Kolozsvár, 1886. december - 1887. június (1. évfolyam, 1-151. szám)
1886-12-24 / 1. szám
debreczeni magyar ur, kinek családjában tonmegtanitják a „Valurile Dunarii“ czimü olan dalt s ki megszökve előle, után-útfélen, a cigányoktól, a szinházban, még a gyermekeinek karácsonyi ajándékul vett verkliben is csak 3 „Valurile Donării“-t hallja, mig végre dühében oda lesz, megadja magát s csak egy csárdás eléneklésében pihen el. A „Tribuna“ érdekes czím alatt ir szelíd dolgokat Románia föladatát fejtegeti Oroszországgal szemben s a kérdést, milyen legyen a mi oláhságunk magatartása a lehető orosz kísértések iránt ? Kétértelműen, mint mindig, nem ad választ, hanem egyszerűen „a jogos elégületlenségre“ czéloz, figyelmeztetve a nap urait, minket. Szóval óvatosság és szélcsend minden irányban. Sejtése a legközelebbről beállandó eseményeknek, melyek merre való fordulását — meggyünk győződve — maguk a legmagasabb vizek se tudják. A romániai sajtó egyébtől se hangzik viszmint a kérdezősködésektől, tudakozódásokon Románia magatartása az élére állt háborús hírek közepette ? Kivált az oroszbarát ellenzéki sajtó kívánná ez irányban nyilatkozásra kényszeríteni a kormányt, egyidejűleg ama támadásokkal, melyeket a pétervári „Ruski Kurier“ I. Károly király ellen intéz, „német báb“-nak nevezvén őt s lelkesítvén az orosz érzelmű román elemet, mely tradicziók s felforgatási vágy által vezettetve, kétségtelenül elég nagy, elég éhes és elég veszedelmes. Ez elem lapjában, a bukaresti „Epocá“ban, és most olvastuk, hogy megintervieváltatta a visszavonulni készülő, beteg Cogalniceanut, mindenáron feleletet akarván tőle kicsikarni az iránt, vajjon van-e Romániának határozott szerződése velünk Oroszország ellen ? Cogalniceanu válasza kitérő. Van, ha kell, lesz, ha nincs. A kormánypárti „Telegraphul“ mai száma reflectálva az „Epoca“ e kisértésére, maga sem mond többet, midőn szó szerint így szól : „Ma hatszor nagyobb hadsergünk van, mint 1877-ben; gazdagabbak vagyunk egy hasznos tapasztalattal, hogy t. i. a hadsereg használható; bírjuk mindazt, mi szükséges arra, hogy respektálná tehessük magunkat.“ Ennyi az egész. Romániának van tartalékkal együtt 250 ezer mozgósítható katonája; van egy nagy családdal összefüggő dynastiája; egy okos kormánya, mely németséggel és oly kevéssé vádolható, mint muszkasággal. Ez okos kormány magatartása kedvező e pillanatban, izgatóink ellen folytatott küzdelmünkben. A német dynastia bizonyára nem fogja hagyni, hogy meglepettessünk a közeljövőben. S a 150.000 katona egyre bizonyosan kész, arra, hogy szembe szálljon, ha területére ninisz erő lenne „ „Kolozs i JÓZSEF, beszéde i,decz. 22. Tisza István e hó 22-én programmbeszédet mondott. A város választói délelőtti 9 órakor a városház nagytermében összegyűlve Tímár Károly szabadelvűpárti elnök ajánlatra Sylveszter Domokos ev. ref. lelkész vezetése alatt a képviselő meghívására egy 7 tagú bizottságot küldött ki, mely tisztjében eljárva a képviselő zajos éljenzések között jelent meg. Szőcs József polgármester üdvözölte se beszédre a képviselő következő, kivonatosan közlött beszédet tartott. Tisztelt barátaim! Nem akarok én most e helyen sajátszerű programmbeszédet tartani, mely felölelte államunk és társadalmunk összes fennálló kérdéseit; nem akarom a létező viszonyokat részletekig menő bírálat alá venni, hogy a belőlök levont conclusiok alapján pártállásomat mintegy indokoljam, hanem kijelentem, hogy mint szabadelvű párt által választott képviselő, e párt nézeteit vallom, s annak híve vagyok. Tizenkét éve mióta e párt kormányon van , a magyar állam ügyeit vezeti, működése e 12 év alatt nyílt, könyv mindnyájunk előtt. Ékesebben beszélnek a tények mellett, semhogy szükségesnek találnám védelmére gyenge szavamat felemelni. Szükségesnek tartom azonban, hogy egykét,épen jelenleg aktuális kérdésben indokoljam álláspontomat. Ilyen elsősorban a pénzügyi kérdés. _ A fúzió, ennek alattján alakult kormány létrejöttének közvetlen oka pénzügyeink vigasztalan helyzetében rejlett. A még fiatal szervezetű államot egy 153 millió rövid lejáratú függő adósság terhelte, s midőn a jelenlegi kormány az ügyek vezetését átvette első feladatának mindenek előtt a pénzügyek rendezését tűzte ki. Czélja elérésében, elsősorban a takarékosság terére lépett megszorítva és minimumra redukálva a kiadásokat; másrészt igyekezett a bevételek fokozásával a bevételi források lehető gyarapításával a jövedelmet fokozni s üdvös működése által sikerült is e rendkívüli nyomasztó adósságtól szabadulni s a már-már fenyegető állami tönköt elkerülni. Ezen adósság át lett változtatva járadékos adóssággá, mely az állam pénzügyeire, ha terhes is, de nem oly nyomasztó, mint a már említett. Ezen üdvös irányú működése kormányunknak azonban fájdalom nem tarthatott sok, mert az állam élet rohamos fejlődése fokozott, kiadásokat igényelt; a nehéz külpolitikai helyzet pedig nagy áldozatokat úgy , hogy kormányunknak a pénzügyek rendezésénél kifejtett működése elé nagy akadályok gördültek. Mindamellett azonban, sikerült az akadályokat legalább momentán legyőzni, úgy hogy 1885. évi állami költségvetésünkben a rendes kezelésnél bevételeink a kiadásokat fedezték, budgenk tehát normális volt. Azonban az egyensúly e helyreállítása csak látszólagos volt s am az akadályok, melyekről fennebb szólottam, hozzájuk járulna még a társadalom fokozottabb igényeinek kielégítése is, újból erősebb mérvben merültek fel és az egyes minisztériumok azoknak nyomása alatt nem szoríthatták meg a kiadásokat s egyes tételeknél az előirányzatokat nagy mértékben túllépték, miáltal az oly nagy zajt okozó póthitelek keletkeztek így nevezetesen az államvasutak kezelésénél. Ezen viszonyok között a kormány azon egyedül férfias és helyes útra lépett, hogy a helyzetet nyíltan feltárta a képviselőház előtt, a az államvasutak igazgatásának helyesebb szervezése, más adminisztratív intézkedések s a költségvetés kiadási tételeinek reálisabb megállapítása által a baj ismétlődésének elejét vette, így állván a dolgok, nem csodálkozhatunk rajta, hogy ismételve, újult erővel halljuk a vádat felhangzani miszerint 12 év előtt kitűzött czéljához egyetlen lépéssel sem közeledett. Ezen vád megdöntésére engedjék meg, hogy ismét csak tényekre hivatkozzam , s összehasonlítsam az 1876. évi zárszámadásokat az 1887. évi költségvetéssel, melynél csak nagyjában véve az adatokat 9 millióval kevesebb az államjavak eladása és hitelművelet által fedezendő összeg és evvel szemben 14 millióval több a befektetési tőke ;gy tényleges eredmény 23 millióval jobb az akkorinál míg a rendes bevétel és kiadások közötti különbség 1887 ben 17 millióval kedvezőbb mint 1876 ban. De ezen javulás nem tünteti ki még azon gyarapodást, mely az összes állam nagyban mutatkozik. Mert ugyanis az 1887. évi költségvetésben vannak a meddő kiadásoknál is nagy többletek, de ezzel szemben sok oly kiadási többlet is van, mely kulturális közvagyonosodás, közbiztonság szempontjából az államélet nagy fejlődését mutatja, s a társadalom anyagi és szellemi gyarapodását van hivatva előmozdítani. A beligazság, közlekedési, földmivelési és közoktatási tárczák költségvetése mintegy 40 millióval nagyobb ma, mint 1876-ban. Ezen kiadásokkal kapcsolatban emelkedtek az állam jövedelmei is. Emelkedtek részben új adók behozatala s a régiek felemelése által, de igen nagyrészben az állam jövedelmeinek természetes fejlődése által is: így pl. a dohányjövedék 76 ban alig 13 milliót jövedelmezett, míg 87-re 20 millióval lett előirányozva s igy 10 év alatt mintegy 60°0 gyarapodást mutat. Ugyanez áll, kisebb különbséggel indirect adókra, bélyeg s illetékre és a postára is. Ezekből tehát láthatjuk, hogy bár komoly és nehéz a helyzet, de egyáltalán nem reménytelen, s hogy jól alkalmazott takarékossággal és a kiadások lehető magszorításával s mindenekfelett pedig türelemmel a gazdasági viszonyaink kedvezőbbé váltáig, még mindig, bizton remélhetjük és reméljük a pénzügyi bajokbóli teljes kibontakozást. Ami leginkább nehezíti a kibontakozást, az az Európaszerte beállott gazdasági válság, melynek nyomasztó voltát minden magyar gazda érzi, de ha e válság indító okait kutatjuk, belátjuk, hogy bizony amaz óriási mennyiségű termények, melyek Amerika, India és Ausztráliából Európába hozatnak s az európai piaczokat elárasztják, oly tényezők, melyek ellen egyetlen ország kormánya sem védekezhet kellő sikerrel; sőt tény az, hogy Francziaországban a gazdának súlyosabb helyzete, mint nálunk, s nem egy major, egy gazdaság áll felhagyva, mert nemhogy bérlőt, de még kezelőt sem kapnak bele olyat, ki bár az adót fizesse. A nyugati államok által felállított vámsorompó mint védeszköz nálunk, kik nyers terményeink exportjára vagyunk utalva, kétes érdekű , bárha én a szabadkereskedelemnek vagyok híve, mégis, szemben a nyugállamok gazdasági politikájával, mely megfoszt a szabadkereskedés minden előnyétől, elkerülhetlenül szükségesnek látom, hogy legalább a védvámos rendszer előnyeit biztosítsuk magunknak mi is. Épen ezért az Ausztriával küszöbön álló kiegyezés alkalmából nyers terményeink számára biztosítnunk kell annak piaczait, mintegy cserébe azért, hogy Az Isztria iparának legnagyobb fogyasztói mi vagyunk A külpolitikánk irányára nézve kétségtelen, hogy arra folytonos befolyást mindig a Balkán-félsziget gyakorolt. Monarchiánk jelen századbeli politikája az újabb ideig az úgynevezett conservatioii külpolitika volt, mely Törökország integritásának fentartásában nyilvánult egészen az utóbbi évtizedekig a midőn is, a Törökországban uralkodó állapotok tarthatlansága párosulva az egyes balkáni négfajok rohamosabb fejlődésével és függetlenségük kivívása iránti törekvés lehetetlenné tette ezen elv fentartását külpolitikánk czélját a balkán félsziget népeinek , államainak teljes fügetlensége s békés fejlődése képezi. Feladatunk : teljes erőnkből támogatni őket ezen a téren s megakadályozni azt, hogy oly nagyhatalom vesse meg lábát a balkánon, mely rapnarabiánk biztonságát fenyegethetné. E politika folytonos érintkezésbe hoz Oroszországgal, de nem feltétlen összeütközésbe. Nem kívánunk több egyebet, mint számtalanszor hangsúlyozott békés szándékának s azon ígéretének megtartását, hogy ez államok függetlenségét tiszteletben fogja tartani. Csak akkor, ha tényleg beavatkozik Oroszország ez államok ügyébe, válik az ellentét kiegyenlíthetlenné. Ez ellentét kiegyenlítésére lett azon theoria kitalálva hogy mintegy felosztotta Oroszország s monarchiánk e balkán félszigetet oly formán hogy annak keleti része az ő, nyugati a mi érdek sphaeránkba tartozik. Ennek téves volta a legilletékesebb helyről ki lett jelentve. Nekünk egy része sem esik érdekkörünkbe oly formán hogy az illető állam függetlenségét csorbító befolyást akarjuk ott gyakorolni, de igenis érdekünk az, hogy ezt egy más hatalom részéről sem tűrjük sehol az egész félszigeten. Kétségtelenül bebizonyult, hogy úgy a monarchia két fele mint különböző politikai pártok nézete a külpolitika czéljaira nézi teljesen összhangzó kérdés csak az : megtétett-e külügyi kormányzatunk mindent e célok elérésére. Azon beavatkozás melyet Oroszország Bulgária ügyeire az utóbbi időkben tett, eléggé el lett ítélve nemcsak országunkra az összes európai államok közvéleménye által, s és oly mértékben el lett ismerve a Bolgár nép mérsékelt és bátor magatartása. Teljes mértékben osztom az orosz ügynökök magatartása feletti felháborodást, s a bolgár nép iránti meleg rokonszenvet érzem, ha az események közvéleményünket idegessé, türelmetlenné tették. De azért óvakodnunk kell a külpolitikában elhamarkodott ítéletek és vélemények táplálásától, melyek gyakran tévesek, amint pl. jól emlékezhetünk, hogy 1876—78 ban menynyi vád zúdult a kormány ellen az állítólagos orosz barátkozás miatt. S azóta a tények mit bizonyítanak? Azt, hogy óvatos külügyi kormányzatunk békés uton érte el azt a czélt, mit talán egy nagy áldozatokba kerülő conflagrátio sem biztosított volna. Mit bizonyítanak a tények: Oroszország elment a fenyegetések végső határáig s akkor visszahívta ügynökeit Bulgáriából, a nélkül, hogy a nagy szavakat tett követte volna. Kaulbars tábornok — ki valóban megérdemli, hogy mi magyarok köszönetet szavazzunk neki — ott hagyta ez országot, miután ott az orosz szabadítót a bolgár néppel teljes alapossággal megismertette, s nem kétlem kellő mértékben megkedveltette. A helyzet az utolsó hónapokban határozottan javult. Európa mind erőteljesebben nyilvánuló közvéleménye, az angol és olasz részről illetékes helyről jött erőteljes nyilatkozatok reményt nyújtanak az iránt, hogy a fenyegető veszély el lesz kerülhető, de egyúttal kedvezőbbeknek tüntetik föl a háború esélyeit is, ha mégis arra kerülne a sor. Azon meggyőződésben, hogy külügyi kormányzatunk mindent el fog követni érdekünk békés megoldására, de ha ez nem volna lehető, nem fog visszariadni egy nagy háború felelősségétől sem, támogatni fogom a külügyi politikát. Úgy a nehéz külpolitikai helyzet, mint a pénzügyi viszonyok, igen kívánatossá teszik, hogy hazánk különböző nemzetiségei között állandó jó egyetértés, béke álljon fent. — A magyar államot őseink szerezték, s azt a magyar genius alkotta meg s ennek magyarnak kell lenni és maradni; ez czélja a kormánynak úgy ma, mint jövőben, de e mellett sohasem fogja gátolni, hogy a nemzetiségek, nyelvüket és kulturájukat ne ápolják és ne fejleszthessék, sőt azt előmozdítani törekszik. — S valóban, ha ez irány ellen a nemzetiségek által panaszok merülnének fel, óhajtanám, hogy mutassanak Európában államot, hol a nemzetiséget, nagyobb szabadságot és jogegyenlőséget élveznének, mint mi nálunk. Nézzék meg, minő a nemzetiségek sorsa más államokban, s mondjuk meg akkor őszintén, kívánják, hogy mi is oly politikát kövessünk, velük szemben. Nem csodálkozom én, hogy hazánk Román és Szerb polgárai örömmel látják a független Románia és Szerbia fejlődését, de éppen ez államok érdekében szükséges, hogy ha magyar állampolgárok legyenek s államunk erejét belzavarokkal ne gyengítsék , mert úgy Románia, mint Szerbia függetlenségének nincs nagyobb garallája, mint egy erdő Osztrák-Magyar monarchia. És bármint iparkodjanak is egyesek — kik ellen kérlelhetten szigorral ás következetességgel kell fellépnünk — megmételyezni a haza román ajkú polgárainak hazafias érzületét, meg vagyok róla győződve, hogy azok igen nagy többsége és olyaű fia a hazának, amilyeű tagja nemzetiségének. Megerősít e hitemben az is, hogy önök sorában tisztelt választóim a román elem is teljesen képviselve van. Ha jó hazafiak nem volnának, bizonyára nem választottak volna meg, ne lehetnének jó románok azért mert reám szavaztak, mert biztosíthatom önöket, hogy minden olyan intézkedés, mely nyelvük, kulturájuk ápolásában akadályozná őket ellenségre találna én bennem. Végül igen köszönöm megtisztelő bizalmukat; igyekezni fogom azt kiérdemelni azáltal, hogy a közérdeket, s hol ennek keretén belül tehetem locális érdekeiket is csekély erőmhöz képest is tápolni fogom. Magamat szives jó indulatukba ajánlom. Viszhang. Brassó, 1886. decz. 20. Szivem mélyéből üdvözlöm pártunk uj lapját, nem csak azért mert egységben van erő, hanem hazafias szabadelvű szép programmjáért is, mely mindenfelé élénk viszhangot keltett. Hangsúlyozva van e programban az is, hogy a nemzetiségek lapjait figyelemmel kisérik a lapok s ebben teljesen egyetértek. Azok kik azt hiszik, hogy nemzetiségi lapoknak nem kell fontosságot tulajdonítani tévednek. E lapok tartalmára esküszik a nemzetiségek legnagyobb része. Nem mindeg tehát reánk nézve, hogy mit írnak. A nemzetiségi lapok szerkesztőinek kezében olyan szellemi hatalom van, melylyel sok jót, de sok rosszat is tehetnek. Mint tudva van, még nagyon távol állunk attól, hogy a nemzetiségi lapok, románok és németek itt az erdélyi részekben a magyar állameszméért lelkesüljenek. Mindenik külön érdeket hajszol s abban a téves nézetben ringatja magát, hogy a magyar nemzet őket lépten-nyomon megrövidíti. Tehát abban keresi a hazafiságot, hogy a magyar nemzet ellen forduljon s ennek támadásában valami olyan nagy erényt talál, mely őt a népszerüség nimbusával veszi körül. Természetes, hogy e visszás helyzetnek előbb utóbb meg kell szűnni. Ugyanazon haza gyermekei egymrás ellen hálátlan tollharczot, nem folytathatnak. Egymásnak kölcsönös felvilágosítása elvégre is eredményre fog vezetni. Nem tartozom azok sorába, akik mindent rosszainak s előre is rosznak, elvetendőnek tartanak, csak azért, mert azt egyik vagy másik nemzetiségi lap állítja, de másfelől őrizkedem attól is, hogy e nemzetiségi lapok állításainak feltétlenül hitelt adjak. Az ügyes ellenség az ellenség földjére teszi át, a hadjáratot s ott igyekszik az előnyöket, a maga hasznára kizsákmányolni. Ez kulcsa a nemzetiségi lapok figyelemmel való kisérésének. Saját tűzhelyükön kell őket felkeresni és gyengébb oldalaikon megtámadva, lehetetlenné tenni őket a magyar állam-eszme ellen való harcz sikeres folytatására. De igen helyesen jegyezte meg szerkesztő barátom, hogy semmi kérdés sem lesz tisztább, ha azok, kik tárgyalják, valamivel piszkosabbak lesznek, igyekeznek megtartani vitatkozásaikban a helyes mértéket. Ez elv álljon nemcsak egymással szemben, hanem a nemzetiségekkel való vitatkozásainkban is. Az erdélyrészi szabadelvű párt történelemben gyökerező szép múltjánál fogva sem lehet más a nemzetiségekkel szemben is, mint szabadelvű. Jogos kívánságaikat mindig meghallgatandja ; de egyben nem paktál senkivel és az a haza területének épsége az unió bevégzett ténye után s ezen területen a magyar nyelvnek, mint az oszthatatlan magyar állam nyelvének feltétlen tiszteletben tartása a nemzetiségek által. A ki e téren velünk szembeszállna, kíméletet nem követelhet. A kik minden nevezetes európai hírre rögtön felütik fejüket, s reménykednek, hogy maholnap igy meg amúgy fordulhat a világ kereke, s készen állanak a haza romlásán a zavarosban önhasznukat halászni: az ilyenek korán elárulják, hogy nem remélt esetekben mit várhatna tőlük a magyar haza. Másfelől megadjuk nekik az elismerést, hogy irgalmatlan rész politikusok, t. i. olyanok, kik dobbal akarnak verebet fogni, s kik előre hirdetik, hogy: „Lenne csak lőporunk. . .“ Épen igy nem tekinthetjük még hazafias ellenfelünknek sem azokat a nemzetiségi lapokat, kik az E. M. K. E. működését kezdettől fogva irigy szemmel kisérik, s olvasóikat annak czélja, törekvése felől szándékosan félrevezetni legfőbb feladatuknak tartják. A mi nemzetiségi lapjaink, bár sokat szelídültek, fájdalom, még ezt az irányt követik. Az olyan ember, ki csakis a nemzetiségi lapokból ismeri az E. M. K. E. törekvéseit, mérget vetne be arra, hogy egylelünknek határozott czélja kiirtani az erdélyi részekből, mégpedig gyökeresen kiirtani a német és román nyelvet. Ez magában elég vad állítás, de fájdalom, mivel minden nap nyomtatásban látják a „magyarishung“ és „maghiariseara“ hamis czégeket, melyek alattcsak ugyan hamis portékát árulnak, hitelt adnak e képtelenségeknek s a mi sokkal veszélyesebb : gyűlöletet terjesztenek a hazai kés polgárai között. Lapunk szabadelvű iránya odáig nem terjedhet, hogy mi e szánszándékos ferdítéseket hallgatásunkkal, igazoktnak lenni beigazoljuk. A Kolozsvár kibontotta a szabadelvű párt lobogóját, jelezte az irányt, mely felé közösen kell, hogy törekedjünk. Meg vagyok győződve, hogy pártunk tollforgató egyénei feltétlenül fognak e lobogó alá sorakozni és a szabadelvű eszméket győzelemre segíteni. Legszivesb üdvözlettel a Kolozsvárnak. KOÓS FERENCZ: Irodalom és művészet. A „Czinka Panna Mükröss B. budapesti közjegyző 3 felvonásos népszínművét most próbálják szinházunknál. Akik olvasták, előzetesen is sikert jósolnak neki. A darab felerészben gördülékeny versekben van írva, ötödfeles és harmadfeles jambusokban, megfelelően a situatiónak, melyben elmondattak. — Első előadása a jövő héten, kedden lesz, a második szerdán. A budapesti népszínházban a „Milliomosnő“ Operette bemutató előadása lesz a jövő héten. — Az országos kaszinó Pesten beszüntette bérletét (54 zártszék) az operánál s a nemzeti színháznál, mert az intendáns pl. az operaháznál 3900 frtról 8830 frtra emelte fel a bérletet. Magyar felolvasó estély. A nagyszebeni magyar olvasó egylet által könyvtára alaptőkéje javára rendezett népszerű tudományos felolvasások tegnapelőtt bevégződtek. Dr. Boros Gábor főgymnáziumi tanár tartotta az utolsó felolvasást „Hol van a boldogság ma“ czímen. Nagyszámú, válogatott hallgatóság hallgatta feszült érdeklődéssel a szép fordulatokban gazdag, tartalmas felolvasást és az általa nyert élvezetért ismételve tetszésének adott kifejezést. A szabad felolvasás azt az óhajtást fejezte ki, hogy vajha az ország mindenik népfaja egyesülne a közös magyar haza erősítésére és felvirágzására. Weber-Ünnepélyt tartottak Brassóban a nagy dalköltő százéves születésnapja évfordulóján pénteken a „Nr. 1.“ szálló nagytermében. Kizárólag Weber darabjait játszták nagy tetszés mellett. A brassói „férfi dalegylet“ dicséretet érdemel azért a buzgalomért, melylyel az éneket felkarolja. A hangverseny után barátságos társalgó estély volt. „Ifjú Erdély“ a czime annak a kis lapnak melyet a kolozsvári kereskedők- és kereskedő ifjúság társulata fölkérésére, az E. M. K. E és a kolozsvári iparosegylet erkölcsi pártfogása mellett Sándor József jövő hó 15-től kezdve szerkeszt. A lap egyelőre havonként jelenik meg s czélját egész programmja fejezi ki. A kereskedő és iparos Erdély az az ifjú Erdély, mely által az anyaállammal való végleges összeolvadás a czél. Hatni fog a lap, hogy országrészünk minden városában a kolozsvárihoz hasonló társulatok szerveződjenek s előkészíti a jövő évben Kolozsvárt tartandó országos congressust. Sándor József aszerkesztést díjtalanul viszi. Melegen ajánljuk az érdekeltek figyelmébe az „Ifjú Erdélyt“. Az előfizetési dij évente 2 frl a kolozsvári kereskedők, s kereskedő ifjak társulatához küldendő. Szinlap, Kolozsvártt, 1886. deczember 25 én. „Az ember t r a g p e d i á ja.“ Drámai költemény 5 szakaszban. Kezdete 7 órakor SPORT. A Kolozsvári Athletikai Clubból. A club a karácsonyi ünnepek alatt gyakorlatokat nem tart. A gyakorlatok dec. 28- án kedden kezdődnek ismét a tornavívó termében esve 7/7 V. 8-ig tartó időben A gyakorlatok beosztása a következők hétfőn, csütörtökön kard, tőr,ököl vivás, kedden pénteken tornázási és erő gyakorlatok. A szerdai és szombati órás szabad gyakorlatokra vannak fennhagyva. A gyakorlatok vezetői Albert Károly, Baintner Hugó és Páska Zoltán. A rend fentartására felügyel minden órán a club választmányától két tag mint nappi biztos. A vívás élénkebb művelését előmozdítandó, a club közelebbről rendelt meg Buda-pestről több pár vívó eszközt, mely a club jelenlegi készletét már a jövő év elején ki fogja egészíteni. A házi vidal programmjait, melyben tömeges vívások is szerepelni fognak közelebbről állítja vissza a versenybizottság. * A korcsolyázás iránt nem csak ifjú bel- ügyeink körében nagy az óhaj, kik ma már nagy számmal űzik a testedző sportot, de óhajtja a fagyot úgy a korcsolya egylet minden tagja, valamint athlétáink kik egy maguk között rendezendő versenynyel óhajtják élénkíteni a téli sportot Hazánk korcsolya egyesületeinek már nagyobb része összeállított verseny programmját is. Az Achilles sport egylet Palicson rendezendő nemzetközi és országos jégünnepély és korcsolya versenye a legváltozatosabbnak ígérkezik ezek között. Programmja a következő: 1. Túlvonulás. 2. Jégverőczi padverseny 1040 m. arany, ezüst, bronz érem 3 Síkverseny 1 ang. mfld. Ezüst érem és tiszteletdíj, bronz-érem. 4. Akadály verseny. 1/* a mértföld. 12 akadálylyal Arany, ezüst, bronz-érem. 5. Sík verseny. 3 ang. mfld. ezüst érem s tiszteletdíj az elsőnek, ezüst érem másodiknak, bronz-érem a harmadiknak. 6. Gát verseny 100 m. 3 gát. Ezüst, bronz-érem. 7. Küzdelem a vándorserlegért. „Achilles“ jelöltség, ezüst-érem, vándor serleg, bronz érem. 8. Sík verseny 500 m. Ezüst érem, tiszteletdij bronz érem. 9. Jégvitorlás verseny. 10 km Arany érem és tiszteletdij, ezüst érem, bronzérem. Nevezési zárnap jan. 1. Versenynapja jan. 23. A kolozsvári vadásztársaság újból megalakult. A társaság tagjainak eddigi száma, akik bérbentartották a vadászati jogot, 6 volt, most négyre apadt le. A társaság három évre kibérelte a vadászati jogot Kolozsvár város határán. A városi közgyűlés határozata értelmében évi 250 frtért felajánlották a bérletet a társaságnak, mely az ajánlatot el is fogadta. A garászat volt közelebbről a városi szénafüveken. Ismeretes és a vadászokra nézve eléggé szömorú tény az, hogy a nyulak száma annyira megapadt Kolozsvár határában. Az ilyen agarászat által a már amúgy is kevés szám még inkább fogy. Épen azért a vadásztársaság, mint a vadászati jog bérlője kimondotta, hogy jövőre nem enged agarászni a város határán. Hajtóvadászat. A kolozsvár járás szolgabirája, az ünnepek után el fogja rendelni a hivatalos hajtóvadászat megtartását. Ahol az angyalok nem járnak. Van Kolozsvártt egy „rongyos egylet“. Onnan vette nevét, hogy évenként egyszer-kétszer ki szokta válogatni az iskolás gyermekek közül a legrongyosabbakat s azokat a maga módja szerint felruházgatja. Jó emberek ide adják viseltes ruháikat, mások egy két frtot juttatnak, vannak a kik levágott szivarvégeket gyűjtenek, nemesszivil úrnők egész vég posztokat küldenek. Sőt vannak a rongyos egyletnek alapítói is. Ilyenképpen aztán lassanként csak összeverődik annyi a miből egy részét a ruhátlan gyermekeknek meleg ruhába lehet bujtatni. A ruha kiosztást megkezdi a „rongyos egylet“, mihelyt beáll a hideg ősz. A népiskolák tanítói beadják a legszegényebbek névjegyzékét. Hosszú sor! Akik még iskolába fel mehettek a ruházatnak teljes hiánya miatt azoktól is eljő valaki jelenteni, hogy mennie szegény gyerek iskolába, de vides ruhája . . . Bizony sok, nagyon sok ilyen gyerme van Kolozsvártt! A „rongyos egylet“ rajta volt, hogy soknak adjon, de még egyszer se tudta eddig bejelentett szükölködőknek felét is kielégíten Ezek a szegény, rongyokban didergő gyerekek olyan hajlékokban laknak, ahol nin' karácsonya. Talán még mécsvilág sincs... E házacskák azok, ahol az angyalt nem járnak. .. * Ti boldog emberek, akik a családi őrizék végtelen tengerében úsztok karácsony patájén, s látjátok gyermekeitek vidám, neves szemeiből a túláradó örömüket sugárzani - gondoljatok egy futó pillanatig azokra, akiknél az angyalok nem jártak! JENEI VIKTOR HÍREK. — A közvágóhíd telkének be bekerítése napokban fejeztetett be. A megnyitás az eddi adatok szerint, ápril. 1-re van tervezve. Kivántos volna, hogy előbb határozott intézk^ tétessenek,hogy az illetők addig a sz^ot rendezhessék különösen lakásviszonyaik^) ^ — Közlekedési mizériák. V.‘r('sank,bj’urületén csaknem mindenütt aktóra a . a közlekedés, ha nem is akadt épen W, » meg van nehezítve. Még a főtér sem kére vételt, melynek járdaszegélyzetén lépte’’ ^ mon tócsákra találunk, honnan aszenyős a közönségre fölfrecscsen. A sétatérre a gyár- és népaferák végein a hidak ",r .j. utak átlábolhatlanok, s a város azon j . csak nagy kerülővel lehet a sétatérre !« " ' vasúthoz vezető nagy-ntezán, a e0*1 '*