Magyar Polgár, 1884. január-március (18. évfolyam, 1-75. szám)
1884-01-30 / 25. szám
i fog a budget keretében ezen változást czélszerű beosztások és új szervezések által keresztülvinni, e czímen ugyanis az adózó polgárokat újabb teherrel sújtani nem kívánnám. (Helyeslés.) De ha már felszólalok, méltóztassanak megengedni, hogy a kormányt arra is felkérjem, hogy azon szabályzatot, amely a tisztviselők jogait és kötelességeit, valamint a szolgálat jogi természetét van hivatva meghatározni, siettesse. Én azonban nem úgy értem a pragmatikát és nem azért sürgetem azt, hogy a hanyag hsztviselő állásában bármely körülmények közt is megvédessék, nem azért sürgetem, mintha a parlamenti kormány felelősségét könnyíteni akarnám, hanem sürgetem azért . .. Polonyi Géza: Mert közelednek a választások. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Darányi Ignácz: Sajnálom, hogy a t. képviselő úr nem méltóztatott csekélységem működését figyelemmel kisérni, mert ha ezt tette volna, tudná a t. képviselő úr, hogy e kérdéssel nem ma foglalkozom először (Jobbfelől: Igaz! ügy van.) hanem hogy e kérdést évek óta kisérem figyelemmel és ahol lehetett és kellett, ez ügyben mindig fel is szólaltam. (Helyeslés.) Én a pragmatikára tehát, csak annyiban helyezek súlyt, hogy az a tisztviselő, aki kötelességének eleget tett, állásában biztosítva legyen, nem épen ezen, hanem bármely lehető kormánnyal szemben. (Helyeslés.) Még egy kérdést leszek bátor felhozni, ha már az állami tisztviselők viszonyainak rendezéséről szólok és ez a nyugdíj-szabályzat kérdése. A képviselőház ezzel már gyakrabban foglalkozott, de általában is beismertetett, hogy a jelenlegi nyugdíj-szabályzat tarthatatlan. Ha keresik az elvet, amely ennek alapja, ezt alig találhatjuk meg benne, olyannyira elavultak a viszonyok, amelyek közt az alkotva lett. Hogy többet ne mondjak, az öt éves cyclusok folytán azon tisztviselő, aki tíz évig és egy napig szolgált, éppen annyi nyugdíjat kap, mint aki egy nap híjával tizenöt évig szolgált. Ez az államra nézve pénzügyi szempontból teljesen közömbös, de az illetőkre igen terhes. Egy másik eset az, hogy a legmagasabb állami tisztviselő özvegye sem kaphat több nyugdíjat a jelen szabályzat szerint 600 pengő írtnál, pedig ennyiből alig élhet meg oly család, mely társadalmi állásánál fogva jobb napokat látott. Ilyen aránytalan az árvák ellátása is; különösen van eset, hogy az árvák nevelési járuléka kisebb akkor, midőn az apa és az anya elhalt, mint akkor, midőn csupán atyjukat vesztették el. Nem folytatom tovább, tehát, mert csak megjelölni akartam azon visszásságokat, amelyek aligha tűrhettek tovább. Belátta ezt a kormány is, és ha jól tudom, az ennek megszüntetésére szolgáló javaslat már készen is van. Még csak egyet kívánok érinteni, és ez az, hogy ezen javaslatból az országra nézve származik-e pénzügyi megterhelés. (Halljuk!) Egy nyugdíj-szabályzatot és annak pénzügyi következményeit nem lehet másképp megítélni, mint átlagos számítás szerint. Márpedig az eddigi rendszer szerint tizenhét éves átlagot véve fel, 5.824.000 htot tesz az évi megterhelés, holott a változott nyugdíj-szabályzat szerint, a hivatalos számítás alapján, a megterhelés 17 évi átlagot véve fel, 4 millió 642.000 frtot tenne és így 1.182.000 forint lenne az átlagos megtakarítás. Nem tagadom tehát, hogy az új nyugdíj-szabályzat elfogadásával az első években a megterheltetés momentán valamivel emelkednék, mert hiszen átlagszámításról beszélek, de ahol a megterheltetés látszólagos, azt hiszem, igen könnyű pénzügyi művelet kell ahhoz, hogy ezen látszólagos megterheltetésen segítve és könnyítve legyen. A nyugdíj-szabályzat kérdése, tehát, azon kérdések közé tartozik, melyek minél tovább halasztatnak, megoldásuk annál nehezebb lesz. Ha a megelőző kormány annak idején kézébe vette volna ezen dolgot, p. o. 1873-ban, úgy, amint a jelenlegi kormány tette, akkor hiteles számítás szerint az évi megterheltetés most már e czímen 1.078.000 forinttal kissebb lenne. Ezek után arra vagyok bátor felkérni az igent, pénzügyminisztert a nyugdíj-sza- bályzatot illetőleg, hogy miután, úgy tudom, készen van, és miután annak megvitatása és megérlelődése úgy is hosszabb időt vehet igénybe, hogy legyen szíves azt a képviselőháznak még ez ülésszakban beterjeszteni. A költségvetést a tárgyalás alapjául elfogadom (Helyeslés jobbfelől.) Kovács Albert azt hiszi, hogy a költségvetés szerkesztésében minden megtörtént arra, hogy világosan ne lehessen látni, hogy a deficitet ne lehessen teljesen megállapítani. Ha a jelen költségvetésben az államháztartás mérlegét komolyan akarjuk tekinteni, akkor legfeljebb 12—13 milliót nevezhetünk olyannak, mely valóban beruházásokra fordíttatik. Köztefogásnak tekinti most a választások előtt annak hangoztatását, hogy az államháztartásban az egyensúly helyre van állítva. A rendes adókban elmentek már addig a határig, melyen túl csak a visszatérés kezdődik, s a pénzügyminiszter nem tud már mást tenni, mint nevetséges adókhoz nyúlni, amilyen az agglegényi adó. A költségvetést nem szavazza meg. Orbán Balázs elismeri, hogy a jelen költségvetésben is van némi befektetés vasutakra, stb., de ez csak alamizsna óriási szükségletükhöz képest. Fájdalommal említi föl, hogy körülbelül 200 millió forint megy ki az országból államadóssági kamatok, Bosznia, Horvátország, udvartartás czimén. Beszélt elviselhetetlen dolgokról, mellesleg megemlékezvén a hű „mameluk“-ról. Elnök felhívta a szónokot, hogy szavait magyarázza meg. Orbán kijelentése után, hogy ő ama kifejezést általánosságban értette. Elnök kijelentette,hogy senkinek sem en- I gedi meg, hogy szónokot megsértse, de viszont szónoktól is megvárja, hogy ne sértsen meg senkit. . . . Ezen incidens után Orbán folytatván beszédét, kijelentette, hogy a budgetet nem fogadja el. Az idő előrehaladván, a vita folytatása a holnapi ülésre halasztatik. Ezzel az ülés véget ért. A tud. akadémiából. Budapest, jan. 28. A magyar tud. akadémia ma délután 5 órakor dr. Pauler Tivadar elnöklete alatt összes ülést tartott, melynek tárgyát egy emlékbeszéd és folyó ügyek képezték. Emlékbeszédet Tanárki Gedeon mondott Molnár Aladár levelező tag fölött. A beszéd kimerítően méltatta az elhunytnak irodalmi tevékenységét és közhasznú munkálkodását a közoktatás és tanügy terén. A tetszéssel fogadott beszéd után Fraknói főtitkár folyó ügyeket terjesztett elő. Elsősorban bemutatta az akadémiának vagyonállásáról 1883. év végén s az 1884 iki költségvetésről szóló jelentést. Ebből a következőket közöljük: A magyar földhitelintézet által a mult év végén lezárt akadémiai vagyonmérleg az akadémia vagyonának oly jelentékeny gyarapodását tünteti fel, amelyhez hasonlót az akadémia alapítása óta, csak az 1860. és 1861 dik esztendőben nyilatkozó nemzeti lelkesedésnek köszönhetett. Az akadémia vagyona a mult évben 152,432 frt 33 krral gyarapodott. Hagyományokat tettek: Hamelnyik János 60,000 frt, Komán Ferencz 20,000 frt, Tavamoki Stummer Ágost 10,000 frt, Bük László 6000 frt, Arany János 1000 frt, Dessewffy Jób 1017 frt 50 kr, Zákány József hagyománya 586 frt 87 kr, Nemeshegyi Julia 500 frt, Kaán Ágoston 225 frt 96 kr, Hupka Ferencz 50 frt, Pacséri Imcsis Lajos 37,000 frt. Az akadémi vagyona 2.039,299 frt 47 kr. A rendes bevételek 2684 frt 61 krral haladták felül az előirányzatot. Elő volt irányozva 129,000 frt, befolyt 122,684 frt 61 kr. A könyvkiadó vállalatoknak bevétele volt 12,485 frt 79 kr; kiadása 14,238 frt 30 kr. Tudományos czélokra 76,508 frtot fordított az akadémia; ezek közt írói tiszteletdijakra 19,790 frtot, szerkesztői tiszteletdijakra 3660 frtot, folyóiratok és tudományos munkák segélyezésére 13,700 frtot, tudományos buvárlatok segélyezésére 3060 frtot, jutalmazásokra 5718 frtot. A folyó évre 131,700 frt bevétel s 134,000 frt kiadás van előirányozva. Ezután egy elkésett pályamunkáról tett jelentést. Az 1883. évi deczember 31-én lejárt Karácsonyi pályázatra érkezett be ugyanis két nappal ezelőtt egy .Határidők czimű 5 felvonásos tragoedia. E határidőn túl beérkezett tragoedia sorsa igen tragikus. Szerzője ugyanis kimutatta, hogy a pályaművet még 1883. deczember 23-án, tehát a határidő lejárta előtt tette Kassán postára s mégis csak f. évi január 24-én, egy hónap múlva, érkezett Budapestre. Az összes ülés ilyen körülmények között elfogadta a pályaművet, miután az elkésésnek nem a szerző, hanem a posta az oka. Az I. osztály azt az indítványt terjeszti az összes ülés elé, hogy a pályamunkák bírálói bizonyos díjazásban részesüljenek. Az indítványt javaslattétel végett egy bizottsághoz tették át. Ezzel kapcsolatban a főtitkár indítványozza, hogy a pályamunkák beküldésének határideje december 31-től október 31-ére tétessék, miután újabb idő óta oly nagy számmal s oly nagy terjedelmű pályamunkák küldetnek be, hogy megbírálásuk január közepétől a nagygyűlésig lehetetlen. Ezt az indítványt is bizottsághoz utasították. — Gál Ernő, b.pesti ügyvéd, Csokonay V. Mihály összes kéziratait örökölvén, azokat megőrzés végett az akadémiának ajánlja fel. Az ülés köszönettel és éljenzéssel fogadta a szép ajánlatot. A következő tárgy igen élénk eszmecserére adott alkalmat, mely bizonyos tekintetben magán viselte az antisemitismus bélyegét. A főtitkár ugyanis felolvasta Kohuty Sándor nagyváradi főrabbi levelét, melyben ez anyagi támogatást kér az általa szerkesztett Talmud szótár kiadása tárgyában. A levélhez mellékelve volt a szótár III. kötete, mely legközelebb került ki a sajtó alól. Elnök azt hiszi, hogy az ügy véleményadás végett az I. osztályhoz tétessék át. Ballagi Mór megjegyzi, hogy az I. osztály ebben az ügyben már adott véleményt akkor, midőn Kohut első ízben folyamodott segélyért. A vélemény az volt, hogy Kohut munkája igen becses és díszére válik az irodalomnak. A segélyezés akkor azért maradt el, mert az akadémia pénzügyei ezt nem engedték meg Nézete tehát az, hogy az összes ülés határozzon közvetlenül a segélyezés kérdésében. Pauler Gyula ellenzi a segélyezést, mert a szótár csak héber nyelven van írva. Egyébiránt pedig ez theologiai munka, mely nem tartozik az akadémiához. Hunfalvy Pál figyelmezteti Pauler Gyulát, hogy Kohut munkája tisztán nyelvészeti és egy mákszemnyi köze sincs a theologiához. Ő is nagy becscsel biró munkát lát a szótárban és ha a bécsi és párisi akadémiák segélyezik, annál inkább kell a segélyhez a magyar akadémiának járulnia, mert szerzője magyar ember. Egyébként megjegyzi, hogy az akadémia már török munkákat is adott ki, nem vét tehát czélja ellen, ha ezt is segélyezi. Thay Kálmán azt mondja, hogy segélyezzék Kohut művét a szerző gazdag hit- sorsosai. Az akadémia csak magyar nyelven írott munkák kiadását segélyezheti. Ellenzi még azt is, hogy az ügy véleményadás végett az I. osztálynak kiadassák. Elnök szavazás alá bocsátja a kérdést, vájjon kiadassák-e az ügy véleményadás végett az osztálynak vagy egyszerűen ad acta tétessék ? A többség (13) elfogadta az indítványt, hogy az ügy kiadassák az I. osztálynak, hatan ellene szavaztak. Végül jelenti a főtitkár, hogy az akadémia nagygyűlései június 3-án kezdődnek, az ünnepélyes közgyűlés pedig június 8-án lesz. Ezzel az ülés véget ért. MAGYAR POLGÁR (25. sz.) SZÍNHÁZ, zene. A nemzeti színházban tegnap Feuillet érzelemgazdag színműve: „Egy szegény ifjú története“ került színre, közepes számú közönség előtt. A darab két főszereplőjét a Szacsvay-pár személyesítő, mégpedig kiváló sikerrel. Mindketten érzéssel és sok bensőséggel játsztak, s egyikök Maximé, a másik Margit szerepében gyakori kihívásokban is részesült. A többi szereplők közül csupán Mátrait és Tolnait illetheti elismerés, mert a többiek többé-kevésbbé színtelenül játszottak, s nagyon halvány keretet képeztek a két főalak körül.* Brahms egy symphoniáért, mégpedig F-dúr symphoniájáért, 36,000 márka honoráriumot kapott. Ez jókora összeg, mindazonáltal Németországban az a nézet, hogy nagyon csekély összeg oly zeneköltőnek, a ki a maga irányában most az első. De azért eddig senki ily magas tiszteletdijat nem kapott zeneműért. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 94. szám. Kolozsvár, 1894. jan. 30. Az uj emberek. Vígjáték 3 felv. Irta: Toldy István. Személyek: Csipkey .... Gabányi, Lajos...........Tolnai A. Metella . . . Szacsvayné. Kövesdi Ervin Szacsvay. Irma...........Hubay A. Oszkár .... Gerő Lina. Csetneky . . . Krasznai. Tarczal Ábris Zilahi Gy. Darlay Viktor Vendrei. Márton .... Szilágyi. Daróczi .... Váradi A. Kezdete 7 órakor. Legújabb. Az olasz vasutak ügye. Az olasz közmunka- és közlekedési miniszter, Garalan a „Pol. Corr.“ legújabb római jelentése szerint tegnap nyújtotta be az illető parlamenti albizottsághoz a kabinet nevében az államvasutak legközelebb szabályozandó viszonyaira vonatkozó előterjesztéseket. Ezek szerint az összes államvasutak jövőre két fő hálózatra fognak osztatni, az adriai- és középtengeri hálózatokra, s ezek forgalmi igazgatása belföldi társulatoknak fog átadatni, az állam tulajdonjogának épségben tartásával. E társulatok kötelezve lesznek a vasúti törvényben megállapított számosúj vonal kiépítésére. A középtengeri hálózat valószínűleg az olasz déli vasutak részvénytársaságának fog átadatni, a másiknak igazgatására azonban egy új társulat fog alakíttatni. A vasút kérdés megoldása még a parlament jelen ülésszakában meg fog történni. Monarchiánk bevitele Bulgáriába. A Bulgária külkereskedelmméről legújabban kiadott 1884. jan. 30. hivatalos statistikai kimutatás szerint ez államba 1881-ben 58, 487, 100 frank értékű kereskedelmi áruczikk vizetett be külországokból. Ez összegben monarchiánk szintén jelentékeny értékösszeggel: 14, 421, 238 frankkal szerepel. NAPI HÍREK. Kolozsvár, jan 29. A mai szám tartalma : A budget-tárgyalás. — Országgyűlés. — A tud. akadémiából. — Szinház, lene. — Legújabb. — Napi hírek. — Levelezés: Fogaras. — Törvényszéki csarnok. — Egyveleg. — Csarnok: Ariadne Oaida regénye (folyt.) — Közgazdaság: A romániai határzár kérdésében. (vége.) Tárcza : A babona és a tudományok. * A városi költségvetés részletes tárgyalása a szakosztályokban tegnap befejeztetett. Az ismétlő iskolák kérdése ismét fölvétetvén, az e czimen felvett 600 frtból az iparossegédek részére kiszakított 100 frton kívül a kereskedő segédek esti oktatása czéljára is 100 frt ajánltatik meg. A szenvedő tőkék tételénél a szakosztályok javasolják, hogy jövőre az egyes adósságok a jegyzés-rovatban neveztessenek meg. A kaszárnyapénztári költségvetésnél elfogadtatott azon indítvány, hogy a szállásbizottság új tagokkal frissíttessék föl. A szegénypénztári költségvetés rendén indítvány létetett a zenélési díjak visszaállítása iránt, de tekintettel a zenészek vagyonilag sülyedt állapotára, mellőztetett. Elfogadtatott azonban azon indítvány, hogy jövőre a dobolási díjak a szegények pénztára javára bevezessenek, mert a dobolást a rendőrszolgáknak hivatalos kötelességből kell teljesíteniük, amiért külön díjt nem igényelhetnek. A szegények háza gondnokának 200 frtnyi fizetése 40 írttal emelendőnek javasoltatik. Végül elfogadtatott még két indítvány: egyik, hogy jövőre a szegények számára a gyógyszerek olcsóbb kiszolgáltatása concurrentia útján biztosíttassák; a másik, hogy a szegények felvételénél városi polgárokból bizalmi tanács alkottassák. A mérleg összeállítása a ma d. u. ülésre halasztatott. És ezzel nyolcz napi tanácskozás után a költségvetés szakosztályi tárgyalása befejeztetik, úgy halljuk, hogy mindösszevéve i. e. 5000 frtot sikerült a szakosztályoknak törölniük. A határozott számadatokat holnap közöljük. * Sigmond Dezső iparkamarai elnök, mint gyártulajdonos, Budapestre utazott, hogy a szesztermelők országos egyesületének a szeszadó-reform ügyében ma tartott értekezletén részt vegyen. * A b.hunyadi gyermekjátékkészítő tanműhelyről hozott tudósításunk, mely szerint tervbe vétetett nevezett tanműhelynek a székelyföldre, mint jobb talajra való áthelyezése a K Közlönynek megjegyzésekre adott alkalmat, melyek a tanműhelyt nemzeti missióval akarják felruházni, s tiltakozást képeznek a fenti terv ellenében. Mi e megjegyzésekre egyszerűen azt kérdjük, hogy ha a mai hely annyira alkalmas e tanműhelyre, miért mégis az a gyenge eredmény, melyet annyi év után fölmutat? És mikor a kormány újabb terve a tanműhely igazgatóságával közöltetett, ez miért felelte azt, hogy magánvállalkozó keresése nem tartozik feladatai közé ? Miért nem ragadta meg inkább az alkalmat arra, hogy egyes egyén, vagy társulat mostani helyén vegye át a tanműhelyt? Mert ott a helyszínen mindenki érzi, tudja, hogy — fájdalom — a nép szokásai miatt e háziiparág nem verhetett gyökeret, s következőleg, hogy a tanműhelynek, mint üzleti vállalatnak, ott jövője nincs. Ezért csak helyeselhetjük azt az illetékes körökben fölmerült eszmét, melyet említünk. A nemzetiségnek más, mindenesetre oly eszközökkel kell szolgálatot tenni, melyek az illető vidékek viszonyainak megfelelőbbek ; tanműhelyek, ipari vállalatok és üzletek pedig ismét oly helyeken létesíthetők aránylag legkevesebb költséggel és mégis legtöbb eredménynyel, hol a népszokásokban biztos talajra lehet kilátás. Az erdélyrészi háziiparegylet egykori tévedését ideje már lehetőleg jóvá tenni. * Képviselőválasztási mozgalmak Bereczkben. Bereczk város országgyűlési képviselője, Gábor Péter, kézdi járási szolgabiróvá megválasztatván, helyébe—mint tegnap irtuk — országgyűlési képviselővé gr. Horváth-Toldy Lajos lett felléptetve, ki a jelöltséget elfogadván, folyó hó 25 én délután 4 órakor Kézdi-Vásárhelyről Bereczkbe érkezett e város küldöttségének diszkiséretében. Itt a tanács nagytermében Bálint László alesperes, bereczki plébános szép üdvözlő beszéddel fogadta a város nevében, igy szólván: „Méltóságos gróf úr! Mélyen tisztelt hazánkfia! Hazafias, őszinte kebellel, egy szívvel és egy lélekkel üdvözöljük méltóságodat itt, e nem annyira fényes, mint jeles emlékű határponton, a vén Kárpátok tövében, az ősapák vallási és honfiúi erényei által megszentelt helyen, mely a legősebb időktől fogva a harczi küzdelmek egyik kiszemelt strategikus