Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)

1883-10-02 / 226. szám

tosan bejegyeztettek. Ezen könyvek összeállí­tása elkerülhetlenül szükséges volt, mert azok nélkül mozdulni sem lehetett. A törzskönyvek adatai szerint bejött: Andrásfalváról 336 család 912 lélekkel, kik közül 151 család 401 lélekkel református, 185 család 511 lélekkel katholikus; Hadikfalváról 262 család 860 lélekkel, kik közül 2 család 4 lélekkel református, 2­­0 család 856 lélekkel katholikus; Istensegitsből 353 család 1299 katholi­­kus vallásu lélekkel; Fogadjistenből 46 család 168 lélekkel, akik mindannyian katholikusok: Józseffalváról 61 család 231 kath. val­lásu lélekkel. Összesen 1058 család református, 3055 katholikus, együttesen 3460 lélekkel. Háromszáz helyett tehát 1058 család, 1000 munkás helyet 3460 lélek! Ami a beköltözöttek anyagi viszonyait illeti, e tekintetben csakhamar arról győződ­tem meg, hogy alig néhány család rendelke­zik csekély pénzerővel, míg a többinek ruhá­zatán és ágyneműjén kiiid egyebe nincs, te­hát a bukovinai magyarság legszegényebbje özönlött be, amin csodálkozni alig lehet, mert hisz a segítő kéz után mindig azok nyújtják ki legelőször karjaikat, akiknek helyzete a legnyomasztóbb, akiknek a segedelemre leg­nagyobb szükségük van. Különösen megnehe­zítette a helyzetet azon körülmény, hogy a be­költözöttek között, a létszámhoz arányítva, igen sok a támasz nélküli, gyermekekkel bíró özvegy asszony, a tehetlen agy s a még kere­setképtelen kiskorú, akik arra szorulvak, hogy mások által tartassanak el. Midőn a megérkezés első napjainak za­vara lecsillapult s a családok a barakokban és kunyhókban elhelyezkedtek, a munkabíró jövevényeknek azonnal kiosztattak a töltése­­zéshez szükséges szerszámok s beállíttattak a reájuk váró munkába. Naphosszant ott dolgoztak a töltéseken és mégis felét sem voltak képesek elérni azon munkabérnek, melyet a szegedi kubikusok ke­restek. Aki ismeri a kubikolás természetét és nehézségét, tudhatja, hogy az épen olyan mes­terség, mint bármely más iparág. Tanulni, gya­korolni kell,­­ aki ért hozzá, csak annak fizet jól. E járatlanság volt az oka, hogy a bukovinai munkások átlagosan 80 kmnál töb­bet nem kereshettek naponta. De annyit már az első napokban megkerestek. Ott vannak reá az adatok a vállalkozónak az ármentesí­­tő társulat szakközegei által felülvizsgált hi­teles könyveikben. Így történt aztán, hogy míg egyes kisebb családok, családfő keresmé­­nyéből magukat tisztességesen fentarthatták, sőt valamicskét félre is tehettek, az 5—8 tag­ból álló, sok apró gyermekkel bíró családok mindennapi szükségleteiket sem szerezhették be. Éhséget és nyomort azonban nem szen­vedett egyetlen egy lélek sem. Három hétig valamennyien ingyen élel­­meztettek azon nagymennyiségű adományok­ból, melyek az útközben érintett állomásokon a városok és községek lakosainak testvéri ál­dozatkészségéből élelmi­szerekben összegyűltek. Midőn pedig az élelmi-czikkek efogytak, a munkaképtelen és sok gyermekkel biró csa­ládok a kezeimhez készpénzben átadott, vagy beküldött adományokból, s a nagymélt. pénz­ügyminisztérium által utalványozott összegből vett élelmi­szerekkel állandóan segélyeztetek, később pedig miniszterelnök úr ő exczellen­­tiájának bölcs intézkedése folytán, a vörös­kereszt-egylet népkonyháiról élelmeztettek. Hogy a nagyobb családok helyzetén köny­­nyítsek, a felnőtt fiuk és leányok közül esz­tendős cselédnek elszegődtettem 34-et, hóna­posnak 280-at. Ezeknek jórésze azonban csak­hamar visszatért. Visszahozta őket a ragasz­kodás szüleikhez, testvéreikhez. A bukovinai magyarokban az összetartás nagy mértékben ki van fejlődve még az idegenek között is. Együtt akarnak maradni. A szétválasztás, az elkülönítés levetőleg hat reájuk. Azok közül, a­kiknek töltésezésnél már nem jutott hely, vagy a kubikolást elsajátítani nem bírták, 556 egyént 46 gyermekkel aratási munkára szegődtettem el azon számítással, hogy így beszerezve majd a télre szükséges gabonát, kevesebb gonddal fogják átélni a reájuk, mint új telepesekre nézve kétségkívül legnehezebb első telet­ való átalakítását, azt állítván, hogy Kolozs sem szellemileg, sem anyagilag nem képes egy rendezett tanácsot fentartani. Gyarmathy Miklós alispán számokkal bizonyitá be az utóbbi állítás valótlanságát. A szellemiekre nézve pedig előadja, hogy az utóbbi személyes vezetése alatt megejtett vá­lasztás minden tekintetben kedvezően ütvén ki, s az az ellen beadott egyetlen felebbezés is visszavézetvén, de máskülönben is Kolozs város lakói a rendezett tanács fentartásához ragaszkodván — annak megszüntetésére sem­mi ok fenn nem forog. Gróf Es­t­erh­áz­y Kál­mán főispán igen szépen fejtegeté, hogy már csak nemzetiségi szempontból sem lehet gondolni a tanács megszüntetésére. Felhozza továbbá, hogy szellemi szegénységről ott nem lehet szó, a­hol polgármesternek egy volt or­­szágyűlési képviselőt és jogtudort választottak meg. Úgy az alispán, valamint a gróf főispán beszédeit a közgyűlés lelkes éljemnel fogadta. A jelenlevő polgármester, dr. Zabulik László, higgadt, de erélyes hangon utasíta vissza Elekes vádjait. Elekes indít­ványa mellett egyetlen egy hang sem szólalt fel. Szavazásra kerülvén a dolog, negyed­magával maradt. Úgy látszik, hogy a me­gyei „ellenzékinek ez őszi közgyűlésen kevés szerencséje volt, a­mennyiben a többi három fellépése is nagy többséggel, mondhatni egy­hangúlag szavaztatott le. Igen, mert azok éle mindannyiszor a megye szeretve tisztelt alis­pánja ellen irányult. G­y­a­r­m­at­hy Miklósnak a megyében mindig meg volt azon népszerű­sége, melyet egy oly kitünő tehetségű és­­ erélyes alispán megérdemel, milyen ő, de­­ talán soha nem volt ily népszerű, mint az utóbbi fellépések óta. Dr. Nagy József főorvos jelentéséből álljanak itt a következő adatok: Az általános egészségi állapot Kolozs me­­­­gyében 1. évi május havától fogva a jelen időig folyton kedvező volt. Nem fordult ugyanis ez idő alatt sem általános járvány, sem nagyobb fokú betegülés, sem oly tünetek nem jöttek elő, a­melyek valamely közelgő részes járvány előpostáinak lettek volna tekinthetők, sőt azok a különböző szórványos bántalmak, a­melyek­­ egy ily kiterjedt megyének területén évenként, s különösen a nyári hónapok alatt elő szoktak tünedezni, ez alkalommal oly ritkán merül­tek fel, mint már több év óta nem. Ugyan­ezért, ha ezen itt említett egészségi viszonyo­kat összehasonlítjuk az elmúlt 1882-ik év ha­son szakában észlelt viszonyokkal, a mikor megyénk egész területén a különböző nemű ragályos és vészes járványok ugyszólva egy­másnak adta a tért, egész éven át folyton pusztítottak s a mikor ép a kolozsvári járás területén a vérhas is ijesztő mérvben tűnve fel, még járványorvos kiküldését is szükséges­sé tette volt, méltán nevezhetjük e jelen év folytán mutatkozó egészségi állapotot ked­vezőnek. Voltak ugyan e jelen évszakban is szór­ványosan mutatkozó egyes himlő és vérhas esetek, hanem mint említem, csakis igen nagy időközökben, egymástól távol eső községek­ben és az itt-ott előforduló egyes betegülési eseteken kívül több sehol sem lépett fel. A nyár folytán leginkább előjött bete­gülési okok az emésztő szervek bántalmai vol­tak, melyekben ritkán a csúzos bántalmak és a légzőszervek némely lobos bántalmai járul­tak. Most az őszi idő beálltával a váltóláz jött ismét elő főleg a mócsi és örményesi járások területén, de még ez ideig csak szelidebb alak­ban s nem feltűnő számarányban. A mócsi kér. kórházban, daczára a rom­­ladozó épületnek, ápoltatott jun., jul. és augusz­tus hóban összesen 53 egyén, még pedig 30 férfi, 23 nő. Ezek közül felüdült 44, javulva eltávozott 3, javulatlan elment 21 s meg­halt­­. Az évi védhimlő oltás a megye területén már be lett fejezve s a munkálatok egy része be is küldetett. Az oltási eredmény, mint ren­desen, ez alkalommal is jó volt és semmi oly körülmény nem merült fel, a­mi az oltási mun­kálatokra zavarólag hatott volna. A főorvosi jelentés, valamint az árvaszé­ki elnök és az állatorvos jelentései tudomásul vétettek. Térszűke miatt több más elintézett ügyek­ről ez alkalommal nem szólunk, még csak azt említjük meg, hogy a közgyűlést bezáró, sze­retett gróf főispánt a tőle megszokott ki­tűnő vezetésért a közgyűlés élénken éljene­­zt meg­­tölte a nézőtért, zajos tapsokkal üdvözölte Várad­it, s igazi verve-vel előadott pompás dalait nemcsak élénk tetszéssel kisérte, de többnyire meg is újráztatta. Az előadás álta­lában a sikerültek közé tartozott. — Ezzel véget ért a nyári idény; ma nincs előadás, s holnap (kedden) megnyitják a farkas utczai színházban a téli idényt, „IV. László“ szomo­­rújátékkal. * A magyar színészegyesület központi igaz­gatótanácsa közelebbi üléseiben ismét több színigazgatói engedélyügyet tárgyalt, és pedig Mosonyi Károly és Gáspár Jenő részére a con­­cessiót feltételesen véleményezte, míg Zoltán Gyula, Hegyi Gyula és Hubay Gusztáv részé­re nem találta az engedélyt kiadhatónak. Ez­után Láng (Darvas) József illetéktelen bérlet­­csinálásért és Bajkai (Bik) József szerződés­szegés miatt az egyesület kebeléből kizárattak. Bignio Lajos, a bécsi udvari opera tag­ja, ki októbertől a nemzeti színházhoz van szerződtetve, szombaton este vett búcsút a bé­csi közönségtől, melyet tizenkilenc­ éven át részesített műélvezetben. A bécsi lapok a leg­nagyobb elismeréssel nyilatkoznak Bignio ér­demeiről, kit mint lyrai baritont máig sem múlta felül senki azon a színpadon. Mindenki fájlalja, hogy Bécsből távozik és Budapesten örülnek, mert a nemzeti színház igazi művé­szi erőt nyer Bignioban. Megyei élet. Kolozsvármegye rendes őszi közgyűlése. (Vége.) Az alispáni jelentés — melyet lapunk múlt számában közöltünk — tudomásul véte­tett. Úgyszintén az alispánnak Kolozs vá­rosát illető jelentése is. Mult számunkban em­lítettük ugyanis, hogy Elekes György (a ko­­lozsi választókerület orsz. képviselője) már rég­óta erőlteti Kolozs városának nagyközséggé MAGYAR POLGÁR (226. sz.) SZÍNHÁZ, ZENE. A nyári színházban tegnap volt ez idén az utolsó előadás. Színpadra került a „Csi­kós“, Váradi József felléptével. Váradi Jó­zsef pár év előtt kedvelt népszinműénekese volt a kolozsvári színháznak. Erőteljes szép baritonhangja megmaradt olyannak, a minő volt, játéka pedig sokat javult, mióta utol­­szor láttuk. A közönség, mely egészen meg-NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 1. szám. Kolozsvár, 1893 okt. 2. IV. (Kun) László Tragédia 5 felv. Személyek: IV. László . . .. Kovács Edua . . . Lubinszkyné. Arbur............Lubinszky Kezdete 7 órakor. Turtul .... Krasznai. Kemencbe . . Földesi S. Myze . . . Szentgyürgyi. Ayda .... Szacsvayné. Togur............Kőrösiné. Lőrincz .... Szilágyi. Ivó...............Vendrei. Kápián János Zilahi Gy. Egy zászlós . Török K. Főbiztos . . . Váradi A. A hivatalos lapból. A magyar királyi igazságügy miniszter, Bőd Gyula tordai kir. törvényszéki joggyakornokot ugyan­azon kir. törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki. A m. kir. belügyminiszter elrendelte, hogy ud­varhely megye székelykereszturi járásában levő ösz­­szeépült Széke­lyke­resztu­r nagy-, és Szé­kel­y­ke­re­szt­u­rf­al­v­a és Timafalva kisköz­ségek, melyek Székelykeresztur adóközséget képez­ték, Szé­kely­ke­re­sztur elnevezéssel s nagy­községi szervezettel egyesittessenek. NAPI HÍREK. Kolozsvár, okt. 1. A mai szám tartalma: A munka kez­detén. — A horvát miniszter lemondása. — Külföld. — Kossuth Lajos levele Maros- T­ordamegye alispánj­ához. — A krassó-szö­­rényi főispán. — Horvát képviselők értekezlete. — Az oláh passivisták. — A csángó-ügy. — Megyei élet: Kolozsvármegye rendes őszi közgyűlése. — Színház, zene. — A hivatalos lapból. — Napi hirek. — Levelezés: Kézdi-Vásárhely. — A Germania­­szobor leleplezése. — Csarnok: Ő Fensége; re­gény. irta: Cadol Ede (folyt.) — Közgazdaság. — Nyilttér. — Hirdetések. Tárcza: Kolczs Bábi, Moldován Gergelytől. Tisztelettel kérjük az előfizetési díjak mielőbbi beküldését, miután tel­jes számú példányokkal csak a negyedév első napjaiban szolgálhatunk. Király a felsége, az udvartartás­nak művészeti czélokra szánt pénztárából, a kolozsvári nemzeti színház 20.000 forintnyi subventiójához a 10.000 frt. pótlékot a jövő 1883/4-ki színházi évre is engedélyezte. A subventió tehát ez évre is 30.000 forint lesz. Az ipariskolák felügyelő bi­zottsága a megnyílt tanévben szombaton este tarta meg első ülését az iparkamara he­lyiségében. Kiss Sándor igazgató mindenek­előtt örvendetes jelentést ten a ma­t tanévet bezárt vizsgálatok jó eredményéről, mire több­­rendbeli előterjesztés következett. A tanács­kozás főbb mozzanatait a következőkben kö­zöljük: A tanári kar javaslatára elhatározta­tott, hogy jutalmak jövőre (takarékpénz­tárba helyezett pénzösszeg helyett)csakis tan­eszközükben adassanak. Ily czélra a Szath­­máry Károly által szerkesztett „Jó könyvek“ választékosságuknál, népiességüknél és olcsó­ságuknál fogva kiválólag alkalmasok. Olcsók lévén, számos növendék jutalmazható velük, annyira, hogy ily módon csak a leghanyagabb növendékek záratnának ki a jutalmazásból, míg az igyekvők mindnyájan többé-kevésbbé kitüntethetők lennének. A leczke-mulasztások czélszerű ellenőrzésére minden egyes tanulóra nézve „Mulasztási könyvek fognak vezettet­ni. Ezek segélyével a mulasztások minden két hétben számba vétetnek, s bejelentetnek első­sorban az iparos egyletnél. Ha az egylet má­sodszori bejelentésre sem volna képes a mu­­lasztások megszüntetésére hatni, a hatóság törvényszerű segélye vétetik igénybe. A múlt évi verekedésben részes tanulók a rendőrség által több napi fogsággal kellőleg megfenyít­­tetvén, számukra az iskola ajtói ismét meg­nyitottak. Iparos tanulóink felfogásához és értelmi erejéhez mért alkalmas olvasókönyv és rövid földrajz nem lévén, Kiss Sándor igaz­gató tanár nyert megbízatást e tekintetben czélszerű tankönyveknek Várady Károly és Paál Ferencz, s más tanárok közreműködé­sével leendő szerkesztésére. A nyomtatás költ­ségeit a kamara fogja előlegezni. A múlt tanévben a vallásoktatás érdekében tett azon in­tézkedés, hogy a növendékek vasárnaponkint hitfelekezetük templomába járjanak, majdnem semmi sikerre sem vezetett. A tanulók ke­­rülték a templomot, jóllehet az illető hitfele­­kezetek lelkészei (az ev. ref. kivételével) ké­szeknek nyilatkoztak a hitoktatásra. A fel­ügyelő bizottság a kérdés messze ható vol­tát újabban is kellőleg méltatni kívánván, Sigmond Dezső kamarai elnök, Gámán Zsig­­mond kamarai titkár és Kiss Sándor igazgató személyében bizottságot küldött ki, melynek feladata leend a hitfelekezetek lelkészeivel egyetértve, lehetővé tenni oly órák meghatá­rozását, melyek alatt a növendékek (a mes­terek kieszközlendő beleegyezésével és köz­rehatásával) a vallástannak, mint köteles tan­tárgynak tanulására, reászoríttassanak és az isteni tisztelet hallgatására is elvezettethesse­nek. Lapunk elejétől fogva komoly figyelem­ben részesíti e kérdést, mely a felügyelő bi­zottságnak már annyi gondot okozott. Lelké­szeink ismert hitbuzgósága remélnünk engedi, hogy végre sikerülni fog a kérdés megoldásá­nak biztos módját — az érdekeltek közös akarata mellett — feltalálni. Az igazgató je­lentései nyomán megemlítjük továbbá, hogy a tanulók létszáma a múlt tanévben 495 (te­hát folyvást emelkedő) volt. Ezek közül fel­szabadult 114, (mely szára szintén emelkedést jelez). A múlt tanévről szóló jelentés, mely a munkakiállítás eredményét is magában foglal­ja, még e hó folyamán kikerül a sajtó alól. A pénztári számadás megvizsgálására Nagy Mór tanácsos és Rieger Imre b. jegyző kül­dettek ki. A tan­ter­ben az új tanévvel né­mi változtatás történt a közoktatási minisz­ter által legújabban kiadott utasítás követ­keztében. A sok költségbe került, s a tanu­lók részéről alig látogatott mintázás megszün­­tettetett, s a helyett a mértani rajztanításra fek­tet­tetik több súly, miután sikerült az ev. ref. collegium rajztermének ingyenes használatát megnyerni. Önálló tantárgyakul maradnak azon­ban a természettan, vegytan és iparműtan , mi által a miniszteri tervnél is több öleltetik fel. Hegedűs István és Keresztey Lajos taná­rok, másnemű elfoglaltságaik miatt, lemond­ván ipariskolai tanítói állásukról, részökre ed­digi buzgó munkásságukért írásbeli köszönet , nyilvánítást szavazott a felügyelő bizottság. A nagyobb jelentőségre emelt rajztanításra új erőket Hirschfeld Lajos városi segédmérnök, Staudner Gyula és Balázs József tanítók al­kalmaztatnak. Rajzeszközökkel valamennyi nö­vendék elláttandó lévén, felirat intéztetik a közoktatási miniszterhez olcsó rajz­szerek beszerzési forrásainak megnevezésére ; egyide­jűleg az iparos egylet is megkerestetik rajz­szerek beszerzése költségeinek részbeli fedezé­se iránt. Megkerestetik továbbá a tanköteles és felszabadult tanonczok névjegyzékének ösz­­szeállítása és megküldése iránt is, hogy azok segélyével a nyilvántartás teljesebbé tétessék. Az igazgatói előterjesztések berekesztéséül elő­­leges jelentés létetett a tanulók munkakiállí­­tásának — lapunkban annak idején már köz­­lött — szép eredményéről. A rendező­bizott­ság részletes jelentésének kiadásáig közöljük e helytt, hogy a kiállítás rendezésében és tá­mogatásában érdemesültek részére (kikről már szintén megemlékeztünk volt) köszönetnyilvá­nítás fog küldetni, — és hogy a kiállítás tiszta jövedelme a 470 frtot meghaladja. * Egészségügyi viszonyaink ked­vező állását bizonyítja az a körülmény, hogy szeptember hóban, a kórház kivételével, az egész városon csak 39 haláleset fordult elő; ezek közül kettő öngyilkossági eset. * Szeged ünnepe és a sajtó Sze­ged város közönsége gondoskodott arról is, hogy a királyfogadás alkalmából Szegedre ér­kező hírlapírók szíves fogadtatásban részesül­jenek. E czélból egy külön sajtóügyi bizottság alakult, Vass Pál városi főjegyző elnöklete alatt. A bizottságtól lapunk a következő fel­hívást vette : Van szerencsém tisztelettel meg­kérni a tekintetes szerkesztőséget, miként azon küldöttének nevét, ki hírlap tudósítói minő­ségben becses lapját, a folyó évi október hó 14. k­) és 16-án, ő Felsége a király látoga­tása alkalmával, Szegeden lefolyó ünnepélyek­nél képviselni fogja, velem 1. évi október h° D-ikéig közölni szíveskedjék, hogy annak el­szállásolásáról gondoskodni lehessen. Szegeden, 1883 okt. 2.

Next