Magyar Polgár, 1885. január-június (19. évfolyam, 1-147. szám)
1885-01-13 / 9. szám
9. szám. Kolozsvár, 1885. kedd, január 13. Tizenkilenczedik évfolyam. Előfizetési díjak: Egész évre.................................16 frt. Félévre.......................................8 frt. Negyedévre...................frt. Egy hóra ...................................1 frt 50 kr. Egy szám ára 5 kr Közvetítőknek százalék nem adatik. Hirdetési dijak: Egy négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. —■ Nyílttér »óra 26 krajozár. — SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL „MAGYAR POLGÁR“ KÖNYVNYOMDÁJA. Megjelenik mindennap, vasár- és Ünnepnapok kivételével. mint •Használatlan kéziratok, nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Belközéputcza 4. sz. KOLOZSVÁR, JANUÁR 12. Magyar királyi udvartartás. Az a rövid kis hír, melyet a fővárosi sajtó közöl, hogy a jan. 7-iki udvari bálon nemcsak a magyar szó volt általános, hanem a magyar díszruha is, bizonyára örvendetesen dobbantott meg minden magyar szivet. Ős Budavárában magyar udvartartás van. Ha ezt nem is lehet még állandónak tekinteni, de nem is oly kezdet az többé, mely nyomtalanul elveszhetne. A világ tudomást nyert arról, hogy a magyar király magyar udvartartása fényben, jelentőségben versenyez az osztrák császári udvartartással. Társadalmi életünkre e ténynek nagy kihatása lesz. A magyar aristocratia előtt megnyílt a szereplési tér. A király általa veszi magát körül s tőle megtanulja ismerni az életből a nemzetnek minden aspiratióját. És lehetetlen, hogy szive elzárkózzék ezek előtt. A király a nemzet fiai körében mulat, s fesztelen távs.algásba bocsátkozik a legjelesb honfiakkal. Ha még oly kisszerűnek látszik is ez a történet, de nagy morális kihatása van az egész országra. Az aristokratia öntudatra ébred; oly helyzetben találja magát, mely a fény és pompán kívül nagy kötelességekkel is jár, azzal a kötelességgel, hogy méltóan képviseljék a nemzetet a király előtt, s önmaguk által a magyar nemzetet kedveltessék meg a királynál. Igenis, aristocratiánk most látja és tapasztalja, hogy milyen fontos hivatás jut a számára monarchikus államban. E szerepre méltóvá kell tennie magát minden tekintetben. A jellemtisztaság, a közügy körül szerzett érdemek s minden kitűnő szellemi tulajdon azok a sajátságok, amelyek által korunkban az aristocratia tagja lehet bárki. Azok, akik születés által tagjai társadalmunk ezen legfőbb rétegének, helyüket szintén csak úgy tölthetik be, ha ama tulajdonok tekintetében az új tagok által háttérbe szoríttatni nem engedik magukat. A magyar udvartartásnak tehát az a nagyfontosságú társadalmi jelentősége van,hogy nemes versenyt támaszt abban, hogy a közügyek közül ki tud legüdvösebb tevékenységet és munkálkodást kifejteni. Értse meg ezt a magyar aristocratia és buzduljon tettre. Nagyon félszegen ítélik meg a magyar udvartartást azok, akik azt hiszik, hogy ennek jelentősége csak abban áll, hogy a régi nemes családok ivadékai az udvar fényében sütkérezzenek s fényűzés kifejtése által igyekezzenek egymáson túltenni. A magyar király nem is barátja a pazar fényűzésnek, mely nincs összhangban az illetők vagyoni erejével. A fény és pompa csak annyiban jogosult, a mennyiben annak űzői vagyoni megerőltetés nélkül fejthetik ki. S hazafiságuktól ez esetben is megvárja, sőt megkövetelheti az ország, hogy általa ne a külföldi, hanem a hazai ipart gazdagítsák. S ha szabad a trón zsámolyáig felható egy szerény észrevételt tennünk: legyen is figyelemmel a király arra, hogy ezt az elvet megértesse mindenkivel, aki környezetében fényt és pompát kifejt. A magyar ipar képes volt a magyar királyság fénykorában előllítani mindent, amivel gazdag főuraik a király környezetében tündökölhettek. És képes erre most is, csak ki kell választani az iparosokat, akiknél a megrendeléseket akarják tenni. Arra valók a kiállítások, hogy ezeken iparos osztályunk jeleseit megismerni tanulják azok, a kiknek módjukban van fényt űzni. A magyar műipar előtt szép jövő áll, ha aristocratiánk hazafias kötelességének fogja ismerni azt pártfogolni. S meg is vagyunk győződve, hogy a mily mértékben kifejlődik a magyar udvartartás, oly mértékben fog kifejlődni műiparunk is. S ezzel teljes szívből üdvözöljük a királyt, hogy ős Buda várában az első nagyobb szabású magyar udvari tánczestélyen maga körül gyűjté aristocratiánk színét. Az ilyen estélyeknél nem az a czél, hogy csak jól mulassanak, hanem hogy a király és a" nemzet jeles" fiai megismerkedjenek egymással és a hon javára eszméket cseréljenek. Mintek, melyek képesek lennének a gyermekhalandóságot csökkenteni. Új törvényjavaslatok. A közlekedési minisztériumban élénk munkálkodás foly. Most három törvényjavaslat van készülőben, név szerint a Rába és Rábcza szabályozásáról, a Győr és Győrsziget árvíz ellen való biztosításáról és a postatakarékpénztárak létesítéséről szóló törvényjavaslatok. A munkálat annyira haladt, hogy remélhető, hogy e törvényjavaslatok még a jelen ülésszak alatt az országgyűlés elé terjesztethetnek. Az orvosi és közegészségügyi kongresSZUS 1885-ben. Az orsz. kiállítás idején tartandó magyar országos orvosi kongresszus szervezete, melyet az e czélból kiküldött bizottság megállapított, a következő teend: A tárgyalásra kitűzött kérdések négy csoportba osztottak. Ugyanis: 1) Gyermekhalandóság. 1. A gyermekhalandóság statisztikája Magyarországban, s a külföldön, különösen a legutóbbi években. 2. A bábaügy állása, s befolyása a gyermekhalandóságra. 3. A csecsemők és kisdedek táplálása s ápolása, s ennek befolyása a gyermekhalandóságra. 4. Jótékony egyesületek és intézeti községek egészségügye. 1. Városaink és községeink építési egészségügye. 2. Egészséges ivóvíz beszerzése és ellenőrzése városokban és községekben. 3. Élelmiszerek és italok piaczi ellenőrzésének szervezése. 4. Községi kórházak felállítása és berendezése. 5. Fertőző betegségek terjedésének gátolása a községekben. 6. A himlőoltás Magyarhonban és annak hiányai. 7. Községi iskolák egészségügye. 8. Munkások egészségügye. 9. Vasúti és hajózási egészségügy egyöntetű szervezése. III) Egészségügyi közigazgatás. 1. Az egészségügyi közigazgatás hiányai és szükségletei a központban. 2. Hiányok és szükségletek a törvényhatóságokban és községekben. 3. Miképen érhető el az összes községeknek orvosokkal való ellátása. IV) Egészségügyi felvilágosítás. 1. Az egészségtan oktatása az iskolákban. 2. Egyesületek a közegészségügy előmozdítására. 3. Hygieniai múzeumok létesítése Budapesten és Kolozsváron. E kérdések előadására az ország legkitűnőbb orvosi, mérnöki és közigazgatási szakférfiai szólíttattak fel, kiknek dolgozataik mindenesetre értékes és hasznos anyagot fognak szolgáltatni. A kongresszus szervi összefüggésben lesz az országos kiállítással, annak helyiségeiben fog tartatni s czéljainak előmozdítására az egészségügyi kiállítási csoportban kiállítandó tárgyak hasznos hatással lesznek. A közoktatási tanács tagjai. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, az országos közoktatási tanács tagjaivá az 1885—1887-iki időszakra kinevezte. I. A classikai s modern philologiai szakból: Bartal Antalt, az egyetemi tanárképző-intézet gyakorlóiskolájának igazgatóját; Beöthy Zsolt egyetemi ny. rendkívüli tanárt; dr. Heinrich Gusztáv egyetemi ny. rendes tanárt; dr. Hofer Károly reáliskolai igazgatót; Petrovics Ferenc nagyváradi tankerületi kir. főigazgatót ; dr. Ponori Thewrewk Emil egyetemi ny. rendes tanárt; Szarvas Gábor nyug. gymnasiumi tanárt. II. A történet-, jog- s államtudományi szakra : dr. Fraknói Vilmos nagyváradi kanonokot és tud. akadémiai főtitkárt; Kelety Károly miniszteri tanácsost; dr. Cherven Flóris gymnasiumi tanárt. III. A geographiai s természetrajzi szakra : Berecz Antalt, a budapesti állami felsőbb leányiskola igazgatóját, s az országos középiskolai tanáregyesület elnökét; dr. Borbás Vincze egyetemi magántanárt; dr. Hunfalvy János egyetemi ny. rendes tanárt; Kriesch János műegyetemi rectort és r. tanárt; dr. Margó Tivadar egyetemi ny. rendes tanárt. IV. A mathematikai s physikai szakra: Fölser István műegyetemi rendes tanárt ; dr. Say Mór budapestvidéki tankerületi kir. főigazgatót; dr. Szily Kálmán műegyetemi rendes tanárt; dr. Than Károly egyetemi rendes tanárt. V. A bölcsészeti és paedagogiai szakra: Gyertyánffy István tanutóképző-intézeti igazgatót; Péterffy Sándor népiskolai igazgatót; Rostaházy Kálmán országos képviselőt és budapesti krisztinavárosi plébánost; dr. Szász Károly dunamelléki reform. egyházkerületi püspököt és miniszteri tanácsost. VI. A művészeti és tornászati szakra: Bokelberg Ernő nemzeti tornaintézeti tanárt ; dr. Dollinger Gyulát, a testegyenérzet egyetemi magántanárát és Porszász József budapesti mintarajztanodai tanárt. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium részéről pedig a tanács tagjaivá: Berzeviczy Albert, Gönczy Pál és Kárffy Titus miniszteri tanácsosokat és Klamarik János osztálytanácsost nevezte ki. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése jan. 10 én. A képviselőház ma tartotta az ünnepi szünetek után első ülését. A képviselők nagy számmal jelentek meg. Nevezetesebb momentuma volt az ülésnek, hogy Széchenyi Pál gr. földmivelés-, iparés kereskedelmi miniszter beterjesztette a vízi jog szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, kérve, hogy az előzetes tárgyalás végett egy 21-es bizottsághoz utasíttassék. A bizottság, mely a nagy terjedelmű és fontos javaslatot meg fogja vitatni, egyik legközelebbi ülésén fog megválasztatni. Az ülés napirendjére volt kitűzve a földművelés-, ipar- és kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalása, de a miniszter kijelente, hogy halaszthatatlan teendői miatt a mai ülésen jelen nem lehet, másrészt pedig az egyes felszólalásokat elejétől kezdve szeretné hallani, azért a tárgyalásnak hétfőig való elhalasztását kérte. A ház, általános helyeslések közt, hozzájárult a miniszter indítványához. Néhány kisebb érdekű interpelláte előterjesztése után az ülés véget ért. A földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium költségvetése, amelyet hétfőn kezd tárgyalni a ház, előreláthatólag élénkebb vitát fog előidézni. Szólásra eddig a következő képviselők iratkoztak föl: Mellette: Horváth Gyula, Ullmann Sándor, Keglevich István és Simonyi Iván. Ellene: Károlyi Sándor gróf, Enyedy Lukács, Helfy Ignácz, Lipthay Pál, Hoitsy Pál, Rácz Géza, Ferenczy Miklós, Bernáth Dezső, Becker János, Tors Kálmán, Szalay Imre, Fenyvessy Ferencz, Petrich Ferencz, Szentkirályi Albert. Közművelődési egyletek. Lapunk múlt számában röviden ismertettük Beksics Gusztáv nagyérdekű czikkét, mely a fennebbi czim alatt a „Pesti Hírlap“-ban jelent meg. A czikk egész terjedelmében így hangzik: Ha a társadalom gyönge, meg kell erősíteni. Ha zilált, széthúzó, egyenetlen, organizálni kell. Az erős társadalmaknak nincs szükségük mesterséges szervezésre. Hatalmas súlyuk önmagától, a nehézkedés természetes törvényeinél fogva hat: mindent agyonnyom, ami nem homogén. Az életerős, bevégzett, szilárd társadalmak működése szervezetlen, de átalános. Lassú, de folytonos. Még a csepp is kivájja a sziklát, hát mikor egy egész tenger gyakorolja folytonos hatását, így teremtették az erős, hatalmas társadalmak az erős, hatalmas államokat. így fogja az angol faj maroknyi brit katonaság, hivatalnok és kereskedő segítségével beolvasztani Indiát. így olvasztotta be néhány ezer földbirtokos, iparos és kereskedő segítségével Írországot. Erdélyben a magyarság és székelység jóval több, mint egynegyed részét képezi az öszszes lakosságnak. Tehát sokkal nagyobb arányt képez ott, mint képezett Posenben a német elem a lengyel közt. Róma néhány légióval s hódítás nyomán azonnal keletkező város segítségével olvasztotta be a provinciákat. Oroszország kozákcsapatokkal s csinovnikokkal, de főleg iparosaival, kereskedőivel russzifikálni tudja a Kaukázust. Erdélyben kevés a magyarság, de kisebb tényezővel is keresztülvittek már asszimilálást, ahol az uralkodó faj egyéni ereje, erélye és fegyelme megvolt. És ha magasabb műveltséggel birt. A magyarság s a szászság kizárólagos kultúrái tényezők voltak Erdélyben a legújabb korig. A románság a művelődés terén nem számított. Ha tehát az erdélyi magyarságban megleendett a műveltség mellett az erély is, hatalmasan kifejlődött volna. Sőt, miután a románsággal szemben (a szászok levonásával) egyharmad rész, ezt kultúrái fényével és faji energiájával egészen átgyúrhatta volna. És akkor most nem vitatkoznánk a kérdések felett; gyenge-e, vagy erős társadalmunk; a magyarság olvaszt-e, vagy ép ellenkezőleg, a magyarságot olvasztják a nemzetiségek. És különösen nem kellene aggódnunk Erdély, s így Magyarország miatt, mert Magyarországot Erdélyből lehet elveszteni és megtartani. De nemcsak a Királyhágón túl van szükség a magyarság és magyar társadalom organizálására. Ott vannak az északi vármegyék. Árva, Liptó, Nyitra, Trencsén, Turócz, Zólyom a második szomorú területet képezik, ahol a magyarság megszilárdításáért mindent el kell követni. Mily helyezetben van Árvában 75 ezer tót közt 355 magyar ? Sőt milyenben van még a liptói 1438 magyar is a 67 ezer tót közt? Avagy a trencsénmegyei harmadfélezer magyart nem nyeli-e el a 222 ezer tót ? Nincs-e szintén igen kényes pozíciója a sárosi 116 ezer tót közt a négyezernél csak valamivel több magyarságnak? És van még egy harmadik gyászos vidék is. Szilágyságtól fel egész az észak-keleti Kárpátok által képezett határig. A szinte kompakt tömegben lakó ruthenségről nem is szólva: mily helyzetben van itt az elveszően csekély magyarság a túlnyomó oláhság közt? Hol van itt a magyar társadalom, mely alapját és oszlopát képezhetné a magyar állameszmének. A többi pontok már kevésbé vannak veszélyeztetve. Dél-Magyarországon a szerbség mind inkább meglazul. Az oláhság itt is túlnyomó , a magyar és német elem azonban képes ellensúlyozására. De a fentebb rajzolt vidékeken a magyarságot minden módon szilárdítani kell. Állami politikával is, de főleg társadalmi utón. Nem a nemzetiségek erőszakos elnyomásáról van szó , azért bizonyos határokon túl az állami aktió nem mehet. A társadalmi aktió előtt azonban szabad a tér. Szilárd kézzel elnyomni az államellenes izgatásokat; ez kell, hogy feladata legyen minden kormánynak. E feladatát a kormány teljesíti is. Végrehajtani a közoktatási törvényeket: ez is a kormány és hatóságok dolga. A magyarság erődei a városok lévén, az állami politikának szintén arra kell törekednie, hogy a városok különösen azon vidékeken fejlődjenek, amelyek az ország grammatikai térképén a széles fekete foltokat képezik. Hogy mely városok ezek, a városokról, mint a magyarosítás eszközeiről itt munkámban előadtam. Valamint ugyanott kifejtettem azt is, mily szerepe van e téren egyáltalán a városnak, s a polgári elemnek. Most kizárólag csak a társadalmi hatásról akarok szólni. Az állam szervezve van a nemzetiségi vidéken is: szervezni kell hasonlókép a társadalmat. Ez pedig csak egyletek által lehetséges. Nálunk sok az egylet, de aránylag kevés hatást képesek felmutatni. A jó kezdet legtöbb esetben az indolencia homokjában fut szét. A legszebb eszmét is megfojtja a tétlenség és közöny. Még a politikai társaságok sem tudtak köztünk annak idején nagy tért hódítani, pedig hazaszeretetben s az idegen uralom elleni gyűlöletben nem volt hiány. Annál kevésbbé virágozhattak a közönséges, prózai egyletek, ahol minden izgalom és romanticismus nélkül, csak napi munkát kellett és kell végezni. * TÁRCZA. .Miért nem szólott a kakukk — Rajz. — Irta : Mailand Oszkár (Vége.) Sürgött, forgott a násznép, gyűltek a vendégek. Ott állottak már a szekerek a tulipánton ládákkal, párnákkal felpakolva. A felpántlikázott ökrök türelmetlenül csendítettek egyetegyet szép csengésű csengetyüikkel. Móré a falu kovácsába oltott hegedűs, rontott egyetegyet hegedűjének épen maradt két húrján, a mi a Lomposnak, a házi ebnek füleit csiklandva, rákezdett az eb egy oly siralmas vonításra, hogy Mariska néni a nagy konyhakéssel halálsáppadtan fut ki a konyhából, csitítva a Lampost s váltig erősítve, hogy ez nem jót jelent, halál üt be a házba, vagy a piros kakas látogatja meg a háztetőt. Móré felhasználva a Mariska néni ijedelmét, besonfordál a konyhára s kevés váratva egy darab piros pofáju kalácscsal hegedűje megött igyekszik láttávolba kerülni. De Mariska néni észreveszi az ipsét s neki megy a nagy konyhakéssel, mintha fel akarná vagdalni, mint az előbb a libát. Móré nem veszi tréfára a dolgot, hanem át akar szökni a kerten, de úgy neki lódul, hogy hegedűstől ellapulva érkezik meg a kertelés túlsó felére. A hegedű utolsó két húrja még egyet czinczog — aztán recsegve foszlik szét. — A hegedűje pusztulását sirató czigány keserves jajgatására kicsődül a násznép s látja a nagy szerencsétlenséget, sajnálja Morét, de Mariska nénit kezdi bolygatni, hogy miért nem hagyott békét a czigánynak. Mit csináljanak már most. El van rontva az egész mulatság, nincs mire tánczolni, mert a faluban nincs más hegedűs, de még hegedű se, mert a kántornak a hegedűjét a múlt hónapban a kuvasz kiczibálta a szemétdombra s lenyalta róla a zsírral a húrokat is. Mariska néni türelmesen hallgatja a szemrehányásokat, s csak gondolja magában, hej hegedű, hegedű! de lakadalomból tor is lehet, mert oly csúnyán is vonított az a kutya — S talán még halványabb lett, mikor elgondolta, hogy az a lakodalmi menet czigány nélkül nagyon hasonlít a temetéshez. Ekkor eszébe jut valakinek, hogy Barna János jól tud láb alá tilinkózni. A vőlegy ezt meghallva, unszolja az ifjakat, hogy menjenek, hívják el azt a ficzkót, ő megfizeti, s azután zene nélkül nem lakadalmazik senkinek, a menyasszony olyan fehér lett e szavakra, mint az a fehér virág a menyasszonyi koszorúban s ráhajtotta fejét a jó Mariska néni vállára, — hisz talán ő is hallotta, mily részjel az, ha a kutya oly rútul vonu, és hogy milyen szerencsétlen lett a Szárazné Ilonkája, kit zene nélkül vittek el a háztól. De sokan máskép magyarázták Erzsi elhalványodását s vonakodtak Jánost elhívni. A vőlegény azonban mérgesen ránczolta össze homlokát s valamit súgott a kisbirónak, a mire ez nagyon kezdte unszolni az ifjakat, hogy menjenek csak, hisz megpróbálhatják, hátha eljön!. .. . hisz aranynyal fizetik. János fönn volt juhainálaz erdőszélen — s mikor az ifjak hozzá érkeztek, épen egy tilinkót faragott. Körülötte feküdt több elrontott, összevagdalt tilinkó . .. . Mindegyiket elrontotta, mert oly éles a kése, hogy mindig belemetsz a rózsafácska szivébe. Mikor az ifjak vontatva előadják jövetelük czélját, még pedig olyformán, hogy Erzsi kívánja őt hallani . . .. szívéhez fut minden vér, elhalványul . . . belemensz a kezében levő tilinkóba oly mélyen, hogy a tilinkó ketté metszve hull le a földre, ujjából pedig patakzik a vér. A vért odatörli a gyephez s csak annyit szól: ... de jó éles ez a kés! Ugye éles? Aztán összeszedi magát — — vadon néz körül, reszkető ajkain mosoly révedez, aztán az ifjakhoz fordulva, nyugodtan igy szól: Megyek........úgyis elmentem volna! * Fényesen világítnak ki a kisbiró házának ablakai az utczára. Odabenn élesen sivít a tilinkó, a János tilinkója. Tánczol a násznép, nevet, örül, vigad. Csak János ül lehajtott fővel egy lóczán, nem nézve semerre, csak saját sötét szivébe, de attól, amit ott lát, mind sötétebb lesz arcza, mindinkább fuldokolva zeng a dallam, majd pajzánál enyelegve, majd élesen felsikoltva fújja, majd elhal egy hosszú jajban, melytől bámulva áll meg a tánczoló vendégsereg. Úgy jön Jánosnak, mintha álmodna. Sötét árnyak tombolnak ázott szemei előtt, köztük van az is, ki boldogságát elrabolta, ott van az is, ki reszket és roskad, valahányszor a tilinkósra esik tekintete, pedig viszik, hurczolják a tánczba, boldogságba s a vőlegény azt hiszi, hogy a boldogságtól simul oly nagyon a mellére s öleli át oly erővel nyakát, mintha meg akarná fojtani. Mikor aztán egy forduló után Erzsit tánczosa Jánoshoz közel teszi le, János gyorsan odahajlik s valamit súg fülébe. Hogy mit súgott, tán Erzsi sem hallotta, de látta, hogy János szemei úgy kérték, úgy esdekeltek s aztán vad, tétovázó tekintete úgy parancsolt, hogy Erzsi ijedve mondott igent, egy igent, melyben az elvesztett boldogság összes bánata, keserve sírt, egy igent, mely meghazudtolta azt, melyet csak ezelőtt pár órával mondott az oltár előtt, csakhogy azt az igent esküvel kellett megpecsételni, ezt pedig talán . . . vérrel. A kakas már elzengte éjféli ébresztőjét és egy órára ismét szárnya alá dugta fejét pihenni. A kisbirónál még mind mulatnak zajosan, tombolva. A kisbiró, apatársa és veje jól forgatták a kancsókat, pislogva susognak egymásnak ügyekről, melyeket holnap békésen el fognak intézni, beszélnek szarvasokról, hozományba beszámításról, bolondul össze-vissza, amint mámoros fővel szokás. Az asszonyok, leányok fáradtan ülnek a lóczán s várják a tilinkóst, hogy újból kezdje a nótát, melyet végigjárni, talán még van egy más józan fő és szilárd láb. Boldogság, bor, mámor érezteti hatását az egész háznéppel. Még Lompos is, miután jól teletömte magát libacsonttal, hoszszan elnyúlik a küszöbön szunnyadni. De Lompos ébren alszik. ... Egy éles sikoltás hasítja át a léget s talpra ugrasztja Lompost, ki dühösen ront neki a kertnek, átszöki a sövényt s ugatva, vonitva szalad a kert végén levő gyümölcsösnek. ... Ott aztán elkezd még keservesebben vonítani be a sötét éjszakát, mint egy gonosz szellem. A falu álmából felriadt lakosai keresztet vetnek magukra s kérik bűneik bocsánatát. — Lompos aztán lefut a szobába oda dörzsölődzik gazdájához, nyifog, ugat keservesen. De a kisbirónak és apatársának más dolga van most, mint a kutyára figyelni. Rókát érez, az az egész . . . aztán nem hagyhatják félbe a számítást . .. számítják a nyereséget. De Mariska némi, ki azalatt babonás félelemmel szaladt ki megnézni, hogy mi történik odakünn, fuldokló zokogással fut be, olyasvalamit kiabálva, hogy akinek álom ült a szemében, kiszökik onnan s a ki, ha még négy hétig is ivott, józan lesz tőle , de még azt az ördöngős számítást is összerontja. Mert hát