Magyar Polgár, 1884. április-június (18. évfolyam, 76-149. szám)
1884-04-30 / 99. szám
1884. ápril. 30. MAGYAR POLGÁR. (99. sz.) KÖZGAZDASÁG. — A „Tiszai biztositó társulat 1883. decz. 30-án tartott közgyűlésének azon határozatát, mely szerint az igazgatóságnak és felügyelő bizottságnak az 1882. évi számadások alapján a felmentvény megadatott és a társaság felszámolásba lépett, több részvényes képviseletében Szilágyi Imre ügyvéd által a közgyűlési határozat ellen beadott kereset következtében a debreczeni kir. törvényszék itéletileg megsemmisítette. Felelős szerkesztő: AJTAI K. ALBERT. Laptulajdonosok: K. PAPP MIKLÓS ÖRÖKÖSEI. S a szép asszony e pillanatban nem merte gyermekét említeni. Még naplemente előtt Londonban voltak. Lord Laurain legelőbb is a Westend legelső pipere-kereskedésébe hajtatott. S a Gladys bámuló szemei itten több pompát láttak, mint a mennyiről valaha álmodott. S a drága selyembe s csipkébe öltözött Lady Laurain, egy kis párizsi kalappal arany haján, kifogástalan kertjükkel s elegáns czipőkkel, egészen másnak látszott, mint a milyen a caldewoodi egyszerű kopott ruhába öltözött leányka volt. A gróf elragadtatással nézett rá. — De szép vagy édesem! — kiáltá. S mig férje csókolta, dicsérte s gyöngéd bókjaival halmozd, — addig Gladys mindig csak a kis fiára gondolt. — Oh, ha Leo láthatná, hogy tapsolna örömében! s hogy simogatná kis kövér kezeivel a szép ruhát! — Gladys, — mondd férje, — én egyenesen Rainewooldba akartalak vinni, de néhány napig Londonban kell maradnunk, míg egy szobaleányról s a kelengyédről gondoskodom. Lady Lauraint meglepte a pompás kelengyéje ; ilyen szép selymeket, bársonyokat, csipkéket, díszítéseket s drága csecsebecséket, melyeknek még a neveit sem tudta, sohasem látott. Ügyes szobaleányától szinte félt, s bámulatos, hogy a dolgok új rendjével milyen hamar kibékült. Gladys oly értelmes és oly gyors felfogással bírt, hogy ritkán árulta el tudatlanságát, csendes nyugodt modora sok kellemetlenségtől megmenté. A férje finom érzékét soha semmiféle gaucherieval nem sértette meg. Pedig igen sok dolog volt, amihez Gladys nem értett, de minden álszégyen nélkül megmondta férjének, és Fülöp megtanította az asztal és a salon etiquette-jére. És Gladys sohasem felejtette el, amit a férje egyszer mondott; később sohasem csinált ügyetlen tévedéseket. Midőn majdnem teljes visszavonulásban egy hétig időztek Londonban, Lord Laurain érezte, hogy feleségét bárhol bemutathatja, bájos modora, valamint finom tapintatossága s jó ízlése, a természet adománya volt. Aki férje mellett látta, nem képzelte, hogy egy olyan szegény bérlőnek a felesége volt, aki mindennapi kenyerét is csak nagy bajjal , küzdelemmel tudta számára megkeresni. Gladyst az ő csendes természetes tökéletes önuralma minden egyenetlenségtől megóvta. S miután a férje társaságában egy néhány hetet töltött, modora nagyon keveset különbözött a többi ladyk modorától. Ekkor a gróf Rainewoldba vitte szép feleségét. S olyan lelkesedéssel fogadták őket, amilyenről Gladysnak fogalma sem volt. A harangok vidáman zúgtak. A bérlők „éljenzése“ , örömkiáltása hangzott mindenfelé. A fiatal grófné arcza elhalványult a felindulástól, midőn a Rainewoldi ősi kastélyt meglátta. Fülep, ez a te házad? — kérdé csodálkozva. — Az enyim és a tied, — volt a válasz, — de főleg a tied édesem; mértté vagy házamnak a feje, úrnője és királynéja. Uj otthonának a fénye majdnem hóditólag hatott Gladysra, a cselédszemélyzet sokaságától pedig megijedt, úgy tetszett előtte, mintha a föld minden fényűzési czikkeit és kincseit e pompás szobákba gyűjtötték volna össze. S midőn egyedül maradt, gondolatai rögtön és mindig egy irányt követve, — azzal foglalkoztak, — hogy mennyire örülne kis fia mindennek — ha vele volna. A cselédek gyakran találták egyedül ülve, bánatos mosolylyal arczán,s merengő tekintettel nézve a távolba, és csodálkoztak, hogy mi bánthatja, hogy mi lehet az a felleg — mi nagy szerencséjét s boldogságát elhomályosítja. Ugyan ki gondolhatta volna, hogy Gladys a hízelgések, hódolatok, dicséretek, az udvarias bókok moraja, az asszonyok ezüst, s a férfiak mélyebb hangja felett, a madarak dala, a szellő susogása, a vihar tombolása, s minden képzelhető zaj felett e földön, még imádott férjének a hangja felett is — mindig és mindenütt kisfiának a kiáltását és sírását vélte hallani? — És ez a hang oly erős volt, hogy semmi sem tudta legyőzni. Gladys soha sem beszélt erről. — De azért nem tudott megszabadulni tőle. Reggel, délbe, estve mindig a kis Leo kiáltását hallotta, éjjel a gyermek sírása ébresztette fel. — Férjének a szeretete, nagy úri házának minden pompája nem tudta szivét betölteni. Az anyai szív gyermeke után csengett, a Gladys életében volt egy üres hely, mit semmi sem volt képes betölteni. V. De volt Rainewoldban egy ember, aki a szép fiatal grófnét nem szerette, és ez Lord Laurain Albert volt, a gróf legközelebbi rokona és örököse. ______Midőn a gróf azt hitte, hogy ő már a világnak minden örömét élvezte, s gyönyöreit kimerítette, azt mondá, hogy ő soha sem fog megházasodni, mert soha sem talál olyan aszszonyt, aki egy neki való feleségről alkotott eszményét kielégítse, vagy bár megközelítse, — és ekkor Lauráin Albert után küldött. — Lehet, hogy megváltoztatom szándékomat, s majd később megházasodom, — mondá, — ámbár bajosan hiszem lehetségesnek. — Azonban, ha mégis azt tenném, akkor gondoskodni fogok rólad; de ha nem házasodom meg, te leszel az örökösöm; ha a grófság csakugyan reád száll, reményem jobban fogod azt élvezni, mint én tevém. — Sok volt a jóból; minden úgy volt, ahogy én akartam, el vagyok telve mindennel, az öröm ürömmé változott. Így beszélt Fülöp az ő vakságában mig Gladyssal nem találkozott, de ekkor egy új élet nyílt meg előtte. Laurain Albert éles figyelemmel kísérte a fiatal grófot. — Amint látta, hogy egyik udvarlás a másikat követte, minden eredmény nélkül örülni kezdett, s bizton reménybe, hogy Lord Lauráin nem fog megházasodni. Lauráin Albert már öt évet töltött Rainewoldban, midőn rokonának a levele házasságát tudtára adta, s egyúttal kívánságát fejezte ki, hogy menyasszonyának az illő fogadtatásáról gondoskodjék. Lauráin Albert nem szólott semmit; de csalódása mély és érzékeny volt. — Azonban minden gondolatát magába zárta, s a menyasszony fényes fogadtatásának az előkészületeivel foglalkozott. — De gyűlölte az uj rokont, s midőn ragyogó szépségét meglátta, gyűlölete csak növekedett. — Leste annak minden mozdulatát, arczának minden kifejezését, s csakhamar észrevette, hogy mikor a fiatal asszony egyedül képzelte magát, egészen elszomorodott, s szép szemei olyan merengő bánatos kifejezést nyertek, s mosolygott magában, azt gondolva, hogy „a fiatal grófnénak az életében egy titoknak kell lenni, egy olyan titoknak, a mi elszomorítja; s kerüljön bármibe, gondolá, ha élek, felfedezem.“ — Laurain Albert nyájas, tiszteletteljes és figyelmes volt a fiatal grófné iránt; de gyűlölte s az volt a legfőbb vágya, hogy vesztét okozza. A gróf és Gladys már hónapok óta voltak házasok. Ismét tavaszodott. Gladys azon kezdett töprengeni, ha várjon a szivén fekvő tárgyról, távol levő kis fiáról merjen-e már beszélni ? A gróf oly jó, oly gyöngéd volt hozzá, hogy jobb s gyöngédebb már nem is lehetett. Házassága egészen megváltoztatta; az a lankadtság, kimerültség, nyughatatlanság és unalom, mintegy varázsütésre, egészen eltűntek. Az élet becses volt előtte és komoly kötelességekkel telve; a birtokain levő emberek sorsával foglalkozott, eszébe jutott, hogy százaknak a jóléte függ tőle ; a közügyek iránt érdeklődött, s az ország peerjei között elfoglalta helyét. — Gladys, édesem, neked köszönhetek mindent, — mondá a feleségének. — A legnagyobb kincs, a legnagyobb áldás, amit az ég adhat, egy tökéletes asszony, egy jó feleség, az enyém. Lord Laurain meg volt lepetve a felesége gyors felfogása, okossága, értelme és bámulatos ítélőtehetsége által. Mindenben segítségére volt. Ha a felső házban valami fontos ügyben beszédet kellett tartani, előbb a feleségével vitatta meg a dolgot. Gladys a jobb kezes tanácsadója volt. Jótékony befolyását mindennap érezte; kiragadta tespedéséből s nemes elhatározásokra serkentette; a mint férjének szeretetét, bizalmát s tiszteletét mindinkább megnyerte, az ő szivében is erősebbb gyökeret vert a remény, hogy gyermekét viszszakapja. Végre egy estre elhitette magával, hogy a rég várt idő megérkezett. Fülöp és ő egyedül voltak a Raineweldi nagy szalonban. (Folyt. köv.) HIRDETÉSEK. teljesen felszerelt és újabban is bővített KÖNYVNYOMDÁJA . KOLOZSVÁRT. Ajánlja a helybeli és vidéki közönségnek mindennemű nyomtatványok gyors, pontos és olcsó árban való előállítását. Rendelkezik a bel- és külföldi betűöntődék SS LEGÚJABB és LEGDIVATOSABB TERMÉKEIVEL, RISZBETŰKKEL és ÉKÍTMÉNYEKKEL, mathematikai és meteorológiai jegyekkel sat., sat. Felvállal folyó- és röpiratokat, egész kötetes nyomtatványokat, hivatalos rovatos iveket, meghívókat, névjegyeket, árjegyzékeket, falragaszokat sat., sat •zmr- EGÉSZEK KIFOGÁSTALAN KIÁLLÍTÁSBAN A LEGOLCSÓBB ÁRBAN SZÁMÍTVA. ■ ■I