Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)
1886-09-11 / 208. szám
Huszadik évfolyam. Előfizetési dijak: . ...................16 frt. Egész évre • •............................. frt. Félévre • • .... 4 frt. Negyedévre ' ' ' ' ‘ / frt60 év Egy hire Mindennapi eUtasításra helyben, az elárusítlóktől vagy a kiadóhivatalból elvive: Egy szám ára S kr Hirdetési dijak: Egy négyszög centimeternyi tér ára 3 kr. Óvárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Nyílttól sora 36 krajosár. — 208. szám. Kolozsvár, 1886. szombat, szeptember 11. szerkesztőség és kiadóhivatal ..MAGYAR POLGARI KÖNYVNYOMDÁJA Belközép utca 4. sí megjelenik mindennap, vasár- és ünnepnapok kivételével. Használatlan kéziratok, nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Érdekünk keleten. /_p) A bolgár válság előtérbe ellátotta hazánk nemzetközi helyzetének s kormányunk külügyi politikájának kétését. Ellenzéki lapok csak azért fújták oly nagyra az egész bolgár ügyet, hogy ennek révén jó oldalvágásokat tehessenek kormányunkra. A monarchia magatartását úgy tüntetik fel, mint a német kanczellár parancsának következményét, a közös és magyar kormányokat pedig, mint járszalagon vezetett testületeket. És ez jó a felületes gondolkozók megvesztegetésére, de hamar szétfoszlik mindazok előtt, kik politikában nem érzelmekből, hanem a viszonyokból indulnak ki. Minket senki se kényszerített a hármas szövetségbe, csak saját érdekünk. Mert a szövetség czélja: a béke fenntartása, megegyezett a mi érdekünkkel Hogy tehát ezt még jobban biztosítsuk, mi is beálltunk a szövetségbe harmadiknak. Azt hisszük, hogy ez egészen következetes és helyes eljárás volt. Ugye—mondják—az oroszszal való szövetségünk természetellenes. Ugyan miért? Valameddig találkozunk ebben az egy nagy célban: a béke fentartása — és biztosításában, mindaddig nem látunk az orosz szövetségben semmi természetellenes dolgot. Nem az a kérdés, hogy ki a szövetséges társ, hanem az, hogy mi a szövetség lényege. Hogy keleten érdekeink eltérők, ez igaz. De hiszen mi nem is azért szövetkeztünk, hogy a keleti kérdést megoldjuk, mert ebben valószínűleg nem tudtunk volna megegyezni, hanem azon czélból, hogy Európa békéjét biztosítsuk. Hogy pedig ez mily helyes és czélszerű volt, bizonyítják épen a keleten az újabb időben lezajlott események, melyek közül nem egy fölrobbantotta volna a puskaporos hordókat, ha nincs ott a hármas szövetség a béke programjával. De mit ér nekünk az ily szövetség, ha mellette kény és kedv szerint sértegethetik érdekeinket? Ez a másik kifogás. Erre azonban azt kell felelnünk, hogy érdekeink még eddig nincsenek megsértve; bizonyára nem annyira, hogy azokat fegyverrel kelljen megvédelmeznünk. Mi történt? Az orosz befolyás detronizált egy fejedelmet. Miért? Mert Oroszországnak útjában állott. És most bizonyára oda tesznek egy másikat, kitől a panszlavizmus nagyobb szolgálatokat remél. De vájjon így ezért érnek-e? Mi nem hisszük. Ott vannak Szerbia és Románia. Mindkettő a török birodalomból vált ki. Eleinte mindkettőről azt hitték, hogy a czár úszájhordozója lesz, s íme, valóságos szigetekké alakultak a pánszlávizmus tengerében. Épen így lesz Bulgáriával is. Az orosz dolgozhatik ott akár titkon, akár nyíltan : rubelei elúszhatnak, de a függetlenség és az önállóság szellemét nem cserélhetik ki a szolgaság szellemével. Látta ezt mindenki az utóbbi események alatt is, csak az orosz nem. Nos, hát csak űzze tovább kis játékait , reánk nézve csak akkor válnék komolylyá a dolog, ha oly eredmények mutatkoznának, melyek érdekeinket veszélyeztetik. Ez pedig nem következhetik be, mert a bolgár nép önálló és független akar lenni, s másodszor, mert Európa az orosz terjeszkedést nem engedi meg. Ebben monarchiánk érdekei egész Európa érdekeivel találkoznak. Sőt azt mondhatjuk, hogy a hármas szövetség sohase bizonyult annyira hasznosnak, mint épen most. Ezáltal Oroszország a saját hálójában van megfogva. Bizonyára szívesen okkupálta volna Bulgáriát, ha nem tart attól, hogy útját állják. Márpedig ebben ép azt a hármas szövetség akadályozza, melynek maga is tagja. Mert Németországnak annyira szüksége van az erős Osztrák- Magyar monarchiára, hogy ennek legkisebb gyöngítését saját gyöngítésének is tekintené s ezt e két érdektárs nem is tűrhetné el. Amit most Oroszország tesz, az egyszerűen nem esik súlyosan a nemzetközi egyensúlyt jelző mérlegbe. Mindez a nyári találkozások alatt előre meg volt beszélve, ezekhez Németország és monarchiánk előleges jóváhagyása eleve meg volt nyerve Különben Oroszország önállóan bizonyára nem lépett volna fel, a jóváhagyást pedig nem nyerte volna meg, ha érdekeink kockáztatása forogna fenn. Mi ugyanis nem féltjük Bulgáriát attól, hogy eloroszosodik. Az a tisztikar, mely Sándorhoz annyira ragaszkodott, s az a nép, mely oly érzékenyen búcsúzott el fejedelmétől, nemcsak azért nyilvánítottak az utóbbi napokban akkora rokonszenvet fejedelmük iránt, mert nemzeti dicsőségük megtestesülését látták benne. Hanem azért is, mert függetlenségük személyesítőjének tartották. Ha még oly bizalmasa lesz is az orosznak az új fejedelem, csak úgy maradhat meg állásában, ha a nép szellemében kormányoz. A volt fejedelem irányadó hívei pedig majd gondoskodnak róla, hogy ez a szellem ne kerüljön kancsuka alá. Amit tehát a viszonyok úgy se engednek meg, azért kár lett volna pénz- és véráldozatokat hoznunk. Ily természetű ügyekben nem jó az idegeskedés. S midőn előregondoskodva van arról, hogy meglepetések ne érhessenek, ne okozzunk épen mi magunknak saját magatartásunkkal ily meglepetéseket. Az országgyűlés közelgő új cziklusa előreláthatólag nagy külügyi vitával veszi kezdetét, melyet az ellenzék provokál. De a kormány nyugodtan kifejtheti álláspontját, melyet a fővárosi ellenzéki sajtón kívül, az egész ország irányadó közvéleménye helyesel. TARCZA: Mulija gyöngyei. Boszniai elbeszélés Mrazovics Milenától Mit gondolsz kedves olvasóm, nem tennénk-e együtt egy kirándulást Szerajevó egyik távoli török negyedébe ? Igaz, hogy ilyesmit már gyakran láttál, gyakran tekintettel a bosnyák-török hárem-mysteriumokat elrejtő muchembakı mögé, s észrevetted azt is, hogy az a világ, ott a farácsozat mögött, semmivel sem rosszabb, szűkkeblűbb és türelmetlenebb, mint az,amelyikben mi élünk, s hogy a nő a feredzsában és jasmakban épen úgy duzzog és örül, mint a Lgjobb erkölcsű „svabica“ — és nagyobbrészt ugyanazon okokból is. Szóval, most szeretnél már egyszer valami egyejjel- is !Atdi, miután sietve élő korunk nagyon szereti a változatosságot ? ! Nos, legyen tehát. Egy szegény török vén leánynak a tör-TMon^Osne'i mi különben igen egyszerű. Tulajdonképen nem is volna róla mit elbeszélni, ha neki magának nem jut eszébe regényt játszani. És volt a ramazán első felében: a mohamedán világ az akseham utáni szokásos nyugalom élvezése helyett szokatlan élénkséget fejtett ki azon czélból, hogy a hajnalkor köz- Umo böjtöléshez megerősítse magát. A bazárok nyitva voltak, utczák és terek népesek, s a minaretek mahijei szentjánosbogarak gyanánt világítottak a sötétben. Rövidenn minden nagyon szép volt, daczára, hogy nagyon régi. Ezen éjjel egy fiatalember haladt Szerajevo azon utczáin végig, melyek merészen kígyózva kanyarodnak fel a hegyekre, mind keskenyebbé és járhatatlanabbá válva, s melyeknek végelgyengülésben szenvedő házai csodálkozva dugják össze bemohósodott födeleiket a vakmerő vándor felett. A fiatalember elegáns, az utolsó divatlapra emlékeztető kinézésével, kétségkívül „svaba“*-nak látszott lenni, csupán a fez engedte remélni, hogy viselője talán mégis valami jobb lehet. Ez különben csak optikai csalódás, mert egy telivér bosnyák nem rajong a természetért ily rendkívüli időben, mint e halkan dúdoló, magános sétáló ; nem botorkázik s nem is szidja a kalderivát, ez áldásos keleti találmányt, mely az asphalthoz szokott uraknak oly nagyon megkeseríti a muschembakok szemlélgetését. De némely embernek minden áron valami különös, rendkívüli kell, mint a mi éjjeli kóborlónknak is, ki már egyszer okvetlenül egy török kalandot akart átélni. Hogyne ! Négy hete lenni már Boszniában és még mindig nem látni szemtől-szembe egy tüzes szemű Zulejkát, kivel ékes virágnyelven társalogjon ?! E kínzó öntudat elvette kedvét az akta-készítéstől, s megtanította megvetéssel viseltetni a szerajevói kövezet borzalmai iránt. De forró vágya kielégítetlenül látszott maradni. Ha egy háremkapura irányzó tekintetét, bizonyára közvetlenül az orra előtt csapták be azt; ha megszemüvegezett egy muschembakot, okvetlenül egy euhancz dugta ki fejét, ki nem késett európai miveltségét egy sajátságos kézmozdulattal értésére adni, mely abból állt, hogy hüvelykét orrára illesztve, többi ujjait messze szétterjesztő. Már majdnem elveszté minden reményét, midőn egyszerre egy szerencsés gondolat szállta meg. Amit a kalap elrontott, azt jóvá teszi a fez, — és diadalmasan indult ma el ismét a kalandvadászatra. De aha titokzatosan elfátyolozott alakok elvonultak előtte a szokásos lámpahordozókkal, mint a szellemek a „molnár és gyermekében“, és eltűntek a messze homályban, s legjelentékenyebb, leggyöngédebb köhintései meghallgatatlanul, megértetlenül hangzottak el . . . Kétségbeesés szállta meg. De ekkor egyszerre — ah — ez egy fénysugár volt, mely egy magas deszkafal hasadékain szűrődött át. A fény néhány lábnyi magasban egy négyszögű deszka közül látszott, mely valószínűleg ki lett fűrészelve, s aztán ismét beillesztve. — Megvan! — ujjongott magában kalandorunk. — Ez egy titkos ablak, itt kopogtatni fogok ! — De nem kopogtatott, hanem előbb hallgatózott. Egy halk női hang, gyakori sóhajtásoktól megszakítva, imádkozott a koránból. Aztán többfelé sajátságos zaj lett hallható, kulcszörgés, babkoppanás, majd jószagú füstölő erős illata törte meg a levegőt, s a hang ünnepélyesen, mélyen kezdett dúdolni valami szellemidéző éneket. — Itt varázsolnak! Jó! Én majd Banquo szellemét fogom játszani — gondola a fiatal ember, ki minden szót hallott az idézésből, — s erélyesen kopogtatott a deszkafalon. A gyertyavilág kialudt, a hang elnémult, de néhány percz múlva halk zörej lett hallható, s egy fej bújt ki a nyilason, hogy egy sikoltással ismét visszahúzódjék. — Egy svaba! Egy svaba ! — — Megbolondultál, szép hölgy, — kiáltott a kalandor. — Én egy „svaba“ ! Nézz csak jobban meg! Ismét megjelent a fej, mint látszott vonakodva, bátortalanul, hogy rögtön ismét, mint egy teknősbéka, visszavonuljon házába. — Ne félj, Mulija — hallszolt benn egy halk dörmögő hang — az az Allahtól küldött, Ali Hedajatollah varázserejű idézésére megjelent. — Úgy van, ne félj Mulija — mondá a finom hallással ellátott fiatalember. — Oh anyám — ujongott halkan az első hang — tudja nevemet is! Oh, áldott legyen Allah, ki végre elküldte őt nekem! — Nem mondtam e mindig, hogy el kell jönnie? — mondá buzgón a dörmögő hang. — Nálam is épen igy volt. Én is elmondtam Ali Hedajetollan varázsmondatát a ramazán utáni első éjjelen — és ekkor kopogtattak a falon, kinéztem — s künn állott atyád. Ennek most már — — — Hallgass anyám, hallgass — mondá Mulija, s ismét kidugta fejét egy perezre a nyíláson. — Milyen szép, anyám — mondá lelkesülten. — Igen, igen, épen olyan volt atyád is. De most már vége szakadt kalandorunk türelmének. Al Mulija — fuvolázta édesdeden — Egyetlen szépem ! Ha tudnád, mint vonzódott ide vágyó szívem, mint lebilincselve tart fehér arczod futólagos látása! Könyörülj meg, beszélj hozzám! — Látod, látod! Nem mondtam-e? Eredj mutasd meg magad! — kunczogott az öreg. Mulija feje ismét megjelent a deszkanyílásban. A fiatalember a sötétben csak azt vehette ki, hogy világító fehér képe van, fekete hajtincsekkel bekerítve, vastag, fekete szemöldöke, egy óriási virágbokréta a homlokára húzott fezen. — Tehát csakugyan nem vagy „Svaba ?* — kérdé. — Becsületemre, hm, Allah őrizzen ! — Olyan valami vagyok, mint egy „pisar“*) aki egész nap nem csinál semmit, csak ül és ír — és — — hm — — Abdallahnak hívnak — — hm — a magános Abdallahnak, mivel nincs feleségem. Bumsz, becsapják az ablakot. A távolban ugyanis néhány közeledő lámpás mutatkozott. Bent ismét elkezdődött a suttogás. — Látod Mulija, nem volt e igazam? Nálam is épen igy volt. Az enyém, a te atyád, szintén egy tudós effendi volt. — Ah igen ! — Mit? Talán nem is tetszik néked? — De igen, igen, majka**) — de mit ér minden, ha a varázslatot nem lehet bevégezni, hogy hű is maradjon hozzám! Hiszen tudod, *) írnok. **) anyám. * Funcsos ablak. *) Idegen. A király Galicziában Ő Felsége jelenléte Galicziában lelkes hangulatot szült a lakosság körében, mely mindenütt nyilvánul, ahol csak a király megjelenik. A király visszautazása alkalmával minden állomáson, melyet az udvari vonat érinteni fog, nagyszerű előkészületeket tesznek a fogadtatásra. Lancutban a királyt paraszt bandériumok fogják üdvözölni és az udvari vonat és az udvari fogatok kíséretét fogják képezni. Most azon fáradoznak, hogy a király utazási programmja rémi változást szenvedjen, hogy a lakosság ovácziókban részesíthesse az uralkodót. A brzerkai kerületi elöljáróság kérelmére ő Felsége megengedte, hogy az udvari vonat Slotvina állomáson a programm ellenére néhány perczig megálljon és igy a lakosságnak alkalma legyen hódolatát bemutatni. Rezső trónörökös, Cambridge herczeg, Kálnoky külügyminiszter és az idegen tisztek kíséretében csütörtökön délután 3 órakor Grodekbe érkezett és a lakosság által lelkesen fogadtatott. A trónörökös és kísérete kocsin tovább utazott Lubienbe. Minisztertanácsok: Szerdán és csütörtökön több órán át tartó minisztertanácsok voltak, melyekben több fontos ügyben, egyebek közt a vámtarifa-törvényjavaslat függőben lévő tételeire nézve — hozattak határozatok. — A jövő évi költségvetés — mint a „Bud. Corr.“ értesül — csak e hó végén lesz a minisztertanácsban tárgyalva. A főrendiház ülése. A főrendiház f. hó 18-án, d. e. 12 órakor ülést tart, melyben az 1884 — 87-iki országgyűlés harmadik ülésszakát megnyitó kegyelmes királyi leirat fog felolvastatni. A vízjogi törvény végrehajtásához. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter a törvényhatóságokhoz a következő rendeletet intézte : Minthogy egyes törvényhatóságok alispánjai az 1885. XXIII. t. sz. 189. § ában foglalt határozmányok végrehajtása czéljából kiadott hirdetményekben a vasuttársulatokat is fölhívták, miszerint a vizi műveikre, valamint a vizhasználati jogosítványaikra vonatkozólag az engedélyt a vizikönyvbe leendő bejegyzések végett mutassák be, minthogy továbbá kérdés merült fel a az iránt is, hogy a vasutakon, továbbá az állami, törvényhatósági és községi utakon levő hidak és átereszek, vagy az azok egészítése czéljából létesített vízi munkálatokra vonatkozó engedélyek és bekövetelendők e, — tudomás és ahoz alkalmazkodás végett értesítem valamennyi törvényhatóságot, hogy a vízjogi törvény Vik. fejezetének határozmányai a most fölsorolt vízi munkálatokra és vízhasználatra nem alkalmazandók. Kitiltott tankönyvek és térképek. A közoktatásügyi miniszter legújabban kelt rendeletével három államellenes tanokat hirdető tankönyvet és két térképet tiltott ki az összes magyarországi népoktatási tanintézetekből és középiskolákból. A könyvek egyike a dr. Pápa György által szerkesztett és harmadik kiadást ért „Istoria universala, ales istoria natiunei romanesci si a regatului Ungaria“ (Arad 1882. püspöki nyomda) czimű tankönyv, mely a történetet szándékosan hamis világításban tünteti fel, ez által a hamis fogalmakat, államellenes érzületet és fajgyűlöletet ébreszt; a másik dr. Pápa Miklós által szerkesztett „Geografi’a Ungariei si elementi din geografia generala“ (Brassó, 1877. Gött nyomdája) s a harmadik a Tuducescu János által szerkesztett „Introducere in geografie“ (Arad, 1881. Réthi Lipót nyomdája) czimü tankönyvek, melyek az ország tényleges állapotával ellenkező állásokat tartalmaznak s a megyék és városok neveit eloláhositják. A térképek egyike ezt a czimet viseli: „Magyarország, Szerb vajdaság és temesi bánság, Erdély, Horvát- és Tóthország és határőrvidéknek térképe.“ Tervezte és rajzolta Tóth A., J. F. s Aradon Bettelheim testvérek tulajdonában jelent meg. Erdély és az egykori Bánság nemkülönben a katonai határőrvidék ezredenkénti felosztása külön szinekkel van rajta feltüntetve s igy hazánk közjogi és tényleges állapotaival merően ellenkező téves adatokat tartalmaz. Végül az utolsó külföldön Wolfenbüttelben megjelent, Holle L. által rajzolt és kiadott „Schulwandkarte von Európa“, amelyen Magyarország nincsen önállóan feltüntetve, hanem Ausztriába van bekeblezve. Bolgár események. A fejedelem kiáltványa és a diplomaták Sándor fejedelem kiáltványa kézbesíttetett a nagyhatalmak ügyvivőinek a fejedelem egy levelével, melyben kiemeli lemondásának szükségességét a külpolitika által teremtett nehézségeknél fogva. Az orosz diplomácziai ügyvivő látogatást tett kartársainál, mely alkalommal megjegyezte, hogy a kiáltványt illetőleg mindennemű téves magyarázat elkerülése végett súlyt fektet rá, hogy megállapíttassék, hogy az orosz kormány oly okok miatt, melyek sem a bolgárok, sem a fejedelem előtt nem voltak ismeretlenek, nem volt abban a helyzetben, hogy a fejedelemmel kötelező megállapodást létesítsen a lemondást illetőleg. Ha a fejedelem mind a céges* A Journal des Debats egy berlini távirata több német politikus véleménye alapján konstatálja, hogy Németország oly feltétel alatt fog hozzájárulni az oldenburgi herczegnek bolgár fejedelemmé történő kineveztetéséhez, ha a herczegek lemondanak Oldenburgról és annak Németországba való bekebeleztetését kívánják, ugyanaz a lap azt írja, hogy Bismarck egyszerűen úgy vélekedik, hogy Oroszországnak Bulgáriára vonatkozó jogai elvitazhatatlanok mellett felhatalmazva érezte magát, hogy e szavakat kiáltványába fölvegye, ezt minden valószínűség szerint azon önzetlen szándékokra való megemlékezésből tette, melyeket a császári kormány Bulgária iránt mindenkor táplált, s melyeknek az ország és a fejedelem irányában ismételten kifejezést is adott. A Monetor a fejedelemnek e hatdikán kelt rendeletét közli, melylyel elrendeli a Strumsky ezred és az első tüzérezred tisztjeinek és legénységének elbocsátását, a katonai iskola növendékeinek az ezredekbe való besorozását és a nevezett két ezred zászlóinak megsemmisítését. Minthogy a miniszterek csak pénteken este térnek vissza Turn Szeverinből Szófiába, a kamarának szombatra kitűzött megnyitása hétfőre halasztatott.* Románia magatartása. A román udvar és a román kormány által Sándor fejedelemmel szemben, különösen visszatérése alkalmával tanúsított magatartásának semmiféle politikai háttere nem volt. Hogy a román királyi pár oly rokonszenvvel viseltetett a fejedelem iránt, különösen, midőn az augusztus 21 iki forradalom után néhány napig eltűntnek volt tekinthető, az magyarázható abból a baráti viszonyból, melyben a fejedelem állott a román királyi párhoz és az emberi érzelmekből is. Midőn Sándor fejedelem Bulgáriába visszatérve, román területen ment át, természetesnek látszott, hogy a román kormány illő fogadtatásban részesítse egy szomszédos állam törvényes fejedelmét. * A bolgár kérdés és a külhatalmak A Matin konstantinápolyi jelentése szerint, török körökben azt beszélik, hogy Ausztria Magyarország Bosznia és Herczegovina annexióját szándékszik proklamálni és még Albánia egy részét is igyekszik megszerezni. Anglia Cyprus szigetének annexióján kívül még Krétát is szeretné, de befolyása gyenge lévén, eredményre nem sok kilátása van. Oroszország túlsúlya mindinkább kitűnik. A szultán teljesen közönyös.* Londonból jelentik: A bolgár események Viktória királynőt rendkívül felizgatták és igen elégedetlen kabinetjének lanyha magatartásával. A királynő mélyen érzi birodalmának tehetetlenségét és Battenberg herczeg sorsa személyesen is igen közelről érinti. Váljon a királynő hangulata lesz-e valami befolyással az angol politikára, az természetesen igen két