azok igen számos esetben nem voltak eszközölhetők, mivel egyrészt az illetékön anyagi helyzetük folytára a pénzbírság behajtható úgy sem lett volna, másrészt pedig a családfőnek fogsággal való büntetése által a család egyébb tagjai tétettek volna ki a nyomornak. Ezek rövid vázlatban azon főbb nehézségek, melyekkel a törvényhatóságoknak az adatok egybeállításánál megküzdeni kellett, minthogy ezen nehézségek elhárítása folytonos intézkedéseket is tett értelme és jelentősége csak mythologiai nyomozás és analógia útján deríthető fel, vizsgálása erre a czélra tudományos jogosultsággal, sőt szükségességgel bir. Ha a varázslás az isteni csodának hanyatlását, a mágia ennek épen elfajulását képezi — s ma a kuruzslás különféle fajaiban él tovább. A népköltészetben kiválóan amaz, a népéletben túlnyomóan ez nyilvánul. Az ősvallásgyakorlat megismeréséhez elsőbb rendű anyagul szolgál amaz, de hézagainak pótlására sokszor kell ide folyamodnunk. E téren szerzett gyűjteményéből némely jellemző részleteket e czímek alá csoportosít: a) az árusolás és válfajai; b) a boszorkányozás. Az alsóbb rendű mágia-kör központja, mintegy kútfeje, az árusolásban keresendő. A betegségeket, keletkezések alapján, két csoportba oszthatjuk, u. m. természetes és babonás okokból származtatottakra. A gyógykezelés is e kétféle gyógyszerekkel történik. A természetes gyógykezelés és szereinek ismertetése után következik a babonás gyógykezelés, mely úgy fejlődött ki, hogy az u. n. urusok v. tudós emberek titkaik leplezése végett ceremoniális külsőbe burkolták eljárásukat, s idők folytán a külsőség a lényeg helyére lépett. A gyógykezelési műfolyam folytonos érintkezésben van a vallással: Isten nevében kezdődik, közben istenkáromló szót ejteni nem szabad, sőt imádkozni és az ördögi ellentétes befolyást megfelelő szerekkel ellensúlyozni kell. Mindez ősvallásunk azon korszakára mutat, midőn a gyógykezelés a vátosok szentfoglalkozása volt. Mikor a természetes gyógykezelés szükségessé, egyszersmind indokul szolgálnak arra nézve is, hogy az ország közegészségügyi viszonyairól szóló első általános jelentés csak most terjeszthető elő, azonban azon alapos reménynek adható kifejezés, hogy leküzdetvén a kezdet nehézségei, a következő évi jelentések előterjesztése rövidebb idő alatt fog lehetségessé válni. Áttérve magára az évi általános jelentésre, arra nézve megjegyzendő, hogy miután az 1877. évi hatósági jelentések az említett szabályrendelet értelmében csak azon év július havától kezdve voltak összeállítandók s igy azok különben sem az egész évi egészségi viszonyokat tüntetnék elő: czélszerűnek mutatkozott az 1877-dik év második feléről szóló ezen jelentéseket, az 1878. egész évre vonatkozókkal egyszerre állítani egybe. Azon kérdésre nézve, hogy a közegészség rendezéséről szóló 1876. évi XIV. t. sz. életbeléptetése minő befolyással birt a most előterjesztett jelentés adatai szerint a közegészségi viszonyok javítására meg kell jegyezni, hogy eddigelé szám szerint tüzetesen kimutatható kedvező eredménnyel nem minden ágában találkozhatunk, ami egyébiránt, tekintettel a törvény életbe lépte óta az 1878 ik év végéig lefolyt aránylag rövid időre, valamint arra, hogy az orvosok elegendő számának hiányában még számos közegészségi kört orvossal betölteni lehetséges nem volt, s különösen ezen első időben a községi- és körorvosok még nagyon sok helyen hiányzottak, a dolog természetéből önkényt foly. Mindamellett is azonban fokozatos haladás több irányban mutatkozik, így tagadhatlan, hogy a községi- és körorvosi intézmény, mely ellen eleintén jelentékeny ellenszenv mutatkozott — bár vannak még sajnos kivételek — nagyobbrészt már szilárdabb gyökeret kezd verni; a hatóságok közegészségi működése most már oly tárgyakra is terjed ki, melyek nemcsak a közegészségi ártalmak megszüntetését és ismétlődésük megakadályozását célozzák, hanem amelyek a közegészségügy előmozdítását és javítását is előidézhetik, miben elősegíttetnek azáltal, hogy az idézett törvény alapján számos közegészségi ág újból szabályoztatott, úgy, hogy remélni lehet, hogy folytonos éberséggel kísértetvén ezen oly fontos ügy a belügyminisztérium által, mely egyik legfontosabb feladatául kell hogy tartsa, hogy a törvényes intézkedések mindenütt végrehajtására az, azok ellen vétők törvényszerű megbüntetésére felügyeljen, a javulás évről-évre érezhetőbb és szembeötlőbb lesz, bár nem tagadható, hogy teljesen kielégítő eredmény csakis akkor lesz elérhető, mikor a közegészségi körök orvosokkal mind betöltve lesznek és a nép minden rétegébe behat az egészségügyi törvények és az azok alapján tett intézkedések üdvös volta iránti meggyőződés, mert csak akkor lesz biztosítva a lakosság önkényten közreműködése, mely nélkül e téren teljes sikert elérni nem lehet. Budapesten, 1882. évi január hó 1-én. Tisza Kálmán s. k., mint belügyminiszter. APRÓSÁGOK. A szélmalom. Árverezés alá került egy tanya, és egy szélmalom. Egy gazdag tanyai lakosnak ajánlták, hogy szerezze meg. — E perezben, szólt, nincs annyi pénzem, hogy az egészet megvegyem; most megveszem a majort, a malmot majd azután. * Jó cseléd. — Alberti — Parancsoljon, uram! babonás kuruzsolássá fajult, akkor a hitképzetek daemoni alakjai születtek meg. Kezdetben a szelidebb kuruzsálók, később az u. n. meg csinálók, vagyis a boszorkányok. Az elsők műtéteiből ismertetve van : az óv-öntés, a vízvetés, a ráolvasás, a kikiáltás stb., s az utóbbiakéból hasonlóan többféle boszorkányozás. Kiemelendő itt a varázs-igék előtérbe lépése, melyek közül szintén mutatványok közöltétnek. A megcsinálás elleni védszerek ismertetése után következik a boszorkány leírása s mint eredmény, azon tény constatálása, hogy a boszorkányi eszme, a benne rejlő jegyeknél fogva, fölfelé orosz tündérek hitképzetébe megy át. Mint a székely népköltészet és népélet mély megfigyelésén s tudományos combinatióján alapuló és sok egészen újat tartalmazó értekezés, a tudomány férfiainak méltányló tetszésével találkozott, szép számú közönség nagy érdeklődéssel hallgatta a szabatos, nyugodt és hatásos előadást, s utoljára a nagyszámú akadémikusok teljes tetszését s élénk éljenzését vívta ki. Midőn felolvasó, tartva attól, hogy a részére kijelölt óra alatt tárgyát el nem végzi s át akart több lapot fordítni, a hallgatók halljukkal biztosították tetszésükről. Bevégezvén felolvasását, Vámbéry nagyhírű orientalistánk köszönetet mondott az akadémiának szerzett örömért és tanúságért s maga is a keleti nyelvekből megerősítette a magyar óriás, tündér és boszorkány nevek Ázsiából magukkal hozását, s az értekezés megjelenése után támogató észrevételeinek nyilvánosságra hozását megígérte. Kozma Ferencz sikere teljes volt. — Vigyázz, költs fel holnap reggel 4 órakor, mert 5-kor indulok ! — Lesz szives csöngetni, ugye bár? Együgyüségek. Egy ember küldte cselédjét, hogy a nap órán nézze meg, hány óra. — De uram, most éjszaka van, felelt a cseléd. — Hát aztán? menj gyertyával! Egy másik pedig maga mellett bálatta legényét, s így szólt: — György, elaludom-e? — El, uram. — Nagyon jó !* Angliáról. Lauragais, mikor angolországi első útjáról visszatért, igy szólt: — Nincs abban az országban érett gyümölcs a sült krumplin, és nincs semmi finomság az aczélon kívül. Egy másik utazó ezt a megjegyzést tette : — Londonban a tél nyolcz hónapot tart, a másik négy hó rész időből áll. * Részletfizetés. Egy sapkakészítő benyújtja számláját egy nagy urnak. — S ön úgy emlékezik barátom, hogy ebből mit se kapott még? — Bocsánat uram, kaptam a tiszttartó úrtól egy pofot.— Egyetlen nadrág. Egy szegény ördögnek egyetlen egy nadrága volt, azt is egyszer a mosónőnek kellett adni. Kénytelen volt ágyában várakozni reá, hol így szólt: — Szívesen elmennék a nadrágom után , de hogy ezt tehessem, szükség volna, hogy már itt legyen. Tékozló unoka. Egy nagybátya dorgálta tékozló unokáját, s a többek közt ezt mondá: — Mindenütt csak adósságot csinálsz ; tartozol már istennek, és ördögnek is! — Roszul hivatkozott nagybátyám, mert történetesen épen csak e kettő az, kiknek semmivel se tartozom!* Jó parthie. Elbeszélték Benseradenak, hogy meghalt egy gazdag, vén és nevetséges özvegy. — Tegnap temették el, tevék hozzá. — Kár, felelt Benserade, tegnapelőtt jó parthie lett volna!* Elsőrendű szerepkör. Egy színész mondá barátjának : — Meghívtak egy másik társulathoz elsőrangú szerepekre. Nagyon szeretném elmenni , mit gondolsz ? — Talán jól is tennéd, felelt az őszinte barát, annyival is inkább, hogy a másodrendű szerepeknek nem tudsz megfelelni. * * A Petőf Társaság debreczeni kirándulása. Debreczen, május 7. Elragadó képet nyújtott ma a közgyűlés, melyet a Petőfi társaság a színházban tartott Debreczen város közönségének éli táje jelent meg a közgyűlésre. A földszint, az erkély és a páholyok sorai ragyogok a szépségtől és előkelőségtől, amint a szem végig tekinett a közönségen, melynek túlnyomó része a földszint és erkély első padjain és a páholyokban nőkből állott. A gázcsillárok fénye zsúfolt házat világított meg. A közönség Ünnepi díszben jelent meg s a nők gyémémántjainak és még inkább a villogó ezernek ragyogása vetekedett a mesterséges világítással. A felolvasó asztal a színpad elején, mögötte az elnöki emelvény van felállítva. Az emelvény háta mögött két sorszék volt elhelyezve, babérkoszorúkkal díszítve, a Petőfi társaság tagjai számára. A színpad hátterében Petőfi arczképe volt látható, két oldalt, a kulisszák hosszában a férfi közönség egy része foglalt helyet. Örömmel emeljük ki, hogy a helyben állomásozó honvédtiszti karnak nagy része, ezek között gr. Csáky honvédhuszár alezredes, továbbá az itt időző Kovács György honvéd ezredes megjelentek a felolvasó ülésén. A Petőfi-társaság tagjai a kaszinó termeiben gyűltek össze, ahonnan együtt jöttek, Jókaival élükön, a polgármester vezetése alatt a színház épületbe. A fellobogózott utczákon, melyek a színház épület felé vezetnek, a nagy közönség várta, és midőn megérkeztek, zajosan éljenezte a vendégeket. A szinház viszhangzott a lelkes éljenektől, melyek Jókai és a társaság többi tagjainak beléptekor felharsantak. Az elnöki emelvényen Jókai, mellette Komócsy József, balról oldalt Várady Antal, jobbról Szana Tamás ültek. Jókai rövid szavakkal megnyitván az ülést, Várady Antalt szóltta, hogy Szana Tamás értekezését olvassa fel, mely a Petőfi-társaság feladatáról szól. A felolvasást élénken megtapsolták. Zajos éljenzésben részesült Komócsy József költeménye, melyet maga szavalt el, „Az ezredik év“; hangulatteljes versei nagy hatást keltettek. Rokonszenvesen fogadta a közönség Veresy Arnold elbeszélését, melynek czíme: „Az égben köttetett* és Szász Gerő lyrai költeményeit. Zajos hatást keltettek és élénk tapsokkal fogadtattak Bartók Lajos dalai, melyeket szintén maga olvasott fel, különösen azok tetszettek, melyek a szerelemről és Petőfi koplalásáról szóltak. „Hol Petőfi oly bőségesen koplal vala. Egész Petőfi társaságának terítve város asztala.* Midőn Jókai gr. Teleki Sándor nevét említ'», kinek visszaemlékezéseit „Garibaldi alatt 1859-ben“ Szász Gerő o vuta fel, s ismét felharsant az éljenzés és taps, mit a gróf kétszer felállva köszönt meg. A visszaemlékezések a gróf saját élményeiről szólnak Garibaldi alatt, s néhány szór Kossuth Lajos neve is előfordul azokban. A közönség e név említésekor viharos éljenzésbe tört ki. Nagy tetszést aratott Várady Antal költeménye: „Az Isten ostora.“ De a legzajosabb hatást Jókai Mór felolvasása keltette,melynek czíme : „Drága fütty“, epizód 48 ból. A költőt a közönség zajos ovácziókkal halmozta el Ezzel a felolvasó ülésnek 1 óra körül vége volt A Bika-vendéglő nagy termében dr. 2 énkor a Petőfi-társaság tagjainak tiszteletére fényes diszebédet rendezett Debreczen városának közönsége. * A Bika-vendéglőben tartott lakomán 250 en vettek részt. A közös hadsereg tisztikára, élén az ezredessel jelent meg a lakomán. Jelen volt továbbá a honvéd tűztkár is. Az elsőtköszöntőt a polgármester mondá a királyba és a királyi családra. Révész a Petőfi-társaságra, Vay Dániel gróf Jókaira és Teleki Sándor grófra mondott felköszönőt. Jókai humoros toasztban Debreczen városára emelte poharát. Beszéde így hangzik: Kiss Sándor úr, szállok az úrhoz ! Azt hiszem, hogy nagyon sokak előtt ismeretes az az adoma, mikor egyszer egy apa kis fiától sorba kérdezte, mi szeretnél lenni, kis fiam? mikor a legkisebbre került a sor, az azt mondta, hogy én legjobban szeretnék lenni penzionátus generális. (Derültség.) Ha a mai világban kérdezné ezt az apa bizonyosan azt felelné a fiú, hogy én legjobban szeretnék megholt költő lenni, mert azt azután éretbe öntik, és elmondhatja magáról: no már most biztos állásom van. (Élénk derültség). Korszakunkban mindenkinek van valami életczélja pályáján, mindenütt van előmenetel, elhaladás, még a szépművészetekben is van : a színészek számára van a nemzeti színház s más állandó színházak, a szónokok számára ott van az országgyűlés, festőknek és zenészeknek ott van a festészeti és zeneakadémia,ott még vihetik egész a tanárságig s utoljára előttük van az egész világ, a hó, mint a czigány mondta: itt van, nektek hagyom az egész világot, így a költő számára is itt van az egész világ. A magyar költőnek nincsen pályáján semmi megpihenő árnyék, annak a számára nincsen egyéb, mint a magyar közönség. Te, kedves barátom, azért is intéztem hozzád e hozzád szálló felköszöntést — tanúja voltál annak, hogy keletkezett azon irodalmi kör, melynek Petőfi volt halhatatlan lelke. Hogyan támadt azon társaság, te láttad, hiszen velem egy pályán voltál, együtt dolgoztunk egy princzipális alatt, ugyanazon irodában, mindketten prókátorságra készültünk. Te láttad, hogyan lettem hotelen Themi-hez, te tudtad legjobban, hogyan ragadott magával a múzsa. Akkor nem kérdeztük azt, hogy mi lesz ebből az elzüllött emberből, aki azt mondja, hogy nem akarok más lenni, mint költő s aki nem tűrt maga mellett más cziont, mint költő. Láttad azt, hogyan fogadott a közönség akkor bennünket, bizony nem lehet panaszunk se a közönség, se a haza iránt. Később ezután a nemzeti zsibbadás korszakában akkor is megbecsülte költőit a magyar nemzet és elősegítette őket működésükben a czélhoz. Hanem hát mint minden jónak legnagyobb ellensége a jobb. Amint az újjászületés boldog korszaka megnyilt, a költészetnek is ellensége támadt a politikában, mely félrevezetett bennünket. Tehetségünk átfordult a politikához, mely olyan, mint a homoki szőlő, amelybe a rigó ha belekóstolt, nem énekel többé. (Lelkes éljenzés, taps). a fiatal nemzedék más más pályára adja magát, ki tanárnak szegődik, kit pénzügyi vagy biztosító hivatalok nyernek el, ki képviselői állást foglal el , költőnek magának nagyon kevés ember marad és annak számára is bizony mondhatom, hogy nagyon sanyarú kilátás mutatkoznék, nem azért, mintha a közönség megfogyott volna, az megtízszereződött ama időtől kezdve, mikor én felléptem, hanem a küföldi literatura miatt, az nyomja el az egész literaturát. Évenként négyszáz kötet idegen és 12 kötet magyar regény jelenik meg, így áll jelenleg a dolog. Hanem hát nem jöttem én se a magam, se a körülöttem csoportosult tisztelt társaink nevében se kenyeret, se dicsőséget koldulni a költészet számára. Hiszen a költőnek kenyere és fantáziája van és akkor lukullusi lakomát élvezhet. Ha savanyu a bora, kóstoltassa meg múzsájával, mindjárt megédesül; ami pedig a dicsőséget és a közönség becsülését illeti, azért nem szokás koldulni. Olyan az mint egy bekerített redont, hova nem lehet az embernek magát behízelegnie, sem besompolyogni, azt rohammal kell elfoglalni. Nem könyörögni, nem koldulni a rannya.r..költészet számára jöttünk, hanem halas köszönetet mondani egy nagy lelkes városnak, mely meghívta a Petőfi társaságot, s részesítette olyan kitüntetésben, amilyet 40 éves hosszú pályámon sohase élveztem. — Poharamat emelem ennek a kálvinista Romának és a magyar Helikonnak lelkes közönségéért, mely sokkal többet adott nekünk, mint mennyit, hogy hí esc.é£tÜQk folytán a költészet terén működünk, valaha neki meghálálhatunk. isten tartsa meg, tegye naggyá, nevezetessé Debreczen városát !da azt D £-Sy a Pékmesterért, Szathmáry Károly Révészért, Vára-Bartók Íki0 Agelauer a nőkért, a kötőért politikusért, de a kötőért, Kiss Áron Telekiért, gróf Csáky huszáralezredes az igazi honvédekért, az Írókért emel poharat kik hóditanak. Ne tessék félni, vele közbe zajos derültség közben — nem Boszniát értem;“ azokat élteti, kik szellemi fegyverrel hódítanak irodalom altat Jókai a monarcha katonáira emel poharat. Még számos toaszt következett. Este fényes dal volt a Koronában. 1 e r Antal, — Kálay Laila ,pitány házánál; II KtdközSum1 te rületben : Kőva r y M hif ®? József, Szabó vau - w’d,r: W4i? kerületi kapitány házául „,ál“Vi Ji.1 I külmonostor kerületben • dr eU' KllO1 I Szemes Márton, SpaheJá««Bá|! Maricza Janon kerületi kamu I IV. H.delve kerülőben : drfi‘ l,y,£ Móricztván,Szenk0vin‘*Gn.;[ Ciky Mihály kerületi kap^V nai; V. Kiviz közti kerületben^ kiU I haly, Benigni Sámuel s ®*a t 16 Xi lós.— Philippi Gyuu k. kapitAM A va ásztól jngosu.t-ág igenjeik *S nyesiteae a törvénynek arra ills u ** roanyai alapján, a 36. §. értRl^V fennebbi küldöttségei által és o?.éV. témk, mire nézve az igénytartók,a díszeik illető küldöttsége előtt a s zott időben jelentkezhetnek ki.?DQ hó 6 1., ,882. Mi»„Kr 'S r o 1 y, polgármester. CM| * Boszniából ma este '/ 9 1 150 ember érkezik városunkba az ■ gyalogezredből. Ezek mind 1872 - - ból valók , s mint magas korosnál. 111 ha a bocsáttatnak. * A brassói magyar gyár végrehajtó bizottság következőleg meg: Elnök: Harmath Lajos ügyvéd elnök Koós Ferencz tanfelügyelő 11 , dr. Weisz Ignácz ügyvéd és altcenőr* Gyula erdőfelügyelő. Elhatároztatott r ' a párt terjeszkedésének és munkklísának alapja az állameszme legyen • ^ ért is nemcsak a magyarnak született»1 magyar anyától származó magyar, b,minden igaz magyar honpolgár, -L az szász vagy román születésű pártnak tagja lehessen. Határoztatokovábbá, hogy a végrehajtó bizottság ^ szabályokat készitsen és módokat tűto ki a magyar állameszme az anyagi és elemi érdekek, a nemzeti ipari és keresidelmi viszonyok fejlesztésére és javitisr"1 Végre egy magyar lapnak Basóban való alapiját mondták ki határozatilag. 01 * Nagyszebeni „esküdt“-sí*, derék suffer.unos városban nem valami J dolgot csinálnak abból a kötelezőnek szír intézkedésből, mely az esküdtszékek sí, kitását szabja meg. a szászok tudvaletileg tetszés szerint acceptálnak vagy J, ligátnak országos törvényeket, és igyalán az esküdszéki bíráskodásról szólótvény is ama szerencsétlenek közé jutót melyeket a száz omnipotentia — legalis félig-meddig — simpliciter sutba dobolt Értesülésünk szerint Nagyszeben városiban szokásban van, hogy ott lakó, de ki, földi államkötelekből ki nem vált idegeneket is bevezetnek az esküdt lajstromába. Pl a Gott János ellen közelebbről lefolyt sajtópörben mint esküdt szavazott Meinhardt Frigyes fémképész. Meinhardt úr tetőtől talpig becsületes ember, de „esküdd“ szempontból meg van az a nevezetes hibája, hogy Weimarba való és az ottani államkötelékből mai napig se lépett ki, mert minden évben meg kell hogy nyittassa útlevelét. Bizonyára f ültethető, hogy ezt a nagyszebeni polgármesteri hivatalnál legalább is ép oly jól tudjál, mint a közönség között. De azért Menhardt úr háborítlanul szavazhatott a 05.: ur fölmentésére. Jövő alkalommal talán az egész nagyszebeni esküdtszéket egyenesen a „Schulverein“ németországi tagjaiból kellene megalakítani , így mindenesetre nk jobban ki volna fejezve az az „elnyomatási és „törvénytisztelet“, melyben a szegény szászok szenvednek. — Nagyszebeni tudóitónk a fennebbi tényen kívül még emlejt valamit arról az urnáról is, melyből fő ként ki szokták húzni a 144 esküdtetvét; a czédulákat t. i. minden 811 j őrzés nélkül rakják be, a igybin*1 könnyen megtörténhetnek, hogy a mári stb. esküdtek nagyobb kényeink egys'zer-máskor talán kifelejtenek^ urnából olyanokat, kik azzal vannak kos p r 0 m i 11 á I va, hogy — magyar érte műek. * Sulferáinos tüntetések- ^ nap Medgyesen, Beszterczén és Keresztényszigeten kívül még Szászvároson sulferáinos szász tüntetés. A rezolu«101- ban a szászok kijelentették, hogy hoznak a nagyszebeni és brassói határtlzatokhoz, és elismerésüket, hálájukat jezik ki a berlini „Schulverein* ká“1. A „ Karpathen -Verein' S** ,,Hermania“ Nagyszebenből kiálltt., nak máj. 8-ki kelettel. Ha a szászok zözt bármily néven nevezendő aj87 „ szerveznek, annak elhallgatott tit»08. czélja: a magyarellenes politika magyáron és minden alkalommá támog* A kifogástalan czim a borítékon csajt való, hogy a borítékon belül levő du®,,,. takarja, így a csak kevés idővel 81 létrejött szász Kárpátegy'0“ szintén magyarellenes fészkelődése a régi dalegyesülettől elszakadt . ma‘ dalkör tagjai mindenütt ott vs ^ hol magyarellenes tüntetésről vaüj®\j[. vezett Kárpátegylet hetekkel ezelott:el. detett kirándulást tegnapra a k|8.^, nádi magaslatokra, sőt e hirdetését»»^, nappal ezelőtt mégis újította koz ^ azonban a tegnapi sulferario monstratio Keresztény?* ‘ ^ t e n és ime a Kárpátegylet itteni r falba rúgván a kisdisznódi elCurul ' peresztényszigetre siettek, hogy a sza. L pok által oda rendelt szomszéd » tt, lelkesítsék a — Mutterland - tólé. Hasonló czélból compareáltak a„ ^ mania“ magyarfaló tagjai is, ^ monstratió fenkelt szellemét,» y SchulvereiQ virtusát zengő dalokká * A tankepesiie a helybeli állami tanitóképezdében • j junius 20 án és következő napjai» * megtartatni. A kellően bélyegezeg rnji, raadványok keresztlevéllel, iskola», » ij. szolgálati és erkölcsi bizonyitványos ;e), szerelve f. évi május 27-éig «.» Debreczen, május 8. Ma délelőtt kilencz órakor ment végbe az emléktábla leleplezése azon háznál, melyben Petőfi 1844 ben lakott s „Boldog alu voltam“ költeményét irta. Petók volt szobája az udvar közepére néz s már ma olyan, mint akkor volt, midőn a költő benne lakott.. Jelenleg Sáka Károlyé Most egy ablak helyett kettő van benne. Ki van padozva, vaskályha áll a boglyakemencze helyér. Az emléktáblát Boross kőfaragó ingyen ajánlotta fel. Felirat: Ebben a házban lakott Petőfi 1844 ben. Az alkalmi emelkedett beszédet Komócsy tartotta, méltatva a kegyeletet, melylyel Debreczen Petőfi emléke iránt viseltetik. 10 órakor a társaság Jókaival a főiskolát látogatta meg. Az igen nagyszámú tanuló ifjúság „Éljen* riadnia fogadta a vendégeket. Tóth Ferecz akadémiai igazgaó hatásos beszédet intézett hozzájuk, mire Jókai következőkkel felelt: Tisztelt igazgató tanár úr! kedves fiatal barátom ! Az az érzés fog el, mikor önök körében megjelenek, mintha meg volna engedve a folyamnak, hogy miután hosszú ardról végigfutotta, miután a tengert lejárta, újra visszatérhessen a forráshoz, honnan kiindult. A költészetnek, a magyar irodalomnak kiapadhatatlan forrása volt mindig ez épület, Debreczen városnak, a magyar műveltségnek kollégiuma — adja isten, hogy kiapadhatlan legyen e forrás és táplálja azt a nagy folyamot az idők végetletéig, a tudományosságnak, kulturának és költészetnek soha ki nem száradó folyamát és hogy el ne mondhassák: ,abitur et labelur in omne volubilis aevum* Isten tegye azzá, a mi eddig volt: kiapadhatlan kincstárává a tudományosságnak,a nemzeti mivelődésnek ezt az intézetet. Éljenek önök és találják meg czéljaikat az életben és örökkévalóságban. Lelkes éljenzés kísérte e szép szavakat. Azután a könyvtárt, az énekt°rmet, múzeumot stb. megtekintették, a nagy kántus éneke elragadta a vendégeket. Fáy Szeréna k. a. szerdán a „Czigány* népszínműben, csütörtökön pedig „Bankár és báró*-ban lép föl; a fiatal művésznőnek mindkét darabban ismert kitűnő szerepe van, s így ez előadások hiányára nagy érdeklődést fognak kelteni.* A debreczeni országos dal- és zeneünnepélyre eddig jelentkezett öszszesen 34 dal- és zeneegylet, 559 működő, 64 képviselő és 1 pártoló taggal. Ezek közül versenyeztek: a miskolczi dalegylet 25, a losonczi zene és dalkör 24, a szentesi dalegylet 31, a szegszárdi dalárda 28, a szegedi dalárda 28, a szathmári férfidalegylet 36, a rimaszombati dalárda 30, az ungvári dalárda 81, a győri ének- és zeneegylet 24, a losonczi dalegyesület 26, a bécsabai férfidalkör 26, a szegedi polgári dalárda 28, a kolozsvári polgári dalegylet 40, a pesti nemzeti dalkör 24 és a m. vásárhelyi dalkör 32 taggal. Ezeken kívül közreműködik még a jászberényi nagykörösi, buzzi és a debreczeni dal- és zeneegyet, azonkívül pedig képviseltetik magukat a szamosujvári, mohácsi, nagymihályi, k.m.-vásárhelyi, budai, nagybecskereki, brassói, soproni, aradi, sárospataki dalárdák és a budapesti zenede, úgy szintén a zeneművészek segélyegylete. * A leghíresebb olasz hegedüművésznő Budapesten Teresina Tua, ki művészi hegedüjátékával Olaszországban az utóbbi időben oly óriási szenzácziót keltett, e hó utóljra, vagy a jövő hó elején Budapestre jön hangversenyezni. E rendkívül bájos jelenség, kiről az olasz lapok elragadtatással imák és arczképét is közlik, mindössze 15 éves csak A gyönyörű szőke nő és feltűnést keltett művésznő Rómában született. HÍRHARANG, Kolozsvár, május 9. A választók összeírása. A polgármester következő hirdetményt bocsátotta ki. Az országgyűlési képviselők választóinak névjegyzékeit az 1874. XXXIII törvényezikk 29. §. évenkint hivatalból rendelvén kiigazittatni, e végre a központi választmány, folyó hó 5-én 2. j. k. számalott kelt; határozatánál fogva az 1876. XVIII. törvényezik 1. §. értelmében a választók összeírása végett városunk mindkét választókerületére nézve városrészenként az alábbi küldöttségeket választotta meg s munkálatuk befejezésére határnapul f. évi május 31 -ét tűzte ki. Az 1874. XXXIII. t. sz. 32 §. értelmében ennélfogva közzétetetik, hogy az említett összeíró küldöttségek, az illető városrészek kerületi kapitányságainak segédkezésével, működésöket általában folyó év május hódskán kezdik meg , az alábbi helyeken fognak megjelenni, a mi A belvárosban, melybe tartoznak belközép, belmagyar belmonostor és óvár tizedek :Dobál Antal, dr. Máy István, Ad