Magyar Polgár, 1884. január-március (18. évfolyam, 1-75. szám)

1884-01-30 / 25. szám

i fog a budget keretében ezen változást czél­­szerű beosztások és új szervezések által ke­resztülvinni, e czímen ugyanis az adózó pol­gárokat újabb teherrel sújtani nem kívánnám. (Helyeslés.) De ha már felszólalok, méltóztassanak megengedni, hogy a kormányt arra is felkér­jem, hogy azon szabályzatot, a­mely a tiszt­viselők jogait és kötelességeit, valamint a szolgálat jogi természetét van hivatva meg­határozni, siettesse. Én azonban nem úgy ér­tem a pragmatikát és nem azért sürgetem azt, hogy a hanyag h­sztviselő állásában bármely körülmények közt is megvédessék, nem azért sürgetem, mintha a parlamenti kormány fe­lelősségét könnyíteni akarnám, hanem sürge­tem azért . .. Polonyi Géza: Mert közelednek a vá­lasztások. (Derültség a szélső­baloldalon.) Darányi Ignácz: Sajnálom, hogy a t. képviselő úr nem méltóztatott csekélységem működését figyelemmel kisérni, mert ha ezt tette volna, tudná a t. képviselő úr, hogy e kérdéssel nem ma foglalkozom először (Jobb­­felől: Igaz! ügy van.) hanem hogy e kérdést évek óta kisérem figyelemmel és a­hol lehe­tett és kellett, ez ügyben mindig fel is szólal­tam. (Helyeslés.) Én a pragmatikára te­hát, csak annyi­ban helyezek súlyt, hogy az a tisztviselő, a­ki kötelességének eleget tett, állásában bizto­­­sítva legyen, nem épen ezen, hanem bármely lehető kormánnyal szemben. (Helyeslés.) Még egy kérdést leszek bátor felhozni, ha már az állami tisztviselők viszonyainak rendezéséről szólok és ez a nyugdíj-szabályzat kérdése. A képviselőház ezzel már gyakrabban foglalkozott, de általában is beismertetett, hogy a jelenlegi nyugdíj-szabályzat tarthatat­lan. Ha keresik az elvet, a­mely ennek alap­ja, ezt alig találhatjuk meg benne, oly­annyi­ra elavultak a viszonyok, a­melyek közt az alkotva lett. Hogy többet ne mondjak, az öt éves cyclusok folytán azon tisztviselő, a­ki tíz évig és egy napig szolgált, éppen annyi nyugdíjat kap, mint a­ki egy nap híjával ti­zenöt évig szolgált. Ez az államra nézve pénz­ügyi szempontból teljesen közömbös, de az illetőkre igen terhes. Egy másik eset az, hogy a legmagasabb állami tisztviselő özvegye sem kaphat több nyugdíjat a jelen szabályzat szerint 600 pen­gő írtnál, pedig ennyiből alig élhet meg oly család, mely társadalmi állásánál fogva jobb napokat látott. Ilyen aránytalan az árvák el­­­­látása is; különösen van eset, hogy az árvák nevelési járuléka kisebb akkor, midőn az apa és az anya elhalt, mint akkor, midőn csupán atyjukat vesztették el. Nem folytatom tovább, te­hát, mert csak megjelölni akartam azon visszásságokat, ame­lyek aligha tűrhettek tovább. Belátta ezt a kormány is, és ha jól tudom, az ennek meg­szüntetésére szolgáló javaslat már készen is van. Még csak egyet kívánok érinteni, és ez az, hogy ezen javaslatból az országra nézve származik-e pénzügyi megterhelés. (Halljuk!) Egy nyugdíj-szabályzatot és annak pénz­ügyi következményeit nem lehet másképp megítélni, mint átlagos számítás szerint. Már­pedig az eddigi rendszer szerint tizenhét éves átlagot véve fel, 5.824.000 h­tot tesz az évi megterhelés, holott a változott nyugdíj-sza­bályzat szerint, a hivatalos számítás alapján, a megterhelés 17 évi átlagot véve fel, 4 mil­lió 642.000 frtot tenne és így 1.182.000 fo­­­­rint lenne az átlagos megtakarítás. Nem tagadom te­hát, hogy az új nyug­díj-szabályzat elfogadásával az első években a megterheltetés momentán valamivel emelked­nék, mert hiszen átlagszámításról beszélek, de a­hol a megterheltetés látszólagos, azt hi­szem, igen könnyű pénzügyi művelet kell ah­hoz, hogy ezen látszólagos megterheltetésen segítve és könnyítve legyen. A nyugdíj-szabályzat kérdése, te­hát, azon kérdések közé tartozik, melyek minél tovább halasztatnak, megoldásuk annál nehezebb lesz. Ha a megelőző kormány annak idején kézé­­­­be vette volna ezen dolgot, p. o. 1873-ban, úgy, a­mint a jelenlegi kormány tette, akkor­­ hiteles számítás szerint az évi megterheltetés most már e czímen 1.078.000 forinttal kis­­sebb lenne. Ezek után arra vagyok bátor felkérni az igen­t, pénzügyminisztert a nyugdíj-sza-­­ bályzatot illetőleg, hogy miután, úgy tudom,­­ készen van, és miután annak megvitatása és megérlelődése úgy is hosszabb időt vehet igény­be, hogy legyen szíves azt a képviselőháznak még ez ülésszakban beterjeszteni. A költség­­vetést a tárgyalás alapjául elfogadom (Helyes­lés jobbfelől.) Kovács Albert azt hiszi, hogy a költ­ségvetés szerkesztésében minden megtörtént arra, hogy világosan ne lehessen látni, hogy a defic­itet ne lehessen teljesen megállapítani. Ha a jelen költségvetésben az államháztar­tás mérlegét komolyan akarjuk tekinteni, akkor legfeljebb 12—13 milliót nevezhetünk olyannak, mely valóban beruházásokra fordít­­tatik. Közte­fogásnak tekinti most a választá­sok előtt annak hangoztatását, hogy az ál­lamháztartásban az egyensúly helyre van ál­lítva. A rendes adókban elmentek már addig a határig, melyen túl csak a visszatérés kez­dődik, s a pénzügyminiszter nem tud már mást tenni, mint nevetséges adókhoz nyúlni, a­mi­lyen az agglegényi adó. A költségvetést nem szavazza meg. Orbán Balázs elismeri, hogy a jelen költségvetésben is van némi befektetés vas­­utakra, stb., de ez csak alamizsna óriási szük­ségletükhöz képest. Fájdalommal említi föl, hogy körülbelül 200 millió forint megy ki az országból államadóssági kamatok, Bosznia, Horvátország, udvartartás czimén. Beszélt elvi­selhetetlen dolgokról, mellesleg megemlékezvén a hű „m­ameluk“-ról. Elnök felhívta a szónokot, hogy szavait magyarázza meg. Orbán kijelentése után, hogy ő ama ki­fejezést általánosságban értette. Elnök kijelentette,hogy senkinek sem en- I gedi meg, hogy szónokot megsértse, de vi­szont szónoktól is megvárja, hogy ne sértsen meg senkit. . . . Ezen incidens után Orbán folytatván beszédét, kijelentette, hogy a budgetet nem fogadja el. Az idő előrehaladván, a vita folytatása­­ a holnapi ülésre halasztatik. Ezzel az ülés véget ért. A tud. akadémiából. Budapest, jan. 28. A magyar tud. akadémia ma dél­után 5 órakor dr. Paul­er Tivadar elnöklete alatt összes ülést tartott, melynek tárgyát egy emlékbeszéd és folyó ügyek képezték. Emlék­beszédet Tanárki Gedeon mondott Mol­nár Aladár levelező tag fölött. A beszéd ki­merítően méltatta az elhunytnak irodalmi te­vékenységét és közhasznú munkálkodását a­­ közoktatás és tanügy terén. A tetszéssel fo­­­­gadott beszéd után F­r­a­k­n­ó­i főtitkár folyó ügyeket terjesztett elő. Első­sorban bemutat­ta az akadémiának vagyonállásáról 1883. év végén s az 1884 iki költségvetésről szóló je­­­­lentést. Ebből a következőket közöljük: A magyar földhitelintézet által a mult év végén lezárt akadémiai vagyonmérleg az akadémia vagyonának oly jelentékeny gyarapo­dását tünteti fel, a­melyhez hasonlót az aka­démia alapítása óta, csak az 1860. és 1861 dik esztendőben nyilatkozó nemzeti lelkese­désnek köszönhetett. Az akadémia vagyona a mult évben 152,432 frt 33 krral gyarapodott.­­ Hagyományokat tettek: Hamelnyik János 60,000 frt, Komán Ferencz 20,000 frt, Ta­vam­oki Stummer Ágost 10,000 frt, Bük László 6000 frt, Arany János 1000 frt, Dessewffy Jób 1017 frt 50 kr, Zákány József hagyománya 586 frt 87 kr, Neme­s­­hegyi Julia 500 frt, Kaán Ágoston 225 frt 96 kr, H­u­p­k­a Ferencz 50 frt, Pacséri I­m­­csis Lajos 37,000 frt. Az akadémi vagyona 2.039,299 frt 47 kr. A rendes bevételek 2684 frt 61 krral haladták felül az előirányzatot. Elő volt irányozva 129,000 frt, befolyt 122,684 frt 61 kr. A könyvkiadó vállalatok­nak bevétele volt 12,485 frt 79 kr; kiadása 14,238 frt 30 kr. Tudományos czélokra 76,508 frtot fordított az akadémia; ezek közt írói tiszteletdijakra 19,790 frtot, szerkesztői tisz­teletdijakra 3660 frtot, folyóiratok és tudo­mányos munkák segélyezésére 13,700 frtot, tudományos buvárlatok segélyezésére 3060 frtot, jutalmazásokra 5718 frtot. A folyó évre 131,700 frt bevétel s 134,000 frt kiadás van előirányozva. Ezután egy elkésett pályamun­káról tett jelentést. Az 1883. évi deczem­­ber 31-én lejárt Karácsonyi pályázatra érke­zett be ugyanis két nappal ezelőtt egy .Ha­táridők czimű 5 felvonásos tragoedia. E ha­táridőn túl beérkezett tragoedia sorsa igen tragikus. Szerzője ugyanis kimutatta, hogy a pályaművet még 1883. deczember 23-án, tehát a határidő lejárta előtt tette Kassán postára s mégis csak f. évi január 24-én, egy hónap múlva, érkezett Budapestre. Az összes ülés ilyen körülmények között elfogadta a pályamű­vet, miután az elkésésnek nem a szerző, ha­nem a posta az oka. Az I. osztály azt az indítványt terjesz­ti az összes ülés elé, hogy a pályamunkák bírálói bizonyos díjazásban részesüljenek. Az indítványt javaslattétel végett egy bizottság­hoz tették át. Ezzel kapcsolatban a főtitkár indítványozza, hogy a pályamunkák beküldé­sének határideje dec­ember 31-től október 31-ére tétessék, miután újabb idő óta oly nagy számmal s oly nagy terjedelmű pálya­munkák küldetnek be, hogy megbírálásuk ja­nuár közepétől a nagygyűlésig lehetetlen. Ezt az indítványt is bizottsághoz utasították. — G­á­l­­ Ernő, b.­pesti ügyvéd, Csokonay V. Mihály összes kéziratait örökölvén, azokat megőrzés végett az akadémiának ajánlja fel. Az ülés köszönettel és éljenzéssel fogadta a szép ajánlatot. A következő tárgy igen élénk eszme­cserére adott alkalmat, mely bizonyos tekin­tetben magán viselte az antisemitismus bélyegét. A főtitkár ugyanis felolvasta K­o­h­u­t­y Sándor nagyváradi főrabbi levelét, melyben­­ ez anyagi támogatást kér az általa szerkesz­tett Talmud szótár kiadása tárgyában. A levélhez mellékelve volt a szótár III. kö­tete, mely legközelebb került ki a sajtó alól. Elnök azt hiszi, hogy az ügy vélemény­­adás végett az I. osztályhoz tétessék át. Ball­agi Mór megjegyzi, hogy az I. osz­tály ebben az ügyben már adott véleményt akkor, midőn Kohut első ízben folyamodott segélyért. A vélemény az volt, hogy Kohut munkája igen becses és díszére válik az iro­dalomnak. A segélyezés akkor azért maradt el, mert az akadémia pénzügyei ezt nem en­gedték meg Nézete tehát az, hogy az összes ülés határozzon közvetlenül a segélyezés kér­désében. Paul­er Gyula ellenzi a segélyezést, mert a szótár csak héber nyelven van írva. Egyéb­iránt pedig ez theologiai munka, mely nem tartozik az akadémiához. H­u­n­f­a­l­v­y Pál figyelmezteti Pauler Gyu­lát, hogy Kohut munkája tisztán nyelvészeti és egy mákszemnyi köze sincs a theologiához. Ő is nagy becscsel biró munkát lát a szótár­ban és ha a bécsi és párisi akadémiák segé­lyezik, annál inkább kell a segélyhez a ma­gyar akadémiának járulnia, mert szerzője ma­gyar ember. Egyébként megjegyzi, hogy az aka­démia már török munkákat is adott ki, nem vét tehát czélja ellen, ha ezt is segélyezi. T­h­a­­­y Kálmán azt mondja, hogy se­gélyezzék Kohut művét a szerző gazdag hit- sorsosai. Az akadémia csak magyar nyelven írott munkák kiadását segélyezheti. Ellenzi még azt is, hogy az ügy véleményadás végett az I. osztálynak kiadassák. Elnök szavazás alá bocsátja a kérdést, vájjon kiadassák-e az ügy véleményadás vé­gett az osztálynak vagy egyszerűen ad acta tétessék ? A többség (13) elfogadta az indítványt, hogy az ügy kiadassák az I. osztálynak, hatan ellene szavaztak. Végül jelenti a főtitkár, hogy az akadé­mia nagygyűlései június 3-án kezdődnek, az ü­nnepélyes közgyűlés pedig június 8-án lesz. Ezzel az ülés véget ért. MAGYAR POLGÁR (25. sz.) SZÍNHÁZ, zene. A nemzeti színházban tegnap Feuillet érzelemgazdag színműve: „Egy szegény ifjú története“ került színre, közepes szá­mú közönség előtt. A darab két főszereplő­jét a Szacsvay-pár személyesítő, még­pedig kiváló sikerrel. Mindketten érzéssel és sok bensőséggel játsztak, s egyikök Maximé, a másik Margit szerepében gyakori kihívásokban is részesült.­­ A többi szereplők közül csupán Mátrait és Tolnait illetheti elismerés, mert a többiek többé-kevésbbé színtelenül játszottak, s nagyon halvány keretet képez­tek a két fő­alak körül.* Brahms egy symphoniáért, még­pedig F-dúr symphoniájáért­, 36,000 márka honorá­riumot kapott. Ez jókora összeg, mindazonál­tal Németországban az a nézet, hogy nagyon csekély összeg oly zeneköltőnek, a ki a maga irányában most az első. De azért eddig senki ily magas tiszteletdijat nem kapott zeneműért. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 94. szám. Kolozsvár, 189­4. jan. 30. Az uj emberek. Vígjáték 3 felv. Irta: Toldy István. Személyek: Csipkey .... Gabányi, Lajos...........Tolnai A. Metella . . . Szacsvayné. Kövesdi Ervin Szacsvay. Irma...........Hubay A. Oszkár .... Gerő Lina. Csetneky . . . Krasznai. Tarczal Ábris Zilahi Gy. Darlay Viktor Vendrei. Márton .... Szilágyi. Daróczi .... Váradi A. Kezdete 7 órakor. Legújabb. Az olasz vasutak ügye. Az olasz köz­munka- és közlekedési miniszter, Garala­n a „Pol. Corr.“ legújabb római jelentése szerint tegnap nyújtotta be az illető parlamenti al­bizottsághoz a kabinet nevében az állam­vas­­utak legközelebb szabályozandó viszonyaira vonatkozó előterjesztéseket. Ezek szerint az összes államvasutak jövőre két fő­ hálózatra fognak osztatni, az adriai- és középtengeri háló­zatokra, s ezek forgalmi igazgatása belföldi társulatoknak fog átadatni, az állam tulajdon­jogának épségben tartásával. E társulatok kö­telezve lesznek a vasúti törvényben megálla­pított számos­­új vonal kiépítésére. A közép­tengeri hálózat valószínűleg az olasz déli vas­utak részvénytársaságának fog átadatni, a má­siknak igazgatására azonban egy új társulat fog alakíttatni. A vasút­ kérdés megoldása még a parlament jelen ülésszakában meg fog tör­ténni. Monarchiánk bevitele Bulgáriába. A Bul­gária kül­kereskedelm­méről legújabban kiadott 1884. jan. 30. hivatalos statistikai kimutatás szerint ez ál­lamba 1881-ben 58, 487, 100 frank értékű kereskedelmi áruczikk vizetett be külorszá­gokból. Ez összegben monarchiánk szintén je­lentékeny értékösszeggel: 14, 421, 238 frank­kal szerepel. NAPI HÍREK. Kolozsvár, jan 29. A mai szám tartalma : A budget-tár­gyalás. — Országgyűlés. — A tud. akadémiából. — Szinház, lene. — Legújabb. — Napi hírek. — Levelezés: Fogaras. — Törvényszéki csarnok. — Egyveleg. — Csarnok: Ariadne Oaida regé­­nye (folyt.) — Közgazdaság: A romániai határ­zár kérdésében. (vége.) Tárcza : A babona és a tudományok. * A városi költségvetés részle­tes tárgyalása a szakosztályokban tegnap befejeztetett. Az ismétlő iskolák kérdése is­mét fölvétetvén, az e czimen felvett 600 frt­ból az iparossegédek részére kiszakított 100 frton kívül a kereskedő­ segédek esti oktatá­sa czéljára is 100 frt ajánltatik meg. A szen­vedő tőkék tételénél a szakosztályok javasol­ják, hogy jövőre az egyes adósságok a jegy­zés-rovatban neveztessenek meg. A kaszárnya­pénztári költségvetésnél elfogadtatott azon in­dítvány, hogy a szállásbizottság új ta­gokkal frissíttessék föl. A szegény­pénztári költségvetés rendén indítvány létetett a ze­­nélési díjak visszaállítása iránt, de tekintet­tel a zenészek vagyonilag sülyedt állapotára, mellőztetett. Elfogadtatott azonban azon in­dítvány, hogy jövőre a dobolási díjak a szegények pénztára javára bevezessenek, mert a dobolást a rendőrszolgáknak hivatalos kö­telességből kell teljesíteniük, a­miért külön díjt nem igényelhetnek. A szegények háza gondnokának 200 frtnyi fizetése 40 írttal eme­lendőnek javasoltatik. Végül elfogadtatott még két indítvány: egyik, hogy jövőre a szegények számára a gyógyszerek olcsóbb kiszolgáltatá­sa concurrentia útján biztosíttassák; a másik, hogy a szegények felvételénél városi polgá­rokból bizalmi tanács alkottassák. A mérleg összeállítása a ma d. u. ülésre halasztatott. És ezzel nyolcz napi tanácskozás után a költ­ségvetés szakosztályi tárgyalása befejeztetik, úgy halljuk, hogy mindösszevéve i. e. 5000 frtot sikerült a szakosztályoknak törölniük. A határozott számadatokat holnap közöljük. * Sigmond Dezső iparkamarai elnök, mint gyártulajdonos, Budapestre utazott, hogy a szesztermelők országos egyesületének a szeszadó-reform ügyében ma tartott értekez­letén részt vegyen. * A b.­hunyadi gyermekjátékké­­szítő tanműhelyről hozott tudósításunk, mely szerint tervbe vétetett nevezett tanmű­helynek a székelyföldre, mint jobb talajra va­ló áthelyezése a K Közlönynek megjegyzések­re adott alkalmat, melyek a tanműhelyt nem­zeti missióval akarják felruházni, s tiltakozást képeznek a fenti terv ellenében. Mi e meg­jegyzésekre egyszerűen azt kérdjük, hogy ha a mai hely annyira alkalmas e tanműhely­re, miért mégis az a gyenge eredmény, melyet annyi év után fölmutat? És mikor a kormány újabb terve a tanműhely igazgatóságával kö­­zöltetett, ez miért felelte azt, hogy magánvál­lalkozó keresése nem tartozik feladatai közé ? Miért nem ragadta meg inkább az alkalmat arra, hogy egyes egyén, vagy társulat mostani helyén vegye át a tanműhelyt? Mert ott a helyszínen mindenki érzi, tudja, hogy — fáj­dalom — a nép szokásai miatt e háziiparág nem verhetett gyökeret, s következőleg, hogy a tanműhelynek, mint üzleti vállalatnak, ott jövője nincs. Ezért csak helyeselhetjük azt az illetékes körökben fölmerült eszmét, melyet említünk. A nemzetiségnek más, mindeneset­re oly eszközökkel kell szolgálatot tenni, me­lyek az illető vidékek viszonyainak megfele­lőbbek ; tanműhelyek, ipari vállalatok és üzle­tek pedig ismét oly helyeken létesíthetők aránylag legkevesebb költséggel és mégis leg­több eredménynyel, hol a népszokásokban biz­tos talajra lehet kilátás. Az erdélyrészi házi­­iparegylet egykori tévedését ideje már lehető­leg jóvá tenni. * Képviselőválasztási mozgal­mak Bereczkben. Bereczk város ország­­gyűlési képviselője, Gábor Péter, kézdi­ járási szolgabiróvá megválasztatván, helyébe—mint tegnap irtuk — országgyűlési képviselővé gr. H­orváth-Toldy Lajos lett felléptetve, ki a jelöltséget elfogadván, folyó hó 25 én délután 4 órakor Kézdi-Vásárhelyről Bereczkbe érke­zett e város küldöttségének diszkiséretében.­­ Itt a tanács nagytermében Bálint László alesperes, bereczki plébános szép üdvözlő be­széddel fogadta a város nevében, igy szólván: „Méltóságos gróf úr! Mélyen tisztelt hazánk­fia! Hazafias, őszinte kebellel, egy szívvel és egy lélekkel üdvözöljük méltóságodat itt, e nem annyira fényes, mint jeles emlékű ha­tárponton, a vén Kárpátok tövében, az ős­apák vallási és honfiúi erényei által megszen­telt helyen, mely a legősebb időktől fogva a harczi küzdelmek egyik kiszemelt strategikus

Next