Magyar Polgár, 1884. április-június (18. évfolyam, 76-149. szám)
1884-04-01 / 76. szám
1884 ápril. 1. MAGYAR POLGÁR. 76 sz.) A király az ötvösmű kiállításon. Budapest, márcz. 31. Király ő felsége ma reggel 5 óra 45 perczkor az osztrák-magyar államvasut külön udvari vonatával a fővárosba érkezett. Fogadtatására a perionon megjelentek: gr. Szapáry István főispán, Ráth Károly főpolgármester, Thaisz Elek főkapitány, az osztrákmagyar államvasút igazgatósága részéről Leitner felügyelő és Littmann állomásfőnök-fel e s azt bizonyítja az, hogy Háromszék megye közgazdasági állapota javulásába vetett hitem és reményem valóban nem csalóka álom. Mikor e megye gazdaközönsége az önsegélynek ezt a legcsalhatatlanabb eszközét oly hévvel karolja fel, akkor az én hitem és bizalmam indokolva van. Az értekezlet, mely a „Háromszék megyei gazdák szövetkezetét“ megalakította, engem kért fel a Szövetkezet érdekében a további intézkedésekre. S mintogy a létesítendő intézmény czélja magában foglalja annak a megye lakosai között leendő minél nagyobb elterjedését , nem tartom épen feleslegesnek a Szövetkezet megalakítására vezető indokokat s annak czélját pár szóban körvonalazni, úgy, amint, azokat az értekezlet magáévá tette. A földművelő osztály érdekében sok szép és fenkölt gondolkozásról tanúskodó tervek készültek már, de a birtok védelmében egy sem oly czélravezető, egyik sem oly igaz, mint azon rég hangoztatott eszme : „Szövetkezés által segítsünk önmagunkon!“ Ez a szövetkezés védi meg a birtokot és tartja fenn azt unokáink számára. Együttes, vállvetett akarat kell azon szövetkezésre, mely a háromszék megyei gazdákat képessé fogja tenni nemcsak birtokaik megvédésére, hanem arra is, hogy önmagának pénzpiaczot teremtsen, olcsó hitelt eszközöljön és általában könnyű módon emelje hitelképességét a pénzvilág előtt. Arra pedig, hogy Háromszék megye birtokosai meglevő vagyonukat épségben tartsák meg, ha volt valaha szükség, éppen most jött el annak ideje. Itt, a romániai kereskedelem szomszédságában, nagy nemzetgazdászati átalakulásnak nézünk elébe, mely ránk név annál örvendetesebb leend, minél inkább mint tudjuk tartani birtokunkat és minél inább értékesíthetjük filléreinkből összerakott tőkénket. Másfelől azonban — eltekintve a szomszéd állam növekedő piaczáró! — a székely nép talán egyetlen a maga nemében, melynek fajjellege az ősi birtokhoz való szívós ragaszkodás. Ezt a birtokot, habár talpalatnyi legyen is, ősei vére szentelte meg s minden tenyérnyi darab földhöz történeti események szép múltja fűződik, hogy ne volna hát kelvés és drága a székely birtok! Hogy ne követnénk el mindent, annak megtartása ter 5 A „Háromszék megyei gazdák szövetkezete“ ezt a czélt tűzte maga elé, amit különben az alapszabályok 2. §-a így fejez ki: „A szövetkezet czélja: a gazdaközönség takarékosságával teremtett, tőkével a gazdászai és gazdasági ipar felvirágzását, olcsó hitelt, a földbirtok megvédését eszközölni, hogy ezek által jólét teremtessék. Előleget ad a termelőknek termésükre; olcsó hitelt nyújt a szövetkezeti tagoknak ; árverezéssel megtámadott földbirtokokat vásárol, hogy azt a szokásos potom árom idegen kézbe jutásától megvédje és a vásárolt birtokot tulajdonosának részlettörlesztésre használatba adja; mindent megtesz ezenkívül, amit a szövetkezet czéljaival megegyeztethetőnek tart.Címe a „Háromszék megyei gazdák szövetkezetének“ czélja rövid vonásokban. E néhány sor magában foglalja mindazt, amit a Szövetkezet létesítése által el akarunk érni A szövetkezet tehát, mint czélja is mutatja, főkép a megyei gazdaközönség részére alakult, de azért nincs kizárva tagjai sorából senki. Tagja lehet a szövetkezetnek minden önálló gazda, iparos, vagy kereskedő, ki gazdasági termények feldolgozásával, vagy elárusításával foglalkozik. A szövetkezet tagja 25 frtot fizet 25 havi részletben a szövetkezet pénztárába és egyszer mindenkorra 1 frt alapítási díjt. Minden tag az általa befizetett összig négyötöd részének erejéig saját hitelére, (egyedüli aláírására) igénybe veheti a kölcsönt; a szövetkezet tiszta nyereményében a tagok a befizetés arányában osztoznak. A „Háromszék megyei gazdák szövetkezete“ oly intézmény tehát, melynek előnyeiben mindenki saját akarata szerint részesülhet. E megyének 27.000 gazdája megérzi ennek szükségességét; épen azért teljes bizalommal teszem le saját gazdasági érdekeiket kezeikbe. Nem szükség bővebben fejtegetnem a Szövetkezet czélját: a községek birtokosai, elöljárói, lelkészei és tanítói, kik ez ügyben kiváló vezérszerepre vannak hivatva a maguk körében, minden bizonynyal oly buzgósággal fogják a Szövetkezet, intézményét népszerűsíteni, mint a minő jóakarattal én annak e megye gazdasági érdekében munkása vagyok. A mellékelt aláírási ívet azon kéréssel ajánlom a t. közönség figyelmébe, hogy az aláírásokat legkésőbb f. év ápril 15 ig hozzám beküldeni méltóztassanak. S.-Szt. György, 1884. márcz. 19. Pótsa József, a „Hiromszék megyei gazdák szövetkezete“ megbízásából. A csángó-egyesület közgyűlése. A csángó-magyar egyesület első közgyűléséről, mely vasárnap tartatott meg Budapesten, adjuk a következőket: Kamermayer Károly elnök sajnálattal tudatja, hogy az egyesület elnöke, Somssich Pál, betegsége által akadályozva van a megjelenésben. A közgyűlés egyik főtárgya az igazgató választmány előterjesztése. Az igazgató választmány arra törekedett, hogy az egyesület feladatának megfelelhessen ; azt hitte azonban, hogy nemcsak a múltra nézve kötelessége jelentést tenni, hanem figyelmét a jövőre is ki kell irányítania, e végből egy javaslatot terjeszt a közgyűlés elé, melyben az egyesület, jövő működése van körvonalazva. Fölhívja ezután László Mihály titkárt, az igazgató választmány jelentésének előterjesztésére. A jelentés ismerteti a csángók hazaszállítása körül kifejtett tevékenységet, mely czélra a nemzet áldozatkészségéből 60 ezer frtot meghaladó összeget nyert, s melynek segélyével a múlt év ápril végéig 2200 bukovinai székely az AI Duna mellé meg is érkezett stb. A jelentés tudomásul vétele után előterjesztetett az egyesület jövő működésére nézve az igazgatóság javaslata. Ehhez először is Odescalchi Arthur herczeg szólott s egy igen égető körülményre hívta fel a közgyűlés figyelmét. Andrásiakon visszamaradt 40 család, kiknek kilátásba helyeztetett, hogy aratás után be fognak telepíttetni. Ebben az ígéretben meg is bíztak, s ezek vannak ma legjobban sújtva, mert mindenüket, pénzzé tevén, tőkéjükből kénytelenek élni. Kéri a közgyűlést, segítsen a szegény emberek sanyarú helyzetén. Hoitsy Pál: E családok beszállítására nézve egyetért előtte szólóval, de előzetesen azt az elvi kérdést óhajtaná eldönteni, vájjon foglalkozzék-e az egyesület telepítéssel? Elnök : Odescalchi indítványára megjegyzi, hogy az majd az indítványoknál fog tárgyaltatni, most kéri a közgyűlést, hogy az igazgatóság javaslatához szóljon. Kerkápoly Károly: Annak előre bocsátása után, hogy az igazgatóság javaslata két részből áll, a telepítésből s a kinn élő testvérek további gondozásából, megjegyzi, hogy a nemzet áldozatkészségétől fog függeni, hogy melyik czél való,átüssék meg. Ha az adakozás nagyobb mérvű lesz, akkor belemehet az egyesület, a telepítésbe, ha pedig nem, akkor a kinn élők gondozása, azok magyarságának megóvása s az időnként beszállingózók gyámolítása jut az egyesületnek feladatául. Madarász József: Teljesen osztja az igazgatóság javaslatát s abban föltétlenül meg is bízik, hogy kötelességét, mint eddig, úgy ezután is teljesítni fogja. A kitűzőt hazafias , czél előmozdítására ajándja az igazgatóság figyelmébe egy sorsjáték rendezését, mi szép anyagi hasznot nyújtana. Prónay Dr.: Szintén pártolja a nemzethez intézendő felhívást, mert attól a legszebb eredményt reményű. Addig is azonban, míg ennek közzétételére az alkalmas idő elérkezik, szükségesnek tartaná a tagokhoz is egy felhívást küldeni, hogy saját, körükben törekedjenek legalább egy-egy tagot szerezni, miáltal az egyesület, ügyein sokat lehetne lendíteni. Elnök határozatukig kimondta, hogy a közgyűlés a nemzethez intézendő felhívást helyett s annak közzétételével az igazgatóságot bizza meg. A felügyelő bizottság jelentése szerint az egyesület pénztárnoka 14.074 frt. 94 krt vett a Somsiditól. A jelenlegi egyenleg 19.153 frt. 7 kr. A jelentés tudomásul szolgált s a pénztárnoknak fölmentvény megadatott. Ezután az alapszabályok értelmében az igazgatósági tagok egy harmada kisorsoltatott és gulig a következők: Hoitsy Pál, Karsai Albert Királyi Pál, Nagy György, Prónay Dezső dr., Schlauch Lőrincz, Tolnay Lajos és Wahrmann Mór. Helyükbe megválasztalak : Hoitsy Pál, Karsai Albert, Királyi Pál, Prónay Dezső dr., Rákosi Jenő, Schlauch Lőrincz, Tolnay Lajos Ujvári Lajos és Visi Imre. Inditvány csak egy adatott be, Odessalcy Arthur herczegnek fentebb közölt indítványa, melyet még azzal toldott, meg, hogy az igazgatóság nézzen utána az akadémiánál letéteményezett, 10.000 forintos Kralovánszkyalapítványnak és annak kamatait igyekezzék az egyesület czéljaira megnyerni. Az indítvány Kerkápoly felszólalása után az igazgatósághoz utasíttatott. Ezzel a közgyűlés véget ért, ügyelő. A király, aki tábornoki egyenruhát viselt, hosszasabban beszélgetett az őt üdvözlő urakkal, kivált pedig Ráth főpolgármesterrel, kinek a király részvétét fejezte ki fia elhunyta fölött. Ezután kiséretével együtt a készen álló udvari hintóba szállt s a budai várpalotába hajtatott. A király kíséretében voltak: Hohenlohe hg. főudvarmester, Mendel báró főhadsegéd, Popp báró a cs. kir. katonai iroda főnöke, Rosenberg gróf szárnysegéd és Bakó őrnagy, úgyszintén a kabinetiroda személyzetének egy része. Király ő felsége a délelőtt folyamán csupán néhány katonai méltóságot fogadott, 12 órakor defeunert vett és 1 órakor az ötvösmű-kiállítás meglátogatására ment. Innét egyenesen a magyar államvasuthoz hajtatott s külön vonattal Gödöllőre indult szalonkavadászatra, s szerdán este Bécsbe visszautazik. Várjon ő felsége a három nap alatt még visszatér e Budapestre, az még nincs tudva. * A király déli 1 óra után pár perccel érkezett a nemzeti múzeum elé, hogy az ötvösmőkiállítást megtekintse. Kíséretével három udvari fogaton érkezett meg, melyek elsején a király foglalt helyet Hohenlohe herczeg főudvarmesterrel, a második kocsin br. Mende f ő felsége főhadsegéde ült Bakó őrnagy szárnysegéddel, a harmadik kocsin pedig a szolgálattevő szárnysegéd gr. Rosenberg ült. A kapu bejárata előtt díszbe öltözött lovas rendőrök voltak felállítva, mégis megesett az, hogy a király fogata kénytelen volt megállani, mert néhány szénás paraszt szekér összetorlódott éppen a bejárat előtt. A muzeum-kertet ekkorra már ellepte a kiváncsiak tömege s az odaérkezett királyt harsány éljen-kiáltással üdvözölték, mit 13 felsége katonás köszöntéssel fogadott. A kiállítás rendező bizottsága s a miniszterek a múzeum oszlopcsarnokában várták a király megérkeztét. Itt voltak: Tisza Kálmán miniszterelnök, gr. Szapáry Gyula, Trefort Ágost, gr. Széchenyi Pál és báró Orczy Béla miniszterek, Ipolyi Arnnold, Schlauch Lőrincz és Csuszka György püspökök, dr. Edelsheim-Gyulai, dr. Fejérváry Géza, Ghyczy altábornagy, Jelencsik tábornok, gr. Keglevich István, gr. Tisza Lajos, gr. Szapáry Géza, gr. Zichy Jenő, Pulszky Ferencz, Ráth György, Pulszky Károly, Torma Imre százados, Radicsich Jenő, Szendrői Wagner János rendezők. A lépcsők alját, elzáró rácsozat ajtajánál a nemzeti múzeum és főrendiház díszbe öltözött kapusai voltak felállítva. Amint ő felsége kocsija megérkezett, az őt fogadó bizottság a lépcsők aljáig elébe ment, hol a királyi felséget Ipolyi Arnold a kiállítás elnöke üdvözölte néhány rövid szóval. A király köszöntve a körülállókat gyors léptekkel sietett fel a lépcsőkön s érdekkel szemlélte a gyönyörű lépcsőházat, egy pár pillanatig megállapodva, hogy az azt piszitő freskókban gyönyörködjék. Innen a kiállítás helyiségébe ment, hol már szintén nagyszámú és előkelő közönség várakozott reá, kik a terembe léptekor élénken megéljenezték. Itt voltak a többi közt : özv. gr. Károlyi Istvánná, gr. Károlyi Sándorné, gr. Szapáry István főispán, Thaisz Elek főkapitány s mások. Az első teremben, hol az ősrégiségek vannak kiállítva Pulszky Ferencz kalauzolta a királyt, szellemes magyarázatokkal mutatva be egyes kiváló tárgyakat. A második teremben elhelyezett egyházi tárgyakat Ipolyi Arnold magyarázata mellett tekintette meg. A harmadik terem zománcztárgyait Pulszky Károly magyarázta. A negyedik teremben kiállított lószerszámok és fegyverek közt pedig Torma Imre m. k. honvédszázados kalauzolta. Az V. teremben azután ismét Pulszky Ferencz és Ipolyi vették át a cicerone szerepét. Az egész kiállítás általában igen meglepte a királyt, s szóval is kifejezést adott ennek. Felhozta ugyanis, hogy nem is gondolta volna, hogy a kiállítás ily gazdag legyen, s hogy ily sok értékes tárgy maradt fenn a régi korból. Keglevich István gróf megjegyezte erre, hogy ez még nem mindaz a kincs, ami a régi időkből megmaradt, s hogy egyes családok birtokában még igen nagybecsű műtárgyak találhatók. Pulszky Károlytól azt kérdé, hogy látta-e a bécsi üdvkincstárt, mire a kérdezett válaszolt, hogy többször volt már alkalma azt megszemlélni. Midőn a II. teremben időzött, a király, meglátta oldalt állatii özv. gróf Károlyi Istvánnét, azonnal odasietett hozzá, s a legszivélyesebben üdvözlé. Általában kísérete előtt többször kifejezést adott megelégedésének, melyet a kiállítás sikerülte felett érzett. Másfélórai ott időzés után kiséretével együtt elhelyezkedve a kocsikon, eltávozott, megköszönvén előbb a rendezőség szives figyelmét és kalauzolását. A múzeumkertben összegyűlt ezerekre menő nép szűnni nem akaró éljenzéssel kisérte a távozó királyt. Választási mozgalmak. Déva márcz. 30-án. Alig kerültek napirendre az országgyűlési képiselő- választások, mi dévaiak is nemcsak megmozdultunk, hanem mindkét lábbal egyszerre ugrottunk bele a mozgalomba. Azelmúlt héten két rendbeli meghívó küldetett szét; az egyik gróf Kun Kocsárd aláírásával márczius hó 29-ére Dévára hívja össze a hunyadmegyei ,hazafias párt“ tagjait, „hogy a képviselő-választás tárgyában oly megállapodásra juthassanak, melynek következtében ajánlatba jöhessenek azon képviselő-jelöltek, kikbe ismét a megyei hazafias párt többsége belenyugodhassék és e belenyugvásának érvényt szerezni törekedhessék.“ A másik többek aláírásával a dévai kerület szabadelvűpárti választóit hívja össze márczius hó 30-ra szintén Dévára, az értekezlet tárgyául a párt szervezését s lehetőleg a választandó képviselő kijelölését tűzve ki. Lássuk e gyűlések lefolyását és eredményét. A hazafias párt értekezletén a betegsége miatt a megjelenésben akadályozott gróf Kun Kocsárd helyett Szivássy László elnökölt, jelen voltak mintegy hatvanan, köztük igen sokan a dévai szabadelvű párt hívei. Ez értekezleten többek hozzászólása után következő két határozat hozatott: 1. „a hazafias párt,“, mely a megyei választásokra alakult, a megyei érdekek előmozdítására mint párt tovább is fen marad; 2. kijelenti az értekezlet, hogy a küszöbön álló képviselőválasztások alkalmával a „hazafias párt“, mint ilyen, semminemű befolyást nem fog gyakorolni tagjaira, mindegyikének teljes szabadságot adva, az országos pártok bármelyikéhez csatlakozni, miután a hazafias párt tagjai vallás-, nemzetiségi és pártklönbség nélkül szövetkeztek a megye javának előmozdítására. Sokkal impozánsabb, s eredményében messzibbható volt a dévai kerület szabadelvű párti választóinak f. hó 30- án megtartott értekezlete; a megjelentek száma jóval több volt száznál, különösen képviselve volt Déva, Ir iskitelep és Nagy-Ág, — de a választókerület más községeiből is voltak egyletek jelen. Az értekezlet elnökéül Dobay Károly ügyvédet, jegyzőül dr. Hannó Vilmos főreáliskolai tanárt kiáltotta ki. Dobay Károly egészségére való tekintetből némi vonakodással elfoglalja az elnöki széket, s az értekezletet megnyitva, a tanácskozás tárgyait a következőkben állapítja meg: a dévai választókerület szabadelvű pártjának megalakulása a megválasztandó képviselő kijelölése és a párt szervezése. Az elsőponthoz hozzászólott Lázár György ügyvéd, fejtegetve az országos pártok tendentiáit , s végül azon meggyőződésének adva kifejezést, hogy a jelen viszonyok közt legjobb szolgálatot teszünk hazánknak, ha a szabadelvű párthoz csatlakozunk. Szavait általános helyeslés kisérte, s általános helyeslés közt hirdette ki az elnök, hogy a jelenlevő választók egyező határozata szerint a dévai választókerület szabadelvű pártja megalakult. Ezután fölállott Csaby József, dévai tekintélyes polgár, ajánlva a pártnak képviselőjelöltül Szathmáry Györgyöt, a dévai választókerület jelenlegi képviselőjét. Szavait hoszszas élénk éljenzés követte. Azután felszólaltak még Szathmáryt ajánlva s az ő képviselői érdemeit különféle szempontokból méltatva : Heyey Gábor, Téglás Gábor, László Zsigmond, Csűrös Antal és Györkös Ferencz, utóbbi mint a Piskitelep szabadelvűpárti választóinak megbízottja is ajánlva Szathmáry Györgyöt. Pogány György főispán örömmel üdvözli e párt megalakulását a dévai választókerületben, örömmel értesül a tett nyilatkozatokból arról is, hogy most, midőn a képviselők nem kötelesek választóik utasításait követni, a dévai kerület képviselőjének sikerült úgy működnie, hogy választói legnagyobb részének bizalmát, teljesen kiérdemelte. Dr. Sólyom-Fekete Ferencz kiemeli, hogy ő a szabadelvű párt keletkezésétől fogva annak tántoríthatlan híve, jelen esetben is kész egyéni nézeteit a párt érdekeinek alárendelni, s a párt jelöltjét a választási küzdelemben támogatni. Elnök ezek után határozatul kimondja, hogy a dévai kerület szabadelvű-párti választói Szathmáry Györgyöt, a kerület jelenlegi képviselőjét újból felléptetik képviselő-jelöltjökül! Ezen határozatról értesítendő lesz az elnökség által úgy Szathmáry György, mint a szabadelvű párt országos végrehajtó bizottsága. Végül szerveztetett a dévai választókerület szabadelvű pártja : elnök Dobay Károly, alelnökök Lázár György és Schusnek Nándor, jegyző dr. Hankó Vilmos, megválasztatott az intéző bizottság központi és vidéki tagokkal. S ezzel az elnök a gyűlést feloszlatta. Tekintettel az értekezleten megjelent választók tekintélyes számára, tekintettel végül azon körülményre, hogy a Hollaky Imre ügyvéd által szervezni óhajtott egyesült ellenzéki párt a megjelentek elenyészően csekély száma miatt nem alakulhatott meg, alig tévedünk.