Magyar Polgár, 1884. április-június (18. évfolyam, 76-149. szám)

1884-04-30 / 99. szám

1884. ápril. 30. MAGYAR POLGÁR. (99. sz.) KÖZGAZDASÁG. — A „Tiszai biztositó társulat 1883. decz. 30-án tartott közgyűlésének azon hatá­rozatát, mely szerint az igazgatóságnak és fel­ügyelő bizottságnak az 1882. évi számadások alapján a felmentvény megadatott és a társa­ság felszámolásba lépett, több részvényes kép­viseletében Szilágyi Imre ügyvéd által a köz­gyűlési határozat ellen beadott kereset követ­keztében a debreczeni kir. törvényszék itéle­­tileg megsemmisítette. Felelős szerkesztő: AJTAI K. ALBERT. Laptulaj­donosok: K. PAPP MIKLÓS ÖRÖKÖSEI.­ ­ S a szép asszony e pillanatban nem mer­te gyermekét említeni. Még naplemente előtt Londonban voltak. Lord Laurain legelőbb is a West­end legelső pipere-kereskedésébe hajtatott. S a Gladys bá­muló szemei itten több pompát láttak, mint a mennyiről valaha álmodott. S a drága se­lyembe s csipkébe öltözött Lady Laurain, egy kis párizsi kalappal arany haján, kifogástalan kertjükkel s elegáns czipőkkel, egészen más­nak látszott, mint a milyen a caldewoodi egy­­szerű kopott ruhába öltözött leányka volt. A gróf elragadtatással nézett rá. — De szép vagy édesem! — kiáltá. S mig férje csókolta, dicsérte s gyöngéd bókjaival halmozd, — addig Gladys mindig csak a kis fiára gondolt. — Oh, ha Leo lát­hatná, hogy tapsolna örömében! s hogy simo­gatná kis kövér kezeivel a szép ruhát! — Gladys, — mondd férje, — én egye­nesen Rainewooldba akartalak vinni, de né­hány napig Londonban kell maradnunk, míg egy szobaleányról s a kelengyédről gondos­kodom. Lady Lauraint meglepte a pompás ke­lengyéje ; ilyen szép selymeket, bársonyokat, csipkéket, díszítéseket s drága csecsebecséket, melyeknek még a neveit sem tudta, sohasem látott. Ügyes szobaleányától szinte félt, s bá­mulatos, hogy a dolgok új rendjével milyen hamar kibékült. Gladys oly értelmes és oly gyors felfo­gással bírt, hogy ritkán árulta el tudatlansá­gát, csendes nyugodt modora sok kellemet­lenségtől megmenté. A férje finom érzékét so­ha semmiféle gaucherieval nem sértette meg. Pedig igen sok dolog volt, a­mihez Gla­dys nem értett, de minden álszégyen nélkül megmondta férjének, és Fülöp megtanította az asztal és a salon e­ti­qu­et­t­e-jére. És Gla­dys sohasem felejtette el, a­mit a férje egy­szer mondott; később sohasem csinált ügyet­len tévedéseket. Midőn majdnem teljes visszavonulásban egy hétig időztek Londonban, Lord Laurain érezte, hogy feleségét bárhol bemutathatja, bájos modora, valamint finom tapintatossága s jó ízlése,­­ a természet adománya volt. A­ki férje mellett látta, nem képzelte, hogy egy olyan szegény bérlőnek a felesége volt, a­ki mindennapi kenyerét is csak nagy bajjal , küzdelemmel tudta számára megkeresni. Gladyst az ő csendes természete­s tö­kéletes önuralma minden egyenetlenségtől meg­óvta. S miután a férje társaságában egy né­hány hetet töltött, modora nagyon keveset különbözött a többi ladyk modorától. Ekkor a gróf Rainewoldba vitte szép fe­leségét. S olyan lelkesedéssel fogadták őket, a­milyenről Gladysnak fogalma sem volt. A harangok vidáman zúgtak. A bérlők „éljen­zése“ , örömkiáltása hangzott mindenfelé. A fiatal grófné arcza elhalványult a fel­indulástól, midőn a Rainewoldi ősi kastélyt meglátta. Fülep, ez a te házad? — kérdé cso­dálkozva. — Az enyim és a tied, — volt a vá­lasz, — de főleg a tied édesem; mértté vagy házamnak a feje, úrnője és királynéja. Uj otthonának a fénye majd­nem hó­­ditólag hatott Gladysra, a cselédszemélyzet sokaságától pedig megijedt, úgy tetszett előt­te, mintha a föld minden fényűzési czikkeit és kincseit e pompás szobákba gyűjtötték vol­na össze. S midőn egyedül maradt, gondola­tai rögtön és mindig egy irányt követve, — azzal foglalkoztak, — hogy mennyire örülne kis fia mindennek — ha vele volna. A cselédek gyakran találták egyedül ül­ve, bánatos mosolylyal arczán,s merengő te­kintettel nézve a távolba, és csodálkoztak, hogy mi bánthatja, hogy mi lehet az a fel­­leg — mi nagy szerencséjét s boldogságát el­homályosítja. Ugyan ki gondolhatta volna, hogy Gla­dys a hízelgések, hódolatok, dicséretek, az ud­varias bókok moraja, az asszonyok ezüst, s a férfiak mélyebb hangja felett, a madarak da­la, a szellő susogása, a vihar tombolása, s min­den képzelhető zaj felett e földön, még imá­dott férjének a hangja felett is — mindig és mindenütt kis­fiának a kiáltását és sírását vélte hallani? — És ez a hang oly erős volt, hogy semmi sem tudta legyőzni. Gladys soha sem beszélt erről. — De azért nem tudott megszabadulni tőle. Reggel, délbe, estve mindig a kis Leo kiáltását hal­lotta, éjjel a gyermek sírása ébresztette fel. — Férjének a szeretete, nagy úri házának min­den pompája nem tudta szivét betölteni. Az anyai szív gyermeke után csengett,­­ a Gladys életében volt egy üres hely, mit semmi sem volt képes betölteni. V. De volt Rainewoldban egy ember, a­ki a szép fiatal grófnét nem szerette, és ez Lord Laurain Albert volt, a gróf legközelebbi ro­kona és örököse. ______Midőn a gróf azt hitte, hogy ő már a világnak minden örömét élvezte, s gyönyöreit kimerítette, azt mondá, hogy ő soha sem fog megházasodni, mert soha sem talál olyan asz­­szonyt, a­ki egy neki való feleségről alkotott eszményét kielégítse, vagy bár megközelítse, — és ekkor Lauráin Albert után küldött. — Lehet, hogy megváltoztatom szándé­komat, s majd később megházasodom, — mondá, — ámbár bajosan hiszem lehetséges­nek. —­ Azonban, ha mégis azt tenném, ak­kor gondoskodni fogok rólad; de ha nem há­zasodom meg, te leszel az örökösöm; ha a grófság csakugyan reád száll, remény­em job­ban fogod azt élvezni, mint én tevém. — Sok volt a jóból; minden úgy volt, a­hogy én akartam, el vagyok telve mindennel, az öröm ürömmé változott. Így beszélt Fülöp az ő vakságában mig Gladyssal nem találkozott, de ekkor egy új élet nyílt meg előtte. Laurain Albert éles figyelemmel kísérte a fiatal grófot. — A­mint látta, hogy egyik udvarlás a másikat követte, minden eredmény nélkül örülni kezdett, s bizton reményb­e, hogy Lord Lauráin nem fog megházasodni. Lauráin Albert már öt évet töltött Rai­newoldban, midőn rokonának a levele házas­ságát tudtára adta, s egyúttal kívánságát fe­jezte ki, hogy menyasszonyának az illő fo­gadtatásáról gondoskodjék. Lauráin Albert nem szólott semmit; de csalódása mély és érzékeny volt. — Azonban minden gondolatát magába zárta, s a meny­asszony fényes fogadtatásának az előkészületei­vel foglalkozott. — De gyűlölte az uj rokont, s midőn ragyogó szépségét meglátta, gyűlöle­te csak növekedett. — Leste annak minden mozdulatát, arczának minden kifejezését, s csakhamar észrevette, hogy mikor a fiatal asszony egyedül képzelte magát, egészen el­szomorodott, s szép szemei olyan merengő bánatos kifejezést nyertek, s mosolygott ma­gában, azt gondolva, hogy „a fiatal grófnénak az életében egy titoknak kell lenni, egy olyan titoknak, a mi elszomorítja; s kerüljön bár­mibe, gondolá, ha élek, felfedezem.“ — Laurain Albert nyájas, tiszteletteljes és figyelmes volt a fiatal grófné iránt; de gyű­lölte s az volt a legfőbb vágya, hogy vesztét okozza. A gróf és Gladys már hónapok óta vol­tak házasok. Ismét tavaszodott. Gladys azon kezdett töprengeni, ha várjon a szivén fekvő tárgyról, távol levő kis fiáról merjen-e már beszélni ? A gróf oly jó, oly gyöngéd volt hoz­zá, hogy jobb s gyöngédebb már nem is le­hetett. Házassága egészen megváltoztatta; az a lankadtság, kimerültség, nyughatatlanság és unalom, mintegy varázsütésre, egészen eltűn­tek. Az élet becses volt előtte és komoly kö­telességekkel telve; a birtokain levő emberek sorsával foglalkozott, eszébe jutott, hogy szá­zaknak a jóléte függ tőle ; a közügyek iránt érdeklődött, s az ország peerjei között elfog­lalta helyét. — Gladys, édesem, neked köszönhetek mindent, — mondá a feleségének. — A leg­nagyobb kincs, a legnagyobb áldás, a­mit az ég adhat, egy tökéletes asszony, egy jó feleség, az enyém. Lord Laurain meg volt lepetve a felesé­ge gyors felfogása, okossága, értelme és bá­mulatos ítélőtehetsége által. Mindenben segít­ségére volt. Ha a felső házban valami fontos ügyben beszédet kellett tartani, előbb a fele­ségével vitatta meg a dolgot. Gladys a jobb keze­s tanácsadója volt. Jótékony befolyását mindennap érezte; kiragadta tespedéséből s nemes elhatározásokra serkentette; a mint férjének szeretetét, bizalmát s tiszteletét mind­inkább megnyerte, az ő szivében is erősebbb gyökeret vert a remény, hogy gyermekét visz­­szakapja. Végre egy estre elhitette magával, hogy a rég várt idő megérkezett. Fülöp és ő egye­dül voltak a Raineweldi nagy szalonban. (Folyt. köv.) HIRDETÉSEK. teljesen felszerelt és újabban is bővített K­ÖNYVNYOMDÁJA . KOLOZSVÁRT. Ajánlja a helybeli és vidéki közönségnek mindennemű nyomtatványok gyors, pontos és olcsó árban való elő­állítását. Rendelkezik a bel- és külföldi betűöntődék SS LEGÚJABB és LEGDIVATOSABB TERMÉKEIVEL, RISZBETŰKKEL és ÉKÍTMÉNYEKKEL, mathematikai és meteorológiai jegyekkel sat., sat. Felvállal folyó- és röpiratokat, egész kötetes nyomtatványokat, hivatalos rovatos­ iveket, meghívó­kat, névjegyeket, árjegyzékeket, falragaszokat sat., sat •zmr- EGÉSZEK KIFOGÁSTALAN KIÁLLÍTÁSBAN A LEGOLCSÓBB ÁRBAN SZÁMÍTVA.­­ ■ ■I

Next