Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)
1883-11-18 / 266. szám
6 * Regény. Varsói lapok beszélik a következő esetet: Egy orosz lovaskapitány egyszer szolgálati ügyben egy Varsó melletti faluba vetődött, hol egy sétalovaglás alatt meglátta VV. falu kovácsának rendkívül szép leányát, Terézt és beleszeretett. Intézkedésére a 16 éves leányt egy varsói intézetbe vitték, ahol egy sereg tanítónő igyekezett a tiszt menyasszonyának nagyban elhanyagolt nevelését hamarosan pótolni. Alig sajátított el a lány valamit a nagyvilági hölgyek modorából, nagy fénynyel megtartották az esküvőt. Az ifjú pár élete eleinte mintaszerű volt. Az ifjú asszony ösztönzésére a tiszt kilépett a hadseregből, hogy teljesen nagy birtokai kezelésének és a feleségének élhessen. A mézes hetek alatt egyszer W.-né meglátogatta leányát egész váratlanul. Csakhamar kiderült, hogy az egykori lovastiszt nem nagy örömet talál anyósának túlságosan egyszerű modorában, s hasonló érzelmeket tálált fiatal neje is. A messaliance kellemetlen következményei most kezdtek érezhetőkké válni, s a két házas szinte megkönnyebbülten lélegzett föl, midőn a paraszt asszony egy napon hirtelen meghalt. A volt kapitányt azonban már több körülmény elkeseríte, s az asszony is elkedvetlenedett, s a boldogságnak ezzel hamarosan vége volt. A férj egyszerre csak azt vette észre, hogy szőkefürtű szép neje egy ismert Don Joannal folytat szerelmi viszonyt, boldogtalan házasságáért való befelejtőül. A megcsalt férj annyira bánkódott keserű sorsán, hogy súlyos beteggé lön, s daczára a leggondosabb ápolásnak, három nap alatt meghalt. A szokatlan betegség, mely megölte, gyanút keltett, annyival inkább,mert tüneményei és olyanok voltak, minek között az anyósa befejezte életét. S nemsokára mérgezésről beszéltek. A hatóság hírét vette a szóbeszédnek, s mindkét holttest kiásatását elrendelte. A kovácsné holttestét bonczolni már nem lehetett, de a volt kapitányon a mérgezést ki lehetett mutatni, s sok gyamok mutat arra, hogy az ifjú menyecske anya- és férjgyilkos volt. Múlt héten került volna ez ügy a szavropoli törvényszék elé, de a szép bűnös véget vetett életének börtönében, s lehetetlenné tette, hogy a bírák e borús regény részleteit kiderítsék. Figyelmeztetjük olvasóinkat Hacker Móricz china-ezüst-áruk gyárának mai hirdetésére. Készítményei, úgy anyaguk jósága, mint kiállításuk csinossága folytán jó hírnévnek örvendenek. E czégnél a trónörököspár részére is létettek megrendelések s a ház főnöke több magas perzsa, belga és tunisi renddel tüntettetett ki. CSARNOK. Ariadne. Regény három kötetben. Irta : Ouida Fordította Julia. ELSŐ KÖTET. Első fejezet. „Ez Ariadne, minden esetre Ariadne! Babus volna? Badar beszéd.“ Egyre e szavakat ismételtem magamban, amint egy meleg, nyári nap lankasztó déli óráiban a szobor előtt ültem, egymagamban, mert a teremre jó barátom volt s olyankor is gyakran bebocsátott, midőn a csarnokok a közönség számára zárva voltak; hisz tudta jól, hogy készebb vagyok imádattal szemlélni a márványt, mintsem kárt tenni benne. Körültem mély csend honolt. Kint a nap égetően és ragyogóan sütött alá a bemohosodott terrasse-ok-s folyósokra; a lankadó cédrusok s égfelé meredező fenyők egyetlen ága sem rezdült meg a tikkasztó jégben. A nagy íves ablakok egyike nyitva állt. Láttam a messze kiterjedő, virágokkal borított puha zöld gyepet, a hatalmas tölgyek egymás fölé boruló árnyát, s az illatos zöld fűben árnyat kereső házi állatok pihenő alakjait. A madarak elnémultak s még a gyíkok is mozdulatlanul feküdtek a felséges Borghese villa sürü méhboritotta, hajdan faunokkal benépesített utain, melyeken Rafael szokott volt napkeltekor sétálgatni, kilépve kis hálószobájából, melyet ecsete oly elragadóan díszített fel, vidáman enyelgő ámorkák, virágkoszoruzott istennők, rózsákkal teli vázakat emelő nymphák csoportjai s imádott Fornarinája mellképeivel. „Ez nem más, mint Ariadne“,— szóltam, a hosszan elnyúló, szép világos, „Császári csarnokban“ ülve, e gyönyörű teremben, melynek széles vasrácscsal ellátott ablakai kitekintenek az erdő zöldjére, a sötét, sűrü növényzettel bevont csillogó tavakra s a tömött lombsátor által enyhített, aranyló napsugarak fényére. Ismeritek a szobrot, melyről beszélek ? Egy bronz mellszobor ez, erezetes alabástromból készült oszloptalapzaton, tömötten font repkénykoszorúval fürtöi közt. Itt a Borghese-palotában nem Ariadne a neve, hanem fiatal Bachusnak van bejegyezve, de ez merő ostobaság. Nevezzétek, nem bánom, akár Persephone, vagy Liberanak, az én meggyőződésem szerint Ariadne szobra ez, nem más. Hasonlít a capitoliumi Ariadnehoz, melyet majd Bachusnak, majd Leukotheának neveztek el, és van benne valami, mi valódi ifjúságot, igazlétet, reményteli lelkesültséget tükröz vissza, mi igazán szép benne s egészen sajátszerűvé teszi. Eredj oda idegen utas és nézd meg őt, amint ott áll, azoktól a puffadt képű, állatias kinézésű porphyr császároktól körülvéve, szemben a kis Herkules fiúval, az oroszlánbőr-föveggel fején, és meglátod, hogy igazam van, nemde határozottan Ariadne az, mielőtt elhagyták volna őt Naxos szigetén. Ím, e villában van egy Bacchus-szobor, — nem egy, több is van, — hanem egy van itt a császárok termében, mely a homéri Dionysos tökéletes eszményképe e földön, és itt áll, itt a császárok között. Nem szabad őt összetéveszteni az első csarnokbeli Bacchussal, az meglehet, ékesebb szobor, talán finomabb idomokkal és általánosan ismertebb is, de kevésbbé hordja magán az istenség bélyegét, s csakis az által, mert szemeiben lélek ül, s ajkai életet látszanak lekellni. De im, ez különben is fiatalabb Bacchus, tökéletes isten, a valódi Dionysos, aminő volt, mielőtt ázsiai s római hamisítvány a görög felfogást kizsákmányolta s lerombolta volna. Ez a megtestesült ifjúság, melynek léptei nyomán a szerelem s szenvedély virágai fakadnak, de ifjúság, a fenkölt szellem minden magasztosságával, minden erejével, erejével és nem gyengeséges elpuhultságával, mert isteni, nem emberi tűz látszik benne; gyönyörködtet, de uralkodik is felettünk. Ez a Bacchus szobor s az én Itriadném egymás mellett állanak, egészen egymás közelében, s még sem egyesülve, mint két szerelmes, kiket a kérlelhetlen sors elválaszt egymástól. Előttük ültem s gondoltam magamban, már századikszor is szemlélve Ariadnem arczát, hogy bizony, ha híven eljutottak hozzánk a régi mondák hagyományai, sorsa épen nem javult, mióta Pan sípja szét lett törve. Az ember csaknem óhajtaná, bár Ephemeros soha se született volna. Ő volt az, ki azt legelőbb összerontotta. „Ariadne, minden bizonnyal Ariadne“ — susogtam halkan magamban. Marx, a nagy szobrász, kinevetett e szavamért, de aztán bement egy másik szobába s én megmaradtam véleményem mellett. A hőség nagy volt, a csend tökéletes, a lég zamatos a közeli erdők illatától. A mult éjjel nagyon keveset aludtam, mert egy régi könyv-töredék akadt a kezembe, melyet az Aldus nyomdájából származottnak véltem, s hogy ebben megbizonyosodjam, egész hajnalhasadtáig ültem fenn kincsem mellett, egy tudós szerzetes barátom társaságában, s még akkor is ébren voltam, midőn a nap első sugaraival a csalogányok elhallgattak, s a rigók és pintyek, folytatva a félben maradt danát, megkezdték a Janus-domb bokrai között versenydalaikat. Most én oly álmos voltam én is, mint a hosszú nap. Délben, (a dél helyettesité az éjfélt,) mély álom és nyugalom száll minden élőlényre. A fürge gyík pihen és sütkérezik a napon, s még a tücsök is, a nyári jég legzajosabb gyermeke, mintha szégyellené a végnélküli öndicsőítést, mit a testében rejlő csodás zengő hangon végbe visz, csöndesen ül a zöld fa közt, csak egy-egy tompa sziszegéssel adva néha az emberek tudtára, hogy egészen még sem feledkezett meg képességéről, mert a tücsökre is épp úgy, mint reánk nézve, kedves énje képezi a világ központját. Minden oly csöndes, oly meleg s mégis oly enyhe volt, úgy telve édes illattal, bóditó nyugalommal a Borghese villa környékén, hogy egy neme a félálomnak fogott el; de azért mégis, mint az nappali alvásnál gyakran megesik, teljes öntudatával bírtam mindennek, mi körülöttem történik: éreztem a nyitott ablakon át besuhanó enyelgő szellőt, hallottam a városi harangok öszhangzó zúgását, mint talál itt a fák sűrűjében elhaló viszhangra. Félig nyílt szemekkel láttam a nyitott ablakot, széles vas rácsával, a csaknem feketébe átmenő sötétlő tölgy-ágak bronz színét, a buja, magas füvet a pihenő állatokkal, s a szélesen kiterjedő kék eget, mit Rafael anynyira kedvelt, s magam előtt láttam a fehér márvány istent, s Ariadnem repkény koszorúzta fejét. „Igen, igen, egészen bizonyos, hogy Ariadne“, mormogtam félálomban, mert az ember mindig örül, ha kimondhatja véleményét. „Egy felfedező Ariadne, — ugyan hogy is lehet ebben kétkedni, olyan vaknak lenni?“ Ébredező nőiesség sugárzik minden vonásából. De Naxosról még mit sem tud. S amint így szemléltem őt, úgy tetszett, mintha felém fordulna, s hallgatná szavaimat; a bronz ajkak kissé szétnyíltak, s ezt látszanak felelni: „Igen, én Ariadne vagyok. De honnan tudod ezt? Te, öreg ember létedre, ki egész hosszú napon át az utcza-szegleten üldögélsz, egészen távol az istenek társaságától ?“ Most egyszerre nagyszerű változáson ment át a szobor, s pezsgő élet tüze látszék elborítani a bronzot és alabástromot; az egyptopy kőoszlop olvadni látszott, aztán összehúzódni s más alakot felvenni, mint mikor a virág kifejlődik kelyhéből — könnyed, csaknem átlátszó mézét öltve fel, amelyen egy ifjú lány rózsaszínű, gömbölyded idomai csillognak át. Az éret, melyben a művész ihletett gondolatait fejezte ki, hasonlóan kezdett felolvadni, s életdúsan duzzadva, hússá változni át, míg kebel és nyak, arcz és homlok a rögtön támadt élet üde, piros fényében ragyogott. A szemek nedvesen csillogókká váltak, mint holdfényben ragyogó tó vize; a repkény koszorú üde zölden, harmatosan fonta körül homlokát; a lengő fürtök aranynál fénylőbben omlottak alá, mintha szét játszadoznék velük; a szobor élt és némán szemlélte maga körül a sok fehér, hallgatag istenséget. (Folyt. köv.) KÖZGAZDASÁG. A mezőgazdasági állapot. (Hivatalos adatok.) A mezőgazdasági állapotra vonatkozólag a földmivelési miniszterhez érkezett jelentések szerint a vetési munkálatok majdnem mindenütt bevégeztettek. A vetések általában jól kikeltek és szépen fejlődnek, helyenkint tulbuják. Sokhelytt azonban, különösen a felvidéki és a dunántúli megyék egyes járásaiban a parád és a drótféreg pusztításai, több erdélyrészi megyében pedig a szárazság által szenvednek. Némely vidékről a vetések sárgulását és rozsdásodását jelzik. A repetevetések a kedvező időjárás folytán több helyet megjavultak. A szüret az ország túlnyomólag nagy részében befejeztetett. A szántási munkálatok a tavaszi vetések alá, kedvező időjárás mellett, több helyt folyamatban vannak. Az erdélyi részekre vonatkozólag következő részletes adatokat közöljük: Alsó-Fehér megye kisenyedi járásában az őszi vetések a szárazság és férgek pusztításai által szenvednek, a csombordi járásban a vetések szépek. Fogarasmegye árpádi, fogarasi és sárkányi járásában a vetések szépek, de lassan fejlődnek. Háromszék megye kezdi alsó járásában az őszi vetések szépek. Hunyadmegye gyógyalmási járásában a tavaszi buza, zab és tengeri gyenge termést adott. Kisküküllőmegye hosszuaszói járásában az őszi vetések jók. Kolozs megye kolozsvári járásában az őszi vetések szépen diszlenek. Szilágymegye (Zilahi, zsibói és tasnádi járás.) A zilahi járásban a vetések szépen kelnek; a szüret közép, a tengeri és a bab jó — középtermést adtak; a zsibóiban a vetések szépen kikeltek. A tengeri jó termést adott, a tasnádiban a vetések szépen fejlődnek ; itt-ott a rozsda mutatkozik. Szolnok-Doboka megye. (Szamosujvári, kaczkói és kékesi járás.) A sz.-ujvári járásban a tengeri jó, középterrést adott; a vetések szépen kikeltek; a burgonya középtermést adott; a répa jól fizetett; a kaczkóiban a tengeri jó termést adott; a repere jól áll; gyümölcs sok termett; a kékesi járásban a vetések jól fejlődnek. Torda-Aranyosmegye. (Toroczkói és marosludasi járás.) A toroczkói járásban a tengeri közép, a zab középen felüli termést adott; a marosludasiban az ősziek szépen kelnek; a tengeri középtermést, a burgonya gyenge termést adott. Udvarhelymegye. (Homoródi és keresztúri járás.) A homoródi járásban a vetések szépen fejlődnek; a keresztúriban a búzavetések a szárazság folytán szenvednek. pénzintézetek és takarékpénztárak az ott kilrt tőkéből folyó kamatjövedelem össz és a kifizetett kamatok összegét évnteg kint, minden márczius, junius, szeptember deczember havának utolsó napján a kk .-8 hivatalnak kimutatni s a megfelelő adót idejüleg beszolgáltatni tartoznak. A törv^ rendelkezésének a kitűzött határnamrm ^ nnnmnn follOOltnoot» Ilii II nZmoln — 1 • . . pontos teljesítése ellen némely pénzintézet4'-! az a nehézség merült fel, hogy az üzleti hiiny közösen levő plké• adóügyminiszter méltányolva e nehézségeket ^eD2' onn.uUoll ACMT allOOnnlA llollrolk« „ 1 *. veknek rendesen naponkint délben eszközltetni szokott lezárásánál fogva, a szóban le*' (,lkehivatalnak kiszolgáltatható nem volt. A pén^ kimutatás a meghatározott határnapon" Mi szűhető s az illető adóval együtt a kir .j/ —......j-------átengedte, hogy a hasonló helyzetben levő pénzintézetek évnegyedenként, az üzletévre következő hót első napjaiban, késedelmi kamatok felszámítása nélkül eszközlendő utólagú kiegyenlítés fentartása mellett, az előző évi ugyanazon évnegyedi üzleteredmények megfelelő adóösszeget szolgáltathassák be az ár" . A porosz parasztbirtok eladósodásáról közöltük a napokban azon jelentéseket melyeket a gazdasági egyesületek a porosz földmivelési miniszter megkeresésére az országos gazdasági főtanácshoz intéztek. A kérdések, amelyek iránt a miniszter a gazdasági egyesületektől felvilágosítást kért, a következők voltak: Az utóbbi években észlelhető-e jelentékeny magassága vagy gyors növekedése a paraszt földbirtoknak? Ha igen, mely tájakon, mily magasságban s mely okokból ? (örökségi osztozkodás, rész gazdálkodás, igen csekély üzleti tőke, rész aratás stb.) . Nagyobb s középbirtokok többszörösen parczellíroztattak-e az eddigi birtokosok által vagy iparszerű vállalkozók által rontattak-e meg? Az illető parczellák inkább a nagyobb vagy középbirtok kikerekítésére használtattak-e fel, vagy kisebb gazdaságok alapítására ? — A huszonnyolcz gazdasági egylet jelentéseit az országos gazdasági kollégium ez ügyre vonatkozó tárgyalásaival együtt épen most adták ki egy vaskos kötetben. E jelentések szerint keleti Poroszországban Gumbinnen kerület nem mutatja a parasztbirtok eladósodásának gyorsabb emelkedését, sőt inkább csökkenés észlelhető némely vidéken és a kevésbbé jól szituált königsbergai kerületben sem nagy a földbirtok jelzálogi terhe, kisebb, mint a nagybirtoké és átlagajda a vételértéknek. Legkedvezőbb a bransbergi s poroszhollandi kerületek helyzete, hol a parasztgazdák túlnyomó részének nincs is jelzálogi terhe. Kedvezőtlnül hangzanak elenben a johannisburgi setzeni kerületből érkezett tudósítások, de itt is remélhetőleg javulást fog maga után vonni az allenstein-johanniaburglycki vasút. A paraszt jólét emelkedésének rész aratások sora által való gátlását csak a königsbergai kerületből hangsúlyozzák. A parasztság itt túlságos kiterjedésben űzi a gabnaművelést, s kevesebb figyelmet fordít az állattenyésztésre; ellenben a jólét emelkedése a gumbinneni kerületben nemcsak a földárak emelkedésének, hanem főleg a mezőgazdaság tökélyesbítésének köszönhető. Az ottani parasztbirtokok élő felszerelését legalább is hatszorosára becsülik a harminc évvel ezelőttinek, s különösen a ló-és szarvasmarhatenyésztés fejlődése teljesen megváltoztatta, s nem hátrányukra, a parasztbirtokok kinézését. Az allenburgi s fischauseni kerületekből azt is jelentik, hogy a szarvasmarhatenyésztés magasabb bevételei az eladósodás terjedését feltartóztatták. Mindezekből kitűnik, hogy a parasztbirtokság helyzetét keleti Poroszországban kedvezőnek lehet nevezni. Gyászrovat. A szent Ferencziek fogarasi zárdája fájdalommal tudatja főtisztelendő Márton Lajos, atya, szent Ferencz-rendű áldozár, érdemült gymn, bölcsészeti, hittudományi tanár, házfőnök, tartományi főnök-őrtanácsos és titoknoknak, folyó év és hó 14- dikén d. u. 6 órakor, végelgyengülés következtében, élete 73-ik és áldozársága 48-dik évében, a haldoklók szentségének áhitatos fölvétele után történt gyászos elhunytát. A boldogult Fogaras város rom. kath. hitközségének 17 évek során át buzgó és ernyedetlen szorgalmú lelkipásztora volt; s benne a szerzet-tartomány egy fenkölt tehetségű egyéniséget és kipótolhatlan tagtársat vesztett el. Az örök világosság fényeskedjék neki! Fogaras, 1883. november 15-én. MAGYAR POLGÁR. (266. sz.) — A pénzintézetek évi VII. t.-cz. adókimutatása. Az Hl. t.-cz. szerint a hitelüzlettel jogpénzbetétek átvételére jogosított 1883.nov. ig Felelős szerkesztő: AJTAI K. ALBERT. Laptulajdonosok. K. PAPP MIKLÓS ÖRÖKÖSEI Nyilttér.*) A felülmulhatlannak ismert eredeti St*Eger varrógépek családok és kézművek részére, melyek 1 frtos heti részlet, tt1 5 frtos havi részletfizetés mellett Neu 1 . G. urnái Kolozsvárit, belközép-utsza 5. sz * kaphatók, a t. közönségnek legjobban ajhatók. / ' 1» cf Bútorok, elegáns és olcsó, gazdag tékban. J. Gr. & L. Franki asztalos- és kárpitosnál, Bécsben 1Ao „ Scholli. Obere Donaustrasse 1Ö3. lerhof mellett. Képes Butor-Album es *0 ^ ingyen. SO®' -.--o *) E rovatban megjelenő közlemenyek'J^ jogosított mi felelősséget nem vállal el a