Magyar Polgár, 1885. január-június (19. évfolyam, 1-147. szám)
1885-04-08 / 79. szám
Tizenkilenczedik évfolyam, 79. szám. Kolozsvár, 1885. szerda, április 8. Előfizetési dijak: Égisz évre...................................../ frf Fnévre.......................................g Negyedévre................................4 fr[ Egy hira ................................../ frt 50 ke. Egy szála ára 5 kr. Közvetítőknek százalék nem adatik. Hirdetési dijak: Est négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gvárosok, kereskedők és iparosok árkedveziményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Nyílttár sora 28 krajczer. — SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL „MAGYAR POLGÁR“ KÖNYVNYOMDÁJA. Belközéputcza 4. sz. Megjelenik mindennap, vasár- és ünnepnapok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR ÁPRILIS 7. A közművelődési egylet közgazdasági osztálya figyelmébe. Elmondtuk általánosságban, hogy a nagyszebeni határozattal szemben minő feladata van a kulturegyletnek és a megyei törvényhatóságoknak. A kulturegyletnek a kezébe kell venni a fogyasztási szövetkezetek alakítását s a megyéknek erélyesen támogatni e mozgalmat. Lássuk tehát most e kettős feladat gyakorlati keresztülvitelét. A közművelődési egylet nézetünk szerint úgy oldhatja meg leghelyesebben feladatát, ha mindenekelőtt actio-programmot készít. Ezt megteheti egy külön e czélra kiküldendő bizottság útján. A bizottság állhat pl. öt vagy hat tagból s abba oly egyéneket kellene főkép választani, akik a szövetkezeti ügyet meglehetősen értik s a bizottságnak felhatalmazást is kellene adni, hogy legjobb belátása szerint ki is egészíthesse magát szakemberekkel. E bizottság aztán megállapíthatja a működési eljárást. Állandó irodahelyiséget nyit, mely minden szükséges anyagot beszerez és feldolgoz egy nagyobb szabású társadalmi mozgalom szervezésére, így elkészíttetnek a minta alapszabály-javaslatok a fogyasztó egyletek alakítására s közzététetik a felhívás népszerű röpivek alakjában. Ha az ügy ennyire haladt, akkor a mozgalom önmagától nagyobb-nagyobb hullámokat fog verni és országszerte megkezdődik a sorakozás a czél megvalósítására. Azaz alakulni fognak fogyasztási egyletek mindenütt, ahol az egyletek működésének üdvös hatását felfogják. S mihelyt valamely községben megalakult a fogyasztási szövetkezet, az egyszersmind maga ki fogja kutatni, hogy hol vannak számára a legjobb beszerzési források. Ebben lényeges segítségére lehet aztán ismét a központi bizottság, mely maga is csoportonként jegyzékbe veheti azon magyar iparosokat, kiket mint jó beszerzési forrásokat, különösen figyelmébe ajánlhat a fogyasztószövetkezeteknek. A szászokkal szemben specializer feladata volna a működő bizottságnak kikutatni, hogy minek azon iparczikkek, amelyeket ők nagy mennyiségben eladnak belföldön, s hogy kik azok a magyar iparosok, akik ezekkel versenyképes árukat állítanak elő. Ezen iparosok készítményei kelendőségének növelésére különösen nagy buzgóságot kellene kifejteni. S a bizottság ekként egy kis mustra-gyüjteményt is összehozhatna hamar, melyből kívánatra minden fogyasztási szövetkezetnek mintákat küldhetne árjegyzékkel. így aztán lassankint minden fogyasztási szövetkezet is beszerezne magának árjegyzékes mintagyűjteményeket mindazon áruczikkekről, melyek kiválóan alkalmasak arra, hogy fogyasztási szövetkezetek útján szereztessenek be. A nagyszebeni szászok posztót, vásznat, kötött árukat, kötélverő árukat, szappant, szíjgyártó- és szücsmunkát készítenek főkép. Ezek mind olyan czikkek, amelyek fogyasztási szövetkezetek útján előnyösen szerezhetők be. S ha pl. csak az erdélyi magyar városokban megalakulnak a fogyasztószövetkezetek és ezek elvül kimondják azt, hogy minden efféle czikkeiket csak magyar iparosok- ;tól veszik, hát akkor a szász atyafiak örömest eltagadják még német származásukat is csak azért, hogy ők is versenyezhessenek ama fogyasztási czikkek szállításában. Ezt az egész mozgalmat a nemzetiségi törvény keretén belül egy odiosus szó nélkül keresztül lehet vinni. És ha például a mozgalom aztán Erdély határán túl s még a törvényhatósági szükségletek beszerzésére is kiterjed, ami ismét semmiféle korlátokba nem ütközik, akkor a szászok mint circumspectus polgárok igen hamar meggyőződnek arról, hogy nemzetiségi fúriájukkal üzleti érdekeikre halálos csapást mértek, melyből csak egy kisegítő út van: magyarrá lenni szívvel, lélekkel, mert ez esetben a fogyasztási szövetkezetek utján áruiknak az egész országban jó kelendőséget szerezhetnek s kiszoríthatják még a dunántúl ,s az osztrák, cseh, morva importot. A működő bizottság munkálkodásának azonban még egy más irányba is ki kell terjeszkedni, arra t. i., hogy külföldön élő magyar iparosainkról is adatokat szerezzen be az alakítandó fogyasztási szövetkezetek számára. E czélból érintkezésbe kell lépnie a külföldi magyar egyletekkel s tőlük bekivánni az ide vonatkozó adatokat, természetesen mustra TARCZA, Bossuet és Fénelon. (Irodalomtörténelmi kép.) Droszoly Z. (Vége.) Gyöngyei nemcsak a vitairatoknak, írva a legelegánsabb, csakis a franczia irodalomban található modorban, de egyszersmind remekei a legszebb műprózának. Hogy mi jön a vége a sok fondorkodásnak, s hogy H. Innocenc pápa brevése szerint Fénelonnak meg kelle magát alázni — ismeretes. És mindezért mivel bosszulta meg magát? Azzal, hogy egy rész szót sem ejtett ki ellenséges vetélytársa ellen, aki még akkor sem hitt Fénelon szavaiban, midőn megalázva látta. Nem kevésbbá nagyok, mint hittudósok és eronokok. Utóbbi téren Bossuetnak nyújtja az irodalomtörténet a pálmát. Különösen mint a gallián egyház megalapítójának. — Hogy minő előnyt vívott ki egyházának, azt az idők folytán többször volt alkalma Franciaországnak tapasztalni és áldást árasztó hatását élvezni. Czikkünk utolsó pontjához érve: tekintetik őket nyájuk között. V. Bossuet és Fénelon, mint főpásztorok. Bossuet sajátos és kiváló jellemvonása: a józan ész, mely a 16. és 17. század babonáitól eltérve, csakis az Úr igéjének olvasásban, fejtegetésében leli boldogságát, mondja Ninard. Főpásztornak született jellem, mely ha a szószékre szállt, még nagyobbodni látszott. Beszédei, melyek közül jókora rész maradt ránk, így A halálról, Az egyház egységességéül A szent kereszt felmagasztalásáról; továbbá több rendű dicsbeszédei (Pannégrique de saint Paul), de mindenekelőtt világhírű „Oraisons funébres“-jei (halotti beszédek) — valóságos classicus művek. Gyászbeszédei, nevezetesen azok, melyeket Henriette, Anglia királynéja (1644.) és ennek szerencsétlen leánya fölött, melyet a híres Condé herczeg halálakor mondott. E beszédek, úgy a pompás és emelkedett nyelv, mint a gondolatok fenségességét illetőleg, népének legnagyobb egyházszónokai közé avatják Bossuetet. Méltón állhatnak a Periklee halotti beszédje mellett, melyet az elesett athenébeliek felett mondott. S ép ezért megfoghatatlannak marad, hogy a század végén élő és hozá képest csak halvány fénynyel tündöklő csillagok, mint: Fléchier, Mascaron, Bourdalou, miként tudták az ékesszólás nagy mesterét a párizsiak előtt oly hamar feledésbe juttatni. A meauxi egyházmegyét elfoglalva, első gondja volt — amit már theolog működésénél kell vala említenünk — megyéjének hívői számára két jeles munkát közreadni: Meditation sur les Évangiles (Elmélkedések az evangeliumok felett) és Élevations sur les mystices (Az isteni titkokhoz való felemelkedés). Fénelon szónoklatai úgy számra, mint eredetiségre nem hasonlíthatók egybe a Boussetéivel. Ha jellemeznünk szabad, azt kell mondanunk, hogy népszerűbbek, szendébbek, mint a nagy vetélytárs szónoklatai, de nem eredetibbek. Szónoklataikban egyik sem használta a tervszerű előkészülést. Nagy szellemek szokása szerint, az elmélkedés közben támadt főbb gondolatokat feljegyezték és ezek képezték prédikációnknak alapját Az isten dicsősége, az emberi szívnek fölépülése, a szenvedélyek és gőg : ezek képezték szónoklataik alapigéit. Távol minden szóczifraságtól, maga Bossuet jellemzi a keresztény szónoklatot, midőn így szól: „La simplicité et la vérité: Voila les seuls ornements de l’éloquence chrétienne“. (Egyszerűség és igazság, — Íme a keresztényszónoklatnak egyedüli ékessége.) Ép ily jellemzők Fénelon szavai, melyeket, mint püspök mond: „La véritable eloquence n’a lieu d’enflé et d’ambitieux , elle se modere et se proportionne aux sujets qu’elle traite et aux gens, qu’elle instruit.“ (A valódi szónoklat nem ismer semmi felfuvalkodottat, önzőt, mérsékli magát, alkalmazkodva azon alattvalókhoz, kikhez szól és azon emberekhez, a kiket oktatni kíván.) Híveiktől szeretve hirdették éltük alkonyáig — Bossuet 75, Fénelon 64 éves koráig — az úr szavát. Mint püspökök a legnagyobb pontossággal megtartották az egyházi, mint diócösis gyűléseket. A nagy és beteges kor daczára sem esett sohasem terhükre, mint valójdi hű pásztornak, híveiket meglátogatni, a betegeket vigasztalni, a szegényeket segíteni, kóros menházakat alapítani és felügyelni. Áthatva azon eszmétől, hogy az egyház dicsősége a vallás megerősödése, s a nép nevelése mindig a jó és képzett paptól függ: fő gondjaik közé tartozott a papi neveldéknek jó és a korszellemnek megfelelő korba való helyezése. Püspöki hatáskörükhöz tartozott a kath. vallás védelmezése a janzenisták és protestánsokkal szemben és ezeknek megtérítése, mit különösen Fénelon már fiatal lelkész korában a „Nouvelles catholiques“ intézetben nagy sikerrel tett. Nemcsak megyéjükben, hanem egész Francziaországban úgy tekintettek, mint híveiknek atyja, kiket nemcsak idegenek, hanem maguk a protestánsok is irigyeltek tőlük. * A megelőző fejezetekben elmondottak és még inkább Nisard és Demogeot Ítélete nyomán a következőkben összegezhetnek a XVII. sz. e kiváló két lángelméjű főpapot és írót: Bossuet mindig egyszerű, komoly és méltóságteljes volt. Fénelon — rendkívül szikár termete daczára — vidám, szellemes, sőt — mint Saint-Simon (Mémores I. 124. I.) mondja — még kaczérkodó is volt. Mint szónok és íróról azt mondhatjuk, hogy az egyik buzgó, de heves, néha vidám és kitörő, a másik (Fénelon) mindig nyugodt, mérsékelt és szende volt, mint a megtestesült apostol. Fénelon szerette a világot, kedvelte a művészeteket, sőt a színházat is. Bossuet gyűlölte a világot, a színházat, kivált a vígjátékot, az ördögnek sikamlós pallóját. Fénelon, a főnemesek ivadéka, már születésénél fogva az udvari életre hivatva, kénytelen életének utolsó két évtizedét attól távol felélni, míg a zárdának született Bossuet az udvaron, vagy annak közelében kényszeríttetik élni. Értekezésünk folyamában Bossuetről több helyen úgy nyilatkoztunk, mintha a zsarnoksághoz hajlott volna. Némely történetíró csak „in tolé rant“-nak nevezi, neki tulajdonítván a nantesi edictum keletkezését, mely tudvalevőleg a hugenoták kegyetlen üldöztetését és sok ezer szorgalmas protestánsnak idegen földre való kiköltözését vonta maga után. Életrajzának megírója Baussuet,* a későbbi bibornok fényesen bebizonyította az ellenkezőt. Épen Bossuet volt az, kinek közbenjárására a kiküldött vad katonák nyerseségétől a protestánsok megmenekültek. Fénelonról, kit mi is a türelmesség jelképe gyanánt állítottunk az olvasó elébe, már nem ítél az utó* Boussuet: Hist. de Bossuet IV. 120. 1. kor oly kedvezően.** Igaz, hogy úgy egyházában, mint az udvarnál szerepelni óhajtott, de vájjon nem érzett-e magában erre rendeltetést? Vájjon hány dicsekedhetett kortársai közül azon kiváló lángelmével, mint a minővelet a gondviselés megáldotta? Ha figyelembe veszszük továbbá szeretetreméltó szerénységét, nyíltszívű megadását, őszinte istenfélőségét, lehetetlen hinnünk, hogy e nagy ember tetteinek rugója a dicsvágy, az ambitió lett volna. Gyakori álhatatlanságának okát egyébben kell keresnünk. Fénelon azon gyöngéd és hajlékony természetek közé tartozott, kik tehetségeik és elmeélük tisztasága daczára, más erősebb jellemektől, vagy rendkívüli események által vezettetik magukat. Lelkében korának legnagyobb ellentéteit látjuk küzdeni: a katholicismust, a protestantismust; a janzenizmust és jezuitizmust; a quietismust és dogmatismust. Minél inkább befolyásolják e küzdelmek érzékeny, jó lelkét, annál inkább iparkodik őseinek hitét támogatni. Bossuet, az egyháznak e nagy hőse, távol tudta magát tartani mindezen belső harczoktól, s amilyen a jelleme, olyannak találjuk hitét, meggyőződését is: megrendithetetlennek. Fénelon, az emberi szívnek e nagy megfigyelője, ki annak hiányait és szükségeit jobban ismerte, mint bárki más; kinek vallásossága sokkal tárgyilagos volt, mint a protestánsoké, jansenisták, vagy quiétistáké. Élénkségénél és tevékenységénél fogva kényszerítve való vallási meggyőződését a legnagyobb belső harcrok árán megnyerni, gyűjteményekkel egyetemben, hogy azok utján azon czikkeket is be lehessen szerezni, amelyek belföldön elő nem állíthatók, vagy nem kaphatók jó és elegendő minőségben. A közművelődési egylet ekként végtelenül sokat tehet a magyar ipar és kereskedelem fejlesztésére. — A vámnovella az osztrák kormány hivatalosan» közölte a rp.a£) «ranynyal a módosításokat, melyeket az osztrák képviselőház vámügyi bizottsága a vámnovellán eszközölt, tette ezt azzal a kéréssel, hogy a magyar kormány fogadja el azokat. E változtatások, egynek kivételével, csekélyek ugyan, de ez eljárás által praecedens eset áll elő, amely a kormánynak nagyon megnehezíti oly kívánsággal fordulni a képviselőház közgazdasági bizottsága elé, hogy a bizottság a maga részéről, ne tegyen változtatásokat a vámnovellán. A franczia kormányválságról ezeket jelentik: A Freycinet-vel folyt tárgyalások nem vezettek eredményre. Freycinet pénteken értesítette a köztársaság elnökét, hogy a kabinet alakításáról lemond. Grévy azután Constanst és Devést fogadta, s a válság felől tanácskozott velük. Constans és Devés meglátogatták Freycinet-t, hogy a minisztérium megalakítására bírják. De Freycinet tagadólag válaszolt. Azután Brissonhoz fordultak, hogy ő vállalná el a vezetést, de Brisson azt válaszolta, hogy a jelenlegi pártviszonyok mellett nem hiszi, hogy hasznosan működhetnek. Devis erre visszavonult és Constans egymaga vállalta el a kabinet megalakítását. Constans erélyes férfiú, kit valamennyi párt jól szívet és ki szintén valamennyi pártból akarja az új kormányt megalakítani. Egyes hírlapok, különösen a mérsékelt pártiak, a kamara feloszlatását kívánják. Royalista körökben nagy mozgalom észlelhető, fel akarják használni a kormányválság folytán beállott zavarokat, a helyzet bonyodalmasságát; nagyon hiszik, hogy a legközelebbi napokban kísérleteket fognak tenni törekvéseik megvalósítására. Az angol-orosz viszályról a következőket jelentik: A Times egy sugalmazott vezérczikkében figyelmeztet, hogy az orosz választ ne tekintsék engesztelékenynek. Oroszország csak fitogtatja a békeszeretetet, de tényleg csak időt akar nyeríti. Ugyancsak a Times a következő részleteket közli az oroszok középázsiai akcióáról: Amióta az oroszok meghódították Mervét, mindig úgy látszott, mintha Giers úr nem tartana számot Pendsdehre s tiltakoznak az ellen, hogy Pendsdehtől délre legyen a határvonal. Legalább úgy nyilatkozott mindig Angliával szemben az orosz külügyminiszter. Mikor az utolsó időben Lessar s a többi orosz Pendsdeh felé nyomultak, kijelentette Giers Granvillenek egy tiltakozó jegyzékére, hogy az orosz határbizottság az orosz kormány meghatalmazása nélkül járt el s hogy Oroszország nem akarja elfoglalni Pendsdeht. — A Times megjegyzi : Az orosz sürgönyök tartalma maga nem határozhatja meg a kormány magatartását. Bármily békés és barátságos is e sürgönyök tartalma, Oroszországnak mégis kedve van dél felé nyomulni, s az orosz csapatoknak Pendsdehbe való hirtelen előnyomulását Giers nyilatkozata daczára is lehetségesnek kell tartani. Az ügyek jelenlegi állása nem igazolná azt, hogy Angolország a fegyverkezéssel felhagyjon. A minisztertanács mai ülésén tárgyalta Gieru válaszát és az indiai alkirály sürgönyeit. Dufferin sürgönyei ama egyesülésről szólnak, mely Ravulpindinél az előnyomulás alkalmával az afgán emirrel történt. A tankerületi főigazgatók értekezlete. A közoktatásügyi minisztérium a tankerületi főigazgatók ez idei értekezletén, melyről néhány nappal ezelőtt említést tettünk, több fontos kérdést bocsátott tárgyalás alá. A tanácskozás eredményei közül a „Nemzet“ a következőket közli, mint olyanokat, melyek általánosabb érdekűek. Minden középiskola jogosítva lesz a helyi viszonyok figyelembe vételével helyi tantervet állapítani meg, természetesen az általános állami tanterv keretén belül s az abban kitűzött czél kockáztatása nélkül. E helyi tantervben, mely az illető tanintézetre nézve állandó lesz, t. i. addig marad érvényben, míg megváltoztatását a tanári testület szükségesnek nem találja, a tananyag részletezendő és pedig módszeresen. Ennek következtében az annyira kifogásolt eddigi hosszadalmas módszeres tanértekezletek egyszerűbbekké válnak. A módszeres conferentiák csakis az olvasmányok megválasztásával s az írásbeli feladatok kitűzésével fognak foglalkozni, vagy záratlan akadályok felmerülése esetén az állandó helyi tantervben a tananyag-részletezés módosításával. A tanácskozás második nagy kérdése volt a tanintézetek nagyobb felszerelése. Sok tanintézetnél az újabb felszerelés elemei is hiányoznak, különösen a tanári könyvtárak maradtak hátra, úgy, hogy a tanárok nem találhatják meg bennök szellemi táplálékukat. Javaslatba hozatott tehát, hogy az eddigi egyszeri 2 frt 10 kr fölvételi díj helyett 2 frtos évi fölvételi díj szedessék, s az így befolyó nagyobb jövedelem, mely az eddigihez képest még egyszer annyira fog emelkedni, a fölszerelés nagyobb gyarapítására fordíttassék. A felszerelési átalány aránylagosan és pedig a tanosztályok száma szerint lesz megszabva. Különösen némely vidéki középiskolák, melyeknek tanszeráltalánya alig fedezte a hazai tudományos folyóiratok költségét, fognak e tekintetben tetemesen emelkedni. Részletes tárgyalás alá bocsáttatott továbbá a közoktatásügyi minisztérium által készített tankönyv-engedélyezési szabályzat, melyet módunkban lesz nemsokára részletesen ismertetni. Kiemeljük már most belőle, hogy az új kiadások megbírálásánál a lehető legrövidebb eljárás jön megszabva. Örömmel üdvözölte a tanácskozás a szabályzat azon passusát, mely a tankönyveknél az eddigi ingadozó orthographia cacsának megszüntetése czéljából a m. tud. akadémia által megállapított orthographiát kötelezővé teszi. E kérdés tárgyalásával kapcsolatban kimondotta a tanácskozás azt is, hogy a vegyes ajkú vidékeken, hol a tanulók még a magyar nyelvet nem bírják kellőleg, az átalán használt magyar tankönyvek terjedelmes tárgyalásuk és nehezebb nyelvezetük miatt, nem felelnek meg. E vidékek számára is magyar tankönyvek szükségesek, de különösen az alsó osztályokban olyanok, melyek a legegyszerűbb, tehát a legkönynyebben érthető nyelven vannak írva, s tárgyalásukban a lehető legrövidebbek, mert a nyelvet még könynyűséggel nem biró tanulók sokat kénytelenek a szöveghez ragaszkodva tanulni. Ha ily könyvek kiadására magánvállalkozók nem akadnának, a közoktatásügyi kormánynak kellene megbízás útján a szükséges könyvekről gondoskodni. Örömmel üdvözölte továbbá a tanácskozás azt is, hogy a közoktatásügyi minisztérium az országos középiskolai tanáregyesületet felhívta egy iskolai műszótár készítésére, mert már valóban tűrhetetlen volt az állapot, hogy némely fogalomra 40 műszó is vett forgalomban, mi majdnem lehetetlenné tette az öszszehangzó oktatást. A főigazgatók egy része a megállapítandó műszók iskolai használatát kötelezővé is kívánta tétetni, de a többség reményli, hogy a tankönyvírók higgadtabb többsége önként elfogadja a tanáregyesület által gonddal megállapított műszakat, s így az általános használat rövid idő múlva meghonosuland iskoláinkban. Foglalkozott továbbá az értekezlet a kormány vezetése alatt álló reáliskolák érettségi vizsgálataihoz eddigelé kiküldött miniszteri vizsgáló biztosok kérdésével is. E biztosok az új középiskolai törvényben nem fordulnak elő, de ez intézmény eddigi alakjában nem is volt teljesen czélravezető, mert a biztosok, kik műegyetemi tanárok voltak, nagyrészt csakis saját szakukat vették figyelembe, s nem az általános érettséget. Az értekezlet elismerte, hogy czélszerű dolog érintkezési kapcsot fentartani a középiskoláit és főiskolák között, hogy t. i. a főiskolai tanároknak alkalom nyíljék javaslatot tenni, ha a középiskola színvonala nem elég magas, de másrészt okulni is e tekintetben, hogy mindent nem lehet kívánni a középiskolától, s hogy az egyetemnek a tudományos búvárlás feneketlen mélységeibe való bocsátkozás helyett, mindenekelőtt a középiskolák által nyújtott általános műveltségre kell fektetni szaktanítását, hogy tehát a főiskolai tanárnak legalább a kezdő években alkalmazkodni kell a középiskolák nyújtotta általános képzettséghez. Ennélfogva elegendőnek találja a tanácskozás, hogy a főiskolai tanárok csak figyelmes szemlélőkül, tanultul küldessenek az érettségi vizsgálatokra, intézhetnek kérdéseket, de az érdemjegyek megadásánál befolyással ne tehessenek s ki a tapasztaltakról jelentést s a tapasztaltak alapján javaslatokat tegyenek a miniszternek a középis- ** Donén, l’intoléraucs de Fénelon Paria 1872.