Magyar Polgár, 1886. január-június (20. évfolyam, 1-145. szám)

1886-01-01 / 1. szám

IWhatalmasabb ap. S? fogja - hala ister ^ ezután, g j Keresztes Be­t küldött pénz­tárunkhoz, mely fí­fáa03 helybeli polgár ur nevenapj­a rendezett esté­­lyeo gyüjtetett os^ ®tet javára. Az Összeget índitvanyf ore 8 ur­től, mint bakitul ,­­vettük, nyug­tatjuk sj * Hollaky Atill^j .az Kovászáéról szép ivet küldött ^láttért megvilá­gító sorok kíséret* A . o 1 y nép se­gítségére hívó jajjal ® •[ is. — Annál meghatóbb látni, r i^ ek a megmen­tésre mindenekelő­ttj^\9m­éltó székelyek, kiknek egyik képsz­uj.°. fölvetett „con­­gressus“-ára az E.t kell len­nie. — Az iven;o­lai olvasó egylet 1356. sz. ajaa lett. Hollaky a s apiró ur Kovász­­nán 100 frttal (éli, i .'fizetett 20frtot s kamat fejében 5 fi 'u Rendes tags^j^ láirtak s fizet­tek: A casino egyl ^r[ n) frtot, Deák Sa­mu, Gazda Károly0k01,# h és Imre Do­mokos ur évi tagd g_^rtöt Kovászná­ról. Pártoló díjul ] fizettek : Pótsa János urbiztos, Cs^ , Barthos Mihály lelkész, Csia Balázsr(. y . Czófalváról. Az összesen 45 frtra 3 () ^net Hollaky Attila szolgabiró ur, a ca ei .? lelkes gyűjtőnk beküldette. °\ „Nem mulaszt;!1 ,a­ hja a szolga­­fciró ur — az igaz,s/ir, e*jses tudomására hozni, mikép e cse / tai mindnyájunk által ismert állapotn vm '8 vart dón szép. titkár.) e'jé, j 51 indoka nem az egyesület nagy honja . "nak föl nem is­merésében rejlik, hia ig8' n abban, hogy az aránylag csekély üu 1' diigentiával biró községben (a Casimj tas 4 al0 raég 2 ala' Írási iv létezik (a­ljárás| ^ ur 38 a, tara8‘ főorvos ur kezénél),^ d ■ ev^s 8zamu ’D‘ telligentia megoszl' ré-J1 pedig abban’ hogy a rész termés­e m^a silány gabnaárak mellett azdakís­ég a legj°bb akarat mellett se beé» Jr010 tagul 19 ]e' Jentkezni, — bár a maer^g 8 főkép a szétszórt magyarság)ntarfara czélzó törek­­véseket tehetségünk kire PártolQi leg* szentebb hazafiui kmncB?k lsmerjak ltt a keleti határszélen s ca J az bog^ ez idő szerint silány miatt nagy­obb anyagi áldozattal e ant lj61ra nem jarul­hatánk !* N­ NAPSZ , __Or, deczember 31. »lozsT^F’ * Lapunk köcséj itő­­ tisztelettel föl­kérjük az előfizetesti­elileT*' megújítására, hogy a szétküldésbefen/icha at^s ne í°r^n' hes£& -Azok a tikh .1 balekban van­nak, szintén kérjük, (y szjni jaskedjenek a hát­ralékos összegeket gyen­gíteni * Boldog írét­elt kívánunk­­ ol­vasóinknak, aszinjszitSP8!^^^3', az hogy a múlt kessejf feledhessek örö­meit TMA:.. *or\ iak AraTny Jan0S szavai teljenek. ^en’ a 1111 3 wnhpn I** tunes, ez uj észt’1“ * Az *esztendőnek 08ak naPjai vannak már. Mi m* 1885‘beD irdogáUuk , . . olvasoink nagy része össze ezt a szamot, s ... . e... már 1886-ban olvassal\ra,nkat: M'kor * , . es attutunk a másik i­­kong az óra, egy pen ,u k esztendőbe. Semmi se;-Va 021 ’ , ,,a m­fg^ V. , , , tszem mozdulása sem ^igy k­einpen meg egy bánatban elrö-Dim^ra’ Jrt ajuak adott helyet, s pult-v4v meghalt es etj„fiuik aZ ócska évet ki tudja, milyen—es .^efJUK az ócska evet, mint az elavult ruhi fölvesszük helyette az újat, s nem tudjuk, r fázni fogunk-e, mele­günk lesz-e benne? feszter estéjén vig ha­lotti tort ül a haldoesztendő felett ki ki a maga baráti, vagy csa­k.ör.®beD’ 8 J'dám mulatozással béllelgez­ni öltözetet. A pa­rolgó thea mellett *szecsendülő poharak között temetgetjük ált bánatát, s himet várunk a jövőre. Áttekintést karon fog­ja ezekben az utolsóikban a visszaemléke­zés. Mulatságokban , a szomorkásán v.g estén minálunk se le­ány. A családias ösz­­szejövetelektől eltekik a tinti kaszinó és a franczia klubb tart sentélyeket helyiségeik­ben; arról azonban, la zeneconservatorim is meg akarja a tártaervbe vett Szilveszter­­éji mulatságát a vigadt- nincs hír . . . De mindegy, a haldokló Utolsó, s a születő év első perczei sok vig­aságot együtt fognak találni, kik a tizenkék óraülésre sziveik­­a legbiztatóbb ínyekkel fognak egy- Jbaráti kezet, elmondják egymás- Vildig uj­ e*ndot! A Lukács Bemnek kineveztetése a szép új államvasutak gató elnökévé, küszö­­estvéli , — mint értenk ea uj hivata­­lot, a felezettségeiből y(da8 *e fp87* képvi­­át fék' mandátumát, tehát Gyulafejérvár­­gyogtas képviselőt kell a 8zban,a-­eddig tudhatni, hogy Pg­olnai szabad' vagy a párt hityébe jelö fölállitani-Jár * Kinevezés 'é 8 József székely­­j.udvarhelyi kir. járásfi­g' joggyakornok az­­ ottani kir. törvényszél aljegyzővé ne­veztetett ki. * .Botrányosü16*“..^1“, f'»“* vasárnap megtartott slita-gyülésről közlott hírünkben m°‚»rovóla‚’,i‘tkoztunk az ülésen lefolyt rendetlenkedést* A­mint tapasztal­­juk, az előkelőbb izra körökben a megro­vás általános hangja­­ visszatetszést szült, a mennyiben azok, a megrovásra okot nem szolgáltattak, egy kalif 'anva latjak gokat a tényleg rendlkedd, eo­vábbi félreértések k,kSse végett k^z8egg?‘ kijelentjük, hogy a gy6' t'87te3seges egye­nek is vettek részt, a nekT Magafarfcána­k 61 róva, tárgyát nem kéret­’ Mi nem 18 értet­­tük azt az összes jelenvoltakra, csakis arra a töredékre, a­mely incorrect magatartásával a megrovásra okot szolgáltatott. Utólag különben még a felől is meggyőződtünk, hogy az előfor­dult hevesebb jelenetekre okot nem annyira a tömeg fanatizált volta, mint inkább azon kö­rülmény szolgáltatott, hogy a tárgysorozat ötö­dik pontja, vagyis az anyakönyvek vezetésé­re alkalmas közeg megválasztása — úgy vél­ték — önkényesen levétetett a napirendről, s hogy a gyűlés tagjainak szabad választási joga lévén ezáltal megsértve, az előfordult hevesebb jelenetek csak e fölháborodásnak voltak következ­ményei. * A tornászok közgyűlése A ko­lozsvári torna­ vívó-egylet január 1- én, vasár­nap, délelőtt 17 órakor, a városi bizottság nagytermében tartja évi rendes közgyűlését, melyre a részjegy birtokosok meghivatnak. A köz­gyűlés tárgysorozata a következő: Elnöki meg­nyitó. A választmány múlt évi működéséről szóló jelentésnek tárgyalása, a számadásvizs­gáló bizottság jelentésének s ezzel kapcsolat­ban a jövő évi költségelőirányzatnak tárgya­lása. A választmány indítványának tárgyalása. A számadás felülvizsgálatára, leltározásra s a jegyzőkönyv hitelesítésére bizottságok választá­sa. Tisztújítás, azaz elnök, alelnök, titkár, ügy­véd, orvos s a választmányból kilépő dr. Csí­ki Viktor, Ferencz József, dr. Fischer Lajos, Korbuly Bogdán, Nagy Lajos, Nádorosztek Já­nos, Tauffer Ferencz s dr. Weisz József helyé­be 8 választmányi tagnak választása. 13 drb 100 frtos részjegy kisorsolása. Páll Sándor, elnök. Móricz István, titkár. * Szász Régeikből írják e hó 28 iká­­ról: Gyermek­kert fog nemsokára váro­sunkban fölállittatni, s evvel a családok köré­ben rég érezhető szükségen lesz segítve. Egy tekintélyes értekezlet kimondotta az óvoda lé­tesítését, s a további teendők meghatározására és elvégzésére egy ötös bizottságot küldött ki — 30 szegény iskolás gyermeket lá­tott el a nőegylet karácsony estéjén jó meleg ruhával, — s a­mi a legszebb, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül. * Felhívás Kolozsvár város gaz­daközönségéhez. A második olvasó kör tár­gyában a következő sorokat vettük: Alálírt gazdasági egyesület választmánya örömmel győ­ződött meg arról, hogy a t. gazdaközönség szá­mára a külmagyar utczában berendezett és f. hó 27-én ünnepélyesen megnyitott földmivelé­­si olvasó­kör iránt az érdeklődés meg­van, s a tisztelt gazdatársak azt élénken látogatják ; nem kisebb örömmel tapasztalta azt is, hogy a hidelvei és kétvízközi kerület földmives la­kói is buzgón óhajtják a számukra berendez­ni szándékolt olvasó­kör mielőbb való meg­nyitását. Ezeknélfogva elhatározta, hogy a má­sodik olvasó­kört az uj­ utczában levő ev. ref. kisdedóvó intézet helyiségében jövő hó 3-án (vasárnap) délelőtt fél 12 órakor hasonlag meg­nyitja. A megnyitási ünnepélyre a t. gazdakö­zönség, valamint minden érdeklődők tisztelet­tel meghivatnak. Kolozsvártt, deczember 30-án 1885. A kolozsvári gazdasági egyesület vá­lasztmánya: Sigmond Dezső, elnök. Nagy Lajos, alelnök. Benigni Samu, alelnök. Kon­dás­z Ferencz, titkár. * Ötven év a méhek körében A méhész-egylet Kolozsvárt lakó tagjaira a szo­kott helyiségben (gróf Mikó-ház) szombaton délután 5 órakor érdekes estély vár. Ezen terjeszti elő Szentgyörgyi egyl. titkár összevon­va a tordai méhészek (számszerint 50) méhészkedésének ötven év óta évről-évre nyil­vánuló sikereit. Hisszük, hogy ez estély is látogatott lesz, mint a többi. * Jóleső angyalfiát kaptak a n.-sze­beni ágostai lelkészképző intézet tanárai: a fi­zetésüket egytől-egyig fölemelték. Ezután min­den tanár 800 frtot kap évenkint, 100 frt.nyi ötödéves pótlékkal. Az igazgató fizetése 1200 frt lesz, 100 frt szolgálati pótlékkal és ingyen szállással. Bizony ezek az összegek még így „fölemelve“ sem hangzanak valami hatal­masan. * Mai hetivásárunk gyenge. Legfii­­sebb élelmiczikkekben konstatálhatunk némi for­galmat, de a barompiaczon — a mócsi orszá­gos vásár miatt — semmi vásár, behozatal kevés, vevő még kevesebb. Dél felé indult meg egy kis vásár, melyben az eddigi gyenge ára­kon kelt el néhány darab. Sertés tegnap és ma 200 néhány drb kelt el; az árak itt se sokat emelkedtek. Legnagyobb behozatal takarmány­ban volt, s a magas árak mellett is már dél­re mind elfogyott. * A dévai kir. törvényszék elnö­ke, a vezetése alatti törvényszékhez Berzay Károly végzett és szigorló joghallgatót tisz­teletbeli joggyakornokká nevezte ki. * Hirtelen halál. A városi szegények házában tegnap délután Binder Károly ápolt hirtelen elhalt. Hullája kórházba szállíttatott.­­ Sanyarú körülmények között van a német színtársulat Beszte­rczén, Hett­­ler igazgatása alatt. Tagjai éheznek a szó szo­ros értelmében, nemhogy annyi pénzzel ren­delkeznének, a­mennyivel máshova utazhassa­nak. A színtársulat megfoghatlan közöny­nyel találkozott a közönség részéről s ez okoz­ta anyagi bukását. Hogy e színházi krach va­lamennyire elháruljon a szegény színészek feje felől, most — utolsó kisérletkép — egy hat előadásos bérletet hirdettek, melynek bevételei­ből az igazgató a maga részét is színészei ja­vára ajánlja föl. * A királyné nemesszívűsége A királyné főudvarmestere Nopcsa Ferencz báró, nem­régiben egy vadászat alkalmával lábát megsértette. Kezdetben a baj nem látszott je­lentékenynek, később azonban nem várt fordu­latot vett, úgy annyira, hogy Nopcsa báró az ágyat őrizni volt kénytelen. Midőn most az udvar f. hó 2- án Gödöllőről Bécsbe utazni készült, a királyné orvosi consiliumot tartatott. Nopcsa báró egészségi állapota fölött, mert ha a báró nem lett volna képes elutazni — mint a királyné ő felsége megjegyzé­s- nem hagy­hatták volna vissza egyedül, minden szükséges ápolás nélkül Gödöllőn, hanem ez esetben a királyné egész udvarával addig maradt volna ott, míg a főudvarmester egészségi állapota a Bécsbe való átköltözést megengedte volna. Az orvosi vélemény azonban oda irányult, hogy báró Nopcsa minden veszély nélkül elutazhatik s az udvar csakugyan útra kelt Bécsbe. * „Váljunk hát el örökr­e!“ Szo­morúan végződött be az a válópár, melyet Szabó B­njamin dömsödi végrehajtó ellen in­dított a felesége, Szabó Benjamin jómódú em­ber volt. Életének boldogságát még azok a kények sem keseríték meg, melyek az általa exequált emberek szemeiből sűrűn hullottak. Annál inkább megkeserítették azonban felesé­gének mosolygó szemei, mert másra mosolyog­tak. Neki e szemekből — miért, miért nem? — csak a harag villámlása jutott a a me­nyecske válópert is indított ellene. Kedden lett volna a tárgyalás megtartandó a törvényszék­nél. Össze is gyűltek a bírák, megjelent a fel­peres is, csak az alperes váratott magára. De nem sokáig, mert jöttek jelenteni, hogy Sza­bó Benjámint reggel halva találták szobájában, melyet az üllői­ úti 14. számú házban, Nagy Bálint, vendéglőjében bérelt. Az asztalon egy papirszeletet találtak, melyre e szavak voltak írva: „Váljunk hát el örökre!“ A holttestet orvosrendőrileg fogják fölbonczolni. * Megtalált gyilkos. A budapesti Nagy János utczai rablógyilkosság elkövetőjét Petz Mária foglalkozás nélküli cseléd szemé­lyében sikerült kézrekeríteni. A tettes beismer­te, hogy ő gyilkolta meg Kállai Imrénet. A gyilkost átadták a kir. ügyészségnek. * A király ő felsége udvari külön vonaton kedden délután 2 órakor Bécsbe érke­zett. Kíséretében voltak Mendel báró és Flies­­ser báró szárnysegédek. Ő Felsége a pályaud­varról udvari hintón a Burgba hajtatott, hol legközelebb általános kihallgatást fog adni. Gödöllőre ő felsége csak jövő őszszel jön. * A hadi iskola parancsnoka. A bécsi hadi iskola parancsnokává a táborkari főnök helyettesévé kinevezett Sterneck altá­bornagy helyébe Mert a vezérőrnagy nevezte­tett ki. * A Verescsagin képei elleni me­rénylet következtében a közönség, mint Bécs­ből jelentik, tömegesen tódul a műkiállításba. A legnagyobb érdeklődés első­sorban Veres­­csagio azon képei iránt nyilvánul, melyeket va­sárnap este szétrombolni akartak. A Szent csa­lád czímű festményt a rendőrség részéről egy polgári biztos és egy egyenruhás rendőr őrzik. A rendőrség erélyesen nyomozza a merénylőt, de eddig siker nélkül. * Uszá­si bravourt követett el vasár­nap este egy Hoche Ferencz nevű 23 éves bé­csi orvosnövendék. A Dunacsatornába ruhástul beleugorván, a jéghideg vízben átúszott a má­sik partra. Ott belevetette magát egy bérko­csiba s a „Hotel Heller“ be hajtatott, hol ru­hát váltott. A vakmerő diák még csak náthát sem kapott. * A Franichstädten ezeg megrab­­lóinak, mint az „Extrablatt“ értesül, nyo­mában vannak. E lapot ugyanis arról tudósít­ják, hogy Siklóson sikerült egy lakatosmestert elfogni, a­kinél minden valószínűség szerint azok a betörő szerszámok készültek, melyek a kirablott bécsi ékszerészboltban találtattak. A szerszámok vasanyagát szintén­ Siklóson vásá­rolták. Az elfogott lakatos nagyon szűkös kö­rülmények között élt. * Hamis ezüstforintosok. Bécsből sür­gönyzik. Egy idő óta nagy mennyiségű hamis ezüstforintos van forgalomban. Tegnapelőtt Lai­­bachban két egyént fogtak el, kiknél 172 trieszti verésű hamis forintot találtak. * Fraknói Vilmost, a tudományos akadémia főtitkárát, ki jelenleg Rómában tar­tózkodik, a napokban XIII. Leó pápa magán­­kihallgatáson fogadta s ez alkalommal nagy érdeklődéssel kérdezősködött Fraknóinak a va­tikáni levéltárban folytatott kutatásai felől. A pápa egyébiránt folyton kiváló előzékenységben részesíti a tudós kutatót, ki azonban az utób­bi időben gyakran ismétlődő idegbántalmai következtében munkáját pár hétre kénytelen lesz­ abba­hagyni s valamely tengerparti fürdő gyógyítóerejét, igénybe venni. * Kitüntetés: Pakisból jelentik, hogy Mercier Gusztáv, a­ki Magyarországban is is­mertté tette nevét vasútépítési vállalataival, a franczia becsületrend lovagja lett. * Földrengés Boszniában Szeraje­­vóból a következőket távírják: Travnikban kedden este 8 óra 50 perc­kor 3 másodperczig tartó gyönge, földalatti morajjal kisért földren­gést éreztek. A rengés nyugatról keletre irányult. SZÍNHÁZ, ZENE. Hármas consortium szándékszik át­venni a debreczeni színház vezetését, mely most igazgató nélkül van. A debreczeniek há­rom elsőrendű színésze: Somogyi, Bokodi és Valentin kölcsönös szerződést kötöttek, s úgy pályáznak a színházért. Irányadó körökben óhajtják, hogy vállalkozásuk sikerüljön. * Liszt Ferencz Szt. Pétervárott Mint Pétervárról sürgönyzik, Liszt Ferencz a hét vége felé oda érkezik és két symphonikus hangversenyen, melyeken kizárólag saját szer­zeményeit fogják előadni, vezényelni fog. Lisz­tet az orosz zenetársulat díszelnökének nagy kérései bírták az utazásra. A nagy mesternek az orosz zenevilág fényes óvatiókat fog ren­dezni. NEMZETI SZÍNHÁZ Bérlet 76-ik szám. KoIoííbvóv, i*8C január. 1. B u k o w, a székelyek hóhéra. Történeti szinmű 4 felv. Személ­yek : Báró Bukow Sárdi. Sikó I Zöld Péter Ítélőmester Lázár Imre Lázár István Endesné Rózsa Kaszás Rózsi Pali Megyeri. Szentgyörgyi. Csíki. E. Kovács. Krasznai. Göncziné. Medgyaszai. Vedress. Könczöl E. Váradi .' Kezdete 7 órakor. 5000 frt E czim alatt a sepsi­szetgyörgyi „Szé­kely Nemzet“ decz. 30 ki kelettel következő csinos czikkecskét hozza: Október végén az orsz. kiállításon vol­tam, az erdélyi gazdasági intézetnek igen szép kollektív gyűjteményét vizsgálgattuk egyik or­szágos tekintélyű írónk társaságában, a mező­­gazdasági csarnokban. Ki voltak ott állítva pontos statisztikai térképek az erdélyrészi terményekről. Bennünket első­sorban a háromszéki táb­lázatok érdekeltek. — Te, — kiáltott fel a tekintélyes iró — hát nálatok rozs nem terem ? — Az ám, — mondám megütődve — a legszürkébb Háromszék megye a rozs térképén. Hát csak 0 egész és 50 századrésznyi terem­ne ott ? — Igen, de búzátok még annyi sincs ! — Kiált fel ismét a mi derék kalauzunk. — Nini! Árpátok, zabotok nektek van a legkevesebb az egész országban! — Biz az meglehet, édes barátom. — De hisz az képtelenség, még kuko­­riczátok is ilyen vékonyan terem? — Tudod, szegények vagyunk mi oda lenn nagyon! — feleltem neki elszontyolódva. — De hát miből éltek ti, ha olyan sze­gények vagytok? Hogy teremhet ott ember azon a szegény földön, ha ezek a táblázatok igazat beszélnek? — kérdi elképpedten a mi rokonszenves vezetőnk. Ezen a szegény vidéken, a­hol nem te­rem statisztikusnak följegyzésre érdemes búza, sem árpa, sem rozs, ezen a világrészen mégis terem valami, a­mit a hisztorikus fölemle­gessen. Itt tenyészik, itt terem búján a — ha­zafias szellem. Ez a szegény megye, a melynek semmije sincs, tegnapi közgyűlésében megszavazott a kulturegyletnek 5000 frtot a magára kiveten­dő — pótadóból. Hát mégis olyan szegény ez a megye? Még­sem terem itt semmi? .... Mp. Idegenek névsora. — Deczember 31. — B­i­a­s­i­n­i­ a­z­á 11 o­d­a. Nutsis Hilár számtiszt N.-Szeben. Feldman B. Jakab keresk. N.-Iklód Jakobi Jakab birt. Pánczél­­cseh. Bartha Zsigmond tanár N.-Enyed. Török Domo­kos orvos Kolozs. Friedman Ede keresk. Arad. Grosz Éliás keresk. N.-Várad. Farkas Albert keresk. Arad. Löbli Márton N.-Várad. Benedek Dávid keresk. N.-Vá­rad. Kun Lajos keresk. N.-Várad. Hungária-szálloda. Reisz J. keresk. Becs. Wertan Antal keresk. Bécs. Schwarcz Ármin bérlő Kolozsvár. Pannoni­a-szállod­a. Brodi Gyula keresk. Szikszó. Mörner Gyula Ma­­ros-Ujvár. CSARNOK. Egy téli városban. Regény egy kötetben. Irta: Ouida. Fordította: Júlia. (46) (Folytatás.) — Szent isten! mi történhetett. —kér­dezte magában Mila asszony, egészen megütőd­­ve. — Valami összezördülés! .. S kezdte ki­kérdezni a szálloda egész személyzetét, lady Hildát illetőleg. A lady a reggeli vonattal utazott el, csakis házas lovait vivén magával s megtartva a Murat palotabeli lakosztályát. Ennyi volt az egész, mit felőle tudtak. — Semmi sem bizonytalanabb, mint a Hilda urai s tettei. Valóban kellemetlen, ha az embernek ügyei vannak vele — gondolta ma­gában nagyon elégü­letlenül Mila asszony. Más nő felkért volna, hogy kísérjem el őt. Egy hirteleni eszmétől megkapatva, meg­bízta komornáját, hogy tudakozza meg, ha Della Rocca herczeg Floraliában van-e. Palotájában azt felelték, hogy otthon van. — Talán ezután megy utánna, hogy ösz­­szetalálkozzanak — gondolta magában Mila asszony, de nem értem ezt az egész rejtélyes­­kedést. Senki sem forditna hátat neki, mind­addig, mig csak gazdag lesz s az lenni pedig meg nem szűnik, a­míg férjhez nem megy ! Mila asszony úgy érezte, hogy kevés tekintet­tel voltak irányában, hogy valamit titkolnak előtte és hogy bizonynyal neki is el kell vala mennie rokona költségén Rómába. Duzzogott, bosszús volt. — Hilda oly eredeti, oly önzői — gon­dolta magában, miközben levelet intézett hoz­zá, a „Britt szigetek“ szállodába, telve gyön­géd, szerető szavakkal, telve mentségek és hi­vatkozásokat, a legmeghatóbb jóságra, mi fel­jogosítja őt újból erszényéhez folyamodni. Ma­ga ment volna levél helyett személyesen kér­ni, mert tudja, hogy az többet ér a holt betű­nél, de nincsen pénze, jövedelmének negyedét elveszítette kártyán, mióta Floraliába van, fér­jétől pedig nincs mit remélnie. Egészen lesújtva helyzete iszonyúsága ál­tal, a szegény kis Mila asszonynak nagy ideg­rohama volt, úgy, hogy komornál sietve küld­tek kétszer is de Gommeaux úr után. Annyira mégis helyreállott ebéd idejéig, hogy ehetett egy kis finom zöldséglevest, sü­teményt, pár falat tengeri rákot, leöblítve egy pohárka pezsgővel; elég sovány ebéd volt lesz az, mely a paradicsom bármely szentjének is kivívhatta volna megelégedését, de azért a dol­­gok mégis csak oly rosszul álltak és a kicsi asszony egész napon át, hamvazó szerdához illő hangulatban volt. Másnap reggel a gyónás­nál, annyira szivekül zokogott, hogy gyóntatá­­sa valóban meghatva általa, nem mutatta ma­gát igen szigorúnak, a mult, jelen és jövőbeli Móriczokat illetőleg. XII. Három héttel ezután lady Hilda vissza­tért Rómából. A pápa nagy kegygyel fogadta az egész ottani nemesség imádattal vette öt körül, nagy mennyiségű festményt, szobrot, bronz­ öntvényt, castellani-féle ékszert vásárolt össze, mindennap az egész hosszú délelőttöt a miséken töltötte a ebéd után nagy sétalovag­lásokat tett. Colosseum ódon feliratú kövei, a festői romok, a Caesarok palotáinak festmé­nyekkel elárasztott falai remegésbe hozták szivét. S most visszajött, megvetéssel eltelve, életuntán, mint mindig, nem lelve semmiben va­lódi gyönyört. Nem akart sehova menni, a nagy böjt ürügye alatt, s azon gondolkozott, hogy a téli idény hátralevő részét Londonban töl­ti, azon Eton square-i nagy házban, meyet minden három évben, három hóra szokott meg­tisztelni jelenlétével. Idegenkedett Londontól s végnélküli nagy ebédeitől. Azonban mégis el­megy oda. Mikor? Holnap vagy a következő héten , ez lesz itt az utolsó hét és azért fehér fekete bérruhás cse­lédeit még mindig a Murat palota lépcsőin le­­het­ látni, fekete paripáit folyton mozgásban Floralia utczáin, leggyakrabban Mila asszonyt kocsikáztatva, mert úrnőjük ritkán járt ki ha­zulról. Az idő nyirkosra vált, lady Hilda köhö­gött , elvonulva élt jáczi útjai s nárczisszai között, egy szent Orsolya képen dolgozott fá­ra festve, házi kápolnája számára. Lady Hilda nagyon szépen festett, de azért a Szent Orsolya kép nagyon lassan ha­ladott előre. Mihelyt egyedül maradt, kiejtette kezéből ecsetjét, s gondolatokba merült. A ha­rangzúgás folyton áthallszott a folyó túl­part­járól, míg egészen unottá lettek e hangok előt­te. Miért is festené Szent Orsolyát? Szent Or­solyának nem volt szüksége reá, hogy lefessék, a művészet pedig csupa utánzásból áll. Giotto óta soha senki sem talált fel semmi újat e té­ren. És türelmetlenkedve hagyta abba Szent Orsolyát, hogy vagy Zugler, Winckelmann,Jau­­mohr, vagy Passavant műveit olvassa, vagy el­menjen , órákat töltsön egy-egy kis félreeső kápolna kezdetleges, félig elmosódott falfest­ményei előtt. Mila asszony hasztalan igyekezett kita­lálni e magaviselet okát. Nem mert kérdezős­ködni a rokonától kölcsön kapott hatvan­ezer frank miatt, hallgatott e tárgyról; azt minden­­ki tudja, hogy az ember nem lehet oly egyén iránt kíméletlen, vagy tolakodó, kinek leköte­lezettjei vagyunk, de igazán sajátságos dolog, gondolta magában Mila asszony, hogy kiadja az utat ez embernek azért, hogy később bán­kódjék miatta, s magát boldogtalanná tegye. Természetesen nőül hozzá nem mehetett, de más módon is lehetett volna azon segíteni, s a világ semmi rosszat sem talált volna abban, hogy mindig oldala mellett legyen, mint futár­ja, kis kutyája, s a kíséret többi része. És­pe­dig, ha a társaság nem ró meg valamely dol­got, miért fosszuk meg attól magunkat? Ha az ember szőrszál-hasogatóbb, mint környezete, annyi, mintha e környezetet sértő módon akar­ná hibáztatni. — Vissza kellett hogy utasítsa őt a la­dy, — m­ondá nem egy ízben Mila asszonynak Saint-Louis herczeg, kit nemcsak terve meg­hiúsítása szomorított, hanem kíváncsiság is gyötört, melynek kielégítésében akadályozta őt jó nevelése. — Oh! abban nem kétkedem, felelt Mila asszony. Természetes, hogy megtagadta tőle ke­zét, és ha szerette őt, miért távolította el kö­réből? Mindennek megvan a maga módja. Ha­nem viszonyuk felbomlott, annyi tény. Della Rocca itt volt a városban, mikor Hilda visz­­szajött, s egy napon mellette haladtunk el az utczán, s csak hidegen köszöntött minket és arcza olyan halovány volt! ... Most, mint ön is tudja, a vidéken tartózkodik, s azután el­megy Szicziliába, s készül megtámadni Pilrot, a hírhedt rablófőnököt. Ez nem hasonlít az olasz természethez, hogy ily hamar elveszítse bátorságát. — De nagyon is olasz természet, hogy igen büszke legyen arra, kétszer kérni meg va­lakinek kezét, válaszolt a herczeg. Nekem e dologról Della Rocca soha sem szólt, csak any­­nyit mondott egy ízben, hogy milady egészen másforma lett volna, ha családi körrel s gyer­mekekkel bir vala. — Nagy Isten! — kiáltott föl Mila asz­­szony. Akkor valóban nagyon is igaza volt Hildának, hogy nem hallgatta meg kérését, ha ily nevetséges eszmékben ringatta magát a herczeg. Mennyire nem ismeri őt! Hilda ki nem állhatja a gyermekeket, soha sem beszél ve­lük, s mikor a gyermekbál alkalmával meglát­ta kedves, szép kicsi Lilikemet „főherczegasz­­szonynak“ felöltöztetve, tudja-e mit mondott? Azt, hogy megrontom gyermekem lelkét, még mielőtt megtudná különböztetni a jót a rosz­­tól és hogy a szinészies utánzás csömörletes. (Folyt. köv.) KÖZGAZDASÁG. Budapesti gabnatőzsde. (decz. 30-án.) Bú­zát igen gyéren kínáltak, mi által a forgalom mini­mumra reducáltatott, az irányzat azonban kedvezőbb lett, a többi magvakban is változatlan árakon csekély kis forgalom volt. Határidőüzlet: Az irányzat ma kedvezőbb volt és meglehetős számú kötés fordult elő. Jegyeznek : Szokványbúza tavaszra 7.84—7.80 forinton. Ten­geri máj.—júniusra 5.51—5.52 foton. Szokványzat ta­vaszra 6.49—6.51 frton. Szokványbúza őszre 8.36— 8­38 frton. Káposztarepcze aug.—szeptemberre —.— frton. Budapesti értéktőzsde (Decz. 30.) Aranyjára­dék 100.77'/,—100.721/,. Papirjáradék 92.27'/,—92.22'/,. Osztrák hitelrészvény 297.60—297.10 — Magyar hitel­­részvények —.—.—.— Leszámítoló bank —.—.— Jelzá­logbank —.—. Osztrák-magyar államvasuti részvény —.— Uniobank —.— 20 frankos arany. Bécsi értéktőzsde, decz. 30. (Elő­tőzsdei Osztrák hitelrészvények 297.70. Unio­bankrészvények —.—. Déli vasúti részv. —.—. Húsz frankos arany 9.98.— Osztrák magyar államvasuti részv.­­-.—. Ma­gyar hitelrészvények —.— 4 százalékos magyar arany­járadék 100.87. 5 százalékos magyar papirjáradék—.— Felelős szerkesztő: AJTAI K. ALBERT. Laptulajdonosok : K. PAPP MIKLÓS ÖRÖKÖSEI.

Next