Magyar Polgár, 1883. január-március (17. évfolyam, 1-73. szám)
1883-02-20 / 41. szám
mely a részletes tárgyalásnál függőben hagyatott, a miniszter ajánlatára az eredeti javaslathoz képest 12-ben állapíttatott meg. A törvényjavaslat caime így formuláztatott: „Törvényjavaslat a középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről.” Ezután a múlt ülésben letárgyalt utolsó szakaszok szövegezése rövid eszmecsere után hitelesíttetett. Módosítás alá ez alkalommal csak a 49. §. esett, amennyiben a bezáratni rendelt felekezeti iskolák vagyonának hovafordítása tekintetében e helyett, a fennálló törvények szem előtt tartásával a miniszter előterjesztésére ő Felsége rendelkezik — ez létetett : az illető felekezet közoktatási czéljaira, ő Felségének legfőbb felügyeleti jogából kifolyó jóváhagyása mellett (1790/91. XXVI. t. sz. 10. §.) az illető felekezeti főhatóság rendelkezik. Herman Ottó maga és elvtársa Hegedüs nevében különvéleményt jelent be, de miután annak előterjesztése előtt ismerni kívánja a bizottsági többség jelentésének indokolását, azt közöltetni kéri s annak tanulmányozására időt kér. Baross elnök megjegyzi, hogy a kér- vény az eddigi állandó gyakorlatba ütközik. Hegedűs László támogatja Herman indítványát. Trefort miniszter nem akar a dolog újabb megakasztásába beleegyezni, a kérdést már egyszer el kell dönteni. Zsilinszky M. az előadó által szerkesztett jelentés haladéktalan felolvastatását kéri. Elnök újabb felszólítása után Szathmáry György felolvassa a jelentési javaslatot. Hegedűs László észrevétele folytán a jelentés pontonkint tárgyaltatik. E pontonkénti tárgyalásnál többek felszólalása után a jelentésen némely nem lényeges módosítások létettek, e módosításokkal a jelentés végleg elfogadtatott s a ház elé terjesztetni határoztatott. Hegedűs és Herman különvéleménye ez idő szerint, még előterjeszthető nem lévén, elnök javasolja, hogy a jelentés végén a különvélemény csak érintessék, s az annak idején a jelentéssel együtt fog kinyomatni és szétoszlatni. Trefort miniszter kijelenti, hogy a törvényjavaslatot még húsvét előtt kívánná a ház által tárgyaltatni. A törvényjavaslat előadásával az eddigi előadó, Szathmáry György bizatik meg. Ezzel az ülés véget ért. A vasúti szabadjegyek dr. Kemény Gábor közlekedésügyi miniszter a szabadjegyek engedélyezése tárgyában az összes vasúti igazgatóságokhoz rendeletet intézett, melyben a kiadott szabadjegyek felől táblázatos és statisztikai kimutatást kíván be a végett, hogy tájékozást szerezhessen magának az iránt, hogy mely személyeknek és mily mértékben lettek a szabadjegyek kiadva? E rendelet a képviselőházban e tekintetben közelebb felmerült vita kifolyása, minthogy a miniszter akkor kijelentette, hogy az ügyet teljes figyelemmel fogja kísérni. Vagy ott van Desmarets, kit Colbert pénzhamisításon kapott, s kit hosszú kegyvesztés után pénzügyminiszterré tettek, hogy új adókkal kínozza az országot. Saint-Simon félelmet gerjeszt leírásával, midőn ez ember föllépését rajzolja: az általa kicsikart pénz oly borzalmat keltett, mint a kínzó eszközök által a testből kiontott vér. „A vidéki pénzkezelők a fejadót tetszésük szerint megkétszerezték, háromszorozták, négyszerezték; mindennemű áru- és élelmi czikk négyszeres árra emeltetett; a különböző adók és járulékok nemest és parasztot, urat és egyháziakat egyaránt sújtottak, hanem azért a király mégse kapott eleget, e alattvalóit külömbség nélkül vérig szívta...........Egy hó se kellett ez embe- 1 ries érzelmű ügynököknak, hogy szörnyű ter- veiket megvalósítsák. Belépésökkel egyidejűleg aláíratták a rendeleteket is, melyek villámokat szórtak az engedetlenek ellen. Az eredmény nem felelt meg mindig az emberfalók terveinek, s így a király se fizetett senkinek, mint azt előbb téve. Végre ott van Bernard Sámuel, ki egy csőd által negyven millió óriási vagyont biztosított magának, s Malé és Mirepoix társaságába állva, a megszorult 14 ik Lajossal sétálgatott Marly parkjaiban, az egész udvar nagy bámulatára. „A király — mondja Saint-Simon — úgy nyilatkozott Desmarets előtt, hogy nagyon szereti, mikor őket Bernarddal együtt láthatja.“ Majd ez utóbbihoz fordulva folytató : „— Ön még soha se látta Marlyt, jöjjön, nézze meg, mikor rendes sétámat tartom, aztán visszaadom önt Desmaretsnek Bernard engedelmeskedett, s a király az egész séta alatt csak Bergheyckkel és vele beszélt, elvezette őket mindenfelé, s azzal a kegygyel, melyben oly igen értett, valahányszor valakit meg akart nyerni, megmutogatott nektek mindent. Én és többen csak bámultuk, hogy e szó-fukar király miként prostituálja magát Bernard-féle emberekkel. Nemsokára megtudtam okát, s bámulva tapasztaltam, hogy a legnagyobb királyok is mire vannak olykor szorulva.“ A pénzemberek e kegyetlenül igazolt gyűlölete általános volt. Olvassátok el La Bruyére hallhatatlan fejezetét a Czinkosok ez alatt: minden vonás egy bélyeg, mely éget és megsemmisít. Le Sage egy személyben egyesítette őket, ki ostoba volt, mint Geronte és nyers, mint Harpagon. Turcaret egész typus lett; neve a fiók és zacskó klassikus jelvényévé vált. Sőt, mikor már a tönkrement főnemesség jött-ment pénzemberek családjaival házasodott össze, mily zsarolásokkal fizette meg egyesülését! De Grignan asszony a Saint-Amand pénzügyi biztos leányát vétette el fiával. Saint- Simon szerint, „midőn menyét az előkelő körökben bemutatta, bocsánatot kért, s édeskés pillantásokat vetve, orrfintoritással megjegyezte, hogy időnként a legjobb földnek is szüksége van trágyára.“ Devreux gróf pedig még érintésre se méltatta a Crozat leányát, ki pedig, egybekelésük alkalmával 150 ezer font hozományt vitt magával, s 21 millió örökségre nyújtott kilátást. Mikor aztán az új rendszer alatt ismét meggazdagodott, megtérítette a hozományt, e nejét vnaszaküldte atyjához. A polgárok iskolája cz. vígjáték a régensség korából egy adósságokba sülyedt márkit mutat fel, ki nőül veszi a kis Benjáminét, a gazdag Ábrahám-asszony leányát. De a kétszázezer font jövedelmen kívül, mit hozományul kapott, még egy százezer forintos adóssága kifizetését is kívánta. S még ekkor is azt tartotta, hogy igen olcsó áron emelte ma Igához a rokonságot. Különben ki nem állhat- Iga a fiatal leányt, kinek kegyesen oda nyújta a kezét, a részakarata szemtelenséggel gúnyolja ki a családot, amelyből él. A megoldásnál egy ily csúfondáros levele kerül az anya kezébe; a házasságot rögtön fölbontják. „Teringettet, kiált föl a márki, derék egy asszony ez az én anyósom, még nem is ismertem minden kitűnő tulajdonát! Én megfeledkeztem magamról, meg rangomról, elvettem a leányát, ő pedig nálam is többet gondol az én méltóságommal, s az örvény szélén föltartóztat. Ah, hadd öleljem meg, jó asszony, soha se feledem el szolgálatát !* Ma a pénz teljesen emancipálva van, bámulatos elterjedése valóságos új elemmé téve. Az üzleti ügyek, melyek eddig egy-egy gyanús egyesületre szorítkoztak, kitörtek az osztályok korlátain. A pénzügy többé nem a publikánusok sectájának érthetetlen zagyvaléka, hanem a közvagyonosodás nyitott könyve. A tőke kiszabadult rejtekeiből, megtámadta és megújította a természetet. Mint a gőz elenyészteti az anyag súlyát, s tova röpíti azt, úgy az üzérkedés is megfosztja az aranyat nehézségétől, az érez érzéketlenségétől. Szétterjeszti, megmozgatja és saját mozgása által megszázszorozza, mint sokszorozódva látjuk a viz felületén végig dobott követ, mely többször fölbukik. A régi szabályos és öröklött vagyonnal szemben, melynek kereke mindig ugyanazon vágásban forgott, uj vagyon emelkedett, mely bizonytalan, mint a játék; gyors, mint az alkalom ; változó, mint a vélemény, melynek módosulásait visszatükrözi. A pénz eddig külön osztály volt ; most már demokratiává lett. Tussal O. MAGYAR POLGÁR. (41. sz.) A hétről. Budapest, febr. 17. Most már fel lehet vetni, a szélsőbali válság tekintetében, azt a kérdést, hogy ki a nyertes ? Maguk a szélhali lapok (még a legnagyobb mértékben megtámadott kolozsvári lap is) azt akarják elhitetni a közönséggel, hogy mindenki, hogy az egyetértés, kibékülés teljes és tökéletes, hogy a párt megerősödve és megifjodva került ki a küzdelemből, és pedig anélkül, hogy valakin sérelem esett volna, anélkül, hogy bárki vesztesnek lenne tekinthető! Hát lehet-e ilyesmit komolyan és azzal a követeléssel írni, hogy azt aztán mások is elhigyjék? Külső megtámadás folytán keletkezett küzdelemmel szemben; igen, de belső harcz után és pedig olyan természetű belső harcz után, milyen lefolyt most a szélsőbalon, ezt állítani teljes lehetetlenség. Hisz nem kell hogy több, mint két heti emlékező tehetsége legyen a közönségnek, nem kell egyéb, minthogy az ember visszaidézze emlékezetébe, milyen elnevezésekkel illették egymást a küzdő felek, hogy milyen követelményekkel léptek fel , hogy az ember meggyőződjék arról, hogy a kibékülésről szóló hírek szemfényvesztésnél egyébnek nem mondhatók. Hát nem abból keletkezett-e a viszály, hogy „turbulens“ elemekkel és „ázsiai" elemekkel az „európaiak“ tűrhetetlennek találták az állapotot, lehetetlennek mondák az együttműködést? És kik kerültek felül a küzdelem végén ? Bizony épen azok, kiket az illetők (most nem akarjuk fejtegetni milyen alapossággal) turbulens és reactionarius ázsiai elemeknek neveztek. Mert bizony a zárnyilatkozatot a 20 tag által formulázott programmal szemben, amazok formulázták, ezek pedig csak kapituláltak: egy szerény, de nagyon szerény ,subintelligitur“-ral fel lévén találva az aranyhíd, melyet Helly olyan szorgosan keresett. De hát azért elfelejtsük-e, hogy jelentékeny számú tagjai a szélsőbalnak hivatalos nyilatkozatukban vádolták e pártot ország-világ előtt azzal, hogy programjának ködös általánossága olyan i bő köpenyeg, mely maga alatt rejti a békés reform és alkotmányos küzdelem embereit és úgy, mint a turbulens forradalmi, sőt socialistikus elemeket is. Talán olyan formulát nyert a programra, mely e kétértelműséget kizárja? Egyátaljában nem, sőt ellenkezőleg, Mocsáry azon eszméje győzött, hogy minél általánosabb és több magyarázatra alkalmasabb a program is, annál jobb. Igaz ugyan, hogy az illető busz tag elég őszinte volt — egy gyenge perczében — beismerni azt, hogy ez nem komoly és nem gyakorlati politika. No de most ezek is azt követelik a közönségtől, hogy ezt felejtsék el, és higgye el, hogy az eddigi szélbali programm egészen szabatos, leyális, jó politika alapját veti meg, mely iránt mindenki tisztában lehet, úgy a czél, mint az eszközök tekintetében, úgy, hogy az ember zavarba jön, hogy azon kabalisztikus magyarázatok és eltérések, melyekkel a küzdelem közben előállottak, midőn az egyik nem akart engedni, mert ő „48“as kerület képviselője és fél a választóitól; a másik nem volt tisztában az iránt, hogy „függetlenségi“ választói a 48-ba beleegyeznek-e; a harmadik azon töprengett, hogy a személyes unió vagy a függetlenség-e az ő programmja — mondjuk, az ember zavarba jön, vagy komolyan beszéltek-e akkor, vagy komolyan beszélnek-e most? De annyi bizonyos, hogy tán azt nem vehetik rész néven, ha első megzavarodásukat, sem azt, ha másodsorban bekövetkezett kijózanodásukat komolyan a közönség nem veszi, hanem azon szánalomteljes gondolat támad fel benne, hogy úgy vannak, mint az új bortól megzavarodottak, úgy kell nekik. Miért nem töltenek tiszta bort a pohárba ? Hát még, ha az ember a részletekre is emlékezik, ha tudja, hogy Ugron Gábor a pártra ragadt piszokról beszélt és észreveszi, hogy most azzal szépen megfér; ha emlékezik, hogy el nem intézett párbajok (bizonyára nem épen udvarias kifejezések miatt) egész sora jön a kibékülésbe eltemetve: ugyan mit tartson az elemek homogenitásáról, szívélyes viszonyáról és egymás iránti lojalitásáról azon pártban, hol ilyesmi előfordul? Nem azért hoztuk fel ezeket, hogy kárörömet vagy bármiféle párttekinteteket fejezzünk ki. Hanem egyszerűen azért, mert azt hisszük, hogy a nemzet előtt minden politikai tényezőnek teljesen komolynak és teljesen legálisnak kell lennie, hogy a nemzet előtt nem közönyös az, hogy milyen elemek és pedig milyen összeköttetésben kérik bizalmát, hogy azok milyen befolyások előtt hajolnak meg. És így jogunk van annyit most is kockáztatni, hogy igenis, a szélbali válságban van győztes győztes lett a Verhovay terrorizmusa. Ezt eldisputálni nem lehet. Hogy Ugrón őt értette-e a „turbulens“ elem alatt, nem tudjuk, de azt látjuk, hogy győzött. H. 8. 1883. febr.20. Rendezett tanácsú város árvaszéki ülnöke, alkalmazható-e a megyei árvaszéknél pótülnöki minőségben. Ezen kérdést egy Alsó- Fehér megyében felmerült eset alkalmából, a belügyminiszter, az illető rendezett tanácsú város meghallgatása után, i. e. 603. sz. a. kibocsátott rendeletével oda döntötte el, hogy az ellen, hogy valamely rendezett tanácsú város árvaszékének rendes ülnöke, a megyei árvaszéknél rendkívüli esetekben mint pótülnök működhessék, — ha az ellen a rendezett tanácsú város képviselő testülete részéről kifogás nem emeltetik — észrevétel fenn nem forog. Önként értetvén, hogy az ilyen pótülnök, a mgyei árvaszék olyan tanácskozmányaiban, amelyekben aa az illető rendezett tanácsa város árvaszékének első fokban hozott végzése felett másodfokban határoz, semmi szín alatt részt nem vehet. A csőd alá került közigazgatási tisztviselőkkel szemben követendő eljárás felől sem az 1870. XLII-ik, sem az 1876. VII. t.-czikkekben positiv rendelkezések nem foglaltatván, e részben egy közelebb előfordult concrét eset alkalmából a belügyminiszter azt az elvi jelentőségű elhatározást hozta, hogy a jogerős bírói ítélettel csőd alá helyezett közigazgatási tisztviselő ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat, hivatalától a csődnek tartamára leendő felfüggesztése mellett mindenkor elrendelendő. Az indokolásban ez foglaltatik: Igaz ugyan, hogy az 1876. VII. t.-czikk 1. §-a a) és b) pontjaiban körvonalazott fegyelmi vétségek között a csőd alá jutás felsorolva nincs, de az 1870. XLII. t.-cz. 66-ik §-ának abbeli rendelkezéséből, mely szerint közigazgatási tisztviselő csak az lehet, ki csőd alatt nincsen, önként következik, hogy azon közigazgatási tisztviselő, ki hivatalos alkalmazása idejében csőd alá jutott, hivatalos szolgálatot nem teljesíthet, s hogy ennélfogva őt ezen időre, hivatalos állásától fel kell függeszteni. Minthogy pedig közigazgatási tisztviselőkre nézve a hivatalos állástól való felfüggesztés csak is az 1876. VII. t.-cz. által megszabott eljárás kapcsán mondathatik ki, ennélfogva a közigazgatási tisztviselő ellen csődbe jutás esetében, a csődnyitási bírói határozat alapján a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatnak, hivatalos állásától való egyidejű felfüggesztés mellett helye van, önként értetvén, hogy a fegyelmi eljárás a csődbíróság részéről hozandó véghatározat idejéig függőben tartandó s csak ennek jogerőre emelkedése után lesz a fegyelmi ügy törvényszerű fegyelmi határozattal ellátandó. A belügyminiszter ezen elhatározása mindenben megfelel a birói felelősségről szóló 1871. VIII. t.-czikkben a törvénykezési hivatalnokok csődbejutása esetére foglalt határozatoknak. Az öngyilkosság és az életbiztosítás. A budapesti kir. tábla legújabban kimondotta azon elvet, mely szerint az életbiztosítási szerződés nem veszti el hatályát, ha bizonyíttatik, hogy a biztosított az öngyilkosságot teljesen eszméletlen, a szabad elhatározást kizáró állapotban követte el. A fenforgó új esetben ugyanis csak azért utasította el a kir. tábla felperest keresetével, mert felperes nem bizonyította, hogy biztosított teljesen önkívüli állapotban elkövetett, tehát oly cselekvénynyel vetett véget életének, mely az öngyilkosság fogalmát meg sem állapítaná. Ezen határozat nem csak az élet által követelt abrogatórius törvénymagyarázó jelentőségnél fogva (kér. törv. 504. §. 1. pont), de még azért is érdekes, mert szintén különbséget tesz az önkivégzés azon módozatai közt, mely a német judikatúrában a Selbstmord és Selberrödtung fogalmaiban nyert kifejezést. A budapesti kir. tábla kimondotta ugyancsak azt is, hogy a kereskedelmi törvény 468. §-a értelmében a biztosítási szerződés az ajánlatot követő nap déli 12 óráján megkötöttnek tekintendő ugyan, ha az ajánlat vissza nem utasíttatott, de az idézett törvényszakasz nem zárja ki, hogy felek az ajánlat elfogadására hosszabb időt köthessenek ki. Ha ily kikötés valóban történt, az a feleket kötelezi, Országgyűlés. A képviselőház ülése febr. 17-én. A képviselőházban ma a napirend előtt egy jó óráig tartó előcsatározás folyt a középiskolai javaslat, vagy inkább a napirendre tűzés és ennek kapcsán a házszabályok fölött. A közoktatási bizottság részéről beterjesztetvén a jelentés a középiskolák-