Kolozsvár, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-148. szám)

1888-04-10 / 82. szám

A kolozsvári felsőbb leányiskola. A vallás- és közoktatásügyi miniszter— mint már említettük — több ízben sürgette, hogy a kolozsvári felsőbb leányiskola az ál­lami hasonló iskolák szervezete és tanterve szerint alakíttassák át, illetőleg hat osztályúvá emeltessék. Az intézet felügyelő bizottsága most ter­jedelmes feliratot terjesztett a városi iskola­szék elé, azon javaslattal, hogy ez irat a köz­oktatási miniszternek megküldessék. A felirati tervezetet, mely terjedelmesen felöleli az egész kérdést, az alábbiakban is­mertetjük : Péter bácsi még egy tallért tett oda : — Itt van még egy, aztán ennyi az egész. — Ezzel meg vagyok elégedve. Mindjárt ezt kellett volna mondania, akkor nem vesz­tünk volna össze egymással, monda az asszony és elégedett mosolylyal ment tovább, így nő most megkínálhatod férjedet vad pecsenyével, mondá Péter bácsi. — Nagyon köszönjük. Ön hatalmas va­dász. De menjünk be, az ebéd kész. A pecsenyét az asztalra hozták. A nagy­bácsi úgy találta, hogy kissé sajátságos az ize, de semmit sem szólt. Mikor a tésztát hozták, nem tudta meg­­állani. — Ennek a tésztának olyan sajátságos ize van. Ternyeiné elpirult és hosszú tekintetet vetett férjére. Úgy tetszik nekem, hogy arzenikum izű­, mondá Bordási kisasszony és merő tekin­tetet vetett barátnőjére. Meglehet, — válaszolt az — én még soha sem ettem arzenikumot. — Jól nem ízlik, mondá Péter bácsi és letette kanalát. Ternyei óriási falatokat nyelt le, egyet­­len szemöldök rándizás nélkül. Mikor felkeltek az asztaltól, Péter bácsi és Ternyei pillanatra egyedül maradtak a szo­babai. (Befejező közi. következik.) Úgy a felügyelő-bizottság, mint az isko­laszék s maga a törvényhatóság már kezdet­től fogva átértette és elismerte az állami hat­osztályos szervezet és tanterv előnyösségét a □égy osztályos fölött. Az állami rendszer mel­lett eredményesebb úgy az idegen nyelvek ta­­nítása, mint az anyanyelvi s nemzeti irodalmi oktatás, és kétségtelen dolog, hogy a törté­nelemnek és földrajznak, a számvetésnek és természettudományoknak, a művészeti és kézi ügyességeknek, valamint a női és gazdasszo­­nyi hivatásnak tanítása és tanulása sokkal biz­­tosabb és érlelőbb lehet, hogy általában a fel­­sőbb leányiskola egész czéljának sokkal inkább megfelelhet a 6 éves, mint a 4 éves tanfo­lyam alatt. Annak, hogy Kolozsvár törényhatósága az általa is szükségesnek elismert átalakítást mind­eddig nem valósíthatta — oka egyes egyedül a város helyi és pénzü­gyi viszonyaiban rejlik. Kolozsvár városának minden felekezete ugyanis az 1868-iki XXXVIII-ik törvényczikk értelmé­ben, a maga megerőltetésével, egyszersmind a város segítségének támogatásával,elemi iskoláit 3 osztályra rendezte be, hasonlóképen 6 osz­­tálylyal bírnak a községi népiskolák s a hely­beli tanítónőképző intézet gyakorló iskolája, minek következtében akkor, a­mikor a­ felső leányiskola szervezése vitatás és elhatározás tárgya volt, felmerültek természetesen a fele­­kezeti és népoktatási érdekek s élénk és hosz­­szas megbeszélést idéztek elő. Aggodalom tá­madott, hogy, ha a felsőbb leányiskola 6 osz­tályú lesz s tanítványait az állami szervezet értelmében tizedik esztendejök betöltése s négy osztálynak elvégzése után veszi föl, elemi is­koláink két felső osztálya annyira elnéptelene­dik, hogy tovább fentartai sem lehet. Mind a város, mind a felekezetek zavarba jönnek és perbe juthatnak alkalmazott tanítóikkal és ta­nítónőikkel szemben, mert nyilvánvaló és két­ségtelen dolog, hogy elemi iskoláik két felső osztályának megszüntetése által egy részüket mint­ fölösleget el kellene bocsátani; és hogy maga a voltaképi népoktatás s vele épen Ko­lozsvár szegényebb lakossága sokat veszítene mert a tehetetlenebb és műveletlenebb szülők közül nem vinnék át valamennyien leányaikat az elemi negyedik osztályból az uriasabb és drágább felsőbb leányiskolába, a mi bizony sem erre, sem reájuk nem is volna kívánatos. igy épen a voltaképi nép a maga képzésében és művelődésében hátra esnék, a­helyett hogy elő­re haladna. Ez aggodalmak késztették a felsőbb le­ányiskola szervező bizottságát és a város is­kolaszékét arra, hogy a felekezeti és népokta­tási érdekeket méltányolva, az intézetet négy osztálylyal állítsa fel és rendezze be, s e szer­vezetet Kolozsvár sz. kir. város törvényható­sága annál szívesebben fogadta el, mivel egész szerénységgel be kellett ismernie, hogy a 6 osz­tályos felsőbb leányiskolával járó­ terhet semmi­képen el nem birja,­­hogy­­g 4 osztályosnak felállítása 19 szűkös­ anyagi erejének csak tel­e■•végfeszítésével s a 3500 forintos évi állam Moteleit­el, mint­ a franczia női középiskolák, növendékei előtt II esztendős koruk betöltésekor és az elemi 6 osztály elvégzésével nyílik meg, addig másfe­lől a magánintézetekre való tekintettel a fel­vételi vizsgálatot nem szabta egészen az elemi iskola IV-ik osztályának tan­yagára. Az intézet megnyitása óta hét év telt el, hét esztendő tapasztalata bizonyítja, hogy az iskola szervezői helyes nyomon jártak, mi­dőn a felvételi vizsgálat mértékét leszállítot­ták, de egyszersmind e leszállított mértéket szigorúan megkövetelték. Hanem tévedtek ab­­ban midőn a miatt aggódtak, hogy a községi és felekezeti elemi iskolák két felső osztálya néptelenné válnék s esetleg megszűnnék a hat osztályos felsőbb leányiskola felállítása követ­keztében. Mert a dolog úgy áll, hogy a luthe­ránusok és unitáriusok, az oláhok és zsidók iskoláiból, valamint a községi iskolákból alig kerül hozzánk esztendőnként 1 — 2 növendék­­— mindez intézeteket tehát az állami szerve­zet­ behozatala alig érintette volna s alig f0°­­ja érintem. Kétségtelen, hogy eme felekezetek­nek kerében és emez iskoláknak vidékein is van a felsőbb leányiskolának közönsége; de úgy látszik, hogy ez a közönség leányait vagy a magánintézetek­ben, vagy más iskolákban ké­sz.l elő , úgy, hogy a felsőbb leányiskola szá­mára a helybeli nyilvános elemi iskolák közül rendesen, évről évre csak a katholikus és re­formátus belvárosi és a nőtanítóképző-intézeti gyakorló iskola szolgáltat növendékeket. A szervező bizottság és városi iskola­szék aggodalma, tehát, erre a három iskolára nézve igazolt a múltban, de igazolatlan volna a jövőben. Mert az utolsó pár esztendő alatt Kolozsvár város lakosságának minden rétegé­­ben egyre élénkebb érzék nyilatkozik a mire talált Plinny"a­ L°ey a nyilvános elemi iskolák a tanulás idejének megnyíltával nem csak szorongásig megtelnek, de a jelentkezők befogadására nem is elégségetek és rendesen meg,megújulva verseny és harcz folyik bennük minden helyért. Így föltehető, hogy az iskola­ba járok száma esztendőről-esztendő­re emel­edni fog, hogy e három leányiskola két fel­­ső osztálya egyre népesebb lesz, minek követ­keztében felsőbb leányiskolánknak az állami szervezet szerint való átalakítása sem fog ná­­luk valami különösebb rázkódást előidézni. A felirat készségesen elismeri, hogy ugyanazon czéllal és ki­válással bíró s ugyan­azon nevet viselő iskolák egymástól lényege­sen eltérő szervezetűek nem lehetnek és hogy a kolozsvári intézet is átalakítandó az állami szervezet szerint; azonban a tantervén, a­meny­­nyiben a lényeget nem érinti, egy kis módosí­tás szükségesnek és kívánatosnak látszik . módosítás abból állana, hogy a magyar n elvi és irodalmi órák összegét 29-ről 25 re szállí­­tanak le, a német nyelvi és irodalmi­­t pedig 10-ről i,.A felügyelő bizottságot e módosítás megtevésére, illetőleg kérésére indítja, nem egyéb, m­int az, hogy felsőbb leányiskolánk sokkal inkább szolgálja ugyan a magyar nemzeti érdeket, Ko­lozsvár és az erdélyi részek lakossági viszo­nyainál fogva, mint a pozsonyi, sopronyi, besz­terczebánn­­i, lőcsei, m. sziget­­i, vagy a temes­vári állami felsőbb leányiskola, még­is sokkal magyarabb növendékei vannak, mint bárme­lyiknek; Így magyar nyelvi és irodalmi­­isme­reteik alapos megszerzésére kevesebb idő kell nekik, ellenben a német, nyelv és irodalom megtanulására több időre van szükségük. Heti 174 óra lenne az új tante­rv szerint­, melyek ellátására természetesen a mai tanító­­testület elégtelen. Új tanerők választása szük­séges, minél különös figyelem fordítandó egy­felől az igazgatás érdekére, másfelől a megle­vő tanárok és tanítónők szakismeretére. Az iskola tanítótestülete állana , 1 igazga­­tóből, 4 rendes és 1 orvostanárból, 4 rendes és 1 segédtanítónőből, összesen 11 emberből; hozzájuk lennének még a tornatanítók és hit­oktatók. Ez egész változás következtében fe­­sőbb leányiskolánk költségvetése jelentékenyen fölemelkedik; már mindjárt az emeletes fő-és föld­szintes szárnyépületnek a hat osztály szüksé­ges és czéljai szerint V310 átalakítása nagyobb kiadással járna. A szükségessé válandó építkezések, szak­értő számítása szerint, mintegy 10.000 azaz tízezer forintba kerülnek. Ez ősszel egyszers­­r mindenkorra fogja a költségvetést terhelni, de a hat osztályos átalakítással járó személyi és do­logi kiadások állandólak. Ez utóbbiak (3930 írtra mennének. Ha tízezer forint egyszers mindenkorra és hatezer kilenczszáz. barrovicz forint esztendőn­ként oly összeg, melyet Kolozsvár nem képes elviselni. — Kolozsvár közművelődési és em­beriességi czélokra már is annyit áldozik, a­mennyit anyagi erejéhez és jövedelmeihez ké­pest Budapesten kívül az ország egyetlen vá­rosa sem. Felsőbb leányiskolánknak a hatosztályos állami szervezet szerint való átalakítása más­kép lehetetlen, mint ha: 1-szer, vagy az évi állami segítség oly összegre fog rúgni, hogy a városra újabb je­lentékeny teher nem háramlik; ha példának okáért a 13.580 forint hiány fedezete oly szé­­pen oszlik meg az állam és a város között, hogy a személyi kiadások közül az állam gon­doskodik, akkor természetesen az állami fize­tés kulcsa szerint, a férfitanárok ellátásáról és nyugdíjazásáról, az orvostanár díjáról s a do­logi kiadások feléről; a város pedig gondosko­dik a tanítónők fizetéséről és nyugdíjazásáról, a hitoktatók, tornatanító és iskolaszolga díja­zásáról és a dologi kiadások feléről ; vagyis a hozzávalő költségvetés-alcászat az SlVm terhe lenne 7200, illetőleg az állami fizetés kulcsa szerint 8200 forint, a város terhe pedig 10,380 forint, mind a két felől az esedékes ötödéves pótlékokkal és nyugdíj illetékekkel. Ennek fe­jébet­, mint intézettulajdonos, a város hozza a ry-syt* *i­ti*m pedig a középiiskolákról szó a irányzott 10.000, azaz tízezer forintot az ál­lam és a város hasonlókép közösen és pedig egyenlő részben viselné. A szer , vagy az állam tulajdonába és kezelése alá megy át felsőbb leányiskolánk egészen, a­mely esetben a város az épületet összes felszereléseivel együtt átengedi a az átalakító építkezés költségeihez fele részben hozzájárul. Kolozsvár városának ép úgy, mint az er­délyi magyarságnak és magyar államiságnak érdeke félreérthetetlenül és meggyőző erővel azt követeli, hogy az átalakítás megoldásának e két módja közül a második valósuljon meg­­vagyis felsőbb leányiskolánkat az állam vegye át és kezelje tel­jesen. Ort még az nem elég, hogy Kolozs­várott felsőbb leányiskola van, fődolog, hogy az virágzó és hatalmas legyen! Csak akkor terjesztheti messzebb is, az erdélyi részek min­den irányában, társadalmunk középosztályának női tagjai közt az általános műveltséget, csak akkor erősítheti meg bennük az erdélyi ma­gyarság és magyar államiság oltalmára a ha­zafias szellemet, a családi és nemzeti önfen­­tartás élénk és szívós erejét! Ha valahol, épen Kolozsvárott szükséges, hogy a magyar mű­veltséget és magyar hazafiságot fejlesz­­szük és védjük, nagy és hódító tekintély­tl és hatalommal felruházzuk, mert Ko­lozsvár nem csak történeti szereplésénél fogva a múltban, hanem közművelődési vi­szonyainál fogva a jelenben is az erdélyi ré­szek fővárosa és irányadó középpontja, mely ép oly hivatott, mint a mily jogosult arra, hogy az erdélyi magyarság hatékony ápolója és a magyar államiság szerencsés előmozdítója le­gyen, a mi, fájdalom, sürgős szüksége és kö­telessége. Maga Kolozsvár magyar ugyan, de mindenfelől oláhság veszi körül, mely észreve­hető módon szaporodik és közeledik feléje. A távolabb eső pontokon még szomorúbb a magyarság aránya és sorsa; annyival inkább, mert az erdélyi oláhság már Kolozsvárt is működése körébe vonta. S évek óta gyűjti bállal és hang­versenynyel közadakozás utján a pénzt egy oláh felsőbb leányiskola számára, annak da­­czára, hogy Kolozsvár 30,000-nyi lakosa közt eddigele csak mintegy 4000 az oláh , gyűjti mert az eloláhosodott Mezőségre s a többi er­délyi részekre számit. Kolozsvárnak ép úgy, mint az erdélyi magyarságnak és magyar államiságnak érdeke követeli, hogy felsőbb leányiskolánkat az állam a tulajdonába és kezelése alá véve, be­lőle hatalmas és virágzó intézetet alkosson ké­relme visszautasításának esetében, a város — bár a legmélyebb fájdalommal és sajnálkozás­sal — a végett volna kénytelen a miniszterhez folyamodni , hogy a felsőbb leányiskola a mai szervezetében megmaradhasson. KOLOZSVÁR IRODALOM és MŰVÉSZET. A beszélő és a hallgató Kolozsvár, Kolozsvár, ápr. 10. Szeretünk eldicsekedni azzal, hogy Ko­lozsvár szívesen tanul, érdeklődvén a felol­vasások iránt. Alig van e tekintetben párja az ország vidéki városai között a al'g van ligencziájának elevenebb bizonyítéka, mint a tudás e vágya. Felsoroljuk alább azt, hogy pár hét alatt hány nyilvános előadás volt. Megjegyezhetjük mindjárt, hogy közönsége e felolvasások mind­egyikének volt. És pedig nem divatból járó figyelmetlen közönsége, hanem igazi „hallga­tóság“, mely oda ügyelt s azután disszertált a hallottak felett. Kolozsvárt rég időtől nagyrabecsülik a szómüvészetet. Egyebet alig is cultiváltak. Szobrászat, festészet iránt nincsen sok érzék. Pogány rész arczképekbe törődnek bele. A ke­reskedelmi akadémia dísztermében például van egy arczképe a királynak, a­melyik igazi fel­ségsértés, s a­milyet nem tűrnének meg sehol. Egy olyan roszul játszó színészt, mint a­mi­lyen kontár e kép festője, százszor kifütyül­nének. Még az ének- és zeneművészet iránt sincsen különösebb figyelme a városnak. A Dal­kör a­melyiknek művészi igényei vannak, a con­servatorium s a színház komoly zenei előadá­sai alig keltenek érdeklődést. Hanem a szó művészetét megbecsülik, a magyar színészet e bölcsőjében. Az emberek értenek a beszédhez, és értékelni tudják, a ki tud beszélni. Ezért olyan jó iskolája a színésznek Kolozsvár. A felolvasások iránt hát szokatlan az érdeklődés. Most egymásután nagy hamar három es­télyt rendezett az egyetemi kör, a­hol profes­­sorok és az ifjúság köréből olvastak fel. Mind­egyiken nagy női közönség volt. A múzeum-egylet egymás után három fel­olvasást rendezett. Két népszerű közülök élénk beszéd tárgyát képezte napokig városszerte. De Gerando Antonina asszony Quinet Edgar ifjúságáról olvasott. A lapok a néhány plakát figyelmeztették a közönséget, hogy a szellemes asszonyt ismét hallani lehet. A te­rem tele volt. E felolvasás hallgatói között Sok tagját látták az aristokrácziának is. Az igen becses felolvasást ismerik lapunk ol­vasói. A tiszti kaszinóban Újhelyi Béla őrnagy e bőv történettudományi ismeretekkel bíró ki­váló katona olvasott fel Báthoryról. Értékes­eerült: vasárnap­ egyszerre négy felolva­sás volt. Egyik a Kemény Gábor báróé, ki gazda­sági bajainkról beszélt. Az Erdélyi Irodalmi Társaság megtartot­ta az nap első felolvasó ülését, a legáltaláno­sabb érdeklődés között. A felolvasó terem ki­csi volt. A közönség egy része kénytelen volt visszatérni. A Dávid Ferencz Egylet felolvasó ülése ugyanaz nap népes és érdekes volt. Ott Kővá­­ry László is olvasott. Az iparos ifjak önképző­seire ugyanazon nap rendezett nyilvános s látogatott felolvasó ülést. Arra két napra Lindner Gusztáv dr. ol­vasott fel a Veres­keresztről, tegnapelőtt Széchenyi István emlékeze­tére gyűltek össze ünnepelni; általános figye­lemmel kisérte a nagy­közönség a felolva­sásokat. Néhány nap múlva az Embe estélye lesz. Itt hárman fognak felolvasni. A hónap utolsó vasárnapján az Irodalmi Társaság tartja második felolvasását. Ott Gyar­­mathy Zsigánétól fogunk hallani elbeszélést. Még e hó folytán Ágai Adolf beszél a gyermekekért a gyermekeknek a gyermekről, a rongyos­ egylet javára olvasván fel gyermek­­színdarabot az apróságoknak. Hogy e kimutatás igaz legyen, említsük meg azt, hogy a jó középosztály tölti meg a hallgató székeket mindig. Az előkelő körök el vannak bizonyosan valami okosabb dologgal foglalva, mert nem jőnek a felolvasásokra. A Petőfi-társasási vasárnap felolvasó­s is tartott. Az első felolvasó S i I­b­erstei­n ^ ves) Adolf volt „A hatás 111 k a i“ czi*^ tekezésével. Ideje volna úgymond — a ^ gi irodalmi és aestheticai törvénykönyv*^ újakkal kicserélni. Mert ha még a matheB18b*n a csalhatatlan számok országában is meghc^ minden emberöltő az uj igazságokat és felfogá­sokat, miért kellene épen az aestheticának foly­­top megmaradnia a német romantika álláspont­ját, melyet már maga az eleven német költé­­szet is nem egyszer haladott meg. Az új aes­­thetica meg fog születni, a régi iskolai formák eltűnnek, a betű élő hatalma megszűnik, a lá­­nyeg győz- Az új forgalmak közt az első he­­lyek egyikét fogja elfoglalni az, a­mit a tiszta szépség köréből mindig ki akartak űzni, mint a szépség megrontóját, mint a művészet bukott angyalát és ez a fogalom nem más, mint az annyira üldözött hatás, az effectus forgalma, a hatást a tiszta szépség körébe kell helyez, mert az nem jelent egyebet, mint ama villa­­nyos szikrát, mely a költő és a nép lelkének érintkezésénél keletkezik. A költő zengjen me­­gint a népnek, mint Homéros, Tyrtaeos, Biron, Béranger és Petőfi zengettek. A hatás amaz óriási kapocs, mely az irodalmat és a nemze­­tét egymáshoz közelíti és egymásba forrasztja, termékenyíti s a népet irodalomszeretővé vál­­toztatja. Kifejti ezután a hatás keletkezésének módjait és hogy a hatás hányféle alakban nyi­­latkozik. Az értekezést a hallgatóság bolttan tartó tapssal jutalmazta. Ezután Ábrányi Emil olvasta fel egy lyrai költeményét. Zichy Géza gr. „Néhány nap Olaszországban“ csimt felolvasást tartott. A felolvasó ülés után zárt ülés volt, melyen a társaság tagjai elhatároz­­ták, hogy május második felében az árvíz­­károsultak javára felolvasó estélyeket fog­nak tartani Nagyváradon és Debre­­c­z­e­n­b­e­n. Színház. Krasznainé asszony jutalom­­játékán­ tegnap „A bolondok grófja“ ke­rült szilire. Nagyon kevés prámu közönség gyűlt össze s ez a részvétlenség valóban nincs arányban azzal a kedveltsé­ggel, melyet a de­rék művésznő színpadi működése által kiérde­melt. Jókai bohózatát már sokszor adták ez idényben, aztán ápril­isban amúgy is kevesen járják a színházat é­s a „Bolondok grófjáéban Krasznainé asszonynak nagyon kis szerepe van, ezekben kell keresnünk az okot, hogy tegnap a nézőtér jóformán üresen maradt. A jutalmazottat kiléptekor hosszan tartó lelkes tapssal és két szép koszorúval fogadták.­­ Az előadás nem volt olyan eleven, mint más­­kor, de Széni Arabella nótáit többször meg­tapsolták.­­ NEM­ZETI SZÍ­NH­ÁZ. Bérlet 165-ik szám. Kolozsvárit, 1888. április 1- én. NE BÁNTSD VIRÁG. Operette 4 felvonásban. Sz­e­mél­y­ek : Denise Réthy L. Chateau Németh J. Celestin Megyeri. Fernand Kápolnai. Fejedelem asszony Láng . Kezdete 7 órakor. HÍREK. Erdélyi részek. Kolozsvár, április 10. — Az alföldi árvízkárosultak javára ma öt forintot vettünk Mohai Károlyné úras as­szonytól. Mohai Dé úrasszony mindig az érték közt van, ott, a­hol szükséges, nyomoron se­gíteni felebaráti kötelesség. És az alföldnek mélyen sújtott magyar népe valóban nagy szükséget, helyenként pedig egész nyomort szenved. Szívesen fogadjuk a további adomá­tvánk­at melyeket — a belügyminisztérium ut­ján — rendeltetésük helyére juttatunk. — Albach Géza kir. tanácsos, Kolozsvár derék polgármesterét megérdemelt kitüntetés érte. A király ő Felsége — márcz. 31-én kelt elhatározásával — Albach Géza polgármester­nek, a közszolgálat terén eddig tanúsított ér­demei elismeréséül, a királyi tanácsosi czímet díjmentesen adományozta. Velünk együtt bizo­nyára nagy azoknak a száma, kik a munkás, lelkiismeretes és a város érdekeit buzgón a bölcs körültekintéssel vezető polgármesternek örömmel gratulálnak a kitüntetéshez! Bányai Vitálist tegnap délután temet­ték el, nagy és igaz részvéttel. A halottas ház­nál Szász Domokos ev. ref. püspök tartott magasztos imát és meghaló beszédet. A teme­tésen az ev. ref. kollégium elöljárósága, tanári kara és tanuló ifjúsága testületileg voltak je­len. Az önkéntes tűzoltóegylet parancsnoksága szintén testületileg jelent meg. Részt vett a temetésen az elhunyt számos régi bajtársa, tisztelője és barátja. — Városi közgyűlés. Tegnap délután rendkívüli közgyűlés tartatott. Albach Géza pol­gármester megnyitván az ülést, felolvastatta s belügyminiszternek a városhoz intézett leira­tát, melyben tudatja, hogy br. Jósika Sámuel a főispánságtól saját kérelmére felmentetett s helyébe Béldi Ákos gr. neveztetett ki. A leirat tudomásul vétetvén, elhatároztatott, hogy br. Jósika Sámuelhez, ki családi ügyek miatt nem személyesen, hanem levél utján bucsuzhatik el a várostól, válasz-irat küldessék ; a válasz-irat tervezetét dr. Szász Béla felolvassa s aa egy hozzácsatolással egyhangúlag elfogadtatott. Bél­di Ákos gr. főispán beiktatása e hó 15-ikén délelőtt 11 órakor fog történni a városházá­nál. Ez időre közgyűlés hivatik egybe. Esküvő Díszes esküvő volt tegnap d. u. fél 6 órakor a helyi belvárosi róm­. kath. plébánia templomban. Wagner Károly m kir. honvéd százados leányát, Hermint, vezette ol­tárhoz Gergely Ferencz m. kir. csendőr fő­hadnagy. Násznagyok voltak: Gyurich Péter m. kir. adótárnok és Fodor Mózes m. kir. hon­véd százados. Nyoszolyó leányok: Gyurich Ma­­tild és Fodor Ida. Vőfélyek : Wermescher György m­. kir. honvéd főhadnagy és Imre Gergely m­. kr. adótiszt. Az esküvőt kedélyes vacsora kö­vette a Hungária szállodában. Az ifjú pár a ma reggeli vonattal utazott el a vőlegény ál­lomáshelyére, Maros­vásárhelyre. — Baleset. Mint részvéttel értesülünk a farkasházi Fischer Vilmost, városunk derék polgárát ma reggel sajnálatos baleset érte.­­ Fischer úr ugyanis a­mint a Tivoli-utczában saját átalakításben levő lakásának állványán­ál é­ r­ ve , hogy igen sokan nyertek érdemetlenek is mérnöki jogosítványt, kik később aztán a birtokosságnak sok ezerekre menő karokat, az ügy iránt bizalmatlanságot és tartózkodást, a birtokrendező mérnöki testületnek gyalázatot és szégyent okoztak és okoznak,­­ a­nélkül, hogy mindennek a megakadályozására, a visz­­szaélések megszüntetése iránt a törvényszékek részéről bármi is történt volna. Megbotránkozással látja a birtokrendező közönség, hogy a mérnök­választás alkalmával miként házalnak, miként korteskednek és ár­vereznek a mérnökök, teljesíthetően ígéretek­kel vezetve félre nem csak a könnyen hivő né­pet, hanem még a birtokos osztályt is. Hányan vannak, kik pl. politikai, nem­zetiségi és vallási kérdést csinálnak ebből is. Hánnyan vannak, kik az emberi életkor ma­gasabb határain jóval túl menve, nem akarva tanulni, az újabb rendeleteket teljesen ignorálva, bírói és hitelesítő mérnöki utasítá­sokat semmibe véve, konokul ragaszkodnak régi szokásaikhoz. Hányan olyanok, kik még a birtokrendezési törvényeket és utasításokat is csak hírből ismerik. Többen vannak, kik szellemi és testi gyöngeségük folytán, úgy irodai, valamint kül­ső munkálatok teljesítésére teljesen képte­lenné válva, üzletet csinálnak nevükkel, el­adva azt a többet ígérő, más pályán nem bol­dogult segédeknek, kik aztán egy ilyen névvel bebarangolják az ország minden vidékeit, olcső ajánlataikkal házalva elámítják — igen gyak­ran — úgy a tapasztalatlan eljáró bírót, vala­mint a hiszékeny birtokosságot, kik azután saját kárukon győződnek meg arról, hogy nem az drága, a­mi drága, hanem a mi olcsó. Szerencsére vagy szerencsétlenségre, van­­­nak már igen szomorú példák, melyeken okul­va, a birtokosság nem engedi magát mindig tévútra vezettetni. Vannak eljáró bírák, kik igen jól ismerik az olcsó ajánlatok következ­ményeit, kik nem ringatják magukat az aján­latok és árak hullámain; vannak még mérnö­kök, kik a „leben und leben lassen“ elve mel­lett, kötelezettségeik pontos, lelkiismeretes tel­jesítését tartják szem előtt, kik válogatott és kellő ismeretek- és gyakorlattal bíró és jól fi­zetett segéd személyzettel dolgoznak és dol­goztatnak. Az 1880. évi XLV ik törvényczikk és az ennek alapján kiadott, utasítás és pótrendele­­tek, lényegesen megváltoztatták a birtokrende­zési eljárást, úgy a kivitel módozatai, vala­mint műszaki tekintetekben. Igen sok czélsze­­rű­ és az ügy gyors előmozdítását eszközlő in­tézkedések tétettek. Mindazonáltal még min­dig maradtak hézagok, melyek még e mai na­pig nem pótoltattak. Ezek egyike — mely mindenesetre a legkényesebb — a birtokren­dezésekre szükséges pénznek, az állam által leendő előlegezése, — a­mi csak papíron van meg és nyolcz év óta és alatt a birtokosság csak a kísérletekkel maradt, a nélkül, hogy a törvény ez irányban valaki é­lre rtve-4. volna. -v­al?*

Next