Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)
1886-10-09 / 232. szám
* Előfizetési dijak: [gist eure • ' ' ' 7g frt ............................1 frt 60 kr .?ammyl elhrusitásra helyben, az elárusítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive • S1 g*am ára 6 kr. — A hirlapközvetítő iroda által elküldve 6 kr Hirdetési dijak: négyszög centiméternyi tér ára a kr. n '.n’nk kereskedők és iparosok árkedvezm iben részesülnek. Bélyegilleték minden meny hirdetés után 30 kr. — Byllér »óra 35 krajcze r. — 2 o 2. szám. Kolozsvár, 1886. szombat, október 9. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL „MAGYAR POLGÁR“ KÖNYVNYOMDÁJA Belköz ép utc*a 4. sz. Megjelenik mindennap, v&a&r* én ünnep* napok kivételével. Használatlan kéziratok, nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. Huszadik évfolyam. Vízvezeték ügye. i. Trefort Ágost közoktatásügyi miniszter az egyetem vízvezetéke tárgyában a város közönségéhez intézett legutóbbi leiratában egyebek között azt is kijelenti, hogy velünk többé szóban nem áll. Ha azt lehetne magunkkal elhitetni hogy ilyszerű kijelentésekkel az egyetem, esetleg a város egyetemes szükségleteinek megfelelő vízvezeték ügye megoldást nyerhet, akkor azt mondanék: jó, szüntessünk meg minden érintkezést, s lásson kiki a maga dolga után. Csakhogy sem egyetemi, sem városi vízvezetéket a mechanikai tudomány mai fejlettsége mellett sem lehet .. szóbeszéddel felépíteni. Tekintsünk tehát el a szavakkal való játszás mindenesetre könnyű mesterségétől, s lássuk a tényeket a gyakorla- Ii felfogás világításában. A dolog egyszerűen ez: A közoktatási kormány szövetkezni akart a város közönségével az egyetemi vízvezetéknek oly módon leendő felépítése czéljából, hogy az a város vízszükségletének is megfeleljen. El is határoztuk a maga törvényes formájában, hogy szövetkezünk a kormánynyal, s létesítünk olyan vízművet, amely az egyetemnek és a város közönségének is kielégítse a vízszükségletét. Időközben elkövetkezett az 1886. év augusztus 13-ik napja, és akkor azt mondtuk a miniszternek: bizony mi nem ugrunk bele a sötétbe, s ha neked miniszter vízvezeték kell, készíttesd el magad, s ha netalán territóriumra is lenne szükséged, ahova a vízművedet elhelyezhesd, hát azt jó pénzért megadjuk neked. Erre a miniszter megköszöni szépen eddigi jóindulatunkat s azt mondja: nem áll többé szóba velünk. Akarjuk hinni, hogy Trefort miniszter egy kis magyarázat után változtatni fog e kijelentésén. Fordítsuk meg a dolgot. Álljunk most mi szóba a miniszterrel. Csakhogy aztán most beszéljünk értelmesen és cselekedjünk egy erkölcsi testülethez illő komoly elhatározással. Mondjuk meg a miniszternek : Uram! Kolozsvár város törvényhatósági bizottsága, vagyis a város egyetemének képviselete, ez évi augusztus hó 13-án, tehát a kánikula közepén el hirtelenként egy határozatot, melylyel egy korábbi, érett megfontolással hozott határozatát megsemmisítve kimondotta, hogy a egyetem czéljaira szolgáló vízvezeték áldásaiból nem kíván részesedni, ennélfogva a terheit sem veszi magára. Azóta a kánikula elmúlt, s már az ősz is telefélben van. Az elszéledt városatyák viszszatértek tűzhelyeikhez, s épen mikor tanakodni akartak az augusztus 13-iki végzemény balsikere felett, akkor, a tizenkettedik órában megjött a teleiratod, s hozzám az ázsiai kolera szele. Városunk atyáiban felébredt a cselekvés, a komoly megfontolás ösztöne, s most már komolyan el vannak határozva megkorrigálni a kánikulában elkövetett hirtelenkedést, s mi, a sajtó munkásai, megbízunk abban, hogy az érettebb megfontolásnak sikerülni fog egyfelől a város közönségét egy mélyen érintő szemrehányás terhei alól megszabadítani, másfelől magát az ügyet a végmegoldás stádiumába juttatni. A város törvényhatósági bizottságának ezen ügy intézésére hivatott szakosztályai előtt a miniszer leirata következtében a vízvezeték kérdése a tegnap tartott ülésen napirendre került. A beterjesztett javaslat, mely a korábban tett ajánlatokat fentartandóknak véleményezte, beható vita után elfogadtatott, s a legközelebbi közgyűlésen elfogadás végett ajánltatni fog. Ezzel a város közönsége (mert megvagyunk győződve, hogy a közgyűlés szintén megváltoztatja a kánikulai határozatot) megint szóba áll a közoktatásügyi kormánynyal azon reményben, hogy a most már kezdeményező város közönségének ajánlata a közoktatásügyi kormány által nem fog elutasításban részesíttetni. Mindenki csak helyeselheti, ha városunk köztisztasági és közegészségügyi érdekeinek védelme szempontjából valahára már komolyan elhatározza magát a város közönsége az első reális lépés megtételére. Hogy vízvezetékre van -e szükségünk vagy nincs, e felett talán ma már időszerűtlen a tűnődés. A kérdés az, hogy vízvezetékre okvetlenül szükségünk van. Tanakodni csak a kivitel módjai felett lehet. Egy általános, a város összes lakosságának szükségleteit kielégítő, a köztisztasági és közegészségügyi érdekeket szolgáló vízvezeték és csatornázás létesítésére ez idő szerint a városnak megfelelő anyagi ereje nincsen, legalább ezen anyagi erő létezésének kimutathatására az adatok ma még összegyűjtve nincsenek. Mindenkinek meg kell győződve lennie a felől, hogy az az állapot, melyben városunk köztisztasági és közegészségi ügye ma van, nem tartható fenn. Ha ezen az állapoton általános vízvezeték és csatornázás létesítése által kívánunk segíteni, akkor kétségkívül még nagyon sok ideig a tanakodás és tervezgetéssel kellene beérnünk s félő, hogy az anyagi erő hiánya miatt talán csak a késő unokák valósíthatnák meg azt a művet, amelynek gyakorlati használatára az idő már nagyon is elérkezett, ilyen körülmények között ki kell lépni valahára a tanakodás és tervezgetés korlátai közül, s rálépni a gyakorlati cselekvés útjára. Ezen az útán az első lépést a siker biztosságával megtehetjük, ha azt a szövetséget, melyet a közoktatási kormánynyal megkezdettünk perfectióra visszük. Igaz, hogy e szövetkezés által az egyetem továbbfejlesztéséhez is hozzájárulunk. De kérdjük: egyetemünk fejlődése nem egyszersmind városi érdek is, és mondjuk ki nyíltan: igen jelentős érdek, mert azzal városunk fejlődése szoros kapcsolatban van. Hiszen, ha a közoktatási kormány által kezdeményezett szövetkezéssel járó anyagi áldozatot kizárólag az egyetem fejlődése érdekében hoznák meg, még akkor is meg kellene azt hoznunk minden tanakodás nélkül. Pedig a dolog úgy áll, hogy az ily módon tervezett vízvezeték nem is az egyetemnek, hanem a városnak biztosít előnyöket, amennyiben a városi polgárság vízszükségleteinek kielégítésén kívül az egyetem fejlesztése is elsősorban épen a városnak válik, úgy erkölcsi, mint anyagi hasznára. Ha tehát egyéb érdek nem is lenne ez anyagi áldozattal előmozdítva, mint az, hogy azzal az egyetem fejlődése biztosíttatik, még akkor is teljes készséggel kellene magunkat ez érdek szolgálatára elhatározni. De a dolog úgy áll, hogy az egyetemi szükségletekre építendő vízvezeték sokkal könnyebben és kevesebb anyagi áldozattal kibővíthető annyira, hogy az a város összes szükségleteit kielégítse, s köztisztasági és közegészségi érdekeinket czélszerűen szolgálja. Másfelől az a tudat, hogy e téren az első reális lépést megtettük, ösztönözni fog arra, hogy anyagi erőink számbavétele mellett ez intézményt általános szükségleteink arányai szerint kifejlesszük. Mi részünkről a város közönségének valódi érdekeit látjuk előmozdítva ama javaslat megvalósítása által, amelyet a törvényhatósági bizottság szakosztályai tegnapi ülésükön elfogadtattak, s mely lapunk más helyén van ismertetve. Dicsérendő dolog, hogy a tanács és szakosztály igyekezett azt az augusztus 13-iki határozatot ily alakban megkorrigálni, s hisszük, hogy a törvényhatósági bizott- s ság mikor e javaslat az ő elhatározása elé kerül, nem engedi magát más szempontok által vezettetni, mint minőt e javaslat határozattá emelése czéljából a város jól felfogott érdeke, s most már erkölcsi reputácziója is megkövetel. Ama javaslatban szerencsésen van összeegyeztetve a város egyetemes érdeke a közoktatásügyi kormánynak az egyetem fejlesztésére irányuló szándékaival, és semmi kétségünk a felett, hogy október 15-ike szerencsével építi fel azt a művet, melylyel augusztus 13-ika minden közösséget megtagadott. —n-f TÁRCZA. Etymologicum magnum Romániáé. (A történeti és népies román nyelv szótára.) Ismerteti: Moldován Gergely. E czimü munkából megjelent már a har®a lik füzet. Szerkeszti s illetőleg dolgozza I. Ztoly király óhajtása szerint és költségén, a tofflán akadémia felügyelete alatt. H a s d e u, ‘váló tudósa Romániának. A román irodalom legnagyobb alkotásán Ígérkezik e mű, melynek keletkezését a étkezőkben adom elő. Minden ember előtt ismeretes az a moég, melylyel a román tudományos akadé- Adósai neki fogtak a nyelv purisatiójához. laden hirtelen munkának megvan a maga is ^*s az akadémia ebbeli munkája pedig épennak bizonyult.»Csináljunk egy román szótárt!“ volt a # A román nyelv szótárát megalkotni any* ( '* ®*Dt a román nyelv összes szóanyagát ösztendeznE Egy szótár mindig oly tény( melyben egy nyelvnek szókincsei 62vegben foglaltatnak ; a mely irodalom e ^z8tárt birja, az mindig számolhat a műveit elismerésére. tud , hiszen helyesen fogta fel a román akadémia is hivatását, a midőn e HH Megalkotásának szükséges voltát kirátta. De nem volt helyes az irány, melye nem volt a munka kellő lelkiisséggel végrehajtva, az lebeget szemei előtt a munkatársaknak, hogy a román valódi szóanyag rendeztessék, hanem az, hogy minden idegen származású szó kiküszöböltessék a legnagyobb szigorral . Így alkotta meg a román akadémia aztán azt a mintegy 3000 lapra terjedő nagy művet, melyben húsz lapot is kell forgatni, hogy a nép által használt egy szóra akadhassunk. Hát kinek csinálták e szótárt? Kinek és miért? Honnan vették az anyagot? A fantáziából úgy csináltak, mint csinált volt 1771 táján Kientung, több ezer „hazafias“szót alkotván az addig használt khinai szók helyett. Ezek a hazafias“ szók, jóvoltából nehány erdélyi tudósnak, megvannak a román szótárban is. E mű ellen erős támadást intézett sok román tudós és határozottan kárhoztatták azt az irányt, melyben neki estek a román nyelv purcsátiójához. Majorescu, a hírneves román kritikus, szörnyszülöttnek nevezi a nagy költséggel kiállított művet, melyet úgy, ahogy van, tűzbe kellene vetni. Ez irányelleni elkeseredés napról-napra nagyobb volt; a román nyelv és irodalmi katedrákról is kárhoztatva lett, s maga a híres Urechea kénytelen volt fellépni a román nyelv megfojtására irányzott merénylet ellen. Hanem azért mind nem volt meg a megkívántaz eredmény, az akadémián nem fogott a méltóan felháborodott közvélemény. Általánosan érezték, hogy az akadémia nagy szótára még javaslatul sem szolgálhat egy valódi román szótár megalkotására, azért az félre is tétetett. 1834-ben I. Károly király személyesen nyitja meg a román akadémia közgyűlését, s a román tudósok előtt a következő beszédet mondja: „Szerencsések lévén tagjai lenni e gyülekezetnek. Én és a királyné örömmel jöttünk önök közé, hogy meghallgassuk a tudományos vitatkozásokat, melyeket folytonos érdekkel kisérünk. De hogy is lehetne ez másképen, midőn az akadémia legfőbb munkája: a történelem és a nyelv, nemzeti létünk alapjai ? Az ország az akadémiának hosszú sorát köszöni történelmi adatoknak, amelyek eddig rejtve voltak, s amelyek a tagok fáradhatatlan munkája által a sötétségből kiemeltettek, új világot vetvén általuk a román nép múltjára. Nem csekélyebb mértékben kell foglalkozunk a jövővel is .. . nyelvünkkel, a mely érintetlenül megőriztetett a Duna termékeny mezőin, büszke tévein a Kárpátoknak, azon bájos vidékeken, melyek oly művészi módon és oly tiszta nyelven festettek le Alexandri V. népies költőnk által. Az akadémiának nem lehet kedvesebb terhe, mint védelme alá venni a régi nyelvet, a melyet a nép megért és szeret? Tartsuk fenn tehát azon szép, őseink által használt kifejezéseket, s ne féljünk a szavaktól, melyeknek a századok honosságot nyújtottak. Superflua non nocent. „Mely nyelv oly szerencsés, hogy négy kifejezést bírjon egy tulajdonságra, büszkesége minden népnek, mely felírva kell hogy legyen minden hadsereg zászlójára: voinicia, vitepa, bravura, eroism*? Óvakodjunk * A két első szó az akadémia parismusa folytán megszűnt román szónak lenni. M. U. a modern kifejezések bőségétől (iabelsugare *), mely idővel akadályt emelvén, a román népet elidegenítheti saját nyelvétől. „Indíttatva éreztem magam e néhány szó kimondására azon szeretettől, melyet érzek a szép és gazdag román nyelv iránt, s remélem, hogy óhajtásom nem lesz prum desiderium. „Az önök belátására bízom: nem volna-e hasznos megalkotni Romániának nagy Etymologicum-ját, mely magában foglalná az összes régi szavakat, amelyek a jövő nemzedékekre nézve különben elvesznének. Verba volans, scripto malens. „E vállalat támogatása végett, melyre négy, öt vagy hat év fog szükségeltetni, évenként az akadémia rendelkezésére bocsátok 6000 frankot. „Valóban, e munkálat felette terjedelmes, meglehet talán végtelen; jusson eszünkbe azonban Horatius ezen mondata: Est modus in rebus sunt certi delique fines ; s meg vagyok győződve, hogy az akadémiajelen munkája sikerülend s általa önmagának elpusztithatlan emlékoszlopot emel.“ így szólott a király az akadémia tudósaihoz. E beszéd minden sorában van egy-egy barbarismus. Károly király szándékosan használta e megnyitóban a népnyelvet, mintha az akadémiával szemben demonstrálni akarta volna, hogy mily gyönyörű az a nyelv, melyet annyira megkesélt az akadémia. Íme a király azt mondá, hogy elpusztíthatlan emlékoszlopot emel önmagának az akadémia azon mű megalkotásával s nem érinti egy szóval sem, mintha ilyen oszlopa más volna egy a megcsinált román szótárban. Az akadémia Hasdeut bízta meg e nagy mű szerkesztésével s illetőleg megírásával, aki legnagyobb elméje Romániának. Előttünk fekszik e műből három füzet. Az első füzetben előadatik a munka prospectiva. Tiz kötetből állana, egy-egy kötet négy füzetet. Meglehet több lesz, mert a három első füzet az A. betűnek csak közepén van s csak az A. betűsre kell több, mint egy kötet. Felette érdekes Hasdeunak az első füzetben, bevezetés helyett szolgáló értekezése, mely a következő kérdések magyarázásával foglalkozik : Mi az Etymologia? Hogyan vegyülnek a nyelvek ? Miből áll valamely nyelv fisionomiája ? Magában a műben a román nép által bármely vidéken használt szavak dolgoztatnak fel nyelvészeti szempontból. A szónak franczia értelme is adatik, aztán annak régi, és újabb szók által miként történt alkalmazása mutattatik be, egyes szemelvényekben , a népköltészet termékeiben, egyes régi okmányokban a szó mikénti alkalmazását felette előnyesen tünteti fel Hasdeu. Egy hibája van e műnek, s ez az, hogy az egyes szavak után, összes román nyelvek megfelelő szavai nem használtatnak fel, ez esetben e mű feleslegessé tenné Cihacot is. Egy ily fontos és nagyszabású munkában ez igen a helyén lett volna ; kevés térrel és kis fárad * E szóra nézve, mert a magyar bőségből ered, az akadémia azt mondja: „Érdemes szó a kipusztulásra.“ S daczára ennek, mégis él Károly király ajkán. Mr. Károlyi Alajos gróf nagykövet. A „N. Fr Presse“ anna londoni híre, mely szerint londoni nagykövetünk gr. Károlyi Alajos benyújtotta volna lemondását — mint a „Budapester Correspondenz“ illetékes oldalról értesül — teljesen alaptalan. A „Pol. Corr.“ egy bécsi távirata jelenti, hogy Károlyi gróf nagykövet ma Bécsbe érkezett és a legközelebbi napokban állomására Londonba utazik. — Mint Bécsből távirják a gróf lemondásáról keringő hírek alaptalanok. A vámkonferentia tanácskozásai. Mint a „Budapester“ Correspondenz“ Bécsből táviratilag értesül, az osztrák-magyar vámconferentia tanácskozásai a nélkül, hogy valamely positiv eredményre vezettek volna — mostanra befejeztettek. A csütörtöki két órán át tartó ülésben, amelyben ismét Dister titk, tanácsos és osztályfőnök elnökölt, mindenekelőtt konstatáltatott, hogy a természetes nyers petróleumnak szabatos definitiója, illetőleg annak megkülönböztetése valamely petróleum-keveréktől — nem eszközölhető. A magyar kormány képviselői erre kijelentették, hogy tekintettel a belföldi petróleum-termelésre, készek esetleges javaslatokat, amelyek a fenforgó fontos kérdés megoldását végre lehetővé tennék, — megbeszélés tárgyává tenni az esetben, ha az osztrák kormány sem a nyers petróleumra írt 42 krban megállapított vámot, sem pedig a magyar kormány által legutóbb tett ajánlatot elfogadni nem akarja. Miután az osztrák kormány képviselői erre kijelentették, hogy az osztrák képviselőház részéről megszavazott vámtétel kivételével ők semmiféle további javaslatokat nem tehetnek. Matlekovics államtitkár azon kérdést terjesztő a vámconferentia elé, hogy nem volna-e hajlandó a további tanácskozásokra nézve új bazist elfogadni és pedig a nyers petroleum skála szerinti elvámolását megállapítani oly módon, hogy például a nehéz nyersolajként importált petróleumra nézve a kihasználás legmagasabb határa s éppúgy a könnyű nyersolajra nézve a hozam más határa szabassék meg. Az osztrák kormány képviselői kijelentették, hogy e tekintetben nem bírnak utasításokkal s ennélfogva ezen elvi jelentőségű javaslatot ad referendum veszik. Hogy a vámconferentia legközelebbi ülése, — melynek színhelye előreláthatólag Budapest lesz, — mikor fog megtartatni, ezúttal nem volt meghatározható. Az osztrák-magyar bank főtanácsa, elhatározta, hogy a magyarországi fiókok számát még a folyó évben szaporítani fogja. Már azu-, bankfiókok székhelyei is megállapítanák, úgy, hogy lesz bankfiók Nagyváradon, Pécsett és Miskolczon. Mind a három város jelentékeny ipari, kereskedelmi és forgalmi központ és a fiókoknak ezeken a helyeken való felállítása nemcsak az illető vidékeknek fog nagy lendületet adni, hanem magának a jegykibocsátó intézetnek is jelentékeny hasznára lesz. Természetes, hogy az új banfiókok arányában a bankmellékhelyek is szaponítatni fognak. Olasz angol szövetség. A monzai konferencziák, melyek a király, Depretis, Robilant és Menabrea között folytak befejeztettek. A konferencziák egy angol-olasz egyezmény megkötésére vonatkoztak Olaszország támogatja Angliát a keleten, ha Afrikában kap kompenzácziót. A tárgyalásokat Angliával folytatni fogják. A franczia kormány és a madridi felkelés. A Figaro tudni véli, hogy a spanyol nagykövet kérni fogja Ruyz Zorilla kiutasítását s a minisztertanács határozni fog felette. A miniszterelnök különben rendeletet bocsátott ki, hogy azokat a spanyolokat, kik fegyveresen jönnek át a hátron, tartóztassák le. Ilyenformán már tizenkét spanyol katonát fogtak el. A hírlapok megcáfolják azt a hírt, hogy Albareda, Zorilla kiutasítását kívánná, megjegyezvén, hogy Zorilla nem követett el oly politikai tényt, mely kiutasítását igazolná. A Czár Moszkvában, Moszkvából érkezett hírek szerint Woronzov-Daskov orosz miniszter, a czár főhadsegédje, Moszkvába érkezett, hogy a Kremlben a czár lakosztályait megszemlélje Valószínű, hogy a czár legközelebb Moszkvába érkezik és hogy utazása a bolgár kérdésben hozandó fontos határozattal áll kapcsolatban. Franczia miniszterválság Parlamenti körökben lehetségesnek tartják, hogy La di Carnot, a közte és a költségvetési bizottság között felmerült nézeteltérések következtében le fog mondani. A Journal des Débats szerint Sadi Carnot a költségvetést okvetlenül fenn kívánja tartani, míg a többi miniszter ellenben némi módosításokhoz hozzájárulna. Bukaresti apróságok. Jeles dolog történt Cuczárida úrral, akinek a napokban hirtelen halállal tetszett volt kimúlni ez árnyékvilágból. Cuczárida mérnök, az unoka, hogy minden gyanúsítást kikerüljön a hirtelen halál miatt, az illetékes hatósághoz folyamodott, mely a hullának felbonczolását el is rendelte. Az orvosok természetes halált konstatáltak, minek folytán a test szabályszerűen eltakaríttatott. Most jó azonban a dolog java és mulatságos része. Az elhalt általános örököse, Diamandescu, egy felette furcsa, a fiatal unokamérnököt is érdeklő siriratot vésetett a kőre. Cuczárida követelte, hogy a sirirat az ő beleegyezése nélkül fel ne vésessék.