Magyar Polgár, 1884. április-június (18. évfolyam, 76-149. szám)
1884-04-01 / 76. szám
Tizennyolczadik évfolyam 76. szám. Klefkote 1 cHJ: Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt. Negyedévre 4. frt Egy hdra 1 frt 60 kr HIRDETESI DÍJ: Egy négyszög centiméternyi tér éra 4 kr. Gyárosok, kereskedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték : minden hirdetés után 10 kr. — Nyilttér, sorai’6 kr. Szerkasztőség ésKiadóhivatal „Magyar Polgár“ könyvnyomdája ,felkőzép«atoca 2, ux. / f Kolozsvár, 1884. kedd, április 1. Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kiviteléré Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. / ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Az új évnegyed közeledtével előfizetést nyitunk a Magyar Polgár XVIII-ik évfolyamának hátralevő negyedeire. A mellett, hogy — úgy mint eddig — gyors és kimerítő tudósításokat adunk a beles külföld minden jelentősebb eseményeiről, különös gondot fordítunk arra, hogy a küszöbön levő orsz. képviselő választási mozgalmakról lapunk. olvasói hű és részletes tudósításokat nyerjenek. E tekintetben nem fogunk kímélni semmi áldozatot. Nagyszámú és megbízható összeköttetéseink, azon kívül, hogy lehetővé teszik teljes képet adni e mozgalmakról, egyúttal előre biztosítanak a felől is, hogy a Magyar Polgár értesülései mindenkor hitelt érdemlő forrásokból fognak eredni. Politikai, közgazdasági, ipari, irodalmi és művészeti, úgyszintén Tárcza- és Csarnokrovatainkat az eddigi változatosságban tartjuk fenn. Előfizetési árak: Háromnegyedévre.............................12 frt. Félévre...............................................8 frt. Negyedévre..........................................4 frt. Egy hóra...........................................7 frt 50 hr. Előfizetéseket — bármennyi időre — minden hó 1-tól elfogadunk Kívánatra mutatványszámokkal is szolgálunk. Előfizetési pénzek a Magyar Polgár kiadóhivatalához (Kolozsvár, belközép-utcza 2. szám) küldendők be. KOLOZSVÁR, MÁRCZIUS 31. Az ipartörvényjavaslat. Három napja tart az ipartörvényjavaslat általános tárgyalása. A szónoklatok árja széles medret ásott, melyben ott látunk mindent, ami csak némi kapcsolatban áll a szőnyegen levő kérdéssel. Magyarország iparosai nem mondhatják, hogy a kormány és honatyák futólag bánnak el velük. Eddig elő minden szónok elfogadta általánosságban a javaslatot, egyetlen képviselő, György Endre kivételével, ki álláspontját szintén figyelemreméltóan, sok találó érvvel indokolta. Hogy az általános vita mégis anynyi időt vesz igénybe, ez főként annak tulajdonítható, hogy sokan el akarják mondani a magukét. Ezért a nagy elágazás is, mit a fölvetett eszmékben tapasztalunk. Azok közt, kik a javaslatot általánosságban elfogadják, két árnyalat vehető észre. Egyik, mely a közgazdasági bizottságnak a kormány által is elfogadott szövegezését változatlanul pártolja: ez a szabadelvű párt túlnyomó többsége. Másik, mely a kvalifikáczió és kényszertársulás kérdéseiben még továbbmenő megszorításokat kíván: ide sorolható a mérsékelt és szélső ellenzék nagyobb contingense. Mert a pártok nem tömörülnek szorosan vett politikai elveik szerint. Abban körülbelül egyetért az egész ház, hogy ha a jelen javaslat a szövetkezés, fegyelem és iparosoktatás kérdéseiben czélszerűbben intézkedik is a mostani törvénynél, az a gyökeres javulás, melyet az iparosoknak hízelgő szélsőbal eddig hirdetett s az iparosok megrögzött hitévé tett, részben nem egyéb illúziónál. Csakhogy itt aztán megint elválnak a nézetek. A ház nagyobb része a mai viszonyokban , a tőke és gyáripar túlnyomó versenyében, a közlekedés fejlettségében s iparosaink elmaradottságában látja a kisiparosok nyomott helyzetének okát. Átmeneti időt élünk, melyen a szerencsésebb nyugati nagy nemzetek már túl vannak, de melyet azok iparosai ép úgy megérezték, mint a mieink E nézetek mellé sorakozik a szabadelvű párt. Ezzel szemben a szélsőbal ismét fölkapott egy tetszetős jelszót: „Vámsorompót a Lajthához!“ És iparosaink üdvét most már a vámterület önállóságában véli föltalálhatónak így csoportosultak az ide vágó főbb elvek a képviselőházban. Ami előttünk első tekintetre is különösnek tűnik fel: ez a szélsőbal magatartása. Amíg érezte, hogy a min I nősítés és kényszertársulás megoldása meszsze van , folyvást ezeket hangoztatta oly orvosszerek gyanánt, miktől az iparosok minden sebe egy csapásra beheged. Ez agitáczióból élt a múlt választások alatt. És elért vele két dolgot: egyik az, hogy az iparosok közvéleményét sikerült alaposan tévútra vezetnie s ezáltal magukban az iparviszonyok megromlásában oroszlánrészt nyernie, mert a félrevezetett iparos öszszedugta kezeit s folyvást csak a kvalifikácziót, meg a kényszertársulást mondogatta utána, mint egy viszhang. A másik ennek következménye: az iparososztály felült neki s tömegesen talált szavazó urnáihoz. S most, midőn a kormány és törvényhozás laboratóriumaiban az általa anynyira hangoztatott orvosszer odáig jutott, hogy az iparos osztály maholnap beveheti? Most ép a szélsőbal megy elől hirdetvén, hogy a fenti két elv megvalósítása mit se használ; ha az iparosok az ellenkezőt hitték, illúzióban éltek, mert sorsukon csak az önálló vámterület segít. Feledni látszanak, hogy ez illúzióba ép ők vitték be az iparosokat s amit a körülmény iparviszonyainkon rontott, az mind az ő rovásukra esik. De gyerekség volna nem látni ez eljárás rejtett czélzatait. A kvalifikáczió és kényszertársulás megvalósításával ki van rántva alóluk a vesszőparipa. Másról kell hát gondoskodjok, mert itt vannak az uj választások s jó volna az iparosokat ismét megfogni a balekeknek. Elő hát az önálló vámterülettel ! E kérdésben úgy se lehet érdemlegesen intézkedni négy évig , addig megélnek ebből, azután majd találnak ki egyebet. Mert hogy ezzel is csak úgy illúziókba viszik híveiket, mint eddigi szónoklataikkal : ezt a kormány és pártja részéről kimutatták már most, de tudják ezt önmagukban a szélsőbaliak is. Túlnyomóan mezőgazdasági állam vagyunk, s ha Ausztria nyers terményeinkre vetett védvámmal felel, ami bizonyos volna: elveszítjük egyetlen piaczunkat, melyen viszonyaink között legtöbb eredménynyel versenyezhetünk más államok kivitelével s az ebből származó hátrányokat iparosaink is ugyancsak megérezik. A vámkérdés sokkal fontosabb, semhogy per tangentem tárgyalhatnék. Eljő az idő, mikor komolyan kell foglalkoznunk vele. És Magyarországnak megvan teljes joga arra, hogy ha jónak látja, külön vámterületet is alkothasson. Meg is teszi, ha az alku sikerre nem vezet. De az érdekek lehető egyeztetése nekünk is csak javunkra lesz. Azonban egy ily kérdésben, melyben kiválóan a viszonyok és körülmények döntenek, nem lehet már ma érdemlegesen nyilatkozni, mert viszonyaink négy év alatt nagyot változhatnak. Agitálni lehet vele privát czélokból, felületes gondolkozók előtt, de ilyet csak lelkiismeretlen emberek cselekesznek. Ma az a feladat, hogy megtegyük az iparosok érdekében mindazt, amit már ma megtehetünk. Ki kell őket ábrándítanunk abból a tévhitből, hogy boldi tonlásuk kivihető papiroson anélkül, hogy ők maguk küzdenének, fáradnának Nem illúziók boldogítják a praktikus pálya emberét, hanem munka és szorgalom. Amíg iparos osztályunknak vérévé nem válik a meggyőződés, hogy tanulással, egyesüléssel, szorgalommal haladhat előre, addig hasztalan minden oratió, minden törvény, minden illúzió. Ha a törvényhozás most az iparos oktatás és társulás terén részletesebb és megszorítóbb intézkedéseket tesz, ez azt bizonyítja, hogy iparosaink nem fogták fel ezek előnyeit és horderejét anynyira, hogy amiket most reájuk kényszerítenek, azokat a mai törvény keretében önként is teljesítették volna. Most, mikor megkapják, amit eddig követeltek, óva intjük őket, hogy gondoljanak a gyermek és szivárvány allegóriájára s ne fussanak újabb illúziók után, hanem igyekezzenek mentől jobban kihasználni a helyzetet. Ettől függ, hogy mekkora önállósággal léphetünk fel négy év múlva a vámkérdésben alkudozó osztrák szomszéddal szemben. Mert ha tanulnak, ha az egyéni képességet magas fokra emelik , ha társulnak s az apró tőkét megsokszorozzák és hitelképességeiket növelik, ott lehet a gyáripar és a tőke, iparosaink komoly ellenfeleik lehetnek. De ha tovább is elhagyják magukat, józanul nem is várhatják a kormánytól a gazdasági önállósítás azon fokát, melyet a szélsőbal már ma contemplál. Gazdasági önállóságot nem lehet dekretálni, csak megteremteni. Ezt akartuk mondani a tárgyalás eddigi folyamához kapcsolatban azokkal, miket az utóbbi időben e tárgyban eddig mondottunk. A részleteknél, szükség esetén, majd magunk is részletezünk.gedélyek tárgyait az úgynevezett kültelkek, továbbá segédhajtások, feldolgozási művek és szállítási eszközük képezendik. Tárgyalta továbbá a t-ik, a bányatulajdonból és az ezen tulajdonból folyó jogokról és kötelességekről szóló fejezetet és hosszabb vita után magáévá tette a javaslat azon propositióját, mely az eddigi állapothoz képest a bányavagyont külön és önálló tulajdonná construálja. Elfogadta ezenkívül a javaslat több bányatelek, illetve bányajogosítvány egy telekkönyvi birtoktestté való egyesítésére, továbbá határos bányatelkek egy bányatelekké való egyesítésére végül egy bányateleknek több bányatelekre való eldarabolására vonatkozó indítványait. Az értekezlet továbbá megállapította a bányaalkatrészek fogalmát, végül a bányavizekre nézve azon fontos határozatot hozta, hogy 1. a bányavíz levezetését kellő kártérítés mellett az illető földbirtokos tűrni tartozik; 2. hogy a bányavizeknek más, mint a bányatulajdonos által nem bányászati czélokra történő használata csak a bányahatóság beleegyezésével engedélyezhető, de ez esetben a használat öt éven belül a bányatulajdonos részére minden kártérítés nélkül, azután pedig kisajátítási joggal biztosíttatik. A bányajog enquete a múlt héten tartott üléseiben tárgyalás alá vette a bányatörvényjavaslat 5-ik, az engedélyezésekről szóló fejezetét s kimondotta, hogy a kiadandó enA községi vadászterületek köteles bérbeadásának ellenőrzése czéljából a belügyminiszter 17.400/111. a) szám alatt a következő kör rendeletét intézte az összes megyei és városi törvényhatóságokhoz: A községi tulajdont képező, valamint azon más e egyéb vadászterületek, melyek az 1883. XX. törvénynek az önálló vadászterületeket meghatározó 2. §-a rendelkezései alá nem esnek, ugyanazon törv. 3. §-a értelmében az 1871 XVIII. törvény 110. §-ban megállapított eljárás szabályai szerint legalább 6 évre bérbe adandók lévén, annak megállapítása céljából, hogy a múlt évi április 9-én hatályba lépett törvénynek a kötelezett bérbeadásra vonatkozó rendelkezése kellően végrehajtatott-e? felhívom a törvényhatóságot, hogy az ezen törvényhatóság területén levő összes községek vadászati jogának bérbeadására vonatkozó adatokat hozzám lehető mielőbb terjessze fel. Ezen adatok szolgabirói járások szerint táblázatos kimutatásba foglalandók, mely kimutatás rovatai a következők: 1. A község, illetőleg a városi törvényhatóság neve. 2. Az 1883. XX. t.-czikk 3. § a értelmében bérbeadott vadászterület kiterjedése catastralis holdakban. 3. Az évi bérösszeg nagysága. 4. A bérleti idő tartama s azon esetben, ha a vadászterület valamelyikére nézve az 1872. VI. törvényczikk alapján kötött bérszerződés még érvényben van, ezen körülmény s hogy a bérszerződés mikor telik le? a kimutatás „jegyzet“ rovatában szabatosan kitüntetendő lesz. Budapesten, 1884. évi márcz. hó 24 én. Tisza, Országgyűlés. A képviselőház ülése márcz. 29-én. Folytattatott az ipartörvényjavaslat feletti általános vita. Az első szónok Zay Adolf volt, ki örvend, hogy a javaslat, „bár szemérmesen“, szakított a manchesteri iránynyal. Szónok tüzetes critica alá vette a javaslat fontosabb passusait s egyebek közt keveselte a qualificatio azon mérvét, melyet a javaslat a tanoncztól úgy, mint az önálló iparostól megkíván sa mellett kijátszható. Elfogadja a javaslatot, de a részleteknél fentartja magának a módosítványok előterjesztését. Szederkényi legtöbbet foglalkozott György Endre beszédének cáfolatával és annak fejtegetésével, hogy az iparosok ama törekvései, melyek a javaslatban visszhangra és védelemre találnak, épen nem azonosak a reactióval. Elfogadja a javaslatot, mint mely az iparosokat öntevékenységük körében szervezi s érdekeik és képviseletükről gondoskodik. Miután Széchenyi miniszter helyreigazította az előtte szólónak némely állításait, áta-