Magyar Polgár, 1885. július-december (19. évfolyam, 148-301. szám)
1885-10-09 / 232. szám
232 szám. Kolozsvár, 1885. péntek, október 9. Tizenkilenczedik évfolyam. Előfizetési dijak: egisz évre................................16 frt. Félévre......................................8 frt. Negyedévre................................................4 frt. Egy hóra ... ... 1 frt 60 kr Mindennapi darusításra helyben, az elárusítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive: Egy szám ára 5 kr Hirdetési dijak: Egy négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Nyílttér kora 26 krajczer. — SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Megjelenik mindennap, vasár- és ünnepnapok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Belközéputcza 4. sz. KOLOZSVÁR OKTÓBER 8. A nemzetközi gazdagyűlés. Kár lett volna, ha a nemzetközi gazdagyűlés tervét, mind azt az előkészítők értekezlete egy ízben elhatározta, elejtették volna. E gyűlés, mondhatnék, impozánsan sikerült. Nagyszámú külföldi szaktekintélyek vettek abban részt, s ha ezek a napirendre tűzött nagy problémák megoldására nem szolgálhattak volna semmi útmutatással is, az országra nézve mégis nyereségnek kellene tartanunk azt, hogy Magyarország valódi viszonyai felől közvetlen szemlélődésből is tájékozást szerez már magának egyszer a külföld. Mert azok, akik a gazdagyűlésre távolországokból eljöttek, beutazták előbb az országot s aztán bocsátkoztak tanácskozásba gazdáinkkal ama nehéz kérdés felett, hogy mit kelljen a nyomasztó transatlanti versennyel szemben tenni, s mi úton lehessen a gazdaközönséget olcsó pénzzel legcélszerűbben ellátni. E két kérdés körül fordul meg minden, ami a gazdaközönséget nemcsak hazánkban, de egész Európában most a legélénkebben érdekli. Nagyon szerencsés gondolat volt tehát a kiállítással kapcsolatba hozni a gazdagyűlést, s azt olyankor megtartani, amikor eddig talán az egész világon páratlan lókiállításunk nagy vonzerőt gyakorolt a külföldi gazdaközönségre is, hogy eljöjjenek kiállításunkat megnézni. A congressuson felmerült eszmék felett nem akarunk itt szemlét tartani; a gyűlés lefolyását ismerteti lapunk, de egy momentuosos dologra fel akarjuk hívni a figyelmet: arra, hogy Magyarország vállalkozott az initiatívát megragadni oly bajok orvoslására, melyek egész Európára nehezednek. E tény a magyar nemzet politikai jelentőségét is tetemesen növelheti a külföld szemében. S a gazdagyűlés megmutatta, hogy a magyar nemzet nem is egészen olyan hívatlan ily missió teljesítésére. A tárgyalás konkrét eredménye nem elégíthet ugyan ki minden várakozást, de két irányban nagy szolgálatott tett az a magyar gazdaközönség érdekeinek. Először azzal, hogy a sokoldalú szakavatott nyilatkozatokkal világot vetett gazdaközönségünk helyzetére s azon kínálkozó módokra, amelyekkel e helyzetet jelentékenyen javítani lehet. A módok és eszközök a szövetkezetekben rejlenek, amelyekre bizonyára sokkal nagyobb figyelmet fognak a gazda- és kormánykörökben ezután fektetni, mint ennek előtte. S a másik előny abban rejlik, hogy ha a közép-európai vámunióra való törekvés érdekében alakított nemzetközi bizottság komolyan munkához lát, a nyugati államoknál végkép lerombolhatja azon ellenszenvet, amelylyel újabb időben a magyar részről jött verseny iránt kezdtek viseltetni. Elvileg e bizottság annyira tisztázhatja a helyzetet, hogy megértetheti egész Nyugat-Európával, hogy a védvámokat nem a magyar verseny ellen kell alkalmazni, hanem a tengerentúli és oroszországi verseny ellen. És ha a népek ezzel tisztában lesznek, meg is fogják találni kormányaik az alkalmas utat, mely czélhoz vezet. Váljon közép-európai váma nép, vagy a differentiális tarifa rendszerre épített vámszerződés fogja-e ezúttal képezni, azt bajos volna előre megjósolni, de a lehetőséget említett czél elérésére nem látjuk kizártnak. A mezőgazdasági hitel kérdésében György Endre volt az előadó, akit a minisztérium megbízott azzal, hogy a kormányhoz e tárgyban beérkezett 39 pályamunka fölött bírálatot mondjon. György Endre úr nagy kötelességmulasztást követett el, hogy háromnegyed év lefolyása alatt a rábízott feladatnak nem felelt meg, s így ama munkák a congressus megtartása előtt nem kerülhettek napvilágra. Előadásában György Endre sok mindenféle eszmét felemlített ugyan, de mégis csak okosabb dolog lett volna, ha az eszméket nem egy compillator sorolja fel egyszerűen, hanem maguk a szerzők rendszeresen kifejtve, már a congressust, jóval megelőzőleg közzé teszik azokat. A mezőgazdasági hitel kérdésében ekként: egy egész kis irodalom támadt volna s tisztult nézetekkel, mindjárt a dolog praktikumára lehetett volna térni, mig igy sok idő veszett el akadémikus beszéddel, s a kérdés praktikuma majd egészen le is szorult a napirendről. UV TÁRCZA. A lovak hete. — Fővárosi tárcza-levél. — (Saját levelezőnktől.) Budapest, okt. 6. A lovak hete! Mily lendület a sportvilágban! A nemes, az igazi állatoké, melyek leghívebb —és legelkínzottabb szolgái az embernek. Húznak, vontatnak hajót, terhes szekeret, ekét, őrölnek a malmokban, taposnak a szérükön, — aztán hajrá, künn a sik gyepen könnyű lábaikon, dagadó izmaikon áll, hogy gazdájuknak a „hireexportman“ nevet kiszaladják. Na, és vannak lovak, melyek gazdástul együtt halnak halált a csaták mezején. De nem a szegényes, rozzant falusi istállók lakóié ez a hét; — nem is a katonáskodó lovaké, nem a csendes munkásoké! Fejedelmi fénnyel berendezett, palotákhoz hasonló lakókból, akik e héten a világ szeme elé jövének, azok a lóvilág ,noblessek részét teszik. Vasárnap és ma, (s azután még a jövő héten is) a lóversenytér a főváros úgynevezett magasabb köreinek találkozó helye. Ott, a barrikádokon belől, nemes, délczeg állatok ficzánkolnak, tarka-barka, borotvált képű szolgák fölött a fölény csalhatatlan tudatával nyerítve végig. Hiszen amazok vannak értük és nem megfordítva. A műértők egész csoportja vesz körül egy-egy nevesebb állatot, vagy úgy — egy új csillagot, birálgatják nyakát, izmait, idomait, lesve lesik egy ugrását , s aztán kiváncsi érdeklődéssel jósolgatnak felőle. Kívül a barrikádokon pedig tengernyi nép tolong; elől azok, kiknek neve elé a sors két privilegizált betűt, nagy nevük után egy pár ezer holdat ragasztatott. Köztük a haza első férfiai, nem is utolsó asszonyai, (kik tán inkább láttatni jöttek ide), s mindannyinak keblét a sport iránti kitörő hajlam, a vetélkedő kíváncsiság dagasztja. És mindez a lovakért! Érzi is ezt mindenik nemes állat. Büszkén lobogtatja délezeg nyakán lobogó sörényét, kecsesen lépdel nyurga lábaival, s pehelyként röpül a dij után... Ha elsőnek érkezik, diadalraj fogadja; a totalisateurök felől hálás és gyűlöletes pillantások vegyest szállanak feléje, aztán csurran viz, testét szépen bepólálják s gazdája vígan és büszkén söpri be az ő fáradtsága után a kitudja hány ezer frankokat, őt magát pedig elviszik az istállóba-----s aztán kezdődik az érdeklődés a második futam iránt! Ha utolsó, számba se veszik ! Lódicsőség, emberdicsőség! * * * De vannak boldogabb lovak... Ott azok, az országos kiállításon. Hány ezer ember járja sorba őket s hányan bámulják meg szép növésüket, szilajságukat, vagy nemes önmagadásukat, melylyel a zabot ropogtatják. Ott valóban egy egész lóvilág van tegnap óta. S hol nemrégiben szelid tyúkok kodácsoltak, aztán békés tehenek és öklök kérődztek, most fejedelmi ménesek, istállók röpülve szálló nemes állatjai toporzékolnak. Nyolczszázötven ló a három kiállítási csoportban ! Valamennyi legjobb példányai az óriási uradalmak méneseinek, épúgy, mint vidéki lovasgazdák istállóinak. Nemes mének, gyönyörű anyakanczák, rátarti kis alföldi lovacskák, és óriási, külföldi származású paripák, mind egy csoportban. Néhányukat lobogós ingujjú, gyolcs-gatyás csikósok őrzik, (vagy pláne kék öltözetüek, mint a debreczeni csikósok), másokat sárga-fekete liberiás lakájok, vagy aranysujtásos urasági cselédség, megóva csillogó szőrüket még az utolsó porszemtől is. Elkezdve a Csinostól, vagy Betyártól, a melyekről egyebet nem tudni, minthogy a nevek Csinos, Betyár, és hogy jól húznak, — egészen Atalantáig, vagy Metalliszig, a melyeknek családfája jól ismert, apjuk XII. Nonius, anyjuk Budagyöngye, stb. A nagybátyjuk . .. na, azt nem tudom. Különben valóban gyönyörű és érdekes egy kiállítás. Valamennyi uradalmi ménes a legszebb állatokkal van képviselve benne, a legkülönbözőbb fajtájú lovak pedig oly érdekes csoportozatban vannak a néző elé állítva, hogy azokban a teljesen laikus szemlélő is gyönyörűségét találhatja. Első helyen kell fölemlítenünk ama tíz gyönyörű lovat, melyeket Ő Felséges király állíttatott ki, két ausztriai méneséből. Ugyanebben az istállóban vannak elhelyezve a magyar és osztrák állami ménesek kiállított lovai, valamennyien meglepő, szép példányok, megválogatva minden fajtából, s föltüntetve a keresztezéseket is. Az A szabadelvűpárt értekezlete Az országgyűlési szabadelvűpárt keddi értekezletét Vizsolyi Gusztáv elnök megnyitván, azon előterjesztést teszi hogy a párt Pauler Tivadar igazságügyminiszterhez, nejének elhunyta alkalmából részvétiratot intézzen. Az értekezlet a javaslatot elfogadván, áttért a napirendre, elsősorban a köz számadásainak megvizsgálásáról létetett jelentés, mely szerint a számadások helyesnek találtatván, a kör igazgatójának a felmentés megadandó. Elfogadtatik. Ezután a közös ügyek tárgyalására kiküldendő bizottságba rendes tagokká kijelöltettek a következők: Andaházy Pál, Andrássy Tivadar gr., Apponyi Albert gr., Bausznern Guido, Bárczay Ödön, Bende Imre, Beöthy Ákos, Bethlen Ödön gr., Bohus Zsigmond, Boros Bálint, Csernátony Lajos, Dániel Ernő, Fáik Miksa, Gaál Jenő(pécskai), Gáli József, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Horváth Gyula, Ivánka Imre, Jókai Mór, Keglevich István gr., Kresztics György, Kubinyi Árpád, Latinovits Gábor, Láng Lajos, Miskatovics József, Perényi Péter br., Prileszky Tádé, Rakovszky István, Szalay Ödön, Széll Kálmán, Szerb György, Szilágyi Dezső, Szilágyi Virgil, Szlávy Olivér, Tisza Lajos gr., Vukotinovics Lajos, Wahrmann Mór, Wodianer Albert báró, Zmaics Bertalan báró. Póttagok: Dégen Gusztáv, Fackh Károly, Szákovics Milán, Neusziedler Károly, Pejacsevics Tódor gr., Rakovszky Géza, Szirmay Pál, Teleki Domokos gr., Török József gr., Visi Imre. A zágrábi verekedés. A tartománygyűlés elnöksége kedden délután fenyítő feljelentést tett a zágrábi törvényszéknél Grzanics és Szarcsevics Dávid tartománygyűlési képviselők ellen, a tartománygyűlés üléstermében nyilvánosan elkövetett erőszakoskodás bűnténye miatt, amennyiben az említett ,-'épviselők a bán ellen merényletet akartak elkövetni és a tettlegességben csak más képviselők közbelépése által akadályoztattak meg. A függetlenségi párt felhívást intézett a választókhoz. A felhívás a honti esetből indul ki. Hontban ugyanis egyesült a két ellenzék, aminek magyarázata az, hogy a függetlenségi párt csekély számú és külön szervezkedés által nem akarta a mérsékelt ellenzékkel szemben a kormánypárt hancsait előmozdítani. A függetlenségi párt ez esetet és a honti egyesült ellenzék felhívását fölemlítve, arra figyelmezteti a választókat, hogy a mérsékelt ellenzékkel ne egyesüljenek, mert ez is épp úgy a közjogi alapon áll, mely ellen a függetlenségi párt erre vonatkozólag azt hangoztatja: „Ki nincs velünk, az ellenünk van.“ Felhívja tehát a függetlenségi pártiakat az önálló szervezkedésre, ami nem zárja ki azt, hogy esetrőlesetre a mérsékelt ellenzékkel együttes taktikát kövessenek. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése okt. 7-én. Elnök 11 órakor nyitja meg az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, mely szerint Ő felsége, a legmagasabb névnapja alkalmából a képviselőház által kifejezett üdvkivánatokat kedvesen fogadta és a képviselőháznak érzelmei tanúsításáért őszinte köszönetét legkegyelmesebben kifejezni méltóztatott. Hódoló tisztelettel tudomásul vétetik. Bemutatja továbbá Ergér-Szent-Márton községének Sebő Imre képviselő által benyújtott kérvényét, melyben az 1879. évi XLI. t.cz. módosítását, vagy helyi rendőrségi törvény alkotását kérik. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Az osztályok közül a következők alakultak meg: I. oszt. elnöke Szitányi Bernát, jegyzője Andaházy László; II. elnök Tisza László, jegyző Földváry Miklós; III. elnök Szathmáry Miklós, jegyző Dégen Gusztáv; IV. elnök Csáky László gróf, jegyző Emich Gusztáv; V. elnök Prileszky Tádé, jegyző Beksics Gusztáv; VI. elnök Králitz Béla, jegyző Abonyi Emil; VIII. elnök Horvát Boldizsár, jegyző György Endre; IX. elnök Hegedűs József, jegyző Kiss Imre. A VII. osztály még nem alakult meg. Megalakultak továbbá: a napló bíráló bizottság, elnöke Dégen Gusztáv, jegyzője Bezerédy Miklós; a mentelmi bizottság elnöke Chorin Ferencz, jegyzője Porubszky Jenő; könyvtári bizottság elnöke Kiss Lajos, jegyzője Pulszky Károly; a véderő bizottság elnöke Tisza László, jegyzője Münich Aurél; a közigazgatási bizottság elnöke Tisza Lajos gróf, jegyzője Dárday Sándor; a kérvényi bizottság elnöke Vizsolyi Gusztáv, jegyzője Vámos Béla, a közgazdasági bizottság elnöke Fálk Miksa, jegyzője György Endre. Csávosy Béla, a gazdasági bizottság előadója, beterjeszti a képviselőház szept. és okt. havi költségvetési előirányzatát, a gazdasági bizottság máj. 5 én tartott ülésének jegyzőkönyvét. Ki fog nyomatni és szétoszlatni. A napirend előtt fölszólaló Fenyvessy Ferencz s tekintettel arra, hogy őt pártja a zárszámadási bizottság tagjává ki nem jelölte, s a ház ennek daczára megválasztotta, kéri magát az alól fölmenteni. (Helyeslés.) Elnök kijelenti, hogy a ház Fenyvessy lemondását elfogadja, s helyébe más fog választatni. Fölolvastatik az interpellátó könyv: Olay Szilárd jelentett be interpellációt a drezdai botrány ügyében. Ezután szavazás következik a delegátió tagjaira és a 6-ik bíráló bizottság egy tagjára. Csanády Sándor fölszólal átalános nyugtalanság és „eláll!“ kiáltások között az ellen, hogy ez a két szavazás együtt ejtessék meg, minthogy ő például delegátiót választani nem akar, ellenben a bíráló bizottság egyik tagjára szavazni óhajt. Elnök megnyugtatja a szólót, hogy egyikre szavazhat bátran, a nélkül, hogy a másikra is szavaznia kellene. (Helyeslés.) Ezután kezdetét veszi a szavazás, melynek eredményét holnap fogják kihirdetni. Emich Gusztáv a közgazdasági bizottság előadója: T. ház! Francziaországgal való hajózási viszonyaink eddig az 1866. decz. ben kötött hajózási szerződés által vannak szabályozva. Ezen szerződés XII. czikke értelmében hatálya ugyanazon időtartamra lett megállapítva, mint a hajózási szerződéssel egyidőben kötött kereskedelmi szerződése. Míg azonban a kereskedelmi szerződésünk már régebben fölmondatván, az általa érintett viszonyok több ízben, részben pótconventiók, részint egyszerű nyilatkozatok által lettek rendezve, addig a hajózásra nézve az 1866. decz. 11-iki szerződés változatlanul érvényben maradt. Ily értelmű megállapodást tartalmaz az 1884: VI. t.-cz.-ben foglalt 1884. febr. 18-án Francziaországgal kötött kereskedelmi egyezménynek pótczikke is, mely egyezmény, mint ez a t. ház tagjai előtt ismeretes, hivatva van a végleges kereskedelmi szerződést pótolni, a mely utóbbinak megkötése 1883-ban nem sikerült. Ezen tárgyalások alkalmával azonban elhatároztatott, hogy egy újabb hajózási egyezmény iránti tárgyalások tovább folytattassanak, melyek sikerre vezetvén, az előttünk fekvő 1884. április 9-ikén Francziaországgal kötött hajózási egyezményt eredményezték. Az új, 1884. évi ápril 9-diki hajózási egyezmény a régebbi, 1866. decz. 11 -ei hajózási szerződéssel szemben, nem hátrányosabb és a szabad forgalmat, valamint a saját nemzetbeliekkel való egyenlő bánásmódot egyaránt biztosítja. Én, t. hát, ezen körülményt már azért is különösen kiemelendőnek tartom, mert az 1866-diki hajózási szerződésünknek volt köszönhető, hogy Francziaország az addig a saját nemzeti lobogója alatti hajók számára fennállott kivételes helyzetet megszüntette és az idegen lobogó alatti hajókra vetett differentiális illetéket (surtaxe de pavilion) elejtette. Ezen vívmány horderejét legjobban feltünteti azon eset, hogy midőn 1872-ben a Thiers-kormány erősen protectionisticus kereskedelmi politikája, a franczia hajózás érdekében, a más nemzetiségű lobogó alatti hajókra, a differential illetéket újból alkalmazni kívánta, épen ezen 1866-diki hajózási szerződés (6 art.) volt azon eszköz, mely által az akkori külügyi kormányunknak lehető volt, a hajózási forgalom szabadságát, valamint a franczia nemzetbeliekkel való egyenlő bánásmódot továbbra is teljesen biztosítani. Ezen újabb egyezmény is teljesen fentartja, azon, már az 1868-iki szerződésben elfogadott elvet, hogy a szerződő felek hajói és rakmányai, az illetékek, dijak, stb. tekintetében kölcsönösen a saját nemzetbeliekkel egyenlő bánásmódban részesüljenek és ez csak a franczia gyarmatokra (azonban Algirt ide nem számítva), a parti hajózásra, valamint a halászatra nézve esik megszorítás alá. A gyarmatai tekintetében, Francziaorság egyetlen államnak sem biztosítja a saját nemzeti lobogójának fentartott kedvezményeket s igy méltányosan többet nem követelhettünk, mint a szerződés által biztosított azon kedvezményt, hogy hajóink a gyarmatokban is mindazon kedvezményekben fognak részesülni, amelyben esetleg bármely más európai nemzet részesülne. Hogy ezen hajózási egyezmény úgyis nehezebb, úgyszólván átalakulási korszakban levő saját nemzeti hajózásunkra felette fontos, legjobban kitűnik a m. kir. földmivelés-, iparés keresk. miniszter ur indokolásához csatolt lobogó forgalmi kimutatásból, a mely szerint az osztrák-magyar monarchia összes kikötőiben 1883-ban csak 23 franczia vitorlás és gőzhajó 8,258 tonnával érkezett és indult, a francziaországi és algíri kikötőkben pedig 1882- ben 902 osztrák és magyar hajó 334,859 tonnával, 1883-ban 734 osztrák és magyar hajó 334,859 tonnával érkezett és indult. Kétségtelen tehát, hogy a szerződés által biztosított szabad forgalom fentartása reánk nézve kiválóbb érdekű. Ezenkívül, tehát, még azon körülményt bátorkodom felemlíteni, hogy az előttünk fekvő hajózási egyezmény időközben már Francziaország, valamint a monarchia másik államának törvényhozásai által változatlanul lett elfogadva. A közgazdasági bizottság mindezen indokoknál fogva a t. háznak az egyezmény elfogadását, a 105. számú irományban foglalt javított szövegezése szerint ajánlja. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Iványi Dániel a törvényjavaslat szövegéhez több stylaris módosítványt nyújt be. A ház a módosítványokat elfogadta. Hasonlókép elfogadtatott a többi Irányi és az előadó által benyújtott módosítvány és ezzel a törvényjavaslat, is. Olay Szilárd ezután rövid indokolással a következő interpellate intézi a miniszterelnökhöz : 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak azon botrányról, melyet f. évi július 19-én Drezdában a németországi tornaegyletek ünnepélyén a németek elkövettek azon tényük által, hogy a magyar tornaegylet tagjai által a német nemzet tiszteletére magukkal vitt koszorút, a rajta levő nemzeti szinűi szalaggal együtt letépték ? 1. továbbá van-e tudomása arról, hogy a monarchia drezdai követe által, ezen durva sérelem nemzetközi jellege s politikai motívumainál fogva, kormányunkkal hivatalosan közöltetett; s ha van tudomása, kérdem a miniszterelnök urat, hajlandó-e a magyar nemzet nevében, a szász kormánytól, mely a Drezdában elkövetett botrányért elsősorban felelős, elégtételt követelni? Ki fog adatni a miniszterelnöknek. Elnök kihirdeti, hogy a napirend ki van merítve , a holnap tartandó ülés napirendje lesz: a mai választás eredményének kihirdetése, a gazdasági bizottság jelentése a képviselőház költségvetéséről, a megszavazott törvényjavaslat harmadszori felolvasása és az igazságügyi bizottság jelentése a katonai és honvédhatóságok közigazgatási úton hozott kártérítési határozatok elleni felszólalhatásra vonatkozó törvényjavaslatra vonatkozólag. Ezzel az illés d. u. 12 óra 20 perckor véget ért. _________ Az angol telivérek és félvérek teszik ki a lókiállítás második csoportját. Főkép nagybirtokosaink magán ménesei szolgáltatták ehhez az anyagot, s képviselve van ott a Zichy, Andrássy, Károlyi, Festetich, Szapáry stb. grófi uradalmak majd minden ménese. Ide jutottak a kisebb gazdák lovai is. Huszonegy vármegye 366 lova nyerit, toporzékol a harmadik csoport istállóiban, s ezek nyújtják a legtarkább képet, mert úgy maguk a lovak elütő jellegű állatok, mint ahogy melléjük rendelt őrizőik is tarka képviseleti quadlibetet mutatnak be. Tegnap nyílt meg a lókiállítás, mely szakértők véleménye szerint, oly gazdag és szép, a minőre alig emlékeznek. A közönség tolong ezrével, megtekintésére, s az istállókban alig-alig lehet mozogni. Mindjárt az első napon magas vendég látogatta meg a nemes állatok kiállítását: a walesi herczeg, ki, mint maga is kitűnő sportsman, épen e héten látogatá meg fővárosunkat.