Kolozsvár, 1888. július-december (2. évfolyam, 149-302. szám)
1888-07-02 / 149. szám
Kolozsvár, 1888. nak. Illyés krizbai bíró s Barna jegyző is csak titokban menekülhettek a tömeg elől. A nép a holttesthez akarta őt hurczolni, bizonyára, hogy ott leüsse , csak a lelkész szerencsés közbejöttének köszönhető, hogy megmenekült. A nép kereste a főszolgabirót, hogy boszuját kitölthesse rajta, de persze nem találta. Nemsokára báró Gablenz Henrik huszár-főhadnagy hat lovas huszárt küldött a táviró-hivatalba, fedezetül a főszolgabírónak, ki ezekkel most viszszajött. Ekkor úgy 1/15 óra lehetett. Idő közben dr. Gablenz főhadnagy Höltövényből is fél eskadron huszárt rendelt ki, akik megérkezvén, a rend némileg ismét helyreállt. Csak a halottat nem akarták engedni eltakarítani, de végre ez is sikerült a főszolgabíró erélyes föllépésének, a nép szétoszlott, a szászok és magyarok haza felé, az oláhok pedig a korcsmába, hol még soká dühöngtek. A lázadás, minden kétséget kizárólag — s p. értelmes emberek által — előre volt készítve. Igazolja ezt először a napok óta tartott izgatott hangulat; másodszor az oláh templomban tartott értekezlet s azon körülmény, hogy a lázadás csak délután, a tárgyalás elhalasztása után tört ki, végül s leginkább az, hogy a kövek oly-vagy menynyiségét előre kellett előkészíteni, mert az után csakis kavicsok vannak, téglák egyáltalában nem, holott a dobálások nagyobbára kétökölnyi nagyságú kövekkel és féltéglákkal történtek. Igazolja ezt a feltevést továbbá a Krizbán folytatott izgatás, a krizbai biró s jegyző megtámadása s még az is, hogy egyes oláhok még aznap délelőtt eljáratták szájokat, hogy itt ma nagy dolgok fognak történni. A szabadság. Kolozsvár, jul. 2. Hatalmas irat azon encyclica, melyet XII. Leó pápa irt. Az előttünk fekvő kivonat is képet ad súlyáról. A világot mozgató eszméket tárgyalja e kibocsátvány. Hangja oly magas és oly mélyen járó, mint amilyen nagyok a gondolatok, melyek alapján épült fel a legújabbkori társadalom. Ez az irat a katholikus hívekhez szól. Támadást tartalmaz a szabadság ellen. E vér árán szerzett kincsét a legújabb időknek ellentétben állónak találja az ember sorsát intéző isteni erővel. Ez az irat forradalmat fog felidézni. Bátor és erőteljes támadás. Egy hatalmas csapás a haladó világra. Megállítja-e ? Kiterjed az irat a lelkiismeret és tudás birodalmának minden ágára, kiadván minden irányban a katholikus világ jelszavát. Ez irattal köze lesz az emberiségnek hosszú időn át. Mélyen jellemző ez iratra a következő két sor, amelyet a sajtószabadságról mond: „Megengedtetvén a sajtószabadság: semmi sem szent és sérthetetlen többé. Ellenben a közvélemény által hordozott s Isten által megengedett dolgokról szabad véleményt mondani nem tilos, nem ellenkezik a természet törvényeivel.“ Ily felfogás mellett az igazságok nagy száma maradt volna rejtve. Ha csak a „közvélemény által hordozott“ dolgok lennének hizethetők, a kutató szelleme vezetnék békába, a haladás örök kárára. Adjuk ezúttal az encylkika egy kis részét. Alkalmunk lesz még szólani e nagy műről. A természeti szabadság, így szól, különbözik az erkölcsi szabadságtól, jóllehet mindkettőnek az elve és forrása ugyanaz, mert minden szabadság erejét és életét ugyanegy forrásból meríti. E forrást az emberiség közvéleménye, mely a természetnek legigazabb szava — magában az értelmiségben jelöli meg. Az állat ösztöneit követi s ösztönei által vezettetik. Keresi, a mi neki jó és kerüli, a mi ártalmas. Az ember ellenben az élet mindennemű viszonyaiban az értelmet tartja vezérül. Valamint az emberi természetet, szintúgy a szabadságot se védte semmi jobban, mint az egyház, midőn az akarat szabadságát s a lélek halhatatlanságát dogmává emelvén, minden századon át a legerélyesebben védelmezte a fölmerülő különféle vallási szekták és tévelyekkel szemben az emberi akarat szabadságát. Mélyebben hatolva a szabadság értelmébe, világossá lesz, hogy az nem más, mint az értelemmel biró lénynek azon képessége és sajátsága, amelynél fogva mindig a czélnak megfelelő eszközöket választhat. Akinek tehát módjában áll több közül egyet, valamit választani, arról azt szoktuk mondani, hogy az ura az ő cselekedetének. De épen a saját cselekedeteink feletti elhatározás szabadságát illetőleg törvényre volt mindenekelőtt szükség. A törvény annak a meghatározása, amit tennünk kell, vagy tennünk nem szabad. Az állati természet nem ismeri ezt a törvényt, mert az a természeti szükségesség által vezettetik. De az ember, mert szabadsággal bír, bír tehát azzal a készséggel is, hogy így, vagy amúgy cselekedjék, amiből következik, hogy akaratunkat megelőzi az értelem ítélete Az értelem ítélete még a „tisztességes“ és a „becstelen“ természetének a megállapítására is kiterjed — épen úgy, mint annak beismerésére, hogy a jó valóban követendő, a rész pedig kerülendő. Az értelem ugyanis elhatározó tényezőt képez az akaratra nézve az iránt, hogy mit kívánjon és mit kerüljön, hogy ilykér elérhesse az ember az a végczélt, amely miatt teremtetett. Világos e szerint, hogy épen a szabadakaratból folyik a törvénynek szükségszerűsége, nehogy akaratunk a jó útról eltérjen. Nincs képtelenebb és kárhozatosabb állítás tehát annál, hogy mivel az ember szabadnak teremtetett, semmi törvényre sem szorul, mert ha ez állana, abból az következnék, hogy a szabadság nem egyezik meg az értelemmel, aminek pedig épen az ellenkezője áll, amiért is szükséges, hogy a szabadság törvénynek legyen alárendelve. Ez a törvény, legyen írott vagy nem isl, mélyen be van vésve az ember lelkiismeretűbe , mint ilyen, az elhatározó elvet képezi bennünk, amely cselekedni parancsol vagy tilt. Miután pedig a törvény ereje az, hogy kötelességeket és jogokat ruház reánk, az egész a tekintélyen alapszik. A szabadság általános emberi törvény lévén, ugyanazon hatálylyal bír az a társadalmakra is, mint az egyesekre. Ugyanazon czélokat idézi elő a természeti törvény és az értelem az emberek nagy tömegében, mint az egyes egyénekben. Az emberi törvények nem az emberi társadalomból merítik kötelező erejüket, mert a társadalom valamint nem szülte az emberi természetet, szintúgy nem szülhet a természetnek megfelelő jót, vagy a természettel ellenkerosszat. Az igazság az, hogy az emberi törvvények megelőzik a társadalmat, amiért szükségkép a természeti törvényekből vagy az örök törvényekből erednek. A természeti jog parancsai tehát emberi törvényekbe foglalva nemcsak hogy az emberi törvények erejével bírnak, hanem annál sokkal magasztosabb fénykörben mozognak, minthogy a természeti és az örök törvényből származnak. Ezen elvek kapcsán világossá válik, hogy az emberi társadalomban az igazi szabadság nem abban áll, hogy azt tegyed, ami neked tetszik, amiből a társadalom teljes felbomlása fogna bekövetkezni, hanem fllem, hogy a polgári törvények segélyével biztosabban élhess az örök törvények parancsai szerint. Azokra nézve pedig, akik a társadalmat vezetik, a szabadság nem abban áll, hogy vakmerően és önkényüleg parancsoljanak, a mi szintén nagy csapás lenne s a köztársaság veszélyeztetését vonná maga után, — ha nem az emberi törvnyeknek az elöljáróságra való intézkedéseinek csak az lehet az ereje, hogy az örök törvényekből származottakat ismertessenek el és semmi sem bir szentesítéssel azokban, a mi az isteni jog elvében egyszersmind benn nem foglaltatik. Ha tehát valamely hatalom olyat szentesítene, ami a józan ész törvényeivel ellenkezik , a köztársaságra nézve veszedelmes, az a törvény kötelező erejével nem bírna, mivel nem lenne az az igazság törvénye s az embereket elvezetné ama jótól, a mely a társadalom rendeltetése. Susanne: OCTAVE FEUILLET. — (Francziából: DOLOROSA.) I. (Folytatás.) 6) György: Isten veled! Nem tudom kettőtök közül melyik a szánalomra méltóbb! Rudolf: őszintén szólva azt hiszem, én. Azok a gyötrelmek zárt levéle gyermekre nézve, nem kínozzák az embert oly dolgok, melyek ismeretlenek reá nézve. György: ígérd meg, hogy megírod a folytatását mindennek, mert daczára mindennek, szeretlek! Rudolf: Köszönöm György! Én istenem, igen irni fogok, de nem lesz folytatása. Mi folytatását akarnád? Itt bevégződik! Jó estét! Újra Fontainebleauban ugye? (Kezet szorítnak, György eltűnik a bejáratnál, Rudolf a ház felé indul.) A nász-szoba. (Egy ajtó a háttérben, kettő oldalt. Susanne a kandalló előtt áll. Ruhája az előbbi, koszorú és fátyol nélkül. Egyike az oldalajtóknak nyitva. Susanne mosolyog s kezével barátságosan int valakinek, ki az ajtón eltűnik és beteszi azonnal. Az ifjú nő, amint egyedül marad, egy szekrényben lánczra fűzött csecsebecsék között keresgél s egy kis keresztet vesz elő, melyet több ízben megcsókol. Egy könnyű kopogás a háttérben levő ajtón zavarba látszik őt hozni, melyet szemöldei öszszehúzásával elárul. Egy kis szünet múlva az ajtó megnyílik és Rudolf belép. A mini közeledik felé, Susanne szemeit lesüti, pár lépésnyire visszahúzódik, mintegy önkéntelenül. Rudolfmegáll s gyöngéd, könyörgő hangon szól): — Susanne... fut előlem? Fél tőlem ? Susanne (fölemelve fejét, rá néz): Nem ! Rudolf: Hiszem... Én vagyok az, aki félhet, valóban ! Ily ifjúság megaláz, ennyi szépség megzavar! Féltékeny leszek, Susanne! Mint néz rám! (Megfogja kezét.) Valóban ön halvány 09 reszket édes gyermekem! Susanne: Semmi. (Csendesen a divánig vezeti, mely elfoglalja egyik oldalát a szobának. Leül.) Rudolf (mellé helyezkedik.) Ön nem isten és ember előtt Susanne, de szivében is az vagyok, mondja meg ? Susanne: És ön uram, szeret engem ? Rudolf (folyton mosolyogva): Hogyan asszonyom ! Ön még annyira szerény, vagy már annyira bizalmatlan? Hajh, csak egy pillanat kell hozzá az ön édes lánczaiban lenni, de egy férfi egész életét kimerítené, ha azokat szét akarná tépni! Susanne: Ez a hangzatos beszéd azt jelenti, hogy ön szeret? Rudolf (ránéz egy kissé meglepetve): Különös gyermek. . . Igen, én szeretem, jobban, mint képzelni tudtam. Susanne: De miért e mosoly?. . . Nem mondhatja meg ezt komolyan ? Rudolf : Komolyan, és igazán, tetszelgő leány, szeretem önt! Susanne: Jól van. Ön legalább udvarias. Látni akartam, mily arczczal tud egy férfi hazudni. Engedje el a kezemet, kérem. Rudolf lassan fölkel, haragos tekintetet vetve rá.) Susanne (folytatva): A h íme lehullott az álarcza, uram és én nem ismerem ezt az arczát. Rudolf (hevesen): Ön esztelen!? Susanne (halkan és szomorúan): Oh nem ! nyugodjék meg. Soha ilyen igazam nem volt életemben. Legyen öd is olyan nyűgodt, mint amilyen én igyekszem lenni. Hallottam, Rudolf, nincs félórája, a kertben minden szavát barátjával. Isten tudja, nem képzeltem, hogy e hallgatódzás ily komoly kimenetelű lesz, milyenné a következmény tette. Nem kerestem ezt a szomorú világosságot, melyet ön lelkemben gyújtott. Talán sajnálnom kellene, hogy ily ismeretet szereztem, de végre is, nincs többé hatalmamban, hogy azt nem megtörténtté tegyem és semmi sem hasonlít azon megvetéshez, melyet, önmagam iránt éreznék, ha magaviseltem ily okulás után nem mentené meg magát azon önmegadástól, melyet tudatlanságomban önnek ígértem. Rudolf (izgatottan sétál a szobában, időnként szünetet tartva Susanne előtt): Mondja, mi a terve? ‘ ’ Susanne: Kevéssé vagyok jártas a törvényben , fejeljen nekem őszintén. Van-e valaki, ki felbonthatja az olyan könnyű köteléket,, mintha miénk i S van e menedék szégyennél-Rudolf : Én magam is nagyon tudatlan vagyok e tárgyban, mindaz, amit állíthatok, hogy bármely lépés e tárgyban helyrehozhatatlan botrányt okozna. Susanne: És mégis ez a házasság nevetséges, ez a házasság érvénytelen. Rudolf (megállva zordonan előtte): Ki az, ki a fejét megzavarta? Lássuk! Ki sugallta ezeket az eszméket, ez érthetetlen beszédeket? Susanne (ugyanazzal a komolysággal, hallkan, gyöngéden): Várjon, Rudolf, ön engem helytelenül ítélt meg, azt hiszem, nem egy részben. Szívem ifjú, csak tegnap született, ez igaz, de végre is ön igen kevésre becsül. Ön nagyon önhitt , az ön beszélgetése Veron úrral úgy látszik olyan természetű, annyira fennkölt és annyira nem áll arányban egy körömbeli nőnek értelmi fölfogásával, hogy az ön ajánlatára szükség lenne egy tolmácsra, ki velem annak magasságát megértesse. De biztosítom önt, hogy ez nem volt szükséges; egyedül is tökéletesen megértettem. Nem vagyok oly járatlan az életben és világban, mint ahogy ön képzeli. Rudolf: Ah, és ki az a tündér, aki önt ily jól és ily hamar betanította ? Susanne: A tündért, mivel önnek e szó tetszik, gyakran láthatta mellettem, valószínűleg a nélkül, hogy figyel v°lna rr.Rudolf (megvetéssel): Egy cseléd? Susanne: Semmivel sem több Ez a csa- iléd, k.t jobban becsülök és tisztelek mint mes- tereimet, engem fölnevelt anyám hiányában Én az ő egyenes nyíltságának köszönhetem és nyers gyöngédségének az érettség és határozottság azon magasabb fokát, *”*>7°* ö° °em birt rólam föltételezni. Aztán már több év óta fájdalom, úrnője vagyok e háznak és jóllehet ezen foglalkozás közben semmi csodadolga nem tanul meg, egy fiatal lánynak szelleme oly komoly szokásokat sajátít el, melyek egy kissé kiragadják pólyáiból. Önt, úgy látszik, meglepi ez a beszéd? Milyen különös véleménye lehetett önnek rólunk ! ? Alig van oly fiatal leány azok között, kiket ön oly büszkén utasít szekrényeik mellé, ki ne volna képes mindazt elmondani, amit én most mondok, ha mernék és szenvedni azt, amit én szenvedek, ha az isten rájuk mér ily szenvedést! Rudolf (több szelidséggel) Susanne! Okoskodjunk egy keveset, kérem. Az ön korában túloz az ember. Tegyük föl hogy e kellemetlen beszélgetésben, mely egy ostoba véletlen által—önnek tudomásul jött tegyük fel, hogy magam semmit sem túloztam a beszéd hevében, a pillanat szeszélye alatt nem ragadtattam el magamat , csak érzelmeimet fejeztem ki, vegyünk mindent 970 szerint, áldozatául tekinti magát egy kivételes, borzasztó szerencsétlenségnek.' Ha azt hiszi, ez nagy hiánya- rá mutat az ön tapasztaltságának. Egy fiatal lány, tele ábránddal és egy józan férfi: ez a házaságnak a két tényezője, mindenek fölött azon adásban, melyben mi születtünk Sőt némi látszatával az igazságnak jó előjelnek tartják e különbségét a kornak és érzelemnek azt képzelik, hogy egy tapasztalt, érett férfi az új háztartás bárkájába hasznos ellensúlyt visz, egy nemét a nélkülözhetetlen nehezéknek. Susanne: Ha ez az erkölcsi hangulat,milyen az öné, ily általános tetszésben részesül, , miért, kesergett felette, nincs egy órája, annyi fájdalommal? (Folytatjuk.) IRODALOM és MŰVÉSZET. Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben népismerteti műből a most szétküldött K O L 0 Z S V i R füzet (63-ik) fejezi be a Magyarországról szóló rész első kötetét. Az első kötet, mely Rudolf trónörökös előszavával nyílt meg, 17 füzetből áll. Az épen megjelent füzetben Lukács Béla államtitkárnak az ország közlekedésügyét alaposan ismertető czikkét találjuk, számos illusztráczióval, u. m.: egy budapesti dunai részlettel, mely a lánczhid alatti hajóállomást tünteti föl, továbbá a magy. kir. államvasutak budapesti gépgyárának belsejét mutató képpel, mindkettő Dörre Tivadartól. Itt látjuk továbbá a károlyváros fiumei vonal fucsinei vasúti hidját, Feszty Árpád, nemkülönben a Zidony és Belgrád között a Szávát átboltozó vasúti hid képét Kimnach László rajzában, a magyar államvasutak északi vonalának Körmöczbánya fölötti kanyarodását. A füzethez van csatolva az ormánsági (baranyamegyei) népviseletet feltüntető színes kép, Feszty Árpádtól. A füzet ára 30 kr, a megrendelhető a Révai-testvérek bizománya útján, hol bekötési táblák is kaphatók. HÍREK. Erdélyi ! Tauffer Ferencz. Tegnap Kolozsvár egyik tiszteletreméltó alakja szállt sírba. Tauffer Ferencz, a kolozsvári kisegítő takarékpénztár-szövetkezetnek megalakulása óta harmincz éven át fáradhatatlan vezetője, hoszszas, kínos betegség után meghalt. A veszteség, mely a családot s a szövetkezetet érte, nem volt váratlan s mégis fájdalmas és nagy.jal Klozsvár városa egyik legtevékenyebb, legjobb , pilarát vesztette el Tauffer Ferenczben, a munka emberében, aki félszázadon át volt tanúja, tevékeny előmozdítója szülővárosa fejlődésének. A közhit a számok embereiről általában azt tartja, „hogy rideg foglalkozásuk belegyökeredzik kedélyükbe, lelkükbe.“ Tauffer Ferencz a kereskedő, a kisegítő takarékpénztári igazgató, az összes helybeli pénzintézetek igazgatósági tagja, maga volt a megtestesült kedélyesség és jóság. Családját szerette igazán és gyöngéden s derült humora még utolsó napjaiban, nagy szenvedései közt sem hagyta el. Tauffer Ferencz életéből a következő adatokat közölhetjük: Kolozsvárt született, atyja a városnak számos éven át gazdája volt, tanulmányait a róm. kath. főgyymasiumban végezte. Osztálytárai egyikét, Biró Pál nyug. törvényszéki elnököt, a napokban temették el, iskolatársai közé tarozik Páll Sándor tankerületi igazgató. A három osztálytárs ez ideig minden esztendőben összegyűlt és egy napot együtt töltöttek, kegyelettel emlékezvén meg tanulóifjuságuk idejéről. Tauffer Ferencz kereskedői pályára lépett s egyike volt a város legszorgalmasabb kereskedőinek. 1855-ben a holyháti VBroadotLaLoaj és iparikamarában egy hitelegylet eszméjét pendítették meg. 1856. márczius 7-én Gámán Zsigmond jelentette a kereskedelmi és iparkamarának, hogy a prágai és klagenfurti kamarák megküldték a kívánt alapszabályokat, ápr. 24 én a Gámán Zsigmond által szerkesztett alapszabály tervezet bemutattatott, az alapításra vállalkozók tud. 3- én megvitatták s pár nap múlva a kamera meleg ajánlása mellett felterjesztetett a kormányhoz. 1857. deczemberben a kért kisegítő pénztárra megjött a kormány előleges jóváhagyása, mely jogot adott az egylet- vagy intézet alapítás megkísérlésére , ha sikerül, végleges engedélyért való folyamodásra. Az alapítás most már megkezdődött. A kamara Tauffer Ferencz elnökletével bizottságot küldött ki, hogy az ügyet elintézze. 1858. jan. 30-án az alapszabály, ügyrend és alapítók névsora felterjesztetett. Később a végleges engedély megérkezett. Az 1858. május 2-iki ülésen igazgatónak Tauffer Ferencz választatott meg Az igazgató már akkor a legnépszerűbb emberek közé tartozott és praktikus szelleme, fáradhatatlansága az intézet gyakorlati berendezésénél, a kisegítő és takarékpénztárt csakhamar a legvirágzóbb és legtekintélyesebb pénzintézetté emelte. S máig az első évben a betét összege 9972 frt volt, az évi tiszta ... ! I a *zért már az ötödik évben a be-1872-ben az egylet uj alapszabályokat alkotott s azok megerősíttetvén, a közgyülésen Tauffer Ferencz, az intézet eddigigzgatója választatott meg igazgatóna Tauffer Ferencz az óta folyton annak élén állott. . . g ^Intézet fennállásának 25 éves jubileum*fő * sége a koronás arany érdemkeresztre tűnt tvr. Tauffer Ferenczet. Az érdemrendé Eszterházy Kálmán gr. akkori főispán a.z . ,, kitüntetett férfiú mellére. A kisegítő pénztár pedig lefestette igazgatója aiczkepec azt helyiségébe helyezte el. Betegsége, mely a sirba vitte, a rez rak volt. Ez év elején tört ki rajta e fájdalmas baj, melyet hiába igyekeztek gyógyítani. Már május hónapban kénytelen volt Tauffer Ferencz az intézet tényleges vezetésétől visszavonulni s helyébe Kőváry László a tudós, az intézet e veterán tisztviselője vezette a kisegítő takarékpénztár ügyeit. Tegnap délután 1/14 órakor Tauffer Ferencz családja körében meghalt. A kisegítő takarékpénztár igazgató választmánya miután a családtól erre engedélyt kért, tegnap tartott gyűlésén elhatározta, hogy Tauffer Ferenczet az intézet halottjának tekinti s az intézet temetteti el, koszorút helyezvén koporsójára. A városban Tauffer Ferencz halála mély részvétet kellett. A városházán, a kisegítő takarékpénztár épületén gyászlobogók tudatják az érdemes polgár halálát. * A család a következő gyászjelentést adta ki : Szívünk legmélyebb fájdalmával tudatjuk, hogy TAUFFER FERENCZ, a kolozsvári kisegítő takarékpénztár-szövetkezet vezérigazgatója, fáradhatatlan és áldásos életének 73-ik, boldog házasságának 43-ik évében, f. hó 1-ső napján, délután háromnegyed négy órakor, hosszas és kinos szenvedés után, szeretteinek ápoló karjai között meghalt. Az elhunytban siratjuk a hőn szerető férjet, a jó édesapát, nagyapát, apóst és testvért. Drága halottunk e hó 3-án, kedden délután 5 órakor fog főtéri lakásáról, a r. kath. egyház szertartásai szerint a köztemetőbeli családi sírboltba elemettetni. Lelkeért az engesztelő szentmise-áldozat ugyan e hó 4 én, szerdán d. e. 10 órakor fog a főtéri nagy-templomban az egek Urának bemutattatni. Béke poraira! Kolozsvárt, 1888. julius hé 1ső napján Özv. Tauffer Ferenczné, szül. Lázár Helena, mint neje: Tauffer Lenka, férj. Mikó Miklósné és gyermekeik: Hona, Miklós, Gábor és Ferencz; Tauffer Lajos és gyermekei: Hona, Ferencz, Lajos és Ákos; Tauffer Ákos, mint gyermekek és unokák és nevelt leánya Rigó Anna. Özv. ifj Tauffer Ferenczné, szül. Korbuly Irma, mint menye. Mikó Miklós, mint veje. Tauffer Lajosáé, szül. Csizér Ilona, mint menye, üzv. Winkler Ferenczné, mint testvér és gyermekei, üzv. Barabás Károlyné, mint testvér és gyermeke. Kolozsvár, julius 2. * A kisegítő takarékpénztár gyászjelentése a következő: A kolozsvári kisegítő-takarékpénztár-szövetkezet mélyen érzett szomorú kötelességet teljesít, midőn tudatja, hogy vezérigazgatója Tauffer Ferencz, a városi törvényhatósági bizottság, a kolozsvári takarékpénztár igazgatósági, a k. hitelbank felügyelő bizottsági tagja, a sétatér-egylet elnöke, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa stb. életének 73-ik évében, f. hótén jobblétre szenderült. Intézetünk egyik alapítóját, harmincz éven át fáradhatatlan vezérigazgatóját gyászolja benne, s bár halála nem volt váratlan, a vesztés legélénkebb érzetével állják körül ravatalát. Földi részei f. hó 3 án d. u. 5 órakor fognak piaczsori szállásáról a köztemetőben a családi sírboltba elhelyeztetni. Kolozsvárt, 1888. julius 2 án. — A miniszter köszönete. A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Kánitz Ágostnak, a kolozsvári tud.egyetem rendes tanárának, azon áldozatkészségéért, melylyel becses magánkönyvtárát a kolozsvári egyetem növénytani intézetének ajándékozta, köszönetét fejezte ki Jól Tig 2. — Főúri esküvő. Szrbajd, de után ^ totta esküvőjét városunkban Vályi ^ földbirtokos gr. Teleki Blanka kisas8200i nyal, gr. Teleki Miksáné leányával, családi körben folyt le, az esketési szer^.. Herepei Gergely végezte. A fiatal pár AX]tisre, a férj szathmai megyei birtokára utaz^. — Az iparos-egylet tegnap a lövöldébe nyári tánczmartságot rendezett. A dörgő mozsárágyu lövések nem voltak képesek elűzni a felhőket s az idő eléggé barátságtalanul viselte magát e mulatsággal szemben, de kifogtak rajta A lövölde termében nagy közöns,g igen jó kedvvel mulatott. A két czigányzenekar alig győzte tánczdarabokkal ellátni a tánczoló párokat, kiknek száma nagy volt. A négyeseket legalább is 80-90 pár tánczolta , csinosan feldíszített teremben. A mulatságé , több helybeli j előkon is „ ezen kívül g „bay Jenő, a kitűnő és bila hegedűművész is jelen volt. Reggelig tartott a pompás tánczvigalom, melynek eredményével ugy a közönség ,mint rendezőség meg lehetnek eledve. — Az Auróra sorsjegyek. Az Emke tál tervezett „Aurora“ sorsjáték j kl_ bocsáttattak. A sorsjegyek ára 1 frv A 801 _ játék főnyereménye Than Mór festőia^^ 2000 frt értékű képe. További nyeremény: C Sárdi István Toroczkói menyecskét ábrázoló képe, Karvaly „Elsákadt a hár“ czimű festménye s ezeken kívül 97 nyereménytárgy, az Aurórának egy egy nagyobb kiállítású fényképe. Sorsjegyek kaphatók Hintz György Emre pénztárnok gyógytárában, továbbá Polcz Albert, Demjén L. Stampa Keresztély, Lelmann és Baldy, Papp Ernő, Gajzágó István, Horatsik J. s Dunky fivérek főtén üzleteiben s Böszörményi Béla Weskedéseben. A nyereménytárgyak az Emke közirodájában, főtér, iparosok háza, megtekinthető! A közp. iroda, amig a készlet tart, szintelt ad czégeknek árusitás végett sorsjegyeket ^ huz.18 az Emke nagygyűlésén aug. 20 án le.. Brassóban. — Salamon János, a veterán népzenéjz, kitÜnő zenekarával 50 éves jubileuma előtte I hó folyamán az erdélyi városokban és fürdőiben körutat tesz a következő sorrendbemDeé.*. ! Teke, Maros-Vásárhely, Medgyes és Bázna. M Szeben, Enyed, Udvarhely, Csíkszereda, Sepsi- Szentgyörgy, Tusnád, Előpatak, Homorúd, Gyergyószentmiklós, Borszék, Málnás, Brassó, Színaia, Szamosujvár, Besztercze, Szászrégen. — A zárszámadások. Kolozsvár városház és kapcsolatos pénztárainak 1888-ik évről szólt zárszámadása összeállittatván s úgy a pénzügyi bizottság, mint alelirott tanács részéről felülvizsgáltatván, a városház emeleti 3. számú irodájában 15 napig közszemlére tétetett. Minden adófizető polgárnak joga van azt megtekinteni és arra vonatkozó észrevételeit 15 nap alatt és a közgyűlés előtt 5 nappal írásban a tanácshoz beadni. — A kolozsvári Athletikai Club versenybizottsága kedden, július 3-án d. u. 6 órakor, CXi-A.T- Se»./ TjQO* \t o ho-rnól (11 jG*T.Z-+-* ” J ) O# ^JOC tart Báró Jósika Gábor elnökletével. Tárgyak: az őszi versenyek kitűzése. — A szállásbér új neme. Vilits Lajos csavargó tegnap több helybeli háztulajdonostól szállást kért , mivel nem kapott, gyújtogatással fenyegetőzött. A rendőrség ennélfogva Vilits Lajosnak a kivánt szállást a dolgozóházban díjmentesen adományozta. — Az erdélyi földtehermentesítési kötelezvények múlt havi sorsolásáról vettünk hivatalos kimutatást. Az érdeklődők szerkesztőségünkben a kihúzott számokat megtekinthetik. A kihúzott kötvényeket a sorsolástól számítandó hat hónap múltán a magy. kir. államadóssági pénztár Budapesten készpénzben kifizeti. A kisorsolt és már lejárt kötelezvények visszafizetését a magyar kir. adóhivatal Kolozsvárt bizományi után szintén eszközli. A kisorsolt kötelezvényeket leszámítolják : a magyar földhitelintézet Budapesten és az osztrákmagyar bank Bécsben. Az unitárius egyházközség új kántorát, Iszlai Mártont, tegnap iktatták be hivatalába. Templomozás alatt Péterfi Dénes lelkész egyházi beszéde utolsó részében meleg hangú üdvözletet intézett Iszlaihoz. Templomozás után az eklézsia gyűlésén Fülöp István beszédet intézett Iszlaihoz, ki szintén beszéddel válaszolt.