Magyar Polgár, 1885. január-június (19. évfolyam, 1-147. szám)
1885-03-11 / 58. szám
és mutatta nekem ragyogó moszkvai és indiai képeit.“ * Párbajt vívó gyermekek Mint Párisból írják, ott a napokban két tizennégy éves gyermek a párbajcodex szabályainak tökéletesen megfelelő módon megverekedett egymással. Eltűnt milliók. Egy rendkívül érdekes történet, mely már két évszázad óta izgatja a kedélyeket, az utóbbi időkben megint előtérbe lépett milliókról van szó, melyeket Hollandiába vándorolt bajorok német rokonaiknak hagyományoztak, melyeket sok nehézség leküzdése után a bajor meghatalmazottnak ki is fizettek és melyek azótaeltűntek. A hagyományozok voltak : Schleder György Trierből, ki 1636-ban Amsterdamban meghalt és rokonaira 7 tonna aranyat hagyott (1 tonna — 100.000 németalföldi forint); Joós András Mátyás, az előbbinek veje, ki Amsterdamban 1664-ben halt meg és 14 tonna aranyat hagyott hátra; unokaöcscse Joas János 1709 ben ugyancsak Amsterdamban halt meg és szintén több tonna aranyat hagyott az örökösöknek ; Joas (Jais) Ignácz, ki II. Károly spanyol király alatt San Domingo kormányzója volt és rokonainak 1.700.000 frtot hagyományozott, és végül Pongratz József Antalt, ki bajor rokonainak 2.800.000 frtot hagyományozott. A rokonok a napokban kiadtak egy röpiratot, melyben azt bizonyítják, hogy Halder augsburki bankár annak idejében átvette a milliókat és hogy 1855-ben halottas ágyán meggyónta, hogy ezekkel az örökségekkel szerezte nagy vagyonát; nála 60 millió van letétben és kéri a gyóntató atyát, hogy értesítené erről az örökösöket. A lelkész ezt megtette, de Halder örököse megtagadott minden felvilágosítást. A rokonok 1871-ben kérvényt nyújtottak be a német birodalmi gyűléshez, de a kérvényről nem létetett jelentés. A bajor kamarák pedig kijelentették, hogy illetéktelenek az ügy elítélésére. A bajor államminisztérium is megtagadott 1883-ban minden beavatkozást. Az örökösök meghatalmazottja ezután Halder bankár örököséhez fordult, de ez egyszerűen kiutasította őt. Az örökösök már most a beszerzett bizonyítékok alapján f. évi jan. 12-én bünfenyítő feljelentést tettek Haider örökösei ellen és az augsburgi esküdtszék lesz hivatva az ügyben dönteni. SZÍNHÁZ, zene. „A protekczió“, Bérezik Árpádig játéka, tegnap adatott másodszor színpadunkon. Az érdekes újdonság most is szépszámú közönséget gyűjtött össze, mely élénk tetszésnyilatkozatok közt nézte végig az előadást. Bérezik a „Protekczió“-ban nagyjelentőségű társadalmi kérdést vet föl, s azt ismert virtuozitásával, kiválóan szellemes könnyedséggel tárgyalja. A protekcióval való visszaélések nevetséges, boszantó és káros oldalait feltüntetve, s ahol szükséges ostorozva, eléri azon czélját is, hogy a folyton derült hangulatban tartott közönség, a mellett, hogy élvezetes estét tölt, helyesen ítél a szőnyegre hozott s sok félreértésre alkalmat nyújtó kérdésről. Az iró véleményét önkénytelenül elfogadjuk , ragaszkodunk hozzá. Mulattunk, gyönyörködtünk, véleményünk az iróé, s egy modern színműíró ennyivel elmondhatja, hogy diadala megvan. Bérezik vígjátéka szép sikert aratott, s közönségünk, mely érdeklődéssel fogadta eddigi két előadását, bizonyára tartósan fog még érdeklődni a „Protekció“ iránt. Az újdonság előadása mindkét estén élénkebb, összevágóbb lehetett volna. De a fenforgó színházi válság izgalmait tekintve, valóban nem lehet csodálni, hogy színészeink nem végzik feladatainkat a megszokott buzgalommal és lelkiismeretességgel. A sérelem, mely érdekeiken méltatlanul ejtetett, s a bizonytalanság, melyben most élnek, sokkal sebzőbb, hogysera bár a színpadon el tudnák felejteni. Nem az ő hibájuk, hogy kellemetlen körülmények közé jutottak s igy igazságtalanság volna őket okozni, ha izgalmuk károsan hat színpadi működésükre is. A „Protekczió“ szereplői közül egyébiránt dicsérettel kell fölemlítenünk Gönczinét, Nagy Ibolyát, Gerő Linát és Szentgyörgyit. Vedrese, Megyeri és Zilahi szintén igyekeztek sikeresen teljesíteni feladatukat, de a színpadi „közhangulat“ ot azért Berczik szellemes ötletei sem tudták annyira fölélénkíteni, hogy a kellő összjáték hiányát ne érezzük. A közönség több ízben kitüntette Szentgyörgyit, Nagy Ibolyát és Zilahit. * A nyári színidény. Színtársulatunk néhány elsőrendű férfitagja tegnap gróf Esterházy Kálmán intendáns jelenlétében értekezletet tartott, melyen elvben megállapittatott, hogy a társulatnak szerződés nélkül maradt tagjai, E. Kovács Gyula művezetése mellett, május 1 - től augusztus hó végéig Kolozsvárit előadásokat fognak rendezni. Gróf Esterházy kijelente, hogy kész a társulatnak úgy a színházat, mint az összes fölszereléseket díjtalanul rendelkezésére bocsátani, s ezen kívül is teljes jóindulatáról, minden lehető támogatása felől biztosíta a vállalkozókat. Ezenkívül a társulat azon három tagját, kiknek szerződése októberig tart, tehát a nyári idény alatt is fizetést nyernek, az intendáns úr kötelezni fogja, hogy a nyári előadásokban díjtalanul közreműködjenek. E három tag: Nagy Ibolya, Göncziné és Megyeri. Mindenesetre tetemes könnyebbség a vállalatra nézve, hogy ilyen elsőrendű tagokhoz minden költség nélkül jut. Az értekezlet köszönettel tudomásul vette a gróf intendáns nyilatkozatát s most a társulattal együtt fogják megállapítani a további módozatokat. A dolog sikere csak attól függ már, hogy Nagy Vincze igazgató (ki e hét végén fog nyilatkozni az itteni tagok szerződtetése tárgyában) kiket szándékozik a társulatból a nagyváradi idényre magával vinni. Mert ha többeket és jelentékeny erőket visz el, a vállalat természetesen kockáztatva lenne. Reméljük, hogy az új igazgató is hozzá fog járulni ahoz, hogy az itt maradó tagok kétes helyzetén a mennyire lehet segítve legyen, s a vállalat elé a maga részéről nem fog nehézségeket gördíteni.* Nagy Vincze színigazgatót, amint értesülünk, a szegedi színügyi bizottság hajlandó ugyan fölmenteni ottani személyi kötelezettségei alól, de társulatát meg akarják tartani a szegedi színház számára, nehogy a jövő idényre Szeged esetleg színtársulat nélkül maradjon. Az ügy eldöntése különben legközelebbről várható. — E ténynyel szemben valóban csodálkozunk, hogy a kérdés megoldásának könnyebb és sikeresebb módját miért kerülték el erőszakosan. Kolozsvárnak kell a saját eddigi társulata s igen természetesen nem kell a szegedieké. Szeged nem ragaszkodik a Nagy Vincze személyéhez (isten látja lelkünket, mi sem), de ragaszkodik színészeihez. Hát aztán miért nem tesszük mi meg Szeged városának azt a barátságot, hogy csak azt vegyük el tőle, amit szívesebben idead, s amit mi is (tekintve, hogy Nagy Vincze akkor a mi jelenlegi társulatunkat, fogná átvenni) könnyebben elviselhetünk?—Hogy a kolozsvári „országos nemzeti“ színházzal már most mi lesz? hogy lesz? —az tehát Szeged város színügyi bizottságának a szavazatától függ. A mi minket itt izgalomban tart, azt a szőke Tisza partján fogják eldönteni. Ezután olyanformán lesz „országos“ a kolozsvári színház, hogy széles ez országban mindenfelé fognak döntögetni felette, csak itt Kolozsvárit nem, csak a közvetlenül érdekeltek és hivatottak nem. E zűrzavarok közt, melyekkel a magánvállalkozói rendszer beköszöntött, bizonyára nincs irigylésreméltó helyzete Nagy Vinczének sem, ki biztos állást készül elhagyni egy bizonytalanért, s viseli az experimentum minden következményeit. Örvendenénk, ha ez ügy, mely — daczára annak, hogy a szerződés már megállapíttatott — még mindig függőben van, mielőbb véglegesen befejeztetnék. A zavar és izgalom, mely naponként növekedik, csak nehezebbé és elégtelenebbé teszi a megoldást. — Kérjük tehát Szeged városát, igazítsa már el ezt a mi dolgunkat, de úgy, hogy fosszon meg minket minden áron a saját társulatától! * Nagy Ibolya k. a. jutalomjátékául márcz. 19 én Goethe „Faust“-ja kerül színpadra. A remek tragédiát régen nem láttuk , jövő heti előadása bizonyára már csak ezért is élénk érdeklődést fog kelteni a közönségnél A jutalmazott Margitot fogja adni.Nagy Ibolya kisasszonyt ritkábban láthatjuk színpadon, mint ahogy, jeles képességeinél fogva, az előadások érdeke megkivánná; de abban is, amit e téli idényben egy néhány nagyobb szereppel bemutatnia alkalma nyílt, eléggé igazolta kiváló tehetségeit ahoz, hogy a jutalomjátékul választott nagy műszereptől szintén nevezetes sikert várhasson a közönség. Faustot E. Kovács Gyula és Mephistot Szentgyörgyi fogják játszani s a tragédia többi szerepei is egyenként jó kézben lesznek. Arról, hogy a rendezés kifogástalan s a darab látványosságai fényesek, hatásosak legyenek — E. Kovács Gyula ismert rendezői talentuma gondoskodik. — „Faust“ ez igen élvezetesnek ígérkező előadására már most felhívjuk a közönség figyelmét. TUDOMÁNY, IRODALOM. A tud. akadémiából. — Eredeti tudósítás. — Budapest, márcz. 9. A magyar tud. akadémia II. osztálya ma délután 5 órakor tartotta havi felolvasó ülését, Pulszky Ferencz elnöklete alatt. Nyáry Jenő dr. ez alkalommal tartotta székfoglalóját Magyarország bronzkultúrájáról, melyet a külföldi tudósok a legújabb időkig kétségbe vontak, azt állítva, hogy a hazánkban talált bronztárgyakat más kultúrnépek hozták be. E véleményt azonban a legújabb ásatások megcáfolták. Legmeggyőzőbb bizonyítékokat e tekintetben a pilinyi bronzkori sírmező szolgáltatott, hol a halottak mellé helyezett kisebb műaszközök között öntőmintákat és kohókat is találtak, melyek arról tesznek csalhatatlan bizonyítékot, hogy a hazánkban lakott ősnép bronztárgyát maga készítette. Közel a temetőhöz tűzpadok találtattak, ahol állatokat áldoztak. Nem messze ezektől kiváló érdekű kunyhómaradványokra találtak, melyek a szenes fák után ítélve, nyolczszögüek voltak; mindegyikben egy-egy őrlőkőre akadtak. A bronzkori sírmezővel öszszefüggésben van az átmeneti korból álló temető, hol úgy bronz-, mint vastárgyak vegyesen találtatnak; mivel pedig e tárgyak a bronzkori temetőben találtakhoz feltűnően hasonlítanak, világos, hogy a bronzkori népnél lassanként a vas is terjedni kezdett. A magyarországi bronzleletek mind azt bizonyítják, hogy hazánk bronzkori népénél az isézumvesség meglehetős magas fokon állott is önálló jelleggel birt. Az érdekes tanulmányért, mint olyanért, mely a külföldön is méltó feltűnést fog kelteni, Pulszky Ferencz az akadémia nevében köszönetet mondott a felolvasónak. Utána Kováts Gyula levelező-tag tartotta székfoglalóját ily czim alatt: Szilágyi (Sylvanus) Márton tanítása az eljegyzés felől 1690 ben. Köszönetet mondva megválasztásáért, ama feladatokkal foglalkozott, melyek a jogtudomány művelése tekintetében az akadémiára várakoznak. Kováts magyar jogtörténeti alapon áll és ebből indulva ki, körvonalazza az akadémia teendőit. Igen érdekes vállalatnak tartaná, ha az akadémia a magyar jog rendszerét úgy, a mint, az 1848 ig fennállott, meghatná. Nagy súlyt fektet a kánonjog magyarországi fejlődésének megírására is. Áttérve tárgyára, az értekező legelőbb Szilágyi Mártonról mond el egyet mást, ki akkor, midőn a szóban forgó munkáját (Triga divortialis) megírta, a debreczeni főiskola rektora volt. Munkáját a czélból irta, hogy a protestáns atyafiainál elharapózott házassági válásokat „megregulázza.“ A munkának függelékében foglaltatik az a rész, mely az eljegyzésről szól. Az értekező kimutatja, hogy Szilágyinál eljegyzés alatt mindenkor házasságkötést kell érteni. A régi eljegyzési fogalom létezésének bebizonyítására Kováts több rendbeli kútfőt szólaltatott meg, többek közt Tinódy Sebestyént. Istvánffy Pál, Volter és Griseldiséből a következő helyet idézte: Atyád is akarja, légy az én jegyesem. Ez napságtól fogva asszonyfeleségem. A Szilágyi és Hajmási népballadából pedig ezt: Mert van nekem otthon jegyesőm, gyűrűsöm, Hűttel elkötözött hűtés feleségem. Az új akadémikus székfoglalóját élénken megéljenezték. Végül Orvay Tivadar levelező értekezett a hazai és praehistorikus kőeszközökről. Előadó a dán, svéd és norvég gyűjteményekben tett tanulmányai alapján arra az eredményre jut, hogy a középdunai praehistorikus kőkultúra mi összefüggésbe sem hozható az észak-európaival. Egyrészt a kőeszközök jellegeltérései és anyagkülönbsége, másrészt pedig a fenmaradt, félig kész, vagy rosszul sikerült eszközök, a gyártási helyeken található kőforgácsok az önálló locális produkciót bizonyítják. Vizsgálja továbbá a hazai kőkultúra kereskedelmi és forgalmi viszonyait és úgy találja, hogy a forgalom csak lokális volt. A Középduna és Északeurópa nem függtek össze forgalmilag, de létezett már a kőkorszak idején, nyilván a neolith-korban egy déli kulturnép, mely úgy Északeurópában, mint a Duna mentén járt és ott létezőnek nyomait a tisztán kőkori leletekkel előkerülő primitiv üveggyöngyökben hagyta ránk. Végre kutatja a magyar és északeurópai kőeszközök régiségét és arra az eredményre jut, hogy a kiszépdunai és általán a középeurópai kőeszközök az északeurópaiaknál idősebbek. A tetszéssel fogadott értekezés után az ülés véget ért. Ipolyi Arnold beszédéből. Ipolyi Arnold püspök a képzőművészeti társulat évi közgyűlései alkalmából nagyobb arányú elnöki beszédeket szokott tartani, melyeknek különösen műkritikai része közfigyelemre méltó. Vasárnapi beszéde is számos érdekes pontot tartalmaz, így Munkácsy művészetét Ipolyi Arnold a következőleg jellemzi: „Az érzések és szenvedélyek legmagasabbra fokozott skálájáig mindent életteljesnek és természetesnek találunk, kezdve a magasztos fájdalom és feláldozás, a szenvedés és kétségbeesés, a részvét és könyörület, a harag, düh és boszu, a fanatikus vakhit és egykedvűség, a részvétlen vagy bután eltompult érzés, a magát Istennek átadó rezignáció s emelkedett lángoló vallásérzet különféle kifejezésein át, mint ez az emberiség isteni megváltásának jeleneteiben oly nagy mérvben mutatkozhatott, és mint ezt csak az Istentől megáldott oly dús tehetség képes kifejezni s előállítani. És mindezt a legnagyobb realitással megalkotva bár, egy magasabb eszményi érzettel áthatva, tisztultan mutatja elő. Éhez járul még azután ama páratlan szintökély, mely — eltekintve a kifogásolt világosság felosztásától s alkalmazásától — a festményt még így is oly magasra emeli, hogy Munkácsy színezésével nemcsak minden kor legkitűnőbb festői között, sőt bátran azok felett is foglalhat helyet. A műben valóban mély érzés a legnemesebb kifejezéssel, a költői lelkesedés a valósággal, a magas felfogás az élethűséggel, s mindez a legelegánsabb technikával párosul. Alakításaival mesterünk egy újabb klasszikus tökélyű egyházi és történelmi festészeti iskolának vetette meg alapját. A mű szemlélésénél újra emelkedik azon hitünk, melynek már a múlt alkalommal bővebb kifejezést adtunk, hogy az újabb egyoldalú realizmus által kiszorított eszményi irány nemesebb szintézisben egymással egyesülhet.“ Az elnök ezután elősorolja a nagy díj kiadását. (Mint tudva van, Zala György szobrász Mária-csoportja nyerte el.) megemlékezik Huszár Adolf érdemeiről, elősorolja a Munkácsy-kiállítás anyagi eredményét, (92,520 belépti jegy adatott ki, s összes bevétel 32,527 forint.) fölemlíti azon örvendetes körülményt, hogy a lengyel festők nagy előszeretettel keresik fel a magyar kiállítást, de konstatálja, hogy a rendes kiállítások anyagilag nem igen sikerülnek, mert a tetemes költségek az egész jövedelmet elnyelik. Beszéde további folyamában Ipolyi fölemlíti Lotz ünnepeltetését, a fővárosi építkezéseket, a Deák-mauzóleumot, a mesteriskolát, s a közoktatási miniszter egyéb intézkedéseit. Ezután Ipolyi pillantást vet összes képzőművészeti mozgalmainkra, s azokról nem kedvezőleg nyilatkozik, így szól: „A nemzeti irányú és jellegű magyar művek száma, melyek három év előtti tömeges föllépte, mind említők, magasabb reményre jogosított, mint kevesebb és gyengébb. Elég legyen erre jellemzésül csak annyit felhoznunk, hogy utóbbi kiállításunkon alig néhány közönségesebb magyar genre mellett, még a Rococo is, legfelebb mosolyt, gerjeszthető alakjaival, bővebben volt képviselve, mint csak a magyar génre is. Ennyire megcsappant a magyar lelkesedés, s felburjánzott helyette a rosz ízlés. Míg éppen tavalyi előterjesztésünkben a német műprodukció statisztikai adataival figyelmeztettünk, hogy ha már külföldieskedünk, kövessük ne csak a külföld iskolai biablonjai alakjait, hanem azon újabb fordulatát is, hogy nemzeti, s történeti kép ott jelenleg immár a műalkotásnak igen tetemes százalékát képezi. A magyar történeti festészet géniusszá pedig éppen gyászt ölthet, mert műveit sem kiállításunkon, sem másutt nem üdvözölhettük, sőt már ennek óhajtását is álürügyek alatt nyíltan megszólják. Történetfestészeti pályadíjunk pedig, melynek pályanyertesei az előbbi években annyi reménnyel kecsegtettek, jelenleg, évek sora után az idén először, kiadható sem volt többé.“ Ezzel kapcsolatban Ipolyi igen tüzetesen kifejti, s a fölmerült polémia ellenében alaposan megvédi a művészet nemzeties jellegéről tavalyi beszédében mondottakat, s a társulat feladatául azt hangsúlyozza, hogy a hazai irányt elő kell mozdítania a rendelkezésére álló eszközökkel és költséggel. E szempontból Ipolyi különösen sajnálja, hogy a választmány három szónyi többsége elvetette azt az indítványt, melylyel 14 ezer írt ajánltatott a művészet és művásárlás számára s az eddigi összeget csak négy ezer írttal emelte fel. Végül Ipolyi fölemlité, hogy gróf Pálffy- Daui Lipót, végrendeletében, testvére gyermekeinek utódok nélküli kimúlta esetén, a társulatnak százötezer forintot hagyományozott. A hírlapi hirdetések bélyegilletéke.* A budapesti kereskedelmi és iparkamara a következő felterjesztést intézte a földmivelés , ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumhoz a hírlapi hirdetések bélyegilletékének eltörlése tárgyában . Nagyméltóságú miniszter úr! A tisztelettel alulírt kamara egy kebelében tett indítvány és az annak folytán tartott beható tanulmányozás és tárgyalás alapján azon tiszteletteljes kérelmet terjeszti nagyméltóságod elé, méltóztassék kegyelmesen oda hatni, hogy a hírlapokban közölt vagy azokhoz nyomtatásban csatolt mindennemű hirdetések után járó bélyegilleték az illető törvényes határozatoknak megfelelő módosítása által eltöröltessék. Tiszteletteljes kérelmünk indokolása czéljából ki kell emelnünk elsősorban azon nagy fontosságot, melylyel a hirdetési ügy, annak mai állapotában, a kereskedelemre és iparra nézve általában, nem kevésbbé pedig a közművelődés szempontjából fontos feladatot teljesítő hírlapokra nézve bír. A kereskedelem és az ipar ma uralkodó versenyviszonyok közt a széleskörű hirdetést éppen nem nélkülözheti. Az üzleti hirdetések a keresetnek minden körülmény között és igen gyakran még be nem hozható áldozatok árán is alkalmazandó eszközévé lettek, melynek külön megadóztatása nem a kereset eredményét, hanem annak módját terheli és már ezen körülménynél fogva sem látszik méltányosnak. Ehhez járul, hogy teljesen lehetetlennek látszik módot találni a hirdetési bélyegilletéknek méltányos és igazságos megszabására. Mert nem csak az iránt foroghat fenn igen sok esetben kétség, hogy valamely hírlapi közlemény a hirdetések kategóriájába tartozik és e szerint bélyegilleték alá vonandó-e oly kérdés, melyet a kincstár végrehajtó és ellenőrző közegei természetesen mindig a kincstár javára lesznek hajlandók eldönteni, hanem maguknak a hirdetményeknek belső értéke is oly kimeríthetetlen sokféleségű, hogy azoknak egyenlő kulcs szerinti megadóztatása (mint ma történik igazságtalannak látszik, különféle kulcs szerinti megadóztatása pedig keresztül nem vihetőnek mutatkozik. Ugyanis valamely hirdetmény belső értékének megítélésénél figyelembe kell hogy jöjjön nemcsak annak terjedelme, hanem annak tartalma is, valamint azon lap olvasókörének jelleme és terjedelme, melyben a hirdetés közzététetik. Mind e körülményeket figyelembe venni a bélyegilleték megszabásánál lehetetlen, figyelembe nem venni pedig és a bélyegilletéket minden lehető esetre alkalmazott egy tételben kiróni igazságtalan. Másfelől azt hiszszük, hogy az általunk felvetett kérdés megítélésénél a kereskedelem és ipar versenyképessége mellett figyelmet érdemel a hirlapok érdeke is, melyekre nézve a hirdetésekből eredő bevétel a jövedelem egyik legfontosabb forrását képezi. A hirdetés olcsóbbá tétele a hirdetési bélyeg eltörlése által nemcsak a hirlapok fennállatását könnyítené, és nemcsak ezek munkaképességét, fokozná, hanem nem éppen fontosság nélküli eszköz volna a kereskedelem és ipar, különösen a kiskereskedés és a kisipar versenyképességének emelésére is. Ha már az előadott körülmények magukban véve is teljesen indokoltnak tüntetik fel tiszteletteljes kérelmünket, különösen indokoltnak tűnik fel az, ha figyelembe vétetik az élénk összeköttetés, mely piaczunk és az ausztriai piacz között fennáll. Ausztriában a hirdetések után járó bélyegilleték az általunk fent felsorolt okokból az 1874. évi márczius hó 29- én alkotott törvénynyel tényleg eltöröltetett. * Közöljük e figyelemreméltó kérést, mint amelyet mindenben teljesen osztunk. Minthogy azonban ebben a nyomdaipar bajai egyátalában nincsenek kimerítve, e tárgyra közelebbről visszatérünk .Szerk. és így a magyarországi kereskedő, vagy iparos, ausztriai versenytársával szemben kedvezőtlenebb helyzetben van az által, hogy a hirdetésnek nélkülözhetetlen eszközét vagy csak nagyobb kiadással alkalmazhatja, vagy a kiadás kímélése végett saját versenyképessége rovására kisebb mértékben alkalmazza, vagy végre hirdetéseivel, a hazai hírlapok nem csekély kárára, a szomszéd ország hírlapjait kénytelen felkeresni, melyekben azok bélyegdíj fizetése nélkül jöhetnek be az országba. Szemben a kifejtett nehézségekkel és a most jelzett viszszássággal, alig jöhet figyelembe a kincstárnak e czímen eredő és semmi esetre sem jelentékeny jövedelme, melynek eleste különben kétségkívül kárpótoltatnék a hirdetései bélyegdíj eltörléséből eredő közgazdasági és közművelődési haszon által. Ezekre való tekintettel tisztelettel kérjük nagyméltóságodat, hogy ez előterjesztésünket nagybecsű figyelmére méltatni kegyeskedjék. Budapesten, 1885. évi márczius hó - án. A budapesti kereskedelmi és iparkamara. Távirat. Budapest, márcz. 10. A képviselőházban ma benyujtatott a vámszerződés módosításáról szóló törvényjavaslat, száz vámtétellel és a franczia s német vámemelések elleni intézkedésekkel. A ház, a szabadkutatási törvényjavaslat elfogadása után, megkezdő a nyugdíjjavaslat tárgyalását, melyet Hegedűs Sándor velős és nagy tetszéssel fogadott előadói beszéddel nyitott meg. Idegenek névsora. — Márczius 10. — Biasini-87 áll oda. Grosz Éliás keresk. N.-Várad. Bányai Károly keresk. Sz.-Újvár. Rozman Jakab birt. Mocs. Boér Károly birt. Dengeteg. Hosszú Teofil birt. Mocs. Losi Béla és családja hivatalnok Kolozsvár. Pránzl János ügyvédjelölt Eger. Hollaki birt. M.-Sz.-Jakab. Vakszmann és fia birt. Kis-Czég. Göbl Lajos keresk. Várad. Benedek Dávid keresk. Várad. Placsintár Kristóf keresk. Sz.-Ujvár. Markovits István birt. Mikeháza. Rajtz István segéd-sz.-biró N.-Arad. Sándor Imre sz.-biró M.-Örményes. Bárdi Károly birt. M.-Lápos. Szörcsei Gábor birt. N.-Nyúlás. Rozman Mihály birt. Mocs. Nemzeti szálloda. Rozenblum S. keresk. N.-Szeben. Lobi Adolf keresk. N.-Várad. Pollák Emil hiv. Bpest. NEMZETI SZÍNHÁZ. Athália . . . Medgyaszai. Történik Tímár házánál, Komáromban, egy évvel később A 4-ik kép: „IDÜLLIÉLET.“ Személyek : Tímár. . . . E. Kovács. i Teréza. . . . Göncziné. . Noémi . . . Gerő Lina. Krisztyán . . Vedress. Történik a Senki szigetén. Az 5-ik kép: „A HŰSÉG ÁTKA.“ Személyek: Levetinczy . E. Kovács. Tímea.... Nagy I. Kadisa . . . Csíki L. Athália . . . Medgyaszai. Történik Komáromban, öt évvel később. Bérlet 120-ik szám. Kolozsvár, 1895. márcz. 11. Az arany ember. Eredeti dráma 5 felv. irta Jókai Mór. Az előjáték: „A SENKI SZIGETE.“ Személyek: Tímár . . . . E. Kovács. Trikálisz . . Hegedűs. Tímea.... Nagy I. Teréza . . . Göncziné. Noémi.... Gerő L. Krisztyán . . Vedress. Granicsár . Zilahi Gy. j 1_s°) csempész Megyeri- 2 ikj csempész Krasznai Granicsárok. Tört. a század XX-as éveinek elején. A 2-ik kép: „A BRAZOVICS-HÁZ.“ Személyek: Levetinczy . E. Kovács. Tímea.... Nagy I. Brazovics . . Sárdi. j Zsófia .... Krasznainé. j Athália . . . Medgyaszai. i Kadisa . . . Csíki László, j Fabula . . . Török K. ■ Fabula 7 fia. Történik Komáromban. A 3-ik kép: „AZ ALABAS- iTROM SZOBOR.“ Személyek: Levetinczy . E. Kovács. j Tímea .... Nagy I. A 6-ik kép : „A BALATONPARTI KASTÉLY.“ Személyek: Levetinczy . E. Kovács. Krisztyán . . Vedress. Noémi.... Gerő L. Galambos . . Osváth. Történik a Balaton mellett, Mihály házában. A 7-ik kép: ,A SZENTGYÖRGY KÉPE.“ Személyek: Levetinczy . E. Kovács. Timea .... Nagy I. Kadisa . . . Csíki L. Athália . . . Medgyaszai. Történik Komáromban. Kezdete 6, órakor. Felelős szerkesztő: AJTAI K. ALBERT. Laptulajdonosok : K. PAPP MIKLÓS ÖRÖKÖSEI. Nyilttér.*) FOGORVOS Perl József, American Dentist Dr. of Dental Surgery. Amerikában kiképzett Plorabeur Kolozsvártt, főtér 22. szám, az ev. ref. status uj épületében, (régi lábos ház). Készít műfogakat, darabját 3 forint; egy felső, vagy alsó légnyomású fogsort 35 frt; egy légnyomási egész mű fogsor felső és alsó 50—60 frt; egy cement, vagy ezüst amalgam plombot 2 frt; egy arany amalgam plombot 3 forint; egy kristály-arany plombot 4 frt. Foghúzások lokális rineszeste alkalmazása mellett, fájdalom nélkül eszközöltetnek. Rendel délelőtt 9 órától 12-ig, délután 2 órától 5-ig. Közkedveltségnek örvendő és elismert jóságú, saját készítményü szájvize és fogpora kapható Kolozsvártt Csapó Sándor és Gergely Ferencz urak üzletében. Ára egy üveg szájvíznek 1 frt., egy doboz fogpornak 60 kr. 5—10