Magyar Polgár, 1883. április-június (17. évfolyam, 74-148. szám)
1883-04-01 / 74. szám
74. szám. Kolozsvár, 1383. vasárnap, ápril 1. Tizenhetedik évfolyam. Előfizetési díj : Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 50 kr. HIRDETÉSI DÍJ: Petit sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés ut.in 16 kr.— Nyíttér: sora 26 kr. Szerkesztőség ésKiadóhivatal Magyar Polgári könyvnyomdája (Belközipontoza 2. sz.) Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivételével Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR, MÁRCZIUS 31. A conversio folytatása. A konvertálási hitelművelet felett ma fejeztetnek be a tanácskozások. A Rothschild-csoport fejei személyesen lejöttek e végből Budapestre. Jelen van b. Rothschild Albert titkárával, Wodianer Mór, Hansemann a berlini leszámítoló bank igazgatója egy titkárral, Weisz igazgató az osztr. hitelintézettől s Kornfeld igazgató. Szapáry gróf már márcz. 29-én este több óráig tartó tanácskozást folytatott a konsorczium tagjaival és ma a tanácskozások folytattalak s valószínűleg be is fejeztetnek. Azok eredményéről táviratilag fog értesülni az olvasó közönség. E helyütt magára a convertálási művelet folytatásának nagy horderejű tényére akartuk felhívni a közönség figyelmét. E tény az összes európai pénzpiacokat a legközvetlenebbül érdekli; ennél nagyobb fontosságú pénzügyi esemény az egész év folyamában nem volt és valószínűleg nem is lesz Két év óta már minden tőzsdetudósító, ha valami nagy dolgot akart mondani, mindig azt híresztelte, hogy a konvertálási művelet újból fel fog vétetni. A sok emlegetés folytán így e hir jelentőségét egészen elkoptatták. De hát most már komoly a dolog. A konzorczium el van határozva a műveletet lebonyolítani s a piaczot e czélra preparálva is találja. Alkudozni csak azért jöttek, hogy ha lehet, még valamivel nagyobb hasznot vagy kisebb risikot köthessenek ki. Mert hát nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a konzorczium most háromszáz millió frt aranyjáradék átvételére kötelezze magát fix árfolyamon s kötelezze egyszeresmind a kinnlevő 6°/0-kos aranyjáradéknak a forgalomból kivonására, hogy lehetőleg csak egy minimális összeget kelljen a kormánynak hatalmi szóval a kicserélés végett bekivonni. Ily nagy kötelezettséget a Rothschildkonzortium állítólag még nem vállalt soha magára, s ezért könnyen érthető, ha mielőtt a kormánynyal a szerződést az átvétel iránt megkötné, kissé skrupulizál. De azt hisszük, Szapáry dr. pénzügyminiszter is komolyan meggondolja, hogy minő szerződést kössön s illetőleg minő engedményeket tegyen a conzortiumnak. A különbözet a névértékben a G°/0-os és a 4/0-os m. aranyjáradékok közt oly jelentékeny, hogy akárminő csekély kamat-haszonért nem vállalhatja az állam magára azt a kötelezettséget,hogy tőkében vagy húsz százalékkal nagyobb összeggel legyen adósa az állami hitelezőknek. A törvény megszabta a minimális kamathasznot, amelynek a conversióval járni kell. E haszon nem lehet kisebb 2.200.000 arany forintnál, ha az egész művelet keresztül lesz vive. Nem is hisszük hát, hogy a most folyó alkudozásoknál a konzortium valamit lealkudhasson, vagy lealkudni csak meg is kíséreljen. Legfeljebb a felett folyhatnak az alkudozások, hogy a rizikó a konzortiumról részben elháríttassék. A pénzpiaci helyzete egyébiránt most elég kedvező. A nagy európai bankok töméntelen készpénz-álladék felett rendelkeznek, kamatlábaikat egymásután leszállták, nyílt piaczon is olcsó a pénz. Másfelől a tőzsdék ege is derült, a dunai kérdés a nagyhatalmak közmegelégedésére megoldatott. S ha vannak is egyes sötét pontok, mint a románok fészkelődései, az albán-montenegrói határvillongás, Európa azoknak nem tulajdonít nagy fontosságot azon oknál fogva, mivel az összes hatalmak egyetértenek abban, hogy a békét fenn kell tartani. Ezen sötét pontoknál talán még Majláth országbíró meggyilkoltatása is hátrányosabb kihatással lehet a convertálási műveletre, amennyiben szomorú világot vet Magyarországban a közbiztonságra, ami a magyar értékpapírok birtokosai szemében a külföldön sem lehet közömbös dolog. De azért, ha vannak is nehézségek, amelyek a konversio szerencsés keresztülvitelét akadályozzák, a Rothschild-csoport befolyása és hatalma remélhetőleg elég erős lesz arra, hogy ezek daczára is keresztülvitessék a művelet, úgy, mint az eredetileg tervezve volt. És ha e művelet így keresztülvitetik, jelentékeny könnyebbítést fog előidézni államháztartási egyensúlyunk helyreállítására és lehetővé fogja tenni azt is, hogy az állam hitele jövőre még jobban megszilárduljon, az pedig előnyös kihatással van a magán hitelviszonyokra is. A konvertálási művelet közgazdasági fontosságát eszerint igen magasra kell becsülnünk. S ez az ügy megérdemli, hogy annak minden fázisát figyelemmel kisérjük. —m. Tárcza. Párisi séták. (Saját levelezőnktől.) (A nagyhét. — A „foire aux jambons.“ — Húsvét. — A mézeskalács-vásár. — Színházak. — A salon megnyitása előtt. — Az annektáltakért.) Párig, márcz. 27. Post festa vagyunk! A keresztény dráma sarkfölvonása ez évre is véget ért; pihentünk, mulattunk . . . illik hát, hogy ismét munkához lássunk: kiki a maga módja, a maga hivatása szerint. Én utóbbi kétheti benyomásaimról adok számot, mert az én hivatásom ez. Az anarchistáknak márcz. 18-ra tervezett (helyesebben nem „tervezett“) zavargásai szerencsésen elmaradtak, s így Pária ez évben is a szokott módon ülhette meg a nagyhetet. A templomok csütörtöktől kezdve tömve voltak látogatókkal, s a kereszténység gyásza mindenütt megható volt. A gyász nagy napján, nagypénteken Páris összes templomaiban beszédek tartottak, s a gazdag városrészek látogatottabb egyházaiban Rossini, Verdi, Haydn és Gounod zenéje hangzott. És bár a munka az ipari tevékenység e par excellence városában e napon sem szünetelt, azért mégis mindenki szakított magának annyi időt, hogy egy híres szónokot, vagy a „Stabat Mater“ egy részét meghallgassa. Ami az egyházi szónoklatot illeti, az — mint mindenütt — úgy itt is hanyatlott. Bossvet-k csak oly hivő században keletkezhetnek, mint a minő a XVII. század vala. Hanem azért a franczia egyháznak manapság is vannak jó prédikátorai, akik tudnak ékesszólással, művészettel, meggyőző erővel beszélni. Az idén a legdivatosabb szónok a Notre-Dame dominikánusa, Mons a bré atya volt. Erős orgánuma egészen betöltötte a hatalmas templomot, s mikor beszélt, a „parvis de Notre Dame“-on (a templom előtti térségen) az úri fogatok beláthatatlan sora volt látható. Hogy a „hívők“ közt voltak számosan, akik csak divatból jártak e híres beszédekre, az természetes. A divat itt mindenüvé beférkőzik, hogy maradna hál ép a templomból el? ... Természetesen a nagyheti, s kivált a nagypénteki étkezés is divatnak van alávetve. Csütörtökön és pénteken a mészárszékek s a „charcuterie“-k (a hentesek boltjai) zárva voltak s a gyomrot megfekvő nehéz „morue“, a nálunk sem ismeretlen tőkehal, elfoglalta birodalmát. S a boulevardokon e napon csak szomorú arczokat lehetett látni; a divat morveje zordakká, mogorvákká tette az embereket. Oh milyen kedvetlen, milyen kelletlen volna is a világ, ha az emberiség mindig tőkehallal táplálkoznék! Milyen „Stockfisch“uralom volna ez! A „libre-penseur“-ök s az „atheisták“ azonban nem vetik magukat a divatnak alá, sőt meggyőződésüket (illetőleg meggyőződéshiányukat) nyilvános lakomákon dokumentálták. Parisban nagypénteken nem kevesebb, mint 14 „banquet gras“ (húsos lakoma) tartatott, melyeken a sülteknél csak az antiklerikális beszédek voltak kövérebbek. S nemcsak itt, a vidéken is tartottak ily lakomákat, melyeken „tiltakoztak“ az egyház „bátor“ szokásai ellen. A meghívókon nagyobbára ez állt: „vendredi dit saint“, vagy „vendredi dit stupidement saint* („ugynevezett nagypéntek“, vagy „ostoba módon nagynak nevezett péntek“) s egy teríték ára 3—5 frank közt váltakozott.. . Hát hiszen én sem lélekzem „középkori“ elfogultságban s a „Magyar Állam“ bizonyára engem is, mint a „destructiv“ sajtó munkatársát, „szabadonoznak“ tart, — de az ilyen tüntetésekben nem igen telik gyönyörűségem. Verebet nagy dobbal fogni nem lehet! Hanem hát a franczia atheisták tüntetni akartak és tüntettek országszerte, bár kisebbségben maradtak, mert bizony a nagy többség mégis csak tőkehalat evett nagypénteken. Hanem, ha e napon a hentesek boltjai s a mészárszékek zárva voltak is, „atheisták“ s a em-atheisták mégis csak örvendhettek a nagypéntek „tilosának.“ A hagyományos „foire aux jambons“ (sonka-vásár) ezúttal is megtartatott, a Richard Lenoir boulevardon. Hogy miből áll egy ily sonkavásár? Hát sonkákból, kolbászokból és egy függelékből. Nem a több rőfnyi hosszúságú délfranczia kolbászt nevezem — olcsó szójátékkal — „függelékének, hanem azt a leírhatatlan ószert (zsibvásárt), mely a „foire aux jambons*-nak elmaradhatatlan pendantja szokott lenni. Olvasóim némi fogalmat alkothatnak maguknak e kettős sokadalomról, ha megmondom , hogy az említett boulevardon a „főke” négyezer négyszögméter területet foglalt el, s hogy az illető hatóság 371 hentesnek s 1007 zsibárusnak adott vásárengedélyt. A hentesek kis bódék állványaira rakták ki mosolygó sódaraikat és soha sem tudhatni, mit rejtő kolbászaikat. Egyébiránt élelmességük a skeptikusokon kifogott: minden bódé előtt élesre, fent késsel állott egy-egy nagyreményű „hentes-ifjú“ s a vásár látogattóinak ingyen s „minden czérzás nélkül“ szelt le egy-egy gondolat-vékonyságú kolbászszeletet. Hogy aki aztán „beleharapott“, az vett is: nagyon természetes. Érdekesebb, tarkább, „festőibb“ volt azonban a zsibvásár. Sőt mondhatnám, hogy megfoghatatlanabb, képtelenebb! Mert amennyi mindenféle ócska, kopott, lomtárak lomtárából előszedett, rozsdamart, szinehagyott, fakó, értéktelen, semmi és mindene vásáron volt, annak leírására, diekersi toll kellene. A miről a „laikus“ azt hinné, hogy már csak arra jó, hogy emésztő tűz lángjai pusztítsák el, az itt mint áru, melyért pénzt adnak s vesznek (leginkább rézpénzt, igaz, de sokszor ezüstöt, sőt aranyat is!) az, mint áru volt itt a földön kirakva. S az emberek csakúgy dulakodtak az ócska tárgyak közt; mindegyik keresett, kutatott, tán maga sem tudta, hogy mit.... egy-egy rozsdás lakatot, kopott bútorszövetet, sánta bronz-gyertyatartót, évtizedek óta nem járó órát. ... Aki egy ily óriási városnak minden gondolatát, minden titkát ellesné, az volna még csak a nagy művész!... Szombaton azonban ez a kettős sokadalom is véget ért; a „charcuteriek“ s a mészárszékek ismét megnyíltak, a tőkehal uralma szűnni kezdett s éreztük a „ressurexit!“ közelségét, az ünnepek lehet. Kár, hogy nem egyszersmind a tavasz lehelletét is! Borús iesvétünk volt s a reggeli és esti órákban hűvös is, hanem ez a kirándulókat nem tartotta vissza. Távolabb eső pontokra kéjvonatok indultak, s a közel fekvő helyekre helyi vasutak szállították a közönséget, melynek zöme azonban mégis csak Parisban maradt, megtöltve a színházakat, délután és este, mert a színházakban a húsvéti ünnepnapok alatt két előadás volt. A „matinéé“, az 1 vagy 2 órakor kezdődő délutáni előadás már oly polgárjogot nyert a párisi szokások közt, hogy színházak s hangversenyek igazgatói minden alkalmat megragadnak matinék tartására és soha sem csalatkoznak. Azért azonban jutott százezerekre menő közönség a „Place de la Nation“-on (régentén „place du trôné“) húsvét vasárnap- A járadék-conversio kérdése. Dr. Rothschild Albert egy titkárral, dr. Wodianer Mór, Hansemann igazgató egy titkárral és Weiss igazgató csütörtökön Bécsből Budapestre érkeztek. Este 7 órakor gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszternél több órai értekezlet tartatott, melyen az említetteken kivül a magyar hitelbank részéről Kornfeld igazgató is jelen volt. Az ülésen a legközelebb fölveendő járadék-conversio módozatai fölött folyt a tanácskozás. Az alkudozások, remélhetőleg, azonban ma befejeztetnek. Erre látszik utalni az a körülmény, hogy Wodianer dr. ma éjjel, Hansemann báró pedig holnap reggel elhagyják Budapestet. Ami az alkudozások irányát illeti, hír szerint, a conversióról szóló törvény változatlan maradna s csak a consortiumnak a kormánnyal kötött szerződésben történnének módosítások. A szerződésben ugyanis a terminus a törvényben megszabott határidőnél rövidebbre akkér van megszabva, hogy nehézségek és a pénzpiac kedvezőtlen fordulata esetében a consortium, néhány ismert papír árfolyama által megszabható változások esetében, a szerződésben kikötött határidő kisebb terjesztésének követelésére volt jogosítva, továbbá az értékesítendő járadék emelkedő átlagos árfolyama mellett az államnak a többletben való részvéte is meg volt állapítva. Lehet tehát, hogy e pontok egyikében vagy másikában módosítás történik. Végül a lapok híreivel szemben arról értesülünk, hogy a conversio keresztülvitele valószínűleg nem nyilvános aláírás, hanem fix optio útján történik. Az „Országgyűlési Értesítő“ azt írja, hogy tegnap délután 1 órakor tartatott meg azon értekezlet, melyen a pénzcsoport képviselői Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszterrel a kérdés végleges rendbehozatala iránt tanácskoztak. A miniszterrel folytatott tanácskozás előtt a pénzintézetek képviselői együttes értekezletet tartottak. A „Bud. Corr.“ a következőket jelenti: A Rothschild-csoport itt levő képviselői ma pénteken délelőtt hosszabb tanácskozást tartottak és egy órakor a pénzügyminiszterhez mentek a tegnap megkezdett értekezletek folytatására. A tanácskozásoknál nemcsak a conversio újból felvételéről, hanem a 6 százalékos aranyjáradék-czimlók bevonásának módozatairól is van szó. A külföldi conzortiumi képviselők holnap reggel Bécsbe utaznak, hogy részben az osztrák-magyar államvasút közös igazgató tanácsának alakuló ülésén, részben az osztrák hitelintézet közgyűlésén részt vehessenek. ..Az eloláhosodásról.“ (Folytatás.) Idestova másfél évtizede, hogy a hírlapírói pályán működöm, de e hosszú idő alatt