Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)

1886-07-01 / 146. szám

Huszadik évfolyam. Előfizetési díjak: egész évre..................................jg frt. félévre........................................g frt. Negyedévre...................................4 frt. egy hóra .................................1 frt 60 hz Mindennapi elárusitásra helyben, az eláru­sítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive. Egy szám ára 3 kr Hirdetési dijak: Egy négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvez­ményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — NyUtter sora 26 fcrajoa&r. — 146. szám. Kolozsvár, 1886. csütörtök, julius 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL „MAGYAR POLGÁR“ KÖNYVNYOMDÁJA Belközépatcza 4. sz. Megjelenik mindennap, vasár- és ünnep­napok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltétnek. KOLOZSVÁR, JUNIUS 30. Maros-Vásárhely. (S. B ) A székelyek fővárosa e na­pokban ritka ünnepélyek színhelye volt. A székely­ egylet nagygyűlése kapcsolatba hozatott az iparmuzeum megnyitásával s e kettős alkalom nemcsak a város és vidék hivatalos elemeit, a társadalom főbb tényezőit, hanem a fővárosnak is több kiváló férfiát, a közélet számos jeles mun­káját vezette a vendégszerető város fa­lai közé. Mindennek csak örülhetünk a ma­gunk részéről is. Az erdélyi részeknek mindössze két­­önálló törvényhatósági jog­gal felruházott városa van: Kolozsvár és Maros-Vásárhely. Mindkettő tősgyökeres magyar város s ezek egészséges fejlődé­se jelentékenyen biztosítja egész Erdély­nek: „Magyarország jobb kezének" izmo­sodását a nemzeti és a közgazdasági kí­vánalmak terén. A lezajlott ünnepélyben a társada­lom föléledt kulturális mozgalmának egy jelentős ünnepét láttuk, melyért csak forró üdvözletünket küldhetjük a testvér­­városnak. A Kemény Zsigmond-társaság s a tízéves székely egylet, melyek eddigi működésükkel inkább csak a szellemi térre szorítkoztak, élénk tanúbizonyságot tesznek azon föltételekről, melyektől az egészséges és sikeres társadalmi mozga­lom függ. A két egyesület tényezővé emel­te a székelység fővárosát s Maros-Vásár­hely hatósága és közönsége hű és derék letéteményesei azon missiónak, mely vá­rosuk részébe jutott. E föladatok kiegészítéséül most meg­nyitották a székelyföldi iparmuzeumot s ezzel eddigi működésüket kiterjesztették a közgazdasági térre is. Most már egé­szen helyes nyomokon járnak. Mert a székelyeknek tanulás kell és munka, hogy helyeiket megállhassák s a keleti széle­ken a magyarság termékeny magvát ké­pezhessék. Hajós János nagy tanúságot derített fel, midőn ez ünnepélyek alatt, az iparmúzeumot megnyitó beszédében rámutatott arra a nagy aránytalanságra, mely az ipar terén a székelyek és a szá­szok között fennáll. Míg a félannyi szász­­ságnak fele iparűző, addig a kétszerany­­nyi székelységnek csak harmincz százalé­ka foglalkozik iparral, a többi mind me­zőgazdaságot űz,­­ nagyobb részben mo­re patria. Hát ez nem jól van így. A Székely­földet túlnépessége és jövője egyenesen az iparra inti. A székelyek fogékonysága, szorgalma és munkássága egyenesen e pályát tűzte ki számukra. A székely kéz­­mű-, és háziipari czikkek az országos ki­állításon is méltó elismerést vívtak ki, a jutalmazottak nagy száma élénk tanú­bizonyságot tesz arról, hogy a székely nép iparra termett. Az iparmúzeum e tér művelését fog­ja jelentékenyen előmozdítani, mert a szakképzettség emelésére lesz hivatva. Megnyitása tehát még nyer fontosságban az által, hogy használatba bocsátása és mostanra esett, midőn Romániával fenn­állott kereskedelmi összeköttetésünk ta­lán jó időre megszakadt s az uj piaczok meghódítása az ipartermékek belértéké­­től, kifogástalan előállításától, kulcsinjá­­tól és aránylagos olcsóságától függ. Ha életrevaló székelyeink ez alkalmat föl­használják, úgy a m.-vásárhelyi iparmu­zeum nemsokára az egész Székelyföld jó­tékony forrásává válik. Hogy azonban ezt elérhessük, a múzeumba szánt készítmé­nyekre s a tanulmányozás végett oda és vissza­utazó iparosokra nézve a vasuta­kon számottevő tarifakedvezmények szük­ségesek. Azt hiszszük­, hogy az intéző körök gondoltak már úgy erre, mint minden más módra és eszközre, mikkel e mú­zeum kellő használatát megkönnyíthe­tik. Az iparos-egyletek, ipar­kamarák és a hatóságok szintén feladatuknak tart­hatják a kiválóbb fiatal és tanulé­­ko­nyabb önáló iparosok és segé­dek segélyezését oly czélból, hogy ezek e múzeum igénybevételével ismereteiket gyarapíthassák. E czélból a múzeum gyakorlati tanműhelyekkel lesz kiegé­szítendő. Szeretjük hini, hogy e múzeum csak egy pár év múlva is gyakorlati eredményekben fogja igazolni jelentősé­gét s ezzel a szálly-egylet működésé­nek áldásos voltát. Ily eredményekkel némileg igazolva lesz a közmivelődési egyesület fölhívásának mellőzése. A m.-vásárheki ünnepélyek tanul­ságosak Kolozsvárt nézve is. S ezek ol­vasása közben nem egyszer gondoltunk azokra a meddő tövekre, melyekkel mi itt olykor-olykor mulattuk magunkat. Mert volt már itt is nem egyszer szó irodalmi társaság dakításáról, s az ille­tékesebb körök egyelőben behatóan fog­lalkoztak egy iparmúzeum létesítésének eszméjével is. De egyikből se lett sem­mi, míg M.­Vásárheyyt mindkettő meg­­fogamzott. Talán, levesebb bennünk az életerő? Nem, csak lanyhábbak vagyunk érvényesítésében. Most, hogy az iparmúzeum a szé­kely fővárosban léteült, a mi ide vo­lgaőrök riadó éljenzése csakhamar elnyomta Pongrácz népzenekarának Rákóczy-indulója. A vendégek kiszállás után a telep, s az ott léte­sített intézmények megtekintésére indultak. Már az első kép, mely a szik­lálő elé tárul elárulja, hogy azok, a­kik e­kpár, elhagyatott s még madár által sem lakott területen ezt a virágzó telepet létrehozták, embefeletti dolgot végeztek. Én legalább azt tapasztaltam, hogy azon a te­lepen nemcsak az embebaráti szeretet végezte a maga áldásos munkájt, hanem az értelem, a művelt ízlés és a vasakzat dolgozott; szóval, a telep magán hordja a­z ember teremtő szel­lemének és nemes humaismusnak bélyegét, a­ki alig pár évi idő alatt a szó igaz értelmében paradicsomot varázsolt ki az élettelen siva­tagból. Már az első belépőél kellemesen lepi meg a szemlélőt az a csics kert, mely az is­kolahelyiséget körülveszi. A kert zöld szőnye­gén virág gruppok tarkálak. Az iskola­helyi­ségről — melyet egy­ej alkalommal már részletesen ismertettem - ez alkalommal ha­talmas nemzeti zászló legett alá. Az iskola­helyiség háta mögött gzdag veteményes és gyümölcsös kert terül el, melynek mivelése a gondos kezek munkáját ■ értelmes fok veze­tését bizonyítja. Jobbról :kolo.s..Unta által az iskola javára ajándékot más élholdnyi te­rület egy részén veteménes faiskola van rálde Érdekes ennek a v­ény- és faiskolá­nak a berendezése. Minden iskolás gyermek­natkozó tervünket végkép levehetjük na­pirendről. Ily kis területen legalább is jó nagy ideig nem áll be egy második mú­zeum szüksége. S tekintve a Romániá­val való viszony által megváltoztatott körülményeket, talán jó is, hogy ez ügy­nek ily kimenetele lett. Mert M.­Vásár­­hely mindenesetre inkább közügybe esik mindazokra nézve, kik a román piaczok nélkülözése miatt iparuk tökéletesbité­­sére s ez után új piaczok hódítására vannak utalva. E körülmény nem devalválja Ko­lozsvár jelentőségét az erdélyi részekben, így is megmarad az egész Erdélyre ki­ható hivatása és szerepe. Szerencséje, hogy a kultúregyletet teremtő, s ennek központja lett, mert mentői inkább ki­­fejlik az egylet, Kolozsvár jelentősége an­nál érezhetőbb leend. De érezhetővé teheti jelentőségét az erdélyi ipar terjesztésének konkrét kér­désében is az által, ha annak pártolásá­ra jelentékenyen közremunkál. E végett már meg is indította a mozgalmat, csak ne engedje, hogy elszunyadjon. Az erdé­lyi iparnak úgy is két útja van: kelet­re és nyugatra. Ha most Brassó kiviteli árucsarnokot állít fel, azzal — földrajzi fekvésénél fogva — inkább csak keletre gravitálhat. Állítson ennek megfelelőleg Kolozsvár egy beviteli árucsarnokot, s legyen ez­által Erdély és az Alföld kö­zött az erdélyi iparral való kereskedés központja, így lesz kiegészítve a m.-vásárhelyi iparmúzeum köre. Ott az iparos tanul, Kolozsvár és Brassó pedig szétárasztják a szerzett szakismeretek gyakorlati ered­ményeit: egyik nyugatra, a másik ke­letre. E három város kezében van nagy­­részben Erdély jövője. Mindhárom jelét adta már annak, hogy e körülmény tel­jes tudatában van. Jó, hátha tudják, ér­zik hivatásukat, cselekedjenek. M.­Vásárhely nemcsak megindult, de nagy léptekben is halad, kövessük! Törvényjavaslatok szentesítés alatt. A törvényhatóságokról s a közigazgatási tisztvise­lők elleni fegyelmi eljárásról szóló törvények, már felterjesztettek ő felségéhez a királyhoz jóváhagyás végett s az ezen törvények végre­hajtása iránti kormányintézkedések a jövő hó első felében meg fognak tétezni. A fegyelmi törvényből kifolyólag, a tanuk meghiteltetését és a tanuzást megtagadó egyénekkel szemben követendő eljárást szabályozó miniszteri ren­deletek szövegének megállapítása iránt a tár­gyalások már folyamatban vannak. A kongrua tanácskozmányok, Simor Já­nos herczegprímás pénteken Budapestre érke­zősan jelezték a különféle veteményes csopor­tok és fanemek. Az egyes táblákban észlelhető fejlődési különbségek mutatják, hogy melyik iskolás gyermek mily értelemmel és gonddal művelte a maga részét. A vetemény­es faiskola egyik szögletében van a „László-telep“ elnevezéssel ellátott mű­méhes felállítva, a melyben elhelyezett kaptá­­rakat Bodor László, kir. törvényszéki biró aján­dékából birja az iskola. A méh-családokat szin­tén a Bodor közbenjárása következtében a mé­hész-egylet adományozta az iskolának. Innén a vendégek az iskolaépülettől bal­ra elterülő akácz-erdőcske felé vezettettek. A kis erdő alján meglepő csínnal és ízléssel volt berendezve az ünnepély főhelye, az úgynevezett sátortábor. A meglehetős kiterjedésű, s fez al­kalomra külön választott terület az úgyneve­zett „Miklós-tér“ főbejáratánál, sással igen szé­pen feldíszített diadalkapu volt felállítva. Ettől jobbra külön sátorban sörcsarnok, mellette tö­­rökös sátor a c­ukrászda számára, ezekkel szem­ben hasonló sátrak a bor és szivaráruk szá­mára voltak berendezve. A tér nagy részét a fősátor foglalta el, melyben igen sikerült kivitelű alkalmi képek helyeztettek el. A sátortól balra külön kisebb sátorban a táncz­­terem volt berendezve. Mindezek annyi ízléssel és gondossággal, a­mennyi e téren csakis a vasútiaktól telhetik ki. A kiránduló társaság tagjai, kik alig voltak képesek ez egyszerű ugyan, de a helyi viszonyokhoz képest rendkí­vüli fáradtságot igénylő berendezés személeté­vel eltelni, innen a telep baloldalán létesített intézmények megtekintésére indultak. E helyen van a fürdőház, nyílt uszoda, a gyermek lak­ta­ _____TÁRCZA.______ ház a sivatagon. — A kolozs-barákai kirándulás. — „Tehetyi, mert vasutyi.“ Ha reporteri rövidséggel akarnék végezni a helybeli vasúti mérnöki kar által tegnap a kolozs-barákai telepen rendezett kirándulással, csak azt kellene írnom : „Rendkívül fényesen sikerült. “ Ezzel a kirándulással azonban nem lehet rö- I r­den végezni. Ámbár, hogy maga az ünnepély rö- I ében esett meg, de annyi esemény fűződik a nap I történetéhez, a­melynek csak krónikus elbeszé­ l­ése is bővebb anyagot szolgáltat, mint a meny- 3 ,ii egy ilyen tárcza szűk keretébe fér. A kirándulás igen természetesen azzal­­ kezdődött, hogy a pályaházban már reggel hét f­öközt összesereglettek a meghívottak, szám- s­zzarint mintegy kétszázan. A perronon fiatal I hölgyek fehér-vörös szalaggal átkötött árvalány- I haj csokrok ktüztek a férfiak kalapjába kirán­dulás,jelvény mnánt A kirándulókat nyolcz 1 r'TM1 összeállított külön vonat szállította az­­ ünnepély színhelyén a kolozs-barákai vasúti t­e­epre. Az indulás 7 ó ra 26 perczkor történt. Imn/T^L8 Óra 25 perc*kor érkezett be a ko­nhol az iskolas gyer" M -8 pályaőrök sorfalat képezve várakoz­ik/, :rískre-Az iskola udvar bejáratánál­­ I' “bokból készített diszkapu „Isten ho- I volt felállítva. fül 'df m'^érkezésekor ágyulövések bang- I ' * * Pályatéren lévő gyerekek és pá­nya, az élelemtár és a torna helyiség elhelyez­ve. Ezeket egy más alkalommal már szintén is­mertettem. A vendégek figyelmét különösen le­kötötték azok az intézmények, melyek a gyer­mekek köztisztasági és kényelmi igényeinek ki­elégítése czéljából ritka gondossággal hozattak létre. a telep megtekintése után a kirándulók nagy része a Miklós térre vonult fel, a­hol pom­pásan villásreggelizhetett mindaz, a­ki ilyen prózai foglalkozást összeegyeztethetni tud a nap ünnepi hangulatával. A rendezőség gon­doskodott róla, hogy valódi kőbányai korona­­sör álljon a vendégek rendelkezésére, ez azon­ban nem sokáig tartott, mert a megrendelt nyolcz hordó sört egy félóra alatt úgy szétit­ták, hogy a­ki elkésve gondolkozott meg, az már csak a gondolatával hűsíthette le magát. Délelőtt 10 órakor vette kezdetét az is­kolai zárvizsgálat, melyen Váradi Károly tan­­felügyelő személyesen is részt vett. A zárün­nepélyt Szarvasy György főfelügyelő, mint az iskolaszék elnöke nyitotta meg rövid beszéd­del, melyben arra is utalt, hogy Lukács Béla az államvasutak igazgatóságának elnöke aka­dályozva lévén a személyes megjelenésben kép­viseletével őt bízta meg. A vizsgálat imával vette kezdetét, melyet Benedek János kolozsi iskolai­ igazgató előmondása mellett az iskola növendékei állva mondottak el. A „Szózat“ eléneklése után kezdetett meg a vizsgá­lat, melyet Váradi Károly tanfelügyelő sze­mélyesen vezetett, még pedig bámulatra ér­demes kitartással és rendkívüli szakavatottság­­gal. A gyermekek minden kérdésre rendkívül értelmes feleleteket adtak. A közönséget ráér­zett és szombaton délelőtt 10 órakor elnökölt a kongrua-ügyben tartott főpapi tanácskozmá­­nyon, mely igen rövid volt s a melynek ered­ményéről a vallás- és közoktatásügyi minisz­tériumot nyomban értesítették. A tanácskoz­­mányon, melyen a kongrua bizottság által el­fogadott elaborátum került a­ referendum sző­nyegre, 12 Budapesten időző főpap vett részt. A herczegprímás már szombaton este vissza­utazott Esztergomba, Mocsáry röpirata és a nemzetiségi lapok. A nagyszebeni „Telegraful Román“ egyes kivo­natokat közöl Mocsárynak legújabb röpiratából és miután kellőleg megdicséri őt államférfias eszméiért és azon polgári erényéért, hogy meg­győződését leplezetlenül ki meri mondani, így végzi: „Egyelőre csak ennyit erről. A legköze­lebbi számainkban folytatni fogjuk a kivona­tokat. Csak azt jegyezzük még meg, hogy egy néhány lap Mocsáry feletti csodálkozásában odá­ig jutott, hogy azt állította, hogy Mocsáry nem ép eszű, különben nem beszélhetne így. Szo­morú helyzet ez, midőn egész Magyar­­országban a magyaroknak csak egy emberük van, a­ki komolyan tud el­mélkedni politikai constellátiónk felett, de még szomorúbb az, midőn ezen egyetlen embert is agyon kövezik.“ Az újvidéki „Zászlava“, Mocsáry röpira­­tát ekkép ajánlja olvasóinak: A legnagyobb elégedéssel constatáljuk, hogy a röpiratban elég egészséges eszmék fog­laltatnak a nemzetiségi, mint Magyarország egyik legfontosabb kérdései egyikének kedvező megoldásáról. Mocsáry az első a magyarok kö­zött, a­ki nyíltan fellépve, kimondotta, hogy a nemzetiségi kérdést mielőbb meg kell oldani, mert minél tovább marad az megoldatlanul és elintézetlenül, annál inkább van koczkára téve Magyarország jövője. A zágrábi ellenzéki szerb lap „Szrbobrán“ szintén a legnagyobb elismeréssel s „bálává"– emlékezik meg Mocsáry röpiratáról s dicséri a szerző bátorságát, hogy oly nyíltan és bátran lándzsát mer törni a nemzetiségek ügye mel­lett, a­melyet Magyarország Achilles-sarkának tartanak. Mocsáry, legújabb röpiratában — a szerb lap szerint — „eléggé“ tárgyilagosan bizo­nyítja és mutatja ki, hogy a nemzetiségi kér­dés — a­mely valóban tabula rasa lett — mert a nemzetiségi törvény is csak parádénak van a magyar törvénytárba felvéve, de annak vég­rehajtásáról nem gondoskodnak, — közös egyet­értéssel megoldható olykép, hogy Magyarország is fennáll s a nemzetiségek is ki lesznek elé­gítve. A röpiratban foglalt erős igazságok ki­mondása a popularitás koc­káztatásával jár. Mocsáry ezt is megkoczkáztatta, s elitélte azon chauvinisticus magyarokat, kik a nemzetiségek­ről tudni sem akarnak. Mi horvátországi és szlavónországbeli szerbek — mind a lap to­vább folytatva — csak azt kívánjuk, hogy a Mocsáry által nyújtott bölcs tanácsok ne ma­radjanak pusztában elhangzó szavak, hanem visszhangra találva, a magyarországi nemzeti­ségek jogosabb kívánatainak elég­tétessék, a magyar nyelv terjesztésének pedig ne igyekez­zenek terrénumot keresni és hódítani ezen or­szágban, a­hol annak absolute nincs helye. Romániából, Bukarestben hire jár, hogy legközelebb lépések léteznek az iránt, hogy Románia és Aus­z­tr­a-M­agyarország közt a kereskedelmi szerződési t­ár­­gya­lások az ősz­szel újra megkez­dődjenek. Hir szerint ezért halasztotta el az osztrák-magyar követ szabadságideje megkez­dését június végéig. Sturm beszámolója, Sturm osztrák ellen­zéki képviselő vasárnap mondotta el beszámoló beszédét választói előtt Iglauban (Morvaország). A beszéd legnagyobb része annak fejtegetésé­vel foglalkozik, mennyire szükséges, hogy az összes liberális osztrák németek összetartsanak és fölhagyjanak eddigi torzsalkodásaikkal, a­melyek oly sok kárt okoztak a pártnak. Miután melegen megemlékezett a magyar-osztrák-né­­met szövetségről és határozottan elítélte né­mely osztrákok nagy-német törekvéseit, áttért a Magyarország és Ausztria kö­zötti viszonyra, s a következőket mon­dotta : Az osztrák-német liberális párt nem irigyli Magyarország politikai és nemzetgazdászati si­kereit, bár onnét csak igen ritkán halljuk Ausztria gyarapodására irányuló óhajokat. Mind szívesebben fogadjuk el a dualizmusnak immár elháríthatlan következményeit, sőt az, hogy Magyarországban a magyar elem vezet, támo­gatja Ausztriában a német elem vezetését. De az osztrák császárság részére ép olyan állami függetlenséget és önállóságot akarunk, a­mi­lyent a magyar királyság igényel magának és nem törekszünk a közös ügyek kiterjesztésére. De hogy Ausztria-Magyarországnak csak egy közös külpolitikája és egy egységes hadserege lehet, azt beláthatják még a personal unió hívei is, miután a német birodalomnak is csak egy császári hadserege van, a különböző német ál­lamok souverainitása mellett. A közös hadsereg felbomlasztására irá­nyuló törekvést mindig ellenezni fogjuk és né­metül vezényelt vitéz hadseregünk iránt min­dig a legmélyebb rokonszenvvel fogunk visel­tetni, mint az egységes osztrák állam tükrét és kezesét. A közgazdasági kiegyezés megújí­tásánál nem törekszünk a már elvállalt nehéz és egyenlőtlen terhek megkönnyítésére, hanem miként 1878-ban, megmaradtunk a statusquo alapján. Ebből a szempontból kiindulva, készek lettünk volna a vámtarifán kívül a többi ki­egyezési javaslatokat a vám- és kereskedelmi szerződést, a bank- és a c­ukor­adó ügyét azon­nal elintézni és némi módosítás mellett el is fogadni. Angol választási mozgalmak Gladstone egy küldöttségnek, mely őt Manchesterben üd­vözölte, ezeket mondta: „Birodalmunk mind­­egyik gyarmata megelégedett, csak Írország térdepel küszöbünkön; a világnak ítélete az, hogy Írország Anglia szégyenfoltja. Ezen vál­toztatni kell. Ki kell gyógyítanunk Írországot a jóság mindenható karjával.“ Orosz török konfliktus. Oroszországnak a portához intézett jegyzéke kategorikusan kö­veteli, hogy a porta, mint szuverén hatalom, őrködjék a fölött, hogy Bulgária respektálja a nemzetközi szerződéseket, esetleg protestáljon Bulgária magatartása ellen. Sándor fejedelem tudvalevőleg már megnyugtató nyilatkozatokat tán meglepte az a haladás, melyet alig hét ha­vi tanulás után e gyermekek felmutattak. A vizsgálaton elért eredmény fényes tanúbizony­sága annak, hogy Bácsi Frigyes az iskola derék fiatal tanítója a legteljesebb sikerrel felelt meg a maga feladatainak. Egy körülmény keltett csak fájdalmas érzést a közönségnél, hogy ez a derék tanító betegsége által akadályozva volt abban, hogy a vizsgálaton személyesen és oly mértékben vehessen részt, a­mint azt ő­s a viszonyok megkívánták volna. Így is azonban lázbetegek, végig jelen volt a vizsgálaton, s tel­jesítette kötelességét egészsége koc­káztatásá­val is hűen és becsülettel, mint a jó katona, ki utolsó csepp vérig küzd a szentügy védel­mében. Beteges tekintete azonban mindannyi­szor felvidult, a­hányszor növendékei értelmes feleletet adtak a kérdésekre. A vizsgálaton részt, vettek az iskola öszes növendékei, számszerint 47-en. A vizsgálat, mely déli 12 óráig tartott, a gyermekek énekével és imájával ért véget. Ennek megtörténte után Váradi Károly tanfel­ügyelő teljes elismerésének és megelégedésének adott kifejezést a vizsgálatnak szerinte is „fé­nyes“ sikere felett, miben oroszlán része ter­mészetesen Bácsi Frigyes tanítónak van, ki oly feladatot oldott meg, a­mely csak bámulatra keltő fáradság árán volt megoldható. Végezetül Szarvasy György iskolaszaki elnök mondott meleghangú köszönetet a közönség érdeklődé­se és szíves részvétéért. A vizsgálat után az iskolaszék megálla­pította a jutalmazandók névsorát, s kijelölte a jutalmakat, melyek a nagy sátorban összegyűlt közönség élénk érdeklődése köz­t osztattak ki a növendékeknek. A mai megélő-

Next