Magyar Polgár, 1883. július-szeptember (17. évfolyam, 149-225. szám)
1883-07-01 / 149. szám
Tizenhetedik évfolyam 149. szám. Előfizetési díj : Egész évre 18 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 60 kr. HIRDETÉSI DU: Petit sora 6 kr. — Bélyegilleték : minden hirdetés után 30 kr.— NyHttér: sora 26 kr. — Szerkesztőség és Kiadóhivatal agyar Polgári könyvnyomdája (Balközép-utcza 2. sz.) Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Előfizetési felhívás. A „Magyar Polgár” tizenhetedik évfolyamának második félévére kibocsátjuk az előfizetési felhívást. Lapunk, az eddigi terjedelemben és beosztással, megmarad eddigi iránya mellett. Sem pártpolitikai, sem munkaprogrammunk nem változik. A bel- és külföldi politika jelentősebb eseményeinek megbeszélésén kívül, — igyekszünk teljesíteni azon kötelességet, melyet állami és nemzeti érdek egy erdélyrészi hírlapnak a nemzetiségi kérdésben kijelöl. Kiváló gondot fordítunk a gazdasági, ipari és kereskedelmi ügyekre. Általában feladatunknak tekintjük : híven szolgálni mindazon tényezők apróbb, de együttvéve nagyfontosságú érdekeit, melyek prosperálása a közjóléttel szorosan összefügg. A „Magyar Polgár" terjedelme lehetővé teszi, hogy a nap történetéről teljes és hű képet adhassunk; munkatársaink száma, mely újabban ismét tetemesen megszaporodott, biztosítékul szolgál, hogy e feladatot lehető gonddal teljesíthetjük. Gyors, pontos tudósításokat hozunk minden kiválóbb politikai, ipar és gazdasági, társadalmi, úgyszintén irodalmi s művészeti eseményről. Vidéki és budapesti összeköttetéseink eléggé ismeretesek. Budapesti rendemunkatársaink gondoskodnak arról, hogy a „Magyar Polgár” olvasóközönsége a központi s egyéb országos érdekű eseményekről gyorsan és kimerítően tájékozva legyen. Párisban, Bécsben rendes levelezőink vannak és a vidék minden jelentékenyebb pontján nagyszámú külmunkatárs tartja a „Magyar Polgár"-t folytonos érintkezésben azzal az egész körrel, mely lapunkat fentartja és melynek ez szolgálni akar. „Tárcza“-rovatunk, „Irodalmi"- és .Színházi-tárczáink kisebb közleményei mellett a „Csarnokiban érdekes regényeket és elbeszéléseket adunk, többnyire az angol, franczia, német szépirodalom legkiválóbb termékeiből. Előfizetési árak: Félévre (jul.—decz.)......................................8 frt. Negyedévre (jul.—szept.)..............................4 frt. Egy hóra.........................................................I frt 50 kr. Az előfizetési pénzek postautalványnyal lapunk kiadóhivatalához (..Magyar Polgár*1 könyvnyomdája, Kolozsvárt, belközép-utcza 2. sz.) intézendők. Mutatványszámokkal — kívánatra — ingyen szolgálunk. Kolozsvárt, 1883. jun. hó. A szerkesztőség és kiadóhivatal. (423 Kolozsvár, 1883. vasárnap, julius 1. KOLOZSVAR,JUNIUS 30. A nyíregyházai tárgyalás. Budapest, jun. 29. Sajátságos jogfogalmakat árulnak el azok, kik a szenvedély által annyira elvakittatják magukat, hogy a tiszaeszlári bűnténnyel kapcsolatosan, ki akarják zárni annak lehetőségét, hogy a sakterek ártatlanok is lehetnek és nemcsak a vádat tartják teljesen és tökéletesen bebizonyítottnak, — de egyszersmind a védelmet sem tartják megengedhetőnek, sőt az előzetes vizsgálat minden bírálatát egyenesen a megvesztegetettség gyanújával torolják meg. Így aztán természetes, hogy ingerült a tárgyalás Nyíregyházán, a társaskörökben és a napi sajtóban, mert mindenek felett uralkodik az a feltevés, hogy aki el nem fogadja vakon Bary vizsgálóbíró állításait és conbinátióit, aki nem hisz feltétlenül Recsky Bandi és Péczely állításainak, az okvetlenül a zsidók bérében van. És igy azután a közvádlók egymásnLl v.« feszittetnek keresztre. Mert hát amit most mondanak Szeyffert ellen, azt felhozták Havas Imre, Nagy László és Székely ellen is. Ezekre is csak ezt mondták, hogy nem az igazság kiderítése képezi feladatukat, hanem a zsidók védelme, úgy, hogy aki ezeket a vádakat komolyan hiszi és visszaemlékezik arra, hogy mindenik állami ügyész ellenében egyformán hangzik az, annak, ha a vádaskodók részéről még bona fidesz is feltételez, okvetlenül abban a hitben kell leledznie, hogy Magyarországon valamennyi közvádló a Kagal kezében van, mert bár azok mind egyformán fogták fel feladatukat. Holott az egész dolognak magyarázata csak az, hogy annak a compániának, mely a tiszaeszlári rejtélyes esetet ki akarja vetkőztetni egyéni jelleméből és vallásfelekezeti, valamint fajgyűlöleti capitálist akar magának csinálni belőle, hogy abból népszerűséget és előfizetőket nyerjen ki magának, — tökéletesen mindegy, akárki teljesíti a vádló vagy a védő szerepét, gyűlöletet és gyanúsítást fog az ellen lehelni, szitani és terjeszteni, mindaddig, mig az igazságot el nem borítja szenvedéllyel, míg czélját nem éri. Hanem hát a kérdés épen az, hogy lehet-e Magyarország belnyugalmát és külföldi reputatióját ennek a campániának feláldozni? Lehet-e kitenni az igazságszolgáltatást Magyarországon annak a vádnak, hogy fajgyűlöletből szolgáltatók és mér különböző mértékkel? Azt hiszem nem. Na, és akkor akár rokonszenvez az ember valakivel, vagy valakikkel, akár nem, csak azt kell, azt szabad vizsgálnia, hogy ártatlan-e, vagy nem. És tü retemmel, méltányossággal kell meghallgatnia a védőket, a nyomozásnak kedvező és kedvezőtlen fázisait, tényezőit egyaránt. És nem szabad a közvádlótól azt követelni, hogy minden áron vádoljon és ne iparkodjék: a szabálytalanságokat és enyhítő okokat vagy ártatlanságot bizonyító tényeket kikutatni és így az igazságot kideríteni. De azok, kik most a nyíregyházi tárgyaláson — publicumban és a hírlapírók közt—olyan nagy lármát csapnak a „fizetett védők“ (de hát nem minden ügyvéd kötelessége ez?) és a közvádló ellen ezt a szempontot nemcsak elárulják, de érvényesítik is, daczára annak, hogy minden második szavuk csak az igazság kiderítésére vonat kázoza. Egy régi adat a jelen tanúságára. Mi magyarok jól tudjuk, hogy nemzetiségeink közt kevés a megbízható barátunk. A helyes politikai érzék magash műveltségi jellemvonás, mint a minőkkel ők bírnak. S ábrándok után annál könnyebben indul a miveletlen és félmüvelt sokaság, minél kalandosabbak azok. Ilyen ábrándja a szásznak az osztrák birodalmi egység; a szerbnek, románnak a lakföldüknek tőlünk elszakítása, a miből, a mi hitünk, jogunk s hatalmi erőnk szerint soha sem lesz semmi. Németeinktől, tótjainktól nem toltunk. Ők érdekeik által vonzatnak hozzánk, beleélték magukat szabadságukba, megszerették azt. Tisztán tudjuk, látjuk tényekből, a lapok nyilatkozataiból, beszélik közöttünk élő testvéreink, hogy a szász, román és szerb elégedetlenek közt a kifelé gravitálás ma is úgy megvan, mint 1848—49-ben, midőn fel voltak bujtogatva. És most ez inkább érdemel figyelmet, mert sikerek által táplált aspiratio és külső izgatás szítja a tüzet. A kormány éber, közigazgatásunk rendszere képes ellenőrzésre, de a szólási-, levelezési- és sajtószabadság tág tért nyit s szabad utat enged ábrándos eszmék terjesztésére s a nagy tömegbe is átültetésre. Hazánkban állandó nemzetiségeink közt a kézalatti izgatás. Szívesen látjuk a magyar loyális állampolgárság zászlói alatt azon más nemzetiségűeket, akik hosszú éveken át tettleg adták jelét nemzeti intézményeinkkel rokonszenvezésüknek, de a többiekre éberül ügyelni, szavukat megfontolni, ígéretükben szerfelett nem bízni, jelen való észleletek s a mult tapasztalatai késztetnek. Tudjuk, hogy a kik magyar kormányi állomásokon vannak, nem könnyen koczkáztatják azt. A népnek i s be kell látni felszabadulása előnyeit. Politikai jogának becsét érezni műveltsége ugyan nincs, de természetes ösztöne van s az mai jobblétét vele elhitetni képes. Van egy mérsékelt, higgadt, mivelt nép közöttük, a mely látja némely vágyak teljesülhetlenségét. De vágyaik szerinti elhelyezést nem találó elégedetleneik, a régi vezetőkkel egyesülve, folyvást akadályozzák a kedélyek megnyugvását. A túlzókban, minők mindenhol vannak, épen gyűlölség él a magyarok iránt, passivitás és közöny az intézmények ellenében. Ezért lenne szükség az 1848—49-ki események hű történetét leírnunk, hogy lássuk, kik ellenfeleink, mire törekesznek, mik eszközeik. . Én a következő eredeti adatot ily czélból közlöm: hivatalosan küldötte be azt a m kri miniszterelnökhöz egy hazafias érzelmű hivatali főnök, aki e lap olvasóit kétszeresen érdekelni fogja, ezen tette nemzetének szeretetéről tanúskodik, s mert ő épen kolozsvári volt. E férfi Kolozsvár egykori kedvelt polgármestere volt, Szentkirályi Zsigmond, akkor moldva bányai bányamester, felirata következő : „Miniszterelnök úr! „Polgári kötelességünknek tartjuk önt azon alkotmányellenes mozgalmak felől, melyeknek titokteljes szövése ön előtt tán nem ismeretlen, de melyek napról-napra komolyabb szint öltenek magukra, értesíteni. „Az egész magyar őrvidékben, azaz: a német-illyr és oláh-bánsági ezredekben lázitják a cs. kir. hadi tisztek a népet a horvátországi mozgalmakhoz csatlakozni; igyekeznek minden módon a magyar hon iránt gyűlöletet, csepegtetni s a magyar nemzetiséghez hajlamot kioltani; igy szólitá fel p. o. egy cs. kir. hadnagy az ó-moldovai kir. harminczadost, a nemzeti zászlót a magyar állami harminczadi épületről levétetni. „A Karloviczon tartandó egyházi gyűlést arra akarják használni, hogy ezen kártékony mozgalmak nyilvános kitöréssé kétszeresittessenek. 1.A cs. kir. hadi tiszteken kívül polgári kiküldöttek járnak szerte, kik az uj szerb királyt nyilvánosan éltetik, a magyar minisztériumot s annak egyes tagjait minden kigondolható koholmányokkal becsmérlik, s a nép előtt népszerütleníteni akarják, a szerb honi lázítókkal nyilván tanácskoznak és hirdetik, hogy a magyar nyelv még a házi körökbe is be fog hozatni, s a földnek egy részét a magyarok osztandják fel maguk közt. A szerb színeket hordják. „Éhez képest a határőrvidéki nép már zajongani kezd, s úgy állanak a dolgok, hogy a legkisebb alkalom a lappangó szikrát rémületes lángra lobbanthatja, a kikindai események példájára. __ „Tudják, tapasztalják ezeket számtalanon, s csak idő a alkalom hiánya, hogy e jelentés alatt több ezerek neve nem áll. „A segítség, az orvoslat még nem késő, de a késedelem csak előmozditandja a kitörőfélben álló veszélyt. „Moldovabányán, május 10-én 1848-ban Szentkirályi Zsigmond m. k bányamester és bányafőtisztségi h. ülnök. Hoffmann Móricz m. k. bányamester és h. kir. bányabiró. Ruzsinszky Kornél m. k. plébános. Boitner János m. k. igtató. Pálffy Samu, bányagyakornok, m. k. Ivacskovics Mátyás m. k. bányatiszt, Czastsia m. k. ellenőr. Theodor Marescherko, Handelsmann, m. pr. Marescherko György m. k. kereskedő. Hoffmann Ádám m. k. Backlimann Antal m. k. erdősáfár. Zeilinger Antal m. k. Gróf Arnold m. k. polgár. Ivamninek Gábor m. k. kir. tanító. Neumann Frigyes, ügynök, m. k. Numy Fridolin, m. k. bányabirtokos. Szuvasik József m. k. kir. harminczados. Pajor József, k. mérnök, m. k. Zeilinger m. k. kókmester. Marischerkó Miklós, kereskedő, m. k. Loidel Mihály, m. k. kir. bányamérnök. Szász Mátyás, m k. cs. kir. bányásztiszt. Bécsből. Thomas Popesko m. pr. gr. n. n. parochus. Popeszko Konstantin m. kör. nem egy. káplány. Ez adat igazolja, hogy a bányászati bírósági, kereskedői kar, minden vallási papság, a harminczadi hivatal tisztei, szóval Moldvabánya értelmisége hűséget érzett s ragaszkodást tanúsított a magyar haza, az uj alkotmány és magyar felelős kormány iránt: huszonnégy tekintélyes férfi írta alá a kormányhoz benyújtott aggódó és gyors intézkedést kérő fölterjesztését, de kijelentik, hogy csak a dolog sürgőssége akadályozta meg, hogy több Mai számunkhoz egy negyedik hirdetés-melléklet van csatolva.