Kolozsvár, 1886. december - 1887. június (1. évfolyam, 1-151. szám)

1886-12-24 / 1. szám

debreczeni magyar ur, kinek családjában ton­­megtanitják a „Valurile Dunarii“­ czimü olan dalt s ki megszökve előle, után-útfélen, a cigányoktól, a szinházban, még a gyermekei­nek karácsonyi ajándékul vett verkliben is csak 3­ „Valurile Donării“-t hallja, mig végre dühé­ben oda lesz, megadja magát s csak egy csár­dás eléneklésében pihen el. A „Tribuna“ érdekes czím alatt ir szelíd dolgokat Románia föladatát fejtegeti Oroszor­szággal szemben s a kérdést, milyen legyen a mi oláhságunk magatartása a lehető orosz kí­sértések iránt ? Kétértelműen, mint mindig, nem ad választ, hanem egyszerűen „a jogos elégü­­letlenségre“ czéloz, figyelmeztetve a nap urait, minket. Sz­óval óvatosság és szélcsend minden irányban. Sejtése a legközelebbről beállandó esemé­n­y­eknek, melyek merre való fordulását — meg­gyünk győződve — maguk a legmagasabb vi­­zek se tudják. A romániai sajtó egyébtől se hangzik visz­­­­mint a kérdezősködésektől, tudakozódások­on Románia magatartása az élére ál­lt háborús hírek k­özepette ? Kivált az orosz­barát ellenzéki sajtó kívánná ez irányban nyi­latkozásra kényszeríteni a kormányt, egyidejű­leg ama támadásokkal, melyeket a pétervári „Ruski Kurier“ I. Károly király ellen intéz, „német báb“-nak nevezvén őt s lelkesítvén az orosz érzelmű román elemet, mely tradicziók s felforgatási vágy által vezettetve, kétségtelenül elég nagy, elég éhes és elég veszedelmes. Ez elem lapjában, a bukaresti „Epocá“­­ban, és most olvastuk, hogy megintervievál­­tatta a visszavonulni készülő, beteg Cogalni­­ceanut, mindenáron feleletet akarván tőle ki­csikarni az iránt, vajjon van-e Romániának ha­tározott szerződése velünk Oroszország ellen ? Cogalniceanu válasza kitérő. Van, ha kell, lesz, ha nincs. A kormánypárti „Telegraphul“ mai szá­ma reflectálva az „Epoca“ e kisértésére, ma­ga sem mond többet, midőn szó szerint így szól : „Ma hatszor nagyobb hadsergünk van, mint 1877-ben; gazdagabbak vagyunk egy hasznos tapasztalattal, hogy t. i. a hadsereg használ­ható; bírjuk mindazt, mi szükséges arra, hogy respektálná tehessük magunkat.“ Ennyi az egész. Romániának van tartalékkal együtt 250 ezer mozgósítható katonája; van egy nagy családdal összefüggő dynastiája; egy okos kormánya, mely németséggel és oly kevéssé vá­dolható, mint muszkasággal. Ez okos kormány magatartása kedvező e pillanatban, izgatóink ellen folytatott küz­delmünkben. A német dynastia bizonyára nem fogja hagyni, hogy meglepettessünk a közeljö­vőben. S a 150.000 katona egyre bizonyosan kész, arra, hogy szembe szálljon, ha területére ninisz erő lenne „ „Kolozs­­ i JÓZSEF, beszéde­­ i,­decz. 22. Tisza Ist­ván e hó 22-én programmbeszédet mondott. A város választói délelőtti 9 órakor a városház nagytermében összegyűlve Tímár Károly szabadelvűpárti elnök ajánlatra Syl­­v­esz­ter Domokos ev. ref. lelkész vezetése alatt a képviselő meghívására egy 7 tagú bi­zottságot küldött ki, mely tisztjében eljárva a képviselő zajos éljenzések között jelent meg. Szőcs József polgármester üdvözölte se be­szédre a képviselő következő, kivonatosan közlött beszédet tartott. Tisztelt barátaim! Nem akarok én most e helyen sajátszerű programmbeszédet tartani, mely felölelte államunk és társadalmunk összes fennálló kérdéseit; nem akarom a létező vi­szonyokat részletekig menő bírálat alá venni, hogy a belőlök levont conclusiok alapján párt­állásomat mintegy indokoljam, hanem kijelen­tem, hogy mint szabadelvű párt által választott képviselő, e párt nézeteit vallom, s annak híve vagyok. Tizenkét éve mióta e párt kormányon van , a magyar állam ügyeit vezeti, működé­se e 12 év alatt nyílt, könyv mindnyájunk előtt. Ékesebben beszélnek a tények mellett, sem­hogy szükségesnek találnám védelmére gyenge szavamat felemelni. Szükségesnek tartom azonban, hogy egy­két,­épen jelenleg aktuális kérdésben indokoljam álláspontomat. Ilyen elsősorban a pénzügyi kérdés. _ A fúzió,­­ ennek alattján alakult kormány létrejöttének közvetlen oka pénzügyeink vi­gasztalan helyzetében rejlett. A még fiatal szervezetű államot egy 153 millió rövid lejáratú függő­ adósság terhelte, s midőn a jelenlegi kormány az ügyek vezeté­sét átvette első feladatának mindenek előtt a pénzügyek rendezését tűzte ki. Czélja elérésében, első­sorban a takaré­kosság terére lépett megszorítva és minimum­ra redukálva a kiadásokat; másrészt igyekezett a bevételek fokozásával a bevételi források le­hető gyarapításával a jövedelmet fokozni s üd­vös működése által sikerült is e rendkívüli nyomasztó adósságtól szabadulni s a már-már fenyegető állami tönköt elkerülni. Ezen adós­ság át lett változtatva járadékos adóssággá, mely az állam pénzügyeire, ha terhes is, de nem oly nyomasztó, mint a már említett. Ezen üdvös irányú működése kormányunk­nak azonban fájdalom nem tarthatott sok, mert az állam élet rohamos fejlődése fokozott, kiadá­sokat igényelt; a nehéz külpolitikai helyzet pedig nagy áldozatokat úgy , hogy kormányunk­nak a pénzügyek rendezésénél kifejtett műkö­dése elé nagy akadályok gördültek. Mindamellett azonban, sikerült az akadá­lyokat legalább momentán legyőzni, úgy hogy 1885. évi állami költségvetésünkben a rendes kezelésnél bevételeink a kiadásokat fedezték, budgenk tehát normális volt. Azonban az egyen­súly e helyreállítása csak látszólagos volt s am az akadályok, melyekről fennebb szólottam, hozzájuk járul­na még a társadalom fokozottabb igényeinek kielégítése is, újból erősebb mérv­ben merültek fel és az egyes minisztériumok azoknak nyomása alatt nem szoríthatták meg a kiadásokat s egyes tételeknél az elő­irány­zatokat nagy mértékben túllépték, miáltal az oly nagy zajt okozó póthitelek keletkeztek így nevezetesen az államvasutak kezelésénél. Ezen viszonyok között a kormány azon egyedül fér­fias és helyes útra lépett, hogy a helyzetet nyíl­­­tan feltárta a képviselőház előtt, a az állam­vasutak igazgatásának helyesebb szervezése, más adminisztratív intézkedések s a költségvetés ki­adási tételeinek reálisabb megállapítása által a baj ismétlődésének elejét vette, így állván a dolgok, nem csodálkozhatunk rajta, hogy ismételve, újult erővel halljuk a vá­dat felhangzani miszerint 12 év előtt kitűzött czéljához egyetlen lépéssel sem közeledett. Ezen vád megdöntésére engedjék meg, hogy ismét csak tényekre hivatkozzam , s összehasonlítsam az 1876. évi zárszámadásokat az 1887. évi költségvetéssel, melynél csak nagyjában véve az adatokat 9 millióval kevesebb az államjavak eladása­ és hitelművelet által fedezendő összeg és evvel szemben 14 millióval több a befekte­tési tőke ;­­­­gy tényleges eredmény 23 millió­val jobb az akkorinál míg a rendes bevétel és kiadások közötti különbség 1887 ben 17 mil­lióval kedvezőbb mint 1876 ban. De ezen javu­lás nem tünteti ki még azon gyarapodást, mely az összes állam nagyban mutatkozik. Mert ugyan­is az 1887. évi költségvetésben vannak a med­dő kiadásoknál is nagy többletek, de ezzel szem­ben sok oly kiadási többlet is van, mely kul­turális közvagyonosodás, közbiztonság szempont­jából az államélet nagy fejlődését mutatja, s a társadalom anyagi és szellemi gyarapodását van hivatva előmozdítani. A bel­igazság, közleke­dési, földmivelési­ és közoktatási tárczák költ­ségvetése mintegy 40 millióval nagyobb ma, mint 1876-ban. Ezen kiadásokkal kapcsolatban emelked­tek az állam jövedelmei is. Emelkedtek rész­ben új adók behozatala s a régiek felemelése által, de igen nagyrészben az állam jövedelmei­nek természetes fejlődése által is: így pl. a dohányjövedék 76 ban alig 13 milliót jövedel­mezett, míg 87-re 20 millióval lett előirányoz­va s igy 10 év alatt mintegy 60°­0 gyarapo­dást mutat. Ugyanez áll, kisebb különbséggel indirect adókra, bélyeg s illetékre és a pos­tára is. Ezekből tehát láthatjuk, hogy bár komoly és nehéz a helyzet, de egyáltalán nem remény­telen, s hogy jól alkalmazott­ takarékossággal és a kiadások lehető magszorításával s minde­nekfelett pedig türelemmel a gazdasági viszo­nyaink kedvezőbbé váltáig, még mindig, bizton remélhetjük és reméljük a pénzügyi bajokbóli teljes kibontakozást. A­mi leginkább nehezíti a kibontakozást, az­ az Európaszerte beállott gazdasági válság, melynek nyomasztó voltát minden magyar gaz­da érzi, de ha e válság indító okait kutatjuk, belátjuk, hogy bizony amaz óriási mennyiségű termények, melyek Amerika, India és Ausztrá­liából Európába hozatnak s az európai piaczo­­kat elárasztják, oly tényezők, melyek ellen egyet­len ország kormánya sem védekezhet kellő si­kerrel; sőt tény az, hogy Francziaországban a gazdának súlyosabb helyzete, mint nálunk, s nem egy major, egy gazdaság áll felhagy­va, mert nemhogy bérlőt, de még kezelőt sem kapnak bele olyat, ki bár az adót fizesse. A nyugati államok által felállított vám­sorompó mint védeszköz nálunk, kik nyers ter­ményeink exportjára vagyunk utalva, kétes ér­dekű , bárha én a szabadkereskedelemnek va­gyok híve, mégis, szemben a nyug­­államok gaz­dasági politikájával, mely megfoszt a szabad­kereskedés minden előnyétől, elkerülhetlenül szükségesnek látom, hogy legalább a védvámos­ rendszer előnyeit biztosítsuk magunknak mi is.­­ Épen ezért az Ausztriával küszöbön álló ki­egyezés alkalmából nyers terményeink számára biztosítnunk kell annak piaczait, mintegy cse­rébe azért, hogy Az Isztria iparának legnagyobb fogyasztói mi vagyunk A külpolitikánk irányára nézve kétségte­len, hogy arra folytonos befolyást mindig a Bal­kán-félsziget gyakorolt. Monarchiánk jelen századbeli politikája az újabb ideig az úgynevezett conservatioii kül­­politika volt, mely Törökország integritásának fentartásában nyilvánult egészen az utóbbi év­tizedekig a midőn is, a Törökországban uralko­dó állapotok tarthatlansága párosulva az egyes balkáni négfajok rohamosabb fejlődésével és függetlenségük kivívása iránti törekvés lehe­tetlenné tette ezen elv fentartását külpolitikánk czélját a balkán félsziget népeinek , államai­nak teljes fügetlensége s békés fejlődése képe­zi. Feladatunk : teljes erőnkből támogatni őket ezen a téren s megakadályozni azt, hogy oly nagyhatalom vesse meg lábát a balkánon, mely rapnarabiánk biztonságát fenyegethetné. E politika folytonos érintkezésbe hoz Orosz­országgal, de nem feltétlen összeütközésbe. Nem kívánunk több egyebet, mint számtalanszor hangsúlyozott békés szándékának s azon ígé­retének megtartását, hogy ez államok függetlensé­­gét tiszteletben fogja tartani. Csak akkor, ha tény­leg beavatkozik Oroszország ez államok ügyé­be, válik az ellentét kiegyenlíthetlenné. Ez ellentét kiegyenlítésére lett azon theo­­ria kitalálva hogy mintegy felosztotta Orosz­­ország s monarchiánk e balkán félszigetet oly formán hogy annak keleti része az ő, nyugati a mi érdek sphaeránkba tartozik. Ennek téves volta a legilletékesebb hely­ről ki lett jelentve. Nekünk egy része sem esik érdekkörünkbe oly formán hogy az illető állam függetlenségét csorbító befolyást akarjuk ott gyakorolni, de igenis érdekünk az, hogy ezt egy más hatalom részéről sem tűrjük sehol az egész félszigeten. Kétségtelenül bebizonyult, hogy úgy a monarchia két fele mint különböző politikai pártok nézete a külpolitika czéljaira nézi te­­ljesen összhangzó kérdés csak az : megtétett-e külügyi kormányzatunk mindent e c­élok eléré­sére. Azon beavatkozás melyet Oroszország Bul­gária ügyeire az utóbbi időkben tett, eléggé el lett ítélve nemcsak országunk­ra az összes eu­rópai államok közvéleménye által, s és oly mértékben el lett ismerve a Bolgár nép mérsé­kelt és bátor magatartása. Teljes mértékben osztom az orosz ügy­nökök magatartása feletti felháborodást, s a bolgár nép iránti meleg rokonszenvet érzem, ha az események közvéleményünket idegessé, türelmetlenné tették. De azért óvakodnunk kell a külpolitiká­ban elhamarkodott ítéletek és vélemények táp­lálásától, melyek gyakran tévesek, a­mint pl. jól emlékezhetünk, hogy 1876—78 ban meny­nyi vád zúdult a kormány ellen az állítólagos orosz barátkozás miatt. S azóta a tények mit bizonyítanak? Azt, hogy óvatos külügyi kor­mányzatunk békés uton érte el azt a czélt, mit talán egy nagy áldozatokba kerülő con­­flagrátio sem biztosított volna. Mit bizonyítanak a tények: Oroszország elment a fenyegetések végső határáig s akkor visszahívta ügynökeit Bulgáriából, a nélkül, hogy a nagy szavakat tett követte volna. Kaulbars tábornok — ki valóban megérdemli, hogy mi magyarok köszönetet szavazzunk neki — ott hagyta ez országot, miután ott az orosz szaba­dítót a bolgár néppel teljes alapossággal meg­ismertette, s nem kétlem kellő mértékben meg­­kedveltette. A helyzet az utolsó hónapokban határo­zottan javult. Európa mind erőteljesebben nyil­vánuló közvéleménye, az angol és olasz részről illetékes helyről jött erőteljes nyilatkozatok re­ményt nyújtanak az iránt, hogy a fenyegető ve­szély el lesz kerülhető, de egyúttal kedvezőb­beknek tüntetik föl a háború esélyeit is, ha mégis arra kerülne a sor. Azon meggyőződésben, hogy külügyi kor­mányzatunk mindent el fog követni érdekünk békés megoldására, de ha ez nem volna lehető, nem fog visszariadni egy nagy háború felelősségé­től sem, támogatni fogom a külügyi politikát. Úgy a nehéz külpolitikai helyzet, mint a pénzügyi viszonyok, igen kívánatossá teszik, hogy hazánk különböző nemzetiségei között ál­landó jó egyetértés, béke álljon fent. — A ma­gyar államot őseink szerezték, s azt a magyar genius alkotta meg s ennek magyarnak kell lenni és maradni; ez czélja a kormánynak úgy ma, mint jövőben, de e mellett sohasem fogja gátolni, hogy a nemzetiségek, nyelvüket és kul­­turájukat ne ápolják és ne fejleszthessék, sőt azt előmozdítani törekszik. —­ S valóban, ha ez irány ellen a nemzetiségek által panaszok merülnének fel, óhajtanám, hogy mutassanak Európában államot, hol a nemzetiséget, nagyobb szabadságot és jogegyenlőséget élveznének, mint mi nálunk. Nézzék meg, minő a nemzetiségek sorsa más államokban, s mondjuk meg akkor őszintén, kívánják­­, hogy mi is oly politikát kövessünk, velük szemben. Nem csodálkozom én, hogy hazánk Román és Szerb polgárai öröm­mel látják a független Románia és Szerbia fej­lődését, de éppen ez államok érdekében szük­séges, hogy ha magyar állampolgárok legyenek s államunk erejét belzavarokkal ne g­y­engítsék , mert úgy Románia, mint Szerbia független­ségének nincs nagyobb garallája, mint egy erdő Osztrák-Magyar monarchia. És bármint iparkodjanak is egyesek — kik ellen kérlel­het­ten szigorral ás következetességgel kell fellép­nünk — megmételyezni a haza román ajkú pol­gárainak hazafias érzületét, meg vagyok róla győződve, hogy azok igen nagy többsége és oly­aű fia a hazának, amily­eű tagja nemzetisé­gének. Megerősít e hitemben az is, hogy önök sorában tisztelt választóim a román elem is tel­jesen képviselve van. Ha jó hazafiak nem volnának, bizonyára nem választottak volna meg, ne lehetnének jó románok azért mert reám szavaztak, mert biz­­tosíthatom önöket, hogy minden olyan intézke­dés, mely nyelvük, kulturájuk ápolásában aka­dályozná őket ellenségre találna én bennem. Végül igen köszönöm megtisztelő bizal­mukat; igyekezni fogom azt kiérdemelni azáltal, hogy a közérdeket, s hol ennek keretén belül tehetem locális érdekeiket is csekély erőmhöz képest is tápolni fogom. Magamat szives jó indulatukba ajánlom. Viszhang. Brassó, 1886. decz. 20. Szivem mélyéből üdvözlöm pártunk uj lapját, nem csak azért mert egységben van erő, hanem hazafias szabadelvű szép programm­­jáért is, mely mindenfelé élénk viszhangot kel­tett. Hangsúlyozva van e programban az is, hogy a nemzetiségek lapjait figyelemmel kisérik a lapok s ebben teljesen egyetértek. Azok kik azt hiszik, hogy nemzetiségi lapoknak nem kell fontosságot tulajdonítani tévednek. E lapok tar­talmára esküszik a nemzetiségek legnagyobb része. Nem mindeg­ tehát reánk nézve, hogy mit írnak. A nemzetiségi lapok szerkesztőinek kezében olyan szellemi hatalom van, melylyel sok jót, de sok rosszat is tehetnek. Mint tud­va van, még nagyon távol állunk attól, hogy a nemzetiségi lapok, románok és németek itt az erdélyi részekben a magyar állameszméért lelkesüljenek. Mindenik külön érdeket hajszol s abban a téves nézetben ringatja magát, hogy a magyar nemzet őket lépten-nyomon megrö­vidíti. Tehát abban keresi a hazafiságot, hogy a magyar nemzet ellen forduljon s ennek tá­madásában valami olyan nagy erényt talál, mely őt a népszerüség nimbusával veszi körül. Ter­­m­észetes, hogy e visszás helyzetnek előbb utóbb meg kell szűnni. Ugyanazon haza gyermekei egymrás ellen hálátlan tollharczot, nem folytat­hatnak. Egymásnak kölcsönös felvilágosítása el­végre is eredményre fog vezetni. Nem tartozom azok sorába, a­kik mindent rosszainak s elő­re is rosznak, elvetendőnek tartanak, csak azért, mert azt egyik vagy másik nemzetiségi lap állítja, de másfelől őrizkedem attól is, hogy e nemzetiségi lapok állításainak feltétlenül hi­telt adjak. Az ügyes ellenség az ellenség föld­jére teszi át, a hadjáratot s ott igyekszik az előnyöket, a maga hasznára kizsákmányolni. Ez kulcsa a nemzetiségi lapok figyelemmel való kisérésének. Saját tűzhelyükön kell őket fel­­­keresni és gyengébb oldalaikon megtámadva, lehetetlenné tenni őket a magyar állam-eszme ellen való harcz sikeres folytatására. De igen helyesen jegyezte meg szerkesztő barátom, hogy semmi kérdés sem lesz tisztább, ha azok, kik tárgyalják, valamivel piszkosabbak lesznek, igyekeznek megtartani vitatkozásaikban a he­lyes mértéket. Ez elv álljon nemcsak egymás­sal szemben, hanem a nemzetiségekkel való vitatkozásainkban is. Az erdélyrészi szabadel­vű párt történelemben gyökerező szép múltjá­nál fogva sem lehet más a nemzetiségekkel szemben is, mint szabadelvű. Jogos kívánsá­gaikat mindig meghallgatandja ; de egyben nem paktál senkivel és az a haza területének ép­sége az unió bevégzett ténye után s ezen területen a magyar nyelvnek, mint az oszt­hatatlan magyar állam nyelvének feltétlen tiszteletben tartása a nemzetiségek által. A ki e téren velünk szembeszállna, kíméletet nem követelhet. A kik minden nevezetes­ európai hírre rögtön felütik fejüket, s reménykednek, hogy maholnap igy meg amúgy fordulhat a vi­lág kereke, s készen állanak a haza romlásán a zavarosban önhasznukat halászni: az ilye­nek korán elárulják, hogy nem remélt esetek­ben mit várhatna tőlük a magyar haza. Más­felől megadjuk nekik az elismerést, hogy ir­galmatlan rész politikusok, t. i. olyanok, kik dobbal akarnak verebet fogni, s kik előre hir­detik, hogy: „Lenne csak lőporunk. . .“ Épen igy nem tekinthetjük még hazafias ellenfelünk­nek sem azokat a nemzetiségi lapokat, kik az E. M. K. E. működését kezdettől fogva irigy szemmel kisérik, s olvasóikat annak czélja, tö­rekvése felől szándékosan félrevezetni legfőbb feladatuknak tartják. A mi nemzetiségi lap­jaink, bár sokat szelídültek, fájdalom, még ezt az irányt követik. Az olyan ember, ki csakis a nemzetiségi lapokból ismeri az E. M. K. E. tö­rekvéseit, mérget vetne be arra, hogy egyle­­lünknek határozott czélja kiirtani az erdélyi részekből, még­pedig gyökeresen kiirtani a né­met és román nyelvet. Ez magában elég vad állítás, de fájdalom, mivel minden nap nyom­tatásban látják a „magyarish­ung“ és „mag­­hiariseara“ hamis czégeket, melyek alatt­­csak ugyan hamis portékát árulnak, hitelt adnak e képtelenségeknek s a mi sokkal veszélyesebb : gyűlöletet terjesztenek a haza­i kés polgárai között. Lapunk szabadelvű iránya odáig nem terjedhet, hogy mi e szánszándékos ferdítése­ket hallgatásunkkal, igazoktnak lenni beiga­zoljuk. A Kolozsvár kibontotta a szabadelvű párt lobogóját, jelezte az irányt, mely felé közösen kell, hogy törekedjünk. Meg vagyok győződve, hogy pártunk tollforgató egyénei feltétlenül fog­nak e lobogó alá sorakozni és a szabadelvű eszméket győzelemre segíteni. Legszivesb üd­vözlettel a Kolozsvárnak. KOÓS FERENCZ: Irodalom és művészet. A „Czinka Panna M­ükröss B. budapes­­ti közjegyző 3 felvonásos népszínművét most próbálják szinházunknál. A­kik olvasták, elő­­zetesen is sikert jósolnak neki. A darab fele­részben gördülékeny versekben van írva, ötöd­­feles és harmadfeles jambusokban, megfelelően a situatiónak, melyben elmondattak. — Első előadása a jövő héten, kedden lesz, a második szerdán. A budapesti népszínházban a „Milliomos­­nő­“ Operette bemutató előadása lesz a jövő hé­ten. — Az országos kaszinó Pesten beszün­tette bérletét (54 zártszék) az operánál s a nem­zeti színháznál, mert az intendáns pl. az opera­háznál 3900 frtról 8830 frtra emelte fel a bér­letet. Magyar felolvasó estély. A nagyszebeni magyar olvasó egylet által könyvtára alaptőkéje javára rendezett népszerű tudományos felolvasások tegnapelőtt bevégződtek. Dr. Boros Gábor főgym­­náziumi tanár tartotta az utolsó felolvasást „Hol van a boldogság ma“ czímen. Nagyszámú, váloga­tott hallgatóság hallgatta feszült érdeklődéssel a szép fordulatokban gazdag, tartalmas felolvasást és az általa nyert élvezetért ismételve tetszésének adott kifejezést. A szabad felolvasás azt az óhaj­tást fejezte ki, hogy vajha az ország mindenik nép­faja egyesülne a közös magyar haza erősítésére és felvirágzására. Weber-Ünnepélyt tartottak Brassóban a nagy dalköltő százéves születésnapja évfordulóján pénte­ken a „Nr. 1.“ szálló nagytermében. Kizárólag Weber darabjait játszták nagy tetszés mellett. A bras­sói „férfi dalegylet“ dicséretet érdemel azért a buzga­lomért, melylyel az éneket felkarolja. A hangver­seny után barátságos társalgó estély volt. „Ifjú Erdély“ a czime annak a kis lap­nak melyet a kolozsvári kereskedők- és keres­kedő ifjúság társulata fölkérésére, az E. M. K. E és a kolozsvári iparosegylet erkölcsi pártfo­gása mellett Sándor József jövő hó 15-től kezd­ve szerkeszt. A lap egyelőre havonként jelenik meg s czélját egész programmja fejezi ki. A ke­reskedő és iparos Erdély az az ifjú Er­dély, mely által az anyaállammal való végleges összeolvadás a czél. Hatni fog a lap, hogy or­szágrészünk minden városában a kolozsvárihoz hasonló társulatok szerveződjenek s előkészíti a jövő évben Kolozsvárt tartandó országos con­­gressust. Sándor József a­­szerkesztést díjtala­nul viszi. Melegen ajánljuk az érdekeltek figyel­­mébe az „Ifjú Erdélyt“. Az előfizetési dij éven­te 2 frl a kolozsvári kereskedők­, s kereskedő ifjak társulatához küldendő. Szinlap, Kolozsvártt, 1886. deczember 25 én. „Az ember t r a g p e d i á j­a.“ Drámai költemény 5 szakaszban. Kezdete 7 órakor SPORT. A Kolozsvári Athletikai Clubból. A club a karácsonyi ünnepek alatt gya­korlatokat nem tart. A gyakorlatok dec. 28- án kedden kezdődnek ismét a tornavívó ter­mében es­­ve 7/­­7 V. 8-ig tartó időben A gyakorlatok beosztása a következők hétfőn, csütörtökön kard, tőr,­­ököl vivás, ked­­­­den pénteken tornázási és erő gyakorlatok. A szerdai és szombati órás szabad gyakorlatokra­­ vannak fennhagyva. A gyakorlatok vezetői Al­­bert Károly, Baintner Hugó és Pás­ka Zoltán. A rend fentartására felügyel minden­­ órán a club választmányától két tag­ mint nap­­­pi biztos. A vívás élénkebb művelését előmoz­dítandó, a club közelebbről rendelt meg Buda-­­­pestről több pár vívó eszközt, mely a club je­­lenlegi készletét már a jövő év elején ki fog­­ja egészíteni. A házi vidal programmjait, mely­ben tömeges vívások is szerepelni fognak kö­zelebbről állítja vissza a verseny­bizottság. * A korcsolyázás iránt nem csak ifjú bel- ü­gyeink körében nagy az óhaj, kik ma már nagy számmal űzik a testedző sportot, de óhajtja a fagyot úgy a korcsolya egylet minden tagja, valamint athlétáink kik egy maguk között ren­dezendő versenynyel óhajtják élénkíteni a téli sportot Hazánk korcsolya egyesületeinek már na­­gyobb része össze­állított verseny programmját is. Az Achilles sport egylet Palicson rende­zendő nemzetközi és országos jégünnepély és korcsolya versenye a legváltozatosabbnak ígér­kezik ezek között. Programmja a következő: 1. Túlvonulás. 2. J­é­g­v­e­r­ő­c­z­i p­a­d­ver­seny 1040 m. arany, ezüst, bronz érem 3 S­í­k­­verseny 1 ang. mfld. Ezüst érem és tiszteletdíj, bronz-érem. 4. Akadály ver­­s­e­n­y. 1/* a mértföld. 12 akadálylyal Arany, ezüst, bronz-érem. 5. Sík v­er­­s­e­n­y. 3 ang. mfld. ezüst érem s tiszteletdíj az elsőnek, ezüst érem másodiknak, bronz-érem a harmadiknak. 6. Gát verseny 100 m. 3 gát. Ezüst, bronz-érem. 7. Küzdelem a vándorserlegért. „Achilles“ jelöltség, ezüst-érem, vándor serleg, bronz érem. 8. Sík verseny 500 m. Ezüst érem, tiszteletdij bronz érem. 9. Jégvitorlás verseny. 10 km Arany érem és tiszteletdij, ezüst érem, bronz­érem. Nevezési zárnap jan. 1. Verseny­napja jan. 23. A kolozsvári vadásztársaság újból meg­alakult. A társaság tagjainak eddigi száma, a­kik bérbentartották a vadászati jogot, 6 volt, most négyre apadt le. A társaság három évre kibérelte a vadászati jogot Kolozsvár város ha­tárán. A városi közgyűlés határozata értelmé­ben évi 250 frtért felajánlották a bérletet a tár­saságnak, mely az ajánlatot el is fogadta. A garászat volt közelebbről a városi szé­­nafüveken. Ismeretes és a vadászokra nézve eléggé szömorú tény az, hogy a nyulak száma annyira megapadt Kolozsvár határában. Az ilyen agarászat által a már amúgy is kevés szám még inkább fogy. Épen azért a vadásztársaság, mint a vadászati jog bérlője kimondotta, hogy jövőre nem enged agarászni a város határán. Hajtóvadászat. A kolozsvár járás szolga­birája, az ünnepek után el fogja rendelni a hivatalos hajtóvadászat megtartását. A­hol az angyalok nem járnak. Van Kolozsvártt egy „rongyos egylet“. Onnan vette nevét, hogy évenként egyszer-két­­szer ki szokta válogatni az iskolás gyermekek közül a legrongyosabbakat s azokat a maga módja szerint felruházgatja. Jó emberek ide adják viseltes ruháikat, mások egy két frtot juttatnak, vannak a kik levágott szivarvégeket gyűjtenek, nemesszivil úrnők egész vég posztokat küldenek. Sőt van­nak a rongyos egyletnek alapítói is. Ilyenkép­pen aztán lassanként csak összeverődik annyi a miből egy részét a ruhátlan gyermekek­nek meleg ruhába lehet bujtatni. A ruha kiosztást meg­kezdi a „rongyos egylet“, mihelyt beáll a hideg ősz. A népisko­lák tanítói beadják a legszegényebbek névjegy­zékét. Hosszú sor! A­kik még iskolába fel mehettek a ruházatnak teljes hiánya miatt azok­tól is eljő valaki jelenteni, hogy mennie sze­gény gyerek iskolába, de vides ruhája . . . Bizony sok, nagyon sok ilyen gyerme van Kolozsvártt! A „rongyos egylet“ rajta volt, hogy sok­nak adjon, de még egyszer se tudta eddig bejelentett szükölködőknek felét is kielégíten Ezek a szegény, rongy­okban didergő gye­re­kek olyan hajlékokban laknak, a­hol nin' karácsonya. Talán még mécsvilág sincs... E házacskák azok, a­hol az angyalt nem járnak. .. * Ti boldog emberek, a­kik a családi őri­zék végtelen tengerében úsztok karácsony­ pa­tájén, s látjátok gyermekeitek vidám, neves szemeiből a túláradó örömüket sugárzani - gondoljatok egy futó pillanatig azokra, akik­nél az angyalok nem jártak! JENEI VIKTOR HÍREK. — A közvágóhíd telkének be bekerítése napokban fejeztetett be. A megnyitás az eddi adatok szerint, ápril. 1-re van tervezve. Kiván­tos volna, hogy előbb határozott intézk^ tétessenek,­­hogy az illetők addig a sz^ot ren­dezhessék különösen lakásviszonyaik^) ^ — Közlekedési mizériák. V.‘r('sank,bj’u­rületén csaknem mindenütt aktóra a . a közlekedés, ha nem is akadt épen W, » meg van nehezítve. Még a főtér sem kére vételt, melynek járdaszegélyzetén lépte’’ ^ mon tócsákra találunk, honnan aszenyős a közönségre fölfrecscsen. A sétatérre a gyár- és népaferák végein a hidak ",r .j. utak átlábolhatlanok, s a város azon j . csak nagy kerülővel lehet a sétatérre !« " ' vasúthoz vezető nagy-ntezán, a e0*1 '*

Next