Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)
1883-10-14 / 237. szám
Tizenhetedik évfolyam 237. szám. Kolozsvár, 1883. vasárnap, október 14. Előfizetési díj: Égisz évre 16 frt. - Félévre 8 frt. - Negyedévre 4 frt. Egy hőre 1 frt 60 kr. HIRDETÉSI DÍJ: Pont sora 6 kr. - Bélyeg illetik: minden hirdetés után 1O kr.— Nyiltttr: sora £J kr. szerkesztőség és .Kiadóhivatal „Magyar Polgár“ könyvnyomdája SfUcL'Cp'StC'.A if. fcZ.' ijegje.' -nk minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelével '(Wím/f/'d/cn víziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. KOLOZSVÁR, OKTÓBER 13 A csángótelepités. A csángótelepítés kérdése ismét napirenden van. Midőn a betelepítés kezdetét vette, kifejtettük azon nézetünket, hogy nem kell ezt az ügyet mesterségesen siettetni; nem kell mindenféle csábos ígéretekkel rábírni bukovinai magyar véreinket, hogy jöjjenek haza, mert keserűn csalódhatnak majd a betelepülők, ha többen jönnek, mint akiknek számára hely van készítve. Felszólalásunk ellentétben volt akkora közhangulattal, de az ügyek fejlődése, sajnos, nekünk adott igazat. Többen jöttek, mint ahány család számára föld és házhely volt. A jövevények nagyobb részét egészségtelen fekvésű helyekre kellett letelepíteni. Nyakra-főre ment minden, tervtelenül. A csángó egyesület figyelmébe ajánlott azon felszólalásunk is a pusztában elhangzó szó maradt, hogy ne engedjék a betelepülteknek a legbecsesebb időt úgy elvesztegetni, hogy ahelyett, hogy saját otthonukat felépítenék, csak egy generalvállalkozónak teljesítsenek tökésmunkát, miközben azt, amit keresnek, fel is emésztik. Mi részletesen kifejtettük a telepítés körüli teendőket, s azon prospectusban, melyet az összes munkaerőknek tervszerű felhasználásáról az új telepek felépítése érdekében előadtunk, az arány a végzett munka értéke és az élelmezési költségek között oly kedvezőnek tűnt fel, hogy ha ezen rendszeres termelési és fogyasztási szövetkezetekkel intéztetik a felépítés, akkor minden munkáskéz naponta legalább is 1 írttal többet produkálhatott volna, mint a mennyit fogyaszt. A telepeknek most már jelentékeny agyag- és faipara lehetne, s minden család keresett volna annyit, a mennyivel nem csak télen át kijöhet, hanem még egy kis tőkét is nyer építményekben s gazdasági instructióban. De hát bizony csak amúgy régi táblabírói módon intézték ezt az egész ügyet. Volt buzgalom és jó szándék is több, mint elegendő. De nem volt helyes számítás, nem volt előrelátás. A munkáskezeknek nagy része nem is állt munkába, csak fogyasztott. Márpedig ha első feladatnak tekintik az élelmező és termelő szövetkezeteknek olyatén szervezését, aminőt a telepítés kérdéséről irt leveleimben előadtam, akkor még a gyermek-munkaerő is többet producált volna, mint amennyit fogyaszt, s minél számosabb tagból áll egy család, annál nagyobb keresete leendett, ha mindjárt csak gyermekmunkát végez is az apraja. A maga kárán tanul a magyar! így van ez a telepítéssel is. Nem egy csángó család keservesen meglakott a felületesen, tervszerűtlenül keresztül- vitt telepítésért. Az ügyet most meg fogja vizsgálni az országgyűlés. A kor-mány kész mindent megtenni, amit lehet, hogy az elkövetett hibát jóvá te- hesse. Reméljük, nem is lesz hát több újabb ok a panaszra. Tárcza. Vallomás. — Rajz. — Jenőfi Kálmán nagy léptekkel járt-kelt szobájában. Meglátszott rajta, hogy fel van indulva. Nyugodt ember kimért tempóban, egyenes vonalban sétálna föl s alá. De Kálmán hol lassította, hol gyorsította lépteit s körüljárt minden körüljárható bútort. Egyszer aztán hirtelen megállt a tükör előtt, daczosan fölveté a fejét s ökölre szántott kézzel nagy mérgesen kiáltá: 7- Ma megkérem a kezét! Punktum! És hogy még jobban erősítse, a mit mon°tt, rögtön hozzáteve: ■ , — Becsületemre mondom, megkérem a (!*et! ■ . . Már most szeretném látni, hogy ma ne tegyem meg! Amilyen haragosan nézte végig magát a tükörben, tisztában lehetett a felől, hogy csakugyan nem lesz jó tréfába venni e fenyegetést , Kálmánnak volt oka a mérgelődésre. Már kéxóta, vivődik a gondolattal, hogy megju Ágnes kezét. Nap-nap után biztatja ma, és nem tud elegendő bátorságot győteni a döntő lépéshez. „ Be ma, iyen, ' 2a®ával, úgy látszik, elhatározta keméh°gy bátran szembeszáll eddigi ingada-t . kivette a szekrényből fekete ruháját és akadéktalanul öltözködéshez fogott. Ennyi eldett Sári láttára izgultsága is csillapodni kez- A bátorság büszke érzete csakhamar visz-Szaadta nyugalmát. No bizony ! hisz nem olyan nagy dolog az egész. Egyszerűen meg kell mondani, hogy : szeretem önt, jöjjön hozzám feleségül! Azaz hogy: nem csak ennyit kell mondani. Formális szerelmi vallomást kell tenni. Ezt megkívánja a situatio s az érzelmek, melyek szerelmes ember szívét hevítik. Öltözés közben Kálmán rendbeszedte gondolatait. Nagyon szép vallomásra készült. A mit lelke sugallt, — no meg a mit regények és színművek szerelmi jeleneteiből tudott: igen megható egy szónoklattá fűződött elméjében. Ki fogja önteni érzelmeit, egész tűzzel. Kitárja egész szívét. Melegebben fog szólani hozzá, mint Romeo Júliához. Gyújtó és ellenállhatatlan lesz, amit mondani fog. Ágnes nem is lesz képes egyebet válaszolni, mint azt, hogy „igen.“ Kálmán lassanként tökéletes extasisba disputálta bele magát. A rohanó gondolatokat alig bírták követni öltöztető kezei. Azt hitte, hogy még sohasem öltözött ilyen csigalassúsággal. És sohasem bánta meg annyira, hogy miért nem visel kész nyakkendőket, mint most, mikor még a nyakkendő csokrával is kellett időt tölteni. Szeretett volna már ott lenni. Hogyne! hiszen már érezte az első ölelés és az első csók bóditó gyönyörét. Végre készen volt. Még csak egy virágot a gomblyukba, aztán fejére nyomta köcsögkalapját és elindult sietve, egyre gyorsabban — egészen addig, míg meglátta a házat, hova menni akart. Ekkor lassítani kezdő lépteit, s mikor a kapuhoz ért — szépen visszafordult. „Az elszántság természetes színét a gondolat halványra betegíti,“ mondja Hamlet. És Jenőfi Hamlet ismét visszaesett az ingadozás trémájába. Mégiscsak furcsa dolog!. . . Hiszen szent igaz, hogy lehetnek biztosítékai a felől, hogy nem fog tagadó választ kapni. Ágnes kétségkívül szereti őt. Hisz eddig is annyira bizalmasok voltak egymás iránt, mintha akár jegyesek volnának. Hány tréfás szerelmi vallomás, mennyi viszonzás, — szintén tréfából ugyan, de olyan komolyan értve, mint egy-egy szent eskü! Igen, de hátha csak Kálmán értette ezt olyan komolyan! Közelebbi ismerősöktől már szerencsekívánatokat is fogadott el. Ágnes is tudja, hogy mindenki jegyeseknek tekinti őket. Kálmán pedig nem tapasztalta, hogy akár imádottja, akár a mama haragudnék ezért. Ellenkezőleg: a mama valósággal elhalmozza őt szeretetével. Bizonyos, hogy szívesen fogadná vejének. Bizonyos, bizonyos! De hátha nem igaz, hogy bizonyos. Hátha csalódik! A férfiak sokszor nagyon elbizakodottak a nőkkel szemben. Hiúságuk akárhányszor elhiteti velük, hogy a puszta előzékenység mélyebb érdeklődésnek, s a barátságos rokonszenv mindjárt szerelemnek a jele. Nincs-e ő is elbizakodva? Vájjon Agne , sék nem csupán jó barátnak tekintik őt? És vájjon nem találnák neki azt felelni: „Édes úr, azzal, hogy szívesen láttuk s befogadtuk barátságunkba, nem adtunk jogot önnek ilyen követelésekre. Fel is út, le is út!“ Hátha ilyenformát találnak válaszolni! Kálmán lelkében a félsz nagyon űzőbe vette az addigi bátor lelkesedést. Érezte, hogy a „becsületszó“, melyet otthon adott magának, mindjárt komolyan kockáztatva lesz. Nagy kerülőt tett, mielőtt visszatért az Ágnesek házához. Ezalatt számot vetett helyzetével. Kénytelen volt beismerni, hogy mégsem halaszthatja tovább a határozott fellépést. Véget kell vetnie a bizonytalanságnak. Nyilatkoznia kell — bármi legyen a következés. Meg van ennek is a terminusa, melyet eléggé előrelátni nem lehet, de elodázni sem, ha már érzi az ember, hogy bekövetkezett. Olyan ez, mint a határidő nélküli váltó. A hitelezők, a szerelem és az illendőség, egyszer csak odaírnak egy dátumot, s fizetni kell pontosan. Jön egy nap, egy óra, mikor el kell mondani, hogy „szeretlek“ vagy „szeretem önt“, vagy akármi hasonlót — komolyan, határozottan, kötelezőleg. És e terminus elmulasztása egyenlő a lemondással, a majdnem helyrehozhatlan lemondással. Kálmán is érezte, hogy megjött a közönséges udvarlás lejárati napja. És ez kényszeríti, hogy nyilatkozzék. Tehát Isten nekijöjjön a minek jönni kell! Gyors elhatározással benyitott a kapun. És hogy meg se hátrálhasson többé, még a kapu alól odakiáltott az udvaron álló cselédhez : — Itthon vannak ő nagyságaik? (Hátha nincsenek itthon! . . . Kálmán sohase hitte volna, hogy lehet alkalom, mikor e kétely még örömet is szerezhet neki. Most örömet szerzett.) De hát otthon voltak. Jenőfi belépett a szobába. A mama fogadta, ki álmélkodva nézett végig a ruházatában, magatartásában egyaránt ünnepélyes össze- Országgyűlés. A képviselőház ülése okt. 12 én Elnök bejelenti Halász Kálmán képviselő elhunytát s bemutatja többek közt Torda-Aranyos megye községének feliratát, melyben Torontálmegyének felterjesztését pártolván, a csángók betelepítési ügyét törvényhozásilag megoldani kéri. Torda-Aranyosmegye közönségének feliratát, melyben Sárosmegyének felterjesztését pártolván, az 1878. évi V. tcz. 27. ó- ának módositása iránt esedezik ; — Tolnamegye közönségének felterjesztését, melylyel Kolozsmegyének a magánügyekben vasúton utazó állami hivatalnokok által élvezett kedvezményeknek a közigazgatási tisztviselőkre való kiterjesztése iránti feliratát pártolja. Erre, a gazdasági bizottságnak a ház október havi költségvetésére vonatkozó jelentésének elfogadása után megválasztottak a delegátió tagjai. Megválasztasak: Andaházy Pál, Bánffy Béla gróf, Berzeviczy Albert, Csernátony Lajos, Fáik Miksa, Hegedűs Sándor, Jókai Mór, Kemény Kálmán, Láng Lajos, Rikovszky István, Smaics Bertalan báró, Szlávy Olivér, Tisza Lajos, Apponyi Albert, gróf, Bárczay Ödön, Bons Bálint, Éber Nándor, Harkányi Frigyes, Ivánka Imre, Kármán Lajos, Kresztics György, Latinovics Gábor, Miskátovics József, Micsics János, Móricz Pál, id. Ráday Gedeon gróf, Sváb Károly, Szerb György, Szilágyi Virgil, Vukotinovics Lajos, Wodianer Albert báró, Bohus Zsigmond, Karácsonyi Guida gróf, Prileszky Tádé, Szilágyi Dezső, Pulszky Ágost, Wahrmann Mór, Andrássy Tivadar gróf, Bánhidy Béla gróf. Póttagok: Rakovszky Géza, Török József gróf, Bicskey Kálmán, Szalay Ödön, Bethlen Ödön gróf, Polyák Ferencz, Teleky Domokos gróf, Perényi Péter, Hofgraff János. A választás eredményéről a főrendiházat értesítik. A ház erre a miniszterelnök indítványára elfogadja, hogy a ház a holnapi ülésen túl november 17-ig nem tart ülést. Továbbá, a november 1 1-én tartandó ülés napirendjére a keresztények és izraeliták között és az országon kívül kötött házasságokról szóló törvényjavaslat tárgyalása tűzetik ki. Ha a pénzügyi bizottság időközben a költségvetéssel összefüggő valamely tárgygyal elkészül, elsősorban ez fog tárgyaltatni. A holnapi ülésre nézve a napirend első tárgya lesz a könyvtári bizottság 428 számú jelentése a képviselőház könyvtárának költségvetése tárgyában. A napirend második tárgya a pénzügyminiszternek a költségvetésre vonatkozó előterjesztése lesz. Végül a kérvények 33-ik lajstroma került tárgyalás alá. Ezzel az ülés véget ért. A főrendiház ülése okt 12 én. Elnök: Szögyény-Marich László. Jegyzők : Rudnyánszky báró, Sándor Béla. A miniszterek közül jelen vannak : Tisza, gr. Szapáry Gyula. Gróf Cziráky János, a hármas állandó bizottság elnöke, beterjeszti a bizottság jelentését a horvátországi események tárgyában, a képviselőház által f. évi október hó 10 én hozott határozatot illetőleg. A jelentés így hangzik: „A bizottság tárgyalás alá vette a képviselőháznak a horvátországi események tárgyában f. évi október hó 10 én tartott 260. üléséből 3250. sz. a. hozott határozatát. A köztudomású tények, a bizottság nézete szerint, kellőleg igazolják a múltra nézve úgy a kormánynak magatartását, valamint, az általa tett, intézkedéseket. Ami a czimereknek jövőben leendő használatára, illetőleg alkalmazására javasolt módozatokat illeti, a bizottság — nem térhetvén ki a kedélyek megnyugtatására szolgáló intézkedések czélszerűségének követelménye elől — szintén nem vél kifogást tehetni, s ennélfogva tiszteletteljesen indítványozza, hogy a nagyméltóságú főrendiház a képviselőháznak szóban forgó határozatát országos határozattá emelni méltóztassék. A jelentés azonnal tárgyalás alá vétetik. Báró Lipthay Béla kissé különösnek tartja, hogy a bizottság jelentését nem látta el egy betű indokolással sem s kifejti okait, hogy miért nem fogadja el a jelentést. Tagadja, hogy a kormány politikusán járt volna el. A horvátországi állapotokat a kormánynak mivel sem törődése eredményezte s a kormány most ezen mivel sem törődésnek eredményeit erőszakos uton akarja megszüntetni. Ami a czimerkérdést illeti, határozati javaslatokat egy-egy törvényhozási intézkedés meg-