Kolozsvár, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-148. szám)
1888-01-02 / 1. szám
I ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre..........................................16 frt. Félévre .................................................8 frt Negyedévre............................................4 frt Egy hóra ............................................1 frt 50 kr. Két hóra ..................................... 3 frt A KIADÓHIVATAL. IX-ik évfolyam. 1888. 1. szám. FITÉR 7 sz. szentkereszti ház. . lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA UladClenik a lap mnden nap, a sor- és ünnepnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vitetnek.* Kolozsvárt, hétfő, január 2. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK! Égése évre.............................16 frt. Fél évre....................................8 frt. Negyedévre...............................1 frt. Egy hóra...............................l frt 50 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy □ centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedveményben részesülnek. Bélyegilleték mind*den hirdetés után 30 kr. t (r. Nyílttér sora 25 kr. A KÖZÖNSÉGHEZ. Hivatkozunk végzett munkánkra s kérjük a közönség bizalmát, támogatást. A Kolozsvár egy esztendeje tesz bizonyságot czéljainl, törekvésünk mellett, g tanúskodás alapján bocsátjuk ki az uj esztendőre ez előfizetési felírásunkat. Utunk irányi nem fog változni. Meggyőződésünket jelöli ki a legjobbnak. Liberálisok igyekezünk lenni a vélemények és törekvések megítélésében, tiberálisok nemzetiségi s politikai tekintsen. Öröksége ez irányzat az erdélyi magyarnak. Apátta kapta, úgy őrizi, hogy amikor véleményét megkérdik (mint ahogy a lefolyt választások alatt megkérdezték) 74 választó keretből 56-ban szabadelvű irányzatot képviselő követet küld, a maga nevében beszélőt. Becsületesen igyekeztünk, hogy a nekünk az irányzat által kiszabott útról le ne térjünk. Másik törekvésünk az, hogy erdélyi újság együnk továbbra is. úgy véljük leghívebben szolgálni a közérdeket, ha jól szolgáljuk az erdély részek érdekeit Az ország „jobb kezének megerősítése, a test megerősítésére. Tényleg gyenge még ez a jobb kéz. Elfeledkeztek róla. .. Emlékezetébe hozni a fejnek és sürgetni a meggyógyítását, ez a mi kötelességünk. Erdélynek jókora része hihetetlenül messze van az oszág szívétől. Azt mondhatnánk, hogy egyharmada ki van esve a világból. Megközelíthetetlen és elmaradott. Igyekezünk bevilágítani a sötétjébe. Legyen szabad reámutatnunk arra, hogy kötelességünket ez irányban mikép teljesítettük. A Kolozsvár is részt kér abból a mozgalomból, mely a Mezőség ügyeinek javítása tekintetében a legutolsó időkben megindult. . .. Ezenkívül azokra nézve, amik a «_n, K« hn’m résízink társadalmi apalitikai életében előfordulnak, — forrásul igyekezik szolgálni kifelé, s egyes vidékeket összekötő kapocsul itt benn. Híveink forrását megválogatjuk s nagy számú levelezőink állandó elevenségben tartják azon rovatunkat, mely „erdélyi részek“ czímet visel. Tudósításaink bőségét és hitelességét illetőleg ismét legyen szabad hivatkoznunk e lefolyt évre. Politikai rovatunk munkatársainak számát szerencséül volt igen becses erőkkel szaporítani. — Ez országrész szabadelvű pártjának legelőkelőbb férfiai tisztelték meg a Kolozsvárt, azzal, hogy véleményüket itt modják el, ígéretüket bírjuk a jövőre is. Tárcza rovatunkat azon a vonalon fogjuk tartani, melyik eddig volt. A kérdések tárgyalásának módjában is hívei leszünk annak az útnak, melyre léptünk ezelőtt egy évvel. Nem azt valljuk kötelességünkké, hogy emberek hitét növesszük, vagy kissebbítsük , hanem hogy hiányok segítségében tegyünk szolgálatot. Azért nem érdekelnek a személyek, hanem a dolgok, s amennyiben lehetetlen kitérnünk a személyes hivatkozások előtt, méltányosak igyekszünk lenni, kinek igaza elől sem zárván el a tért. Nagy napok vetik előre árnyékukat. Úgy lehet, életünkbe vágó ügyek dőlnek el a legközelebbi időkben. Az erdélyi részek sorsát kivált érdeklő fellegek gyűlnek a politikai látóhatáron. Igyekszünk teljesíteni hazafias és hírlapírói kötelességünket. Az erdélyi részek szabadelvű pártjának lapját a közönség figyelmébe ajánljuk. A SZERKESZTŐ. A KOLOZSVÁR TÁRCZÁJA. A fehér köntös. Irta: SZUNYOG Az már úgy van berendezve, hogy a búcsuk dinyeérés idejekor esnek. Tán az égi ajtó akkor többet van nyitva. Bizonyosan az imádság beeresztéséért, de még talán azért is, hogy az a pompás VV.azomenyha, amit a csereerdők virágos alja ont a búcsus faluhoz vivő útban. Mikor megyünk, mikor jövünk, itt szoktunk megállani a nagy fát alatt. Még a harmaton indulunk. A cseréi lábánál körbe üljük a tarisznyát és eszünk. Aztán beereszkedünk a dombról a faluba. Ott vannak a di- nyég szekerek. Ekkor viszint letelepedünk a szekérrudra, kasra és dinyét eszünk. S úgy elmajszol csendesen a jámbor szivü ember az éles, leves dinyén, hogy a mise lejár szépen a'2a'att. Mikor aztán kijön a kápolnából a pap, 876*» sorban, felállnak a szekér mellől, skő*öntjük (ft Jgy végezvén istennel a búcsún^ ^indulunk a hegynek isnjét. A cserék alatt 41 czigány muzsika vár. Tehát letelepedünk 8 ^ünk. Hiszen is^nk is. j. Hy jó dolog a búcsú. Ezért csak a min^ ® fiatalság járja és az olyan öreg ema kiknek egyáltalán nincs étvágyuk. i/e^eD a középkorú férfiak is érdeklődtek ^a- Ugyanis itt nyujtoztatták ki a tagjai^?ente. Nagyszerű verekedéseket lehetett tól a búcsuD, mig csak a zeandárok is el nem kezdték emez istenes sokadaloracak a látogatását. A férfiak most kimaradtak. Egyszer a búcsútartó barátok azt gondolták ki, hogy a szívekben szunnyadó égi zsarátnok megelevenítésére elhívják egyik híres nagyszájú testvérüket prédikálni. Ez a barát egy cinikus őszülő, elszélesedett nagyfejű férfi volt, olyan lusta, majd lángban égő szemekkel, mint a milyen a bikáé; széles vádakkal s öblös recsegő hanggal, mintha hosszú kürtön fújták volna ki. Egyszer (ah mikor ez az egész föld ifjú volt) fiatal dali legény volt. Még onnan ismerik őt felénk, hogy felállott a piaczi kút tornáczán akkor szólani a haza nevében. És ott hagyták az öreg emberek a betegágyat, ott hagyta siró menyasszonyát a szerelmes férfi, ott a diák az iskolát is mentek mind előre, előre ... a halálba. Gyönyörű ficzkó volt a barát. Az asszonyok bolondultak utána Lobogó sörényű, pattogó izrau, csengő hangú izmos legény, úgy illett a kard a kezébe, mellére a hamuszin kokárda! Kigyukarczczal énekelve, félkezében nehéz zászlót lobogtatva, ment elől a nagy piaczon s utána mind, mind . . . A forradalom után bezárták. Ott aztán megcsendesedett szépen. Hát őt hívták el a búcsúra prédikálni. Volt is igyekezet a városban, hogy hallhassák. Borongós reggel volt a búcsú napján, mégis kocsikon és gyalogszerrel egész raj ember ment az illatos erdő aljában pihenő faluba. Már az első erdei stácziót kitartottuk, libáinknak felét elfogyasztván... már átsirt a kápolna hangja a jégen csalogatva, kérve minket; már csendesen készülődtünk is az indulásra — mikor az erdő szélén megjelenik Jula néni vénen és fehéren, szárazon s kedvetlenül. . . . E csodára megadottunk. Tudni kell, hogy Jula néni vén leány, egy kelletlen és kiállhatatlan személy, aki haragban van az emberekkel. Figyelemre méltó dolog tehát, ha ő ily forradalomba fárad. Neki egy kis boltja van, ahol sót árul, dohányt, zsemlét és édességet, efféléket. Azt hiszem világteremtésétől fogva ő mindig ily vénen a pudli mellett árult harapásra kész állásban. Nedves, sötét kis lyuk volt a boltja. Ő ott állott a dohodt, penészes szagban, s gyanakodva nézte meg a vevőt. A vevőben is feltámadt e szagra és e csontos személy láttára a félelem és ő is gyanakodva tekintett körül. Erre kikapták egymás kezéből a portékát és a pénzt s Jula néni leste a következő áldozatot. Jaj! ha nevetni mert volna valaki! Hiszem, hogy megharapta volna. Ő mindig azt hitte, hogy rajta nevetnek. Azt hiszem, dühös is volt általában a nevetőkre. Bolondult a gyermekekért. Ab! én is féltem valaha tőle. Mint egy pókigen, olyan száraz, hosszú kezű, szürke, mint egy pók) úgy lesett az ajtó sarkánál ránk. Ölébe kapott és össze vissza szorongatott, megcsókolt, megsimogatott. Hogy megmenekedtünk a karjaiból elfutottunk és kinyújtottuk a nyelvünket, s az iskolából hazatérve kikerültük azt a sort ahol a boltja volt. . . Ezen felül semmi érzékenységéről vagy az emberekhez való hajlamairól nem tudott senki. Sőt részvétlen, szívtelen és kegyetlennek mondták. Én nem tudom miért? Valószínűleg, mereven volt kedvetlen és szegény. Emlékezem egy pünkösdre, akkor sokat beszéltek róla. Valami érte Jula nénit, s kiöltözött figurának. Egy százesztendős kalapot tett, amelyik úgy állott a feje körül, mint a krézlis tyúknak a todkoszorúja.. . Milyen csontos volt, s mennyi sott is másli rajta. Ekkor azt mondták a vén emberek (persze a háta megett): „Ugye Jula most nem űznénk a kérőket „tíz lépésre tőlem...“ És beszélték, hogy ő is volt fiatal. Bársonyos, hamvas friss bőrét, sugaras szemét, karcsú derekát — — ah! ki hinné ? „Bolondos fehérnép volt — mondták — itt énekelt a piaczon a forradalom alatt és csinálta a kapszlit a várba, és kötözgette a sebeseket. Aztán, mintha elvesztette volna a lelkét, utálatos, s rossz lett. S ilyen azóta.. . A német be is záratta egyszer 2 napra... Visszautasította a kérőit.... Várt, várt, kire? S maradt aggszűznek. . .. Ő jött, Jula néni az erdő szélén. Tiszta fehérke volt. De olyan fényes fehér selyem-köntösbe, amilyenbe a halottakat öltöztetik. A híres húsvéti kalap terjedt el a fején és egy olyan parapli volt a kezében, amelyikből legyezőt is lehetett csinálni, ha az ember ismerte a fortélyát. Az arczán egy pár szépség- Hastrom feketéllett. Ránk se nézett. Beértünk a faluba. Mások is kérdezték: Miért jött? Senki se tudta. Ekkor beharangoztak. A mise lejárt. Némi dinyét ettünk. Aztán fellépett a pap. Erre bementünk. Az égen fenyegető fellegek gyűltek. A völgy felett beborult. Mellettem egy öreg asszony így szólt: „Nézd csak Julát. Ez a halotti köntöse. Ő maga varrta a végett, hogy a koporsóba illendően nézzen ki. Ezenfelül narancsvirág-koszorút vett, hogy majd a homlokára tegyék. Szép is lesz. De ez a bogara. Mert ő egyszer lesz csak menyaszszony, a halál menyasszonya. Testét az öleli át, teremtett lélek sohase. Mintha akarná valaki. .. Ez a halottas köntöse. Miért vette fel? Tudnék valamit mondani. De nem szeretek megszólni senkit. Amivel az embernek nincs köze, hát nincs köze. De hogy épen e barát beszédére jött el, az jelent valamit. Hát a forradalomkor együtt voltak fiatalok. Szép egy pár ember volt — az isten bocsássa meg. Ki hinné el most, mi ?... Ekkor fellépett a pap. Lomhán morogta el az igéket. Úgy kotyogott a tokája. Később melegedni kezdett. Az Úr szerelméről beszélt. Ekkor homlokát, haját megsimogatta roppant kezeivel. Aztán a gonoszokat vette szájára. Nagy orczája kigyult s hangja zúgott ... . Jula belékapcsolta szemeit... A közben kinn suhogni kezdett a zápor. A dingós szekerek fedél alá menekültek, s mi elkeseredtünk. A fél liba csontjait nem fogja látni az erdő illatos pástja ... íme búcsút se érhet az ember a világban boldogan. Kijöttünk s nekivágtunk az erdőnek. Az urak felültek a szekereikre, hajtottak ki a dombon. A kápolna előtti tér tiszta lett egyszerre. Az ajtóban ekkor megjelent a pap. Csodálkozva megállott s fáradt szemeit . Újévi tisztelgés a miniszterelnöknél. Budapest, jan. l. Az országgyűlési szabadelvű pártnak Budapesten időző tagjai ma délelőtt 16V2 órakor igen nagy számban gyűltek össze a kör helyiségeiben. A képviselőház tagjain kívül a főrendiház több tagja és több főispán is megjelent. A körből testületileg hosszú kocsisorban történt a felvonulás a miniszterelnöki palotába. A tisztelgők a palota nagy dísztermének legnagyobb részét megtöltötték , miután a párt tagjai a belső terem főajtaja előtt félkört képeztek, megjelent Tisza Kálmán miniszterelnök, kísérve Trefort, Baross, Fejérvárr F p hinj on 1 o V n g,.» xx 1?.. ní-mf-~.aj.lx által. A zajos éljenzés csillapultával előlépett Bánffy Béla gróf s a párt nevében következőleg üdvözölte a miniszterelnököt : Nagyméltóságu miniszterelnök ur, Tisztelt barátunk ! Másodszor vagyok szerencsés a szabadelvű párt megtisztelő bizalmából annak új évi üdvözletét előtted tolmácsolni. Midőn a múltkor tettem azt, azon országgyűlésnek utolsó új éve alkalmával történt, most ez öt éves tartamú országgyűlés első új éve ez. Kétszer választott azóta a nemzet, kétszer adott e pártnak, kétszer kormányának többsége.Teljes öntudattal tette ezt, szabad akaratának teljes mérvű kifolyása volt ez, mert lehetetlen lenne különben az, hogy a nemzet öntudatos akaratával szemben más befolyások is ismételten érvényesülhetnének. S hogy ez mégis így történt, daczára annak a nem mindig oly fényes eredményeknek, melyeket mindnyájan óhajtanánk, oka az, hogy a magyar államiság erejét e pártban, ennek vezérében kifejezve látja ; oka az, hogy a nemzet hiszi, hogy bennünk megvan az akarat, benned a tehetség azt érvényesíteni. (Élénk éljenzés.) A mi feladatunk súlyos; összeegyeztetni a nemzet rohamos haladási vágyát a nemzet áldozatkészségével; megtagadni sok vágyat, s olykor jogos igényt, és mégis folyamodni a nemzet áldozatképességéhez: nem mindig népszerű feladat. És méltán támadhat azon kérdés, hogy váljon az, amit követelünk a haza nevében, nem szélta van elfecsérelése-e a közvagyonnak, vagy megéri-e az árát az eredményben? Kétségtelen, aangy a magyar állam ereje mindinkább több tért nyer. Nem hallvinisztikus szempontból mondom én ezt, nem úgy, hogy a velünk együtt élő más ajkú polgártársaink ellen harczot vívjunk, mert az egyéni és az egyedi jogosultságot teljes mértékben tiszteletben tartjuk, melynek az államiság keretén belül szabad fejlődése van. A szabad fejlődés terén az állam intézményeiben, s úgy harcoi, mint békeképességben és culturális fejlődésben egyre szilárdul. Ez a nemzet, mely ezelőtt egy évezreddel szilaj paripákon benyargalva a világot, rombolta a civilisatiót, mely századokkal ezelőtt védte a kereszténységet, s újabb időkben a szabadságot, ma szabad, és terjeszti a polgáriasodóst. (Igen! ügy van!) Városaink nem sejtett felvirágzásban gyorsan fejlődnek; népnevelésünk, a nemzeti erősbülésnek ezen egyik talpköve óriásilag haladt; igazságszolgáltatásunk, bár sok kívánni valót hagy hátra, mindinkább fejlődik, s reméljük, hogy közel az idő, midőn eléri a többi culturállamok jogbiztonsági állapotát, melyben egyfelől az egyéni jog és birtok, másfelől a tásadalmi rendnek őre. Horvát-Szlavonországokkal — ezen velünk százados kapocsban együtt érző társnemzettel — kormányzatod alatt az egyetértés mindinkább szilárdul, s mindinkább tért nyer azon felfogás, hogy a Szent Litván koronájához tartozandóságok kapcsa, a korvájc nemzeti fejlődésnek támasza. Daczára annak, hogy békés nemzet vagyunk, s nem kívánunk sems terjeszkedni sem hódítani, elég erőseknek érezzük magunkat arra, hogy ezen kapocsban melyben a monarchia másik államával vagyunk, minden támadás ellentételünket és becsületünket, cm /»védelmezzük. Mi Von: Tejimi-f.ijgyitartás. Egy oly fejlődésben levő nemzetnek, mint mi vagyunk, ez szükséges. De ennek megvan a maga határa. Ha létfeltételeink érdekei megtámadtatnának, azokat védelmezni fogjuk és feláldozzuk arra az utolsó csepp vért, s az utolsó fillért. (Igaz! Úgy van !) Bebizonyította ezen állításom igazságát nem egyszer a nemzet történelme a múltban, s bebizonyítaná, ha szükséges lenne a jövőben is. Fejlesztettük tehát véderőnket súlyos és nagy áldozatok árán, sohasem támadási, hanem a trón és a haza védelmezése szándékából. És mi nyugton várhatjuk a bekövetkezhető események fejlődését. (Helyeslés.) Közlekedésünk gyorsan fejlődik, majdnem tízezer kilométer vasút szolgál a gazdaság és kereskedelem forgalmára. Oly vidékek, melyek eddig a világ forgalmától el voltak zárva, most be vannak vezetve, és igy a nagy versenyt, mely jelenleg fejlődőben van, kiálltatjuk. Ha még a világ többi részében új meg új vidékek nyílnának meg a forgalomnak, s hazánk ettől el lenne zára, akkor átalános elszegényedés következnék be, most pedig — bárha nagyon ránehezedik e földmivelő országra az idők súlya — átalános elszegényedésről szó nem lehet. (Igaz! Ugy van! És ha azon áramlat, melyben most minden állam elzárkózás által keres menedéket, megszünnék s ha mindedik állam átlátja, hogy abból, amiből feleslege van, a könnyű értékesíthetés amire szüksége van, a könnyű beszerzés érdeke lesz a feladat, akkor hazánkra nézve nem vélt felvirágzás fog előállani, s a közvagyonosodás növekedni fog. Látja mindezeket, tisztelt barátom, a nemzet, és tudja, hogy ezen haladásnak előmozdítója vagy, azért fordul bizalommal előd. (Lelkes éljenzés.) Mi soha se vontuk kétségbe más pártok létjogosultságát, de köztünk és köztök űr van. Elválasztanak egyik részétől a közjogi alapok, — mi a közjogi alapokon állva a haladást képviseljük — eltérünk egyik részétől az alakban, másik részétől a haladás mikéntjében, s talán főleg abban is,hogy mi a te kipróbált hazafiasságodban és tehetségedben bízunk. Ezen hazafiságodnak újabb bizonyítékot adtak akkor, midőn elvállaltad azon nehéz és fontos tárczát, mely a jelen körülmények között anynyira súlyos. A gyermek nem ismeri a veszélyt, öntudatlanul belerohan, a hős katona öntudatosan azon részre áll mely legveszélyesebb , te mint ez utóbbi úgy cselekedtél. (Lelkes éljenzés.) És pedig — a mire pártvezérnek nagy szüksége van — népszerűségednek kockáztatásával. Mert a pénzügyminiszteri állás ez országban sohasem nagyon népszerű; megtagadni és követelni sokat, ez a két jelszó, mely működését körülírja. Megtagadni sokat, s megadni csak azt, ami nélkülözhetetlen, követelni, hogy becsülettel eleget tehessünk tartozásainknak. És daczára ezen nehéz helyzetnek, a nemzet bizalommal fordul hozzád, mert tudja, hogy azt a mi tőle követeltetik, a hazának adja, s ami tőle megtagadtatik, az is azért történik. Mi ebben is segédeid leszünk, s óhajtjuk, hogy mint sok egyéb sikerült, úgy ezen hazafias törekvéseidben is sikered legyen, mert a siker a hazáé lesz. (Zajos helyeslés.) Tudjuk, hogy sok megtámadtatásnak nézessz elébe, de edzve vagy. Minden támadás, mely tárgyilagos, az eszmék tisztázására vezet, s csak az oly támadás kárhozatos, mely a személyes sértegetetés terére menve, sülyeszti a tövényhozás méltóságát és tiszteletét. Márpediglen a törvényhozás tisztelete az alkotmányos szabadság garantiájával, a törvény tiszteletével azonos. Róma senatusa elveszte méltóságát, midőn a senatorok többé nem voltak tiszteletre méltók. Pártunk támogatásában bízhatsz. Nem vagyunk vak követők, de mert meggyőződésünk sugallja, hogy ez idők szerint te vagy hivatva bennünket vezetni, azért követünk. (Lelkes éljenzés). Haladj megfontolva férfiasan tovább, adja az ég, hogy czéljaidat elérd, s ez országot, rendező nagy feladatodban siker koronázza. Mig ez után haladsz, követünk téged s kormányodat, és kívánjuk, hogy téged a hazafit, téged a pártvezért, téged a családapát hazánk boldogságára, kormányoddal együtt az ur Isten sokáig éltessen. (Hosszantartó viharos lelkes éljenzés.) Erre a legnagyobb figyelem közt szót emelt Tisza Kálmán miniszterelnök: Tisztelt barátaim! Mint már sok alkalom- - mal, midőn mint most politikai, és engedjétek mondanom személyes jó embereim és barátaim új évkor megtiszteltek, úgy most is csak köszönettel kezdheted, melyet szívességtekért és barátságtokért magam és társaim nevében kifejezni kötelességem. Sokan azok közül, kik az első években ily alkalommal jelen voltak, hiányoznak. Az egyiket a természet rendje, a másikat a politikai változások esélyei ragadták el közülünk. Sajnálattal nélkülözöm valamennyit. De viszont örömmel telik el keblem, midőn látom, hogy a mostani választások menynyi jeles fiatal erőt küldtek a törvényhozásba és a szabadelvűpárt kebelébe. (Tetszés) így van ez jól, mert hiszen e fiatal erőknek lesz kötelessége összekötni a jelent a jövővel és akkor midőn mi már vagy nem leszünk, vagy pedig összetörött szemlélői leszünk a politikai küzdelmeknek, tovább is lobogtatni e hazában a szabadelvűség zászlóját (Éljenzés) Készakarva említem ezt nem csak azért, mert sokan vannak, kik e pártot azzal is támadják, hogy csak nevében szabadelvű, hanem említem azért is, mert nem lehet eltagadni, hogy széles e világon mindenütt s a közéletben minden téren a szabadelvűséggel épen ellenkező áramlatok kezdenek túlnyomók lenni. (Úgy van!) Ezen áramlatok akadályokat vetnek elénk is. (ügy van!) Ez az egyik, de talán legfőbb oka annak, amire t. barátom is hivatkozott, hogy a haladás lasabb lehet, mint ahogy kívánatos. Azonban a körülményekkel bizonyos fokig megalkudni mindenkinek kötelessége. De van egy, minek Magyarországon, ha azt akarják, hogy jövőnk legyen, megtörténnie nem szabad az a visszaesés. (Úgy van!) De midőn az akadályokra rámutattam, határozottan igazat adok t. barátunknak abban is, hogy úgy 1867 óta átalában, mint az utóbbi évtizedekben is, a haladást, mely ezen országban mutatkozik, eltagadni nem lehet. (ügy van!) Az, ki elfogulatlanul bírálatot akar gyakorolni, mondhatja, mégpedig a subjectív felfogásnál fogva, jogosan mondhatja, hogy a haladásnak gyorsabbnak kellett volna lennie, hogy azt talán más irányban kellett volna ittott vezetni, de azt, hogy nincs haladás, ezt nem állíthatja jóhiszeműleg senki sem (Igaz!Úgy van!) De ha ebben van érdem: ez nem egyes embereké hanem — és bocsásatok meg, ámbár sokkal inkább tietek, mint egyeseké, kik az egyesek működését támogatást okkal lehetővé tettétek — mindenekfelett és elsősorban magáé a nemzeté, mert szabad alkotmányos országban csakis a nemzet az, mely megadhatja a lehetőséget egyeseknek és pártoknak, hogy bizonyos irányban haladjanak. (Helyeslés.) Valóban különös tulajdonnal bír is a mi