Magyar Polgár, 1884. január-március (18. évfolyam, 1-75. szám)

1884-01-01 / 1. szám

A helyes kormányzatnak legcsal­hatatlanabb bizonyítékai: az anyagi és szellemi állapot emelkedése, s a társa­dalmi tevékenység fölpezsdülése, mint az egész állami élet megizmosodásának nyil­váníttásai, statisztikai adatokkal ki­mutathatók, illetőleg naponta tapasz­talhatók. S elmondhatjuk, hogy ez eredmé­nyek nem az ellenzék mellett, hanem­­ az ellenzék h­a ez á­r­t lettek elérve, mely a­helyett, h­ogy újabb, meg újabb esz­­­­mék fölvetése által mintegy úttörője lett volna a haladásnak, meddő kötekedé­­seivel folyvást nehézségeket gördített a kormány útjába. Czélja nem annyira az volt, hogy együttes erővel boldogítsuk a hazát, mint inkább az, hogy borsot törjön a kormány orra alá, ha már meg­buktatásához maga se érez magában­­ elég erőt. A tehetetlenség mérgében emész­tő erejét. S mintha politikai viszonyaink bé­kés fejlődése fölvillanyozta volna a tár­sad­alm­at is, mint fentebb érintők, ez is zajba oszlott az egész vonalon A jó­tékonyság, a közmivelődés, s a magyar­ság az a szent háromság, melynek ol­tárán társadalmunk a lezajlott évben észrevehető áldozatokat hozott. Az erő­­telenek fölsegéllése, az ismeret és ké­pesség gyakorlati irányban való terjesz­tése, s a magyar nyelv és ezzel a ha­zafias érzelem hódítása elvitathatlanok. Az antiszemitizmus, s ennek leple alatt a kommuniziátás eszméi, mik né­melyek mesterséges praeparálásával ná­­­­lünk kérészéletet éltek, szerencsére ter­­j­­éketlen talajra találtak józan népünk becsületes kebelében, s ezzel legcsatta­­nósabban megc­áfoltuk kedves hazánk­ i­s fiait, kik külföldi testvéreik előtt men­­­­tői feketébbre akarták festeni azt a nem- f­s­zetet, melynek körében mindennapi fe­­­­hér kenyerükhöz jutottak. S e politikai és társadalmi egészsé­­­­ges fejlődés és mozgalmak mellett muta­tot­t még fel a közelmúlt, oly jelenségeket,­­ melyek a legjobb következtetést­ engedik a jövőre. Voltak pillanatok, mikor öröm­mel tapasztalhattuk, hogy a magyar ha­­­­za és nemzetiség ügye nem pártkérdés, s ezek előtt a legszenvedélyesebb párthar­­czok elcsöndesednek, hogy minden igaz magyar hazafi egy táborba siessen. Nem­­ újság ez a magyarnál, nem a mai nemze­déknél se, de mégis jól esik ezt itt kon­statálnunk. Nem sokkal kevesebb jelentőségű az a másik jelenség is, mit a lezajlott törvényhatósági választások alatt ész- s leltünk: a közönség fokozódó érdeklő-­­ dése az önkormányzati élet­ s a helyi­­ érdekeknek önerőnkön való ápolása iránt. A szellemileg emelkedettebb tisz­tikar s az új viszonyok követelményei­hez alkalmazott megye fontos tényezők lesznek hazánk politikai­, kultur- és tár­sadalmi életében. E röpke visszapillantások után, mi­ket a múlt év szórványosan és nagy­jában fölsorolt eseményeire vetettünk, a dolgok természetes fejlődési törvényei alapján megnyugtató következtetéseket vonhatunk le az új évre s kecsegtető reményeket táplálhatunk legközelebbi jövőnkkel szemben. Megvan mindazon tényező, miktől jót várhatunk. Igaz, hogy az állami élet terhes, mert a követel­mények folyvást emelkednek, a haladó czivilizáczió mind több igényt tám­a­szt, s ezzel szemben a nemzetközi viszo­nyok, melyek alakulására bármely ál­lam egyoldalúlag keveset tehet, az diét­ás pénzerőt emésztő h­adsereg leszállí­tását nem engedik meg. D­e ebből nem csüggedést és lemondást kell meríteni, miket az ellenzék e téren tanúsított magatartása el akar hinteni, hanem erélyt és kitartást a fejlődésre, a mű­ködési terek és termelési ágak foko­zottabb és értelmesebb felhasználására s a takarékosság meggyökereztetésére. Mert ha nagyon érezzük az állami terhek sú­­lyát, ennek nem egyoldalúan a kormány­zat- és változtathatlan viszonyokban, ha­nem részben magunkban is van az oka. Nagyobb takarékossággal és szorgalom­mal kell élnünk, hogy oly helyzetbe jus­sunk, hol a közös teherviselés nem oly súlyos. És mi alaposan reméljük, hogy ez állapot be is következik. A nemzet erői minden téren annyira rejlenek, hogy a­mennyiben emberileg számíthatunk, las­sú kár, de fokozatos gyarapodást helyez­hetünk kilátásba. A beköszöntött új év parlamentáris életünk legfontosabb mozzanatát, az or­szágos képviselőválasztásokat hozza nap­­­pirendre, e­­gy legköz­elebbi jövőnk Va­­ros kapcsolatban lesz az év emlékeivel. Bízunk nemzetünk higgadt gondolkozá­sában, politikai érettségében, s ezek alap­ján abban is, hogy ez év nem fog belvi­­szonyainkban nagyobb rázkódásokat elő­idézni. A közvélemény túlnyomó része­­ sorakozni fog a jelenlegi kormány mellé, mely a múlt évről ily kedvező mérleget állított össze, s mely minden garantiát képes megadni arra nézve, hogy a küszö­bön álló, s ezután bekövetkező nagy fel­adatokat államiságunk érdekeinek meg­­felelőleg fogja megoldani. Nekünk komoly munkára és nem politikai experimentátiókra van szü­ksé­günk. Kívánjuk, hogy ez év az előbbire nyújtson alkalmat, s nemzetünk békésebb és gyümölcsözőbb évei közé legyen szá­mítható. E meggyőződésben boldog új évet kívánunk minden igaz honfinak és hon­leánynak. ''­­ A mozgósítás és a tisztviselők­­ bel­ügyminiszter a következő rendeletet bocsá­totta ki: A véderőről szóló 1868. évi XL. t.-czi 26. §-a értelmében a hadsereg (haditengeré-­ szet) és honvédség kötelékében álló azon me-­­ gyei, illetőleg rendezett tanácsú városi tiszt-­­­viselők, kiknek állomásaikon val­ki.:­­ghagyatsa a közszolgálat érdekében okvetlenül szüksé­gesnek mutatkozik, az illető szakminiszter ajánlatára háború esetén ő felsége a király engedelmével alkalmazásukban meghagyjatok. Hogy tehát az ezen szempont az elő fentebb jelzett közigazgatási tisztvis­őkre nézve, mozgósítás esetében az állomásukon való megmaradhatás iránt a legfelsőbb enge­­délyt az 1884. évre vonatkozólag idesekb­án kieszközölhessem, felhívom a megye közön­­ségét, hogy a hadsereg (haditengerészet) és­­ honvédség létszámához tartozó azon megyei­­ központi és járási tisztviselőkről és rendezet­t tanácsú városi közegekről, kiknek az általa jelenleg elfoglalt állomásokon való megha­gyása, netaláni mozgósítás esetén, a közszol­gálat érdekében múlhatatlanul szükséges, kellő pontossággal összesített kimutatást készíttes­sen és pedig az időzárt minta szerinti alak­ban külön a hadsereg­(haditengerészet)hez és külön a honvédséghez tartozó egyénekre nézve. Midőn a megye, közönségé-­ a jelzett kimutatások minden egyes rovatának a leg­nagyobb pontossággal és szabatossággal leen­dő" kli "-itésére utanko'o, egy­ Wersimml szoros szem előtt tartás, illetve tájékozásul megjegy­zem, hogy a fenti utasítás szerint szerkesz­tendő összesített külön-kü­lön kimutatás ha­ladéktalanul összeállítandó és 1884. évi ja­nuár hó 25-ig, minden sürgetés bevárása nél­kül, hozzám annál inkább m­úlhatatlanul fel­terjesztendő, mert a későbben avagy hiányo­san beérkező kimutatások figyelembe vétetni egyáltalában nem fognak. Munkaegyszerű,értés czéljából még figyel­meztetem a megye közönségét, hogy ezen ki­vételes kedvezmény, az e részben legfelsőbb helyen felállított elvek szerint, csak a megyei alispánra, főjegyzőre és járási szolgabirákra, továbbá rendezett tanácsú városi polgármes­terekre és a rendőrkapitányokra lévén kiter­jeszthető, az ezen minősitésekkel nem biró Uj román programm. J Jeleztük va­jopy 1884. évi j. n. Liétől kezve Budapesten „Vunil“ (Jövő)c alatt uj román lap f nem indulni. A la/' irányát megismerteti a pl rami Jj, mely ekjepp hangzik. Romá­n 1- -jaink lak ecidi^i magatartá­sával szem:­í izgi ,tott hangját, úgy állás­pontokat f már ivgenk óta szükséges­nek mutat . uj román lap m se, mely a román И-H^ClmiS g mérsékeltebb ré­szének nézett it­t kivánalm­yit tolmácsolja, azon románok nézeteit, kik safe­rezik hazájukat és nemzetiségheket s mindketömek felvirágzásá­ra közremük-/ulnit kívánnak, d­a szem előtt tart­va a jó egyet értést a többi együttlakó népek­kel, úgy a Valódi politikai­­ tényezőket, me­lyekkel számolni kell, s azon,­ határokat, melye­ken túl nekj is terjeszthetők p. nemzetiségi kö­vetelések a­ haza érdekeinek veszélyeztetése nélkül, tartózkodnak minden túlzástól, azon románok nézeteit, akik a­­közélet minden té­teli tevékenységet akarnak kifejteni, f­e csak a haza adoományában gyökerező reális e­tika mellett.­­ Elkerülhetetlen szükségesnek ny­­latk­o­zott új rom­án lap megindítása, mely kifeje­­zést adjon azon román­ férfiak politik­á­j­uk,a kik nemcsak kívánják, hanem erősen aszik is, hogy a magyar elímmel tartós alap­okon végleg­ kibékülhetni, n ápolni akarják­­-a irányt azon erős meggyőződésük telj- igé - vel, hogy ezen kibékülés úgy a magv­a­rat a román elem jövője­ érdekében elkerülh­­et­lenül­ szükséges. Ez okból a B­u­da­pesten lakó romá I­mcég legtöbb elő­kelő tagja, több vidm­e­r­­kelő román férfiuval, tisztán csak a h. -is j nemzetiségü­k iránti szeretettől vezér-- ve I eyesült, h­ogy az/említett irány képvise­l-I 1 «fre Budajiesi­ a­­. Viitoriul“ név alatt I in I Uiot alapítsanak/ a melynek programai: »z f «asó közönség /tájékozása végett a k \d­ae- I zőimn részletezzük: kr- I - - • i 6! i|flf,vagy áfiilris jövő b t-ily..« ellen, mi biztositatik az élhtett aláfutók szellem­i és anyagi támo-’ r gatás-4 által: i/- :a fog le -mérsékelt­ebb és targyiratosabtt hangon írni, szabad kéz­t en­gedem! tallásra nem irányuló politika , írtfe- ' keres­­ni. "... kozni fog azon te­rorie­mustól, mik­et egyes lapok gyakorolnál; sze­­mélyesked­ések által az által, hogy a po­ltikai nézetkülöb­biek miatt megtámadják a család szentélyét, a­­ sei' nagán jellemét, mely , megtámadniuk által so­k kitűnő férfiú elfé­­­geniltetik a minikai élettől,sőt teljesen­­ nittetett tőlik.­­ Mind-'i’ îi---.l ,,!i"-.-(@l n­é t­­rvéro­dá — hogy itten vasárnap még a czipőt sem szabad megtakarítani nyilvános helyen? Ezt a törvényt közelebbről hozták. Nézze csak, mint bujkálnak a „shoe blackn-ek (csizmatisztítók) az utczák szegletein, s nem mernek előjö­ni, így korlátozzák az egyéni szabadságot a sza­bad államban is! . . . Nem túlság, nem esz­­telenség-e ez ? . . . S hát nem veszi észre, mily ájtatos és szomorú képe van ma min­denkinek? . . . Mintha ki lennének cserélve az emberek. Holnap egészen máskép fognak kinézni a járó­kelők. S csakugyan nekem is feltűnt az az ünnepies, búskomoly magavi­selet, a­milyet más városokban vasárnap sem láttam. Brooklynban dolgomat elintézvén, 12­­ órára újból visszatértünk New­ Yorkba, s még az All Souls Church- ben a prédikáció egy ré­szét meghallgathattam. Miller barátom azt akarta, hogy a Szilveszter­ estéjét, a Hungá­ria Hotelben töltsük el, amerikai és ma­gyar szokás szerint, a­mint azt Menard kép­írónk — ki szintén volt Kolozsvárit — már előre tervezték vala. Hanem e terv nem volt keresztülvihető, mivel én Szilveszter estéjére Dobbs Ferrybe ígérkeztem Brace Károly úrhoz. „De reggel okvetetlen jöjjön vissza, m­ondá — mert az újév első napja igen evezetes New­ Yorkban, ekkor olyan szoká­­skkal ismerkedik meg, miket máskor megis­merni nem lehet. Meglátja,hogy holnap a leg­­első vendéglőkben ingyen fogunk inni és Azzal búcsúztunk el egymástól, hogy másnap 10-kor ismét találkozunk. Én d. u. 5-kor vasúton kimentem Dobbs- Ferrybe, mely */* órányira van New-Yorktól a Hudson folyó partján. Bruce kedves bará­tom Ches-Knoll villájában igazi magyar ven­dégszeretettel fogadott. Négy hónapja, hogy mindennap várjuk, — igy szólt — s azt gon­doltam, hogy már nem is jó New-Yorkba. Brace úr neve e lapok olvasói előtt ismere­tes. Háromszor utazott hazánkban, s legkö­zelebbről 1882 ben augusztusban. Lelkes ba­­­­rátja a magyar nemzetnek. „Gesta Christi“­i czimü jeles művében szépen ír a nők jogai­ ,­ról Magyarországon. Hazájában mint ember-­­ barát, s kitűnő iró, nagy tiszteletben ré­szesül. Vacsora után az amerikai kényelemmé berendezett nappaliba vonultunk. Két derék fiú s két szép leány vette körül a boldog szülőket. A gyermeki ragaszkodásnak, s a szülői gyöngéd szeretetnek megható jelenetét láttam ez estre és más családoknál is szám­talanszor, s mégis azt írják sokan, hogy Ame­rikában nincs valódi családi élet. Bruce ura New­ York Timesből egy czikke­t olvasott fel, melyet a habsburgi­ háznak Ausztriában 600 éves fenállásának jubileuma alkalmából irt. (Decs. 27-én volt az ünnepély. El lehet képzel­ni, hogy minő szellemben, irta Brance ur e 1r-1 1 Qr* 1 I­yesen tapasztalta a nagyváradi börtönben az osztrák kormány eljárását. Ezután Longfellow-Em­erson s Tennyson költők műveiből alkalomszerű költeményeket olvasott fel, valamint a bibliából is egy részt, minek elvégeztével igy szólott: Letis pray (imádkozzunk) s megható imát rögtönzött, melyben Magyarországra is áldást kért s kü­lönösen a messze távolban levő családomról oly szivrehatólag emlékezett meg, hogy könnyeim megeredtek. Az ily vallásos szertartás külö­­­nősnek tűnhetik fel előttünk, de valójában aki lélekemelő­s nemesítő hatást gyakorol a ke­­­délyre. Amerikában minden családfő olyan, mint­­ egy pap. Újból visszatérve a Hoffman a housefia, 2 órakor a lucullusi fen­­y. I, i .izdagsaggal* megrakott asztal körül már folyt a vendéges­­kedés. Mi is tányért vettünk kezünkbe, ,i * miféléből akartunk enni, oda tartott­­k, » a pinezér azonnal készs­ígesen szolgált, jegyzem, hogy itt az apjukkal még kis fi°h és leányok is voltak, s csak amúgy fogrtF- D tották a finom tortákat, s fagylaltokat. S vallom, oly díszesen kiállított asztalt, f Pny* p ■íyi mindenfélét egyszerre sehol sem­­­mit az ingenezség kigondolhat: ottyiri *e' ; betett találni. Millet barátain,, yb* Értéket 1.500,200 fi­ra becsülte. A rl ‘ . ^uid in-I telligens emberek vo,­ik. Aj ’ " ^lyenes I vendégeskedést ez: 'Amer/ , .jiek gya­io­ ,i hol , k a bevét• " E- évi szokást mn ayiázigazdám se tud- p-- ; dig nem messze lakok a Hoffmann hou»mól Ha az ujév elslő napja nem­ esik vasár­napra, akkor nir^ jisteni tisztelet. Ez évbe­n hétfőn kezdődvén el újév, a new-yi .­iák- k sem volt oly hossza­b szomorú képek­ mint vasár­nap szokott leni. „Látja, — mo­ ’ál h­­­átom — minő más sziliben tűnik - na, New-York? Milyen ésinkek az ember- I Újév első napján nagy divatban a látogatás. (tornáké Call ) Hanem a n-' k eh-, ben maradnak, hogy fogaik a férfi fái- _-mn-­kat. Az est, többi részév,theázá- - gar borral való koczintgatás töm eött töltöttü­!,­ A­me­­­rikában is rendesen 12 fáig fenmar­adnak, hogy az újévet kifogjá'k. Avace ur , -dűl ,|naradt fenn, de azért én is hallottam igyu. . Hörgő hangját, melylyel az ií­v megszületését j­­élezték. Brace úr azért akart tulajdonképen,s /hogy ne maradjak fenn 12-ig.Ahogy ajiapfel- '­­ keltét megn­'-zhessem a számonha kijetilt szó­ , ha ablakából. Azt a felséges lá­­ányt soha­ el is fogom elfeledni, midőn­ a nap véső sugarait, a nagyszerű Hudson folyója s a virtyinn elte-I . i.file erdőt hegyekre szórta Rega»*, előtt- egy - m“--saslatra mentünk fel, hí. jr­a n m-VnuiVigái-i 1 ‘ ,/-'l és távolban evő szebl'nél-s­.dib 1 vil'^V a new-yorki ipAtristokrat.H ny á I lakait - ^kracs. ur tlakik családja val u f í ^fljlennap hivatalában , Islevr-Yorkba. ▼ I H M / MAGYAR POLGAP (1. sz.) : A honvédelmi miniszter. Gróf Ráday Gedeon honvédelmi miniszter Állása a legkö­zelebbi időben nem fog betölteni. A minisz­terelnök e tárcza átvétele tárgyában még sen­kivel sem értekezett és igy mindazon hírek és kombinácziók, melyek a honvédelmi mi­niszter kinevezésére vonatkoznak, nélkülözik a tényleges alapot. 1884. jan. 1. tisztviselőknek Vezékbe való felvétele czél­­talan lenne.­­ Budapesten ils­ 3. évi deczember hu­sz­a­dikén. Tisza.

Next