Magyar Polgár, 1884. október-december (18. évfolyam, 226-300. szám)

1884-10-01 / 226. szám

Tizennyolczadik évfolyam 226. szám. Kolozsvár, 1884. szerda, október 1. Gloflieteur díj : Égési évre 11 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 60 kr inDÍJÉSI DÍJ: Egy négyszög centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, keres­kedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték: minden hirdetés után 30 kr. — Nyílt tér: sora 26 kr. Szerkesztőség és .Kia­dóhivatal Magyar Polgári könyvnyomdája B*l\öxé?-atoc4. 1*. ,ix. Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelévé Ha azndlhatlan kéziratok nem adatnak utcaza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Előfizetést nyitunk a „Magyar Polgár“ tizennyolc­adik évfolyamának utolsó negyedére. Azon hosszú szünet után, mely a képviselőválasztásokat követte, a poli­tikai élet kezd most ismét élénkebb hullámokat vetni. A nemsokára megnyi­tandó országgyűlés pedig előreláthatólag szokatlanul érdekes és változatos anya­got fog szolgáltatni a nyilvános megbeszélésre. Ez országgyűlés elé fontos fel­adatok vannak tűzve s a képviselőházi tárgyalások bizonyára mindjárt az ülés­szak elejétől fogva fel fogják h­ívni az általános élénk érdeklődést. Gondoskodtunk arról, hogy a ,,Magyar Polgár“ olvasói az ország­gyűlési eseményekről gyorsan és kimerítően értesülhessenek. A tárgyalások me­netének részletes ismertetésén kívül,­l külön országgyűlési tudósítónk fog az érdekesebb ülésekről referálni s igy minden kiváló mozzanatról haladék nélkül eredeti tudósításokat hozhatunk. Erőnk szerint teljesíteni fogjuk továbbra is a kötelességet, melyet azon helyzet szab elénk, hogy erdélyrészi hírlap vagyunk Számon tartjuk és ellensú­lyozni törekszünk ama heves küzdelmet, melyet két nemzetiségi tábor folytat az erdélyi magyarság és nemzeti politikánk ellen. Hivatásunknál fogva szószólói, támogatói leszünk minden életrevaló eszmének, kezdeménynek, mely a magyar kultúra meggyökeresítésére, hathatósabb terjesztésére van irányozva. Éber gondoskodásunk tárgyává tesszük ama specziális kérdéseket, melyek Erdélynek az anyaországgal való egybeolvasztása után fenmaradtak s még ki­egyenlítésre várnak. Pártpolitikai programmunk az országgyűlési szabadelvű párt programmja, úgy, mint eddig, ezután is híven fogjuk szolgálni a szabadelvű előhaladás esz­méit, s a meggyőződés erejével fogjuk támogatni ezután is azt a kormányt, mely hitünk szerint a legjobban és legsikeresebben tudja vezetni Magyarország politikáját. Hogy feladatainkat minél kielégítőbben teljesíthessük, — kikérjük törek­véseinkhez az erdélyrészi magyar közönség szíves támogatását. Jövőre is nagy súlyt fektetünk arra, hogy a „Magyar Polgár“ — a politikai rovatok mellett — tárcza- és csarnok­ rovataiban változatos és érde­kes szépirodalmi olvasmányt nyújtson. Csarnok­unkban csak most kezdtük meg Kacziány Géza kü­lmunkatársunk , Alisz E­czimi­ verses regényének közlését. E regény, mely egy pályázaton is kitüntetve volt, s nemsokára német nyelven is meg fog jelenni, még mielőtt könyvalakban kiadatnék, legelőször a „Magyar Polgár -ban jelenik meg. Tárcza-rovatainkban továbbra is kisebb közleményeket hozunk ; az iroda­lom, művészet s a napihirek rovatait szintén az eddigi terjedelemben, élénken és változatosan tartjuk fenn. A ..Magyar Polgár“ előfizetési ára: Egész évre (1884. okt.—1885. okt.) Félévre.......................................... Kívánatra mutatványszámokkal is szolgálunk. Az előfizetési pénzek (legczélszerűbben postautalványnyal) a „Magyar Polgár“ kiadóhivatalához Kolozsvártt küldendők be. 16 frt 8 frt. Negyedévre Egy hóra 4 frt 1 frt 50 kr TÁRCZA.____ Vándor-emlékek. Dr. Csernátoni Gyulától VIII. Drezda 1883. Aug. hava. (Drezda védelme. Kincsei Mi mindent tanulhatnának a historikusok a drezdai képtárban? A vidék. Egy est a Brüchl’sche Terrasse-on. Jósika Miklós sírja. Br. Jósika Miklósné. Petőfi első japán­ fordítója: Mű­vészvilág Drezdában.) Azt mondják, hogy Drezda „rococo vá­rós“, s hogy Németországon ő volt a rococo hazája. E kifejezés alatt pedig műtörténelmi szempontból annyi részat szokás érteni, hogy nem ismerve a helyet, már csak e jelzők hal­latán is készek leszünk palctát törni felette. Pedig nem úgy van. Drezda nem rococo, vagy legalább is nem a rosz értelemben vett roco­co városa. Igaz, hogy II. Auguszt minden te­kintetben nagyon utánozta XIV-ik Lajost, — de hát melyik uralkodó nem tette ugyanazt széles Németországon ? Hiszen, ha az akkori időkből fenmaradt képeket nézegetjük, tapasztalni fogjuk, hogy a legigénytelenebb herczegecske is oly jupi­­teri tartást vesz, s oly kihívólag néz maga elé, mintha ő mondta volna: l’état c’est moin! ... A különbség tehát csak annyi, hogy Németország többi városaiban nem jöttek lét­re e kor szellemének és műszlésének oly tö­kéletesen megfelelő építészeti és egyéb mű­kincsek, mint Drezdában. A „Zwinger“-nek péld. hiába keressük párját akár Bécsben, akár Berlinben. Ez így bevégzetlenül is egy műremek, sőt mondhatnók: egy fejezet a műtörténelemből, melyben a barock-styl úgy fény-, mint árnyoldalai a legtisztábban tük­röződnek vissza. Ugyanez áll a „ Hofkirche “­­ről is, s a­ki legelőször alkalmazá Drezdára a fentemlített jelzőt, bizonyosan e két épü­letből indult ki. Ezeken kívül ma már nincs is Drezdában monumentális épület, mely azon idők styljére emlékeztetne. A magánosok tulajdonában lé­vők ugyanis lassan kint az új idők ízléséhez idomulván, épp oly kaszárnyákká váltak, mint más városok házai. Hogy pedig ez a „styl“ mivel szebb, vagy mivel értékesebb a „roco­­co“-nál, én részemről fel nem foghatom ; de hogy hasznosabb­nak kell lennie, azt a rohamos elterjedésből sejtem. Elég az hozzá, hogy II. Auguszt nem csak közönséges majmolója volt XIV. Lajos­nak, mint akkoriban oly sokan,­­ hanem az udvartartásában kifejtett fény és pompa által egyszersmind országa ízlését és műiparát is igyekezett fejleszteni. E végből művészeket hódított udvarába, s ő maga is sokat utazott és látott ember lévén: főtörekvése volt a művészet szemenszedett kincseivel emelni és valódivá tenni udvara fényét. Ennek következménye jön, hogy Drezda rövid idő alatt szerepelni kezdett, s hogy pl. képgyűjteményével ma már a párisin kívül alig versenyezhet más Európában. A szász választók különben a régibb időkben is sokat áldoztak a művészetre s a jelenlegi drezdai gyűjtemények magvát azon műremekek teszik, melyek a különböző feje­delmi kastélyokban már a XVI. század óta őriztettek. Ez időtájból ugyanis több rendelet bizonyítja, hogy az illető fejedelmek nemcsak külön helyiségekről gondoskodtak a történel­mileg vagy művészetileg becses tárgyak ré­szére, hanem a gyűjtemények rendszeres sza­porítására is kiterjesztek figyelmüket. Innen van, hogy Drezda a XVI-ik és XVII-ik század gyönyörű fegyveriparát illető­leg is, messze felülmúlja Berlint és Bécset, a­melyek uralkodói azon időkben még bizonyo­san nem gondoltak ilyesmik gyűjtésével, s an­nál kevésbb a megőrzésével. A „Johanneum” megbecsülhetetlen kin­­cset tartalmaz ezekből az időkből. A mű­bec!­s a tárgyakhoz fűződő történelmi emlékek egyaránt lebilincselik figyelmünket, s nehé megítélni, hogy melyiknek adjunk előnyt. Kü­lönösen bámulatraméltó a művészet, a­mit fegyverek díszítésénél fejtettek ki. A pánczé­lókra, pajzsokra mythologiából vagy a későb­bi harczos időkből vett jelenetek vannak edzve,­­­e lőfegyverek agyán kifogyhatatla találékonysággal változnak a különbnél kü­lönbféle czirádák és czifrázatok. A legszebb vésetek Nürnbergben készültek, míg a piszto­lyok közül a leggyönyörűbb munkáju­k­­ bresciai Lazarino Cominazzo műhelyéből va­lók. Elmondhatni, hogy egy vagy más tekin­tetben minden egyes darab kincset ér, de száz meg száz van köztük olyan is, a­me­lyekre egy egész vagyon van felrakva drága kövekből. Képzeljen most az olvasó 14 óriá­si termet zsúfolásig töltve ilyenekkel!.. Érdekes, hogy a hátultöltő fegyve­rek és revolver-pisztolyok már a XVII-ik sz.-ban is nagyon el voltak terjedve. Ezekkel sem dicsekedhetünk tehát mint „új“ találmá­nyokkal, mert e „Johanneum“-ban egy egész szekrény bizonyít ellenünk. Nem kevésbbé indít bámulatra a házi­­szerek és bútorok gyűjteménye. Az ajtó mely KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 30. A pártelnevezés és az ellen­zék feladata. Nagyon jellemző a függetlenségi pártra nézve, hogy ez a párt most az új ülésszak megnyitásán azzal inaugu­­rálja politikáját, hogy vitát kezd a párt elnevezése felett!. . . Hoitsy indítványa szerint „1848-iki függetlenségi párt“ nevet kellene a pártnak felvenni, hogy egyfelől egyesülhessenek vele az Irányi­val tartó negyvennyolczasok, s hogy másfelől kiszakadjanak a pártból azok az­ elemek, a­kik az egyenlőségi elvet nem respectálják a negyvennyolc­adiki szellemben. Nagyon természetes, hogy ezen in­dítvány mindjárt nagyon kiélesítette a párt kebelében levő ellentéteket. A ta­nácskozást a tett indítvány felett nem is lehetett folytatni, a vitát el kellett halasztani. Párttömörülés helyett tehát pártbomlás van az el­lenzéken, igaz, hogy van is jogosult­sága, hogy a­kik oly lényeges kérdés­ben, mint a jogegyenlőség, nézetkülönb­ségedé piálnak, ne üljenek egy párton. Hanem hát mégis csak furcsa az, hogy mikor egy oly ülésszak küszöbén állunk, a­mely az Ausztriával va­ló kiegyezés sorsa felett dönteni van hivatva, a függetlenségi párt a felett kezd vitát, hogy negyvennyolc­asok-e ők vagy sem... A függetlenségi párt politikai sze­replésének ezen bevezetése, mint mon­dottuk, nagyon jellemző, mert bizo­nyítja azt, hogy e pártnak nincs absolute érzéke a gyakorlati politika iránt. Az egész országgyűlé­si ülésszakot a kiegyezés kérdései do­minálják most, és ha egyáltalán szó le­het pártalakító eszmékről, a jelen ülésszakban a szerint kellene a pártoknak alakulni, a­mint a kiegyezés kérdésében állást fogl­­­aln­a­k. A kormánypárt elég erős és tekintélyes, hogy felbomlástól félteni ne kelljen s ezért nem tar­tózkodunk arra figyelmeztetni az ellen­zéket, hogy neki is egy tömör pár­tot kellene alakítani, mely a nagy és tekintélyes kormány­pártnak mél­tó ellenfele legyen, s ezt csak úgy teheti, ha pártalakító elv gyanánt a külön vámterület állás­pontját fogadja el, s minden más kér­dést alárendel ezen elvnek. A­ki a kü­lön vámterület híve, az egyesüljön egy párttá s minden más kérdésben legyen a párton egyéni véleményszabadság és a pártnak egész politikája és taktikája ezen elv által legyen vezérelve. Ilyenféle indítványnyal kellett vol­na a függetlenségi párt szereplését meg­kezdeni, de nem olyan, a bizanti biro­dalom szétbomlás korára emlékeztető indítványnyal, hogy benne legyen-e a 48 a párt nevében vagy sem. Mi a kor­mánypártot, őszintén szólva, most­­ erősnek tartjuk, hogy szinte vészes­sége,k­i­nek tűnik fel előttünk, hogy vele szó*^1 - ben nem áll egy jól szervezett ellen, a­melynek a szava nyom is valamit a latban. Az 1877-iki közgazdasági kiegye­zéskor is ilyenforma volt a helyzet. Ak­kor sem volt komolyan számbavehető ellenzék. S az osztrákok nagy erőt me­nthettek abból, hogy azt mondhatták a magyar kormánynak, tedd meg ezt és azt az engedményt, mert hiszen a te pártod mindent megszavaz, de lásd, én nem engedhetek, mert úgy sem tud­nám a reichsrath által megszavaztatni, a­mit kívánsz. Olyan idealista politikával, a­mi­nőt Irányi és egyik-másik vezérférfi a függetlenségi párton követ, nem lehet absolute semmi czélt a mai világban elérni, még azt sem, hogy eszméinek valaki tiszteletet szerezzen, mert idea-

Next