Magyar Polgár, 1884. július-szeptember (18. évfolyam, 150-225. szám)
1884-07-01 / 150. szám
a Horvát tartománygyűlés. A tartománygyűlés szombaton Hrvat Mirko alelnök elnöklete alatt ülést tartott. A kormány részéről jelen voltak: Stankovics, Voncsina és Klein osztályfőnökök. Az utóbbi ülés jegyzőköreyée felolvastatván, Crnadak ellenzi annak hitelesítését és azt kívánja, hogy zárt ülés tartassák. Miután az indítvány a kellő támogatásban részesült, ennélfogva elnök kimondta, hogy az ülés zárt üléssé alakíttatik át, mire a karzatok kiüríttettek. Az ülés ismét megnyittatván, Kresztics elnök Crnadakot hívja föl szólásra. Crnadak a szavazás alkalmával történteket rekapitulálván, Hrvat alelnököt azzal vádolja, hogy túllépte illetékességének körét. Azt kívánja, hogy a költségvetés azon czímei, melyek a tegnapi zaj közben megszavaztattak, újból tárgyalás alá vétessenek, miáltal a jegyzőkönyv azon része, mely a zaj közben fogalmaztatott, megsemmisül. A titkos ülésben elhatároztatott, hogy a házhoz kérdés intéztessék az iránt, vájjon a tegnapi ülésről szóló jegyzőkönyv hitelesítendő-e, vagy nem. Kamenar azt kívánja, hogy Mihalovics indítványa fölött új szavazás ejtessék meg. Elnök a szólót ismételten rendreutasítja. Kamenar kijelenti, hogy nem fogad el az elnöktől semmiféle figyelmeztetést. Elnök erre a ház helyeslése közben megvonja tőle a szót. Kamenar kérdi, hogy miért ? Nem akar elhallgatni. A ház nyugtalansága közben még néhány szót mond, végre leül. Elnök megrótja Kamenart. Hrvat alelnök fölolvassa Kamenar indítványát, melyből világosan látható, hogy Kamenar csak Crnadak indítványa fölött kért névszerinti szavazást, nem pedig Mihalovicsék fölött. A jegyzőkönyv hitelesítését kéri. Folnegovics azt kívánja, hogy a tegnapi ülésen jelen volt képviselők az indítvány fölött még egyszer név szerint szavazzanak. Ha ez meg nem történik, tudni fogja és vele együtt megtudja az egész ország, hogy itt nem szavazás, hanem erőszakoskodás foly. A zárt ülésben nem engedték meg neki, hogy felolvassa ama képviselők neveit, kik tegnap szavaztak. Ezt még inkább meggyőzte arról, hogy itt erőszakoskodni akarnak. (Ellentmondás a többség részéről.) Sperec a Folnegovics állításait kénytelen valótlanoknak nyilvánítani, mert nem tűrheti el, hogy ily állítások hitelre találjanak és itt hirdettessenek. Erre megejtetvén a szavazás, a ház 60 szóval 17 ellenében a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítését határozta el. Ezután az interpellácziók következtek, mire az ülés véget ért. A londoni conferenczia. A porta elfogadta a meghívást a londoni conferencziára. A conferenczia tényleges megnyitását valószínűleg több napra elhalasztják. Az osztrák-manem lehet hatóságilag erőszakolni valakire. Pedig mindennek a felfogás és meggyőződés a veleje, mert nem képzelünk embert, ki a közegészségügy fontossága s az erre vezető eszközök hatása által át van hatva, hogy ez eszközöket önkéntesen is, annál inkább kényszer következtében alkalmazásba ne venné. És azután hibás azért is, hogy mindent a hatóságtól vár. Még ha meg is győződött valaminek az üdvös volta iránt, önként soha, rendeletre is csak ritkán teszi meg: azt várja, hogy tegye meg neki a hatóság. Pedig egészséges önkormányzat csak ott fejlődhetik, hol a polgárokban kifejlett az öntevékenység. Ily előzményekkel, viszonyokkal, fölfogásokkal és egyénekkel kell megküzdeni mindazoknak, kik közegészségügyi állapotaink javítására és különösen egy fenyegető ragályos kór elleni óvintézkedések foganatosítására vállalkoznak. Nemcsak nálunk Kolozsvárit, hanem — hogy csak szűkebb hazánkról beszéljünk — az erdélyi részekben is. Sőt vidéken még elhagyatottabbak a viszonyok. Különösen a községekben, melyeknek lakói műveletlenek, szegényebbek, hiányosan táplálkoznak, sok kifogás alá eső lakásrendszert követnek s távol esnek minden központi hatóságtól, melyek az esetleg ki is adott közegészségügyi rendeletek végrehajtását ellenőrizhetnék. Ezek valóban még papíron se ismerik azon intézkedéseket, melyeket a törvényhozás a közegészségügyi törvény el-ik részelső fejezetében az ők érdekükben meghozott. S míg közigazgatásunk országosan nem rendeztetik, mi nem is remélünk e téren állandó javulást. Közigazgatásunk jelen hiányos szervezetének árnyoldalai sehol se nyilatkoznak annyira, mint épen a közegészségügyi téren. Minden egyébre több gondot fordítunk, míg ezt elhanyagoljuk. Hazánk oktalan állatai sokkal több gondozásban részesülnek adózó polgárainál. A francziaországi vészhírek reánk nézve eddig csak előnyösek voltak. Hatóságaink figyelmét a közegészségügyére irányozták, s országszerte oly üdvös intézkedések lesznek foganatosítva, melyeket igazi rendezett viszonyok között normális helyzetünkben is alkalmazni kellene. Használják ki ez alkalmat az erdélyrészi törvényhatóságok is. Törekedjenek arra, hogy az eddigi hiányok mentői inkább kipótoltassanak s a közegészségügyi szolgálat fokozatosan foglalja el azt a tért, mely lényegénél fogva megilleti. Vidéki városaink saját vajonukban mindmegannyi góczpontok, s mint ilyenek, e tekintetben is irányt adhatnak, hatással lehetnek A községek miveltebb elemei: földesurai, tanítói, papjai pedig saját érdekükben is cselekesznek, midőn intéseikkel, felvilágosításaikkal, tanításaikkal azon hely közegészségügyére hatnak, melyben maguk is élnek. A tanítók és papok ne szorítkozzanak csak a lelkek edzésére, hanem emlékezzenek meg arról, hogy csak ép testben lehet ép lélek, tehát fordítsanak gondot híveik testi egészségére is. Kétszeres feladatukká válik ez most, egy fenyegető betegség kitörésével, melyre már csaknem egyértelműig kimondották, hogy ázsiai cholera, tehát oly kór, mely bizonyos időszakokban egész körutakat tesz. Hassanak oda, hogy a nép ne ijedjen meg, mert a fejvesztés csak a ragály előhírnöke volna, de annál inkább tájékozva legyen előre mindenről, mit egy ilyszszel szemben tudni szükséges. Vannak az erdélyi részekben is pontok, hol fás alkalommal jobban befészkelte magát a cholera; ilyen például M-Vásárhely, hol az óvintézkedések annál ébe- ibb figyelemmel - rendők keresztül. Azzal végezzük, mivel pár nap előtt kezdettük. ..megijedni nem jó, de félni tanácsos.“ Kolozsvár, az erdélyi részek vezérvárosa, szombaton hozzákezdett az óvintézkedések megtételéhez s már csak e fenyegető rész miatt is örvendünk, hogy a polgármesteri széket oly férfin foglalta el, kinek nehéz körülmények közt kipróbált erélye csillapítólag hat aggodalmainkra. Az erdélyi részek kövessék az egykori főváros példáját abban a tudatban, hogy oly dolgot cselekesznek, melyet rendes viszonyok között is végezniük kellene, de amelynek lelkiismeretes teljesítésével egyszersmind leghazafiasabb kötelességüknek is eleget tesznek. A miniszteri körrendelet minden törvényhatósághoz eljutott: serkentse őket ez aggasztó meleg évszakban fokozott tevékenységre. MAGYAR POLGAP (1 50. sz.) Tisza Kálmán miniszterelnök, ki péntek reggel Bécsbe érkezett, ő felségénél hosszabb ideig tartó kihallgatáson több ügyben előterjesztést tett. Később huzamosb ideig konferált Taffe gróf miniszterelnökkel és ezután Szögyényi osztályfőnökkel. Wodianer Mór bárónál tett látogatás után Tisza miniszterelnök Lchönbrunnba hajtatott, ahol K.Inoky gróf külügyminiszternél ebédre volt hivatalos. A két miniszterelnök tanácskozása többek között a tiroli helytartónak a takarékpénztárakhoz intézett és a magyar hitelpapírokra vonatkozó rendeletére is kiterjedt. Az osztrák kormány, úgy látszik, belátja, hogy a rendelet nem volt opportunus, mert a magyar részről történő esetleges reforsiok kiszámíthatatlan konfliktusokra vezetnének és habár idevágólag törvényes kényszer nincs, amelylyel az osztrák minisztérium ama rendelet visszavonására szorítható, mégis legközelebb e kellemetlen — és amint látszik, túlbuzgóság által felkeltett ügy mindegyik félre nézve kielégítő elintézést fog nyerni. — Tisza miniszterelnök szombaton még Bécsben maradt.gyar monarchiát a conferenczián gr. Károlyi londoni nagykövetünk mellett dr. Vecsera rendkívüli miniszter fogja mint pénzügyi tanácsnok képviselni. A conferenczia a londoni külügyi hivatalban tisztán formajellegű megnyitó ülést tartott. Az ülésen jelen volt Musurus pasa török nagykövet is, miután a porta tudatta a brit külügyi hivatallal a conferencziához feltétel nélkül való csatlakozását s nagykövetét kellő utasításokkal látta el. Néhány szó hazánk erdőiről, erdészetéről s az erdősítésekről. Irta: Hont I. II. Az erdők sorsa feletti intézkedések hajdan. Erdészeti akadémia felállítása. Erdő nélkül nincs művelődés, nincs jólét. Ámbár törvényhozás és közkormányzatilag Kálmán királytól kezdve, az erdőket illetőleg, több rendbeli intézkedések hozattak, ezek azonban az erdők feletti tulajdonjog megállapítása a vadászati jognak kik által leendő gyakorlása, — bizonyos, hatóságilag megállapított helyeken biztonsági vagy más szempontokból az erdők kiirtása, vagy a faizás gyakorlásának szabályozásánál egyébből kezdetben nem állottak. Hanem a múlt század vége felé már arra kezdtek ébredni, hogy az erdők aránytalanul pusztulnak, s kezdték észrevenni azt is, hogy az erdők a mily fontos tényezőt képviselnek az emberiség jólétének előmozdításában, túlságos kiirtásuk ép oly hátrányos leend. A magyar sík föld több részén már-már mértföldekre terjedtek azon területek, melyek az erdők kipusztítása folytán minden növényzettől megfosztva, még a közvetlen közelükben elterülő termőföldekre is mind veszélyesebbé váló futó-homok területté változtak. Ennek tovaterjedése ellen is okvetlen gátat kellett volna vetni, teendő tehát már volt elég. Rendeleti úton hoztak is az erdők kímélésére és a kihasználás tartamosságára célzó intézkedéseket, ezeknek keresztülvitele azonban, fájdalom, legnagyobb részt, a papíron maradt. Minda mellett, a magyar erdészet jövőbeni felvirágzására nézve ez időszak mégsem volt egészen meddő, mert egy valóban áldásos intézkedésnek, az erdészeti tudományok meghonosításának az alapját, hazánkban ekkor vetették meg. Erre nézve a selmeczbányai erdészeti akadémia falállításával egészséges magot vetettek el, mert az, a jól választott talajból zsenge csiráját amint kidugta, a nemzet odaadó ápolása mellett évtizedről-évtizedre folytonosan fejlődvén és erősbülvén, máig egy oly intézetté nőtte ki magát, mely a mellett, hogy teljesen magyar szellemű, az erdészeti ismeretek fejlesztésének oly magas színvonalán áll, hogy a versenyt bármely más hasonrangú külföldi intézettel szemben nemcsak kiállja, de sok tekintetben azok között többet felül is múl. Hanem ezenkívül, az erdők sorsa feletti gondviselést illetőleg, nem is maradt reánk a XVIII. századból semmi más intézkedés, mely maga után a gyakorlatba való átmeneteinek maradandó nyomát hagyta volna. És ugyanezt olvashatjuk rá az erdők fentartása, kihasználása, s a kopár területek beerdősitése érdekében e század elején hozott törvények és rendeletek után elért eredményekre is. Mert igaz, hogy 1801. és 1840—41. körül törvényhozásilag ez irányban több üdvös intézkedések hozattak, a szomorú eredmény azonban azt bizonyíta be, hogy ez intézkedések nem voltak ugyan végrehajthatók, hogy ezekkel a népnek, az erdők pusztulása iránt megrögzött közönyét levetkőztethették volna. Pedig a nyugati kulturállamokban, ez időket már megelőzőleg, az erdők ügye igen meleg felkarolásban részesült. Német szomszédaink is azon meggyőződésből indulva ki, hogy: „Keine Kultur ohne Forst, keine Forst, ohne Kultur“ erdeiknek nevelése és szakszerű kihasználása érdekében a tudomány legújabb vívmányainak észszerű felhasználásával igyekeztek mindazt megtenni, ami a lehetőség határain belül megtehető volt. Egy nemzetgazdasági, valamint magán jólét, s ipari tekintetből nekünk is már-már égető szükségünk volt egy oly intézkedésre, mely az eddigi félszeg állapotokkal teljesen szakítva, az erdők okszerű kezelésére neve kedvező lendületet adjon. Ezt honatyáink már 1848-ban belátták, mert a némzet ébredésének ezen fontos pillanatában a teendők halmaza mellett is, a 10. t.-czikkben megemlékeztek erről, kimondván, hogy: „a miniszteriura az erdőknek sikeresebb művelése és fentartása iránt a legközelebbi országgyűlésnek részletes törvényjavaslatot fog előterjeszteni“. fi°gy az erre bekövetkezett gyászos események s ltSzJT-ben az alkotmány visszaállításával felmerült számos elodázhatatlan teendők ennek megvalósítását csak 1879-ben, tehát 31 év múlva engedték meg, azon nem lehet annyira csodálkozni, miint inkább sajnálkozni a felett, hogy e három évtized az erdők czéltalan pusztítása 3 fölép az erdősítések elodázása által anyagi jólétünkön mily nehezen kiköszörülhető csorbát ütött. Mert ez évek a magyar evezetnek legválságosabb évei voltak; — volt ugyan, az erdők védelmére érvényben ez időben is egy, az erdő árusitókat igen érzékenyen sújtó — császári nyiltparancs, s ahol ennek némi érvényt tudtak szerezni, pl. állami erdőségeknél, meglehetős jónak bizonyult, azonban nem lévén viszonyainkhoz alkalmazva, nem foglaltattak benne az erdőink jövőjét minden irányban biztosító intézkedések s még azon kellékek is hiányoztak belőle, melyek végrehajtását általánosan biztosították volna. Már-már azon a ponton álltunk, hogy ha e minden rendszer nélküli állapot még évtizedekig tart, erdeink tönkretételével állami és magán jólétünk alól a talaj pusztult volna ki és utódaink indolentiánkért emlékünket is megátkozva, az existentiásokat legkevésbbé sem biztosító elsorvadt vidékekről menekülendő, elindulhattak volna új hazát keresni Mert úgy jártunk volna, mint a nagymértékben sanyarú állapotba jutott azon keleti s déli országok némely vidékei, hol az erdők kipusztultéival, a földek kopárak, terméketlenek, egész vidékek lakhatatlanok lettek. Görögország addig volt nagy, hatalmas és szellemi művelődés irányadója, mig bérezés vidékeit az erdők zöld koronája gazdagon övezte körül. Amint az erdők eltűntével a tájak kietlenek, kopárak lettek, források, patakok eltűntek, zöld virány elhalt, az anyagi jólét csökkenésével kivesztek azon tényezők is, melyek a költőkbe ihletet lehelnek. Lánglelkeknek nem volt, mit formába öntve, népüknek a boldogság s tökéletesedés felé vezető úthoz biztos vezérszövetnékül adhassanak. A föld fukarabb lett; a mezőgazdasági terményeket sokkal csekélyebb mértékkel kezdte kiszolgáltatni, mint azt a nép jólléte megkívánta volna. Intő példák voltak ezek hazánk sorsára nézve! De a sorstól ezeknél még érzékenyebb leczkéket is vettünk elkövetett hibáinkért, midőn az utóbbi évtizedben dúlt árvizek által okozott roppant csapások felett keseregtünk! Mert elvitathatatlan tény, hogy az erdők, árvizek rohamos bekövetkezésének megakadályozására, roppant nagy víztartó képességükkel, tetemes befolyást gyakorolnak. Tavaszszal a hóolvadást szembeötlőleg késleltetik s e mellett mérséklik, mintegy szabályozzák a viz lefolyását is. Záporesők alkalmával legjobban észlelhetjük, erdőtlen hegyoldalról mily rohamosan szalad le a víz; rohamos özönlésében sokszor tönkretesz mindent, mit útjában előtalál, miként ez 1875-ben a budai zápor okozta árvíz-szerencsétlenséggel is történt. Erdőkoszoruzta béretek ellenben a sűrűn ömlő zápor roppant víztömegét gondosan felfogják s a zápor elmúlta után még hosszú idő múlva is, vidáman csörgedező hűs patakok alakjában, mint jótékony áldással árasztjál el vele az alattuk elterülő völgyeket. Hazánk éghajlata a szélsőségesebbek egyike lévén, az erdők a légköri csapadék, párolgás és hőmérsék körül is igen áldásos szerepet játszanak. Ritkítják az aszályt hozó éget, mert 1884 július